Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-23 / 299. szám

Karácsonyi összeállításunk a 8-13. oldalon 0 ALAPÍTVA: 1910-BEN ^ DELMAGYARORSZAQ CSÜTÖRTÖK, 1999. DEC. 23., 89/299. ÁRA TELE-7-TEL: 45 FT (ELŐFIZETVE: 37 FT) A film egy francia hegyvidéki faluban játszódik. Az idetele­pedő régészek egy különös leletet faggatnak, a falusi vadászok a kocsmában rendesen nyakalják az ánizspálinkát, és a környék külön­ce is teszi a dolgát: lovagol és na­gyokat hallgat. A tudós csapatnak egy tizenkettedik századból ittma­radt sir okoz fejtörést, mivel ilyet még nem láttak. Ölelkező csontvázpár egy meg­bolygatlan, keresztény kriptában. Semmi jel arra, hogy mérget vettek volna magukhoz, hogy bárki az életükre tört volna, ráadásul a kedvező hegyvidéki levegő még ennyi év után is a fölismerhetősé­gig konzerválta összetekeredő ru­házatukat. A környék különce — aki épp oly idegen itt e világtól elzárt, ezért egyszerű lelkeket őrző faluban, mint a kutatók - nem törődik a tényekkel. Két lóval játja az erdőt, az egyiken ül, a másikat vezeti, s ha virágot pillant meg vagy egy forrást, közel hajol választott tár­gyához. A régészek választott tár­gya, az ölelkező pár nem mond semmit. A kutatók doyenje beuta­zik a közeli levéltárba, hogy a kör­nyékre vonatkozó forrásokban lel­je föl a megoldást, s végül rátalál a legendára: a reménytelen szerel­mesek annak idején farkasbőrbe varrták magukat, s így várták az éhhalált. A vadászok, jónéhány ánizspá­linka után, a környékre tévedt far­kas után indulnak, de nem tudják, hogy a különc férfi már párbe­szédben áll az állattal: eteti és az útját figyeli, modern Szent Ferenc. A vadászok a férfit lövik meg, aki megsebesül ugyan, de lovait, aki­ket szerelmeseknek hív, már más­nap a forrás felé irányítja. A régészek minden apró jelet újraértelmeznek, hiszen nem ala­pozhatják tudományos következte­téseiket egy legendára, a különc férfi pedig tovább keresi az erdő szépségeit, mert jól tudja, hogy a legenda maga a valóság, sőt: álom nélkül nem ér semmit a lét, s aki­nek nincsenek földöntúli vágyai, az bezárkózik a tények durva ket­recébe. Az emberiség akkor fog veszíte­ni, amikor a tömegbe szürkülnek a különcök, vagyis amikor már ezzel is kifejezésre juttatja: nem bízik többé önnön sorsában. Innen néz­ve a többiek helyett vállalt különút az emberiség igazi útja - mondja ez a francia film, és mondja az al­kotó szellemek és a meg nem értett szentek története, meg az üdvtörté­Farkasok közt Dürer: Jézus születése net is, ami ma kezdődik, a születés­sel. Rosztropovicsról, az orosz csel­listáról beszéltek nemrég a tévében a zenésztársai Azt mondták, mág­neses erővel töltötte föl az egész ze­nekart, amikor beült a hangszeré­hez, a karnagy arról mesélt, hogy a karmesteri pálca valójában a csellista vonója volt, s egyikük csak azt az egyetlen szót ismétel­gette, hogy „megrendítő". M egrendítő gyászról fogalmaz az ittmaradt. Megrendítő ütés, mondjuk a számolást érő bal­horog után. Megrendít a föld is, ha a mély számon kéri a jussát. És megrendítő a betlehemi gyertyafénynél az igény is, hogy történjen végre valami velünk. Tanár barátom meséli, hogy a mostani középiskolások vagy nem törődnek egymással, vagy civakod­nak, de végül is egyik létformában sem érzik jól magukat. Jellemző még, hogy nem szeretnek és nem tudnak szembenézni a megmére­téssel. Ha egy szobában bent ülne az az ember, akivel állandó vágya­ik keretében találkozni szeretné­nek, s csak a kilincset kellene le­nyomni, attól a félelemtől húzód­nak vissza, hogy ez az ember vala­miben több, okosabb, s ezzel legyőzheti őket. Ugyanígy félnek kérdezni, igazi könyvet, valódi fil­met választani. Marad a szenvtelen távolságtar­tás, a mindennapos döntésképte­lenségbe menekülés, vagy a seho­vá sem vezető agresszió. Azt hiszem, az emberek már képtelenek arra, hogy saját maguk akarjanak érvényes választ adni a jelenségekre. A francia film vadá­szni csak együtt és csakis egyféle­képpen léptek: egy készen kapott minta kottájából olvasták ki, hogy mi a teeendő. A cselekmény úgy folytatódott, hogy megverték a kü­lönc férfit, mert érezték, hogy helytelenül jártak el a vadászaton, de a hibát nem beismerni, hanem csak tetézni tudták. Ma a kész válaszok ömlenek az amerikanizált filmantikultúrából, az agyszűkítő menedzsertanodák­ból, és úgy tűnik, talán még e nél­kül is amerikanizálódik az életünk, mert üres frázisokat és gonosz in­dulatokat engedünk meg magunk­nak. A nemek harcban állnak egy­mással, a köz érdekében tüstén­kedőt leköpik az önző tehetetlenek, a munkahelyeken görcsös irigység az úr, a rokonság a gazdag unoka­öccs zsebében kotorász, és közben zúgnak a fogyasztás malmai. Volt egy nagyon nagy szívű ta­nárom, egy igaz lélekből gyúrt pe­dagógus, aki zeneszerzést tanult ugyan, de mert templomba járó ember hírében állt, „csupán" egy katedra jutott neki. Ez a tanárom olyan lendülettel és erővel tudta szívni és kieregetni a cigarettafüs­töt, hogy annak hangjával egy egész nagyénekkart el tudott irá­nyítani. Amikor beteg lett, s bezár­kózott a saját zenekarával a lélek legmélyebb termébe, csak ült a kórházi ágyon, két ujja között mé­lyeket szippantott a semmibői, és vezényelt, hazatalálva, átszellemül­ten dirigálta a nincset. Én azt mondom, ebben és az ilyen tragédiában kellene megta­lálni a szépet. Beszélgetni róla, föl­fedező útra indulni e történet emelkedőire és lankáira, fölkutatni azt, ami nekünk lehet fontos. Nem hiszem, hogy el kellene fo­gadnunk egy egész nemzetnyi kö­zösség görcsös szorongását. Azt a minden mindegy állapotot, ami egyformán fogadja a sikert és a bukást, a fólemelőt és a hitványt. Azt a nézetet, hogy nem érdemes foglalkozni ölelkező csontvázak, önmagukkal azonos művészek vagy megbomlott, igaz szívű taná­remberek üzeneteivel. L egalább most vegyük észre, hogy mindenki számára látha­tó a betlehemi jászol, s abból gőgi­csélve szól a hang, hogy álljunk meg ezen a tévúton. Nem a luftbal­lonra fújt ezredforduló, nem az év­század legnagyobb mézeskalácsa, meg az összes többi, kommersz bűbájoskodás miatt. Hanem önmagunkért. ^yUtMi ( Kötelező kamarai tagság Novembertől megsxünik Budapest (MTI) A kedden elfogadott kama­rai törvény szerint a kötelező tagság intézménye 2000 októ­ber 31-éig megmarad, s ennek megfelelően addig fizetendő a kötelező tagdíj is - nyilat­kozta Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara fótitkára szerdán annak kap­csán, hogy az utóbbi időben ez ügyben különböző időpon­tok láttak napvilágot. A kamarai rendszer azon­ban nem szűnik meg, a jövő év november l-jétől annak önkéntes, köztestületi rendsze­re kezdi meg működését, vagyis a kamara léte folytonos marad. Az elfogadott kamarai tör­vény jelentősebb elemei közül Dunai Péter kiemelte a köz­testületi jelleg meghagyását az önkéntes kamarai tagság mel­lett, a közigazgatási feladatok elvételét, valamint a kéz­műves kamarák beolvadását a kereskedelmi és iparkamarák­ba. Tovább fogyatkozunk Budapest (MTI) Az év közbeni átmeneti javulás után októberben tovább gyorsult a magyar lakosság természetes fo­gyásának üteme - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal gyorstájékoztató­jából. Az ezer lakosra számí­tott természetes fogyás mutatószáma 3,8 ezrelék volt, ami 1,5 ezrelékpont­tal magasabb a szeptembe­ri adatnál. Október végén a KSH adatai szerint a ma­gyarországi népesség szá­ma 10 millió 55 ezer fő volt. A KSH adatai szerint októberben 7643 gyermek született, ami valamivel kevesebb a tavaly októberi adatnál. Az első tíz hónap­ban összesen 79 ezer 237 volt a születések száma, szemben a tavaly első tíz havi 81 ezer 981-gyei. A halálozások számá­ban is hasonló tendencia figyelhető meg, október­ben 10 ezer 866-an haltak meg, míg tavaly a tizedik hónapban a halálozások száma 11 ezer 742 volt. Az első tíz hónapban az elhunytak száma 115 ezer 598 volt, míg tavaly ugya­nebben az időszakban 116 ezer. A KSH adatai szerint 1990 óta minden évben csökkent a népesség száma Magyarországon. 1990­ben a természetes fogyás mutatója 1,9 ezrelék volt, ami azóta szinte folyama­tosan, évről-évre növek­szik, és 1998-ra elérte a 3,8 ezreléket. Az idei első tíz havi adatok alapján va­lószínű, hogy az idén még ennél is magasabb lesz a mutató, hiszen az 1998 első tíz havi természetes fogyás értéke 4 ezrelék volt, szemben az idei 4,3 ezrelékkel. Karácsonyi ajándék Szegednek Újra virágzik a Tisza Tavaly nyáron avat­ták fel a Tisza-parton Farkas Pál, Szegedről el­származott szobrász­művész alkotását. A Ti­szavirágzás azonban nem sokáig maradhatott a helyén. Már az első napokban megrongál­ták a sérülékeny alko­tást, ám az idén ta­vasszal az egészet egy­szerűen belehajították a megáradt folyóba. A szobrot a művész teg­nap állította vissza a védfalra. Kevéssel több mint fél évig állt csak a Tisza-parti védfalon Farkas Pál szob­rászművész Tiszavirágzás című alkotása. A kecses bronzszobor e rövid idő alatt is a szegediek, s a turisták egyik kedvencévé vált, ám a tavaly szeptember másodi­kán felavatott szobrot az idén tavasszal, március 14­én vandál kezek a megáradt Tiszába lökték. Most, karácsonyi aján­dékként a város visszakapta a szobrot. Tegnap délelőtt Farkas Pál, és szegedi mű­vészbarátja, Kalmár Márton végezték el az utolsó simítá­sokat az alkotáson, miután azt a talapzatára emelték. A tiszavirágok fellegét formá­zó szobron esett sérüléseket másfél hónapos munkával tudta csak helyreállítani a művész, aki szerint ez talán még nehezebb is volt, mint a mű megalkotása. A tanulsá­gokból okulva Farkas Pál most igyekezett a vandál ke­zek pusztításának még in­kább ellenálló szobrot készí­teni, amely szilárdan áll a védfalon, s az apró rovarok is kevésbé sérülékenyek, mint pórul járt elődeik. Re­mélhetőleg azonban ezt a jövőben senki sem fogja el­lenőrizni... Kéri Barnabás Farkas Pál hosszas munkával tudta csak kijavítani megsérült szobrát, melyet már kilenc hónapja várnak a szegediek. (Fotó: Miskolczi Róbert) tőzsde Újabb rekord Budapest (MTI) A Budapesti Értéktőzsde hivatalos részvényindexe, a BUX 48,24 pontos emelke­déssel, 8458,01 ponton zárt szerdán, ami az idei év eddi­gi legmagasabb záróértéke, és a keddihez képest 0,58 százalékos növekedés. A BUX nyitásban, újabb éves rekordot ért el 8515 ponton, napközben azon­ban ezt már nem sikerült túlszárnyalni és megtartani sem. A napi részvényforga­lom közepes, 10 milliárd fo­rint volt. A vezető részvények ve­gyesen zárták a napot. A Richter és az OTP ára visszaesett előző napi záró­értékéhez képest, míg a töb­bié emelkedett. A vezető részvények kö­zül a nap vesztese az OTP volt, amely 1,23 százalék­kal csökkenve 14 ezer 420 forinton zárta a napot. A Richter értéke 0,1 százalék­kal 15,585 forintra olvadt. Ugyanakkor a Mol rész­vénye 3,61 százalékkal 4875 forintra nőtt. Az 1725 forin­ton záró Matáv 0,29 száza­lékkal, míg a 4770 forintot érő TVK 1,49 százalékkal növekedett. A legnagyobb forgalmat 2,79 milliárddal a Mol érte el, amelyet 1,74 milliárd fo­rinttal az OTP és 1,61 milli­árddal a Matáv követett. A kárpótlási jegy 3 fo­rinttal csökkenve 512 forin­tot ért el. A jövő decemberi BUX-határidő lejárata 75 pontos emelkedéssel 9310 ponton zárt.

Next

/
Thumbnails
Contents