Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-20 / 296. szám

HÉTFŐ, 1999. DEC. 20. A HELYZET 7 Új szegedi könyv Bíborköd A napokban került a boltokba Leslie Yorké: Bíborköd című könyve. A szerző, Györkey Lász­ló Szegeden él, idén kul­turális tevékenységének elismeréseként megkap­ta a Szegedért Emlékér­met. Most megjelent könyve az első, de ter­vei szerint nem az utol­só. A mintegy 300 oldalnyi történetben keveredik a misztikum, a szerelem és a hétköznapok emberi sorsa, ezek együttese pedig olyan izgalmas történetet tár az ol­vasó elé, ami akár igaz is le­hetne. A regény a csecsemőkor­tól napjainkig kíséri végig a főhős hányattatásait. Bete­kintést nyerhetünk az 1950­es évek árvaházainak életé­be, ahol a kegyetlen durva­ság és a szenvedés az ottla­kók mindennapos társaivá váltak. Figyelemmel kísér­hetjük az első szerelmet, mely az egyetlen tiszta ér­zés, melyet az akkor 14 éves fiú valaha kapott, s mely ki­rántja az élni nem akarás vonzásából. A boldogság azonban nem tarthat sokáig, az élet közbe szól, és egy kegyetlen félreértés után a halál elragadja a kislányt. A történet napjainkban folyta­tódik, amikor az immár meglett felnőtt ismét kény­telen végigjárni gyermekko­ra poklát azzal, hogy megis­merkedik „a" kislánnyal. A név, a hang, az arc, a szem, a mosoly... minden ugyanaz és ugyanolyan, mint akkor, régen az árvaházban. A kis­lány, aki közel negyven éve halott, lehet, hogy vissza­tért? Létezhet-e kapcsolatfel­vétel szellem és ember kö­zött, térbeli és időbeli korlá­tok nélkül? El lehet-e ma­gyarázni egy tinédzsernek, hogy a felnőtt férfi kitünte­tett figyelme csupán egy ré­gi, de sohasem feledett sze­relem emlékének szól? Ér­demes-e a végsőkig ragasz­kodni a múlthoz, felrúgva ezzel a jelen minden kap­csolatát? Többek között ezekre a kérdésekre keresi és találja meg a választ a könyv. Timár Kriszta Nyaralásra, bútorra A lakosság fele spórol Budapest (MTI) A lakosság nagyobbik fe­lének még marad pénze a havi megélhetési költségek kifizetése után, 58 százalé­kuk takarékoskodik is, ám á legtöbben csak a jövedel­mük tíz százalékánál kisebb összeget tudnak félretenni ­közölte a GfK Hungária Pi­ackutató Intézet. A spórolás leggyakoribb célja a család támogatása és a háztartás felszereltségének javítása. A GfK Piackutató Intézet a teljes felnőtt lakosságot reprezentáló 1000 fő sze­mélyes megkérdezése alap­ján megállapította, hogy a lakosság 7 százaléka egyálta­lán nem tud pénzt félretenni. A kutatóintézet kimutatta azt is, hogy a lakosság 58 százaléka kifejezetten taka­rékoskodónak mondható. Jövedelmének 10 százalé­kánál kisebb hányadát a vá­laszadók 26 százaléka tudja megspórolni,'inig 10-20 szá­zalék közötti részt az embe­rek 18 százaléka tesz félre. A célok között néhány érdekes eltérés tapasztalható a nemek között. A nők ugyanis, ha már marad pén­zük a hónap végén, akkor in­kább céltudatosak ebből a szempontból, s a férfiakhoz képest nagyobb részük gyűjt a család támogatására, nya­ralásra és bútorra. A férfiak által inkább előnyben részesített cél a háztartás felszereltségének javítása, a képzés és tanulás, illetve autó vásárlása. Rendőrségi díjkitüzések Autó, bicikli, jutalom Munkatársunktól December 16-ára virradó­ra csak hűlt helyét találta tu­lajdonosa a HBC-850 for­galmi rendszámú Volkswa­gen Bora autójának. Aki tud valamit a négymilliós jár­gányról, az jelentkezzen a 477-577-es szám 14-62-es mellékén Sándorfi Mihály őrnagynál. A Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság a nyomravezetőnek 100 ezer forintos díjat ajánlott fel. Kétszázezer forintot kap­hat az a nyomravezető, aki érdemi információkkal tud szolgálni a november 30-án, a szegedi Maros utcából el­tűnt, hétmillió forintot éró Audi A4-es autóról, amelyet olasz gazdájától loptak el. Az információkat a 477-577­es szám 13-08-as mellékén, vagy a 20/97-33-045-ös mo­bilon váiják. Ugyancsak kétszázezer forint jár annak a nyomrave­zetőnek, aki felvilágosítást tud adni arról a három elkö­vetőről, akik december 3-án a kora esti órákban törtek be egy baktói családi házba, ahol fegyvernek látszó tárggyal fenyegették az ott lakó hölgyet és lányát, majd háromezer forinttal, és egy mobiltelefonnal távoztak. Az egyik elkövető 170 cm ma­gas, erőteljes testalkatú, sö­tétzöld overallt és bakancsot viselő férfi volt, míg a másik körülbelül 190 magas lehe­tett. A harmadikról nincs bő­vebb információja rendőrök­nek. Az üggyel kapcsolatos bejelentéseket a 477-577-es szám 14-38-as mellékén vár­ják. Egy férfit igazoltattak no­vember 12-én éjjel a rend­őrök a Mars téren. Mivel sem személyazonosságát, sem a nála lévő mountain bi­ke tulajdonjogát nem tudta igazolni, a rendőrök előállí­tották. A Szegedi Rendőrka­pitányságon várják a kerék­pár jogos tulajdonosát, aki a 477-577-es telefon 16-06-os mellékén jelentkezhet drót­szamaráért. Máltaiak - szegedieknek Munkatársunktól Adventi ünnepségeket tartott az elmúlt hét vé­gén a Magyar Máltai Sze­retetszolgálat Szegedi Csoportja, amelyeken ne­héz sorsú szegedi gyere­keket, öregeket, egyedül élőket látott vendégül és ajándékozott meg. A „Szívemből - szíved szerint" mottóval megrende­zett, több évi hagyományú eseményen szombaton a We­öres Sándor iskola tanulóinak rendkívül színvonalas kórus­műsora és betlehemese után a Százszorszép Gyermekházban a máltaiak 70 kisgyermeket leptek meg, közel 200 ezer fo­rint értékben, általuk óhajtott játékokkal. Vasárnap délután a Gondviselés Házában idős embereket, betegeket, egyedül élőket láttak vendégül agapén. A máltaiak saját készítésű sü­teményeiből, gyümölcsből, te­ából álló szeretetlakoma előtt a szeretet szegedi önkéntesei 80 élelmiszercsomagot készítet­tek, mintegy 150 ezer forint ér­tékben, s vittek házhoz, adtak át a rászorulóknak. A csoma­gokba a hagyományokhoz hí­ven sok-sok kiló alma is került a Zsombói Népfőiskolára járó őstermelők adományaként, s gazdagította az ajándékot a Szegedtej Rt., valamint a váro­si önkormányzat élelmiszere. Szombaton és vasárnap ünnepi ételeket tálaltak a hétvégéken ebéddel ellátott 30 kisgyer­meknek, akiket a szeretetszol­gálatosok a Hóbiárt bisztró és a Szegedtej Rt. támogatásával étkeztetnek folyamatosan, im­máron második éve. A szegedi máltaiak a kará­csonyközeli napokon felkere­sik szeretetcsomagjaikkal a Kálvária téri fogyatékook nap­közijébe járókat és a hajlékta­lanszállókon élőket is. Roráte mise a Tátra téren Reggeli a hittanteremben Ajándék - hajléktalanoknak Meleg étel és jé szé Az Algyői úti népkonyhán süteménnyel és karácsonyi műsorral lepték meg a szegedi hajléktalanokat. (Fotó: Schmidt Andrea) Az Adventista Fejleszté­si és Segély Alapítvány (ADRA) szombaton több mint száz szegedi hajlék­talant látott vendégül az Algyői úti népkonyhán. A mákos és diós bejgli, vala­mint a Mikulás-csomag mellett karácsonyi műsor­ral is meglepték a rászo­rulókat. Szegeden közel 900 hajlék­talant tartanak számon. Az ut­cán kóborló és éjszakázó em­bereknek a tél igazi megpró­báltatást jelent. Nehezen talál­nak fedelet a fejük fölé, de a meleg étel és a jó szó is na­gyon hiányzik nekik. Ezen akart egy kicsi enyhíteni szombaton délután az ADRA. - A hetednapi adventista gyülekezetünk negyedik éve, húsvétkor és karácsonykor egy kis vigaszt szeretne nyúj­tani a szerencsétlen emberek­nek - mondta Takács Katalin, a helyi körzet vezetője. Ko­rábban a Batthyányi utcai gyülekezeti épületben foglal­koztak a hajléktalanokkal. Rendszeresen mintegy negy­ven fő járt hozzájuk hetente egyszer. Ekkor az egy-egy tál meleg étel mellé némi ruhát is kaptak, ezenkívül tisztálkod­hattak, illetve lelki gondozás­ban is részesültek, ha akartak. Ebből nőtte ki magát a most hagyománnyá vált húsvéti és karácsonyi ünnepség. Szombaton a népkonyha éttermében közel száz hajlék­talan kapott mákos és diós bejglit, illetve gyümölccsel és édességgel teli Mikulás-cso­magot. Míg az emberek csöndben eszegették az aján­dékot, a Hetednapot ünneplő adventista egyház szegedi gyülekezetének Farkas Judit vezette kórusa karácsonyi éne­keket adott elő. A hajléktala­nok közül néhányan könnyez­tek, mások pedig az ismertebb dalokat együtt énekelték a kó­russal. Zámbó Zoltán lelkész rövid prédikációt is mondott, melyben egymás megsegítésé­re és a kölcsönös szeretetre hívta fel a figyelmet. A csomagok és a közel hat­van doboznyi női és férfi me­leg ruha kiosztása után az ala­pítvány munkatársai felkeres­ték a közeli Acél utcai szere­tetotthont is. Itt minden idős lakó ágyára tettek egy*Cgy csomagocskát, majd rövid kis műsorral is kedveskedtek neki. K. T. Sok templom­ban tarta­nak hajna­li misét advent, vagyis a k a r á ­csonyt megelőző négy hét idején. Szeged legfiata­labb templomában, a Tát­ra téren, a roráte mise után reggelivel is megkí­nálják a híveket. A hittan­teremben tartott szeretet­vendégség erősíti a kö­zösség összetartozását. Azon a hajnalon hó helyett eső hullott az éjfekete égből. A fodorkerti házak közt meg­húzódó kis templom ablakai­ból viszont barátságos, meleg fény áradt: Isten hajléka várta a hajnali misére érkező híve­ket. Hat óra előtt az előcsar­nok falánál már sűrűn sora­koztak a száradni kinyitott er­nyők. Odabenn, a szentség­tartó és a gyermek Jézust ma­gához ölelő Máriát ábrázoló ikon között három gyertya égett az adventi koszorún. „Roráte": latin szó. Az egyik adventi mise kezdőé­neke így szól: „Roráte caeli desuper..." „Harmatozzatok egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!" ­mondja Izajás, a Jézus-várás legnagyobb prófétája. Pontban hat órakor Kovács Gábor kántor keze alatt meg­szólalt az orgona, kinyílt a sekrestye ajtaja, s dr. Kiss Szendvics és meleg tea: szeretetvendégség mise után. (Fotó: Nagy László) Imre plébános, a liturgikusok és ministránsgyerekek kísére­tében a templombelsőbe vo­nult. A plébános a Tátra téri közösség megújulásáért aján­lotta föl a szentmisét. Beszé­dének központi gondolata az „alázat" fogalmának értelme­zése volt. Szent Pál filippiek­nek írt levelében is alázatra int, Jézus pedig megtestesülé­sével, cselekedeteivel, végül a keresztgyalázat vállalásával mutatott példát. „Az alázat a karácsony ajándéka, a béke, igazság és harmónia záloga" - mondta a plébános. Ha tisz­ta szívvel „éljük az alázatpt", akkor családunkba, kisebb közösségünkbe is eljön a bé­ke... A mise végeztével dr. Kiss Imre szeretetvendégség­be hívta az egybegyűlteket. A kis hittanteremben már hajna­li fél hat óta kenték a kenye­reket, főzték a teát a plébánia ifjúsági csoportjának tagjai. A nagyobbacska szoba nagy­ságú teremben a hívek neki­láttak a fal mellé állított asz­talokon sorjázó szendvicsek elfogyasztásának. A margari­nos kenyerekre fölvágott, s még egy paprikakrémmel íze­sített uborkaszelet is került. A korai órán jól estek a falatok, aztán lassacskán ki-ki útra kelt: a gyerekek iskolába, a fölnőttek dolgozni indultak. Közben fölvirradt: az eső már alig szemerkélt, a szürke fel­hőpaplan viszont mozdulatla­nul függött az égen. Bimbó Lajos bácsi még maradt egy kicsit, s teázgatás közben gyermekkorának roráte misé­ire emlékezett: „Kecskeméten nőttem föl, s a havas, hideg hajnalokon lámpással a kéz­ben igyekeztünk a misére. De akkor még nem volt szo­kásban a közös reggelizés." Dr. Kiss Imre elmesélte, hogy a fiatalok kezdeményezésére, öt éve tartanak hajnali misé­ket advent idején. A roráte utáni szeretetvendégség (aga­pé) körüli tennivalók jó alkal­mat kínálnak a tettekben megmutatkozó szeretetre, szolgálatra. A közös reggeli pedig meghittebbé teszi a napkezdet óráját, s erősíti a közösség összetartozását. Az­tán dr. Kiss Imre így folytat­ta: „A roráte eredetileg Szűz Mária-mise volt, Krisztus el­jövetelét jelezte. Jézus szüle­tését a sötétséget elűző fény érkezéseként is tekintjük. Szép egybeesés, hogy a haj­nali misére még sötétben ér­keznek az emberek, s mire ki­lépnek a templomból, már ki­világosodott..." Nyilas Péter vnuuwutnxxxMMiAiMKluWlfHKr^^ —

Next

/
Thumbnails
Contents