Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-17 / 294. szám

PÉNTEK, 1999. DEC. 17 KITEKINTŐ 7 Szatymazi sugarak Gavallérok a csatornáknál Kedves Környékbéliek! M

ondhatnám: eljött a jóízű semmittevés ideje! A kései ébredésé, az elnyújtott lustálkodásé. Mondhatnám, de nem mondom, mert ez bizony, tudjuk jól mindnyájan, most még nincs így! Mi több: épp a hajrájánál tart a karácsonyi készülődés. Ugyan kiskocsiban már a coramák, a teszkódió, a penniliszt, a metróméz - jeléül, hogy a nagy áruházak időnek előtte megindították ünnepi támadásukat, de magunk még aranyvasárnap táján tétovázunk: zsebkendőt, vagy zoknit vegyünk-e a szeretteinknek? Erről jut eszembe: ha húsz évvel ezelőtt van ennyi minden... ennyi bolt, ez a tömérdek áru? Mi mindent választhattunk volna, istenem, az anyának vett karácsonyi forrasztópáka helyett... Mivé fordult a világ? Mennyi csillogó ajándék! Már senki el nem hiszi, volt idő (amit manapság sokan oly eleganciával le is tagadnak), hogy pártbizottsági ismeretség kellett a banán, narancs vagy éppen pockos kőbányai sör ünnep előtti vásárlásához A bevásárlóhodályok pénztársorainál kígyózó rácsoskocsik sorában várakozva, az előttünk s utánunk való sorstársakat szemlélgetve, hamar eszébe jut az embernek, hogy ehhez a motyóhoz, ami mostanában a rángatószalagra rákerül, még a Leninnel való személyes barátság is kevésnek bizonyult volna. Úgyhogy e téren ne sajnáljuk, hogy a boltok terén váltott a rendszerünk. Még a legkisebb dűlőúti kimérdében is van szinte minden. A

z már más lapra tartozik, hogy az akkori lét biztonsága, a terményért, állatért, a munkáért kapott biztos pénz kéne most is, hogy gond nélkül legyen miből föltölteni a hamar ürülő kamrát. No de, most nem élhetjük a kesergés idejét. Jön a karácsony, hoz egy kis békességet, pihenést, majd a század fordulóját. Kitekintő oldalunk is későbbre hagyja a valóság leltározását A korábban említett témák - vitás földek ügye, autópálya nyomának térképezése, tolvajok lefülelése, a tanyai élet szépségeinek bemutatása - nem maradnak abba, csupán pihenőt kapnak az évet záró ünnepek idejére. Olvassák az újságunkat a hosszú estéken is, hátha besegít, hogy a karácsony kellemes, az új esztendő eredményes és nagyon boldog legyen. Ehhez kívánja a lehető legjobbakat minden kedves környékbélinek: fllajertnj tc&c-r Traktor ereje segíti át a vizet a bejáróúton. A csővég erős sugárral lövell. A gavalléros vízelvezető hadművelettel a kertekből Badényi Józsefék a Gavallér-kanális felé terelik azt. Onnét a víz útja a múlt héten „hírbe hozott" kisteleki csatornába vezet. Amint azt a Csengelétől a Fehér-tóig érő csatornáról szóló Írásból már megtudhatták (sokan anélkül is tapasztalják), akadozással, küszködéssel ugyan, de a halakhoz hozza a környező semlyékek vizét. Az említettek kapcsán kötelességünk megjegyezni, hogy az összeállításunkban a világ legtermészetesebb módján - sima figyelmetlenségből - elírtam a szegedi halgazdaság, a Szegedfish termelési igazgatójának nevét. Elképzelhető, hogy a mérhetetlen víz miatt keveredett Lódi György nevének betűi közé eggyel több, de ez korántsem biztos. Az viszont tény, hogy ezért elnézést kérek. Remélve, hogy a világ nem dől össze a névbe került „r" miatt és emiatt a mezei vizek se ömlenek később a Tiszába. Nem beszéltünk róla, de ha csak névelíráson múlna a fenyegető vizesség elleni gyors védekezés, lehet, hogy maga Lódi György kérné: írjam akár kettővel is másként a becses nevét. Akkor, aztán, végképp bebizonyosodna, hogy igazából ki is a gavallér - a Gavallércsatorna környékén. M. T. Domaszék Munkatársunktól Falukarácsonyra várják az érdeklődőket december 21-én, kedden délelőtt 11 órától a domaszéki sportcsarnokban. Az óvodások karácsonyi versekkel, énekekkel, az iskolások „erdélyi csobáncolással", a zeneiskolások pedig dalokkal lépnek fel. A gyerekek után Domaszék testvértelepülésének, Lővétének hagyományőrző csoportja egy betlehemes játékot mutat be. Ez a játék 1938 óta néphagyomány az erdélyi Lővétén. Karácsonytól vízkeresztig játsszák, az első fellépés az éjféli misén történik. A többi napon házakhoz mennek, ahol egyben jókívánságokkal is „ellátják" a háziakat. A betlehemezőknek példás életet kell élni, például nem kocsmázhatnak. Alti ezt a szabályt megszegi, annak kétszer-háromszor mezítláb meg kell kerülnie a templomot. A betlehemezést 1979-ben betiltották, de tíz évvel később felújítva újra indulhatott. Korábban csak férfiak vehettek részt benne, de a 16 szereplő között ma már van néhány hölgy is. A műsorban a pásztorok táncát kísérő zene öt ósi hangjegyből áll. A pogány jellemzőket vélik felfedezni, így egyes szakértők a Sámán táncának nevezik. Tánc közben idegen szavakat mormolnak, mely a vendégek idegenségét jelképezi. Tiszasziget Munkatársunktól A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és az önkormányzat illetékesei lakossági tájékoztatót tartanak ma, pénteken délután 4 órától a tiszaszigeti művelődési házban. A fórumon részt vesz dr. Gyimóti Géza, az országgyűlés alelnöke, dr. Bernáth Varga Balázs, az országgyűlés önkormányzati bizottságának elnöke, Pancza István, az FKGP országos alelnöke, Csanádi Jánosné, az FKGP megyei titkára, Molnár Róbert, az országgyűlés jegyzője, valamint dr. Dán János és Vincze László országgyűlési képviselők. A tájékoztató után este 6 órától rendezik meg az FKGP helyi szervezetének zártkörű ülését a hagyományos évbúcsúztatóval. Zákányszék Munkatársunktól Ma, pénteken este 7 órától a zákányszéki rendezvényházban megbeszélést tartanak a homokháti kistérség háziorvosai. Ezen a mintegy negyven háziorvos áttekinti, megbeszéli a praxisjoggal kapcsolatos problémákat. Az összejövetelen részt vesz dr. Komáromi Zoltán, a Magyar Orvosi Kamara titkára is. December 21-én, kedden délután 5 órától a zákányszéki művelődési házban fellép Kilyén Ilka. A marosvásárhelyi színház művésze a csángó magyarság költészetére, kultúrájára és történetére épülő önálló estjéből mutat be egy részletet, „Karácsonyi rege" címmel. Zsombá Munkatársunktól A zsírról, koleszterinről, mint kockázati tényezőkről és az elhízásról beszélget hallgatóival a zsombói Wesselényi Népfőiskolán hétfő este dr. Sonkodi Sándor. Őt követően dr. Bandi Erzsébet fogaink állapotáról, a jó fogak megőrzéséről tart előadást. Badényi József a faluszéli semlyékbe irányítja Szatymaz víizét. (Fotó: Gyenes Kálmán) A Lippai-saroknál valami megmaradt Bolt volt, hol nem volt*.. Tart-e böjtöt karácsony előtt? Málikék boltja a Pántlika és a majsai út kereszteződésében: a megmaradás vára. A Lippai-sarok bástyája. Még állja a sarat a megélhetés frontján! Körötte már teret nyert a pusztító szándék. Jól láthatók az újat bevezető rombolás nyomai. Elhagyott szölök, földdel egyenlővé tett tanyaudvarok. Persze, mindazért, hogy ami még most rom, azon a jövőben új világ éledjék. Ide bontja ugyanis ágait az autópálya. A majsai utat majd föléje emelik az európainak, ehhez följárók, kanyargó kunkorok kellenek, azokhoz meg tisztára takarított terep. Tart a tereptakarítás folyamata, de ameddig a pálya ide nem érkezik, Kati asszony boltja is maradhat. - A tulajdonos, a pesti N COM KFT. képviselője ajánlotta, hogy tartsunk nyitva ameddig csak lehet, ne maradjanak bolt nélkül az errevalók. - Hogyan kerül a pusztaszeri pékné a balástyai boltba? - A korábbi bérlő tartozott nekünk. Annak fejében vettük át a boltot. Különben a környéken több mint harminc helyre visszük a pékárut. - Akkor mondhatjuk, hogy a pék asszonya is korán kélő... - Hétkor már nyitok, nyáron meg hatkor. Kinek korai, kinek nem, ha a nappal együtt indul. Mi már megszoktuk. Közben kisbusz érkezik. Kati asszonynak szeme se rebben. Oka, hogy a déli kenyér is Pusztaszerről jött. A - Itt megy majd az autópálya - mutatja Málikné. De boltjuk még nem az enyészeté. Körbebontottan is a környéket szolgálja. (Fotó: Gyenes Kálmán) segítők helyükre rakják a ládákat, majdhogynem szó nélkül, s mennek tovább. Kati asszony irataiba mélyed, de nem sokáig böngészheti a számok világát, vevő érkezik, fokhagymás fölvágottat kér, szeletelve. Hozzá még, ami kell. Csilingel a kasszagép, óhatatlan, hogy ne hozzuk szóba, hogy már kétszer feltörték a boltot, és utána próbálták. A tanyai boltok mostanában ki vannak téve ennek. A rendőrség tehetetlen. Amikor még fontos volt a falusi kereskedők szövetkezésének, hogy a tanyák népének is jusson kenyér és a bolt épülete is nézzen ki valahogy, több járt helyre, mindenes kisboltot állítottak. A kiszemelt épülethez, legyen az iskola vagy éppen magánház, hamar odaszoktak a dűlőutak emberei, megvették, ami kellett, beszélgettek, tereferéltek. Megszokottá vált, hogy az enni és innivaló meg a bagó szinte házhoz jön. A jóval együtt a rossz a dűlőutak mellé költözött. Kiváló terepét kínálva tolvajnak, betörőnek, szinte mindennaposak az italért, cigarettáért való nem kívánt járatok. A tanyai boltok emiatt sem pompázhatnak már korábbi díszükben. A tanyai boltok már csak alig vannak. Még nem haltak el, élnek, ahogy élhetnek... Mire végigfutunk a legfájóbb dolgok során, megint jönnek, vásárolnak. Viszik, ami már a karácsonyhoz kell. Erre tekintettel kérdezzük, hogy halat, mákot, diót kérnek-e az errevalók, s kapjuk válaszul, hogy ezeket nem annyira, mert halaskocsi inkább a piacokat játja, a többit meg kiadja a kert, de kalácsot, bejglit, virslit íratni szoktak, vagyis bemondják a rendelést és a boltosasszony elhozza azokat. Megjáratva szemünket a bolti polcokon, majdhogynem minden kapható itt. Mint a jó boltban: fésűtói a díszgyertyáig, ami csak szükséges a tanyák népének. Petróleum és marhasó éppen nem volt, de e két nélkülözhetetlen tanyai kelléket mi is csak a beszéd kedvéért említettük. Kati asszony, hogy mondjon ő is valami hasonlót, ajánlotta: vegyünk inkább kézzel kötött gyapjúpulóvert, azzal jó boltot csinálunk. Ha volt jó bolt, ha nem volt, egyet bizton mondhatunk, a tanyai boltok még mindig érik a pénzüket. Kár, hogy magukra maradtak... Majoros Tibar Kocsis Istvánné, dorozsmai takarítónő: - A karácsony előtti napon, karácsonyböjtjekor reggel a nagyapám az asztal alá tette a báránybőr nagysapkáját, a vizesköcsögbe meg a kútba pedig almát ejtett. A nagymamám bablevest főzött, kelt tésztából gubát sütött, arra mákot, mézet tett. Már az ebéd előtt tányérra volt rakva egy-egy gerezd fokhagymából, dióból, almából. Ezeket, ha nem volt méz, cukorba mártogattuk. A ciberét, az aszaltalmából, szilvából készült levest, mifelénk, mert én a Félegyházához közeli Szentkúton, a mai Petőfiszálláson gyerekeskedtem, bagótüdőnek mondtuk, de karácsonyböjtjén nem főztek. Húst, zsírosat azért nem volt szabad ennünk, mert a nagyszüleim, akik engem neveltek, azt mondták, ha eszek, akkor a Szenteste éjszakáján nem látom meg az angyalt. Vass János, rúzsai gazdálkodó: - Háát, hogy is mondjam? Nem annyira szigorúan, mint anyámék. Emlékszem: reggelire sült krumpli, savanyú káposzta olajjal! Vagy lekvár. Ez maradt délre is. Mikorra kezdett besötétedni, akkor jöhetett a fokhagyma, a méz, a mákos tészta. Úgy illik ez, ha már katolikusnak születtünk és meg is kereszteltek. Az én apámék eljártak kártyázni. Dióra játszottak és itták a jó bort. Nyilván nem olyan volt, mint a mostani, amit sokfelé a hamisítók pancsolnak. Láttam a tévében, hogy trágyalében voltak a kannák. Mondtam is: úgy köll annak, aki az ilyet megkívánja. Az a jó bor, amit az ember magának szűr, amelyik látott tőkét is. Habár... az a rengeteg méreg, amivel szórni, permetezni muszáj... Attól már a gyomornak már magunké se annyira - gyerebe... Csikós Imréné, zsombói anyuka, férfiszabó: - Mi nem tartjuk, mert nem vagyunk vallásosak. Mi már szépen belenőttünk a mai világba, az állandó rohanásba, különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk annak, hogy karácsony előtt mit is eszünk. Azt lehet rá mondani, hogy azt, mint máskor, rendes hétköznapon. Annyiban azért más, hogy a karácsony előtti napon jobban el vagyunk foglalva a készülődéssel, a bevásárlással, a sütéssel-főzéssel. A gyeses anyukának ilyenkor is van tennivalója bőven. Olyan nagyon nem is figyelünk arra máskor sem, hogy melyik étel a hagyományos, melyik nem. Különösképpen nem is igazán érdekel, azt tudom, hogy az anyukám ilyenkor nem eszik zsírosat, húsételt. Ettől függetlenül mi is a magunk módján készülünk az ünnepre: halat sütök, hallét főzök, krumplipürével tálalom. Bori Mihály, szatymazi nyugdíjas: - A feleségem nagyon vallásos, ezért természetes, hogy vele tartom a böjtöt. Már nem olyan szigorút, mint régen, amikor délig koplalni kellett, ezt már a pápa se így kívánja, a hagyományos böjtöt föloldotta a zsinat. Őszintén megmondom, ilyenkor nálunk a mákos tészta, a dió, a könnyű ételek a szokásosak. Ezeket fogyasztjuk inkább. Mondhatom úgy, hogy egész nap jól elvagyunk anyókámmal, mivel nálunk már kisgyerek nincs, ezért az ünnep előtti napon ülök a fotelben és nézem a tévét. A csendes időtöltéshez egy kis halié meg ez-az még hozzájön. Ha szunyókálok is, a Szentestén el sohasem alhatok, mert az éjféli misére eljárunk. Föltisztálkodik az ember, illő ruhát vesz, elballag a templomba, meghallgatja mit prédikál a tisztelendő úr, imát mond, szenténekkel segíti a kórust, ünnepel.