Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-04 / 257. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. Nov. 4. KULTÚRA 7 Szegediek Frankfurtban Bernáth Árpáddal a könyvvásár kulisszái mögött Glatz Ferenc, az MTA elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök a feleségével és Bernátti Árpád professzor a könyvvásár megnyitóján. (Fotó: Schmidt Andrea) Bár ma­gam kissé furcsa di­cséretet kaptam az Elet és Iro­dalomban Darvas! Lacitól, szereplésünk egészéről azért „pozitív­ra hegyezett" véleményt közölt - mondja Bernáth Árpád tanszékvezető egyetemi tanár (JATE), aki még mindig ingázik Szeged, Budapest és Frankfurt között. Az idei könyvvásár számunkra nem tud egyik napról a másikra befejeződni, az „utórezgések" eltarta­nak egy darabig, hiszen - Schwerpunkt Ungarn. Amikor a szegedi tudomány­egyetem Germán Filológiai Intézetét vezető professzort, Bernáth Árpádot azzal a fel­adattal bízták meg, hogy „ügyvezesse" a Frankfurt '99 Kht.-t, és elvállalta, úgy sej­tem, ő maga sem látta világo­san, mekkora terhet és fele­lősséget vett magára. - Utólag nyilvánvaló, hogy az az egy év, ami ne­künk maradt arra, hogy elő­készítsük, megszervezzük és lebonyolítsuk Magyarország díszvendégként való szerep­lését a könyvvásáron, túl ke­vés volt. Kell ehhez a két esz­tendő... Legföljebb a követ­kező schwerpunkt-ot tudnánk akár egy év alatt is alatt jól megcsinálni és akkor örülné­nek a lengyelek. Ők lesznek a következő díszvendégek. Mindenesetre meghívtak Var­sóba: ha már nem vállalom a szervezést, legalább taná­csokkal segítsek! - mondja Bernáth Árpád. Szokása sze­rint tréfával oldja a feszültsé­get, űzi a fáradtságot, rejti a megkönnyebbülést. Minden A Bartók Béla Művelő­dési Központ B galériá­jában november 4-én 17 órakor nyílik Sejben Lajos képzőművész kiál­lítása. A festményekből, papírmunkákbál és kisplasztikákból álló tárlaton Sejben Lajos legújabb munkái látha­tók, köztük olyanok is, amelyekkel a művész díjakat nyert. - Veszprémben az 1848­as pályázaton, Kiskőrö­sön pedig a Petőfi-pályá­zaton nyert szövött felüle­tű papírképpel első díjat. Honnan jött az ötlet, hogy olyan összetett fo­galmakat, mint a haza és a szabadság ezzel a tech­nikával ragadjon meg? - Ha tematikus képről van szó, szeretek ráhango­lódni a témára. Egy nap el­képzeltem, mi volna, ha az 1848-as kép vérfoltos moza­ikszerű lenne, s akkor beug­rott, hogy piros vércseppeket festhetnék a szövés mintáza­tára. A préselt és forró gőz­zel abált papír önmagában is sajátos szín- és anyagvilágot nyújtott, s ezen a piros fol­tok valósággal felélesztették a csatamezőt. A vér pirosa mindenütt kiütközik, s vala­hol a kép belsejében, a csata színeiben elmerülve ott van a piros-fehér-zöld lobogó. oka megvan rá, hogy fáradt, egyszersmind megkönnyeb­bült legyen: a stáb roppant munkát végzett, valóban éjt nappallá téve dol­gozott. - Ázt tudni kell, hogy ab­szolút kifogástalan, perfekt dolog nem létezik. De meg le­het közelfteni. Furcsa lenne, ha én értékelném a szereplé­sünket, alighanem hajlamos lennék a bakikat sorolni, el­vesznék a kevéssé sikerült részletekben. Ugyanis ezeket talán én ismerem a legjobban. Az esemény egészén szeren­csére nem nagyon látszottak az apró bajok. Például a pisz­kos falak... Az egyik kedvenc programomnak, a Székely Je­ruzsálem című kiállításnak a falait az utolsó pillanatban a helyszínen kellett újramázol­tatok Vagy mondok mást: az illetékesek nem tudták, hogy Fried István tanár úrnak nincs telefonja, nem érték el idő­ben, ezért nem lehetett ott... Én sem tudtam, hogy a Vaj­daságból Szegedre áttelepült írónak, Tiszatáj-szerkesztő­nek nincs még magyar útleve­le és Göncz Árpád közbenjá­rásával sem sikerült úgy fel­gyorsítani az eljárást, hogy Hász Róbert kiutazhasson. Bár magam kissé furcsa di­cséretben részesültem Darvasi Lacitól: csak egy gólt kapott „ rólam " a magyar írók csa­pata, amelyben játszottam a németek elleni focimeccsen ­írta az ÉS-ben, azért a frank­furti szereplésünk egészéről „pozitívra hegyezett" véleményt közölt. Érzékeltette azt is, miféle szellemi-fizikai telje­Ami a Petőfi-képet illeti, ott a „szabadság, szerelem" sza­vakat, mint egy kódolt üze­netet próbáltam meg újraren­dezni a szövött felületű pap­íron. Mivel a szabadságnak és a szerelemnek számomra a képzőművészetben is je­lentése van, ezt az élményt igyekeztem képversszerűen, vizuálisan megragadni. - Ön a papír képzőművé­szeti alkalmazásának ha­sítményt követelt kis csapa­tunktól a schwerpunkt, a schwerpunkt, a schwer­punkt... Amikor vége lett, szinte mindannyian megbe­tegedtünk. De az tény, hogy schwerpunkt-világbajnokok lettünk: Frankfurt eddigi történetében rólunk írtak legtöbbet az újságok, s ami­re még szintén nem volt pél­da, a kísérő művészeti, kul­turális rendezvények mind­egyikéről beszámoltak a he­lyi lapok. Ezt most írta meg nekem köszönő levelében Rosmarie Rauter asszony, a vásárszervezők képviselője. Beszámolt arról is, hogy a laikus látogatók milyen jól tárterületeit is vizsgálja. Mire gondolt, amikor fé­met és papírt társított? - Tavaly egy pályázaton nyertem, amelynek az volt a célja, hogy a papír és más anyagok lehetőségeit kutatva tárjunk fel új utakat. Az én feladatom a papír és a fém egyeztetése volt. Tetszett a dolog: két egymással össze nem szelídíthető anyag, s mégis, ha jobban megnézi, fogadták a magyar megjele­nést, dicsérték a csarnok „meleg atmoszféráját", a gazdag információs anya­got, a kulturális rendezvé­nyek széles körét. Érzékel­ték és rokonszenvesnek ta­lálták azt az öniróniát, amellyel a magyarok viszo­nyultak a saját „díszvendég­ségükhöz". Nyugodt szívvel hozzátehetem a németek di­cséreteihez: a magyar írók mindegyike nagy esélyt ka­pott Frankfurtban. Azzal, hogy a fókuszba került az irodalmunk és kiderült róla, milyen sokszínű, változatos, érdekes. Az írókat keresni fogják a kiadók, erről meg % ahogyan a spontán elosztású papírmassza ezt a sprőd alu­míniumhuzalt bevonja, az embernek kedve lenne torta­ként felszeletelni. Taszítja is, vonzza is a látvány. Hasonló hatása van a papírba burkolt kék acélforgácsnak is, amely olyan mozaikképet adott, mint amikor az üveg össze­törik. Az ember nem is tud­ja, hogy érintse-e vagy ne. - Ezeknek a több anyag­vagyok győződve. Talán nem túlzó állítás az sem, hogy Bernáth professzornak köszönhetően fókuszba került Szeged is. A tudományegyetem és a veronai egyetem közös, facsi­mile kiadásában kerülhetett ki a vásárra az Aranybulla. A legszebb könyvek versenyé­ben a képzőművészeti kiad­ványok kategóriájában nyert a Kassák-folyóirat, a Ma rep­rintje, a kitüntetést az egyál­talán nem titkos szegedi, az irodalomtörténész és Kassák Múzeum-igazgató Csaplár ból készüli képeknek hangsúlyos térbeli hatá­suk is van, és mégsem ro­konai az ön kisplasztikái­nak. - Mert a plasztikák nem készülnek: azok vannak. Anyagaik egyszerűen egy­máshoz rendelődnek. A ta­lált tárgyakhoz olyan anya­gokat társítok, amelyek új jelentést nyújtanak nekik és megbonthatatlan összetevő­jükké válnak. Ezek egyszeri és megismételhetetlen talál­kozások, mivel a talált tár­gyak általában idősek és rozsdások, még egyszer ugyanazt a műveletet lehe­tetlen végrehajtani velük. Az összetevők harmonizálása lassú folyamat, nem úgy, mint a festés, amely lelkiáll­apot, rákészülés kérdése. Ahogy a festék szárad, már kezdeni is kell újra. - Spontán festőnek érzi magát? - Az ember reakciói jó­részt spontánul jönnek. És mégis, ha festés közben ér­zem, hogy színben és formá­ban ráhangolódtam egy el­képzelésre, vagyis belső telí­tettségi állapotban vagyok, akkor közbejöhetnek véletle­nek is - megfestem, amit akarok. Nézze, a háttér szí­neit tudatosan tettem fel, majd ugyancsak tudatosan vittem rá fel a fehér festéket, majd megvártam, hogyan Ferenc vette át. Sikeres volt a szegedi Germán Filológiai Intézet és a kölni Heinrich Böll Archívum közös Böll-ki­állttása. Feltűnést keltett és meghívást kapott a mainzi könyvtárba a szegedi Somo­gyi-könyvtár anyagából összeállított, a német-magyar nyomdai, könyvkiadási kap­csolatokat reprezentáló kiállí­tás, amelyet Csűri Károlyné Sz.-Nagy Erzsébet rendezett. Budapest mellett Szeged ka­pott önálló irodalmi antológi­át a grazi Groschell Kiadó jó­voltából. Ott voltak Frank­furtban a nyugati nagyváro­sok magyar intézeteinek ve­zetői, s mert szegediek, mint fog felszívódni. Amikor mindez elkészült, akkor jött a játék, a kép kiegyensúlyo­zása. Engem a festészetben leginkább a lírai terekben el­helyezett erős grafikai jelek érdekelnek. Bármennyire is szeretem a szép, úsztatott fe­lületeket, ha üresnek érzek egy részt, levágom a képről. Az üres vászon is zavar. Ha leöntik festékkel, akkor már van kedvem dolgozni rajta. - Ezredvégi kódex című plasztikája a legmeditatí­vabb tárgyak közül is ki­tűnik összetett tartalmá­val Ön mit lát benne? - Kívülről utazótáskának néz ki; fából készült, sarkai veretesek; hétköznapi és egyszerű. Ha viszont kinyi­tom, a külsejéhez képest tel­jesen más világ nyílik meg. A bőrönd könyvvé válik: ci­vilizációs örökségünk tárul fel, belső felületén ólommal kitöltött - a betűk ólomsze­dését még nem felejtette el az ember - vagy üres fekete lyukak vannak, olyan az egész, mint egy informatikai lyukkártya. A tárgy több irányban is elindítja az em­ber gondolatait, pedig nincs benne semmi meghökkentő, a fa: fa, a pántok: pántok, minden azonos önmagával. S mégis, ha kinyílik a doboz, ki-ki magába fordulhat és összegezhet: ennyi volt a hu­szadik század. Elmúlt, meg­foghatatlan, s a tartalma más, mint amit a külszín mutatott. Múlttá vált, foghat­juk, és vihetjük, mint egy bőröndöt. Panek Sándor Csűri Károly, Csernus Sán­dor, vagy „titkos szegediek", mint Masáth András, Szabó Győző - rengeteg jó ötlettel segítették a szervezőket. A különböző rendezvényeken szegedi muzsikus, Pavlovits Dávid volt a zenei főszereplő és szegedi fotóriporter, Schmidt Andrea, a Délma­gyarország munkatársa örökí­tette meg az eseményeket. Ó készttette az íróportrék nagy részét. A Frankfurt Kht. szá­mít a fotóira a schwerpunkt ezután készülő dokumentáci­ós kiadványában is. A tudo­mányegyetem Germán Filo­lógiai Intézetéből kerültek ki a német és a magyar nyelv­ben és irodalomban egyaránt otthonos oktatók és hallgatók, akik két hetes ösztöndíjuk időtartama alatt segítettek. Hárs Endre egyetemi adjunk­tus megírta az íróportrékat és vezette a frankfurti bemutató­kat, vitákat, akárcsak Bom­bicz Attila tanársegéd. A sze­gedi Ördögszekér Bt. szerve­zésében kézműves vásározók, mutatványosok, néptáncosok csalogatták a csarnokhoz a lá­togatókat, sikerrel. A szegedi Grimm Kiadó vezetője és az Universum könyvesbolt tulaj­donosa (Bernáth professzor volt tanítványa), Borbás László volt a Kht. Frankfurtba kihe­lyezett irodájának vezetője, a schwerpunkt PR-főnöke. A szintén szegedi Gergó Vera látta el Bernáth Árpád mellett a titkárnői feladatokat és hol itthon, hol Pesten, hol Frank­furtban kellett kihasználni az áldozatkészségét. Talán ebben a pillanatban is úton vannak. Hiszen a vá­sárral egyáltalán nem fejező­dött be a munka és még az is lehet, hogy a pesti-szegedi társaság szerepet kap a schwerpunkt „utóhasznosítá­sában". Sulyok Erzsébet Tudományos konferencia Magyarország és Európa Munkatársunktól „Magyarország és Európa 1919-1939" címmel rendez tudományos konferenciát no­vember 9-én a JGYTF Törté­nettudományi Tanszéke és a Belvedere Meridionale szer­kesztősége a tanszék Hattyas sori épületében. A konferenci­át Ormos Mária „Európa nagy trendjeinek hatása Magyaror­szágra" című előadása nyitja meg, majd a nap további ré­szében Romsics Ignác (EL­TE), Zalai Anita (JGYTF), Kohári Nándor (JATE), Sza­koly Sándor (Hl), Kiss Gábor Ferenc (JGYTF), Fazekas Csaba (ME), Sarnyai Csaba (JATE), Stankovits György (Körmend), Döbör András (JGYTF) és Nagy Tamás (Ta­tabánya) tart előadást. A Weiner Kamarazenekar koncertje Munkatársunktól A Filharmónia C-kamara­bérleti sorozatában ma este fél 8 kor a Weiner Kamarazenekar ad koncertet a konzervatórium dísztermében. A műsoron Mo­zart C-dúr vonósnégyese, Wei­ner-Horváth Ballada című mű­ve, Carl Nielsen Kis szvitje és Brahms c-moll scherzója szere­pel. A zenekart Weninger Ri­chárd vezényli, közreműködik Maczák János klarinétmúvész. Sejben Lajos képei és plasztikái a Bartókban Bőröndben a század Sejben Lajos képzőművész - kisplasztikái között. (Fotó: Karnok Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents