Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-01 / 254. szám

HÉTFŐ, 1999. Nov. 1. SZEGED 5 csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problémái­kat, észrevételeiket, tapasztalataikat az el­múlt héten Kéri Barnabás ügyeletes újságíró munkatársunkkal oszthatták meg. Ezen a hé­ten munkanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között a 06-20-9432­663-as rádiótelefon-számon Újszászi Ilona várja hívásaikat Elveszett tárgyaikat keresd, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld szá­mon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetdirodáinkban. Temetőkapu. Egy olva­sónk azt panaszolta, hogy a Dugonics temető egyik ka­puja, méghozzá a Temető utcai, nem volt nyitva a hét végén. így sokan csak hatal­mas kerülővel tudtak eljutni szeretteik sírjához. Ez főképpen a beteg, idős em­berek esetében keserítette meg a kegyelet perceit. A te­lefonáló szerint a jövőben az illetékeseknek ilyen aprósá­gokra is figyelniük kellene. Plexi. Miért nincs plexi az igencsak huzatos Retek utcában a József Attila sugár­út felőli buszmegállóban? ­kérdi egy olvasónk, aki sze­rint sokkal jobb lenne szél­védett helyen várni a buszra. Úgy, ahogyan azelőtt tehet­ték a Retek utcaiak, mielőtt vandálok áldozatául nem esett a buszváró oldala. EBBE^n Darmstadtba indul a zenekar Kegyetlen kegyeletsértés „Halottak álmai felett Szépen virul a kegyelet." Arany János soraival fele­sel a valóság. Mert nem nyugodhatnak békén a holtak, nem könnyithet­nek leikükön a gyászolók, ha érzékeden senkik lop­ják a virágot - a te­metőből, szeretetre szüle­tett gyerekek sírhantjáról is! így mondta ezt egy anya, aki egyik ikerlá­nyát nem csak halottak napján látugulju az alsó­városi temetőben. Virág­csokrainak története csa­ladja tfo^Pti 101o rol sz^^l* A temetőbe li virággal kufár­kodó talán leskelődik, onnan tudja, melyik sírt mikor szok­ták látogatni. Meg se érinti, ha látja, a gyásztól görnyedt szülő színes csokrot hagy hátra, hogy legalább az vigyázzon az ő gyönyörű virágszálára, kicsi le­ánykájára, aki csak 13 éves múlt, de már a temetőbe li haj­Iádra költözött. Lerázza magá­ról, amit egy fejfa és a gondo­zott sir üzen: apa, anya, testvér, nagymama, keresztszülők és unokatestvérek zarándokolnak hetente többször is egy sírhant­hoz, hogy egy-egy szál virág­gal emlékezzenek egy kislány­ra, aki nem bántott senkit akit csakis szeretni lehetett... Annak idején az ikrek érke­zésének az egész család örült. Talán azért is, mert se az asszony, se a férfi nem tudott arról, hogy ősei között lett vol­na ikerpár. De azért is fokozott volt a várakozás, mert a férj testvére és párja is akkoriban részesült gyermekáldásban. Ám a szülés tragédiát hozott: az orvos késlekedése miatt az ikerlányok közül az egyik agy­vérzéssel, élő halottként jött vi­lágra. Az első évben kiderült, az egyik kislány korának meg­felelően gyarapodik, de a má­sik sorsa az, hogy örök cse­csemőként élje életét. A szülők, a rokonok azonban mindkét lányt egyformán sze­rették. Az anya otthagyta mun­kahelyét, gyerekeinek áldozta életét. Örült az egyik szép sike­reinek, örvendezett a másik ne­vetésének. Mert az a másik, az ágyhoz kötött lányka csak sírni és nevetni tudott. Nem mondta. Anya, de mégis érezte: szere­tik. Kacagott a testvére közelé­ben, mosolygott, ha simogatta az anyja. Sírt, ha fájt a teste, a lelke... Az édesanya számára egyik nap olyan volt, mint a másik ­tizenhárom és fél éven át. Mlg várta haza a férjét és az egyik lányát, addig a másiknak pépes ételeket főzött, tisztába tette, ápolta a beteg kislányt. Ő és a lánya tűrték a sorsukat. De vé­gül, tizenhárom és fél év harc után, májusban győzött a ha­lál... Októberben, 14. születés­napjukon az ikertestvérek kö­zül már csak az egyik fújhatta el a tortán a gyertyákat. A má­sik lány életének lángja május­ban végleg kihunyt, de szüle­tésnapján meglátogatták - a te­metőben. A gyászolók fájdal­mát azonban a sokadszorra ta­pasztalt kegyeletsértés tehetet­len dühvé torzította: a két nap­pal korábban a sírra tett virágo­kat ismét ellopták! A férfiak fogadkoztak: ha kezük közé kerül a sfrgyalázó, példásan megbüntetik. Az asszonyok te­hetetlenségükben azóta is sír­nak, egyre sírnak. A tizennégy esztendős lány pedig szótlan­ságba burkolódzik: halott nén­jéról nem beszél, mert minden gondolatában ott az ő testvér­kéje... A halott: halott, nem érez semmit - menti föl magát tán az a hűtőtáskával karikázó bi­ciklis, akiről az alsóvárosi te­mető gondnoka föltételezi, a sí­rokról ő gyűjti be a friss virá­got. Teheti, mert senki sem tartja vissza, nem büntette a ke­gyeletsértőt. Aki a sírhantról lopott virágot a közeli piacon jó pénzért eladja valakinek, aki tán épp a temetőbe indul, ked­ves halottjához. Mert egy szál virág is jelzi: míg emlékeznek rá, nem halott a halott. Ú.L Idegenforgalmi klub Munkatársunktól A Magyar Turisztikai Egyesület Idegenforgalmi Klubja szerdán, november 3-án 18 órakor Szegeden tartja soron következő összejövetelét. A kötetlen beszélgetés témája a megyei turisztikai szakképzés hely­zete és szerepe lesz. A ren­dezvényre minden ér­deklődőt várnak a Kereske­delmi és Idegenforgalmi Kft. (KIT) Deák Ferenc utca 22. szám alatti tanácstermé­ben. Bár Vásáry Tamás hatalmas sikerű nagy­színházi zongoraestjé­vel már megkezdődött a hangversenyszezon, mégis a Filharmónia első bérleti koncertje je­lenteni az igazi évad­nyitást. Ma este fél 8-tól a Szegedi Nemzeti Szín­házban Horst Gehann dirigálásával, Gémes Szilvia és Altorjay Ta­más közreműködésével César Franck A megvál­tó című szimfonikus költeményét és Faúré Requiemjét játssza a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Vaszy-bér­letsorozat első koncert­jén. A ma esti koncert kar­mestere, Horst Gehann Frankfurtban született; er­délyi származású szüleivei 10 éves korában tért vissza Romániába, ahol a nagysze­beni evangélikus templom kántor-orgonistájánál kez­dett zenét tanulni, majd a brassói Fekete-templom or­gonistájánál folytatta tanul­mányait. Később a bukares­ti zeneakadémia hallgatója lett, ahol orgonaművészként és zeneszerzőként végzett 1955-ben. A diploma után húsz éven át külföldön is koncertező szólistaként Bu­karestben élt. 1970-ben a A szezon első szimfonikus hangversenyének dirigense: Horst Gehann a próbán. (Fotó: Nagy László) Filharmónia meghívására járt Szegeden is, a dómban adott orgonahangversenyt. A hetvenes évek közepén tért vissza Németországba, ahol a darmstadti teológiai főiskolán egyházi zenét ta­nított. A nyolcvanas évek elején két együttest is alapí­tott Darmstadtban: a Bach Kórust és a Pro Musica Ka­marazenekart, amelyekkel azt a célt tűzte ki, hogy Bach összes művét bemu­tatja. Eddig 88 Bach-kon­certet tartottak Németor­szágban és szerte Európá­ban. Darmstadt és Szeged kiváló testvérvárosi kapcso­latának köszönhető, hogy a Szegedi Szimfonikus Zene­kar a héten újra vendégsze­replésre indul Németor­szágba. A ma esti koncert műsora jól illik az ünnep hangulatá­hoz. César Franck A meg­váltó című szimfonikus köl­teményét valószínűleg először mutatják be Magyar­országon. A komponista hosszú évekig a párizsi Sa­inte-CIothilde-templom or­gonistája volt, ebben a da­rabjában is érződik, hogy szimfonikus műveiben is igyekezett visszaadni az or­gona különleges hangzásvi­lágát. Horst Gehann szerint a másik műsorszám, Faúré Requiemje tulajdonképpen Berlioz művének ellenpont­jaként született. Míg Berlioz Requiemje monumentális és félelemkeltő, Faúré darabja szinte megnyugtató, a meg­békélés érzését erősíti, és azt az örömet sugározza, ami az emberre vár a halál után. Fa­úré az egyház által kanoni­zált Requiem-szövegnek csak egyes részeit használta fel, ezért más liturgikus szö­vegeket, himnuszokat is be­épftett darabjába. Az Isten mindkét műben olyan szelíd emberként jelenik meg, aki mindenkit szeret és megvált, aki elfogadja. Horst Gehann az elmúlt napokban nemcsak a ma es­ti koncertre készült a Sze­gedi Szimfonikus Zenekar­ral, hanem Mendelssohn Paulus-oratóríumát is pró­bálta, amit néhány nap múl­va két koncerten mutatnak be Darmstadtban. H. Zs. Médiahatárok ww A határokon átnyúló rádiózás és televíziózás­nak a kisebbségek életé­ben betöltött szerepéről tartottak kétnapos nem­zetközi tanácskozást Sze­geden. A Royal Szállábon megrendezett konferencia munkájában hét ország kisebbségekkel foglalko­zó kormony tisztviselői és média szakemberei mel­lett részt vettek nemzet­közi szakértők is. Az Európai Unió Európai Bizottsága és az Európa Ta­nács több éve közös progra­mot hirdetett meg Nemzeti ki­sebbségek Európában címmel. E program keretében a Nem­zeti és Etnikai Kisebbségi Hi­vatal szervezte meg a média­tanácskozást, melyen - a hazai szakembereken kívül - Bulgá­ria, Horvátország, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szlo­vénia képviseltette magát. A határokon átnyúló rádió­zás és televíziózás kérdésköret azért Szegeden vitatták meg az érintettek, mert itt működik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió regionális stúdiója, ahol román és szlovák nyelvű kisebbségi műsorok készül­nek. De a helyszín kiválasztá­sában az a tény is szerepet ját­szott - hangsúlyozta megnyitó beszédében Doncsev Toso, a Nemzeti és Etnikai Kisebbsé­gi Hivatal elnöke -, hogy a szegedi és a temesvári rádió stúdió együttműködésének köszönhetően a Duna-Ma­ros-Tisza Eurorégió megala­kulása óta kéthetente jelentke­zik az Európa hullámhosszán című, magyar és román nyelvű műsor. Az pedig ör­vendetes, hogy a szegedi, a te­mesvári és az újvidéki tévé stúdió hasonló produkcióra készül. Az Európa Tanács képvise­letében megjelent Michael Gnet ismertette azokat a jogi eszközöket, melyek a határo­kon átnyúló rádiózás és televí­ziózás keretét adják. A nemzetközi média­tanácskozás résztvevői megis­merkedtek a közszolgálati Ma­gyar Rádió, illetve a Magyar Televízió szegedi stúdiójában végzett munkával, találkoztak Bartha Lászlóval, a város pol­gármesterével. A DEGAZ Rt. keresi kommunikációs osztályvezetőjét..! A Dél-alföldi Gázszolgáltató Rt pályázat útján kívánja betölteni a kereskedelmi és ügyfélszolgálati igazgatóságán létesüld kommunikációs osztály vezetői munkakörét. Az osztályvezető fő feladata: az rl külső kommunikációs tevékenységének megszervezése és koordinálása Az alkalmazás feltételei: » gazdaságttereskedebiWtommunikációs szakirányú egyetemi/főiskolai végzettség, » jó kommunikációs és kapcsolatteremtő képesség, »idegenynyelv-tudás, > személygépkocsi vezetői jogosítvány, > büntetlen előéiet A pályázóktól kérjük, küUjék el > iskolai végzettségüket, szakképesítésüket igazoló dokumentumaik fénymásolatát, > szakmai önéletrajzukat, > röviden (1-2 oldalon) megfogalmazott szakmai elképzelésüket, > fényképüket a DÉGÁZ Rt. Emberi Erőforrás Igazgatóságára tezz* Szeged. Pufc u *4) A jelentkezéseket 1999. november 15-ig várjuk, 30 napon belül etbiráljuk és az állás haladéktalanul betóNheW! Utcai harcok A Széna téri csapatok szá­mos bevetésen vettek részt a város más részein is. Amikor lakossági jelzéseket kaptunk, akkor indultunk, kivonultunk a megadott helyszínre, ahol megtettük a szükséges intéz­kedéseket. Több tucat gyanús személyt állítottunk elő. Pél­dául Márton Erzsike csoport­ja fogta el Marosán Györ­gyöt. A száraz mondatok bi­zonyára nem tükrözik, hogy milyen sok harc és vér tapadt ezekhez az akciókhoz. A Dé­li pályaudvarnál sikerült le­foglalni két vagon fegyvert és lőszert. A vagonokat pedig kiengedtük a villamos sínek­re, hogy nehezítsük velük a harckocsik mozgását. Termé­szetesen a bevetéseknél, az utcai harcoknál átélt élmé­nyeket még évtizedek múltán sem tudja kitörölni magából az ember. Közvetlenül ta­pasztaltuk, miként válnak gyerekemberekből, fiatalok­ból a nemzet hősei. Vallom: ők vívták meg a magyar nép legfényesebb forradalmát. Egyszer bejelentés érke­zett a parancsnokságra, hogy a Magyar Távirati Iroda épü­letében, annak garázsában Lévai István Széna tér, 1956 (7.) fegyveres ávéhások vannak. Szabó Jani bácsi a parancs­nokom (aki ekkor már budai nemzetőrparancsnok is volt) összeállított egy 25-30 fós csoportot. Olyanokat váloga­tott ki, akiknek nagy helyis­merete volt az MTI környé­kén. Szabó bácsi többször is­mételgette nekünk, hogy az alapos helyismeret felér fél sikerrel. Minden bevetés előtt atyai mondattal köszönt el tőlünk: „Vigyázzatok maga­tokra, drága fiaim!" Egy Csepel autóval indul­tunk el. A parancsnokunk Kalifa volt. Ő egyébként a forradalom kitörése-elótt ren­des katonaidejét töltötte. Bár megtehette volna, de nem ment haza, hanem csatlako­zott a szabadságharcosokhoz. Be kell vallanom, a rendes nevét sokáig nem is tudtam. Úgy tettem, mint a többiek, egyszerűen Kalifának szólí­tottam. Teherautónk lassan döcö­gött a Krisztina körúton. A templomnál befordultunk a Déli pályaudvar felé. Hatal­mas golyózápor parancsolt megálljt. A Zöldfa ven­déglőnél jártunk. Gyorsan le­ugráltunk a kocsiról és a templom falához lapultunk. Kalifa a vendéglő kerthelyi­ségébe rohant és ott keresett megfelelő fedezéket. A cso­portunk fgy két részre sza­kadt. Közben leszállt az este. Valamennyien elhelyezked­tünk és feszülten figyeltünk. Fél órája várakozhattunk, amikor észrevettük, hogy a szomszédos iskola falánál valaki közelít felénk. Később már kúszott és visszafogot­tan, idegesen ismételgette: ­Gyerekek, ne lőjetek! Várakozásunkba tanácsta­lanság is vegyült. Vajon ki az illető és mit akar? Nem csap­dáról van-e szó? A férfi oda­ért hozzánk. - Fiúk, nagyon vigyázza­tok! - figyelmeztetett ben­nünket. - Mire kellene vigyáz­nunk? - kérdeztünk vissza még mindig bizalmatlanul. Közölte velünk, hogy az AVH-sok éppen a fejünk fö­lött vannak, bent az iskolá­ban. (Annál az iskolánál tör­tént mindez, ahol később Ist­ván fiam elvégezte a nyolc általánost...) Az idegen alig fejezte be mondandóját, rög­tön csattogni kezdtek a fegy­verek. Az utca túlsó oldaláról Kalifáék tűz alá vették az is­kola ablakait. A fegyverek zajából kihallatszott Kalifa parancsa. - Menjetek a kapuhoz, mi majd fedezünk benneteket! Kúszva közelítettük meg az iskola kapuját, az ajtón be­dobtunk egy palackot, ami két deci ammóniákot tartal­mazott. Öt perc elteltével be­hatoltunk az épületbe. Érez­tem, hogy a szívem a tor­komban dobogott. Mentünk teremről teremre, egy terem­tett lelket sem találtunk. Az ablakoknál viszont rengeteg géppisztolyba való töltényhü­vely hevert. Valóban jártak ott az ávósok, csak már el­kotródtak. Megérkeztek Kalifáék is. Parancsnokunk megállt és le­szögezte: szerencsénk volt. Ha nem figyelmeztet ben­nünket az a férfi, akkor könnyű célpontjai lehettünk volna az ellenségnek. Meg­kérdeztük segitőnket, hogy honnan tudott az iskolában bujkáló ávósokról. A válasz megdöbbentett valamennyi­ünket: - A szemközti házban lakom. Jól láttam, ahogy az ávósok berendezkedtek az épületben. Gondoltam, meg­keresem a forradalmárokat és szólók nekik, de napközben féltem kilépni a házból, ne­hogy valaki észrevegyen. A sötétben viszont egyik szom­szédunk sem láthatta, amikor lejöttem ide. Aztán búcsút intett nekünk mondván, a felesége otthon bizonyára fél és aggódik érte. Megköszöntük segítségét, egészen a háza kapujáig kí­sértük vissza. Feltehetnénk a kérdést, hogy ez az ember forradalmár volt-e? Úgy gon­dolom, igen. Félt és reme­gett, de mégis bátor ember volt. Megmentette csopor­tunk tagjainak életét. Ki tud­ja, mi lett volna, ha nem fi­gyelmeztet bennünket. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents