Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-01 / 254. szám

HÉTFŐ, 1999. Nov. 1. SZEGED 5 csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat az elmúlt héten Kéri Barnabás ügyeletes újságíró munkatársunkkal oszthatták meg. Ezen a héten munkanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között a 06-20-9432663-as rádiótelefon-számon Újszászi Ilona várja hívásaikat Elveszett tárgyaikat keresd, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetdirodáinkban. Temetőkapu. Egy olvasónk azt panaszolta, hogy a Dugonics temető egyik kapuja, méghozzá a Temető utcai, nem volt nyitva a hét végén. így sokan csak hatalmas kerülővel tudtak eljutni szeretteik sírjához. Ez főképpen a beteg, idős emberek esetében keserítette meg a kegyelet perceit. A telefonáló szerint a jövőben az illetékeseknek ilyen apróságokra is figyelniük kellene. Plexi. Miért nincs plexi az igencsak huzatos Retek utcában a József Attila sugárút felőli buszmegállóban? kérdi egy olvasónk, aki szerint sokkal jobb lenne szélvédett helyen várni a buszra. Úgy, ahogyan azelőtt tehették a Retek utcaiak, mielőtt vandálok áldozatául nem esett a buszváró oldala. EBBE^n Darmstadtba indul a zenekar Kegyetlen kegyeletsértés „Halottak álmai felett Szépen virul a kegyelet." Arany János soraival felesel a valóság. Mert nem nyugodhatnak békén a holtak, nem könnyithetnek leikükön a gyászolók, ha érzékeden senkik lopják a virágot - a temetőből, szeretetre született gyerekek sírhantjáról is! így mondta ezt egy anya, aki egyik ikerlányát nem csak halottak napján látugulju az alsóvárosi temetőben. Virágcsokrainak története csaladja tfo^Pti 101o rol sz^^l* A temetőbe li virággal kufárkodó talán leskelődik, onnan tudja, melyik sírt mikor szokták látogatni. Meg se érinti, ha látja, a gyásztól görnyedt szülő színes csokrot hagy hátra, hogy legalább az vigyázzon az ő gyönyörű virágszálára, kicsi leánykájára, aki csak 13 éves múlt, de már a temetőbe li hajIádra költözött. Lerázza magáról, amit egy fejfa és a gondozott sir üzen: apa, anya, testvér, nagymama, keresztszülők és unokatestvérek zarándokolnak hetente többször is egy sírhanthoz, hogy egy-egy szál virággal emlékezzenek egy kislányra, aki nem bántott senkit akit csakis szeretni lehetett... Annak idején az ikrek érkezésének az egész család örült. Talán azért is, mert se az asszony, se a férfi nem tudott arról, hogy ősei között lett volna ikerpár. De azért is fokozott volt a várakozás, mert a férj testvére és párja is akkoriban részesült gyermekáldásban. Ám a szülés tragédiát hozott: az orvos késlekedése miatt az ikerlányok közül az egyik agyvérzéssel, élő halottként jött világra. Az első évben kiderült, az egyik kislány korának megfelelően gyarapodik, de a másik sorsa az, hogy örök csecsemőként élje életét. A szülők, a rokonok azonban mindkét lányt egyformán szerették. Az anya otthagyta munkahelyét, gyerekeinek áldozta életét. Örült az egyik szép sikereinek, örvendezett a másik nevetésének. Mert az a másik, az ágyhoz kötött lányka csak sírni és nevetni tudott. Nem mondta. Anya, de mégis érezte: szeretik. Kacagott a testvére közelében, mosolygott, ha simogatta az anyja. Sírt, ha fájt a teste, a lelke... Az édesanya számára egyik nap olyan volt, mint a másik tizenhárom és fél éven át. Mlg várta haza a férjét és az egyik lányát, addig a másiknak pépes ételeket főzött, tisztába tette, ápolta a beteg kislányt. Ő és a lánya tűrték a sorsukat. De végül, tizenhárom és fél év harc után, májusban győzött a halál... Októberben, 14. születésnapjukon az ikertestvérek közül már csak az egyik fújhatta el a tortán a gyertyákat. A másik lány életének lángja májusban végleg kihunyt, de születésnapján meglátogatták - a temetőben. A gyászolók fájdalmát azonban a sokadszorra tapasztalt kegyeletsértés tehetetlen dühvé torzította: a két nappal korábban a sírra tett virágokat ismét ellopták! A férfiak fogadkoztak: ha kezük közé kerül a sfrgyalázó, példásan megbüntetik. Az asszonyok tehetetlenségükben azóta is sírnak, egyre sírnak. A tizennégy esztendős lány pedig szótlanságba burkolódzik: halott nénjéról nem beszél, mert minden gondolatában ott az ő testvérkéje... A halott: halott, nem érez semmit - menti föl magát tán az a hűtőtáskával karikázó biciklis, akiről az alsóvárosi temető gondnoka föltételezi, a sírokról ő gyűjti be a friss virágot. Teheti, mert senki sem tartja vissza, nem büntette a kegyeletsértőt. Aki a sírhantról lopott virágot a közeli piacon jó pénzért eladja valakinek, aki tán épp a temetőbe indul, kedves halottjához. Mert egy szál virág is jelzi: míg emlékeznek rá, nem halott a halott. Ú.L Idegenforgalmi klub Munkatársunktól A Magyar Turisztikai Egyesület Idegenforgalmi Klubja szerdán, november 3-án 18 órakor Szegeden tartja soron következő összejövetelét. A kötetlen beszélgetés témája a megyei turisztikai szakképzés helyzete és szerepe lesz. A rendezvényre minden érdeklődőt várnak a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Kft. (KIT) Deák Ferenc utca 22. szám alatti tanácstermében. Bár Vásáry Tamás hatalmas sikerű nagyszínházi zongoraestjével már megkezdődött a hangversenyszezon, mégis a Filharmónia első bérleti koncertje jelenteni az igazi évadnyitást. Ma este fél 8-tól a Szegedi Nemzeti Színházban Horst Gehann dirigálásával, Gémes Szilvia és Altorjay Tamás közreműködésével César Franck A megváltó című szimfonikus költeményét és Faúré Requiemjét játssza a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Vaszy-bérletsorozat első koncertjén. A ma esti koncert karmestere, Horst Gehann Frankfurtban született; erdélyi származású szüleivei 10 éves korában tért vissza Romániába, ahol a nagyszebeni evangélikus templom kántor-orgonistájánál kezdett zenét tanulni, majd a brassói Fekete-templom orgonistájánál folytatta tanulmányait. Később a bukaresti zeneakadémia hallgatója lett, ahol orgonaművészként és zeneszerzőként végzett 1955-ben. A diploma után húsz éven át külföldön is koncertező szólistaként Bukarestben élt. 1970-ben a A szezon első szimfonikus hangversenyének dirigense: Horst Gehann a próbán. (Fotó: Nagy László) Filharmónia meghívására járt Szegeden is, a dómban adott orgonahangversenyt. A hetvenes évek közepén tért vissza Németországba, ahol a darmstadti teológiai főiskolán egyházi zenét tanított. A nyolcvanas évek elején két együttest is alapított Darmstadtban: a Bach Kórust és a Pro Musica Kamarazenekart, amelyekkel azt a célt tűzte ki, hogy Bach összes művét bemutatja. Eddig 88 Bach-koncertet tartottak Németországban és szerte Európában. Darmstadt és Szeged kiváló testvérvárosi kapcsolatának köszönhető, hogy a Szegedi Szimfonikus Zenekar a héten újra vendégszereplésre indul Németországba. A ma esti koncert műsora jól illik az ünnep hangulatához. César Franck A megváltó című szimfonikus költeményét valószínűleg először mutatják be Magyarországon. A komponista hosszú évekig a párizsi Sainte-CIothilde-templom orgonistája volt, ebben a darabjában is érződik, hogy szimfonikus műveiben is igyekezett visszaadni az orgona különleges hangzásvilágát. Horst Gehann szerint a másik műsorszám, Faúré Requiemje tulajdonképpen Berlioz művének ellenpontjaként született. Míg Berlioz Requiemje monumentális és félelemkeltő, Faúré darabja szinte megnyugtató, a megbékélés érzését erősíti, és azt az örömet sugározza, ami az emberre vár a halál után. Faúré az egyház által kanonizált Requiem-szövegnek csak egyes részeit használta fel, ezért más liturgikus szövegeket, himnuszokat is beépftett darabjába. Az Isten mindkét műben olyan szelíd emberként jelenik meg, aki mindenkit szeret és megvált, aki elfogadja. Horst Gehann az elmúlt napokban nemcsak a ma esti koncertre készült a Szegedi Szimfonikus Zenekarral, hanem Mendelssohn Paulus-oratóríumát is próbálta, amit néhány nap múlva két koncerten mutatnak be Darmstadtban. H. Zs. Médiahatárok ww A határokon átnyúló rádiózás és televíziózásnak a kisebbségek életében betöltött szerepéről tartottak kétnapos nemzetközi tanácskozást Szegeden. A Royal Szállábon megrendezett konferencia munkájában hét ország kisebbségekkel foglalkozó kormony tisztviselői és média szakemberei mellett részt vettek nemzetközi szakértők is. Az Európai Unió Európai Bizottsága és az Európa Tanács több éve közös programot hirdetett meg Nemzeti kisebbségek Európában címmel. E program keretében a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal szervezte meg a médiatanácskozást, melyen - a hazai szakembereken kívül - Bulgária, Horvátország, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szlovénia képviseltette magát. A határokon átnyúló rádiózás és televíziózás kérdésköret azért Szegeden vitatták meg az érintettek, mert itt működik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió regionális stúdiója, ahol román és szlovák nyelvű kisebbségi műsorok készülnek. De a helyszín kiválasztásában az a tény is szerepet játszott - hangsúlyozta megnyitó beszédében Doncsev Toso, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke -, hogy a szegedi és a temesvári rádió stúdió együttműködésének köszönhetően a Duna-Maros-Tisza Eurorégió megalakulása óta kéthetente jelentkezik az Európa hullámhosszán című, magyar és román nyelvű műsor. Az pedig örvendetes, hogy a szegedi, a temesvári és az újvidéki tévé stúdió hasonló produkcióra készül. Az Európa Tanács képviseletében megjelent Michael Gnet ismertette azokat a jogi eszközöket, melyek a határokon átnyúló rádiózás és televíziózás keretét adják. A nemzetközi médiatanácskozás résztvevői megismerkedtek a közszolgálati Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió szegedi stúdiójában végzett munkával, találkoztak Bartha Lászlóval, a város polgármesterével. A DEGAZ Rt. keresi kommunikációs osztályvezetőjét..! A Dél-alföldi Gázszolgáltató Rt pályázat útján kívánja betölteni a kereskedelmi és ügyfélszolgálati igazgatóságán létesüld kommunikációs osztály vezetői munkakörét. Az osztályvezető fő feladata: az rl külső kommunikációs tevékenységének megszervezése és koordinálása Az alkalmazás feltételei: » gazdaságttereskedebiWtommunikációs szakirányú egyetemi/főiskolai végzettség, » jó kommunikációs és kapcsolatteremtő képesség, »idegenynyelv-tudás, > személygépkocsi vezetői jogosítvány, > büntetlen előéiet A pályázóktól kérjük, küUjék el > iskolai végzettségüket, szakképesítésüket igazoló dokumentumaik fénymásolatát, > szakmai önéletrajzukat, > röviden (1-2 oldalon) megfogalmazott szakmai elképzelésüket, > fényképüket a DÉGÁZ Rt. Emberi Erőforrás Igazgatóságára tezz* Szeged. Pufc u *4) A jelentkezéseket 1999. november 15-ig várjuk, 30 napon belül etbiráljuk és az állás haladéktalanul betóNheW! Utcai harcok A Széna téri csapatok számos bevetésen vettek részt a város más részein is. Amikor lakossági jelzéseket kaptunk, akkor indultunk, kivonultunk a megadott helyszínre, ahol megtettük a szükséges intézkedéseket. Több tucat gyanús személyt állítottunk elő. Például Márton Erzsike csoportja fogta el Marosán Györgyöt. A száraz mondatok bizonyára nem tükrözik, hogy milyen sok harc és vér tapadt ezekhez az akciókhoz. A Déli pályaudvarnál sikerült lefoglalni két vagon fegyvert és lőszert. A vagonokat pedig kiengedtük a villamos sínekre, hogy nehezítsük velük a harckocsik mozgását. Természetesen a bevetéseknél, az utcai harcoknál átélt élményeket még évtizedek múltán sem tudja kitörölni magából az ember. Közvetlenül tapasztaltuk, miként válnak gyerekemberekből, fiatalokból a nemzet hősei. Vallom: ők vívták meg a magyar nép legfényesebb forradalmát. Egyszer bejelentés érkezett a parancsnokságra, hogy a Magyar Távirati Iroda épületében, annak garázsában Lévai István Széna tér, 1956 (7.) fegyveres ávéhások vannak. Szabó Jani bácsi a parancsnokom (aki ekkor már budai nemzetőrparancsnok is volt) összeállított egy 25-30 fós csoportot. Olyanokat válogatott ki, akiknek nagy helyismerete volt az MTI környékén. Szabó bácsi többször ismételgette nekünk, hogy az alapos helyismeret felér fél sikerrel. Minden bevetés előtt atyai mondattal köszönt el tőlünk: „Vigyázzatok magatokra, drága fiaim!" Egy Csepel autóval indultunk el. A parancsnokunk Kalifa volt. Ő egyébként a forradalom kitörése-elótt rendes katonaidejét töltötte. Bár megtehette volna, de nem ment haza, hanem csatlakozott a szabadságharcosokhoz. Be kell vallanom, a rendes nevét sokáig nem is tudtam. Úgy tettem, mint a többiek, egyszerűen Kalifának szólítottam. Teherautónk lassan döcögött a Krisztina körúton. A templomnál befordultunk a Déli pályaudvar felé. Hatalmas golyózápor parancsolt megálljt. A Zöldfa vendéglőnél jártunk. Gyorsan leugráltunk a kocsiról és a templom falához lapultunk. Kalifa a vendéglő kerthelyiségébe rohant és ott keresett megfelelő fedezéket. A csoportunk fgy két részre szakadt. Közben leszállt az este. Valamennyien elhelyezkedtünk és feszülten figyeltünk. Fél órája várakozhattunk, amikor észrevettük, hogy a szomszédos iskola falánál valaki közelít felénk. Később már kúszott és visszafogottan, idegesen ismételgette: Gyerekek, ne lőjetek! Várakozásunkba tanácstalanság is vegyült. Vajon ki az illető és mit akar? Nem csapdáról van-e szó? A férfi odaért hozzánk. - Fiúk, nagyon vigyázzatok! - figyelmeztetett bennünket. - Mire kellene vigyáznunk? - kérdeztünk vissza még mindig bizalmatlanul. Közölte velünk, hogy az AVH-sok éppen a fejünk fölött vannak, bent az iskolában. (Annál az iskolánál történt mindez, ahol később István fiam elvégezte a nyolc általánost...) Az idegen alig fejezte be mondandóját, rögtön csattogni kezdtek a fegyverek. Az utca túlsó oldaláról Kalifáék tűz alá vették az iskola ablakait. A fegyverek zajából kihallatszott Kalifa parancsa. - Menjetek a kapuhoz, mi majd fedezünk benneteket! Kúszva közelítettük meg az iskola kapuját, az ajtón bedobtunk egy palackot, ami két deci ammóniákot tartalmazott. Öt perc elteltével behatoltunk az épületbe. Éreztem, hogy a szívem a torkomban dobogott. Mentünk teremről teremre, egy teremtett lelket sem találtunk. Az ablakoknál viszont rengeteg géppisztolyba való töltényhüvely hevert. Valóban jártak ott az ávósok, csak már elkotródtak. Megérkeztek Kalifáék is. Parancsnokunk megállt és leszögezte: szerencsénk volt. Ha nem figyelmeztet bennünket az a férfi, akkor könnyű célpontjai lehettünk volna az ellenségnek. Megkérdeztük segitőnket, hogy honnan tudott az iskolában bujkáló ávósokról. A válasz megdöbbentett valamennyiünket: - A szemközti házban lakom. Jól láttam, ahogy az ávósok berendezkedtek az épületben. Gondoltam, megkeresem a forradalmárokat és szólók nekik, de napközben féltem kilépni a házból, nehogy valaki észrevegyen. A sötétben viszont egyik szomszédunk sem láthatta, amikor lejöttem ide. Aztán búcsút intett nekünk mondván, a felesége otthon bizonyára fél és aggódik érte. Megköszöntük segítségét, egészen a háza kapujáig kísértük vissza. Feltehetnénk a kérdést, hogy ez az ember forradalmár volt-e? Úgy gondolom, igen. Félt és remegett, de mégis bátor ember volt. Megmentette csoportunk tagjainak életét. Ki tudja, mi lett volna, ha nem figyelmeztet bennünket. (Folytatjuk.)