Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-19 / 270. szám

PÉNTEK, 1999. NOV. 19. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! M

ondhatnám: télnek előtte, ősznek közepette már elő-elő kellene kerülnie a könyvnek, a pihentető olvasnivalónak. A feketén hosszabbodó éjszakák, az egyre későbben hasadó hajnalok szinte kötelezhetnének bennünket a kívánatos szellemi táplálékra, az agyi éléskamrák üresedő polcainak újratöltésére. Érkezik az ideje a fejünkbéli rendrakásnak. Oda helyezzük múltunkat, ahová való. Leiomoljuk, díszítjük a koponyán belüli stelázsideszkákat, véle tiszta fejből valónak mutatkozhassanak a régi meg az új gondolatok. Vagyis: átgondolni, az élet mai dolgaihoz igazítani a jövőbéli tennivalókat. Félek, nagyon félek, hogy estéink nem igazán ennek a jegyében hosszabbodnak... A napi robot - a megélhetés egyre nagyobbat sújtó pörölyeként - az idegölő munkák zakatolását erősíti. Összezutyulódik a nappal az éjjellel. Dolgozunk. A tegnapnál nem rosszabb holnapért. Zajol ránk a világ! Az értéket közvetítő könyv, a színesre festett történet, a helyes formába öntött gondolat megismerése már egyre kevesebbeknek adatik meg úgy múltbéli istenigazából. Viszi a kor, a annak technikája, a ránk zúduló információfolyam sodrása. Mert, nem tudom, hogy a kedves környékbéliek úgy gondolják-e, táruló világunk napról-napra húz összébb bennünket. Minél többet óhajtunk megismerni belőle, annál jobban fogy időnk, energiánk. (A tévé, a rádió, az újság, a számítógép, az internet, a rádiótelefon, az autó, hogy csak a legádázabb rablókat említsem és ne vegyem ide a pénzkereső munka, a gyereknevelés, az idősekről, elesettekről való gondoskodás szükséges teendőit. Lassan már kikapcsolódni, feltöltődni s újult erőre kapni a hosszú téli estéken álom marad csupán. Annyi, mint beletemetkezni egy jó könyvbe. Ha nem tesszük - nem veti szemünkre senki - de sajnos azt se, hogy robog mellőlünk a világ! A

kkor, most, mit csináljunk? Értékeljük újra magunkat? Mint az egyik helyen a falufelelősök? Megszínezték a régi könyvet, formálták s a két évtizeddel későbbit is illették: „Sándorfalva története és népélete" címmel. Jönnek a hosszú, téli esték. Tudják már, mire gondolok, de a Kitekintő oldalait se feledjék. Köszönti Önöket a héten is: „Fehér galamb a falu felett" Nyomon vagyunk Kapás Antal kisteleki otthonában a földkimérés balástyai állapotáról mondja: - Anyósomnak, Újvári Flóriánénak a Móra Tsz területén 6 hektár 2913 négyzetméter öröksége volt, nem messzire a vödrösszéki tanyai iskolához. Kérdezte Böröcz Pali, a kiadóbizottság elnöke, almásból vagy az út másik oldalán szeretnénk, ha kimérnék. Anyósom ott járt iskolába, a szomszédos Tóthék már korábban kikérték a földet a tanyájukhoz, amit visz majd az autópálya. A mi aranykoronánk, kerekítve 5,7 hektárra futotta. Befizettük a földmérésért a 27 ezer 758 forintot. Megkaptuk érte a vázrajzot, a sztráda nem volt rá berajzolva, de tudtuk, lecsíp az majd egy sávot a föld széléből. Használtuk a birtokot, vettettük, arattuk. Földszomszédunk, Tóthékon kívül az Alkotmány Tsz földosztó bizottságának vezetője, Menyhárt József volt. Bátran hihettük: minden rendben! Később kértük a földmérő mérnök urat ez olyan jó négy éve történhetett -, hogy mutassa meg, hol a határ, mert közben történtek átkombájnolások. Fél napi várakozás után a mérnök elnézést kért telefonon és azóta se mutatta meg nekünk senki se, hogy hol a határ. Mint később megtudtam, a hivatalos birtokbaadás úgy zajlott, hogy Böröcz mondta: a tied! Nem győztük cérnával, hallottunk ezt-is, azt-is, rákérdeztünk: melyik lesz a mi autópályánk földje? Azt mondták, hogy semelyik. Amire számítunk, az már az államé. Kaptam is egy értesítést az idén tavasszal a megyei hivataltól, hogy a földünk birtokbaadása 1993-ban megtörtént. Mentünk, jártunk utána, hogy ez nem így van, de még az ügyvéd barátunk is azt mondta, hogy nem nagyon lehet mit tenni, meg vagyunk szívatva. Sohasem voltunk rosszba a földkiadókkal, de ha tényleg lecsípték a miénkről az autópályába eső részt, legalább szólhattak volna. Ha pedig az aranykorona volt a kevés, és emiatt lett rövidebb a föld, idejében vettünk volna hozzá azt is. Mint mások... A földet még ma is úgy használjuk, mintha a miénk volna... Csak nehogy Kapás gazdának kelljen fizetnie, hogy nem kapott sztrádaföldet. A mi rendszerünktől minden kitelik. Ezek után?! M. T. Közmeghallgatáson ••• DM információ A környezetvédelmi hatásvizsgálat tárgyában hirdette a tegnapi közmeghallgatást az Autópálya Fejlesztő Részvénytársaság és az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság Környezetvédelmi Főfelügyelősége Kisteleken. A polgármesteri hivatalban tartott összejövetelen Kovácsházi Frigyes az Uvaterv szakági igazgatója ismertette az M5-ös autópálya környezetvédelmi tervének lakosságot érintő részleteit. Summázata: nem lesz gáz! Se nagy rezgés és zaj se nagyobb az előírtnál. A Kiskunfélegyházától Szegedig épülő autópályára készek a tervek, jövőre kezdik az építését. Sándorfalva fölemelkedése Amikor a házak sora valóban „légből kapott". (Fotó: Gyenes Kálmán) Fehér galambnak jő lenni, tán jobb mint darunak. Ha éppen száll Sándorfalva felett - nótát juttat az ember eszébe. Cigánnyal szépen elmuzsikáltatott, lakodalom hajnalán átéléssel eldalolgatott nótát. Általában szomorú, inkább búslakodó a magyarok galambokkal összehangolt nótája , de vidámság, megelégedettség annak sokszori szólaltatója. A vágy közlési formája, a gubbasztó lélek mozgatására. Jómagam, ha robogok keresztül Sándorfalván, vagy fordulok be húgomékhoz a Rigó utcába, az esetek zömében dúdolom a „fehér galambot", merthogy sok más mellett ez volt Sípos tata (sógorom apjának) egyik kedvenc nótája. Mivel a csikójárási Sípos István igencsak vidám, jó beszédű ember volt, nevelt hat gyereket, köztük ikreket, meg hogy most már „szegről-végről mindenképp rokon" számomra a fehér galamb szép lassan Sándorfalva jelképe lett. Rásegített erre perczeli korában a néhai Savanya Antal tanító úr, ki szintén sándorfalvi kötődéssel bírt és sok mindenbéli jártassága mellett, ismerte a nótákat. Sok népdalt tudott, eleitől végéig, akár a világhíres sándorfalvi citerások. Könyvről jut eszembe s könyvből írom, ha majd „fehér galamb" leszek - mint már jó ideje Sípos tata és véle szállok a messzi kékségben mit is látok. A szó szoros értelmében: nyitott könyvként tárul a falu. Visszaérkezve a nóták világából, a valóság mezejéről tényleg a levegőbe emelkedve, azt láthatjuk, amit Sári György szokott a helikopteréről. A látvány olyan, amit Gyenes Kálmán a sándorfalvi nagykönyvbe belefényképezett. Meg olyan, amit a könyvírók csapata ebbe a könyvbe beleszerkesztett. Egybe látni a valóság apró szeletkéit. Aki nagyon ismeri a környéket, akinek a térkép is azt mutatja, ami a táj, azzal is megkavarodhat a világ, ha egy kicsit magasabbra emelkedik a szokásosnál. Egyből nem ismer rá Siposék út menti tanyájára, de, ha kellően betájolta magát, fölismer Csikójárást, Homokpusztát, Csibafát, Kővágót, Sulymost, Kapczaszéket és minden mást, amiről lent a földön sokat hallott vagy a korábbi (most újra kiadott) sándorfalvi falukönyvben olvasott. Érdekes táj, érdekesek nevei. Már Inczefi Géza főiskolai tanár csaknem ötven sándorfalvi kistáj nevet jegyzett tanulmányában még az ötvenes években. Ezt alapul véve dr. Juhász Antal, a könyv népéleti fejezetének szerzője, aki a faluban gyerekeskedett, később néprajzi gyűjtőmunkája termékeként írásba foglalta az ismert helyneveket. Apja, id. Juhász Antal, mint arra a könyvszerkesztők bevezetőként utalnak: „hatalmas kutatómunkával és Sándorfalva iránti, mérhetetlen szerelemmel kazalozta össze irattárak, levéltárak, sárgult jegyzőkönyvek, a korabeli sajtó vonatkozó irodalmaiból és az emlékező polgárok meg saját memóriájából a történelmi fejezetet..." Ebből lett aztán a 100. faluszületésnapra könyv, arra húsz múlva egy múltat tisztelő összegzés, majd e szép munka láttán, ol-' vastán kerül a „csizma az asztalra", vagyis a fehér galamb a Töhötöm csárdába. A színes falukönyv beharangozója a Kitekintőbe. Könyvből írni nem nagy dicsőség, de bocsássák meg. A munka nagy munka, jó munka, muszáj belőle kicsit szemelgetni, hogy a fakuló emlékezet újra színesedjék. Hogy egyáltalán ne érhesse szó a ház elejét, más falubéli krónikák, köztük a falum vaskos könyve: „Kistelek története" is igencsak sok adatot, érdekességet szolgáltat. Ajánlom is mindenkinek, ha már megtalálta a reája és családjára vonatkozó feljegyzéseket, nézegesse, olvasgassa a többiekét is. Mindazért, persze, hogy ne csak az ilyen Jégből kapott" kép alakulhasson, hanem megerősítse, azt, amit az írás olvasása nélkül is sejtett, de tudni igazán csak a leírtakból tudhatja meg. A határ már említett kistájait a könyv a 303. oldalától sorolja. Kezdi a Szent Ferenci csárdával, megy keresztbe hosszába dűlőkön, dombokon, rámpákon, semlyékeken, táblákon. Allékon, hátakon, ligeteken. Erdőn, tavon, kaszálón, székeken. Láttat majort, szőlőt, högyet, gödröt. Jártat csikót, barmot, disznót. Vágat követ, erdőt és csináltat mindent, hogy a kíváncsi utódok is ismerhessék: mi különböztette meg egyiket a másiktól. A fölsorolás Szegedig ér, hiszen a 118. névvel a Székhalmi tábla illetődött a fehértói főcsatorna mentén. Szomszédjául Székhalon homokdombjának, amelyet már szegediként említ, a 311. oldalon. • Az önkormányzat könyvét, amely az 1978-ban megjelent, Sándorfalva története és népélete című monográfia átdolgozott és bővített kiadása, Darázs Sándor, dr. Juhász Antal, Szabó Magdolna és Sz. Simon István szerkesztette. Az eredeti munka történeti részét id. Juhász Antal, a néprajzi fejezetét dr. Juhász Antal, a táncfejezetét dr. Felföldi László írta. A könyv a Délmagyarország nyomdájában készült, Hocz Pál irányításával, Sóti Judit tördelő közreműködésével. Az új fotókat Gyenes Kálmán készítette. Háromezer darab készült belőle. Nincs más dolgunk vele most már, minthogy meleg szívvel ajánljuk: vegyék, nézegessék, olvassák! Es ne higgyék, hogy a lovát, mindig csak a cigány dicséri... Majoros Tibor Kisteleki fúvósok Munkatársunktól A Művészeti Iskolával közösen, névadója tiszteletére rendez emlékhangversenyt a kisteleki id. Vándor Rudolf fúvószenekar. A koncerten fellép a Csongrád Megyei MKM zenekar, a Makói Magán-zeneiskola, a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola és az id. Vándor Rudolf egyesített fúvószenekar. Az emlékest november 27-én, szombaton 6 órakor kezdődik. Akit érdekel, szeretettel hívják, s várják az emlékhangverseny szervezői. Útban a tanya Az öszeszéki 199-es tanya is áldozatául esik az autópályának. (Fotó: Gyenes Kálmán) Deszk Munkatársunktól A napokban rendezték meg a II. deszki Maros menti fesztivál első fordulóját. A faluházban több település általános iskolása gyűlt össze, hogy összemérje tudását vers- és prózamondásban. Az alsó tagozatos verselők között első helyen a sándorfalvi Dékány Dorina végzett. Második lett a rúzsai Majoros Laura, a harmadik pedig az ópusztaszeri Búza Eszter. A felsősök között a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára a deszki Bernula Péter állhatott. Második helyen a tiszaszigeti Molnár Dávid, a harmadikon pedig a domaszéki Czipó Renáta végzett. Prózamondásban az alsósoknál a kiszombori Hegedűs Gabriellát találta a zsűri a legjobbnak. Második lett Vass László, harmadik pedig Rácz András, mindketten sándorfalvi kisdiákok. A felsősök között első helyen a deszki Ocsovszki Eszter végzett. A második helyet a kiszombori Madarász Adám, a harmadikat pedig a rúzsai Szabó Márta szerezte meg. A fesztivál következő fordulóját, a néptáncés az egyéb táncok kategóriájátjanuár 14-én rendezik meg. Domaszék Munkatársunktál Megjelent a Domaszéki Hírmondó legfrissebb száma. A lap közli a polgármesteri hivatal legfontosabb híreit. Az olvasók ebből megtudhatják többek között azt, hogy 1995től hányan születtek, haltak meg vagy kötöttek házasságot a faluban, tájékozódhatnak a hagyatéki eljárásról, a gyámügy munkájáról, s hogy kik részesülhetnek jövedelempótló támogatásban. Az adócsoport közli a gépjárműadók összegét, az adóelőírás mutatóit és a helyi adók mértékét. A Hírmondóban a jegyző felhívja a gazdák figyelmét, hogy ne szántsák fel a portájukkal határos földes utakat, mert ezzel akadályozzák a közlekedést. Ezenkívül az újság ír még az ifjúsági önkormányzatról, a település érintő sporteredményekről, valamint az aktuális növényvédelmi munkákról. Sándorfalva Munkatársunktól Holnap, pénteken fejeződik be a sándorfalvi egészséghét. Ebből az alkalomból ma este 6 órától véradóbálra várják a vendégeket a helyi Glóbusz Sörözőbe. Elsőként a véradókat köszöntik, majd a művészeti iskola növendék) műsorral szórakoztatják az egybegyűlteket. A 30-, 40- és 50szeres véradókat kitüntetik, dr. Gál György egyetemi tanár, a SZOTE Vértranszfűziós Állomásának vezetője pohárköszöntőt és ünnepi beszédet mond. Az egészséghetet Darázs Sándor polgármester zárja le. A beszédek után felszolgálják a vacsorát, majd tómbolasorsolás következik. A bál hajnalig tartó tánccal ér véget. Zsombó Munkatársunktól Ezen a héten pénteken is találkoznak a zsombói Wesselényi Népfőiskola hallgatói. Dr. Kiss István meghívására Zeke Gyula beszél az 1945-ös földreformról és következményeiről. November 22-én, hétfőn viszont dr. Jakucs László lesz a népfőiskola vendége. Előadásának címe: Lemeztektonika, a földben zajló forradalom.