Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-18 / 269. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. Nov. 18. HELYI TÜKÖR 7 Na, hogy áll? Két középkorú férfi járta végig egy álmos lakótelepi hajnalon a környékünk kukáit. Rivalizálás nélkül, mód­szeresen haladtak; egymás mellett állva kapkodták ki a konténerekből azt, ami még használható volt. Az egyik kukából a fiatalabbnak tűnő férfi hirtelen egy kissé pisz­kos, de még fehér, merész szabású női alsóneműt húzott elő. Nézegette néhány pillanatig, forgatta a kezében, az­tán megbökte a társát: - Na, eltalálod még, hogy áll ez egy nőn ? - kérdezte, és fogatlan szája mosolyra húzódott. A másik férfi ráné­zett fiatalabb társára, aztán egy halk káromkodást szúrt ki még meglévő fogai közül. Úgy tűnt, a mindennapi be­tevő falat még nem minden... Sarnyai Tibor Ezredvég - képeslapokon Nyílt nap a hulladékválogatóban Buszok viszik a diákokat A Forrás Szállóban Sándor Péter igazgató nyitotta meg a kiállítást. (Fotó: Miskolczi Róbert) A Szegedi Környezet­gazdálkodási Kht. azt szeretné, ha a lakosság is látná: mi lesz annak a hulladéknak a sorsa, amit szelektíven, speciá­lis zsákokban gyűjtenek immáron második hó­napja. Éppen ezért pén­teken, november 19-én megnyitja az érdeklődők elótt a nemrégiben, a sándorfalvi út melletti központi szemétlerakó területén átadott váloga­tóművet. A mintegy 220 millió fo­rintos beruházással készült hulladékválogató-művet pén­teken, november 19-én meg­tekinthetik a szegediek ­mondta el lapunknak Szabó Ferenc, a Szegedi Környezet­gazdálkodási Kht. igazgatója. A program célja az, hogy a lakosság megismerje a rend­szert, mindenki láthassa, mekkora tömegű újrahaszno­sítható hulladéktól lehet megmenteni a természetet, környezetünket. „Büszkék vagyunk arra, hogy az országban az elsők között sikerült létrehozni egy ilyen európai színvonalú léte­sítményt" - nyilatkozta Sza­bó Ferenc. A nyílt nap alkal­mából - reggel 8-tól sötéte­désig - bárki beléphet a depó területére, szakképzett ve­zetők pedig válaszolnak a kérdéseire. Akit érdekel, megnézheti a mintegy 20 hektárnyi szemétlerakót (-he­gyet) is, és láthatja, noha hul­ladékról van szó, a körülmé­nyek mennyire kulturáltak. A nyílt napot a kht. az is­kolákban is beharangozta, hi­szen a gyerekek sokat tettek eddig is a környezetvédele­mért, a szelektív hulla­dékgyűjtésért. A szervezők maguk is meglepődtek, mek­kora volt az érdeklődés. Ezért buszokat béreltek a Vo­lántól, hogy a 19 iskola több mint ezer diákját folyamato­san'hozhassák-vihessék az is­kolájuktól a sándorfalvi útig. Mivel az iskolákban ma már a tanterv része a környezet­védelem, sőt sok speciális szak is indult a különböző oktatási intézményekben, a Krúdyból például egy teljes évfolyam, a főiskoláról és a JATE-ról több csoport jelezte érkezését. A Környezetgazdálkodási Kht. a nagy érdeklődésre va­ló tekintettel szeretné rend­szeressé tenni a hasonló jel­legű bemutatókat a jövőben. F. K. Az évezred utolsó évszá­zada elevenedik meg azon a kiállításon, amely tegnap nyílott meg a Forrás Szálló­ban. Putics Miklósné gyűjte­ményéből rendezték össze a tárlatot, amely 285 régi, vagy kevésbé régi képeslap, fénykép segítségével mutatja be az 1900-as évek egy-egy jelentős mozzanatát, szemé­lyiségeit, tájait. A kiállítást nagyon nehéz bármiféle rendszerbe is illeszteni, hi­A Csongrád Megyei Ön­kormányzat tegnap hatodik alkalommal szervezte meg az EU-csatlakozással össze­függő feladatokra felkészítő továbbképzési programot, amelyen Agai László, a Köz­lekedési, Vízügyi és Hírköz­lési Minisztérium osztályve­zetője beszélt a csatlakozási tárgyalások fontos részét ké­pező személy- és teherszállí­tás fejlesztési tennivalóiról. A közúti fuvarozásban va­ló részvétel feltételei - tud­szen a képeslapok annyira sokszínű világot ábrázolnak, olyan eltérő korokról adnak lenyomatot, hogy sem téma, sem korszak szerint nem le­het csoportosítani a képeket. De talán így is van jól: a lá­togató előtt ugyanazon a fe­lületen mutatkozik meg a polgári világ, a magyar nép­viseletek, Nagy-Magyaror­szág térképe, egy építőtábori üdvözlőlap, Farkas Berci, az első magyar űrhajós és a leg­tuk meg az uniós előkészítő fórum után rendezett sajtótá-' jékoztatón - eukonformnak tekinthetők, de a vállalkozá­soknak az EU-tagság nélkül is piacképesnek kellene len­ni. A személyszállításra vo­natkozó hazai előírások pe­dig szigorúbbak az uniós el­várásoknál. A személyszállí­tási törvény előkészítését en­nek ellenére az indokolja, frissebb élmény, a napfo­gyatkozás. A kiállítást megnyitó Sán­dor Péter, a Forrás Szálló igazgatója elmondta, hogy a képek tartalmassá teszik az életet, van hivatásuk és szép­séget visznek a manapság gyakran egyhangú minden­napjainkba. A tárlat a né­zelődő szegediek számára kézzel fogható közelségbe hozza a várost, és megmutat­ja Szeged azon arcát, amelyet hogy az unióban a közszol­gálati feladatokat az állam fi­nanszírozza, ezért az arra vo­natkozó szabályokat meg kell fogalmaznia - hangsú­lyozta Agai László. Tóth József, az Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének megyei ve­zetője viszont arról tájékoz­tatta a sajtó képviselőit, hogy a napokban Zentán tárgyalt abban a formában már soha nem láthatunk. Előtűnnek ré­gi, de még teljes fényében pompázó épületek, mára már beépített terek, s az összeha­sonlítás kedvéért a régmúlt mellé a kiállítás rendezője odahelyezte a mai állapotot is. Okulásul, emlékül. Putics Miklósné kiállítása november 24-ig tekinthető meg, naponta 10 és 18 óra között. A. L. az eurorégió - romániai, vaj­dasági és magyar megyéi ­szakszervezeteinek több kép­viselője. Dr. Botka László, a me­gyei közgyűlés külügyekért felelős alelnöke pedig arról szólt, hogy - a települési ön­kormányzatok igényeit fi­gyelembe véve - az EU-to­vábbképzés keretében tájé­koztató hangzik majd el az uniós protokoll szabályairól is. N. R. J. Fiatal Baloldal Munkatársunktól Csongrád megyében és Szegeden is megalakul­tak a Fiatal Baloldal (FIB) szervezetei. Az október elején zászlót bontó új if­júsági szervezet megyei és szegedi létrejöttéről tegnap sajtótájékoztatón számoltak be a FIB ve­zetői. A XXL század baloldali szervezeteként jellemezte a FIB-et az országos alelnök, Újhelyi István. A FIB a külde­tését befejező, ezért megszűnő Baloldali Ifjúsági Társulás tagjaiból és új érdeklődőkből áll. A FIB jellemzője - a moz­galmi és közösségi hagyomá­nyok folytatása mellett - a közéleti szerepvállalás. Meg­jeleníti a hagyományos balol­dali értékeket (esély­egyenlőség, szolidaritás, igaz­ságosság stb.), ugyanakkor fontosnak tartja az innovációt, a minőség ügyét, az úgyneve­zett zöld problémákat is. A FIB másik hat, baloldali part­nerszervezettel (például a Ma­gyar Úttörők Szövetségével, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalommal) együttműkö­dik, akciókat szervez, szakmai kérdésekben egyeztet. A híd szerepét tölti be a he­lyi és az országos szervezet között a FIB megyei szövetsé­ge. Megkeressük azokat, akik politizálni akarnak - határozta meg feladatukat Király László, a FIB megyei elnöke. A FIB megszületése óta például Hódmezővásárhelyen, Csong­rádon, Kisteleken, Makón, Asotthalmon, Zsombón, Deszken is létrejött a helyi szervezet. Szegeden a múlt héten jó­részt olyan fiatalok alakították meg a FIB-et, akiknek nem volt közük a BIT-hez. A le­endő értelmiségiek számára műhelyeket szerveznek példá­ul a területfejlesztésről, az inf­rastruktúráról, a szociális problémákról - szólt sajátos programjukról Virág Tamás, a FIB szegedi elnöke. A FIB együttműködő par­nerszervezete kíván lenni az MSZP-nek. EU-fórum a megyeházán Bocsá­nat mondja a szerkesztő és a pa­pírkosár­ba ejti a kéziratot, mert nem üti meg a mér­téket - írja Bodrits István a hatvanas években a Magyar Szó című vajda­sági napilap készítésé­nek kulisszatitkairól. Az aranykor elmúlt, az új­ság szerkesztői egyre ritkábban engedhetik meg maguknak a fenti luxust. A még dolgozó szerzők minden sorára szükség van, bár a szerbről magyar nyelvre fordított cikkek száma minden korábbit felül­múl. Arra igyekeztünk választ keresni, hogy a folyamatos munkabe­szüntetések és sztrájkfe­nyegetések idején mi­lyen körülmények kö­zött készül az egykor szebb napokat látott új­ság. A közép-európai rendszer­változások előtt a Magyar Szó fogalomnak számított. A magyar nyelvterület legjob­ban szerkesztett, a legtöbb hírt közlő, a legszabadabban lélegző napilapját vehették kézbe a vajdasági és a bara­nyai olvasók. A jugoszláviai állapotokról ugyan el­lenőrzött hírek jelenhettek Magyar Szó: ultimátum a hatalomnak csak meg, hiszen az is pártál­lam volt, de a szovjet re­zsimről és a Varsói Szerződés más tagállamairól hiteles képet nyújtott. A Ma­gyar Szó például 1968-ban rendkívüli kiadásban számolt be Csehszlovákia megszállá­sáról. Egy horgosi olvasó tí­zesével csempészte Szegedre a lapot, és száz forintért árul­ta darabját. (Egy magyaror­szági napilap akkor 70 fillér­be került.) Jugoszlávia zsugorodásá­val a Magyar Szó lehetőségei is csökkentek. A lap kiadóhá­zát, a társadalmi tulajdonban lévő Forumot államosították, az alapítói jogokat a vajdasá­gi képviselőház vette át. A háborúba sodródó hatalom­nak nem tetszett a lap paci­fista hangvétele, amiben szerbellenességet véltek fel­fedezni. Holott csak annyi történt, hogy a lap szer­kesztői és újságírói szembe­néztek Jugoszlávia elmúlt év­tizedeivel. Foglalkoztak vég­re az asszimilációval, vala­mint az elvándorlással, és Negyvenöt nap '44-ben cím­mel bátor cikksorozatot kö­zöltek a partizánok magyarok elleni bosszúhadjáratáról, a tömegmészárlásokról, az erőszakos elhurcolásokról és a kitelepítésekről. A hamu alatt izzó parázs akkor éledt fel, amikor a titói korszak eredményének tartott toleran­cia is a múlté lett. A következmények nem maradtak el. A vajdasági la­pok közül a papírhiány a Ma­gyar Szót sújtotta a legin­kább. A vajdasági képvi­selőház magyarul rosszul be­szélő és gyakorlatlan főszer­kesztőt igyekezett - sikertele­nül - az újság élére állítani, majd 1993 októbere és 1994 áprilisa között hetilapként je­lenhetett meg a Magyar Szó. A munkatársak egy része a behívók és a rossz megélheté­si körülmények miatt Ma­gyarországon telepedett le. Míg az utolsó békeévben százhetvenöten dolgoztak a lapnál, mára kilencven alá esett a létszám. A Magyar Szó szer­kesztőségének is helyet adó Forum kiadóházban a portás nem erőlteti, hogy magyarul szólaljon meg. A lépcsőház mellett még ott lóg a testvéri­ség-egység jegyében fogant kétnyelvű felirat: óvóhely. A hirdetőtáblán az innen alig öt­száz méterre a Dunába ro­gyott péterváradi híd képe a boldog békeidőkből. A ház dolgozói kis cetlikkel rakták körbe, amin lakást, kocsit, BMX kerékpárt, tojást és ki tudja még mi mindent kíván­nak eladni. - Olyan pokol volt itt na­ponta, hogy azt alig lehetett kibírni. A légiriadók és a rob­banások idején pánikszerűen menekültek a kollegák, de a lap azért megjelent - ad íze­lítőt az idei év újvidéki tava­szából a főszerkesztő, Bálint Sándor. Nem szívesen beszél arról az időszakról, amikor a hatalom nem telefonon ér­kező kérés, hanem papírra vetett üzenet formájában kö­zölte a szerkesztőség köteles­ségét. A Tájékoztatási Mi­nisztérium minden jugoszlá­viai redakcióba szótárt kül­dött: milyen kifejezésekkel kell illetni a légicsapásokat és a NATO-országok politikáját. A Magyar Szó mindössze az „agresszió" szót vette át a brosúrából. A szerkesztőbi­zottság a hiteles tájékoztatás mellett fontosnak tartotta, hogy a munkatársak közül senkit se hurcoljanak el vagy állítsanak bíróság elé. Az egyik hídroncsot fényképező fotóriporternőt mégis bevitték az őrszobára, ahol az előhívás után a felvételeket megtart­hatta. A tavaszi bombázásokat a Magyar Szóban két sztrájk fogta közre. A munkabeszün­tetésekben közös motívum, hogy egyik követelései sem valósultak meg. Márciusban öt havi bér kifizetése, gazda­sági önállóság, a vezérigazga­tó leváltása, a sztrájk idején is kötelezd minimális szolgálta­tás eltörlése és a kollektív szerződés módosítása szere­pelt az igények között. A há­ború miatt kihirdetett rendkí­vüli állapot idején a munkát ismét fel kellett venni. Nyárra immár hat havi bérrel maradt adós a munkáltató, így au­gusztus 22-től ismét leállt a szerkesztőség. Ekkor már csak az elmaradt bérek kifize­tését és a gazdasági önállóság kivívását tűzte zászlajára a sztrájkbizottság. Másfél hó­nap után ígéretet kaptak a kö­vetelések teljesítésére, így a munka folytatódhatott. A szerkesztőség különösen a gazdasági önállóság kivívá­sához fűz nagy reményeket. A jelenlegi gyakorlat szerint az ötszáz főt foglalkoztató Forum kiadóba folynak be a Magyár Szó bevételei, amit a veszteséges vállalat egyéb ré­szei deficitének csökkentésé­re fordítanak. A lap munka­társainak számításai szerint a Magyar Szó nyereséges lehet, ha önálló folyószámlán gaz­dálkodhatnának. A sztrájkbi­zottság továbbra is működik: az alapító, a vajdasági képvi­selőház különböző bizottsá­gainak december 1 -ig kell el­készítenie és megszavaznia a válással kapcsolatos doku­mentumokat. Ez egyben az ultimátum határideje. Ha mégsem történik változás, a sztrájk folytatódik. - Híreink szerint nehezen készül az alapszabály ­mondja a sztrájkbizottság és a belpolitikai rovat vezetője, Németh Zoltán. - Egyébként itt minden rendkívül körül­ményesen megy, de nincs más választásunk. Ha a bevé­teleink és a dotáció egy számlára érkezik, akkor megszűnhetnek örökös gond­jaink. Egyedülálló helyzetet te­remt, hogy az egyre csökkenő állami támogatás még mindig érkezik a Forum folyószám­lájára. A főszerkesztő ugyan visszautasítja lapjára az ellen­zéki jelzőt, mégis, ilyen, a re­zsimet alapjaiban bíráló mon­datok olvashatóak napról napra a Magyar Szó hasábja­in: Olyan letisztulási és szá­monkérési folyamatra lenne szükség ebben a szerencsét­len országban, amit csakis a nincstelenné tett, kifosztott és megalázott milliók kénysze­ríthetnek ki. (Fehér István: A rezsim haszonélvezői, 1999. november 7.) - A tényeknek megfe­lelően igyekszünk feltárni mindazt, ami ebben az or­szágban történik - törekszik pontos fogalmazásra a főszer­kesztő. Egy demokráciában ugyan illik támogatásban ré­szesíteni a kisebbség lapját, Jugoszlávia azonban nem fe­lel meg ennek a kategóriának. A hatalom bármikor benyújt­hatja a számlát. A fizetések az utóbbi két hónapban pontosan érkeznek. Havonta nyolcvanöt márka, ami megfelel az országos át­lagnak, valamint tizenöt már­ka szociális jellegű juttatás. A munkatársak november 5-én kapták meg az áprilisi bér utolsó harmadát. - Hét és fél éve vagyok főszerkesztő, azóta egyfolytá­ban embargó sújtotta Jugo­szláviát - fakad ki Bálint Sándor. - Abszurd körülmé­nyek között kellett meg­győznöm kollégáimat, hogy a Magyar Szó több mint egy­szerű munkahely. Hivatás- és nemzettudatból dolgoztunk, de ilyen alapon követelni nem lehet, legfeljebb kérni. Nem vagyok elégedett a lap­pal, mert normális körülmé­nyek között sokkal jobbat tudnék szerkeszteni. Az olvasók érdeklődése is lanyhult, hiszen a háztartá­sokban az újság vásárlására elkülönített összeg gyakran valóban létfontosságú cikkek­re kell. A példányszám 12 ezer körül mozog, ami tragi­kusan kevés a tíz évvel ezelőtti 24 ezerhez képest. Mégis, ha az újság komolyan veszi hivatását és a - fejléc­ben is feltüntetett - demokra­tikus közvélemény napilapja kíván maradni, akkor nem hallgathat el. Még akkor sem, ha a szerkesztői papírkosarat már nem kell naponta üríteni. Töth-Sxanasi Attila

Next

/
Thumbnails
Contents