Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-15 / 266. szám
6 A HELYZET HÉTFŐ, 1999. Nov. 15. Négysávosra „hízik" a halálát Nyakunkon immár a tél, s nem nehéz megjósolni: pár héten belül már csak araszolva haladnak az autók Csongrád megye útjain. E lassúságnak persze nem csak az lesz az oka, hogy hóval támad Tél tábornok. Hanem az is, hogy Csongrád megye útjait - finoman fogalmazva - nem igazán lehet összetéveszteni mondjuk a bajorországi utakkal. De vajon mekkora az esélyünk arra, hogy a Dél-Alföld úthálózata néhány éven belül sokkal jobb minőségű legyen? - kérdeztük útviszonyainkról, a beruházásokra költhető forintmilliókról Basa Zoltánt, a Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatóját. Kezdjük talán egy nem túl talányos kérdéssel: mikor is ájult el először a hetvenesnyolcvanas években Nyugatra megérkezett magyar turista? A választ, ugye, elég könnyű megadni: amikor autója rágördült a határ túloldalán az első aszfaltos útra. Mert bizony az az aszfalt simább volt, azok az útkereszteződések rendezett képet mutattak, s az sem volt utolsó szempont, ugyebár, hogy mire észbekapott a szerencsétlen Trabantból kibámuló magyar, már rá is gördült egy minimum négysávos autópályára, ahonnan már újabb és újabb sztrádák felé kormányozhatta autóját. Dunántúl: jobb úton halad Bár sok minden változott már honunkban, azért attól még igen messze vagyunk, hogy nyugati típusú útállapotok miatt örvendezhessen a magyar autósok népes tábora, így aztán a Csongrád Megyei Állami Útkezelő Közhasznú Társaság szegedi épületében, egészen pontosan Basa Zoltán irodájában föl sem merült bennem, hogy arra kéljem az ügyvezető igazgató urat: szűkebb pátriánk útviszonyait mondjuk Ausztria aszfaltozott betoncsíkjaival hasonlítsa össze. Ezért inkább azt kérdeztem: - Igazgató úr, ön jól ismeri Magyarország útjainak állapotát. Ha végigkocsikázik mondjuk a Dunántúlon, mit tapasztal: sokkal jobban Nyugat-Magyarország útjai, mint az alföldi utak? Egyáltalán: Csongrád meAhogy a 47-es rászolgált a szélesítésre, úgy a Szegedről Sándorfalvára futó út is megérdemelne egy új aszfaltruhát... (Fotó: Miskolczi Róbert) gye hol is áll a magyarországi útrangsorban ? - A Dunától nyugatra eső területek úthálózata egyértelműen kiépítettebb, jobb állapotban lévő, mint a Kelet-Magyarországon használható utaké. Sajnos azt is hozzá kell tennem, hogy a dél-alföldi régió úthálózata sok esetben más „keletmagyar" utakkal sem állja a versenyt - kaptam a választ Basa Zoltántól. Aki így folytatta: - Több oka is van lemaradásunknak. Egyrészt a dél-alföldi talajviszonyok sem igazán kedveznek útjainknak, másrészt az elmúlt évtizedekben, gondolok itt a központi elosztás tervgazdálkodásos esztendeire, mindig találtatott olyan országrész, amelynek fejlesztését különböző okok miatt fontosabbnak tartották, mint a mi régiónk felzárkóztatását. Nyugat-Magyarország úthelyzete pedig még egy szempontból speciális. Mivel van egy olyan törekvés, hogy a Nyugat-Európából érkező utasok, illetve fuvarozók fokozatosan szembesüljenek a keleteurópai útviszonyokkal, az elmúlt években a nyugati határszakaszunk melletti hatvan kilométeres sávon belül komoly útépítési, útjavítási beruházásokat hajtott végre a kormányzat. * Átcsoportosított milliók - Ismerve a nemzetgazdaság teherbíró képességét, ugye, aligha reménykedhetünk abban, hogy egy-két éven belül megyénk útjainak minőségi eléri legalább a Győr-Sopron, vagy Fejér megyében föllelhető utakét? - A rendelkezésünkre álló pénzösszeg valóban nem elég arra, hogy látványos beruházásokkal javítsuk útjaink állapotán. Sajnos még a természet is ellenünk dolgozott az idén: olyan súlyos ár- és belvízkárok érték az országot, hogy az útépítési beruházásokra szánt összegeket át kellett csoportosítani a helyreállítási munkálatokra. így most csak arra van lehetőségünk, hogy az államilag előirt alapfeladatokat teljesítsük, vagyis útjaink megfeleljenek a biztonságos közlekedés követelményeinek, s ha lehet, állaguk ne romolják tovább. - Ezek szerint új út építésére nem is gondoljunk megyénkben? - Az idén - ellentétben a tavalyi esztendővel, amikor elkészült a Szentest elkerülő út valóban nem örülhettek a Csongrád megyeiek új út átadásának. Csupán arra volt pénzünk, hogy néhány kisebb beruházással javítsunk az autósok helyzetén. Kiszélesítettünk, és új burkolattal láttunk el egy 12 kilométer hosszúságú útszakaszt az 55-ös úton, még pedig a megyehatár és Ásotthalom között. Erre 375 millió forintot költött káháténk. Elkészült Szeged belterületén, szintén káháténk beruházásban Makkosház és Újrókus között az Ipoly sori körforgalom (ez 22.7 millióba került), míg Vásárhely és Szentes között a 45-ös úton egy útkereszteződés épült át 5,4 millióért. A többi pénzünket állagmegóvó munkálatokra fizettük ki. Csongrád megye kezelésünkben lévő 1350 kilométer hosszúságú úthálózatának üzemeltetésére, fenntartására, a természeti károk helyreállításra, valamint azt előbb említett beruházásokra egyébként 985, 5 millió forint állt rendelkezésünkre. Hol épüljön új híd? - Milyen reményekkel várhatják megyénk autósai és útépítői a 2000-es esztendőt? Jövőre sincs reményünk arra, hogy jobb úton utazhasson az, aki mondjuk Makóra tart Szegedről, netán rossz sorsa a Szeged és Vásárhely közötti halálútnak is nevezett - kétsávosra kényszeríti? No, meg itt van a nagy kérdés: meglódul-e végre már a sztrádaépítés annyira, hogy eléri az E75-ös autópálya Csongrád megyét is? - Megítélésem szerint a 43as út Szeged-Makó-Nagylak közötti szakaszán az elmúlt években végrehajtottunk annyi rekonstrukciót, hogy mára az úttest minősége megfelelőnek tekinthető. Az igaz, hogy a két sáv sokszor szűknek bizonyul, de a 43-as szélesítése nincs tervbe véve. Már csak azért sem, mert a kormány elfogadta azt az gyorsforgalmi útépítési koncepciót, amelynek keretében 2007-ig a Marostól északra elkészül egy új 43-as út, amely Makót is északról kerüli majd el, s így halad a magyarromán országhatárig. Ennek az útnak a tervei most készülnek, csupán két gondot kell megoldani. Az egyik: hova is épüljön pontosan az új Tisza-híd Szeged fölött, s hol jelöljék ki a Makót elkerülő út nyomsávját. Ez az út egyébként a fehértói halászcsárdától nem messze csatlakozna a E75-ös útba, pontosabban reményeink szerint a Szegedig leérő új sztrádaszakaszba. Ezzel Budapest után Szeged lenne az egyetlen olyan magyar város, amelynek határában két autópálya is futna. Ehhez természetes az szükségeltetik, hogy az E75-ÖS végre valóban beérjen megyénkbe. Mint köztudomású, ezt a sztrádát egy koncessziós társaság építteti, vagyis nem állami beruházásban készül. A szerződés értelmében 2003-ig kellene elkészülni az országhatárig futó útszakasznak. Tudomásom szerint 2001-ben az autópálya már ki is épül Kistelek határáig. Én nagyon bízom abban, hogy Csongrád megye és Szeged vezetői, valamint a körzet országgyűlési képviselői mindent megtesznek annak érdekében, hogy mind az E75ös, mind pedig az új 43-as mielőbb teljes hosszában elkészüljön, hiszen ezek az utak nagyban elősegíthetik térségünk gazdasági fejlődését. Vásárhelyt délről kerüli - Ami pedig a valóban halálútnak is nevezett 47-es illeti - folytatta Basa Zoltán - csak jó híreim vannak. Szinte biztosra vehető, hogy már 2000ben megépül az algyői Tiszahíd és Vásárhely közötti négysávosra szélesített útszakasz első üteme, majd ezt gyorsan követi a második is. így kéthárom éven belül befejeződhet a mintegy 2,6 milliárd forintos beruházás. Ehhez kapcsolódna a közel hasonló költségű vásárhelyi elkerülő út, amely a várostól délre vezetné el az átmenő forgalmat. A 47-es jövőre tervezett beruházása egyben a legnagyobb fejlesztési feladatunk, vélhetően emellett más nagyobb útépítésre nem is marad pénzünk. Pedig lenne még mire költeni, hiszen jelenleg egy évben útjaink 3-4 százalékának minőségét tudjuk csak javítani, így nem nehéz kiszámolni: 30 esztendő is eltelik, mire Csongrád megye minden útján legalább egyszer végrehajthatunk komolyabb rekonstrukciót. Ez pedig igencsak kevés, ha figyelembe vesszük, hogy az útburkolatok „kihordási ideje" bizony csak 10 esztendő, s vannak olyan útjaink, mint mondjuk a sándorfalvi, amelyen immár balesetveszélyessé vált az autózás - mondta Basa Zoltán. Aki a télhez közeledve fokozott figyelmet kért az útra indulóktól, mert, mint mondta: a nyomvályús utak bizony nem igazán alkalmasak arra, hogy ezeken az aszfaltokon próbálják ki a pilóták autóik teljesítő képességét... Bátyi Zoltán Evangéliumi esték Munkatársunktól Soós Sándorné gimnáziumi tanárt látják vendégül ma 19 órától az alsóvárosi kolostorban a ferences testvérek az Evangéliumi esték rendezvénysorozatának keretében. Soós Sándorné előadásának címe: „Az ember a teremlett világnak, mint testvériségnek a szószólója. Assisi Szent Ferenc: A Naptestvér éneke, avagy A teremtmények dicsérete " Szegediek Párizsban Munkatársunktól A Szög-Art Művészeti Egyesület és Sinkó János festőművész alkotásaiból nyflik kiállítás november 16án a Párizsi Magyar Intézetben. A december 7-éig tartó tárlaton Sinkó János festményei mellett Aranyi Sándor festő. Eszik Alajos grafikus, festő, Farkas Pál szobrász. Fischer Ernő festő, Fritz Mihály szobrász. Kalmár Márton szobrász. Kovács Keve üvegtervező, grafikus, Lapis András szobrász. Lázár Pál festő. Nóvák András festő. Pataki Ferenc festő, Szathmáry Gyöngyi szobrász és Zombori László festő művei tekinthetők meg. REDŐNYAKCIÓ! 10-30% - miniredőny - alurcdőny - maxiredőny - reluxa - szalagfüggöny - napellenző nagy választékban, garanciával. SUN-CONTROL Árnyékolástechnika T4l 62-482-547. H-l'.: 8-20 ^ MAKKOSHÁZI RUHAHáli^ ^ babaruházat és babaápolási cikkek, gyermektől felnőttméretig szabadidőruhák, farmerek, télidzsekik, gyermekoverallok, márkás sportcipők. Ezenfelül ajánlunk: női és férfimunkaruhát, védőfelszerelést. Szeged, Makkosházi krt. 23., tel.: 62/472-745. a volt Algyői Takarékszövetkezet helyén. ^ Nyitva tartás: H-P.: 9-18, szo.: 9-12. ^ Parkolási lehetőség az üzlet mögött. ^ A Szeged-Csanádi Egyházmegye Szent Gellért Karitász Alapítvány (Szeged, Apáthy I. u. 2.) kiemelkedően közhasznú szervezet a Csongrád Megyei Bíróság 1998. május 26-án kelt határozata szerint 1998. év folyamán az alapítvány 1 172 905 Ft értékben adott segélyeket a rászorulóknak. Ennek az összegnek tetemes részét élelmiszersegély formájában adtuk oda. Ebben az összegben szerepelnek a nehéz anyagi körülmények között élő nagycsaládosoknak, idős, betegeknek, kárpálaljai árvízkárosultaknak, plébániai önkéntes csoportoknak juttatott támogatások. Minden támogatónak hálásan köszönjük, hogy megtisztelt minket bizalmával és forintjaival, ezentúl is igyekezni fogunk minden pénzt a legjobban felhasználni. Bankszámlaszám: OTP 11735005-20481278 Nem guberálnak, viszik a szemetet A kukásmunka nem szégyen A kisgyerekek ámulattal nézik őket munka közben, a felnőttek gyakran dühösek rájuk, amikor korán reggel vagy késő este zajonganak. Régebben narancssárga autóval és ugyanilyen színű öltözetben jártak, ma már kékben és fehérben pompáznak. Ók azok, akiket mindenki csak úgy ismer: a kukások. A szemeteskocsi és háromfős személyzete délután fél egykor indul a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. telephelyéről, az úti cél most Alsóváros. Az első szemetesnél kiszáll az autóból az a két munkás, aki egész délután a kocsi hátulján állva utazik majd. A vezetőfülkében mi foglaljuk el helyüket, és kezdődhet a műszak. Miközben felázott földutakon kanyargunk, Varga János sofőr mesél munkájukról. - Mi mindig fgy hárman dolgozunk együtt, és minden héten ugyanazokon az útvonalakon haladunk végig. Egy műszak alatt körülbelül hatvan-nyolcvan kilométert teszünk meg, legtöbbször tlz-tizenöt méterenként megállva. Mindössze néhány másodpercet állunk minden helyen, hiszen a munkások már rutinosak. Amint végeznek, egy csengővel jeleznek a sofőrnek, hogy mehetünk tovább. Sokszor azonban nem csak a kihelyezett kukákat kell kiüríteniük (most éppen a száztíz literes szemetesek ürítésére alkalmas autóban ülünk), a lakók ugyanis sokszor több zsák hulladékot is kitesznek az utcára, amit a kukások sohasem hagynak ott. - Sokan azt hiszik, hogy mi értékes dolgokat találunk a szemétben - mondja Varga János -, de az az igazság, hogy a kollégáimnak, még ha akarnák, se lenne idejük arra, hogy kotorásszanak. Ha megy az autó, akkor kapaszkodni kell, ha áll, akkor pedig ürítik a kukákat. Az viszont előfordult egyszer, hogy amikor a szemét beleborult a kocsiba, élő kiskutyákra lettünk figyelmesek. Kiszedtük és szélnek eresztettük őket, haza ugyanis nem vihettük volna. Az emberek tehát sokszor olyasmit dobálnak a kukába, aminek nem ott lenne a helye. Akadt már példa arra is, hogy döglött állatokat vagy trágyát tettek a szemetesbe. Ilyen esetekben, és a nyári melegben a hulladék különösen büdös. A munkásoknak ehhez hozzá kell szokniuk. - Nem egy leányálom odakint ácsorogni esőben, sárban, hidegben is napi nyolc-kilenc órát. Nekem jobb a helyzetem, hiszen bár a rengeteg kuplungolástól elfárad a lábam - melegben ülök és tető van a fejem fölött - mondja a sofőr. Néha azért én is kiszállok, mert amikor konténereket ürítünk, elkel a segítség. Tavaly télen történt, hogy Yengeteg hó esett, amit az autók felhordtak az út szélére. Ezen a buckán testi erővel kellett átsegíteni az ezerszáz literes alumínium szeméttartót. A kisgyerekek valamilyen oknál fogva különösen szeretik nézni, ahogy a kukások dolgoznak. Utunkon nem egy olyan aprósággal találkozunk, akiket addig nem lehet becsalogatni a ház ablakából vagy kapujából, amíg a szemetes kocsi el nem tűnik a szemük elől. - Van például egy sándorfalvi kislány, aki bárhol, még az országúton is rögtön kiszúr minket, és mindig integet - meséli az „idegenvezetőnk". Amikor arról kérdezem, van-e a munkásokban szégyenérzet amiatt, hogy ez a foglalkozásuk, Varga János meglepődve néz rám. - A munka nem szégyen - válaszolja -, a mostani világban pedig különösen nem az. A családot el kell tartani valamiből, tehát muszáj dolgozni. És ha az ember negyvenéves kora körül elveszti az állását, nem sok lehetősége marad. Azt kell csinálni, ami van. Egyébként az egyik kollégám kisfia már kijelentette: ha megnő, csakis kukás lesz! Szögi Andrea A kukákon kívül gyakran több zsákban is tesznek ki szemetet a lakók. (Fotó: Miskolczi Róbert) A MEDIKÉMIA RT. üzemébe SARZSMESTER munkakörbe munkatársat keres az alábbi feltétellel: - érettségi bizonyítvány. Előny, ha rendelkezik: - vegyésztechnikusi végzettséggel - targoncavezetői jogosítvánnyal. Bérezés: megegyezés szerint. Pályázatát (szakmai önéletrajz, bizonyítványok másolata) az alábbi címre 1999. november 30-ig kéljük megküldeni MEDIKÉMIA RT. 6701 Szeged, Pf.: 506.