Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-13 / 265. szám

SZOMBAT, 1999. Nov. 13. KAPCSOLATOK 7 Bihari Vilmos: Exkluzív klubba kerültünk. (Fotó: Nagy László) ^ Az 1996­ban alapí­tott Nem­zeti Minő­ségi Díjat minden évben a miniszter­elnök adja át a Parla­mentben a minőségügyi világnapon. Díjat négy kategóriában osztanak. Idén a nagyvállalatok kö­zül a Pick Szeged Rt.-é lett a dicsőség és a vele járó kisplasztika, amelyet Bihari Vilmos vezérigaz­gató tegnap, pénteken vett át Orbán Viktor mi­niszterelnöktől. A Nemzeti Minőségi Díj és az üzleti élet elismertségét jel­zi, hogy mindenütt a világon ünnepélyes keretek között az országok első számú vezetői ­Svédországban például a ki­rálynő - adják át. A minőség Oscaijaként számon tartott ki­tüntető címet 1996 óta három nagyvállalat érdemelte ki: a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., az Opel Magyarország Járműgyártó Kft., valamint a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. 1999 minőségi díjasa a Pick Szeged Rt. - ebből az alka­lomból Bihari Vilmos vezér­igazgatóval beszélgettünk: - Mi vezérelte a Pick Rt.-t abban, hogy pályázzon a Nemzeti Minőségi Díjra? - Azt követően, hogy 1995-ben megkaptuk az ISO tanúsítványt, arról döntöttünk, nem állunk meg és a cégnél meglévő szellemi erőforráso­kat megpróbáljuk jól kihasz­nálni. Akkor jelent meg első alkalommal, hogy pályázni le­het majd arra a Nemzeti Mi­nőségi Díjra, amely az Euró­pai Minőségdíjra épül. Két éve, 1997-ben egy IIASA­Shiba díjat már elértünk, ami­nek köszönhetően bekerültünk a Nemzeti Minőség Klubba, a koronát azonban az tette föl a munkánkra, hogy idén a Nem­zeti Minőségi Díj is a miénk lehet. - Talán ma még kevesen tudják, hogy a minőségi díj nem a végterméket értéke­li, sokkal inkább az egész cég működését, a vállala­ton belüli kommunikációt, a dolgozók és a vevők elé­gedettségét tükrözi. - A cégnek valóban nem­csak arra kell törekednie, hogy minél jobb minőségű termék­kel jöjjön elő, hanem hogy fo­lyamatos önfejlődésről is tanú­bizonyságot tegyen. A vállalat rendelkezzen olyan informáci­ókkal, amelyek révén valami pluszt tud felmutatni. S mert egy tevékenységet csak az a tud a legjobban megítélni, aki azt közvetlenül végzi, úgy döntöttünk, fejlesztjük a dol­gozókkal való kapcsolattartást. A kommunikáció első lépése­ként ötletládát készítettünk,-a javaslatokat folyamatosan ki­értékeltük, majd „kis fejleszté­sek" címen a középvezetőktől vártunk ajánlásokat, mi az, ami a cégnél probléma és mi az, amit meg kell oldani. Egy híradót is útjára bocsátottunk a legfrissebb cégen belüli infor­mációkról. Az üzemekben Pick Fókusz táblákat helyze­tünk el, amelyek szintén abban segítenek, hogy a dolgozók a vállalattal kapcsolatban napra­készek legyenek. A másik ol­dalon - mivel nagyon fontos, milyen terméket állítunk elő ­meg kellett találnunk a hangot a fogyasztókkal. A visszajel­zések fogadásában és értékelé­sében nagy hasznunkra volt saját bolthálózatunk: itt vezet­tük be mindig az új termékein­ket is. - Milyen anyagot kellett benyújtani a bírálóbizott­ságnak? - Olyan pályázatot készí­tettünk, amely egyrészt önér­tékelés volt, valamint tartal­mazta a tényszámokat is. Majd egy auditor társaság ér­kezett Szegedre, hogy ellen­őrizze: amit leírtunk, megfe­lel-e a valóságnak, az elvárá­soknak. - Milyen továbblépést ter­vez ezután a Pick? - Mivel a nemzeti díjjal már rendelkezünk, arra is lesz lehetőségünk, hogy pályáz­zunk az Európai Minőségdíj­ra. A nemzeti díjjal elismerték azt a munkát, amit mi itt vég­zünk, hogy a hungarikumot megőriztük, hogy 130 évvel a hátunk mögött egyre jobb eredményeket érünk el. Az el­ismerés megerősít bennünket abban a tudatban, jól dolgo­zunk és ezt a munkát tovább kell folytatnunk. A Nemzeti Minőségi Díj nem a végállo­más, csupán a fejlődés egy lépcsőfoka. Fekete Klára Szerződtek a patikák Munkatársunktól November 1 -jétöl az összes Csongrád megyei gyógyszertár megkötöt­te finanszírozási szerző­dését az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) - tájé­koztatta lapunkat dr. Kiss Imre igazgató. A patikák érdekképviseleti szerve, a Gyógyszerész Kamara, valamint az OEP szakemberei ültek össze az új szerződéster­vezet megalkotására. A véglegesnek tűnő terve­zet elkészültét követően a kamara a szerződés több pontjával nem értett egyet. A patikusok azonban jelezték a pénztárnak, hogy november l-jétől szeretnének ismétel­ten szerződést kötni. Ezt kö­vetőn az Országos Gyógy­szerész Kamara jelezte a gyógyszertáraknak, „enge­délyezi" a szerződéskötést. Mint ahogy arról lapunk­ban már beszámoltunk, a megyei egészségbiztosítási pénztárak november l-jétől az új 134/1999. számú (VIII: 31.) kormányrendelet hatály­ba lépésével kénytelenek voltak az eddigi patikákkal megkötött finanszírozási szerződéseket felbontani. Csongrád megyében a MEP 96 patikával bontott szerző­dést, s november l-jétől ugyanennyi jelezte aláírási szándékát. A patikusok többsége az utólagos heti lebontásban történő finanszírozási formát választotta. Ennek értelmé­ben a valós, a pénztárnak igazoltan elszámolt gyógy­szerforgalom után fizet az Államkincstár. A gyógyszer­tárak választhattak a közül, hogy egy hónapban egyszer, kétszer vagy négy alkalom­mal számolnak el. A megyei pénztárak különben az első fizetési kiutalásokat már el is küldték. A híresztelésekkel ellen­tétben - miszerint a lakos­ságnak a gyógyszereket tel­jes áron kellene megvásárol­nia - a patikák által forgal­mazott és a tb által támoga­tott készítmények finanszí­rozása változatlan, ezért a fogyasztói árak az új szerző­déskötések miatt nem emel­kedtek. Illés szerint Pepót strómanként használták A környezetről Röszkén Környezetvédelmi fó­rumot rendeztek tegnap Röszkén, amelyen a Ho­mokháti Kistérség Ön­kormányzatainak pol­gármesterei és képvise­lői vitatták meg a kör­nyezetvédelem legidő­szerűbb és legfontosabb kérdéseit. A nyilvános beszélgetésen részt vett Illés Zoltán, az or­szággyűlés környezetvédel­mi bizottságának elnöke, a Fidesz alelnöke, valamint Balogh László országgyűlési képviselő. Illés Zoltán elő­adásában szólt a környezet­védelmi programról és alap­ról, a tervezett környezetter­helési díj bevezetéséről, va­lamint a szennyvíztisztítás problémáiról. A környezet­védelmi programot várható­an 2001-ben kell majd elké­szítenie minden település­nek. A tervek szerint a kör­nyezetterhelési díj három te­rületre: a levegő-, a víz- és a talajszennyezettségre" vonat­kozna. Illés Zoltán elmondta: az elképzelések szerint a díj­ból beszedett pénz 92 száza­léka az önkormányzatoknál, illetve az ipari vállalatoknál maradna, azzal a megkötés­sel, hogy azt kizárólag kör­nyezetvédelmi beruházások­ra lehet költeni. Az elnök hangsúlyozta: az elképzelést a Pénzügyminisztérium csak egy általános adóreform ke­retében hajlandó támogatni, így valószínű, hogy a díjat nem vezetik be ebben a cik­lusban. Az Aradi-ügyről szólva Illés Zoltán lapunk­nak elmondta: a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója el­len indított, majd megszünte­tett fegyelmi ügy nem hasz­nált sem a magyar természet­védelemnek, sem a kor­mánynak. A Fidesz alelnöke szerint a Torgyán József által elrendelt újabb vizsgálat mö­gött az szándék húzódik meg, hogy a költségvetési vi­ta és az esetleges kormányá­talakítás előtt Torgyán nem száll szembe azokkal az ér­dekcsoportokkal és parla­menti képviselőkkel, ame­lyek, illetve akik támogatják a környezetvédelmi minisz­tert, illetve Pepó Pált hasz­nálták strómanként az elmúlt időszakban. Illés szerint er­ről szól a dolog, s Torgyán József rendkívül taktikus az ügyben. Gazdaságról a SZAB-ban Munkatársunktól „A gazdaság fejlődése Ju­goszlávia árnyékában" cím­mel gazdaságpolitikai fóru­mot rendez a Friedrich Ebért Alapítvány budapesti irodája november 15-én 16.00 óra­kor a Szegedi Akadémiai Bi­zottság székházában (Somo­gyi u. 7.). Felkért hozzászólók: Sze­ri István, a Csongrád Me­gyei Kereskedelmi és Ipar­kamara elnöke, Mészáros Rezső, a József Attila Tudo­mányegyetem rektora, Csa­tári Bálint, a kecskeméti Re­gionális Kutatások Intézeté­nek igazgatója és Nóvák Ta­más, a Világgazdasági Kuta­tó Intézet munkatársa. A be­szélgetést prof. Inotai And­rás, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója vezeti. Erőszakosan közösült Munkatársunktál Erőszakos közösülés gya­núja miatt indítottak eljárást L. Z. 27 éves rúzsai lakos el­len. A férfi november 10-én hajnali két óra körül együtt italozott a sértettel és annak barátaival. Később L. Z. a további italozás ürügyével a hölgyet a tápéi komp kikötő­jéhez csalta, ahol megfenye­gette és megerőszakolta. L. Z.-t őrizetbe vette a rendőr­ség. A Pick kapta a minőség Oscarját A díj nem a végállomás Az új városközpont a Nyugatinál A Westend a miénk is Gyarapodik a Matáv Budapest (MTI) A Matáv Rt. az idei év első kilenc hónapjában 55,81 milliárd forintos adó­zott eredményt ért el, ez 29.2 százalékkal magasabb, mint a tavalyi év hasonló időszakának eredménye ­közölte a társaság gyorsje­lentésben a Magyar Tőkepi­ac pénteki számában. Az eredmény alig marad el az elemzői várakozások­tól, amelyek 56,4 milliárd forintos eredményt prog­nosztizáltak. Az adózás előtti ered­mény 71,30 milliárd forint, ez 44,3 százalékos növeke­dés. ÚA társaság árbevétele 280,34 milliárd forint, ez 20.3 százalékkal több, mint a bázisidőszakban. Az összes belföldi táv­közlési bevétel 159,73 mil­liárd forint volt, ez 17,9 százalékos növekedés. A társaság saját tőkéje 304,757 milliárd forint, 25,9 százalékkal magasabb, mint a bázisidőszak végén volt. Nem volt egy gyönyör megérkezni Szegedről Bu­dapestre: a Nyugati kör­nyékén az elhanyagoltság, a búz, a kosz, a káosz ri­asztó sűrítménye eleve elő­ítéletet keltett az egész fő­város iránt. Ennek most vé­ge. Az is lehet, hogy ezután mi nem azt mondjuk: me­gyek Pestre; hanem azt: megyek a Westendre... A mi élményeink persze nem hasonlíthatók össze mondjuk Peter Munk érzéseivel. A kana­dai üzletember, a városrésznyi, monumentális építkezés egyik befektetője (megavállalata, a TrizecHahn, amely az Egyesült Államok legnagyobb magántu­lajdonban lévő ingatlankereske­dő cége, tavaly 1,4 milliárd dol­lárt vett be) Pesten született. Amint a csütörtök esti megnyi­tón elmesélte, minden nap a Nyugati mellett vitt az útja az is­kolába. „Ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy egy ilyen projektet itt lehetséges lesz megvalósítani és abban nekem is részem lesz..." - nyelte el a mondat végét meghatottságában Munk úr és hihető volt, hogy a Torontóban, Chicagóban, New Yorkban, San Diegóban, Bos­tonban (és még ki tudja mely fertályán a világnak) létesített gigászi építményeinek gazdasági sikere után ez a mostani, buda­pesti ingatlanbefektetése érzel­mileg sem hagyta hidegen. Amúgy Demján Sándor, a másik befektető cég, a TriGránit Rt. el­nöke mellett Peter Munk volt a Westend-megnyitón nyüzsgő sajtó sztárja. Figyeltem, amint ügyesen helyezkedve, a média­had főáramából lassan kifelé ol­dalazva megpróbálta megközelí­teni az egyik pogácsával terített asztalt: a manőver csak a soka­dik pró&álkozásra sikerült. Ilyen az, ha egy milliárdos éhezik... „Ez Demján Sándor napja" - terelte az ősz hajú ember a fi­gyelmet a hazai vállalkozó személyére, okkal. Ragadjunk ki csak egy okot: a nyitáskor is bő­ven látható volt, hogy itt valami magyar szervezési szokatlanság folyik. Kint még ügyes munka­gépek emelgették és illesztették a helyükre az emeletnyi magas fákat (25 a fafajta, 200 ezer a vi­rág!), szorgos kezek tisztogatták a követ, javították a reklámfel­iratokat, ültették az árvácskákat, bent teljes erővel dolgozott egy fölmosószázad, egy ruhatár-épí­tő brigád, próbált a Dáridó-csa­pat, mint a Márton-napi ludak, olyan szigorú sorban cipelték a cementes zsákokat az építőmun­kások, pakoltak az üzlettulajdo­nosok, ügyködtek a biztonsági­ak, feszítettek a hostessek. Őrült rumli volt. Látszólag. Valójában a hirtelen fölszaporodott „utolsó simításokat" végezte egy gigan­tikus létszámú, sokféle szakmá­jú és itthoni viszonyok között elképesztő szervezettségű csa­pat. Biztos, hogy az alig több mint egy év alatt is Így kellett dolgozni, különben... A számok nyilván a szakem­bereknek beszédesek, mi laiku­sok nehezen tudjuk elképzelni, mi az, hogy 88 ezer négyzetmé­teres ingatlan egy 5 hektáros te­rületen, 1750 parkolóhely, 165 ezer négyzetméter park és sé­tány meg a Semiramis nevű 3 hektáros tetőkert. Továbbá: 17 méteres világítótorony, kineti­kus, mozgó, függő modellek, a régi állomások hangulatának modern idézetei, a Niagara idézete, hatalmas pihenőterek, üve­gek, gránitok. Tér, fény, szfn, természet. Kényelem. Biztonság - tette hozzá Demján. Igaz. A kézitáská­mat háromszor nézték át mi­re bejutottam a 14 közül az egyik moziterembe. Ez az egyik fantasztikus hely. Süpped a szőnyeg, óriás a vászon, repülőgép-ülések, első osztály. A kereskedel­mi, szolgáltató és szórakoz­tató központ három szintjén 400 üzlethelyiség, étterem, szórakoztatóhely. Demján azt mondja, a MÁV, ha akarja, megépítheti a gyors­vasutat innen Ferihegyre, pénzzel besegítenek. Ha nem akarja, majd ők meg­építik. Épül aztán, és jövőre át is adják a 240 szobás Hil­tont és egy 6 emeletes iroda­házat. Finta József monu­mentális épülete hét külön­böző üvegportállal néz a Váci útra - impozánsak, modernek, egyszersmind a századforduló utáni építé­szeti stílusokat elegyítik. Ér­dekesek. Látványosak. A Westend: modell Kelet-Európa többi nagyváro­sában hamarosan indulnak a projektek, Pozsonyban már meg is kezdték az építkezést. A pesti 200 millió dolláros be­ruházás megtérülését 10 évre saccolják. Ebben is igazuk le­het. Ha engem eddig megkér­deztek, azt válaszoltam: nem szeretem a „centereket". És láss csodát: most, abban az el­kápráztató moziteremben el­gondoltam, hogy reggel föl­szállok itthon az IC-re, az uta­zás két órája alatt kényelmesen átnézem az újságokat, megér­kezve megreggelizem a Wes­tend valamelyik gyorsbüféjé­ben, sétálgatok, bambulok, ül­dögélek, olvasgatok, moziba megyek, vásárolgatok, ha van miből, bankotok, ha muszáj, ebédelek, kávézom, megnézek egy színielőadást és visszajö­vök a Dankó Pistával. Vagy a Marossal netán, este. A Wer­tend miénk is. Majd meglátják! Az is lehet persze, hogy csak jó volt elnézni, ahogyan Orbán és Demszky elbeszélget­tek, elnevetgéltek egymással a megnyitón. Délelőtt a kiszéle­sített-fölújftott Ferdinánd-hí­don, délután „az új belváros" Millennium udvarán vágták együtt a szalagot. Egyikük tar­totta, a másikuk nyírta... Le­ereszkedett a harmadikról a szí­nes lufifelhő, szálltak a légies gömbök, a VIP-sereglet egye­dei pedig önfeledten ütögettek­dobáltak-pukkasztottak. Mintha nem is mi lennénk, itthon. Kifelé jövet áztán megnéz­tem a Niagarát és láttam, hogy a víz elöntötte az aluljáró­szint, a Jókai Mór sétány üzle­teit. A hiper-szuper-multi-me­ga-luxus hely padlójáról kö­zönséges fölmosórongyokkal gyűjtötték a nedvet a színes műanyag vödrökbe. De vala­miképpen most még ez sem ár­tott. Csak az a jóféle, otthonos érzés telepedett rám: tényleg a miénk a Westend! Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents