Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-09 / 261. szám

6 RIPORT KEDD, 1999. Nov. 9. Lányokc a fszexjvono/ végén... Ha nem sir a telefon Szeptem­ber óta a törvény tel­jes szigorá­val föllép a magyaror­szági pros­titúció ellen. Nemcsak a legyintgetö lá­nyokat tiltották el az út szé­léről, de még a partnerke­reső hirdetéseket is árgus szemekkel figyelik a közer­kölcs őrei. Egy viszont nem változott: a szextelefonos szolgálatok dúskeblú höl­gyei ma is széles mosollyal köszönnek ránk az újsá­gokból. Merthogy a telefon­szex legális üzletág maradt, mivel ez tulajdonképpen nem is szex, hiszen testi kapcsolat nem jöhet létre a felek között. De hát akkor a távközlésiieg lebonyolított kéjt minek is minősítsük? Ki tudná már megmondani, mikor érkeztek a lányok? Egy­szercsak fényképeik beköltöztek az újságokba, fedetlen kebellel vonzották a tekintetet, és különö­sebb köntörfalazás nélkül tudat­ták a nagyérdemű közönséggel, hogy állnak rendelkezésére. „A gyönyör hangjai, hívj fel és él­vezz velünk!" - parancsoltak rá az olvasókra. Miközben találkoz­hatunk olyan fotográfiával, amely alatt a szöveg mazochistáknak fájdalmakat ígért („Szenvedni fogsz, meggyötörlek, megaláz­lak!"), a kényelmesebb szexre vágyóknak pedig azt üzente a fo­tó szerint garantáltan nagymellű, s lábait csábosán széttáró, fülig érő mosollyal rendelkező szép­ség, hogy „Hívj fel, és én garan­táltan a csúcsra juttatlak!". Vadak és kívánatosak Ha a hirdetési szöveg kon­zervatívabb sajtóorgánumban kapott helyet, a lányok szájába természetesen diszkrétebb szö­veget adott a kéjt kínáló vállal­kozás. Ám ha föllapozott valaki egy pornóújságot, megtudhatta, van, aki forrón, s van, aki két lánnyal egyszerre szeret(het)i. Ami viszont a lényeg: vad és kívánatos hölgyek várnak mindazokra (legalábbis a képes ajánlatok szerint...), akik levet­kőzik szemérmességüket, és ál­doznak néhány száz forintot ar­ra, hogy hallás útján gerjedje­nek. Ugye, már kitalálták, a szex­telefonról, mint egyre nagyobb tért hódító üzletágról szólnak ezek a sorok. Ha pedig mégis akadna olyan olvasóink között, aki még soha nem hallott erről a szolgáltatásról, annak röviden összefoglalnám ennek lényegét. Adva vagyon ugyebár a tele­fonvonalnak két vége. Az egyi­ken a kuncsaft elrebegi vágyait, a másikon pedig egy búgó női hang igyekszik úgy teljesíteni, hogy kellemes élményben ré­szesítse azt az urat, aki hajlan­dó volt megtakarított pénzecs­kéjéből a telefonboldogságra áldozni. A telefonvonalak nyil­vánosak, bár hozzá kell tenni, korántsem olcsóak. Ahogy a szaknyelv fogalmaz: emeltszin­tű hívási díjtételért lehet liheg­tetni e kis országban (miként a világ más tájain is...). Vagyis percenként legalább 160-180 forintot (plusz áfát, naná...) számláz az automata annak, aki telefonon keres szexpartner ma­gának. - Furcsa perverzió szüksé­geltetik ahhoz, hogy valaki te­lefonon élvezkedjen - mondta ki sommás véleményét egy is­merősöm, amikor pár héttel ez­előtt egy asztaltársaságnál szó­ba került a távközlésiieg szerel­meskedő hölgyek ügye. - De leginkább arra lennék kíváncsi, milyen nő lehet az, aki ilyen munkára szánja el magát? - gu­rult bele egy kérdés is a beszél­getésbe. Legfontosabb: a diszkréció Aztán telt is, múlt is az idő, s nem kis szerencsének köszönhe­tően, íme, előállhatok a vá­lasszal: két telefonszexes hölgy­ről mindenképp leírhatom: ked­ves, udvarias, mosolygós, s bár szívesen beszél hivatásáról, azért azt nem állíthatnám, hogy szószátyár. Legalábbis interjú közben nem. Hogy honnan sze­reztem én ezt a nagy tudomá­nyomat, és miért is beszélek szerencséről? Kezdjük talán az utóbbival. Egészen véletlenül, egy közvetítő útján tudtam elér­ni, hogy a telefonszexben jára­tos hölgyek egyáltalán vállalják a beszélgetést. Azt ugyan nem állíthatom, hogy titkosszolgálati eszközöket kellett latba vetni egy sikeres interjú érdekében, de az már a csevegés első percé­ben kiderült számomra, hogy a lányok számára legfontosabb a diszkréció. A titkosítás fontos­ságáról, s egyéb (telefon)szex­ügyekről pedig beszéljen ezután Amanda és Kata, az iparág két szegedi képviselője. - Először is azt szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy a mi munkánk nem része annak, amit ma prostitúcióként tarta­nak nyilván - jegyezhettem föl Amanda bemutatkozó szavait egy lakótelepi pizzéria asztalá­nál. - Szóban teljesítjük a tele­fonáló kívánságait, ha szexuális problémájára vár választ, akkor tanácsokat adunk, ha velünk, vagyis hangunk segítségével szeretne eljutni a csúcsra, akkor partnerei vagyunk, de arról szó sem lehet, hogy testi érintkezés alakuljon ki egy telefonszexes lány és a telefonáló között. Ezért őrizzük hát annyira in­kognitónkat, és ezért utasítunk vissza minden olyan kérést, ami arra irányul, hogy személyesen is megismérkedjenek velünk ­mondta Amanda. Aki beszélge­tésünk elején gyorsan tisztázott egy-két, számára fontos interjú­szabályt. Vagyis á külsejéről nem írhatok, mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy megláto­gassam azt a „telephelyüket" (ő fogalmazott így), ahol fogadják a hívásokat. Emellett tabutéma családi helyzetük is, tehát be­széljünk szigorúan csak a szex­ről. Már ha szexnek lehet ne­vezni mindazt, amit a lányok művelnek. Mert hogy Amanda a vallomást így folytatta: - Nagyon téved, aki azt hi­szi, hogy a mi szolgáltatásain­kat csak és kizárólag perverz, kéjenc alakok veszik igénybe. Sőt! Ha statisztikát készíte­nénk, a számok azt mutatnák, hogy a telefonálók közel hetven százaléka még véletlenül sem kéjelegni akar, hanem vagy szexuális problémáira várna tő­lünk tanácsot, vagy nagyon ma­gányos, és csupán beszélgetni szeretne. Túl gyorsan a csúcsra A maradék harminc száza­lékból huszonöt valóban szexet igényel, s a telefonálók mind­össze 4-5 százaléka az, aki egészen extrém kívánságokkal lep meg minket. Amandától megtudtam azt is, hogy a szexuális panaszlista élén a férfiak „szerszámának" mérete áll. Ki túl nagynak, ki túl kicsinek találja sajátját, s ez okoz problémát számára a kap­csolatteremtésben. Emellett so­kaknak az a bajuk, hogy túl gyorsan érnek föl a csúcsra. De rengetegen azért is fölhívják a lányokat, mert fogalmuk sincs, hogyan kellene megszólítani egy olyan hölgyet, akire régóta vágyakoznak, csak éppen a bá­torság hiányzik ahhoz, hogy be is mutatkozzanak neki. - Sokkal megdöbbentőbb számunkra - ha már a telefonhí­vásokat elemezzük -, hogy mi­lyen rengeteg magányos ember él Szegeden. És most ne csak azokra gondoljon, akik egyedül laknak egy lakásban. Hanem például azokra a férfiakra és nőkre, akik mellett ott fekszik az ágyban a feleségük, illetve a féljük, csak éppen nincs már mit mondaniuk egymásnak. Gondja­ikat elhallgatják egymás elől, vágyaikat nem merik kitárni, így aztán, amikor van egy olyan szabad tíz percük, amikor a má­sik nem zavar jelenlétével, a szextelefon után nyúlnak. Ami pedig a különleges kéré­seket illeti: a hölgyek elmond­ták: volt, aki azt rebegte a kagy­lóba: képzeljék el, hogy ő egy papucs, (netán egy óvszer...), s mondják el, ilyen helyzetben mit is tennének vele. De ennél sokkal elgondolkodtatóbb eset is előfordult már, nem is egyszer: rendszeresen hívja például a te­lefonszámukat egy olyan férfi, aki azt várja el, hogy hét-nyolc éves kislány hangját utánozva kínálják neki a kéjes szavakat. - Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az úr pedofil hajlamú. A nagy kérdés csak az, hogy ha ná­lunk nem lelne orvosságot a ba­jára, vajon hogyan élné ki vá­gyait? - kérdezte Amanda, s bi­zony, nem igazán sietett senki sem a válasszal. így aztán beszélgetésünk pár pillanatnyi csend után más té­mák felé kanyarodott. Elmesél­ték a hölgyek, hogy szexszolgá­latuknál nemcsak a lányok áll­nak a telefonálók rendelkezésé­rc. Az egyenjogúság (no, meg a telefonálók igényének) jegyében férfiakat is megszólíthatnak a te­lefonszexre vágyók. S bár Amanda és Kata szerint hölgy­társaikban éppen annyi elfojtott szexualitás és vágy él, mint az erősebb nem képviselőiben, a hí­vások száma ma még azt mutat­ja, hogy a teremtés koronái sok­kal bátrabban beszélnek szexuá­lis problémáikról. No, persze a szexvállalkozás férfialkalmazott­jai sem maradnak azért munka nélkül. De az tény, hogy kéjes szavaikra inkább homoszexuális férfiak, mintsem kielégítetlen hölgyek kíváncsiak... A házibulik vendégei S hogy mikor is vagyon a szextelefonok nagy szezonja? A hölgyek tapasztalatai azt mutatják, hogy leginkább hétvé­gén keresik őket, míg a napsza­kok közül a késő délelőtt, illetve a kora délután a legzsúfoltabb. A hívások átlagban 10-12 percig tartanak, de persze az is előfor­dul, hogy sokkal hosszabb ideig csevegnek a partnerrel. - Az sem titok, hogy mi már szinte állandó vendégek va­gyunk a házibulikon. Természe­tesen csak telefonon keresztül. Amikor ugyanis a tetőfokára hág a jó hangulat, mindig akad egy­két fiú vagy lány, aki azt kezde­ményezi: vonják be az örömkö­désbe a szextelefonos szolgála­tot is. Természetesen ezt a kérést sem utasítjuk vissza. Ugyanis te­lefonon keresztül mindent sza­bad, de élő kapcsolatra, mint már mondtam, soha nem kerül­het sor - írtam föl noteszembe Amanda szigorú szavait. S hogy ezután miről beszél­gettünk még? A rátermettségről, ami szextelefonnal foglalkozó hölgyek esetében szép hangot, nagy szókincset, s hasonlóan nagy fantáziát jelent. No, meg persze az is alapkövetelmény, hogy még véletlenül se essék egy telefononszexből élő lány a szégyenlősség nagy hibájába. S minek tagadnám, szóba került az is, mennyit kereshet egy lány, ha telefonon keresztül elégíti ki a kuncsaftjait. - Hetente öt napot dolgo­zunk, nappal négyórás, éjszaka nyolcórás munkaidőben. Volt, amikor egy hónapban csak öt­ezer forintot vihettünk haza, de volt olyan hónap is, amikor 150 ezernél is többet jövedelmezett ez a munka. Persze, nem csak a pénz a fontos. Ezt a melót sze­retni kell, s mi szívesen is csi­náljuk, ugyanis egy jó kollektí­vában, barátok között végezzük a munkánkat - köszöntek el a hölgyek. Nekem pedig a pizzériából kilépve egy régen játszott film címe jutott eszembe - „Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk." De hát az csak egy vicc volt. Ám azt sosem hittem volna, hogy a „No sex!" paran­csával legközelebb éppen a tele­fonszexes lányokkal beszélget­ve találkozom.. Bátyi Zoltán tA/xGAS KA/V,^ NE/V? LÍÍÖT^ FELVESSZÜK A RITMUSÁT £ CIB BANK Beszélgetés Csapó Ágnes gyermekpszichiáterrel Már megélte, hogy elhagyják" Csapó Ágnes: A gyermekek hajlamosak azt hinni, hogy miattuk borult fel a harmónia a családban. (Fotó: Nagy László) A gyermekek olyan pontosan érzékelik a megváltozott viszonyo­kat, mint a radar - nyilat­kozta lapunknak Csapó Ágnes gyermekpszichiá­ter, akivel a válásokból adódó lelki problémákról beszélgettünk. A gyer­mek- és ifjúságpszichiátri­ai gondozóintézet munka­társa szerint nincsen rossz házasság, csak rossz há­zaspárok vannak. - A válást leginkább a gyermekek szenvedik meg. Milyen problémákkal for­dulnak önhöz a szülők? - A dolog úgy indul, mint a gyermekorvosnál. Mondanak valamilyen tünetet, ami lehet éjszakai bepisilés, fejfájás, szédülés vagy hangulat-labili­tás. Van úgy, hogy azonnal ki­derül, mi áll a háttérben. Más esetben viszont csak később derül fény arra, hogy a tüne­tek hátterében a megváltozott családi szerkezet áll. Sok szü­lő érzi úgy, hogy a gyermek semmit sem tud a megromlott kapcsolatról, mondván: nem előtte történnek a dolgok. Pe­dig a gyermekek olyan ponto­san érzékelik a megváltozott viszonyokat, mint a radar, hi­szen rendkívül érzékenyek a hangulatokra, a hangsúlyokra, a feszültségre. A metakom­munikatív jelzésekből a gyer­mekek kiolvassák: a család­ban megszűnt a harmónia. Sajnos a gyermekek hajlamo­sak azt hinni, hogy miattuk borult fel a rend és harmónia, ők tettek valami rosszat, ami miatt megromlott a szülők kapcsolata. Emiatt gyötrőd­nek. és bűntudatuk lesz. - Nincs annál szörnyűbb, amikor a gyermekek ön­magukat vádolják egy olyan szomorú eseményso­rozatért, amiről nem ők te­hetnek. - Ennél van rosszabb is, amikor a szülők külön men­nek. Ekkor nagy veszteség éri a gyermeket, hiszen addig bi­zalommal volt a szülei iránt. Onnantól fogva gyanakvóvá válik, s úgy gondolja: ami egyszer megtörtént, az újra megtörténhet, vagyis esetleg elmegy a másik szülő is. Vészhelyzetben érzik magu­kat, ami különböző tüneteket produkál, ami a kisebbeknél főként testi tünetekben mutat­kozik meg: megtorpannak a fejlődésben, vagy egy olyan életkorba zuhannak vissza, amelyben biztonságban érez­ték magukat. A nagyobbak, főleg a fiúk, inkább nyugta­lanná, figyelmetlenné, esetleg nagyon agresszívvé válnak. Elveszítik azt a készséget," hogy uralkodni tudjanak az indulataikon, s az energiájuk nagy részét az köti le, hogy fi­gyelnek, mi lesz velük a jövő­ben. - Elmondható tehát, hogy az agresszió és a magatar­tászavar az egyik leggya­koribb tünetegyüttes a megromlott házasságban élő gyermekeknél? - Igen. Hiszen a gyerme­kek tehetetlenül szemlélik az eseményeket, amibe nem tud­nak beavatkozni. A tehetetlen­ségi élmény nagyon magas fe­szültséget gerjeszt, aminek következtében megnő a reak­ciókészség. Mindemellett szinte minden gyermek terve­ket kovácsol arra nézve, hogy hogyan tudná visszahozni a nyugodtabb, békésebb idősza­kot. - Ekkor valamiféle kettős­ség uralkodik a gyermek­ben? - Ez nem kettősség, mert a gyermek jól tudja, hogy már sohasem lesz ugyanolyan har­mónia a családban, mint volt. "Ez olyan, mint amikor a há­zaspár összeveszik, majd ki­békül: onnantól fogva mind­két fél gyanakvóvá válik. Már a gyermek sem tudna ugyan­úgy viselkedni, mint koráb­ban, mert már megélte azt, hogy el tudják hagyni. - Mindezek a lelki sérülé­sek okozhatnak-e a későb­biekben súlyos pszichikai betegségeket, elváltozáso­kat? - Azt mondják: minden, amibe nem halunk bele, az egyben erősíthet is bennünket. A válást önmagában lehet nor­mális emberi eseménynek te­kinteni. A probléma akkor kez­dődik, ha ezt a felnőtt nem tud­ja feldolgozni és a gyermekkel feldolgoztatni. Nem a család­szerkezet befolyásolja a gyer­mek személyiségfejlődését. Is­merünk együtt élő családokat, akiknek a gyermekeit folyama­tosan gondoznunk kell, mert a rengeteg tabu, titok és mester­kéltség miatt a gyermek jól ér­zékeli: az <5 családja nem csa­lád. Nem a család szerkezete, hanem a belső miliője dönti el, hogy a gyermek hogyan tud vi­szonyulni a világhoz. A lé­nyeg: soha semmilyen helyzet­ben ne hazudjunk a gyermek­nek! Sajnos a gyakorlatban nem úgy működnek a dolgok a válásnál, mint ahogy kellene. Jönnek az idegőrlő perek és bosszúk. Pedig a szülőknek látniuk kellene: nincsen rossz házasság, csak rossz házaspá­rok vannak. Egy válás vagy megromlott kapcsolat nem mi­nősít senkit. A kérdés az: al­kalmas-e egy házaspár arra, hogy hosszú távon a szeretet minden formáját befussa. Szabó C. Szilárd WWWC1B.HU CIB TAKARÉKSZÁMLA egy új konstrukció, amely egyesíti a folyószámlák és a lekötött betétek előnyeit magasabb kamatot fizet, mint a folyószámlák a lekötött betéttel szemben havonta kétszer, kamatveszteség nélkül hozzáférhet a pénzéhez sávos kamatozású: az 50 000 forinttól 500 000 forintig terjedő részre 8.5% (EBKM 8,97). az 500 000 forint feletti részre 12,5% (EBKM 13.44) számos befizetési mód közül választhat, hogy külön betétlekötés nélkül, folyamatosan gyarapithassa megtakarításait a számlanyitás díjmentes, a számla megnyitásához 50 000 forint indulóbetét szükséges 6720 Szeged, Wss Menyhért u. 1. Teleion: (62) 425-425 6600 Hódmezővásárhely. Deák Ferenc u. 15. Teleion: (62) 246-911 CIB^0640»22I2

Next

/
Thumbnails
Contents