Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-08 / 235. szám

PÉNTEK, 1999. OKT. 8. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! M int tudják, illethetnénk Önöket csengeleinek, puszta­szerinek, balástyainak, zsombóinak, sándorfalvinak s minden más falubélinek, ki környékünkön, vagyis széles e nagy határ munkálkodási területén él, de gondolom, hogy nem támad köztünk nézeteltérés, ha mégis a megszo­kott megszólítás mellett maradunk. Jómagam biztos nem haragszom meg, ha valaki ezt a megszólítást teljesen ma­gára érti, hiszen azért készül az oldalunk minden héten, hogy ez megtörténhessék. S akkor se szabadna összedőlnie a világnak, ha valaki másképp gondolja a környékbéli tör­ténéseket, mint az írva vagyon. Hisz: emberek vagyunk mindnyájan! Méghozzá esendő emberek, akik mindig vá­runk valami szépre, vágyunk valami jóra. Speciel én, épp egy sikeres skandináv útra. Ne lepődjenek meg a kedves környékbéliek, csupán drukkolni indulunk a svédek Göte­borg melletti falujába, Alingsasba, hogy biztatásunkkal a Pick kézilabdásai továbbjussanak a kupameccsen. Persze, ha már elkocsikázunk olyan messzire - több mint ezer ki­lométerre Kistelektől -, csak szét kéne nézni arrafelé, hogy mi fán terem ott a krumpli. Merthogy az a vidék a leghíre­sebb krumplitermő tája a skandinávoknak. Annyi bizo­nyos, hogy a krumplit ott is csak föld termi, de valami cso­dás lehet, ha még az amerikai elnöknek is adtak belőle, mikor ott járt. (Ezt Süli Jóska kollégámtól tudom, aki a minapi szegedi kézilabda meccsen szintén kapott egy svéd díszkrumplit az idelátogató kézisfőnök Kijell Elisassontól. Más lapra tartozik, hogy az alingsasi sportbarátok kicsit szomorkodhattak, hogy krumpliplakett ide, figyelmesség oda, a mi fiaink kitömték a zsákjukat, úgy ahogy a játék­ban európai módon illik, berámoltak nekik 33-at, a szin­tén gusztusos magyar gólokból). O kkal remélhetem, hogy kinti utunk során a Kitekintő oldal összeállítóját valóban csak az alingsasi híres krumpli hozza majd izgalomba. Magoí, vetni való gumót belőle mégse ígérhetek, mert ha jól körbenézünk a házunk táján, lehet, hogy találunk mi annál szebbet is, jobbat is. (Merthogy, Önök ne tudnák: hála istennek, krumpliért ne­künk se kell a szomszédba mennünk). Sőt, emlékezhetünk mindnyájan a krumplitermesztés koronázatlan királya, Sándor Tibor mondására, amellyel a pesti piacot megbo­londította: barátaim, a homoki burgonyának sármja van. Szép, formás, aromás. Vitte is a nép, mindegy volt, hogy mely környékbéli tájról került az a forráskúti zsákokba. A híreit skandináv krumpli ízlelésének meghitt percei­hez közeledve köszönti Önöket, egyben az oldal többi írá­sát is figyelmükbe ajánlja: Tök jó tökök a cseresznyefán is... Ifjabb Bánfi Zsoltnak 21 lopótököt termett a későn vetett két szem mag. (Fotó: Gyenes Kálmán) Új szobák a baksi fogadóban Vendég hozza a vendéget Makalicza Lajos: - Jöttek a vendégek. Valamit tennem kellett. (Fotó: Gyenes Kálmán) Munkatársunktól Ihászék Galamb utcai kertjében van minden, ami szemnek szájnak ingere. Fü­gefa, páfrány, padlizsán és még minden, ami a kertész­kedő ember kertjében lenni szokott. József nagyapa a főmester a növények gondo­zásában, de amint hallottuk besegít az egész család, de leginkább a Petőfi iskolába járó Zsolti. Ő vetette a cse­resznyefa tövébe a lopótök magokat, szám szerint ket­tőt. S mivel azok az isten­nek se akartak kikelni, vala­melyest elfogadható állapot­ba kerülni, már a hatodikos fiú lemondott a Mars téri mag hasznáról. S egyszer csak megtáltosodtak és a képen is jól kivehető termé­seket hozták. Mivel éppen huszonegy darabot, Zsolt meseszerűnek gondolja az egészet. Az viszont biztos, hogy nem mese, hogy a kis­kertész fiú az iskolai foci­csapat beállósa, matemati­kaverseny helyezettje s még Neki még állatok sokaságát tarja otthon. Mivel azok minden jó barátnak, osztály­társnak focista cimborának kellően „meg lettek már mutatva" a fiatalember ta­lálkozásunkkor osont vissza az iskolába, énekkari próbá­ra. Tök jó, mondaná ma egy diákszlogent kölcsönző szü­lő. Olyan kölábakon áll a baksi fogadó új vendég­háza, hogy tán még a legvadabb tiszai vihar sem tehetne kárt benne. Az erós tornáchoz kap­csolhatóan még a nóta szövege - ha nincs benne barna leány eladó, dúljon össze... - sem ingathatja meg a vendégfogáson munkálkodó Makalicza családot, hiszen, akik is­merik, tudják, hogy ha nagyon akarnák, e kívá­nalomnak is simán eleget tudnának tenni, hiszen nagylányuk már eladó­sorba jutott. Ezek után nem csoda, hogy a Ma­kalicza család nagy len­dülettel toldotta meg a Park fogadóját. Jelét ad­va: esze ágában sincs összedőlni! Sőt. Mélyül a fürdőmedence gödre az udvarán. - Abból élünk, ha a ven­dég ide jön - tudatja velünk Lajos főnök a mindenkori fogadós élet alapelemét, mi­kor benyitunk a 22-es szobá­ba, ahová nyomban beszökik a kényelem érzése. Rendezett voltukról árulkodnak az ágyak, az asztalok, a fotelok. Van itt minden, tévé, füg­göny, radiátor. - Háromcsillagos szállodai követelményeknek felel meg ez a tizenkét szobás, komfor­tos apartman - mondja Maka­licza úr s észreveszi, hogy a szobanéző ember bámul, mint borjú az új kapura, ezért el­magyarázza, hogy angol Alaptalan volt a kiste­lekiek félelme, hogy csu­pán pár embert érint majd a minapi autópá­lyás fórum, amelyet a polgármesteri hivatal ta­nácstermébe hívtak ösz­sze, mivel sokak feltéte­lezése szerint a kisváros­ban is, úgy mint Balás­tyán, csupán kevesek válthatták ki a pálya út­jába eső földet. Az autó­úthoz kapcsolódó földu­tak, felette átemelt beto­nútok ügyére sokan vol­tak kíváncsiak. Az autópálya tervezői, a földek kisajátításával megbí­zott szakemberek készsége­sen válaszoltak az érdeklő­dők kérdéseire. Kiderült, ed­dig még senkinek nem fizet­tek a sztráda útjába esó föl­dért, mert ezek az adás-vételi szerződések még nem köttet­konyha, csempézett fürdőszo­ba és még mi minden van itt jelen a baksi főutca új fogadó­szárnyának nyitott lakosztá­lyában. Például család is pi­henhet ebben, ha úgy kívánja kedve, hiszen a tetőtérben hat ilyen tágas hely található, ép­pen annyi, mint alul. Ámul a magamfajta, s kilövell belőle a sóherség bombája: - Gondolom, nem olcsó, ha már ilyen szép és ké­nyelmes minden... Lajos fékez a sopánkodá­son: - Nem is drága. Az iskolá­soknak például ezer forint gyerekenként. Háromszáz az ebéd. Azt hiszem, ez elfogad­ható ár. Hogy sok vagy kevés, azt mindenki a saját pénztárcája után állapítja meg, de Maka­licza fogadós úr azt mondja, ez tényleg nagyon olcsó, mert épp most voltak náluk olya­nok, akik a szomszédos Szlo­vákiában a faházért húszezer forintot fizettek egy éjszaká­ra. Mielőtt végleg belebonyo­lódnánk a vendégfogás titkos rejtelmeibe, s megtudnánk, hogy ki mennyiért és Hogyan értékesíti ágyait, lezárjuk az árak, bérek összevetéséből alakult alkalmi eszmecserét. Utána hálát adunk a sorsnak, hogy környék legjobb helyére épült annak idején a csendőr­laktanya. Mert hogy a baksi Park fogadó annak épületében ütött tanyát. Makaliczáék már várandós formájában, felújí­tott téeszirodaként vették meg 1995-ben, sikeres városi fog­adós múlttal a hátuk mögött. tek meg. A tervek szerint jö­vő év elején kezdik a vásár­lást az erre fölkért mérnöki és szolgáltató káefté szakem­berei. Állításuk szerint a for­galmi értéknek megfelelő pénzt kínálják majd a föld tu­lajdonát hivatalos papírral (tulajdoni lappal) igazoló gazdának. Amint azt Bella Gyula fő­mérnök elmondta, Kistelek közigazgatási területén kilenc kiszolgáló út csatlakozik majd a leendő autópályához. Ennek terveit, a tervezők képzelte paramétereket is­mertették a fórum hallgatói­nak s kérték az érintettek vé­leményét, hogy az estleges változtatásokat még idejében átvezethessék a készülő do­(A szegedi Nyíl utcai Marika panzió az övéké, mini mon­dotta Lajos főnök, a hely ép­pen tíz éve üzemel). Baksra a családi kötelék miatt érkez­tek, hiszen a feleség idevaló­si. - Összeült a család és tel­jesen le akartak beszélni erről a munkáról, mondván ki jön ide, az isten háta mögé. Baks kiesik a Pest-Szeged forga­lomból, se autópálya, se vo­natközlekedés. - Amint láttuk, mégis az apai akarat érvényesült... - Belekezdtünk, nem hagyhatjuk abba. Eltökélt szándékom, hogy a környé­ken Bakson legyen a leghíre­sebb vendégfogadó, a falusi turizmus központja, olyan hely, ahol majd disznót vá­gunk, ha kell, és az ide érkező részt vehet a ház körüli mun­kában. - A falusi vendégfogadás most mindenhol kapasz­kodót sejtet a megélhetés­hez... - Még a vízcsapból is en­nek a dicsérete folyik. De mi, bár pályáztunk rendületlenül, még egy fillért se kaptunk. Rengeteget beadtam, de egyet se nyertem. - Hát, ahogy elnézzük a busznyi népet befogadni képes panziót, nem volt fillér a fölállítása... - Turisztikai támogatást nem kaptam, máshonnét sike­rült pénzt szereznünk. Az új szárnyat például a munkaügyi központ csökkent munkaké­pességűeket segítő munka­helyteremtő beruházásaként. kumentumokra. Bár egyszer, még a kilencvenes évek ele­jén már véglegesítették az autópálya helyét, de az idő­közbeni változások, a földek magántulajdonba adása szük­ségessé tették a módosítást. A földutak térképi káoszá­ban eléggé világos képet si­került vázolniuk a tervezők­nek s így a falra tűzött rajzo­kon látható volt, hogy hová, kinek a földjén vezet majd az autópályát szolgáló földes út. Ez még nem a végleges elha­tározás, mert még az úgyne­vezett kisajátítási tervet a földhivatal nem záradékolta, vagyis nem véglegesítette. Tulajdonképpen, olyan pót­tervféle készül majd a földtu­lajdonosok észrevételei alap­Vagyis arra, hogy három évig hat embernek munkát adok, olyanoknak, akik vesztettek munkaképességükből, negy­ven, hatvan százalékos rok­kantak. - Vannak ilyenek, Bak­son? - Meglehetősen sokan. - Más segítség kínálkozik a panziós vállalkozáshoz? - Itt van Ópusztaszer. Most nyílt a Tourinform iro­da, remélhetőleg mindenkinek a legjobb megelégedésére si­kerül majd összehangolnunk a munkát. - Miért, szervezni kell ide is a vendégeket? - Persze. Anélkül ma már semmi se megy. Az utazási irodákkal nagyon jó kapcsola­tunk, ők küldik hozzánk a vendéget. Eddig gondot oko­zott, hogy nem tudtunk egy buszra való vendéget fogadni. Most, hogy készen a tornácos szárnya a fogadónak, elhárult minden akadály. Annyi kiderült, Baks tény­leg nem a világ közepe, de nem is világ vége, mert neves cégek, vadászok tartottak már jó házibulit a Park fogadóban, mi több: a világ matematiku­sainak is főztek már bográ­csost, s megtörtént a világ legnagyobb csodája, azzal, hogy a japán, a kínai meg az izraeli tudósemberek egy ne­vezőre jutottak, annak ízlelé­sekor. Mindegyik elfogadha­tónak tartotta. Az már csak ráadás volt, hogy szólt hozzá a citeramuzsika és még éne­keltek is. Majaras Tibor ján, hogy minél kevesebb akadálya legyen a jövő évi munkálatok megkezdésének. Mer bár sokan elleneznék az autópálya folytatását, féltve eddigi nyugalmukat, maga­sabb helyeken már kimonda­tott: Kistelekig mindenképp megépül majd az ezredfordu­ló után. Addig a régészeti munkák is befejeződnek és ha igaz a földhivatalban is megrajzolják a tulajdont iga­zoló térképeket, s kiadják a hozzá szükséges papírokat. Az nagyon sokszor el­hangzott és bizonyára köz­ponti téma lesz a dorozsmai, a röszkei hasonló összejöve­teleken (s az volt a szerdai csengelei fórumon is), hogy mikor lesz ebből pénz a föl­A századik iroda Ópusztaszeren Munkatársunktól A hét közepén átadták az ország századik, Csongrád megye hatodik Tourinform irodáját az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­parkban. Az első Tourin­form iroda 18 éve várja az utazni vágyókat, s azóta ez a különleges idegenforgal­mi tudakozóhálózat orszá­gos méretűvé nőtte ki ma­gát. Tagjai nem utazási iro­dák, feladatuk a működési körükbe tartozó település, térség turisztikai kínálatá­nak bemutatása, informá­cióinak feldolgozása, nonp­rofit kiadványok megjele­nésének menedzselése. Az irodákat zömmel he­lyi és megyei önkormány­zatok működtetik, ez alól kivétel az ópusztaszeri, itt ugyanis egy kht. az üzemel­tető. A most átadott iroda nemcsak a parkbeli látniva­lókat, programokat ismerte­ti, hanem a környék hat te­lepülésének, Kisteleknek, Baksnak, Balástyának, Sán­dorfalvának, Pusztaszernek és Ópusztaszernek az ide­genforgalmi kínálatát is megtalálják az érdeklődők a Feszty-körkép épületében kialakított információs köz­pontban. Az iroda címe: 6767 Ópusztaszer, Szobor­kert 68., telefon: 62/ 275-257/121. Domaszéki ifjúság Munkatársunktól Domaszéken ifjúsági ön­kormányzatot választottak. A két polgármesterjelölt közül Asztalos Árpád ka­pott több szavazatot. Az if­júsági polgármester munká­ját 11 képviselő: Bata Ani­kó, Bába Andrea, Bálint Andrea, Börcsök Beáta, Gál Zsolt, Kálmán Eszter, Nacsa Hajnalka, Pintér Re­náta, Szúcs Rita, Tandari Rózsa és Tóth Gábor segíti. Az ifjúsági önkormányzat a település fiatalságának szervez kulturális, sportp­rogramokat valamint tanfo­lyamokat (nyelvi, számítás­technikai) indít. A „nagy" önkormányzattól döntési, véleményezési jogköröket kap.. Előkészíti a fiatalok lakásépítési, ösztöndíj-kie­gészítő támogatását, de bel­és külföldi csereutazások, látogatások megszervezésé­ben -is partner. A testület munkáját ifjúsági referens segíti, a munkakör betölté­sére október 15-ig lehet pá­lyázni. dek tulajdonosainak. A vá­lasz a szokásos volt, hogyha minden a tervek szerint ala­kul, akkor talán már tavaszra sikerül papírra vetni az adás­vételi szerződést, utána a ma­gyar kincstár a legjobb igye­kezetével azon lesz, hogy a földért járó fizetség is megér­kezzék. A fórum résztvevői azzal válhattak el a szakemberek csapatától, hogy mindenki igyekszik beszerezni ehhez a szükséges papírokat. (A fóru­mon fölvetett kételyekről, s az ottani történésekről egy későbbi Kitekintőben részle­tesen beszámolunk, utána ér­deklődve annak is, tényleg kitört-e Balástyán a paraszt­gyalázat, mert a pletykák sze­rint valakik éjnek leple alatt megleckéztették a nyomvona­lat Szatymazig magáénak tu­dó embertársainkat.) M. T. Nyomon vagyunk - Kisteleken Az állam fizet a földutakért

Next

/
Thumbnails
Contents