Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-07 / 234. szám

14 HIRDETÉS - AKTUÁLIS CSÜTÖRTÖK, 1999. OKT. 7. olvasószolgálat A hét fotója Tüzrölpattant malacok HHHHlMÉMÉIkÉMBÉM Vagy tíz fürge disznó bizonyította atlétikai képességeit, amikor a szegedi Nagykörúton fölborult egy malacos te­herautó pótkocsija. A börtönből szabadult sertések azonnal szétszaladtak a „szabad világba". Amerikai filmek jól be­vált sablonja szerint, „futottak az életükért", s átmenetileg sikerült is egér- (malac-?)utat nyerniük. A „Disznó Osz­kár-díjat mégsem kaphatják meg: a túlerőben lévó járókelők beszorították őket egy udvarba, a tűzoltók pedig a vágóhídhoz vezető kerékvágásba terelték a szabadságvágyó hízókat. (Fotó: Karnok Csaba, szöveg: Nyilas Péter) Nyomorgók zsarolása, avagy „vizes" gondolatok Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt irások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Akik segítettek Diákok, vasúton Véget ért a szünidő, is­mét benépesülnek az isko­lák. A diákok közül sokan vonattal jutnak el lakóhe­lyükről a tanintézetbe. Az ő figyelmüket szeretné felhívni egy gyakori bal­eseti veszélyforrásra a MÁV Szegedi Területi Igazgatósága. Az utóbbi hónapokban négy fiatal szenvedett súlyos balese­tet azért, mert mozgó vo­natról leugrott. Legutóbb augusztus 22-én, Békés­csabán, az állomásról el­induló sebesvonatból ki­ugrott egy 17 éves diák­lány, aki súlyos fejsérü­lést szenvedett. A kiugrás oka: rossz vonatra szállt fel. Július 21-én Táborfal­ván, leszállás közben megsérült egy tízéves fiú, majd két nappal később Kecskeméten szenvedett balesetet egy diák. Min­dezt nagyobb körültekin­téssel, figyelemmel meg­előzhették volna. Ho­gyan? Ha utazunk, akkor időben érjük ki az állo­másra. Érdeklődjük meg, vagy nézzük meg, melyik vágányról indul vonatunk. S ha mégis rossz vonatra szállunk, semmi esetre se ugorjunk le, ne kockáztas­suk testi épségünket, éle­tünket. Inkább menjünk el az első állomásig, ahol meg­áll a vonat, és onnan utaz­zunk vissza. És egy másik, gyerme­keket érintő probléma. To­vábbra is gyakran előfor­dul, hogy kiskorú gyere­kek kövekkel célba veszik a vasúti létesítményeket, főleg a fénysorompókat és a felsővezeték-tartó oszlo­pok porcelán szigetelőit. Nem is gondolnak arra, hogy például a fénysorom­pók megrongálásával mi­lyen bajt idézhetnek elő. Ezért nem szabad ilyen csínytevéseket megenged­ni. Ébben a MÁV-nak se­gíthetnek a barátok, a szü­lők és az iskola is. A vasút is különböző kiadványokkal hívja fel a gyerekek figyelmét a leggyakrabban előforduló veszélyekre. Gellért József A SZOTE óvoda vezetősége köszöni! Zomboriné Rubecz Má­ria, Bakos Ferencné, Ungár József, Lencse Géza, Törö­csik Árpád, Sélemné Pálfi Ildikó, Berkó Károlyné, Szegfű László, Tóth Gábor szülőknek segítségüket, mellyel az óvoda festési munkálataiba besegítettek és szebbé tették a gyerme­keik környezetét. Gyerekek a sétahajón A szegedi Árpád Gyer­mekotthon lakói és vezetői nevében köszönjük Boros­né Szabó Editnek, hogy se­gítségével az otthonban élő gyermekek egy szép ha­jóúton vehettek részt. Ugyancsak köszönjük a Gyermeksors Alapítvány­nak és Barcsi Antalnak a gyerekeknek fölajánlott ajándékcsomagokat. Az Árpád Gyermekotthon vezetői Az 1998/99. fűtési idény meglepően magas pótszám­lájával kapcsolatban a Csongrád Megyei Fogyasz­tóvédelmi Felügyelőség a Szetáv véleményét fogadta el. Meglepő, hogy ezt köve­tően a városi közgyűlés ha­tározatban kötelezte a Sze­távot jelentős hiányosságai­nak megszüntetésére. Nem történt ezután sem semmi, bár nemsokára az új képvi­selők lettek a szolgáltatók felügyeleti szerveiben a strómanok. A dolog vége: el akarják adni a céget. Erről is írtak, a lényeget elkerül­ve: a lakosságnak teljesen mindegy, ki zsarolja. Magáról a vízről csak annyit, hogy a Szetáv az évek óta felszámolt havi 2 köbméter melegvíz. - mely után 1998-ban még jelen­téktelen visszafizetést adott - ma már 5 köbmétert szá­mol fel. minden külön érte­sítés helyett ez év januáijá­tól. Megjegyzem, a helyi vízműnek 6 köbméter a számlázott tétele. így tehát ketten a feleségemmel nem Érdeklődéssel olvastam újságjuk szeptember 7-i szá­mában Tímár Kriszta cikkét „Testőrök itt és máshol" címmel. A kíváncsiság nem csak a témának köszönhető, hanem a „körképben" leírt statisztikának is. Számomra megdöbbentő, hogy például szakmámban mindössze (egészségügyi vezetőink ezt is sokallják!) 40000 orvos védi közel tízmillió állam­polgár egészségét, míg a testőrök (vagyonőrök, biz­tonsági őrök stb.) száma meghaladja ennek a duplá­ját! Vajon ők hány emberre vigyáznak? Hogy ki minden­kire, nem túl érdekes. Vagy igen? Hát biztosan csak a jókra! kevesebb, mint havi 11 ezer liter vizet „fogyasztunk" el. Valamelyik sanda technok­rata, - aki csalónak és hü­lyének nézi a fogyasztókat, s itt nem csak a Szetávról van szó - megmagyarázhat­ná, mire használjuk a renge­teg vizet, amikor azt auto­mata mosógépre rendes sze­relő rá sem köti, lévén a víz gyakran mocskos, hőfoka ingadozó. Joggal emelik fel tehát szavukat a hozzám hasonló nyugdíjasok, akiknek még a választás joga sem jár. Már régen észre kellett volna venni, hogy nem a fogyasz­tókban (akik csak a Szetáv­nak 400 millióval tartoz­nak), hanem a szemfény­vesztő gazdaságpolitikában van a baj. Ausztriai jövedel­mek mellett - amely nem­zetközi összehasonlítás sze­rint is tfzszer nagyobb!!! ­gond nélkül kifizethetnénk a tisztes számlat. De nálunk csak a szolgáltatások ára van nyugati szinten. Talán nem lepi meg Önöket, hogy nálunk már drágább a ben­Egy szívműtétben 4-5 or­vos vesz részt a hozzájuk tar­tozó ugyanannyi műtősnő­vel, műtőssel, altatóasszisz­tenssel, technikai segítőkkel. Egy szívlövés ellen ezek sze­rint 10-12 jól képzett harcos kell? Természetesen minden példa sántft. Ennyi élő bás­tyával még egy kis buszban sem lehet együtt utazni a .fontos" embereknek. Azután ott van a felpana­szolt díjazás. Honi „bodri­gárdjaink" kevesellt, napi 10-15000 forintos keresetét egyetemi tanszékvezetőink, kórházi főigazgatóink csak azért nem irigyelhetik, mert akkor nekik is őrző-védőket kellene alkalmazniuk, s hát ugye, nem szeret senki sem zin, az áram, a gáz és más egyéb, mint Nyugaton. Sőt, minél közelebb kerülünk az EU-hoz, annál nagyobb a nyomor. Ez viszont szintén sanda­ságra vall, mert az EU soha nem vesz be bennünket ez-­zel a nyomorral, mivel saját rablókapitalistáit nem hívja haza. de mint látszik, az át­menethez semmi segítséget (pl. korábbi fellazítási hite­leik törlése) nem fog adni. Viszont örökös dicséreteivel elkábítja színvonaltalan gazdaságpolitikusainkat, akik pedig olyan szolgai módon eltűrik az összeha­sonlítást a románokhoz és más nációkhoz, akikkel so­ha nem voltunk egy nívón. Külön téma a kommunis­ta számolóművészekhez ha­sonló ámítás. A jövő évi 7,7 %-ra javasolt nyugdfjemelésról van szó. Az idei botrány után remél­tünk egy reálisabb megkö­zelítést. De ez annak ellené­re sem történt, hogy a fűtés, a közgyűlési által jóváha­gyatott 10 százalék ellenére csak úgy snasszul, egyedül félni! Félreértés ne essék, sok kedves barátom, ismerősöm, betegem van a nem veszély nélküli foglalkozásúak kö­zött. Őket csak tisztelni lehet bátorságukért. Bár nem tu­dom, a megbízók hogy vi­szonyulnak a nemzetközi testőrdiploma megszerzésé­ért jelentkező vizsgázókhoz, akik közül csak 5-6%-uk bi­zonyul alkalmasnak. A többi azért ennek ellenére is mun­kát kap idehaza. A cikk utolsó szavai pedig valósággal szíven ütöttek: „... a jó testőr munkája 90 %­ban a megelőzésből áll." De jó lenne, ha kollégáim és én is így dolgoznánk! Nem len­118-ra nőtt, a víz 25 száza­lékkal emelkedett. Pedig még a piacról nem is esett szó. Kínos lenne, ha az EU ezt észrevenné, de nem fogja tenni, hiszen a gyarmatosítás megszünteté­se, de még a portugál spa­nyol és görög szintje sem ja­vítaná az egyébként is re­cessziós állapotukat. Nos, ennyit a mélyről, amely felett csalfa fények csillognak. Engem azonban ez nem téveszt meg, mivel már néhányszor eredetiben elolvastam W. von Goethe tanító költeményét, a Reine­ke Fuchsot: „Raubt der Kö­nig ja selbst, so gut als einer, wir wissen's;..." (VIII. ének.) Sajnos én sem király, sem bankár nem vagyok. De ha lennék is, talán mint Szerb Antal tanítvány sem lopnék, de semmi esetre sem hazudnék jólétet a nyomor­ban. Olvasójuk: közgazda, nyugalmazott vezérigazgató ma már csak nyomorgó (név és cím a szerkesztőségben) ne annyi baj, betegség, nem kellene túl későn jelentkező betegeket rákkal operálni, nem lenne infarktus, agyvér­zés, AIDS! De ehhez több pénzt kellene kapniuk az ál­lampolgároknak, hogy min­denkinek fussa „egészség­(test)őr" szolgálatra - vagy ezt megszervezni-megfizetni nem is az ő dolguk? Lesz olyan kormányunk valaha, amelyik mindannyiunk testi­lelki épségét végre fontosnak tartja, s biztosítja, hogy vi­lágszínvonalon kiművelt or­vosaink megfelelő szintű ke­retek közt gyógyítsanak, óv­janak minket, és éljenek? Tisztelettel: Dr. Kohán József orvos Tisztelettel kérem, hogy ro­vatukban jelentessék meg azoknak a váilalaiatoknak szóló köszönetünket, amelyek 1999. nyarán segítségünkre si­ettek. Az elmúlt tanév befejezé­sekor számba vettük azokat a munkákat, amelyeket a nyár folyamán el kellene végeztet­nünk az iskolában ahhoz, hogy a következő tanévet a le­hetőség szerint esztétikus és biztonságos környezetben kezdhessük el. Az épület karbantartására fordítható keret ismeretében arra a következtetésre jutot­tunk, hogy nem jut pénz min­den fontos munka elvégzésé­re. Ezért kértünk segítséget több vállalattól is. A Környezetgazdálkodást Kht.-tól az iskolaudvar kerti padjainak javítását, felújítását és az udvari szemétgyűjtők ja­vítását kértük, mert ezek álla­pota balesetveszélyt jelentett. A kért munkákat Szolnoki László műszaki igazgató úr és munkatársa, Egri Gábor úr irányításával a Kht. munkásai ingyen elvégezték. A Petresi utcai óvoda eb­ben az évben is sikerrel szer­vezte meg hagyományos gyer­meknapi alapítványi délután­ját. Kicsik és nagyok verse­nyeztek (rajzoltak, sportoltak, játszottak a KID LAND Kft. szabadtéri játékaival); vala­mint lelkes, kíváncsi nézői le­hettek' a színes, vidám műso­roknak. A Napos Úti Általános Is­kola tanulói mazsorettbemuta­tóval örvendeztették meg óvo­dásainkat és vendégeinket. A Tapsi Hapsi Színház meseelő­adása a gyermekek számára már többször átélt élményt jelentett újból, újabb történet­tel. Kézügyességüket tehették próbára a jelentkezők az óvó nénik segítségével agyagozás, fűzés, hajtogatás közben. Élénk színfoltot jelentett a ...most nem a múzeum előtt lévó kőszobrok ujjait. Még csak nem is Dankó Pista hege­dűjének faragott fejét. Erről az utóbbiról azt mondják, hogy cigányok tették, mivel a nagy nótaszerző is azt írta, hogy: .JEltörött a hegedűm..." Most viszont a Mátyás té­ren koppant a kalapács, vagy más kemény eszköz, meghök­kentve mindazokat, akik az idei havi búcsún megálltak Bálint Sándor szobra előtt egy imára. S azok is, akik előtte elhaladván láthatták a vandá­lok keze nyomát. Vajon, kinek, kiknek volt útjában az amúgy is kicsiny orr? Vajon ki nem fért el tőle. mellette, alatta, hiszen igen­csak nyújtózni kellett annak, aki barbár tettét elkövette. Mert hogy nem odarúgott lab­da törte le, amúgy véletlenül, abból látható, hogy az orron koppanó szerszámnak ott ma­A Budaiakk TITÁN Fes­tékgyártó Kft. tulajdonos igazgatójához, Beretzk Péter úrhoz azzal a kéréssel fordul­tunk, hogy az iskolaudvarra hétvégeken belátogató „művé­szek" falfirkáinak eltüntetésé­ben segítsenek. Beretzk Péter úr, valamint a vállalat terme­lési igazgatója, Csorba Ferenc úr - látva az iskola szűkös le­hetőségeit - szintén készség­gel sietett segítségünkre. Va­lamennyi külső falat, amelyen falfirkák voltak, a kft. munka­társai lefestették. Nagy segít­séget jelentett, hogy csak a felhasznált festék árát kellett megfizetnünk, a munkáért nem fogadtak el fizetséget. E két vállalat nagylelkű és önzetlen támogatásának kö­szönhető, hogy az 1999-2000. tanévet esztétikusabb és biz­tonságosabb körülmények kö­zött kezdhettük el. A Tabán Általános Iskola vezetése, tantestülete és tanu­lói nevében ezúton is szeret­ném megköszönni e két válla­lat támngatását, segítségét. Bezdán Istvánné igazgató fajáték-vásár játékainak kipróbálása is. E nap teljes be­vételét az 1999 szeptemberé­ben induló, új helyi óvodai programunk megvalósítását megkezdő csoportunk felsze­relésére fordítjuk. Abban, hdgy e színes, él­ménydús délután és a várva várt tombola sorsolás ebben az évben is megvalósulhatott, jelentős érdeme van a McDo­nald's új éttermének, a Dél­magyarország napilap szer­kesztőségének, a IGD LAND Kft.-nek, a Béketelepi Általá­nos Iskolának, Majoros Sán­dor játékkészítőnek, és min­den kedves, segítő szülőnek! Köszönjük segítségüket a Petresi utcai óvoda gyermekei nevében: a Petresi utcai Óvoda dolgozói radt a nyoma. A darabok: Kal­már Mártonnál, az alkotó mű­vésznél vannak már, talán si­kerül szépen visszaragasztani őket. Véle, és még igen sokan ar­ról beszélgettünk, hogy bronz­ba kéne önteni ezt a kószobrot. Biztos vagyok abban, hogy nem kerülne sokba, s abban is, hogy ha a ferenceseknél egy perselyben csak erre gyűjte­nénk, halálának 20. évforduló­jára (2000. május tizedikére), a szobor elkészülhet. Fogjunk hát össze jó szán­dékkal, a „legszögedibb szö­gediért", az EMBERÉRT, aki oly nemes áldozatokat hozott értünk: Szegedért és a szögedi nemzetért: Bálint Sándorért, kis hazánk Európa-hírű vallá­sosnépélet-kutatójáért, akinek pótolhatatlan értékű művei nélkül már nem beszélhetünk európai műveltségről. L.J. Letörték, Testörök, orvosok, gondok Mesedélután

Next

/
Thumbnails
Contents