Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-29 / 252. szám

10 RIPORT PÉNTEK, 1999. OKT. 29. a

Késő éjjel indultunk el, amikor e n d e s ember puha ágyából váltja a csatornákat vagy kocsmában siratja eltékozolt életét. Arra voltunk kíváncsiak, a költő szavával: csönget-e álmában a villamos egy picit, amikor kis Balázs már elaludt. Jövetelünk valódi céljáról senkit sem tájékoztattunk. Riporternek álcáztuk magunkat. A százéves remiz a csúnyábbik arcát mutatja. Már vagy negyven esztendeje. A nyitott kapukon szabadon jár ki-be a fagyos októberi szél, bent neonok rongálják a szemet és otromba vastraverzek teszik elviselhetetlenebbé a látványt. A műhelyben a kávé ára is a múltat idézi: huszonöt forintba kerül egy dupla. A vita itt eldőlt: a kávé legyen olcsó! A hajnalban érkező villamosvezetőknek az éjszakai műszak főz le néhány adagot, pedig ez nekik nem is dolguk, pusztán rendesek. A műhely egyébként átalakítás előtt áll, ez kissé megnyugtat minket, pedig nem is vagyunk munkavédelmisek. A WC-be is bepillantást nyerünk. Takaros helyiség, bár az úgynevezett lehúzó bátrabb használatára külön tábla figyelmeztet. A műhely mellett egy huszonöt-harminc négyzetméteres helyiségből dől az olajszag. Azelőtt a földes padlón tá## A villamos is aluszik" rolták az olajat, amely onnan a földbe szivárgott, mert az olaj már csak ilyen. Hordók már nincsenek; mondjuk így: a tároló átalakítás alatt áll. A sínpárok alatt négy sorban futnak végig az aknák. Aki átugorja, hatezer forint büntetésre számíthat. Fagyos-téli napokon előbb az öklömnyi vastagságú jégdarabokat távolítják el a szerelők az alvázról, hogy hozzáférhessenek a problémás részekhez. Arra, hogy mindez leolvadjon, tavaszig kellene várni, de ennyi ideje nincs a közlekedési társaság szakembereinek. Pedig leolvadhatna, hiszen fűtéscsövek, azok vannak. A rendszerváltozás zavaros hónapjaiban szerelték be, lokomotív kazán okádta volna a meleget, a beruházás azonban félbe maradt. Minderre nem is lett volna szükség, ha megvalósul a nyolcvanas évek elejének egyik impozáns beruházása; az új szegedi villamosremíz, amely a Csáky utcai trolibusz-telep mellett kapott volna helyet. A kocsik a Damjanich utcán suhannának a vadonatúj síneken, hogy a mai Tescónál kanyarodjanak rá a célegyenesre. A tervezett remiz makettje a közlekedési társaság Zrínyi utcai központjának földszintjén megtekinthető. Ha valaki még nem tudta volna: a makettek országa vagyunk. A szerszámoskamrától a nemzeti színházig mindent szeretünk láthatóvá tenni. Hajnali indulás előtt. Szeged városképéhez hozzátartozik a villamos. (Fotó: Karnok Csaba) hogy aztán gödör legyen belőle vagy még az sem. Abban megegyezhetünk, hogy Szeged városképéhez hozzátartozik a villamos. Életünk sorsfordító eseményeit kíséri a sínen csikorgó vaskerék. A bíróságon kimondják a válásunkat vagy a felmentő ítéletet, amennyiben olajszőkítők vagyunk; hittanóra a Rókusi templomban, netán három kör helyette; téli vizsgaidőszak az egyetemen, ölünkben könyv, fejünket lehajtjuk, helyünket annak sem adjuk át, akit kosárban hoznak; elhagyjuk a várost valamelyik állomás irányába vagy térünk meg hozzá tékozló fiúként, akkor egyes. A kettes kórházban meglátogatjuk a távoli rokont, mert úgy illik; nyugati vendégünknek meg kívánjuk mutatni, milyenek voltak a legsötétebb idők a kommunizmusban; a távoli rokon állapota végzetessé vált és a villamoson zötykölődve jó okunk van feltételezni, ez nekünk is az utolsó utunk, akkor hármas, hármas, hármas. Új lakást vettünk Tarjánban, így már csak arra van pénzünk, hogy a Cserepes soron vásároljunk olcsó, de rossz minőségű zoknit; a Rózsafa kocsmában találkozunk egykori általános iskolai osztálytársunkkal, aki kellően befolyásosnak hisz minket ahhoz, hogy rendbe szedjük koszos kis életét, akkor négyes, mert nem is lehet más. Az sem mindegy, milyen villamos adja a díszletet. Az egyes vonalon például a mai napig jár egy harminchat éves jármű. Abban az évben gyártották, amikor amnesztiát kaptak az életfogytiglanra ítélt ötvenhatosok, megölték John Fitzgerald Kennedyt, Ugandában kikiáltották a köztársaságot. Micsoda év volt... A hatvanhármas villamos azóta új külsőt nyert. A szabad ég alatt, az egyik mellékvágányon pihen lehúzott áramszedővel. Rikító sárga és zöld színekre festették, így reklámozva vele elemet. A rápingált „Lételem" feliratról első pillanatban nem tudjuk megállapítani, hogy a villamosnak vagy az elemnek szól. Alighanem mindenkinek megváltást jelentene, ha érte jönnének a MÉH-ből lángvágós emberek és szétdarabolnák mint ócskavasat. A matuzsálemek így végzik. Akad más példa is: van, hogy a halál tesz híressé egy villamost. Ahogy azt a hatos sorszámú, selejtezés előtt álló kocsit is, amit az HBO vásárolt meg egymillió forintért. Senki ne gondoljon főszerepre. A halált kellett eljátszania pirosra festve a Szarajevónak álcázott kiskunlacházi pusztán. Aknavetővel lőtték ki a hatos sorszámú villamost. Ahogy Bosznia fővárosában volt szokás néhány évvel ezelőtt. Jöjj, kedves, ölelj át énekli az egyik munkás a szerelőcsarnokban, mire társa aziránt érdeklődik, merre találja a viszkit. A poénkodás nekünk szól, a csalit nem kapjuk be. „Nana, ne úgy, ahogy szoktuk" - viccelődik a harmadik. Megértjük: a közlekedési társaság műszaki igazgatóhelyettese miért ragaszkodik hozzá, hogy az egyik művezetője, Bárkányi Tibor is elkíséijen minket. „Tudja, annyi mindent beszélnek az emberek bizonyos átszervezésekről. Jó lenne, ha nem folyosói pletykákkal traktálnák magukat." Amit tény: a Tisza Volán bejelentkezett: gazdaságosabban tudná üzemeltetni a szegedi tömegközlekedést. A Kálvária sugárútért már megindult a harc a két társaság között. Hamarosan újabb buszjárat fut a hármas villamossal párhuzamosan. Az ütközet nem éri el a debreceni méreteket, ahol a Hajdú Volán az ottani trolibuszjárattal megegyező útvonalon indított járatot. Enyhén konspirációs módszerekkel sikerült nyilatkozatra bírnunk az egyik szerelőt, Zsebők Lászlót. - Mennyire érzik biztosnak a munkahelyüket? - Per pillanat nem nagyon. - Miért? - Elég az, ha az ember olvassa az újságban, hogy a Volán erőlködik. - Mennyire téma ez a remlzben? - Mindennapos. Senki nem lehet biztos az állásában. Szó van az átszervezésekről. - Milyen átszervezésekről? - Például a pályafenntartás már kivált, kft.-vé alakult. - De a munkahelyüket megtartották. - Nem írta alá mindenki az új szerződést, volt, aki elment. A művezető szenvedélye a villamos. Azt vallja: jópofáskodni lehet, de csak a munka elvégzése után. - Úgy vagyunk vele mint a katonaságnál: az a biztos, ami elmúlt - mondja Bárkányi Tibor, megerősítve a szerelő szavait. - Néhány létszámleépítést átéltünk és nem volt kellemes azoknak sem, akik maradtak. Kis Balázsnak továbbra sem érdemes a villamos szakmában szerencsét próbálni. Jobban teszi valóban, ha tűzoltó lesz vagy katona, netán vadakat terelő juhász. A közlekedési társaságban nagy a bizonytalanság. Ilyen körülmények között már a villamos sem csönget álmában. Se picit, se nagyot. Töth-Szenesl Attila SZÍNYE0 • PVC • PARKETTA SZEGED Szilléri sgt. 27. lel.: 62/41144$ : H'P: 9-19-IG SZ-V: 9-14-IG A nyeremények: 100 db, egyenként 5000 FI értékű vásárlási utalvány 10 db nagy értékű műszaki elkk összesen SOO OOO Ft í! ÖSSZEÁLL A KÉP! 500 OOO Ft értékú LUXUSUTAZÁS, + 100 OOO Ft keltépénz, amelyet a Délmagyarország Kft. biztosít! Játék a Délmagyarország és a Délvilág olvasóinak! Az itt látható képet 12 darabra vágjuk szét. A képrészleteket - 1999. november 2ával kezdődően -, három hónap alatt, véletlenszerűen jelentetjük meg. Az Önök feladata az, hogy a képrészleteket összegyűjtsék, felragasszák egy lapra és beküldjék címünkre, legkésőbb 2000. február 4-ig: Délmagyarország Kft., marketingcsoport, 6720 Szeged, Stefánia 10. A nyereményeket 2000. február 11 -én sorsoljuk ki! A játékban a Délmagyarország Kft. dolgozói és családtagjaik nem vehetnek részt!