Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-27 / 250. szám

SZERDA, 1999. OKT. 27. EGY SZÁZALÉK 5 csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problémá­ikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Kéri Barnabás ügyeletes újságíró munkatársunkkal oszthatják meg, aki mun­kanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasár­nap 14 és 15 óra között a 06-20-9432-663-as rádiótelefon-számon várja hívásaikat Elve­szett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgya­kat visszaadni szándékozó olvasóink ingye­nes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvé­tel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Poharak. A Tesco bé­lyegakciójával kapcsolat­ban megintcsak több tele­font kaptunk. Egy zsombói olvasónk kétszer is bebu­szozott Szegedre, csakhogy hozzájusson a gyermekei által olyannyira áhított po­harakhoz, ám végül csak egy ezerforintos vásárlási utalványt kapott, mondván: a poharak elfogytak. Bodor Zoltánná is hasonlóképpen járt, és sorstársainak java­solja, ha gyermekeik min­denképpen szeretnének a mesefigurás pohárkész­letből inni, bátran menjenek ki a Cserepes sori piacra, ott ugyanis díszcsomago­lásban, és nem is túl drágán megvásárolhatják a készle­tet. Dr. Jancsó János, a Tes­co Áruház igazgatója el­mondta: harmincezer po­hárkészletet rendeltek, s en­nek a mennyiségnek a leg­optimistább előrejelzések szerint is elégnek kellett volna lennie. Ezzel szem­ben több mint ötvenezren vettek részt az akcióban. A Tescónak sikerült utólag egy nagyobb mennyiséget beszereznie a gyártótól, amely azonban több poha­rat már nem készít az idén. így 5-600 vásárló, azaz az akcióban résztvevők egy százaléka pohár nélkül ma­radt. Jancsó János hangsú­lyozta: tudja, milyen rosz­szul érinti ez a gyermeke­ket, éppen ezért gondoltak arra, hogy vásárlási utal­vánnyal kárpótolják a vá­sárlóikat. Tévé. Egy szép színes televíziót kaptak az ellopott helyett az Temető utcai óvodások, s ezt ezúton is köszönik a Kábeltévé Rt.­nek. CZÜEH Körözik Markovits nénit Tévés újságírók az utcán Ma Gellérfy László: Holnap még bejöhetek? (Fotó: Nagy László) Munkatársunktól Csalás miatt köröz a Sze­gedi Rendőrkapitányság és a Szegedi Városi Bíróság egy hatvanegy éves nénit. A ren­delkezésre álló adatok sze­rint Markovits Istvánná, Szeged, Ág utca 3. szám alatti lakos körülbelül két évvel ezelőtt szomszédjától 700 ezer forintot csalt ki, s a pénzt nem adta vissza. Bün­tetőeljárás indult ellene, ám az idős hölgy eltűnt, emiatt az eljárást felfüggesztették, a körözés azonban érvényben van. Markovits néni körül­belül 160 centiméter magas, enyhén molett. Haja színe barna, fülközépig érő, külö­nös ismertetőjele nincs, vél­hető feltalálási helye a pia­cok környéke. A rendőrség kéri, hogy aki a hölgy hollé­téről bármit tud, hívja a 107­es számot. Két szegedi tévést is el­bocsátottak. Egyikük, Gellérfy László 15 éve ké­szíti műsorait az MTV itte­ni stúdiójában. Másikuk, Pigniczky Zoltán a nem­zetiségi műsorok gyártás­vezetője volt. Hogy miért pont ók? Gellérfy, a Déli szél című, péntekenként! közéleti-kulturális maga­zin szerkesztője azt gya­nítja, hogy személyes bosszú áldozatai. Pestről hétfőn levelet küld­tek a stúdióvezetőnek, Bub­ryák Istvánnak, hogy novem­ber 25-től átszervezés miatt elbocsátják két munkatársát. Megüzenték neki, hogy az il­letőkkel tanúk jelenlétében közölje: a munkavégzés alól azonnali hatállyal föl vannak mentve. - Azt kérdeztem, azért be­jöhetek-e holnap a házba? ­meséli Gellérfy. - A műso­rom leállításáról nem szólt a levél, ezért első pillanatban arra gondoltam, hogy mi min­dent kell még csinálnom raj­ta... Persze, bejöhetek, mond­ta a főnök, de nem dolgozha­tom, mert ez az utasítás. Ez hétfőn délután történt. Dél­előtt még gyanútlanul végez­tem a munkámat, igykeztem, mert aznap volt a 13. házassá­gi évfordulónk, és ünnepelni készültünk... Gellérfy feleségének, Var­ga Zsuzsa rendezőnek két év­vel ezelőtt mondtak föl. Az akkori elbocsátási hullámban a szegedi stúdió 80 belsős munkatársa közül 40-től „sza­badultak meg", nem maradt státusban se rendező, se ope­ratőr. Szerkesztői státusban Bubryák István stúdióvezető mellett csak ketten maradtak, Gellérfy László és Olajos Csongor. A tévéelnök levelé­ben nincs semmilyen magya­rázat arra vonatkozóan, hogy most miért éppen ezt a két embert kell elbocsátani. - A két évvel ezelőtti drasztikus létszámcsökkentés­kor azt hittük, úgy éreztük, kész, vége, működésképtelen­né vált a stúdió, megpecsé­telődött a vidéki televíziózás sorsa. Nem viseltük szótlanul: volt ez téma a szegedi Közéle­ti Kávéházban, és elmondtuk számos újságíró kollégának, akik meg is írták. Az egyik lap információjának készítője rám hivatkozott. Akkor a mi főnö­künk, a regionális adások főszerkesztője megüzente, hogy ezt nem fogja nekem el­felejteni. Úgy látszik, szava­tartó ember - mosolyog ke­serűen Gellérfy László. Sok tévés szerint őrült ká­osz van az elbocsátások körül. Még az egy hónappal ezelőtti 530-as lista szereplőit sem si­került „kivégezni", mert nincs megállapodás a Pénzügymi­nisztériummal a végkielégíté­sekről. De azért megszületett most a második 500-as lista is. Hogy miként áll össze a ki­rúgandók névsora - senki sem tudja pontosan. Több szer­kesztőség megszűnt, máshol egy vagy két alkalmazott ma­radt. Majdnem kivégezték az egész gyártást, mert az erede­tileg egyeztetett 260 névhez „valaki" hozzáül még 200-at. Egy gyártásvezető az élő adá­sának kezdete előtt három órával kapta meg a felmenté­séről szóló levelet. - Mondhatnám, hogy nem olyan rossz dolog egy listán szerepelni Érdi Sándorral, M. Lukács Ágnessel, Pikó And­rással, de az az igazság, hogy elment a kedvem attól, hogy bármit is mondjak. Évek óta mindannyian szorongunk, sok kollégámnak napi megélheté­si gondjai vannak, kilakoltatás fenyegeti őket, a külsősök hó­napokkal később kapják meg a munkájukért a pénzüket... Az jár a fejemben, hogy a há­rom gyerekünk közül a legki­sebb még csak ötéves. Én 42 éves vagyok. A feleségem két éve a gyerekekkel van otthon. Hogyan fogjuk őket fölnevel­ni? Elhatároztam, hogy a Kál­vária tér, azaz a tévéstúdiö közelében maradok, megpró­bálom külsősként azt csinálni, amihez értek. Ha hagyják. S. E. DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtanácsosa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szegeden a Szilágyi u. 2. II/204. alatt. Telefon: 62/420-259. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Me­gyei Képviselete (Szeged, Kálvária sgt. 14.) 14 órától 16 óráig az MSZOSZ tagjai részére (a tagságot hitelt ér­demlően igazolni kell). Dr. Hajdú István ad felvilágosí­tást munkaviszonyban lévők, pályakezdők, valamint nyug­díjasok részére. DR. MÉCS LÁSZLÓ, a 12-es választókerület (Móra­város, Béketelep) képviselője lakossági fórumot tart 17.30 órától a Napos Úti Általános Iskolában. Téma: Cora és Metró bevásárlóközpontok és környékük részletes szabályo­zási terve. Meghívott előadó: Horváthné Mézes Ágnes, a főépítész munkatársa. Holnap FARKASNÉ POCSAI BLANKA, a 8-as választóke­rület (Újszeged) képviselője 17 órától a Fő Fasori Általá­nos Iskolában fogadóórát tart, melyen az elmúlt egy év mér­legét vonja meg. Vendégei: dr. Bartha László polgármes­ter és Rákos Tibor, a terület országgyűlési képviselője. A fogadóóra előtt 16,30 órakor csatornázási lehetőségekről tart tájékoztatót a képvi­selőnő. DR. TÍMÁRNÉ HOR­VÁTH MAGDOLNA, a 25­ös választókerület (Tápé) kép­viselője fogadóórát tart 14 és 16 óra között a tápéi ügyfél­szolgálaton (Honfoglalás u.). Vendége dr. Hajdú Péter ügy­véd. A MUNKÁSPÁRT sze­ged-alsóvárosi alapszervezete 16 órai kezdettel taggyűlést tart a Szeged-Állomás étter­mében. A lakásmaffia csendben dolgozik... Haldoklás, halál, gyász Életvég és emberi méltóság A Magyar Tanatoló­giai Alapítvány a hal­doklók és hozzátarto­zóik segítségnyújtásére alakult ez év tavaszán, első nemzetközi konfe­renciáját a jövö hét vé­gén, november 6-án és 7-én tartja Szegeden, az METESZ-székházban. A Magyarországon tabu­ként kezelt halál-haldok­lás-gyász témakörével fog­lalkozó tudományos ta­nácskozásról, amelyet a jövő hét végén tartanak Szegeden, tegnap tartott sajtótájékoztatót, a konfe­rencia elnöke, dr. Szenes Márta, illetve a szervezőbi­zottság titkára, Farkas Csa­ba. A tanatológia legneve­sebb hazai szakértőinek előadásaira épített konfe­rencia célja, hogy találko­zásra és tapasztalatcserére nyújtson lehetőséget olyan szakemberek és laikusok között, 'akik napi munká­juk, illetve hétköznapi éle­tük során haldoklókkal és gyászolókkal kerülnek kap­csolatba. A pszichológu­sok, pszichiáterek, filozó­fusok, lelkészek a halállal. haldoklással, gyásszal kap­csolatos legújabb kutatási eredményeiket osztják meg egymással és a laikus hall­gatósággal, annak érdeké­ben, hogy az eredmények mihamarabb hasznosulja­nak a gyakorlatban, s könnyítsék a gyászoló csa­ládok életét a nehéz hely­zetekben. A plenáris ülés mellett úgynevezett kiscsoportos tréningek is lesznek, ame­lyek során a résztvevők egy-egy saját „élményen" alapuló szituációt elemez­nek, s kapnak ezáltal mód­szertani segítséget a hal­doklókkal, gyászolókkal foglalkozók. A neves szak­embergárda - akik között ott van, Polcz Alaine, Iván László, Pilling László, a Torontóban is oktató Som­fai Béla, a lelkész Ribár Já­nos, az orvos-természet­gyógyász Fenyvesi Péter, a pszichiáter Tringer László és Temesvári Beáta ­előadásai, a konferencia egész anyaga interneten is hozzáférhető lesz. A tana­tológiai tudományos ta­nácskozás és tréning bárki által látogatható. K. K. Kis város - kicsi maffia. Ezt írtam legutóbb, amikor a Csongrád Megyei Földhi­vatal vezetőjével beszél­gettem arról, hány szege­di ember feje fölül veszik meg a lakását - fenyege­téssel, megtévesztő szer­ződések aláírásával. Az interjú során kiderült, a földhivatal azonnal jelez, ha gyanús jeleket észlel a szerződésekben. Ennek is köszönhető, hogy egy év alatt alig 4-5 esetben kel­lett értesítenie az ügyész­séget. Ám amennyiben az iratok rendben vannak, valamint ügyvédi ellen­jegyzést tartalmaz az adásvételi szerződés, a földhivatal tehetetlen. Az alábbi történet egy olyan lakóról szól, aki a gya­nakvásának is köszönheti, hogy még nem pakolták az utcára... Az egyedül élő P. J. házrésze kis jóindulattal belvárosi ingat­lannak is tekinthető. Valaha két­szintes magánháznak épült, ma a főépületen hárman osztoznak, a negyedik lakónak a mellék­épület jutott. A tető beázik, a homlokzat repedezett, egyik másik lakás csak szoba-kony­hás, ám a hely nem számít rossznak. De ezzel nem törődnek külö­nösebben a lakók, legalábbis addig nem, amíg egyikük meg nem hal, és a négyből egy lakás eladósorba nem kerül. Ezt a bizonyos kétszoba­hallos lakrészt, valamint a tőle különálló, ám hozzátartozó földszinti helyiséget azonnal árulni kezdi az örökös. Több in­gatlanközvetítőben is megfor­dul. Az egyikben a bámészko­dó-nézelődő ügyfelek közül az egyik megszólítja - előzőleg hallotta minden szavát -, ne is menjen messzebb, őt érdekelné az üzlet. (Mellesleg a nevezett ingatlanközvetítőben feltűnően sokan csellengnek a nap bár­mely órájában, ezt később a pa­naszos, P. J. maga is megfigye­li.) Az illető arról is kifaggatja, hányan laknak még a házban, azok hány évesek és mi az esély a mielőbbi .Jdhalásukra". Az eladót - nevezzük K. I.­nek - a kérdések nem zavaiják, azzal sem foglalkozik, milyen etnikumot képvisel az ér­deklődő. Az örökös számára az a fontos, mielőbb elkeljen az in­gatlan, ráadásul jó áron. Márpe­dig K. I. a helyszíni szemle után igencsak jó árat kínál. Az ingatlanközvetítőben adásvételi előszerződést írnak alá - az eladó és a vevő. A kial­kudott vételár papíron közel 6 millió forint (messze nem ér annyit), ebből másfelet azonnal kifizetnek, a többit három hó­nap múlva - így az ígéret. Az okmányon azonban csak az el­adó és a vevő neve szerepel, se tanú, se ügyvéd nincs. A képbe úgy kerülnek a szomszédok, hogy az eladott la­kás egy házrész, a többi lakónak tehát elővásárlási joga lenne. Ráadásul különböző jogok illet­nék meg őket a közösen hasz­nált udvarra, lépcsőházi helyisé­gekre is. Vagyis az eladó köte­les felajánlani az ingatlant meg­vételre (a kialkudott majdnem 6 millióért), s csak azután szabad a gazda, ha a többiek lemonda­nak róla. Főszereplőnk, P. J. a maga ötven-valahány évével a legfia­talabb a maradék három tulajdo­nos közül. Ez mindent elárul az­zal kapcsolatban, mennyire le­hetnek tettre készek a többiek, ha baj van. P. J. és társai kap­nak is egy ajánlott levelet, amelyben arra kéri őket az örö­kös, mondjanak le az elővásárlá­si jogukról, de az adásvételi szerződést nem mutatják meg nekik. A leendő szomszéd személyesen is megjelenik és ar­ra célozgat, jobban tennék, ha nem kötözködnének. P. J. azon­ban követeli az adásvételi szerződést, mert sejteni kezdi, miről van szó (a másik kettő még nem érti a történéseket). Azokat a jogokat is feszegeti, amelyek a közös helyiségekre vonatkoznak. P. J. a földhivatalba is be­megy, ahol nem talál széljegyet a valahai örökös tulajdoni lap­ján. Vagyis látszik, biztosan nincs „normális" adásvételi szerzódés. Elmegy a szóban for­gó ingatlanközvetítőbe is, hiszen elfelejtették megmutatni neki a hivatalos papírokat. Itt kihagynék egy-két epizó­dot a történetből. Az utolsó feje­zet az érdekes, amelynek egyelőre még mindig nincs vé­ge. P. J. frekventált helyen lévő házában ismeretlen egyének je­lennek meg, akik új tulajdonos­nak vallják magukat - ki a föld­szinti, ki az emeleti részt tudja a magáénak - és hozzáfognak a lakrészek felújításához. A csön­des ház élete fölbolydul. A kö­zös kapu zárja hirtelen elromlik. Az épület teli emberrel, hangos­kodnak, bútorokat, építőanyagot hoznak-visznek. Csúnyán be­szélnek és minden elképzelhető módon bosszantják az ott élőket. Kiderül, hogy az eredeti vevő már nincs is a képben, ő már tú­ladott a házrészen (természete­sen magasabb áron), az ingatlant megosztotta, a két lakrészt elad­ta. Miközben a földhivatalban mindennek semmi nyoma. „Kötözködő" főhősünk, P. J. azonban állja a sarat. Nem ír alá semmit, nem mond le az elővá­sárlási jogáról, amíg nem lát adásvételi szerződést. Egy héttel ezelőtt azonban krimibe illő jelenet játszódik le P. J. lakása ajtajában. Amikor a csöngetésre ajtót nyit, négy mar­cona alak áll a küszöbön és először barátságosan, majd egy­re fenyegetőbben arra kérik, ír­jon alá. Ő nem ír, hisz még a szemüvege sincs nála, hogy leg­alább azt látná, milyen papírt mutogatnak neki. Hiába. P. J.-t belökik a lakásába, megtépik a haját és megfenyegetik. Vagy ad tízmilliót (!), vagy odavési a ne­vét. P. J. aláír. Nincs más válasz­tása. Később kiderül, a többiek a házban már megtették. P. J.-nek szerencséje van. • Valóban csak azt írta alá, hogy lemond az elővételi jogáról. De ennyi erővel a saját lakása el­adásáról, vagy a halálos ítéle­téről is nyilatkozhatott volna. A marcona alakok még min­dig az örökös nevében hozták az aláírandókat. Vagyis P. J. ahhoz járult hozzá, hogy K. I. adómen­tesen jövedelemhez jusson. P. J. fél az új szomszédaitól, akik szemlátomást alig vátják, hogy elköltözzön. És a lakást ju­tányos áron - vagy cserelakásért - nekik ajánlja föl. Hiszen azok­nak elővásárlási joguk lesz, amennyiben a földhivatal végül majd mindent rendben talál az ügyletben és kénytelen lesz be­jegyezni az új tulajdonosok ne­vét. Az ügy eldurvult. És az a szomorú benne, hogy ismert in­gatlanközvetítő, még ismertebb ügyvédek neve is szerepel egyik-másik dokumentumon. F. K.

Next

/
Thumbnails
Contents