Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-26 / 249. szám

KEDD, 1999. OKT. 26. A HELYZET 9 O

Meg újuló betét PostaBank új futamidővel! és Takarékpénztár Rt. Talpra állni megmaradni Baranyai képeslap Öt évvel ezelőtt fejeződött be a háború Horvátországban. Legtöbbet szenvedett területe az 1991-ben függetlenné vált országnak, minden kétséget kizáróan, Baranya és KeletSzlavónia volt. Nem csak azért, mert ez a régió Szerbiával közvetlenül határos, hanem, azért is, mert a szerb megszálló hadsereg katonái és az őket követő martalóc szabadcsapatok kíméletlen tisztogatást végeztek a főleg magyarok lakta falvakban. A közelmúltban Baranyában jártunk, rövid dolgozatunk az ottani hétköznapokról szól. Lassan fakulnak az emlékek. Ennek ellenére, nem hiszem, hogy vannak olyanok e kis hazában, akik nem hallottak volna Kórógyról, Szentlászlóról, Vörösmartról, Várdarócról, Laskóról, Csúzáról. Ez utóbbiban jártunk mi is nemrégiben. Göncz Árpád köztársasági elnök hivatalos horvátországi látogatása során látogatott el Csúzára. Az elnök tiszteletére rendezett fogadáson volt alkalmunk beszélgetni a helybéliekkel, akik közül elsősorban az asszonynép „tett ki magáért", hiszen annyi finomságot - sajtos kiflit, túrós és tepertős pogácsát, apró sós süteményt varázsolt az asztalokra, hogy azok szinte roskadoztak alatta. Kováts Zsuzsanna és édesanyja is erősen kivette a részét a vendéglátásból. Láttam, hogy izgatottan figyelik, vajon ízlik-e az asztali kínálat. Miközben Zsuzsanna asszonyt a helyi állapotokról faggatom, édesanyja óva inti Nehezen boldogulunk a mezőgazdaságban. (Fotó: Miskolczi Róbert) Amikor megjegyzem, hogy az nem kevés, bizonyára jól élnek belőle, Zsuzsanna azt mondja, hogy sajnos nem így van.. Nagyon nehezen indul be az élet, s erre rögtön példát is hoz fel. Eszerint még a tavaly átadott szőlőt sem fizette ki nekik az állam! Az idei kifizetésére is csak ígéretet kaptak. Abból azonban nem lehet megélni... Megpróbálják maszek alapon értékesíteni a termést, igaz, így jóval kevesebbet kapnak érte. Baranyát valahogyan mellőzik, sóhajt az asszony, nem tudom miért. Mostohagyerek ez a vidék, teszi hozzá az édesanyja. Elmondásukból azt is megtudjuk, hogy napjainkban sem ritka a megkülönböztetés. A magyaroknak gyorsabban felmondanak, ellehetetlenítik őket. Pedig a háború végén milyen nagy reményeik voltak az egyenrangúságot illetően!... Nem csak Kováts Zsuzsanna mondja ki ezt az észrevételt. Jakab Sándor, a Horvát Szábor (Parlament) egyetlen magyar képviselője, lapunknak adott nyilatkozatában megjegyezte, hogy a tiszta magyar lakosságú baranyai falvakba nehezebben jut el az újjáépítési segély, mint a vegyes, vagy a horvát ajkú szomszédos településekre. Nem túl biztató ez a csaknem 30 ezres lélekszámú horvátországi magyarság számára. A baranyaiak azonban bizakodók. Őseik földjére térhettek vissza a háború után, s ahogyan a történelem folyamán sikerült mindig megmaradniuk, most is megvalósul majd, vallják egybehangzóan. De ehhez előbb talpra kell állni. Kisimre Ferenc Kováts Zsuzsanna: a nyilatkozattól. Nincsenek már itt a szerbek, mondja Zsuzsanna, s nyugalom ül az arcán. Bár, mint mondja, alaposan megviselték őt is, családját is, az elmúlt évtized eseményei. Menekülniük kellett, mert a szerb megszállók nem csak az anyagi javaikat rabolták el, hanem gyakran az életükre is törtek. Ők szerencsésen megúszták. Magyarországra menekültek, két gyerekkel, a férj ideiglenes munkát vállalt a szőlősgazdáknál. Itthon is azzal foglalkoztak. Csak a sajátjukat művelték... Házukban szerbek laktak, ideiglenes albérlők, mondja Zsuzsanna, keserű mosoly kíséretében. Azután, a háború befejeztével, nagy utánjárással, 1997-ben sikerült vissza költözniük saját otthonukba! Borászattal foglalkoznak. Nyolc hektár szőlőjük van. Mint a mókus lenn a fán..." Keveset lehet tudni az úttörőkről manapság. Pedig alig tíz évvel ezelőtt még majd' mindegyik ötödikes kisdiák letette az esküt, felmondta a tizenkét pontot, majd a nyakába köthette a vörös kendőt. Nyaranta énekszótól voltak hangosak a zánkai és a csillebérci tábor utcái, s a gyerekek olcsón vagy ingyen nyaralhattak az ország különböző pontjain. Az úttöröséghez azonban a sztereotípiák szerint hozzákapcsolódik egy eszme is, a tíz évvel ezelőtti politikai elit ideológiája. De hogy van ez ma? Milyen ma úttörőnek vagy csapatvezetőnek lenni? Ennek jártunk utána. Meglehetősen nehéz a dolga annak, aki úttörőket szeretne találni Szegeden. Még az újabb telefonkönyv szerint is a Takaréktár utca 2. szám alatt működik az országos szövetség kihelyezett tagozata. Itt azonban már elég régóta egy másik diákszervezet van, amelynek csupán annyi köze van az úttörőkhöz, hogy a régi típusú szövetség felszámolását végezte el a megyében. Az úttörők ma már csak különböző iskolákban, lelkes tanáremberek vezénylete alatt működnek. Szegeden két csapat van, a megyében pedig még kettő, a négy összesen körülbelül száz gyereket fog össze. Ma már persze nincs őrsi gyűlés, nincs tizenkét pont, nem kötelező a nyakkendő és nem. kell jelenteni az őrsvezetőnek; sőt gyakran még őrsvezető sincs. Egyedül a tábortüzes zászló maradt meg a régi szövetség jelképei közül. Az új, kiemelkedően közhasznú társaságként működő úttörőszövetség elsősorban „az egyén és a közösség szabadságát, a szolidaritást és a társadalmi hasznosságot kívánja támogatni a pártpolitika kiszolgálása helyett". Ezért, a híresztelésekkel szemben, a Magyar Úttörőszövetség (MŰSZ) nem olvad össze, nem társul semmilyen politikai tömörüléssel, legfeljebb együttműködik azzal, ha az a MÚSZ céljainak megfelelően munkálkodik. Mindkét szegedi szervezet vezetője határozott; ha az úttörőszövetség politizálni kezd, ők azonnal kilépnek kötelékéből. Úttörőcsapatot vezetni manapság persze nem túl hálás feladat. A csapatvezetők szerint a felnőttek tudatában túl sok előítélet kapcsolódik ehhez a szóhoz. A MÚSZ pusztán anyagi és némi szervezésbeli segítséget nyújthat - azt sem túl sokat - tagjainak, minden más a helyi csapatvezetők lelkesedésén múlik, akik akadályokba ütköznek munkálkodásuk során. Az Odessza II. Számú Általános Iskola igazgatója például megtiltotta, hogy más iskola tanulói bejárjanak az épületben megtartott őrsi gyűlésre. A Kékvirág gyülekezőhelye, a Gutenberg pedig „hirtelen" megszűnt létezni. Arra viszont csak az iskolákban nyílik lehetősége a gyermekszövetségnek, hogy új tagokat toborozzon. Az úttörőcsapatoknak a központtól való teljes függetlenségét jól mutatja, hogy a két szegedi csapat mennyire különbözik egymástól. Az Udvarhelyi Csaba által vezetett Kékvirág Gyermekkuckó a mozgásra, a sportolásra, a kirándulásokra; egyszóval a társas megmozdulásokra teszi a hangsúlyt. A Kékvirág nem tart rendszeres gyűléseket, tagjai a különböző országos és helyi összejöveteleken találkoznak. A másik csapat, a Györkey László által vezetett DROID Science-fiction Gyermekszervezet célkitűzései között kiemelten szerepel a kultúra és az, hogy a DROID a gyerekeket alkotásra, a fantáziájuk megmozgatására ösztönözze. A DROID-nak van képzőművész, előadóművész, irodalmár illetve a tudományos-fantasztikus irodalommal, filmművészettel külön foglalkozó csoportja. E szervezet több tehetséges színészpalántát, szólistát és íróembert fedezett fel. A DROID tart rendszeres gyűléseket, ezek péntekenként, a Bálint Sándor Művelődési Házban vannak. E tanév első összejövetele a következő pénteken, október 22-én lesz. Udvarhelyi Csabát a beszélgetésünkre elkísérte két Kékvirág-tag is, Erlauer Balázs és Gellérfy Gergő. A srácok arról számoltak be, hogy jó dolog úttörőnek lenni. Mivel az osztályukban a többség tag, ezért semmilyen megkülönböztetés nem éri őket a „munkahelyen". Különben is, a fiatalok már nem kötnek negatfv jelentést az úttörő szó mögé. Ráadásul komoly, felnőttes tagsági kártyával rendelkeznek, ami különböző kedvezményekre jogosítja őket. A kis Gergő csillogó szemmel mesélte a nagy úttörős bulikat, a „Mi van a puttonyban?" nevű Mikulás-ünnepen szerzett élményeit és a Ki mit tud-ot, ahol a saját maga által írt, rendezett és játszott Vészhelyzetparódiával második helyezést ért el. Igaz - tette hozzá - csak két induló volt a kategóriában. A csillebérci táborban még tanulnak és énekelnek „mozgalmi" nótákat az úttörők, így ott a kékvirágosok is megtanulhatták az örökzöld slágert: „Mint a mókus fenn a fán / az úttörő oly vidám!" Sarnyai Tibor i* • *jíiSHHBr m i... havonta is hasznos! Haszon megállás nélkül! Az eddigi 1 hónapos, 3 hónapos és 1 éves futamidők mellett, kiemelkedően magas kamattal már 6 hónapra is lekötheti pénzét. Ha a fél év letelte után nem kívánja visszaváltani betétjét, a lekötési idő automatikusan további 6 hónappal meghosszabbodik még 5 alkalommal. Hatszor 6 lekötésben töltött hónap után a betét lekötési ideje tovább már nem hoszszabbítható meg. A betét a lekötési időn belül fix kamatozású. Váltható 50 ezer, 100 ezer, 200 ezer, 500 ezer, 1 millió és 2 millió forintos címletben a Postabank fiókjaiban, kirendeltségein és valamennyi postán. Igénye szerint választHAT! Követjük az igényeit! Új PostaBank fiók az Ön közelében: 6726 Szeged, Fő fasor 16-20. Tel.: 62/432-195