Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-26 / 249. szám

KEDD, 1999. OKT. 26. HELYI TÜKÖR 7 itt és most ,or 0 O0OOCM 0OOOÜ. r fp Panasonic C • 54 900 Ff .62 000 FT A Westel 900 Dual GSM készülékekből egyedülálló választékot kínál. Kedvére válogathat. Egy márkás DUAL mobilhoz hozzájuthat már akár bruttó 11 900 Ft-ért**. Leteszi és viheti Biztos tehet benne, hogy nemcsak készüléke, hanem a Westel 900 folyamatosan fejlesztett hálózata is időben készen áll majd az 1800 MHz-en való kommunikációra. A Kapcsolat bármely hullámhosszon elérhető tesz a megszokott módon. Közel háromnegyed milüó előfizetőnknek így ezután is minden készülék és hívás egyértelmű bizonyíték: a jövő már kézzelfogható. WESTEL 900 mintabolt Szaged. Fakateus u. 25. taL 06^2/421-575,06-30/900-9008 Hlvataloa MXMMink: 06-301930-5330, 04-30/930-5361: 06-30/930-5342 Ofotért: Hófrnezávésártiety. Andrássy u. 5-7 > Westcom GSM Kit: Szagad. Feketesas u. íj Szeged. Roosevelt tér 5. • Szeged. Kossuth L sgt. 10-12. • Fish Telecom, iiMkluly. Andrássy üti parkoló • BektroH KII Szentes. József A u. 6/b. • CBongrád. F Puszta Sándor Makó. Szegedi út 2. • Eco-Phone Kit Hódmezővásárhely. Szí Kovács J. u. 20 • Kiru-Fon Kit. Szeged. Jósika ü l • Mórahatom. István király 0 Sári-Phone Bt, Szeged. Szeged Nagyáruház • West-Szeg 98 Bt Szeged Mikszáth K. u Szeged Rókusi krt. 42-44 (Tescol • Mobilvilág Bt Csongrád F0 Ut 40 BBK Hungary É Kistelek. Kossuth u. 30. HUiUrtrMhMBa k amíg * ktoW let Az Su, Hviatf AI*FMMX24IW* UrtmMrHlW t. 2A.1375 R luk l«eamUita«K»nénv unu* Monefc* 1230 <t»h • Wtaa teo tatáraiba hasas - dtum.wi». as-mo .16900 FT i Nokia 3210/SL* .39 000 FT fitSSiIsS Sfi j iíö® RAM MMNIL OFOT£RT OÓOOFL Európa vagy függetlenség? Munkatársunktól Régiók, nemzetek, Európa cfmmel kezdődött kétnapos nemzetközi konferencia a József Attila Tudománye­gyetem Európa-tanulmányok ktízpontja és a francia anger­si egyetem rendezésében. A francia nyelvű előadássoro­zatot Csernus Sándor, a pá­rizsi Magyar Intézet igazga­tója és Jacques-Guy Petit angersi egyetemi tanár nyi­totta meg. A konferencia első napján az állam szuve­renitásáról és a regionaliz­musról, mint két egymást ki­egészítő és sokat vitatott fo­galomról esett a legtöbb szó. Az előadások felvetették an­nak problémáját, hogy az eu­rópai integráció elvesz-e az egyes államok függetlensé­géből. Altalános vélemény szerint a világméretű globa­lizáció körülményei között az európai egységesülés az egyetlen lehetőség, amellyel az egyes államok nemzeti érdekeiket érvényesíthetik. Igaz, ehhez a nemzeti szuve­renitás korábbi szerepét a „megosztott szuverenitás" vette át, amelyben az állam bizonyos jogait átruházza a közös európai szervezetekre. A tanárképző főiskolán Tanügyi továbbképzés Munkatársunktól A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolán tegnap kezdődött el és szombatig tart az a továbbképző tanfo­lyam, amelyet a romániai magyar tanügyi vezetőknek - iskolaigazgatóknak és tan­felügyelőknek - szervezett a JGYTF Magyar Nyelvi Tan­széke. Nagy János főiskolai tanártól megtudtuk: a román külügy- és tanügy-miniszté­rium, valamint a magyar külügy-, illetve oktatási mi­nisztérium korábban megáll­apodott abban, hogy az ál­lamközi szerződés alapján a romániai magyar tanügyi ve­zetőknek évente egy alka­lommal egyhetes továbbkép­zést rendez Magyarorszá­gon. A kurzusra egyébként mindkét ország oktatási mi­nisztériumából érkeztek ven­dégek. A rendezvényen kü­lönböző előadások hangoz­nak el. Ma délelőtt 9 órától Varga István főiskolai tanár „Másként neveljünk-e az új évezred küszöbén" cfmmel, Ormándi János főiskolai ta­nár pedig „Másképp tanít­sunk-e az új évezred küszö­bén?" címmel tart előadást. A tanfolyamon szó lesz még a számítástechnikáról, a szö­vegértésről és szövegalko­tásról, az iskolai anyanyelv és a társadalom kapcsolatá­ról, valamint a nyelvi telje­sítmény méréséről. Az előadók között található töb­bek között Petőfi Sándor Já­nos és Péntek János egyete­mi tanár, valamint Benkes Zsuzsanna, a nyelvtudomány kandidátusa. Lévai István Széna tér, 1956 (2.) Október 25. A Horváth-kertbe érve ta­lálkoztunk barátaimmal. Volt miről beszámolnunk egymás­nak, hogy ki mit látott, merre járt. Ámuldozva hallgattuk egymás élményeit. Kalifa nevű barátom állt elő az öt­lettel: - Menjünk le a Széna térre, nézzük meg a többie­ket, mit csinálnak ott! Elindultunk, körülbelül ezer méterre volt onnan. Ahogy ballagtunk,' egy kato­naruhás, fegyveres férfi szólt ránk. - Hová mentek, srácok? - A Széna térre - vála­szoltuk egyszerre. - Na, jó, elkísérlek benne­teket - mondta pardont nem tűrő hangon és csatlakozott hozzánk. A térre érve jött velünk szembe egy bőrkabátos, gép­pisztolyos férfi. Szokatlanul nagy bajuszt viselt. Kísérőnk közölte vele, ezek a srácok a Horváth-kertből jöttek, mi­hez kezdjen velünk, kérdezte. A nagybajuszos ember Szabó bácsi volt. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a kato­nás, kemény ember milyen Hódmezővásárhely (MTI) A Csongrád Megyei Bíró­ság hétfőn jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte a hódmezővásárhelyi köz­gyűlés Rapcsák András pol­gármester ellen március 4-én indított fegyelmi vizsgálatá­nak határozatát, s megszün­tette az azóta tartó, polgár­mesteri állásából való fel­függesztését. A fegyelmi eljárást köz­pénzek magáncélú használa­nagy hatással lesz az életem­re. (Források szerint Szabó Jánost, az akkor 59 esztendős buszsofőrt bácsizták a Széna téri fiatalok, de még az idősebbek is. Az egyszerű, tisztességes, tanulatlan, ám jó szerevező készséggel megál­dott ember nagy népsze­rűségnek örvendett a forra­dalmárok körében. A szer­kesztő.) Megkérdezte tőlünk van-e fegyverünk. Szinte egyszerre vágtuk rá, hogy nincsen. Ha­mar kiderült, hogy közülünk mindössze ketten tudnak bánni a fegyverrel, mivel már voltak katonák. Őket Szabó bácsi elküldte addigi kí­sérőnkkel, minket pedig ma­gával vitt. A Széna tér egyik épületé­hez mentünk. Önkéntelenül is igyekeztünk azonos rit­musban lépni. A lépcsőn le­jutottunk a pincébe. Ott már több fiatal várakozott, ők már megkapták a fegyverüket. Éppen gyakorolták a tár töl­tését, a kézigránát kibiztosí­tását, dobását. Mi is csatla­koztunk hozzájuk. Egészen hajnalig gyakoroltuk a fegy­verismereteket. Afféle gyors­talpaló kiképzésben részesül­tünk. Szabó bácsiék hasznos ta­nácsokkal láttak el bennün­ket. Elmondták mire ügyel­jünk az utcai harcnál, hogyan kell egymást biztosítani. Itt sikerült megtudnom, hogyan kell készíteni és használni a Molotov-koktélt, mire jó az ammóniák, stb. Ez utóbbia­kat azért tartom fontosnak, mert szeretném eloszlatni azt a tévhitet, amit a kommunista rendszerben állítottak: azt sulykolták, hogy a Széna téri parancsnokok, akiknek zöme diplomával rendelkezett, ka­tonailag is képzett volt, szó­val ezek az emberek nem óv­ták, nem védték azokat, akik­kel együtt harcoltak. Ez nem igaz! Igenis óvták, képezték a fiatalokat, az egyetemistá­kat, a harcoló nőket. Az más kérdés, hogy az események gyors pergése miatt mindenre kevés idő jutott. Az emlftett rágalmak egyébként a vész­bíróságokon hangzottak el. Parancsnokaink olyan embe­rek voltak, akik bármikor odaadták volna életüket, ha annak árán akár egy szabad­ságharcost is meg tudnak menteni. Ha nem ilyenek let­tek volna, akkor nem is tud­ták volna összefogni, irányí­tani a csapatokat. Persze, a jó szándék és a kiképzés a világ egyik leg­képzettebb hadseregével és az Államvédelmi Hatósággal (ÁVH) szemben kevés volt. Viszont éppen a reményte­lenség, az ávósok aljaskodása tette elszánttá a szabadság­harcosokat, akik a végsőkig képesek voltak ellenállni. In­kább meghaltak, de nem hát­ráltak. Könyvemmel szeret­nék hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar nép tiszta képet kapjon a Széna téren történt eseményekről. Sokan úgy ír­tak az '56-os eseményekről, hogy a fegyverropogást az óvóhelyen hallgatták végig. Jómagam tényleg harcoltam, láttam meghalni fiatal társai­mat. Úgy érzem, ezzel a be­számolóval tartozom azok­nak a bajtársaimnak is, akik hősi halált haltak, akiket ki­végeztek, megaláztak, bör­tönbe zártak. dálkodása, valamint soroza­tos becsületsértő megnyilvá­nulásai miatt, kijelentette: az a fegyelmi bizottság már nem működik, ezért nincs vizsgálat sem. Túri József alpolgármes­ter viszont azt közölte, hogy a bizottság létezik és dolgo­zik; a polgármester felfüg­gesztése pedig a közgyűlés döntése értelmében a máso­dik fegyelmi eljárás lezárá­sáig tart. Jogerős ítélet Rapcsák-ügyben ta miatt indította tavasszal a közgyűlés, arra hivatkozva, hogy Rapcsák András név­napi vacsoráját részben ön­kormányzati pénzből fizette ki. Rapcsák András elmond­ta, hogy miután a bíróság visszahelyezte állásába, a héten megpróbálja elfoglalni hivatalát. Azzal kapcsolatban, hogy a közgyűlés májusban újabb fegyelmit indított ellene, egyebek között az önkor­mányzat szabálytalan gaz­Messze még a „tág világ"? Röghöz kötött magyarok Sokunk szemnyitogató olvasmánya volt a nyolc­vanas évek elején az Azon túl ott a tág világ című könyv, melynek Bánlaky Pál szociológus az egyik szerzője. A szo­ciológus, aki a települé­sek belső világát kutatja és a helyi közösségekkel foglalkozik, a szociális in­tézmények szakdolgozói­nak Hétszínvirág című, a minap Szegeden megren­dezett regionális konfe­renciájának munkájában vett részt. Most arról kér­deztük a szociológust, hogyan változik a helyi társadalom. - A rendszerváltozás ho­gyan alakította át a ma­gyarországi települések arculatát? - A pozitívumok között az első, hogy létrejött az önkor­mányzati rendszer, a települé­sek megkapták a jogot, hogy saját belső ügyeiket fölső be­leszólás nélkül intézhessék. Ugyanakkor pénzügyi és gaz­dasági függésük erőteljes a központi költségvetéstől. Az önkormányzati rendszer, a te­lepülés helyi politikájának és társadalmának önvezérlő fo­lyamatai feltételezik a civil társadalom fejlettségét. E szempontból is ellentmondá­sos kép alakult ki az ország­ban. Egyes helyeken nagyon intenzív, belső társadalmi mozgás indult meg vagy telje­sedett ki, máshol viszont a polgárok csak lakók a telepü­lésen. - Mi ennek az oka? A legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmek közötti különbség '89-ben két és félszeres, míg ma több mint nyolcszoros - idézte a statisztikát Bánlaky Pál. (Fotó: Miskolczi Róbert) - A számos ok közül ki­emelem a hagyomány szere­pét. A másik jelentős tényező: a személyiség. Ott van moz­gás, ahol él néhány olyan em­ber, aki tekintélyével, kisu­gárzásával és aktivitásával, azaz a saját személyiségének erejével vinni tudja ezeket a társadalmi folyamatokat. Kulcskérdés, hogy egy tele­pülésen vannak-e a helyi nyil­vánosságnak fórumai, ame­lyek segítségével közvéle­mény tud kialakulni. - Fölülről be lehet-e avat­kozni, például a teleházak, a civil házak rendszerével, közösségfejlesztők segítsé­gével? - Beavatkozni nem lehet, csak indukálni a folyamato­kat. Jó, ha vannak teleházak, civil házak, de csak akkor je­lentenek ösztönzést, ha e for­mákra kialakult már a belső szükséglet. A közösségfej­lesztés: szakma. A közösség­fejlesztő különböző módsze­rekkel, bonyolult és hosszú program eredményeként pró­bálja meg kiváltani, gyorsíta­ni az önszerveződést. - Az utóbbi időszakban az öngyilkosságok száma csökkent, de nőtt a dep­ressziósoké. A hely, ahol élünk, mennyire határozza meg közérzetünket? - Az utóbbi tíz év folya­matainak mentális földolgo­zása nagyon megterhelő. A pártállami időszakban az em­berek „rászocializálódtak" az egyenlőség-eszményre. Az el­múlt években viszont a társa­dalmi különbségek ug­rásszerűen megnőttek: a TÁRKI adatai szerint a leg­alacsonyabb és a legmaga­sabb jövedelmek közötti kü­lönbség '89-ben két és félsze­res, míg ma több mint nyolc­szoros! Ha léteznek helyi kö­zösségek, akkor azok meg­könnyítik a helyzet elviselését és megemésztését, hiszen az egyén problémáival nincs egyedül, nincs beszorítva a magány világába. - Az országon belül nincs vándorlás a jobb életkö­rülményeket ígérő telepü­lésekre. Változott-e az egyén viszonya a lakóhe­lyéhez? - A területi mobilitás azért pici, mert röghöz kötöttek va­gyunk. A depressziós tér­ségből való elmozdulást szin­te lehetetlenné teszi az ingat­lan árak közötti különbség. A mobilitásnak az is gátja, hogy tizedannyi lakás épül, mint tíz évvel ezelőtt. Az pedig men­tális tényező, hogy ha az em­ber bajba került, mert például munkanélküli, akkor ragasz­kodik valami biztos ponthoz, ami sok esetben a település, ahol ismerik, ahol ő is otthon érzi magát. Ugyanakkor sok településen jó élni, ezért ma­radnak ott az emberek. - Az ország jövőképe azo­nositódik az Európai Unióhoz való csatlakozás­sal. E váltás hogyan hat vissza a települések belső életére? Előttünk a „tág világ"? - Kényszerpályán va­gyunk. A feltételek közé tar- . tozik például, hogy régiókban kell gondolkodni, de ezt men­tálisan földolgozni nem tud­juk. Az uniós munkahelyek csak kevesek, például a nyel­vet ismerők számára nyílnak meg. Az unión belül, de an­nak perifériájára marad Ma­gyarország. E helyzet változá­sát a jelenlegi aktív generáci­ók már nem élhetik meg. Te­hát az a bizonyos „tág világ" messze, Európa centrumában van. Újssászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents