Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-20 / 245. szám

Díszhalak Szingapúrból, vízinövények Szentesről Természet a lakásban Itt az ösz, és a természetkedvelö városlakók, akik lemondani kényszerülnek a tavasztól idáig tartó kirándulásaikról, rendszerint ilyenkor határozzák el: berendeznek egy akváriumot, természetet varázsolva a lakásba. A legtöbb trópusi hal Szingapúrból, a díszhaltenyésztés, -kereskedelem fellegvárából kerül az országba, a vízinövények zöme pedig Szentesen látja meg a napvilágot. Hozzáértő gondozás esetén az akvárium sokáig örömet szerez. - Egyre többen foglalkoznak akváriummal, gyerekektől a nyugdíjasokig mondja Rózsavölgyi József, egy szegedi díszállatkereskedés tulajdonosa. - Sokan nemcsak tartják, hanem tenyésztik a színes, trópusi díszhalcsodákat. A nálunk látható díszhalak legtöbbje azonban Szingapúrból származik, ahol óriási mennyiségben szaporítják, exportálják őket. Légi úton érkeznek a ferihegyi repülőtérre, hungarocell-ládákba rakott, kisebb részben vízzel, nagyobb részben tiszta oxigénnel töltött nejlonfóliában. Egy tatabányai nagykereskedelmi cég teríti a szállítmányt országszerte, így jutnak el ezek a halak hozzánk is - teszi hozzá az üzlettulajdonos. (Sajnos, a díszhaltartásnak is vannak „vadhajtásai". Mint hallottuk, a legújabb őrület az, hogy némely akváriumlakókat speciális festékanyaggal tesznek „még színesebbé" külföldi halgyárakban, ezek a diszkófényekben villogó, szerencsétlen lények azonban nem húzzák sokáig.) Szép akvárium nem képzelhető el vízinövények nélkül. A Rózsavölgyi-üzletben látható növények a szentesi Flora-Nova Kft. hatalmas fóliasátraiban látták meg a napvilágot, ahol tápoldatos vízben, ásványgyapotba ültetve nevelik őket. Több. mint ötvenféle növénnyel foglalkozunk, a „termés" nyolcvan százaléka exportra megy - mondja Dudda Rolf a szentesi cég biológus tulajdonosa, aki Németországból települt a Kurca-parti városba, sok évvel ezelőtt. A kereskedőknek az az érdekük, hogy a megvásárolt halak, növények kedvező viszonyok közé kerüljenek. Hiszen, ha a vevő nem ért hozzájuk, hamar elpusztulnak, és a lelkes akvarista rövidesen kedveszegetté válik, aki messzire elkerüli a díszhalkereskedéseket, ahelyett, hogy újabb beruházásokkal fejlesztené tovább a szobai vízi „élősarkot". - Kis odafigyeléssel nem nehéz az akvárium gondozása - mondja a szakember. - Ha nem népesítjük túl a medencét, nem etetjük túl a halakat, oxigéndús, folyamatosan szűrt, kellő hőmérsékletű vízben tartjuk őket, a növények számára pedig fényt s tápanyagokat biztosítunk, akkor sokáig örömet okoz az akvárium a családnak. F. Cs. Aranygurámik. Szingapúrból érkeztek Szegedre. (Fotó: Karnok Csaba) A villamos-energetikai iparban több éve vezető szerepet betöltő ABB-csoport tagja, ABB VISZ Villamosgép Szerviz Kft. tiszaújvárosi székhelyű, külföldi tulajdonú cég fiatal, agilis munkatársat keres kereskedelmi menedzser munkakörbe. Jelentkezési feltételek: gépész vagy villamos felsőfokú végzettség, felhasználói szintű PC-ismeretek (MS Word, Excel), B kat. jogosítvány, személygépkocsi. Jelentkezésnél előnyt jelent: villamosgépek, forgógépek üzemeltetése és karbantartása területén szerzett gyakorlat, jó kommunikációs készség, vállalkozói igazolvány, angolnyelv-ismeret. Amit ajánlunk: teljesítményarányos bérezés, képzési, továbbképzési, fejlődési lehetőség, dinamikusan fejlődő cégnél, lelkes csapatben végzett munka. Jelentkezési határidő: 1999. október 31. Önéletrajzát - a végzettségét igazoló iratok másolatával - az alábbi címre küldje el: ABB VISZ Kft. II IS IV 3581 Tiszaújváros, Ipartelep, Pf.: 56. Tel.: 20/9229-876. Autópályaügy Próbautakon Kispékségek Heti gazdaság Az IFA-korszakban nincs már becsülete az igazi, lovas kocsin járó fuvarosoknak. A ló nehézkes, lassú, gyönge, és akkor is kér zabot, ha fuvar híján egész nap csak az istállóban áll. Az öreg kocsisok gyerekei mind teherautókon ülnek, és-csak néhány békebeli fogat döcög az utakon. Ma már nem jó mesterség a fuvarosoké. Babának nem nagyon tetszik a dolog. Kora reggel van, ami önmagában még nem is lenne olyan nagy baj, de hideg is van, és a vaku bántón villan bele az istálló szénaszagú nyugalmába. Úgyhogy Baba horkant, prüszköl, azután kissé sértődötten áll meg a kocsirúd mellett. És az istennek sem akar hátratolatni. Csípős ősz Kevéssel múlt reggel hét, a kis udvari konyha melege után sovány vigasz az a pokróc, amit Vecsernyés István a térdemre terít. Már vagy ötven ilyen csípős őszt élt meg a bakon, ahol nem túl nagy a hely kettőnknek, főleg így, nagykabátban. Baba nehezen indul el az alsóvárosi reggelen, de a Közép-kapu utca sarkát elhagyva belelendül. Csalhatatlan jelekkel is szolgál, milyen nagyszerűen serkenti a reggeli testmozgás az emésztést. Nem sietünk. Brikettért megyünk a Szatymazi utcába. Baba tudja ezt jól, ezerszer tette már meg az utat. Kényelmesen baktat, a sarkokon szinte magától fordul be, és csak akkor kapja föl a fejét, ha gazdája a hasa alá vág az ostorral, olyankor, amikor szinte már állunk. „Pedig régebben nem lehetett vele bírni. Egy muraköziért cseréltem, az már odavolt teljesen, nem bírta szusszal. Emezt meg úgy kellett visszafogni, főleg, amikor meglátta a markolót. Nem szokta a gépet, és vadult. Most már meglassúdott, de azért még harminc mázsa szenet most is elhúzna, észre se venné" mondja Pista bácsi, aki Baba harminc mázsát is elbírna A lóerő óra Kissé kopott a kocsi, a ló is nehézkes, a kocsis sem fiatal. Vecsernyés István és Baba - középen a szerző - szénért indulnak. (Fotó: Gyenes Kálmán) most, nyolcvannégy évesen is fölül még a bakra, ha hívják. De egyre kevesebben fuvaroztatnak lovas kocsival. A mai öt mázsa szén - mázsáját százhússzal számolva - csak arra jó, hogy mégse mindig az istállóban álljon a ló. És ha kimozdul, az öt kiló kukoricát úgy megeszi, mint a régi békeidőkben. „Ha csak havonta kell patkoltatni, az is kétezer forint. Már darabja. Úgyhogy nem olcsó dolog lovat tartani" - fordul hátra Pista bácsi, és megtesz segédhajtónak, így a Petőfi sugárúton én teszem ki a bal kezem, jelezve, hogy mi, bizony befordulnánk. Kantárszár Vasutasból lett fuvaros Vecsernyés István, még '50-ben. Azután, ahogyan az lenni szokott, államosították a lovait, meg a kocsiját is. Fura egy világ volt: a saját lovait hajtotta - bérben. Azután a tsz-be állt, faport szállított, és megintcsak a más kocsiján járt. Onnan is ment nyugdíjba. „Ma már egy sincs, akivel én fuvaroztam annak idején. Mind meghaltak. A gyerekeik meg teherautóval dolgoznak" - tolja tarkójára a kis kalapot, ami ugyan félreérthetetlenül jelzi, kinek a kezében van a gyeplő, de teljességgel alkalmatlan arra, hogy a hideg ellen védjen. „Majd megszokjuk. Ha már kifele megyünk a télből, ennél nagyobb hideget se veszünk észre" - bíztat Pista bácsi, látva, hogy elgémberedett kezemet legszívesebben a Baba farán melengetném. A Kolozsvári téren, meg a Veres ács utcában sűrűn köszöngetünk, ismerős a traktoros meg a biciklista is. Egy építkezést is szemrevételezünk, csak úgy, urasan, a bakról, mert a kőmívesmesterrel muszáj váltani néhány szót: nagyon rendes ember. „Nem üzlet ma már lóval fuvarozni. Talán hárman-négyen ha csinálhatjuk. De hát az embereknek még öt mázsa szenet venni sincs pénze. Ahhoz meg, hogy kiállják a placcra fuvarért, soha nem volt kedvem. Úgyhogy én is visszaadtam már az iparengedélyt, csak szívességből vállalok néha egy-két fuvart. Na, mi is kifogtuk Amerikát" - húz egyet a kantárszáron Pista bácsi, látva a Kálvária sugárúton özönlő kocsisort. De meglepően hamar átevickélünk: Baba nem ijedős, tudja a dolgát. Bakra ülve „Jobb lovaskocsival közlekedni a városban, mint autóval" - ereszti neki a kantárszárat az öreg fuvaros, és igaza is lehet. Mert hát hová az a nagy sietség? Igaz, azt se lehet elhallgatni, hogy harminc évvel ezelőtt, amikor jövedelmezőbb mesterség volt a fuvarosság, Pista bácsi vasárnaponként egy vadonatúj Ford Escorttal ment templomba. Kilencvenhatezerbe került akkor az autó, és a '60-as évek végén nem sokan járhattak olyannal minálunk. „Csak nem gondoltam, hogy ilyen hideg lesz" húzza össze magán a kabátot Vecsernyés István. De bizonyos reményekkel ellentétben - az ülés alól semmiféle szívmelengetőt nem varázsol elő, holott jelen fagyos helyzetünkben ez kétségbevonhatatlanul helyénvaló lenne. „Más kocsisok fél napig is a kocsma előtt pihentetik a lovakat, de én reggel sem iszom, ha a bakra ülök. Legföljebb a fuvar után, ha hazafelé ballagunk." A Szatymazi utca előtt már mondani sem kell, úgy nyújtom ki a bal kezem. A Rókusi körúton is simán átkelünk, és a Búvár-tó mögött baktatva már látjuk is a Tüzép-telep kapuját. Hogy a kocsis-szótár némely vaskos kifejezései olykor bánthatják a gyalogjáró ember fülét, nem vitás. De azt sem lehet elvárni, hogy egy órás baktatás után a fagyos fuvaros szép dolgokat mondjon szénről, meg teremtőről, ha egyszer nincs brikett. Márpedig nincs, úgyhogy fuvar sincs. Mit van mást tenni: irány hazafelé. A meleg mázsaházban búszúzom Vecsernyés Istvántól, aki egyedül, üres kocsival döcög haza. Délután persze átmegy Volenszkyhoz, róla mindenki tudja, hogy Alsóváros legjobb kocsmárosa, csak úriemberek látogatják. Ott azután alaposan meg lehet melengetni a bakon elfagyott tagokat. De legyen akármilyen nagy a hideg, ha van fuvar, Pista bácsi kezébe veszi a gyeplőt. Merthát: a ló nem azért van, hogy az istállóban álljon. Megválni nem lehet tőle, különben is, valamivel meg kell egyszer kocsikáztatni a kis dédunokát is: a kis Viktort. Kéri Barnabás SZULETESNAPI AKCIÓ A SUZUKI-nál a kedvezményekből Is választhat! „CSÖKKENTETT FUTAMIDŐ" 60 hónapos futamidő esetén akár 7 havi törlesztőrészletkedvezmény. A megtakarítás átlagban 200 OOO Ft. goHDi „AJÁNDÉK" Készpénzfizetés esetén autójához CLARION RÁDIÓSMAGNÓT évet M TOSHIBA PECSKAI AUTOHAZ HIVATALOS MÁRKAKERESKEDÉS ÉS SZERVIZ Szeged, Sárosi u. 11/B. Tel./fax: 62/493-369. Hűtő-fűtő klímaberendezések * DÉMÁSZ ártámogatással * POSTABANK áruhitel konstrukcióval FOSZER-ELEKTROPROFIL KFT 6723 Szeged, Római krt. 23. Tel.: 421-533, Fax: 421-637 6722 Szeged, Moszkvai krt. 30. Tel.: 420-576, Fax/üz.r.: 425-136