Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-14 / 240. szám

6 KULTÚRA CSÜTÖRTÖK, 1999. OKT. 14. Balettest a kamaraszínházban Megkeresni a magunk angyalát Darázs Jázsef kiállítása a B Galériában Gúzsba kötve táncolok Küzdelem. Kocsis László, Kopeczny Katalin, Juronics Tamás, Topolánszky Tamás, Sárközi Attila. (Fotó: Miskolczi Róbert) Sokrétűen gazdag táncszínházi est a Szegedi Kortárs Balett idei első bemutatója. Az örvénylő nyugalom perceit nyújtja Myriam Naisy Angyalok suttogása cimú táncműve, az örvénylő feszültséget Juronics Tamás Mandarin-feldolgozása. A világszerte dolgozó francia táncos-koreográfus, Myriam Naisy a következő mottót választotta a Szegedi Kortárs Balett számára komponált, Angyalok suttogása című müvéhez: „Elegendő emlékezetünk mélyén/ Megkeresni a magunk angyalát/ Hogy szárnyakra leljünk/ És felemeljük a világot" (Gilbert Zujferey). Ötszereplős tánca olyan, mint egy hitében megrendtthetetlen lélek mélyéből feltörő, sallangmentes, de erősszavú ima. Mint egy letisztult formájú, nagy erejű költemény. amelynek minden szava megváltoztathatatlanul a helyén van, se hozzátenni, se elvenni belőle nem lehet. Gavin Bryars hömpölygő nyugalmú, elmélyülésbe sodró monotóniájú zenéjét legszívesebben pszichoanalitikusok titkokat őrző díványai mellé képzelném. Naisy mozgáskompozíciója ennek a tudat mélyrétegeibe hatoló, s mintegy az evolúció „megindulása" előtti pillanatot megörökítő zenének a leképezése. Olyan pillanatok felidézése, amelyekben nincsenek még evilági dolgok; angyalok suttognak. Avagy ellenkezőképpen: ezt a zenét az ember eddig legfantasztikusabb teljesítményének, az űrutazásnak a himnuszaként képzelném, afféle modern szférák zenéjének, melynek táncos közvetítői mintha a légüres térben, a súlytalanság állapotában, a jellegzetesen késleltetett-lassított stílusban mozognának. Az Angyalok suttogása a nézője képzeletére számít, s mindenkit olyan bűvkörbe hív, amilyen kinek-kinek a sajátSzüreti mulatság a Gyertyámos utcában Munkatársunktál Immár negyedik alkalommal rendezi meg hagyományos szüreti mulatságát a Gyertyámos Utcai Óvoda. Az óvodába járó gyermekek mellett a szervezők minden betérőt szívesen fogadnak, akik szeretnének egy délutánt igazi, szüreti hangulatban eltölteni. Kezdetnek délután háromtól az ovisok adnak műsort „Itt a szüret, mire vársz" címmel. Ezután a Rokka együttes lép színpadra, muzsikájukra természetesen táncolni is lehet majd, akárcsak a szőlőtőkék között, egy igazi szüreti mulatságon. A hagyományos kézművesség fortélyait is elsajátíthatják a nagyobbacskák, a lovaskocsi pedig mindenkit elvisz egy körre. A mulatság tetőfokán alkalom nyílik megízlelni az idei első mustot, na meg az ősz érlelte gyümölcsöket. A szüreti mulatságot záró Jókai bableves előtt még az is kiderül, ki nyerte a szüreti rajzpályázatot. ja. Csak az a biztos, hogy ez a vonzás erős. a bűvölet létrejön. A végsőkig letisztult, aprólékosan kidolgozott, cizellált mozdulatok lágyan és szorosan egymásba kapcsolt láncolata ez a tánc, lassúdad, hömpölygő, áradó mozdulatfolyam. Békesség, nyugalom, egyszersmind félelmes erő, magabiztos öntörvényűség ragyog belőle. Bele lehet feledkezni, akár az elemek szemléletébe: az ég és a föld állandó változékonyságába, a vizek megállíthatatlan áramlásába, a tűz lobogásába. Vagy az angyalok suttogásába. Myriam Naisy, aki számára a klasszikus balett világa sem idegen, nagyon vágyott már arra, hogy olyan kortárs együttessel dolgozhasson, ahol a modern technikákat magától értetődő természetességgel használják. Az Angyalok suttogása meggyőző bizonyíték arról, hogy Szegeden ismét megtörtént egy nagy találkozás: Kalmár Attila. Kocsis László, Kovács Dóra, Markovics Ágnes, Nemes Zsófia - a bemutató szereplőt - elsőrangú Szeged városa nemrég azzal a céllal bocsátott egy épületet a felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy ott kapjon helyet egy ezután létrehozandó műszaki kar. Ilyen jellegű képzésre valóban szüksége van a régiónak, ám egy új kar létrehozásának számtalan személyi és tárgyi feltétele van. Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel a gondolat, hogy a szegedi felsőoktatási kínálatot ki kellene egészíteni egyetemi szintű műszaki oktatással is. Ezt nemcsak a gazdasági szféra, hanem a város vezetése is kívánatosnak tartja, ezért a közgyűlés nemrég egy épületet bocsátott a felsőoktatási intézmények rendelkezésére ezzel a céllal. Szabó Gábor, az élelmiszeripari mérnökképzést 37 éve folytató SZÉF főigazgatója egyetért a műszaki kar létrehozásának gondolatával, de azt is hangsúlyozza, hogy előadói teljesítményt nyújtottak. Egyediségével, eredetiségével vonzó az est másik darabja, Juronics Tamás Bartók-feldolgozása, A csodálatos mandarin. A hagyományos történet-felmondással szakító új változat a koreográfusnak, valamint a játéktér, a jelmezek, a kelléktár tervezőjének, Molnár Zsuzsának igen szerencsés alkotói szimbiózisára is kiváló példa. A Juronics-Mandarin: színpadi szimbólum. A Vágy létezésének és „működésének" tisztán színpadi eszközökkel történő felmutatása. A Bartók-mű szereplői ebben a felfogásban szinte érdektelenné válnak, egyetlen szereplő marad: a mandarin és a lány kapcsolatában születő, fejlődő, beteljesülő és meghaló Vágy. A műnek a Bartók-zene által fölfokozott képi hatása a legerősebb. Különösen megkapó, ötletességében és artisztikumában elragadó a csúcspontja: a színpadot egyetlen hatalmas, vörös lepel borítja, amely alatt életre kel a mandarin-megszemémindez nagyon kemény munkát és komoly befektetést igénylő vállalkozás, amelyből nemcsak a felsőoktatási intézményeknek, hanem a felvevőpiacnak és a városnak is ki kell vennie a részét. - Egy új kar létrehozásának igen komoly személyi, tárgyi és anyagi feltételei vannak, amelyhez a jelenlegi szegedi felsőoktatás jó, de önmagában korántsem elégséges alapokkal rendelkezik - véli Szabó Gábor. Mint mondja, a személyi feltételek részben adottak, hiszen a leendő Szegedi Tudományegyetem karain vannak olyan oktatók, akik el tudják látni a műszaki oktatás bizonyos feladatait. Ám ahhoz, hogy megfelelő színvonalú kart lehessen alapítani, jó nevű professzorokat kell Szegedre csábítani más egyetemi városokból. Mégpedig úgy, hogy megfelelő életkörülményeket, lakást biztosítunk nekik. - Ez nem működik úgy, hogy a professzor a hajnali intercity-vel idejön, az estivel meg hazamegy - mondja Szalyesítette Vágy. Juronics maga táncolja a szerepet. Kivételes fizikai adottságait, magasságát, hosszú végtagjait, valamint az óriás vörös anyag mozgékonyságátplasztikusságát felhasználva emlékezetes színpadi képek sorozatában fejezi ki mindazon tartalmakat, amelyeket az ő olvasatában a bartóki szimbólum hordoz. Ez a vörösben izzó, parttalan, gáttalan, hullámzó-hömpölygő, mindent elborító, földöntúli „dolog" addig csábítja, vonzza a lányt, amíg be nem borítja, el nem nyeli, amíg el nem következik a beteljesülés és egyszersmind a halál pillanata. A kép egyszerre jéghideg és tűzforró. Nyomasztó, kíméletlen, fantasztikus, rejtélyes és nagyszerű. Mint a bartóki zene. A darab összes többi „találmánya" ezeket a pillanatokat szolgálja. Bartók hegedűverseny részletére komponált prológus tudatja, itt nem a csavargók és az utcalány mandarin-csúcspontú kalandjai elevenednek meg, hanem „a" férfi-nő kapcsolat feszültségterhes, rejbó Gábor. A főigazgató szerint a tárgyi feltételek tekintetében is hasonló a helyzet. Úgy a természettudományi karon, mint az élelmiszeriparin vagy a tanárképzőn vannak olyan laboratóriumok, amelyeket komoly fejlesztéssel alkalmassá lehet tenni a műszaki képzésre, ám ehhez nagyon sok pénzre van szükség. - A világbanki támogatásból természetesen el lehet különíteni bizonyos hányadot erre a célra, de a pénzügyi alapok nagy részét más forrásból kell előteremteni. A világbanki támogatásból ugyanis olyan beruházásokat kell megvalósítani, amelyekre a jelenlegi képzési kínálat mellett is égető szükség van mondja a főigazgató. Szabó Gábornak meggyőződése, hogy a műszaki kar létrejöttét anyagilag is támogatniuk kell azoknak a cégeknek, amelyeknek a szóban forgó munkaerőre szükségük van. És biztosítaniuk kell a hallgatóknak a gyakorlati képzés lehetőségét is, mert az elméleti tutélyes, izgalmas és emberszabású - lényege. A külvilág, a pinceszoba a maga szellemszerű-szimbolikus berendezésével fokozatosan épül a férfi és a nő fölé, akik a ruhájukat is a „légből nyerik". Az üres tér, valamint a meztelen férfi és nő felöltöztetésének színpadi aktusa arról az alkotói gondolatról árulkodik, hogy a világ természetes állapotát egy mesterséges közeg változtatja meg. A továbbiakban a darab arról szól, hogy a közeg ellenállása dacára érvényesül a természet vegetatív ereje, megtörténik a születés, az élet és a halál. Ha az ember természetéről van szó, akkor ezek a szexualitás stációi - sugallja Juronics színházi nyelven, s Bartók zenei nyelvétől egyáltalán nem eltérően. Kopeczny Katalin kiváló a lány szerepében, hálátlanabb feladatukat fegyelmezetten valósítják meg a szellem-csavargók vagy eleven kellékek: Topolánszky Tamás, Sárközi Attila, Aczél Gergő, Kocsis László. Sulyok ErzsAbot dás önmagában - különösen műszaki területen - nem sokat ér. Mint mondja, ez mindenütt a világon így van: a felsőoktatás és a gazdasági szféra közösen vállalja a műszaki szakemberek oktatásának feladatát. És hogy milyen műszaki szakembereket kellene képezni Szegeden? Szabó Gábor szerint semmiképpen sem szabad valamilyen szűk szakirányra koncentrálni, hiszen egyetlen területen sem versenyezhetünk a nagy múltú műszaki egyetemekkel. Inkább olyan általános, régi kifejezéssel élve „civil" mérnököket kellene oktatni, akik megfelelő műszaki ismeretekkel, közgazdasági, menedzseri, vállalkozói, jogi alapokkal rendelkeznek ahhoz, hogy bármilyen területen megállják a helyüket. - Ha pedig szakosodni kívánnak, munkavállalóként folytathatják tanulmányaikat valamelyik hagyományos műszaki egyetemen mondja a SZÉF főigazgatója. K. G. Október 29-éig látható a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában Darázs József Angyalok szárnyak nélkül című kiállítása. A festőművésszel - akinek egyéni stílusú képei jól felismerhetők dekoratív tisztaságú színeiről, egyszerre absztrakt és organikus formavilágáról, sajátos tematikájáról - a tárlat kapcsán beszélgettünk. - Hogyan kezdett képzőművészettel foglalkozni? - Spontán módon fordult az érdeklődésem a festészet felé, és autodidaktaként kerültem erre a pályára. Nagyapám, Papp Kálmán - aki annak idején földmérő mérnökként együtt dolgozott Móra Ferenccel - szintén festett, van is egy képe a múzeum archívumában. Igaz, hogy ő egészen más tematikájú, elsősorban néprajzi jellegű képeket alkotott, mégis elképzelhető, hogy a képzőművészeti érdeklődés genetikailag kódolt nálam. Az is érdekes történet, hogyan kezdtem festeni: a barátnőm - ma már a feleségem - érettségi után rendezgette a tankönyveit és a rajzeszközeit, amikor megláttam nála egy érintetlen akvarellkészletet. Elkértem, és azóta is megszállottan minden szabadidőmben festészettel foglalkozom. - Kiktől kapott szakmai útmutatást az alkotáshoz? - Négy évig jártam a Tábor utcai szabadiskolába, ahol Fritz Mihály és Lapis András korrigáltak. Nagyon sokat jelentett, hogy a katonaság idején, a hetvenes évek végétől hallgatni kezdtem Pap Gábor előadásait Debrecenben. Ő egy hihetetlenül elmélyült tudású művészettörténész és rendkívüli ember, aki meghatározó hatást gyakorolt alkotómunkámra. Noha 1974 óta festek, a pályámat igazából 1986-tól számítom, amikor tagja lettem a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Ez azért volt fordulat, mert utána már könnyebb volt bekerülnöm a meghatározó szakmai szervezetekbe. A MAOE, a Képző- és Iparművészek Szövetsége, valamint a Magyar Festők Társasága tagjaként ma már azt mondhatom, hivatásszerűen űzöm a festészetet. Pap Gábor szellemisége mellett később Földi Péter festőművész szemlélete is hatott rám, aki hozzám hasonlóan gondolkodik a világról. Ők voltak a világképépítésem mérföldkövei, egyfajta tájékozódási pontok, amelyeket kijelöltem magam számára. - A kiállításon látható képein felbukkanó motívumok egy része az archaikus képzőművészeti kultúrákból, a népművészetből és az ősi székely rovásírásból lehet ismerős... - Sajnos olyan civilizációban élünk, ahol már nem létezik kollektív világkép. Nekünk már csak az a szerep jutott, hogy a kollektív tudat asztaláról összesöpörhetjük a megmaradt jel- és jelentésmorzsákat, és legfeljebb ezekkel játszadozhatunk el. Nincs olyan homogén, totális érvényű világkép, amely fogódzót, segítséget adhatna a művész számára az alkotáshoz. Ez persze nemcsak a festészetre, hanem az összes művészeti ágra igaz. Ezt az állapotot negatív szabadságnak nevezném - nincs olyan determináció, amely meghatározná: mit és hogyan csináljunk. - Miközben elismert alkotóművész lett, civil foglalkozását sem adta fel. Nem is törekedett erre? - Az építőiparban dolgozom, tehát nem a festészetből élek, de minden gondolatomat, rezdülésemet a képzőművészet köti le. A képeim eladására azonban nem törekszem. Gúzsba kötve táncolok, azaz mint nagyon sokan, én is bele vagyok kényszerítve a hétköznapok mókuskerekébe, és így próbálok egy másik világot építeni. Ez a helyzet ugyanakkor szabadságot is ad, hiszen nem vagyok arra kényszerítve, hogy olyan képeket fessek, amelyek egyszerű lakásdíszként könnyen, gyorsan eladhatók, de nem késztetnek gondolkodásra - Mit láthat a közönség a mostani tárlaton? - Az 1986 óta érvényes szemléletem alapján született képeimből válogattam, sőt már a legújabb törekvéseimet is jelzi néhány alkotás. Nemrégiben izgatni kezdett a rovásírás mélyebb jelentése, a képírásos fogalmi jelentéskör problematikája. - További tervek? - Jövő év elejére Kecskemétre hfvtak meg egy önálló tárlatra, majd Szentendrén is lesz egy saját kiállításom. Ha minden igaz, barátaimmal, Sejben Lajossal, Popovics Lőrinccel és Bauer Istvánnal még ebben az évben lesz egy nagy közös tárlatunk Pápán, jövőre pedig Kaposvárott. Hollösi Zsolt Darázs József: „Ma a negatív szabadság állapotában élünk." (Fotó: Miskolczi Róbert) Mi kell a műszaki karhoz?