Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-25 / 224. szám

SZOMBAT, 1999. SZEPT. 25. RIPORT 25 Hajléktalanak otthonai: a temetők Sírkövön fő a bableves Síremlékhez láncolt kutya őrzi Erzsébetek vagyonát. (Fotó: Miskolczi Róbert) Romgálók joga A szegedi temetőkben „lakást építő" hajléktalanok ügyét vizsgálva természetesen az is fölmerül: vajon mit tehet a jog a sírpusztítások ellen. Nos, jogászok szerint túl sok esély nincs arra, hogy a törvény erejével fékezzék meg a rombolást. Ugyanis az tény, hogy a temetői kriptákban élők, netán sírköveket fellökő, betonlapokat hasogató vandálok ellen rongálás miatt indulhatna eljárás, netán még pénzbüntetésre is ítélhetnék az elkövetőket. De az senki nem hiheti komolyan, hogy a sokszor egy fillér nélkül tengődő hajléktalanokon ezt a pénzt be is lehetne hajtani. Ugyanez a helyzet a polgári peres eljárás során. A sírok tulajdonosai fordulhatnak kártérítési igényükkel a bírósághoz, számukra kedvező ítélet is születhetne, csak éppen hol található az a temetőbe menekülő otthontalan, aki a megítélt összeget ki is fizetné. Nem beszélve arról, hogy az esetek nagy többségében még azt sem lehetne bebizonyítani, hogy valóban a hajléktalan rongálta-e meg a sírt. Hiszen a szegedi éjszakákban bolyongók döntő többsége már olyan temetőben ver tanyát, ami évek óta elhanyagolt állapotban, omladozó síremlékekkel vár a felszámolásra.. B. Z. A Turjánban, no meg Öregít ó k u s o n lakók számára aligha árulok el titkot: hajléktalanok tucatjai éllek a temetőkben. A Jó»ef Attila sugárút melletti betonváros polgárai, a rókusi társasházakban lefekvéshez készülök nap, uint nap láthatják a sírok között föllobbanó tábortüzeket. És azt kérdezik: ki fesz végre valamit a holfek birodalmában baranyaié hajléktalanokért, s ki 0vja meg a sírkertek nyuHalmát? Mai riportunkból Qzt tudhatják meg, mit válaszolnak ezekre a kérdésekre önkormányzati képviselők, hogyan vélekedik Q hajléktalanok problémáiról városör és rendőr, "a, meg persze Erzsébet, aki a vitákról ugyan vélhetően keveset tud, de azt "tár kipróbálta, milyen izü a vacsora, ha sír tetején fett a bableves... Erzsébet meglepődött, amikor meglátta, hogy azon a napfényes délutánon milyen sok látogatója crke/.ett. Azután el"ézést kért (..Nagyon fáradt v«gyok. hadd üljek le egy kiCs't..."). majd olyan halkan beszélt, hogy hangját egy töpke P'Hanai alatt szétmorzsolta a Szél. De aki nagyon figyelt, az Megérthette: í.r/.sébet igyekszik rendet tartani a há/lailáfeban. és bizony olyan is előferdült már, hogy linóm babkvessel vagy csirkepaprikással várta a hazaérkező léi fiakat. Nem üz a bűz? - Hát kell ennél több a családi idillhez, kérem? - kérdezetnék. Akkor meg miért zakfetták azt a szerencsétlen iszonyt? Nos, elárulhatom, Zaklatásról szó sem volt, az 'dilit meg csupán néhány, de feán nem mellékes körülmény 2avarja meg. Erzsébet Szeged c?yik már bezárt temetőjében, a József Attila sugárút és Tarián között elterülő gyevi sírértben várja haza a nap közén kóboroló hálótársait, eme Mzonyos bablevest pedig egy s(r betonfedelén főzi a gázrezsón. Amikor pedig a „közös háztartásban élők" befejezik a fecsorát, s megnyalják tíz ujjukat az eszméletben bűzben Megevett estebéd után, a közeli kriptában térnek nyugovóra. ~ Hát igen, mi kérem ebben a kriptában lakunk, de tulajinképpen szépen elférünk. Meg nagy koszt se találnak ná"nk - invitált Erzsébet a .Jiáfeszobájukba". Ahol szebb kökben' (vagyis amikor még barátját nem vitte el a rendőrég „bizonyos ügyekből kifoüag") négyen is elfértek a jfetracokon. Most, meg hogy árman maradtak, egészen ké"Yelmes kis lakás a kripta Magyarázta vendéglátónk. - Lakott itt egy fiatal"fozony is, de ő pár nappal ez"dtt megszült, és befogadták e8y csecsemőotthonban. A párja? Hát az még itten alszik pakorta - magyarázta a kissé "sza „kriptatulajdonosi" vi'Zonyokat Erzsébet. Szót ejtve "riről, meg Zoliról. S mivel , res óráikban a temetői összintfortban kukákból, szemétintbokról zsákmányolt alkatizekből mentik együtt a hasznosítható hulladékot, Sszejön egy kis pénz is. ~ Muszáj itten dolgozni Mutogatta kincseit rossz láboki tudja honnan kidobott I zzant" fotelek, horpadt neji1 "lavórok között botorkálva /éébet. És minden harmadik Mondatában azt erősítgette: ő bizony már nem sokáig marad a gyeviben, albérletet keres, és ha talál valami kifizethetőt, már költözik is. - Csak hát a baj, hogy nagyon kevéske a rokkantnyugdíj. Havonta 17 ezer forint panaszkodott az asszony. S miközben azon gondolkodtam, ugyan melyik postás kézbesítheti ide a pénzt, s a címzésen a kripta, netán a mögötte fölbontott sírkő szerepel-e, Erzsébet már kórházról beszélt, ahol takarított valaha. Meg az újszegedi szövőgyárról, ahol meg több mint 16 évig dolgozott. - Aztán meg ez lett az életemből - forgolódott zavartan az asszony és csöndre intette a kutyát. Mert bizony a gyevi lakáskriptát morcos eb is őrzi, nehogy valaki ellopja az énékeket, mikor a háziak éppen kukafosztogatás ügyében vannak távol. - Tudja, ezzel a kutyával mégis csak nagyobb a biztonságunk - magyarázta Erzsébet a strvilág vagyonvédelmének titkait. Amikor pedig az elköszönéshez készülődtünk, újra, s immár fennhangon bizonygatta: higgyék el nekem, hamarosan elköltözöm. Igazi albérletbe. Igaziba... „Legfeljebb bepiálnak.. - Hát persze, mindannyian ezt mondják, a szerencsétlenek. Aztán meg, ha költöznek is, legfeljebb egy sírral arrébb, vagy jobb esetben valamelyik elhagyott pincébe vagy egy panelház lépcsőházába. Ezzel az információval pedig már Kovács István a szegedi önkormányzati városőrség ügyvezető titkára tett gazdagabbá, aki elvezetett Erzsébeték kriptalakásához is. Mint elmesélte: munkatársaival immár évek óta járja éjszakánként Szeged elhanyagolt körzeteit, így a bezárásra ítélt temetőket, és bizony azt kell tapasztalniuk, hogy egyre többen választják kényszerből új otthonuknak a halottak birodalmát. - Azt nem tudnám pontosan megmondani, végül is hányan élnek a szegedi temetőkben, de 40-50 olyan ember biztos van már a városban, aki rendszeresen a sírok között éjszakázik nyaranta. No, persze nem minden sírkertben verhetnek tanyát a csőlakók. A még működő temetőkben nincs nagyobb gond, de ha azt kérdi, hol a legrosszabb a helyzet, hát nem nehéz válaszolnom: a gyeviben. És persze a rókusi temetőben is sokan alszanak. Nincs velük különösebb baj, legfeljebb bepiálnak, néha kisebbnagyobb csetepatékban próbálgatják az erejüket. Olyan viszont előfordult, hogy punk srácok akarták elverni ezeket a szerencsétlenek, és mi éppen azért járőrözünk az éjszakában, hogy komolyabb atrocitások ne történhessenek - magyarázta Kovács úr. - Persze a mi erőnk is véges, azokat a gyilkosságokat, amelyekben két otthontalan szegény is áldozatul esett a közelmúltban, nem hogy mi, de a rendőrség sem tudta megelőzni. Hiszen ki számíthat arra, hogy egy hajléktalan egy lopott bicikliért agyonveri a másik csőlakót. De hát ez egy ilyen világ, s én bizony attól félek, hogy ha valami komolyabb intézkedést nem hoznak a temetőben tengődök érdekében, bizony még több halállal is számolhatunk. Mégis, hova mehetne? A városőrök tehát valamilyen intézkedésre várnak. Csak éppen azt nehéz megmondani, ki is segíthetne? Hargitai Rita önkormányzati képviselő, a felsőváros plébánia gondnoka szerint az önkormányzat minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy tiszta hajléktalanszállókon nyújtson menedéket a társadalom perifériájára szorultaknak. - Igen ám, de sokan képtelenek betartani az ilyen éjjeli menedékhelyek nem túl szigorú szabályait is. Berúgnak, randalíroznak, és az csak természetes, hogy a többi hajléktalan védelmének érdekében az ilyen rendbontókat nem engedik be a szállásokra. Aztán olyan is van, aki egyszerűen nem is hajlandó magának más szállás keresni, mint egy temetőt. Sajnos a gyevi nagyon alkalmas is arra, hogy ide húzódjanak. hiszen hosszú évek óta bezárt, a vandálok már régóta hatalmas pusztítás végeznek a sírokon. így a mostanság oda költöző otthontalanok túl sok kárt nem is tehetnek a sírkertben. Tudom, most sokan úgy gondolkodnak, akkor is megkövetelné egy sírkert tisztelete, hogy kilakoltassuk az oda önkényesen beköltözőket. De kérdem én, hova űzzünk egy olyan szerencsétlen, aki már csak a temetőben remél menedéket? Nem hiszem, hogy humánusabb cselekedet lenne erőszakkal kizavarni a szegényeket, mint elnézni, hogy ha egy temetőben is, de valahol legalább álomra tudják hajtani fejüket - mondta Hargitai Rita. - Ami pedig a gyevi temető sorsát illeti - folytatta a képviselő asszony -, terveink szerint ezt a megrongált sírkertet urnás temető, gondozott kegyeleti park váltaná föl. Igen ám, de ezek kialakításához nagyon sok pénz kell, s ezt csak akkor tudja az egyház előteremteni, ha a gyevi temető egy részét értékesíti. Olyan vállalkozóra, befektetői csoportra várunk tehát, amelyik fantáziát lát egy, a Taiján szélére tervezett beruházás megvalósításában. A temető teljes felszámolásának egyébként nincs semmi akadálya, ugyanis a törvény által előirt, az utolsó temetéstől számított 25 éves poriadási idő régen letelt. Szeged', a célállomás Nincs könnyű helyzetben Kalmár Ferenc városházi képviselő sem, ha temetőkről és hajléktalanokról kell nyilatkoznia. Hiszen körzetében, Öreg-Rókuson található az a bezárt sírkert, amelyik évek óta viharos viták kereszttüzében áll. A környék lakói a sírok lerombolása és kifosztása mellett azért is panaszkodtak már ezerszer, mert szerintük a rókusi temető bűnözők, kábítószeresek központjává vált. s lezüllött. erőszakos alakok támadásaitól is tartania kell annak, aki ezen a környéken sétál. Ezek után talán az lehetett Kalmár szenátor úr legkisebb gondja, hogy még hajléktalanok is beköltöztek a halottak szeméttel borított rókusi világába. - Az elhanyagolt állapotban lévő rókusi temetőben uralkodó állapotok valóban joggal háborították föl Rókus, s egész Szeged polgárait. De nem kell már sokáig arra várai, hogy városunk egyik leglepusztultabb vidéke megújuljon. Ugyanis az a többhektáros terület, amin ez a sírkert fekszik, tulajdonost váltott, s Szeged rendezési terveinek megfelelően itt egy lakópark kialakítására alkalmas terület jön létre. Tudomásom szerint hamarosan már meg is kezdik munkájukat a tereprendezó gépek. ÖregRókusnak erre a vidékére tehát rend és tisztaság költözhet, de persze ez még azokon a hajléktalanokon nem segft, akik a sírok között keresnek szállást maguknak. Megítélésem szerint a hajléktalankérdést Szeged városa nem is tudja segítség nélkül rendezni, csakis országos program keretében találhatnánk megnyugtató megoldást az otthontalanok számára. Hiszen most mi is történik? Az elszegényedett emberek hosszú vándorlásokba kezdtek az országban és keresik azokat a településeket, leginkább nagyobb városokat ahol valahogy biztosítani tudják megélhetésüket. Szeged is ilyen célállomássá vált, de városunk arra képtelen, hogy az ország legkülönbözőbb vidékeiről ideérkező hajléktalanok ellátását biztosítsa. Mert sajnos éppen elég olyan szegedi elszegényedett polgár van. aki az önkormányzat gondoskodására szorul - mondta Kalmár képviselő úr. A rendőrség nem zaklat Igyekeztem azt is megtudni, miként vélekedik a szegedi temetői közállapotokról egy rendőrtiszt, hiszen a strok között föllobbanó tábortüzeket látó panelakók közül sokan azonnal gyors rendőri intézkedést sürgetnének. Nos, Németh Károly alezredes, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője úgy nyilatkozott, a hajléktalanok problémájának megoldása közel sem rendőri kérdés. - A mi feladatunk a bűnmegelőzés és a bűnfelderítés. S azt tudomásul kell venni, hogy a hajléktalanok döntő többsége nem bűnöző, hanem olyan elszegényedett polgár, aki saját lakás hiányában szeretné valahol átvészelni az éjszakát. Valóban nagyon megdöbbentő dolog, hogy egyre többen már csak a temetőkben találnak maguknak helyet, de kérdem én: hova költöznének ezek a szerencsétlenek, ha rendőri erőkkel űznénk el őket a sírok melletti szállásaikról? Ami pedig a síremlékek rongálását illeti: a temetőkben kóborlók nem igazán pusztítanak, hanem megkeresik azokat a helyeket, ahol már akkora a lepusztulás, hogy joggal remélhetik, legalább ott nem háborgatják őket. Természetesen a bezárt temetőket, mint ahogy Szeged minden elhanyagolt területéi a rendőrség is rendszeresen ellenőrzi, de ismétlem, mi a bűnözőket keressük, és a hajléktalanokat még véletlenül sem akarjuk zaklatásnak kitenni. • Erzsébet tehát megnyugodhat. Lehet, hogy albérletet egyhamar nem talál magának, de legalább sírkerti birodalmában békén hagyják. S a cikk végére érve már csak annyit szeretnék elárulni, mit mondott a szegény asszony, amikor arról kérdeztem: hova menekül, ha mégis a sírvilágban találja meg a tél? - Hát akkor majd elpusztulok itt, legalább nem lesz gond a temetéssel. Aztán majd megtalálnak egyszer, ha fölszámolják ezt a temetőt. Ez is egy megoldás, nem igaz? - fordította el a fejét. Mert egyszer biztos úgy tanulta: jobb. ha az ember elrejti könnyeit... Bátyi Zoltán A háziasszony itt még egyedül üldögél, de este már hárman alszanak majd a kriptalakásban