Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-20 / 219. szám

\ HÉTFŐ, 1999. SZEPT. 20. BELFÖLD 3 Diplomaták szüreteltek Sopron (MTI) Sopronban rendezték meg vasárnap a 6. Diplomata Szü­retet. Martonyi János külügy­miniszter, az esemény fővéd­nöke a Magyarországra akkre­ditált diplomatákat, a régió or­szággyűlési képviselőit, ön­kormányzati vezetőit, a kör­nyék hazai és külföldi vállal­kozóit, a közélet ismert sze­mélyiségeit hívta meg. A 41 országot képviselő 200 ven­dégnek Gimesi Szabolcs, Sop­ron polgármestere mutatta be a kultúrájáról, lokálpatriotizmu­sáról és boráról híres várost. Kistérségi tanácskozás kokösháza (MTI) A nemzetközi vasúti átkelő magyar szakaszán, Lököshá­zan a kamionokat vasúti sze­relvényekre átrakó központ, a vasút mentén a Lökösházát és Kürtöst összekötő közúti ha­tárállomás, Kürtösön, s hozzá kapcsolódóan Aradon vámsza­badterület kiépítését tartja in­dokoltnak az a hatástanul­mány, amelynek elkészítését az EU támogatta. Erről volt Szó azon a lökösházi határ­menti kistérségi tanácskozá­son, amelyen Arad és Békés töegye, illetve a kistérség 42 településének vezetői •értékel­ek a vizsgálat megállapításait, s vitatták meg a közös fejlesz­tési terv megvalósításának te­endőit. Fecskepalota ®ónt (MTI) Saját munkán alapuló ön­fenntartó vállalkozásként mű­ködik majd, s nem adomá­fyokból tartja el magát 2000­tol a gánti Fecskepalota, ame­lyet sérült és fogyatékos embe­rek üdültetésére, rekreációjára ós rehabilitációjára öt eszten­deje huszonöt települési önkor­mányzat és civil szervezet ho­z°tt létre. A társaság révén kapnak majd munkát a kht. dolgozói, azok a sérült, fogya­tékos emberek, akik ezáltal basznos és jövedelmet jelentő tevékenységet végezhetnek. A kecskék megmenekültek Hortobágy (MTI) Vasárnapra virradóra kié­8ett két, állattartásra szolgáló ópület a Hortobágyon, a kár mintegy 10 millió forint - kö­tölte az MTI-vel a Tűzoltóság Országos Parancsnokságának sajtóügyelete. A tulajdonosnak a teljes teijedelmében kiégett két hodályból a kecskéket si­került kimenekítenie, azonban 400 baromfi bennégett az épü­ltekben. A keserú-erdei hely­Szfnre kiérkezett tűzoltók több töint két órán át küzdöttek a 'óngokkal. Megújult fehérvárcsurgó (MTI) Takács Nándor székesfe­hérvári megyéspüspök vasár­naP felszentelte a fehérvár­sürgői Károlyi-kastély felújí­tott Szent Kereszt kápolnáját, amelyet 55 évig raktárnak •tesználtak. A felszentelési ^ertartást követően Semjén ?solt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Egyházi ügyekért felelős he­lyettes államtitkár arra hívta 'el a figyelmet, hogy egyetlen foagyar kormány sem áldozott ^g annyit építészettörténeti ^•ttlékek, kastélyok, kúriák e'újítására, mint a mostani kabinet. Keresztavató - Torgyánital A mórahalmi gazdasági iskolában kenyérrel és borral kínálták Nógrádi Zoltán polgármestert (középen) és dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert. (Fotó: Miskolczi Róbert) Háromnapos város­ünnepet tartottak a hétvégén Mórahalmon. Szombaton a homok­háti kisváros vendége volt dr. Torgyán József földművelésügyi és vi­dékfejlesztési miniszter, aki az újonnan átadott zöldségcsomagoló épü­letében agrárfórumon vett részt. Vasárnap szüreti mulatság zárta a hétvégi rendezvény­sorozatot. Mórahalom város park­jának szoborkertjében, a magyar s a székely him­nusz hangjai után Nógrádi Zoltán polgármester mon­dott rövid köszöntőt. Ki­emelte, hogy az ünnep so­hasem magányos esemény: családtagok, barátok ven­dégek részvétele tölti meg tartalommal a jeles napot. Mórahalom hagyományo­san szeptember harmadik hétvégéjén ünnepli a város napját. A polgármester üd­vözölte az idei városünnep vendégeit: dr. Torgyán Jó­zsef földművelésügyi és vi­dékfejlesztési minisztert, az Országgyűlés több képvi­selőjét, Gergely Andrást, Mórahalom erdélyi testvér­települése, Csíkszentmár­ton polgármesterét, vala­mint Minier Gábort, Hargi­ta.megye közgyűlésének alelnökét. A szoborpark emlékműveinek megkoszo­rúzása után az ünneplők át­vonultak a régi gazdasági iskola kertjébe, ahol föla­vatták a Homokország vi­dékén nemzedékek óta helytálló és értéket teremtő elődök emlékére állított fa­keresztet, Nagy István népi iparművész alkotását. A Mária és Kisded képével ékesttett keresztet két kop­jafa őrzi, rajtuk a „Boldog­asszony anyánk" című ősi himnusz egyik sora: „Ne feledkezzél el szegény ma­gyarokról..." A keresztava­tón dr. Torgyán József Ma­gyarország ezeréves állam­iságáról beszélt, emlékez­tetve rá, hogy Szent István­nak köszönhetően hazánk már a kereszténység fölvé­telével megkezdte a csatla­kozást Európa nyugati felé­hez. A keresztet Perlaki Flórián mórahalmi plébá­nos szentelte föl. Ezután a földművelésügyi és vidék­fejlesztési miniszter a gaz­dasági iskola épülete mel­lett elhelyezte a leendő „in­kubátor-ház" alapkövét: a létesítmény a mezőgazda­sági termeléshez kapcsoló­dó vállalkozásoknak ad majd helyet. Dr. Torgyán József délután részt vett a városünnepen átadott zöld­ségcsomagolóban rendezett agrárfórumon. A Közösségi Házban, ugyancsak szombat dél­után adták át a város idei kitüntetéseit. A díszpolgá­ri címet Murányi György kapta, aki tíz éve, taná­cselnökként, döntő érde­meket szerzett Mórahalom várossá nyilvánításában. A város díjait dr. Dézsi Csa­ba háziorvos és Masáné Lékó Ilona, a helyi Kari­tasz vezetője kapták. A dí­játadások után következő, „Mórahalomról elszárma­zottak találkozójának" kö­zel háromszáz vendége volt. Vasárnap letették a Mó­ra Ferenc Általános Iskola bővítésének alapkövét, s fölavatták a kistérségi iro­- dát. A rendezvénysorozatot szüreti mulatság zárta: fel­vonulás, gálaműsor, bor­kóstoló és táncház szóra­koztatta a vendégeket. Ny. P. A Cenzor Értékpapír Rt, jelenti 37. hét: baljós árnyak Az elmúlt heti film­premier címe szinte tö­kéletes összhangban volt a Budapesti Érték­tőzsde és általában a vi­lág pénz-piacai elmúlt néhány napjának törté­néseivel. A budapesti kereskedés mértékadó indexe a meg­előző heti éves rekord beál­lítása után alaposan visszae­sett. A több, mint 400 pont­tal csökkenő mutató hétvégi értékének alakulásában ala­posan kivették részüket ve­zérpapírjaink. Vezető táv­közlési társaságunk eseté­ben a hatósági árak közé tartozó telefontarifa jövő évi emelkedése körüli viták, és bizonytalanság befolyá­solhatta a részvény tulajdo­nosait. A MOL vezetésének úgy tűnik nem szállt „INÁ"-ba a bátorsága, hi­szen tovább folytatják a tár­gyalásokat a horvát állami többségi tulajdonban lévő céggel, bár úgy tűnik a piac ezt a törekedést nem hono­rálja. Ráadásul a gázárkép­zés megváltoztatása - amit sokan októberre vártak ­már bizonyosan januárra to­lódik. A hét legnagyobb vesztesének, a Richter rész­Értékpapír Forgalom Előző heti Heti Változás milliárd Ft zaroar záróár % Matáv 6,83 1462 1352 -732 Mol 23,21 5865 5530 -5,71 OTP 8,12 11785 11430 -3,01 Richter 9,28 12 445 11060 -11,13 DÉMÁSZ 0,16 18 900 18 000 -4,76 TVK 4,99 3740 3620 -331 Borsodchem 1,62 7550 7105 -5,89 RABA 0,88 2450 2280 -6,94 Égis 0,41 8015 8100 1,06 Pick 0,58 8600 8350 -2,91 NABI 031 4710 4500 -4,46 BUX 757934 714732 -5,7 (tNZOR ^^^^ Értékpapír Rt. Szeged (A BNP-Dresdner Értékpapír Rt. partnere) „Befektetni pedig szükséges ­- mozgásban a CENZOR" vényének árát vélhetően az ismert orosz belpolitikai eseményekből adódó félel­mek alakítják. A magyar társaságok közül gyógy­szeripari cégünk rendelke­zik jelentős orosz piaccal, és miután a moszkvai tőzs­de is jelentős veszteségeket szenvedett el a múlt héten, ezek az események okoz­hatták a Richter - immár je­lentős forgalom melletti ­árzuhanását. Mindezek mel­lett ismert tény a kormány éles bírálata a jegybankkal és a jegybank elnökével szemben, amely vita alapo­san rányomhatja bélyegét a budapesti parkett forgalmára és áraira. Nem érték kedvező külföl­di hatások sem az elmúlt 5 kereskedési napot. A már említett orosz események mi­att közel 20%-ot csökkenő moszkvai index mellett az utóbbi idők befektetési cél­pontjaként emlegetett lengyel tőzsde is - a vártnál rosszabb inflációs adatok miatt - ha­sonlóan a budapesti példához 5% körüli index-esést produ­kált. Visszatérve a magyar tőzsdéhez, a pénteki napon a BUX-index valamivel 6900 pont felett érte el minimumát, ezen a szinten már erős vételi nyomás jelentkezett, és ennek köszönhetően a nap - és egy­ben a hét - végére enyhe kor­rekció tett pontot. A tőzsdevilág központi ér­deklődését bíró amerikai pia­cokat ismét felfokozott vára­kozás jellemzi. Ennek tárgya az október 5-i FED ülés. A kérdés pedig a már megszo­kott: lesz-e kamatemelés? Ami pedig a közös New-yor­ki és budapesti vágyakban, mindkét helyen elkelne egy Yoda-mester képességeivel rendelkező befektetési taná­csadó... Simády Béla Myakaleker! möbiusz Tkja ne csináld már! Megint elment egy hét? Oda se fi­1 y gyeltem, oda se neki! El voltam foglalva ezzel a Floyd 'nevű hurrikánnal. Gyerekkoromban, ha fújt a szél, csak a hurkán legeltettem a szememet, ma már a hurrikánon. Ta­rolt. Ha Ottónak hívnák és nem Floydnak: „Ottó ütött, talált ötöt."Bár nem hiszem, hogy nagyobb sikere lenne. Elfútta a szél. Szóval, vannak, akik azt állítják, megint elment egy hét. Ha így van, mindenki korosabb lett, tapasztaltabb és böl­csebb. Például az ingatlanadóval kapcsolatban minden „sa­ját tulajdonú" vállalkozó megtudhatta, hogy ezzel is csak őt támogatják, és hosszú távon kell gondolkodni: előbb etetni kell a tehenet, csak aztán lehet fejni. Nincs mese, az idő nyomul tovább, és minden cselekede­tünk legalább egy t-re végződött, vagyis nagyon egyformán, csöppet sem kiugróan. En például nagyon finom rakott krumplit főztem a héten, krumpli, tojás, füstölt kolbász, tojásos tejföl, és bár nem ír egyetlen szakácskönyv sem külön fűszerezésről, azért én megpróbáltam egy kis barbecue-val megbolondítani. Hatott, bejött. A szúnyogok egycsapásra eltűntek az életemből, és tenye­remet nézve megállapíthattam, hogy pénzügyi vonalam kezd az orrom felé kanyarodni. Mert hogy, hogy nem, megint 10 százalék fölé emelkedett az infláció, miközben a minimálbér néhány ezerforintos emelése igazolta, hogy egyre nehezeb­ben jövünk ki a fizetésből, a boltból meg egyre könnyebb szatyrokkal, már-már tébolyult álmok szólnak majd arról, hogy vacsorára egy igazi magyar eledelt, tíz deka hungaro­cellt kérünk, szeletelve, bár hozzátéve, nem kell azonnal per­selynek nézni mindenkit. Mit tegyünk? Megy az idő, és még ebben az életben sze­retnénk kicsit jobban élni, átlátni árkon, bokron is túl, bár szép ez a Kárpát-medence a maga szellemi kincseivel, de azért nem árt előkészíteni a szembekötő kendőket egy-egy színes, nem hazánkban forgatott természetfilm előtt. De tán legjobb a vödör a fejen, a Darth Vödör. Ha kicsit keményebben húzzuk a fejünkbe, még csillagokat is látha­tunk. Megérkezett tehát hozzánk is a külföldi ellenszérum. Mutatkoznak ugyan baljós árnyak, de azért abban biztosak lehetünk, hogy a jó győzedelmeskedni fog a gonosz fölött, és úgy hajihatjuk álomra a fejünket, hogy abban hiba nem lesz. M aximum elszámolják az élőket, a halottakat, úgy fo­gyunk, mint Pistike kezében a legókészlet. Tegyük fel, mindenki megkérdezi magától, hogy magyarnak érzi-e ma­gát. Hm, hm. Milyen választ adjak? Nem tudom, mit jelent ez a jelvény, ez a kitűzőszerüen hordható emblematikus kifeje­zés: magyarnak lenni. Ilyenkor jön a kérdés, ugye, hogy ha fogy a magyarság, akkor nem kéne több gyereket szülni? De­de, bólogatunk logikusan, lassan, hogy ne rázzuk össze a to­jásos velőt. Csakhogy ebben a világban hogy a túróba lehet szülni, nyugodt lélekkel? Nem csak életet kell tudni annak a gyereknek, hanem értelmes életet, és amikor úgy látja a pol­gár, hogy az 6 élete se nagyon értelmes, akkor aztán, ez egé­szen természetes, nincs kedve még genetikailag jsjjrökUeni. Látom, kisebb bakugrással, de máris ott vagyunk a por­kavaró prostitúciónál, ami a fentebb leírtak alapján sem ke­verendő össze az intuícióval. Amikor meghallottam ezt a ki­fejezést, hogy türelmi zóna, azt hittem, hogy a Magyaror­szágon nyomorgó több millió polgártárs étkeztetésére dol­goztak ki valami tervel. Kap ebédre egy türelmi zónát, amíg mi, nem te, mi erősebb perspektívákat dolgozunk ki. Nyil­ván, megint csak hülyéskedek, így is túl sokat enged meg magának a magyar átlagember. Például megengedheti ma­gának otthon a vízcsapot. Abból is az folyik. Víz, drága, életmentő víz, drága. Nem is bolygatnám tovább múltbéli emlékeinket, ha egy­szer, csak egyetlen egyszer valaki kivetítené valami óriás plakátra, hogy hogyan lehet és érdemes itt élni A vetítés el­marad, a sztárok keveslüi a jogdíjat. A jegyeket vissza lehel váltani. Hát ez az, hogy nem lehet visszaváltani, hogy apu­kám, én nem ezt a széncinegét akartam fölhozni a bányából! A, legyint az ember szemközt a pénztár rácsával, még jó, kívül van, szeret kívül lenni. Például szeret kívül lenni egy meccsen, mondjuk a Cselzi-Milánon, nem szurkolni senki­nek, csak konstatálni, van még ily sport, hogy labdarúgás, és nem latbarúgás. Ugye? Mi, hogy' esik latba, mérlegelni kell. Elbírni gondolatban a saját minőségünket, mikor pél­dául a DVSC tisztes vereséget szenvedett a Wolfsburgtól. Tisztes vereség, nagy érték, tartsuk meg emlékezetünkben, hátha nem lesz már erre se példa. \jem kenyerem a rágódás, de minduntalan, ha azt mond­1V ják, eltelt egy hét, azt látom, megint összehordtunk he­tet-havat, nem kapott semmi élethű, komoly karaktert, a lé­pések kicsik, soha nem vezetnek célhoz, pedig olyan jól meg tudnánk már fogalmazni néhányat. Tudom, elszoktunk tő­le, de most szokjunk le róla megint? Nyakatekert möbiusz az egész, folyton ugyanoda lyukadunk ki, közben azzal a tév­eszmével ringatva magunkat álomba, hogy azért mégis csak haladunk, valami úton, amin ugyan látszik előttünk egy-két cipő nyoma, de senki nem meri ezt parajelenséget hinni, azt, hogy az előttünk a saját lábnyomunk. • HL^caU lRgy9M(M hlvfcalél T3xi 1 06-80-822-222 1 06-80-822-222

Next

/
Thumbnails
Contents