Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18 / 218. szám

SZOMBAT, 1999. SZEPT. 18. A HELYZET 9 A hét éve megszületett szövetkezeti törvény módosítását sürgeti a kisgazdapárt, immáron egy esztendeje. A cél: segíteni a külső üzletrész-tulajdonosokat abban, hogy vagyonrészükhöz pénzben vagy természetben hozzájuthassanak. A politikai szándék sem titkolt - a szövetkezetek gyengítése. Az alábbiakból az derül ki, a volt ipari szövetkezetekben még cifrább a helyzet, mint a téeszekben, valamint az is, hogy nem lehet •gazságot tenni. A szövetkezeti törvény módosítása pedig esetleg még tovább szítaná az ellentéteket. Adott a Szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet (Szevafém), és adottak annak volt tagjai - ma már valamennyi nyugdíjas. Ők azok, akik úgy érzik, érdekeiket sérti a jelenleg is hatályos szövetkezeti törvény. Akik külső üzletrész-tu'ajdonosként az igazukért harcolnak és társaik nevében is nyilatkoznak: a deszki Szanka Imre, a szegedi Rovó László, a szatymazi Sajtár Imre és a dorozsmai Peták István. Valamennyien 30-40 éves munkaviszonnyal a hátuk mögött a Szevafémtől mentek nyugdíjba. Amikor a szövetkezeti törvény értelmében nevesítették és felosztották a vagyont - ez 1992-ben történt ~ még valamennyien akt'vak voltak. A tulajdoni hányadot, amit a nevükre írtak, a szövetkezetben eltöltött évek, a birtokukban 'évő részjegyek és a fizetésük alapján számolták ki. Szevafém: külsők és belsők igazsága Ki gürcölt a szövetkezeti vagyonért? A nyugdíjasokban sok a keserűség, több ponton kifogásolják a jelenlegi szövetkezet működését. Ami azonban a leginkább fáj nekik, az az, hogy tulajdonrészüket csak a névértéke 510 százalékán hajlandó visszavásárolni a Szevafém. Szerintük, ha a kisgazdapárt javaslatára módosítanák a szövetkezeti törvényt, akkor a tulajdonukhoz 100 százalékos értéken hozzájuthatnának. Ez azért sem mindegy, mert van olyan „külsős" is, akinek 3 és fél millió forint járna. Ma viszont - a jelenleg érvényes szövetkezeti törvény alapján - a teljes összeghez nem juthatnak hozzá. S amit még igazságtalannak tartanak: - Amikor nevesítették a tulajdont - mondják az akkori könyv szerinti értéket vették figyelembe, holott az eltelt közel egy évtized során a vagyon felértékelődött, az ingatlanok ára pedig kifejezetten magas. Azt szeretnénk, ha a vagyont a jelenlegi forgalmi értéken nevesítenék. (Elismerik azonban, hogy mindez nem a szövetkezet bűne, ezt a törvény sem teszi lehetővé.) - Volt egy-két esztendő, amikor a „belső", vagyis az aktív tagok üzletrészt vásárolhattak - adó-visszatérftési kedvezménnyel, ők kihasználták a nyugdíjasok szorult helyzetét és sok külső tulajdonostól megvásárolták - jellemzően nagyon alacsony áron - az üzletrészét. A vagyon kezd néhányak kezébe összefutni, vagyis amennyiben a Akik úgy érzik, kívül rekedtek: (balról jobbra) Rovó László, Sajtár Imre, Szanka Imre és Peták István. (Fotó: Karnok Csaba) szövetkezet kft.-vé, rt.-vé alakul, ők már „nagytulajdonosok" lesznek. Búcsút lehet majd mondani az egy tag-egy szavazat elvének, hiszen a gazdasági társaságokban az diktál, akinek a legnagyobb az üzletrésze. - Az is hátrányosan érint bennünket, hogy az 1998as felosztható nyereségből a szövetkezeti tagok üzletrész-arányosan 1,5 százalékot kapnak, míg a nem szövetkezeti tagok 0,2 százalékot. Ez a diszkrimináció egyenesen felháborító! - Mindannyian egész életünkben lelkiismeretesen dolgoztunk, a munkánk „benne van" a szövetkezetben, mégis mások profitálnak belőle. Az ötven év alatt fölhalmozott vagyon amelyet sok ember áldozatvállalása hozott létre most egy szúk csoportnak a kezébe került. S azokat, akik e vagyont létrehozták, a törvény nem segíti abban, hogy szerzett tulajdonrészükkel rendelkezzenek. Hozzáteszik: nem szeretnék megbánni azokat a volt kollégákat, akik ma is a szövetkezetnél dolgoztak, hiszen a vagyon létrehozásához, az eredményekhez ugyanúgy hozzájárultak. Máskülönben valamennyien arra várnak, hogy a jelenlegi kormány majd módosítja a szövetkezeti törvényt és a vagyon mostani értéke alapján kiszámolt üzletrészük értékét kifizessék számukra. A beszélgetést követően felkerestem Frányó Antalt, a Szevafém elnökét, aki a külső üzletrész-tulajdonosok követeléseivel nem tud azonosulni. Szerinte a szövetkezeti törvény szülte ezeket a visszásságokat: nem lett volna szabad annak idején az egy és oszthatatlan szövetkezeti tulajdont szétosztani. Úgy véli, ha a kisgazdapárt nyomására módosítanák az amúgy is elhibázott paragrafusokat, nemcsak a külső üzletrész-tulajdonosok, hanem a belsők is kérhetnék pénzben a vagyonukat. Abban a pillanatban pedig vége lenne a szövetkezetnek. - A panaszosok azt kifogásolják, hogy a névérték 5-10 százalékán vásárolja meg a szövetkezet az üzletrészeket. Miért adnak érte ilyen kevés pénzt? - A törvény lehetőséget biztosit az üzletrészek adásvételére. Tehát annak és annyiért adhatják el akár a szomszédjuknak is -, akinek és amennyiért akarják. Csakhogy senki se fizet értük többet. Az ilyen üzletrészeknek ennyi az áruk, mivel valós forgalmi értékük sincs. Volt rá különben példa, hogy méltányosságból egy 100 ezer forint értékű vagyonrészért 100 százalékot is kifizettünk. - Ha viszont kft.-vé alakul a szövetkezet, az jár jól, aki sok tagi tulajdonrészt gyűjtött össze. - Hogy ki fog jól járni, azt nem lehet előre megmondani. Ki tudja ma azt megjósolni, hogy a szövetkezet jövőre is áll-e a lábán? Mi van akkor, ha egy-két nagyobb vevőnk visszamondja a megrendelését, csődbe megyünk és a bank ráteszi a kezét a vagyonra? Mindent a piac fog eldönteni: lehet eső, lehet hó. Tíz éve éppúgy vergődik a belső üzletrésztulajdonos is, mint a külső. A belső azt mondja, én gürcölök, én viszem naponta vásárra bőrömet, én veszítem el a munkahelyemet, ha hirtelen sok millió forint „kimegy" az ablakon. A külső pedig az elmúlt 30-40 évet emlegeti. - Miután csak 5-10 százalékon vásárolják meg a külsősök üzletrészeit, nem hiszem, hogy sokat kellene fizetni... - Ez nem így van. Évente 3-5 millió forintot áldozunk erre a célra. Ha most bevezeti a város az építményadót, még ennyit se adhatunk. Akár a többi olyan ipari cég, amelyik mindent törvényesen kifizet, mi is szorult helyzetben vagyunk, a terheink pedig csak nőnek. - Miért fizetnek kisebb osztalékot a külsősöknek? - Az 1992-es szövetkezeti törvény egyértelműen meghatározza, hogy a szövetkezet éves kiosztható eredményének nagyobb részét a személyes közreműködés arányában a tagoknak kell visszatéríteni. -Az is a követelések között szerepel, hogy a vagyon jelenlegi értkén számolják ki újra, mennyit ér egy üzletrész. - Az 1992-es vagyonnevesítés az akkori mérleg alapján készült, vagyis a terheket is tartalmazta. A nyugdíjasoknak tudniuk kell, hogy a hitelek, a jelzálogjogok hogyan csökkentik a vagyon értékét. Ha ma újra fölértékeltetnénk a vagyonunkat, lehet, hogy kisebb értéket állapítanának meg. Magamban annak számoltam utána, ha a jelenlegi külső és belső tulajdonosok egyszerre kérnék ki készpénzben azt a vagyont, amelyet annó a nevükre írtak, akkor szépen be is lehetne csukni a Szevafémet. Ennyire egyszerű és ennyire bonyolult a helyzet. Faltat* Klára határában Manák tanyája A csend és a nyugalom szigete Az egész olyan, mintha Lázár Ervin négyszögletű kerekerdejébe 'épnénk be. Mesés világ 'árul egészséges szettünk elé a Kancsalszé'en. Egy óvoda a röszkei tanyavilágban. Mondják, hogy az egyetlen 'lyen gyermekkert az országban. Magukat csak ágy nevezik: Manótanya. A Manótanyán jelenleg tizenkilenc apróságot oltalmaz széltől és esőtől Laki Judit óvónő, Szabó Péter óvóbácsi és Ancsika dadus. Az óvoda korábban tanyasi iskolaként működött. Ez látszik is az épületen, hiszen Például a csoportszoba - az eí?ykori tanterem - több mint hetven négyzetméteres. Bőven elférnek hát benne az aPróságok. A gyermekek azonban legszívesebben a szabad ég alatt, az udvaron •öltik az időt, s ott koszolják össze magukat az óriási homokozóban. Ha nem elég az udvar, akkor kisétálunk a közeli rétre - mondja Laki Judit -, ahol árokcicázunk, Valamit nyulat, fácánt és őzikét figyelünk. A Manótanya ~~ amit az idősebbek csak kancsalszéli óvodaként ismernek - a nyáron átadott modern röszkei óvoda egy •észé. Idejár az az egy csoPortra való gyermek, akik mórahalmi, röszkei és domaLabdát és babát szívesen fogadna az óvoda. (Fotó: Karnok Csaba) széki tanyákon laknak. Korábban még főztek is a kinti óvodában, de ma már a község napközis konyhájáról hordják az ebédet. A tízórait és az uzsonnát azonban továbbra is itt készítik el. Infrastruktúrájában korszerű a gyermekkert, hiszen bent van a gáz, a villany, a telefon. A kisebb-nagyobb felújításokban a szülők és a különböző cégek nyújtanak nagy segítséget - tudom meg Laki Judittól. A légkör családias, és nemcsak amiatt, mert dolgozik egy férfi az óvodában. Szabó Péter tavaly diplomázott a szarvasi óvónőképzőben, s a Manótanyán szeptember eleje óta dolgozik. Elmondta: a pici gyermekeket világéletében szerette, s a pedagógiai szakközépiskola elvégzése után határozott úgy, hogy óvodapedagógus lesz. Zsiga, Imre, Ákos, Tibor, Fanni, Eszter és a többiek már az első pillanatban befogadták Pétert, aki szerint a Manótanya a csend és nyugalom szigete. Az óvóbácsinak egyébként Szegeden is ajánlottak állást, de ő a fent említett okok miatt inkább mindennap kibuszozik a városból Kancsalszélre. S hogy mi miatt családias még a légkör? Nos, a környéken élők, mint pótnagyszülők tekintenek az apróságokra, s rendkívül örülnek, ha az óvodások feléjük sétálnak. Aztán ott vannak még a szülők, akik minden segítséget megadnak az óvodának. Ha kell, a felújításban segédkeznek, máskor meg különböző dolgokat visznek be az oviba, amiből a gyermekek szebbnél szebb alkotásokat készítenek. Érzik ők is, hogy jó helyen van a csemetéjük, így aztán ott tesznek jót, ahol tudnak. Az óvoda pedagógiai módszere ugyanaz, mint a benti óvodáé, azaz a gyermekkertészek játékkal és mesével nevelnek. - Ha mi kimegyünk a rétre, megtaláljuk azokat az állatokat tücsköt, lepkét, katicabogarat, nyulat, őzikét és gólyát -, amelyekről énekelünk és mondókázunk - így Laki Judit. Kell-e ennél szebb, nagyobb élmény? Azt hiszem, hogy a nagy teret és szabadságot semmi sem pótolhatja. A Manótanyán tehát minden rendben van. Két dolog hiányzik csupán, amivel nagy örömet tudnának okozni jóakaratú emberek a kicsiknek: néhány labda, amire a fiúk, és néhány baba, amire a lányok vágynak. Szabá C. Szilárd Ambrus társa előzetesben Budapest (MTI) Előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság a „whiskys" néven ismerté vált Ambrus Attila egyik társát, a kedden elfogott A. Károlyt - hangzott el a BRFK pénteki sajtótájékoztatóján a fővárosban. Keszthelyi József, a rablási alosztály vezetője elmondta: alapos a gyanú, hogy A. Károly 1993. augusztus 27-én Ambrus Attilával együtt rabolt ki egy pénzintézetet Budapesten, az Orczy úton. A hat évvel ezelőtti bűncselekmény elkövetői csaknem 3 millió 400 ezer forintot vittek el. A tájékoztatás szerint a román rendőrséggel és a határőrséggel együttműködve sikerült A. Károlyt akkor elfogni, amikor Magyarország területére akart lépni. Elhangzott, hogy a magyar-román határ túloldalán külön nyomozócsoportot hoztak létre a „whiskys" felderítésére. Keszthelyi József közölte: folyamatosan ellenőrzik a „whiskyssel" kapcsolatos információkat, így többek között azt is vizsgálják, hogy Magyarországon tartózkodik-e még Ambrus Attila. Ambrus Attila elleni nyomozás részleteiről a nyomozó nem kívánt nyilatkozni.