Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-17 / 217. szám

KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! B

oldogasszony-szilvából a legfinomabb a lekvár. Tudhatja ezt mindenki, aki valaha állt már a lekvárfőző üst mellett a lapátnyi keverőkanállal, és beletartotta arcát a szilvaszagú gőzbe. Boldogasszony szilvájából lesz öt, vagy tíz év múlva az igazi, barátfülébe való lekvár, ami összetöpörödve kapaszkodik az üveg alján, hogy vésővel sem könnyű kiszedni belőle. Vannak persze, kiknek a szilváról egészen más jut az eszükbe. Példának okáért: a szilvórium. Az a jófajta pálinka, amit a gazda már nem is dicsér, mert olyan szavakkal, amelyek az igazi szilvapálinkát megilletik, legföljebb ha misebort lehetne magasztalni. Úgyhogy, amikor az asszonyok félrenéznek, egy kacsintós mellett nem kérdez egyebet a betérő vendégtől, csak annyit: stampó? A kérdés persze csak a fehérnépek félrevezetésére hangzik el, merthogy erre a választ ki sem kell mondani. És a lekvárról legföljebb akkor eshet szó, amikor már kiürüllek a poharak. Jólesik a pálinka, főképp, ha a gazda szedte a földről az elguruló, érett szilvaszemeket. De a barack és a körte sem vész kárba. Krumpliásás, kukoricatörés nem is megy a pálinkává nemesedő gyümölcsök nélkül. És jó belérni az egész napos munka után a kamrába, végigpillantani az üveges során. A polcon, a legelőkelőbb helyet foglalják el a kristálynál is tisztább pálinkát rejtő bütykösök, amelyekbe ha belekóstol a gazda, már hajnalban ünnepi hangulat tölti be házát. Azután ott vannak a paradicsomos üvegek, mellette meg a lecsó. Utána sorjáznak a lekvárok - barack, szilva, meggy, málna, eper, birs -, s hogy ne legyen túl édes a szánk íze: a savanyúságok. A káposztával töltött paprika, az ecetes uborka, a zöldparadicsom, a kisgömböc alakú dinnye, és még a kovászosból is maradt valami mutatóba, csak hogy emlékezzünk a nyárra. A zsírosbödönben már alig csillog valami, és a kampóról is egyre kevesebb kolbász lóg. A sonkának még az emléke is feledésbe merült. De jön majd a karácsony, felvisít a malac, és akkor majd jó szolgálatot tesz megint a szilvórium, ami nemcsak az őszi munkákban erősíti meg a gazda leikéi, de télen is meleget önt beléje. És milyen jó lesz majd akkor a kolbász mellé harapni egyet a ropogós húsú ecetes uborkából. Kedves környékbeliek! Minden házban megvan a befőzés szertartása. Nem egyszerűen házimunka ez, hiszen a fülledt délutánokban benne van a tél hidege, és a teli kamra adta nyugalom előérzete is. Főzzenek hát lekvárt, tegyék hát el a savanyúságot az öregek receptje szerint, mert így nemcsak a nyarat, de az elmúlt évszázadokat is üvegbe zárhatják. A munkához jó egészséget kíván: Dolgoznak a gépek a határban Itt a betakarítás ideje A takarmánynak szánt, felaprított kukoricánál fontos a tömörítés, így gyorsabban erjednek a kupacban lévő szemek. (Fotó: Schmidt Andrea) Fortélyos A vénasszonyok nyara 0 befőzések ideje. Ilyenkor a családok többségében előkerülnek a kamrák, padlások mélyéről a hatalmas fazekak, ámenekben majd vígan rotyogni fog a lekvár. Sajnos a városi ember inkább elrohan az egyik töarketbe és üvegszámra yásárolja a tartósítószerektől, különféle ételfestékektöl „hemzsegő" műdzsemeket. A panelekben lakó gyerkőcök talán nem is tudják, milyen nyarat idéző csemegét lehet készíteni barackból, szilából és málnából. A szülők ríőszeretettel kenik csemetéik •üargarinos kenyerére a furcsábbnál-furcsább színű „műanyag lekvárokat",.miközben a spájz polcain porosodik a dédi által „még anno" Sondosan elrakott finomság. A mai fiatalok többsége előtt 'smeretlen a szilva vagy a barack eltevésének fortélya, ezért érdemes néhány régi és különleges receptet feleleveníteni. Nagyon kevesen tudják, hogy a bor alapanyagából, a szőlőből lekvár is készíthető. Ehhez nem kell más, mint 2 kiló nagyon érett, édes otelló fejta fekete szőlő, 60 dkg kris•álycukor, egy citrom reszelt hája, egy mokkáskanál őrölt fahéj, egy darab szegfűbors és egy darab kardamonmag. A szőlőt többször, váltott vízben hiegmossuk, leszemezzük, niajd szűrőbe téve ismét megmossuk. Befőzőlábasba rakunk egy réteg szőlőszemet, •ászórunk egy réteg cukrot és 4 fűszerekből egy keveset. Ezt nddig ismételjük, míg el nem fogynak a hozzávalók. Fedő receptek nélkül, kis lángon főzni kezdjük. A tetejére feljövő habot és szólőmagokat folyamatosan leszedegetjük, amíg tart a habképződés, illetve amíg az összes szőlőszem fel nem pattan. Ha már nem jön fel több mag, lezárjuk a lábas alatt a lángot és tűzforrón, kisméretű, kiforrázott üvegekbe töltjük. Megvárjuk, míg a teteje kissé megbőrösödik, csak azután kötjük le. Ha egészen kihűlt, eltesszük a kamrába. Télen a szőlólekvárral megkent kenyér után jólesik a dióbefőtt. Ennek elkészítésénél szükségünk lesz egy kilogramm ép, nagy szemű, még lágy csonthéjú zöld dióra, 8 szem szegfűszegre, egy kávéskanál korianderre, egy darabka fahéjra, 50 dkg kristálycukorra és üvegenként egy kardamonmagra. A megmosott diókról alsó és felső végüknél egy vékony réteget leszelünk, majd tűvel több helyen átszúijuk. Néhány szembe szegfűszeget teszünk. A diót üvegtálba rakjuk, s annyi hidegvizet öntünk rá, hogy bőven ellepje. A vizet naponta háromszor cserélve a diót 8 napig áztatjuk. Ezután forrásban lévő vízben 25 percig főzzük, leszűrjük, hidegvizet öntve rá állni hagyjuk másnapig. A léből kivéve tiszta ruhán leszárítjuk. A cukrot egy deciliter vízben a fűszerekkel együtt sziruppá főzzük és forrón a dióra öntjük. Egy napi állás után a gyümölcsöt szűrőkanállal kiszedjük, s a szirupot ismét felforralva a dióra öntjük. Ezt a műveletet még kétszer megismételjük. Végül még negyedórányit főzzük a diót a szirupban, majd forrón üvegekbe töltjük, s lekötve hűlni hagyjuk. K. T. Eddig ebben a hónapban az égiek nagyon kegyesek voltak a gazdákhoz, hiszen kellemes meleg idővel segítik a betakarítást. Azonban ez a mostani kedvesség ki is jár a földből élőknek, mert amúgy az ár- és a belvíz igen sok bosszúságot, kárt okozott nekik. A nyárias időjárásnak köszönhetően most van a munka dandárja a határban, ami Kiss Antal tiszaszigeti gazdálkodó háza táján is megfigyelhető. Hatalmas traktorok zúgása töri meg a csöndet a jugoszláv határ melletti földeken. Ottjártunkkor két nagy gép épp a tehenek téli etetésére szánt silókukoricát töKocsis Ferencné, sándorfalvi nyugdíjas adminisztrátor: - A belvíz az idén tönkretette a kertben lévő gyümölcsfákat.-A körtefa például olyan kevés termést hozott, hogy csak mutatóban volt rajta egy-két szem. A szőlő sem járt jobban, amit nem vitte el a víz, azt leette a seregély. Piacra nem járok, így csak azt tudom eltenni télire, ami a kertben van. A kicsinyke földieperből, sárgabarackból dzsemet készítek, a szilvából pedig lekvárt. Szerencsére a család nem válogatós, mindent megesznek. A gyümölcsök mellett a nyári zöldségekből savanyúság lesz. mörítette. A gazdától, Kiss Antaltól megtudtuk, erre azért van szükség, hogy a kupacban lévő kukoricaszemek eijedésnek induljanak. A szag, ami a silóhegyből árad, az az emberi orrnak egy kicsit büdös ugyan, viszont Riska él-hal ezért a „mennyei eledelért". A gépek körül sürgölődő gazda közel tíz éve foglalkozik komolyabban a mezőgazdasággal. Korábban a szegedi festékgyárban dolgozott műszerészként, de felmondott és öccsével közösen gazdálkodnak a hetven hektárnyi birtokon. A család fő profilja a tejtermelés, istállójukban 24 fejőstehén váija, hogy megetessék őket. A Szegedtej Rt.-vei van szerződésük, így mindig van vevőjük a friss tejre. Az állatoknak szánt takarSándor Alajosné, forráskúti nyugdíjas gazdálkodó: - Nincs földem, csak egy kicsi kertem, de ebben megterem minden, ami a konyhába kell. Krumplit, hagymát, zöldséget, paradicsomot nem kell a piacon vennem. Nem nagyon szeretem a savanyút, így csak a hagymát és a krumplit rakom a pincébe, a többit meg addig eszem, míg szezonja van. Lekvárt, befőttet most már nem csinálok, inkább a gyerekeimtől kérek egy-két üveggel, ha megkívánom. A kert végében áll egy pár meggyfa, a termését lefagyasztom télire. mányt maguk termelik. A jugó határtól nem messze lévő földjükön silókukoricát és lucernát vetettek. A mostani időjárás egy kicsit melegebb a megszokottnál, ezért összesűrűsödtek a tennivalók. Az eladásra szánt cukorrépát már felszedték, most takarítják be a napraforgót és silózzák a kukoricát. A búza és az árpa talaj-előkészítése most zajlik és ha ilyen marad az idő, akkor elkezdhetik a korai kukorica aratását is. Kiss Antal az öccsével és egy alkalmazottal közösen dolgozik a földeken és az istállóban, de az idénymunkák idejére, így van ez most is, felvesznek egy-két napszámost. Tiszasziget az ország legmélyebb pontján fekszik, ezért a faluban igen sok Monori Gyula, zsombói művelődési ház igazgató: - A házunk körül szinte minden gyümölcsfából megtalálható egy-egy példány. A termésüket feleségemmel együtt tesszük el, régi receptek alapján. A család kedvence a rebarbarából és a naspolyából készült lekvár. A paradicsomot nyersen vagy fűszerezve rakjuk üvegekbe. Ami nem terem meg nálunk, azt ismerősöktől vásároljuk. A saját befőtt sokkal jobb, mint a bolti, nem tartalmaz tartósítószert, így egészségesebb. Sőt a kamra polca is jól néz ki a sok szép, színes befőttesüvegtől. gondot okozott a belvíz. Kissék 15 hektárnyi földje műveletlen maradt, mert elöntötte a víz. Ez a száraz idő igen kedvező, ha így marád, akkor augusztusban akár tárcsázni is lehet ezt a területet. A család egyszerre több mezőgazdasági tevékenységet is folytat. A családfő szerint erre a több lábon való állásra azért van szükség, mert ha valamelyik ág befuccsol, akkor másik még helyrehozhatja a kárt. A betakarító embernek hatalmas segítséget nyújt a jó idő, ami azonban nem tart örökké. Ezért a földműves most szinte éjjelnappal dolgozik, hogy minél hamarabb a magtárba kerüljön a búza és a kukorica, illetve a pincébe a krumpli. Kormos Tamás Fekete Antalné, balástyai téesz-nyugdijas: - A kertem nagyon pici, így csak a legszükségesebb növényeket ültettem el benne. A krumpli épp csak annyi van, hogy újtól újig elég legyen. A répát és a gyökeret télire homokkal töltött vödrökbe teszem és így rakom le a pincébe. A csalamádénak való paprikát, káposztát és uborkát olyanoktól kapom, akiknek néha segítek a munkába. A gyümölcsökből pedig inkább befőttet készítek, mint lekvárt. Legtöbbször ószi- és sárgabarack, valamint szilva kerül az üvegeimbe. Egyedül a meggyet fagyasztom le télire. Mórahalom Munkatársunktól A Magyar Fejlesztési Alapítvány, a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács (DARFT) és a mórahalmi önkormányzat EU-harmonizációs fórumot és üzletember-találkozót szervez szeptember 24-én a szegedi Városházán. A rendezvény célja, hogy a résztvevők tájékozódjanak az EU szabályairól és működéséről, illetve megismerjék a csatlakozáshoz kapcsolódó gyakorlati tudnivalókat. A rendezvényen többek között felszólal Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármester, a DARFT igazgatója, Pierfrancesco Sacco, a budapesti olasz nagykövetség első titkára és Kapás Ferenc PHARE-szakértó. A találkozóról bővebb információ Nagy Szilviától kérhető a 62/281-079-es telefonszámon. Rúzsa Munkatársunktól A Csongrád Megyei Önkéntes Tűzoltó Egyesület és a létesítményi tűzoltóságok versenyt rendeznek szeptember 18-án, szombaton a rúzsai sportpályán. A 8 órai ünnepélyes megnyitón beszédet mond Balogh László országgyűlési képviselő, Darázs Sándor sándorfalvi polgármester, a Csongrád Megyei Tűzoltószövetség elnöke és Papp János rúzsai polgármester. A helyi általános iskolások műsora után kezdődik a megmérettetés. Az indulók elsőként a CT1F (nemzetközi szabályzat) szerinti szerelési feladatot hajtanak végre, majd egy 800 liter per perces kismotorfecskendőt raknak össze, de ezen kívül lesz még stafétaváltó és szakmai vetélkedő is. Pusztamérges Munkatársunktól Szeptember 18-án, szombaton 17 órai kezdettel jótékonysági hangversenyt rendeznek a pusztamérgesi római katolikus templomban, melynek teljes bevételét a templomtorony építésére fordítják. A program elsó részében a szegedi Lassus énekegyüttest hallhatják az érdeklődők. Műsorukban a 13 dal között Rossini, Handel és Kodály egy-egy műve is szerepel. Szólót énekel Géczy Szilvia, orgonán közreműködik Győri Péter. A program második részében a pusztamérgesi általános iskola diákjai mutatkoznak be, Schubert és Bach műveket adnak elő. A műsor után Gyuris Ferenc pusztamérgesi amatőr festőművész egyházi témájú képei tekinthetők meg a karzaton. Üllés Munkatársunktól Szeptember 22-én, szerdán ünnepli fennállásának 25. évfordulóját az Üllési Nyugdíjas Klub, melynek tiszteletére 16 órai kezdettel ünnepséget tartanak a Dériné Művelődési Házban. Az ünnepi köszöntőt Nyáriné Tajti Anna üllési, valamint Bartha László szegedi polgármester mondja el. Az ezután kezdődő kulturális műsorban fellépnek a Fontos Sándor Altalános és Alapfokú Művészeti Iskola szavalói, zenészei, valamint a Fonó néptáncegyüttes. Ezt követően elismerő okleveleket és emléklapokat adnak át, a műsor végén pedig a nyugdíjas klub énekkara dal-és virágcsokorral, valamint tortával köszöni meg a megemlékezést. A rendezvény alkalmából a klub 25 éves munkájának bemutatására a művelődési ház kiállítást szervez. Mi kerül a beföttesüvegbe?