Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-14 / 214. szám

KEDD, 1999. SZEPT. 14. HAZAI TÜKÖR 9 A magyarok nagy hazafiak, de,., Habsburg ötté a „hungaro-pesszimizmusról" Csoda ez az országi A »hadak útján" fekszik, fengeteg csapás érte tör­ténelme folyamán, mégis Megmaradt, él, söt, min­den remény adott, hogy virágozzék. Így kezdte előadását Balatonszár­szón egy politikai fóru­fflon dr. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnö­keaki a Magyarország helyzetérdi, a magyar ember „hungaro-pesszi­Mizmusáról", a gazdasági fejlődésről és az EU-ba való belépésünk kilátásai­ról tartott előadását köve­tően exkluzív interjút odott lapunknak. Az Európai Parlamentben a magyar ügyek előadójaként Habsburg Ottó mindig igye­kezett bennünket „előre tol­n'", a nyugati politikusoknak úszta képet festeni az ország­ról, hangsúlyozva azokat az éttékeket, amelyekről külföl­dön, érthető okokból, ez idáig nem tudtak. Megítélése sze­rint Magyarországot, különö­sen az '56-os forradalom u(án, mindig előnyben része­sítették a keleti blokk más or­szágaival szemben. A magya­rok nagy hazafiak, állítja Habsburg Ottó, méghozzá előbb hazafiak, csak utána Pártemberek. - Itthon sokan úgy ítélik meg, hogy a magyar em­ber nem igazán hazafi... - Vannak emberek, akik ­nem tudom, miért - nem me­nk őszintén kifejezésre juttat­ni ezt az érzést. Higgye el, hogy más nemzeteknél jóval „visszafogottabbak" vagyunk a hazafias érzelmekkel való megnyilvánulásokban. A mi nemzetünk nagy többsége azonban hazafias érzelmű. Már az a körülmény is, hogy minden ünnepi eseményen el­énekeljük a Himnuszt, fel­vonjuk a magyar zászlót, ezt bizonyítja. A németek, az osztrákok erre kevesebb gon­dot fordítanak... - Előadásában szót ejtett az úgynevezett hungaro­pesszimizmusról. Valójá­ban mit takar e kifejezés? - Hajlamosak vagyunk magunkat, valós értékeinket alábecsülni. Pedig nem sza­bad mindig a földre néznünk, szinte pironkodnunk akkor, amikor Magyarország sikere­ket ér el. Ki gondolta volna, hogy, alig 10 évvel a rend­szerváltozás után, ez az or­szág a NATO tagja lesz? S ki remélte, hogy egyszer mi is az Európai Unió népes tábo­rához csatlakozunk? - Ezzel kapcsolatban Ön igen derűlátó. - Kérem szépen, minden magyarnak ez a feladata! Hinnünk kell ebben. De első­sorban magunkban. Annyi nemzeti büszkeség szoruljon már belénk, hogy a jövőbe te­kintve ne csüggedjünk, ha­nem mi magunk toljuk saját szekerünket... Legyünk tehát mindannyian optimisták! - A magyar polgárt az el­múlt egy év során annyi csapás érte, hogy nehezen tud „szárnyalni", a puszta létére kell gondolnia. A természeti csapások egész sora mellett itt volt a ko­szovói konfliktus, amely rengeteg kárt okozott az országnak. Ön hogyan te­kint e problémára? - A további megoldások kulcsa a nyugati hatalmak ke­zében van. Ha ők elismerik azt a, sokat hangoztatott jo­got, amely szerint a beígért önrendelkezést biztosítani kell Koszovóban, akkor min­den jobbra fordul. S ha ők a gyakorlatban is bizonyítják, hogy a koszovói albánoknak jár az autonómia, akkor ha­marosan béke lesz azon a te­rületen. - S a vajdasági magyarok esetében? - Ha jó megoldás születik Koszovóban, akkor ugyanez lehetséges a délvidéki ma­gyarság esetében is! Úgy ér­zem, nem kellene túl sokat beszélni a nagy nyilvánosság előtt erről a kérdésről, mert ezzel csak provokáljuk a szerbeket. - Elnök úr. Ön igen ma­gabiztosnak tűnt, amikor kijelentette: 2002-ben Magyarország minden­képpen tagja lesz az Euró­pai Uniónak. Mire ala­pozza e magabiztosságát? - A körülményeinkre, a feltételeinkre és a tehetsé­günkre! Ehhez azonban el kell végeznünk a feladatain­kat. Hiánytalanul. S közben le kell vetkőznünk kishitűsé­günket, csak akkor lehetünk sikeresek. Kisimre Ferenc Mégiscsak otthon a legjobb kp«nzt*r Találjon o«Hon-ra lakástakarékpénztár a bauMax-ban! txrt« „a baufílax Szeptember 1 5. és 20. között minden nap játékkal és különféle ajándékokkal várjuk Önt az ország összes bauMax-áruházában! Söt: ha Ön a helyszínen köti meg Otthon elötakarékossági szerződését, most egy 3000 Ft értékű bauMax vásárlási utalványt is adunk aján­dékba. Ha nem akar azonnal dönteni, egy Otthon-kupont vehet át, amelyet október 31-ig, szerződós kötés esetén beválthat. Visnu követei a balástyai tanyavilágban Hindu templom Nendcsfalvén Találkozzunk Otthon - Bármely áruházban! Mégiscsak otthon a legjobb. Iak6.takar«kp«nct*r A Balás­tya és For­ráskút kö­zötti ta­nyavilág­ban új te­I e p ü I é s van kialakulóban. Nanda­falva - ahogyan „polgá­rai" elnevezték - nem egy szokványos község, hi­szen nincsenek utcái, nincs önkormányzata, lakossá­gát az elszórt tanyákon lelki közösségben élő hét család alkotja. Vala­mennyien Visnu isten földi követei, azaz a Magyar Vaisnava Hindu Misszió tagjai. Épülő templomuk a tavaly Szegeden bejegy­zett vaisnava egyház ma­gyarországi központi anyatemploma lesz. Az első vaisnavák a hetvenes évek végén jelentek meg a ba­lástyai tanyavilágban, amikor még a tűrt és a tiltott, a jóga és a vallás határán kellett egyensú­lyozniuk. A Forráskút és Balás­tya között található területen ­amit egymás között ma már Nandafalvának neveznek - már hét család tagja a bhakti jóga, azaz az istenszeretet jógája hi­telvei alapján szerveződő közös­ségnek. Zaklató házkutatósok - Pontosan húsz évvel ez­előtt, 1979 szeptemberében ta­láltuk meg ezt tanyát, amely épp megfelelt az életstílusunknak ­mondja takaros otthonában Csépke Imre, a nandafalvi kö­zösség egyik alapító tagja. - A környékbelieknek sejtelmük sem volt arról, hogy mivel foglalko­zunk. Először csak annyit értet­tek meg, hogy vegetáriusok va­gyunk, és gondolkodásunk kicsit különbözik az övékétől. A kom­munista rendszer államvédelmi hatósága két év múlva figyelt fel ránk, rendszeresen zaklatásszerű házkutatásokat tartottak. Nyil­vánvaló céljuk volt, hogy megfé­lemlítsenek és elűzzenek ben­nünket. A legváratlanabb idő­pontokban civil ruhás nyomozók jelentek meg, feldúlták a lakást, kiszórták a ruháinkat a szekré­nyekből. Kezdetben még össze­gyűjtötték és tanulmányozásra elvitték a tanainkról, filozófiánk­ról szóló könyveket, később ez­zel már nem foglalkoztak. Nyu­gati kapcsolatokra utaló államel­lenes dokumentumokat pedig A vaisnavákról A hat-nyolcezer éves múltra visszatekintő, sok ágra tagolódó hinduizmus egyik legrégebbi ága az egyisten­hívő vaisnava vallás. A vaisnavák Visnu isten követői, meglehetősen szigorú erkölcsi rend szerint élnek, vege­tárius életmódot folytatnak, komolyan veszik a házas­ság szentségét, elutasítják az abortuszt, az erőszak-nél­küliséget és az Isten minden anyagi érdektől mentes szolgálatát hirdetik. A szellemi mozgalom magyaror­szági történetének fontos állomása volt, amikor tavaly decemberben a bíróság új egyházként - szegedi szék­hellyel - bejegyezte a Magyar Vaisnava Hindu Misszi­ót. Az alapító nyilatkozatot száznál többen írták alá, de több ezren vannak, akik támogatják az egyházat. sohasem találtak, lassan rájöttek, hogy nem jelentünk veszélyt a társadalomra. A gyakori zakla­tással épp az ellenkezőjét érték, el: hozzászoktunk. Mindig barát­ságosan fogadtuk őket, sőt egy idő után a feleségeink saját ké­szítésű süteményeket, édessége­ket csomagoltak a nyomozók­nak, hogy vigyék haza a gyere­keiknek. Egyre zavarodottabban és kelletlenebbül végezték a munkájukat, nem mertek a sze­münkbe nézni, éreztük, hogy egyre szimpatikusabbakká vá­lunk számukra, de kényszerű­ségből teljesíteniük kellett a pa­rancsot. Végül, amikor különbö­ző ismeretlen szekták bukkantak fel Magyarországon, bennünket is megkérdeztek, tudunk-e róluk, ismetjük-e a tanaikat. Egy ilyen beszélgetés után az egyik állam­védelmi üszt kifakadt: ha azok a szekták is úgy élnének, mint mi, akkor semmi gondjuk nem len­ne. Közösségünk élete a rend­szerváltás után csak annyiban változott, hogy megszűnt az ál­landó szorítás, szabadabban él­hetünk, visszakaptuk a bevont útleveleinket. Szubkultúrából tradíció - Korábban a tiltott gyümölcs édesebb volt, ezért a környékbe­liek jobban érdeklődtek irán­tunk, a tanaink iránt - veszi át a szót Bencsik Ferenc, aki felesé­gével és három gyönyörű kislá­nyával az egyik szomszédos ta­nyán él. - Ma annyi információ zúdul az emberekre, hogy közö­nyössé válnak, csak a pénz után hajtanak. Egyházunk errefelé még fiatalnak számít, szeretnénk ha nem csupán néhány ember ál­tal ismert szubkultúra lenne, ha­nem idővel ezen a vidéken is tra­dícióvá válna. Azt tapasztalom, az embereknek elegük van már az üres szentbeszédekből, meggyőzőbb számukra az, amit saját szemükkel láthatnak. A személyes példánk, az itt eltöl­tött tíz-húsz év meggyőzte a kör­nyékbelieket. Elismernek és tisz­telnek bennünket, mert azt ta­pasztalták, hogy állhatatosak va­gyunk, és komolyan vesszük, amit hirdetünk. Egyik tanítómes­terünk is azt mondta: az embere­ket először barátoddá kell ten­ned, utána lehet csak prédikálni nekik. Az igazi bizalmat, barát­ságot pedig nem lehet egyik pil­lanatról a másikra megszerezni. - A vaisnava életmód mennyiben más, mint az er­refelé megszokott? - Túl sokban nem különbö­zik, jobbára családos emberek vagyunk, mindenkinek van vala­milyen pénzkereső foglalkozása. Az eszményeink persze alapve­tően mások, s ez a mindennapok gyakorlatában is megnyilvánul, hiszen szertartásokat, foglalko­zásokat, előadásokat, felolvasá­sokat tartunk. Óvoda a tanyán - Azt hallottam, a nandafalvi gyerekek számára óvoda is működik az egyik tanyán... - Sok kisgyermek van a kö­zösségünkben, számukra való­ban szerveztünk egy óvodát ­mondja Márta, Ferenc felesége, aki tanítói diplomával rendelke­ző képzett pedagógus. - A leg­nagyobb lányom első osztályos, őt is én tanítom otthon. Szeret­nénk, ha az egész alsó tagozatot valamennyien (gy végeznék majd el. Ötödiktől viszont bejár­hatnának a falusi iskolába, mert nem szeretnénk teljesen elszige­telni őket. így érzelmileg, pszi­chésen sokkal stabilabbá, éret­tebbé válhatnak, már kialakult értékrenddel rendelkeznek, mire iskolába kerülnek, az új közös­ség sem tudja őket átformálni. Bár később kerülnek majd ki az életbe, kiegyensúlyozottabban vehetik az akadályokat. Erre már több jő példa is akad, az egyik nandafalvi gyerek már termé­szetvédelmi szakkört vezet az is­kolában. Úgy illeszkedett be a közösségbe, hogy nem idomult mindenben a többiekhez. Anyatemplom csokrával A vaisnava közösség tíz év­vel ezelőtt határozta el, hogy templomot épít Nandafalván ­ezt már Szváml Bhakti Kamala Tirthától, a szellemi mozgalom magyarországi vezetőjétől és lelki tanítómesterétől tudom meg. - Szigeti Gyula székesfe­hérvári építész vállalkozott a megtervezésére, aki komoly előtanulmányokat folytatott a hindu templomépítészetről, majd egy olyan épületet álmo­dott meg, ami a hindu és az al­földi építészeti hagyományokat ötvözi. A templom 70 négyzet­méteres belső terét egy kerengő fogja körül, a szerkezet külön­legessége, hogy az oltár kifor­dítható lesz, azaz szabadtéri is­tentiszteleteket is tarthatnak. A keletre tájolt templom körabla­kán a fény az oltárra sugárzik, a torony tetején lévő csakrával együtt az épület 16 méter ma­gas, a harang szavát valószínű­leg Forráskúton is lehet majd hallani. Hagyományos építőa­nyagokat használtak fel, a beru­házás végösszege így körülbelül 12-15 millió forint lesz. - Milyen szerepet szánnak ennek a templomnak? - Alma materünknek, a vais­nava szellemiség magyarországi fellegvárának, a központi anya­templomunknak tekintjük ­mondja Szvámí. - Az augusztus­ban megtartott előszentelés után hivatalosan jövő tavasszal adjuk át. Nyitottságra törekszünk, sze­retnénk, ha ez az épület is segíte­ne bennünket az előítéletek eloszlatásában. A környékbeli embereket nagyon érdekli ez templom, már sokan megkérdez­ték, hogy eljöhetnek-e szertartá­sainkra. Mindenkit örömmel vá­runk, hiszen Körösi Csorna Sán­dor gondolatát ma is időszerű­nek tartjuk: „Keressetek, kutas­satok, mert a világ egyetlen nemzete sem talál kultúrájának gyarapítására annyi kincset, mint a magyar az indiai kultúra kin­csestárában." Hallási Zsolt A nandafalvi vaisnava közösség tagjai. Mögöttük az épülő templom. (Fotó: Karnok Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents