Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-14 / 214. szám

watt/M 6 RIPORT KEDD, 1999. SZEPT. 14. m Szeged a bűn vá­rosa - ter­jesztették pár éve vá­rosunkról I az orszá­gos sajtóban, a különböző rendőri szervek pedig sta­tisztikákkal támasztották alá, hogy ez nem igaz. Va­lóban, az utóbbi időkben nem volt annyi látványos és kirívóan súlyos bűncse­lekmény Szegeden, mint egy-két évvel ezelőtt, ez azonban nem tartott vissza bennünket attól, hogy bekérezkedjünk egy rendőrautóba, s két egyenruhás munkájába nyerjünk betekintést. Az eredmeny egy átlagos, de ezzel együtt mozgalmas éjszaka, verekedéssel, razziával, prostituálttal, balesettel. Akit négyen vertek meg Csütörtök este nyolc óra után nem sokkal békésen au­tózgattunk a városban, éppen nem történt semmi, pedig pa­rancsba adatott: ha hívás van, az újságírókat szállító járőr elsőbbséget élvez. Éppen azon tűnődtünk, hogy milyen jó bűnriogatók vagyunk mi, ami­kor egy, lábán alig tántorgó részeg, bizonyos Sándor ka­csázott Rókus egyik utcáján. Sándort igazoltatták a rendőrök, ellenőrizték az ada­tait. Sándor nem szerepelt a körözött személyek listáján, s ezen felbuzdulva előadta tör­ténetét: - Vasárnap eladtam kétszá­zért egy hótaposót, aztán meg­vertek. Négyen támadták rám és úgy elvertek, hogy még mindig be van dugulva a fü­lem. Nem, orvosnál nem vol­tam, a látlelet is pénzbe kerül. yMenj előre, majd megbosszullak!" Egy éjszaka a rendörökkel nem is akarok én feljelenteni senkit, mert kukázók és nincs pénzem, de nagyon megver­tek. A fülem is bedugult... Sándor még bonyolította volna a történetet, épp ott tar­tott, hogy egyszer volt, hol nem volt, szóval volt egy munkahelye, ahonnan kihají­tották, mert ivott egy felest. De tényleg, csak egy felest, fogadkozott, ekkor azonban megszólalt a rádió, verekedést jelentettek az egyik kocsmá­ból, és sérült is van a helyszí­nen. A mentőkkel együtt ér­keztünk az egységbe, amely este hétig tart nyitva papíron, akkor pedig volt kilenc óra. A kocsmában ült egyebek mel­lett János, akinek a fejéből folyt a vér. A szeme környé­kén sérült meg, kapott egy ütést, összetört a szemüvege, az felsértette a bőrét, zseb­kendője és ruhája átázott a vértől. A riporter elsődleges megállapításai szerint a ven­dégek között nem tartózkodott józan ember, sőt, még ennél is hátrányosabb helyzetűvel is találkoztunk. - Maga látta, mi történt? ­fordultunk a legközelebb ita­lozó vendéghez. - Én nem. - Hogyhogy, itt volt a vere­kedés egy méterre... - Igen, de erre a szememre nem látok - mondta, mutatta a beteg szemét és hunyorított hozzá -, a másikkal meg ép­pen a játékgépre figyeltem. Vérfoltok itt is, ott is Mély sóhajtás volt a rend­őri választ. Ezzel a vallomás­A rendörök egy verekedés részleteit tisztáznák ­(Fotó: Karnok Csaba) kevés sikerrel. sal nem sokat lehetett kezdeni. Gyakori, mondják kísérőink, hogy valaki ugyan vallomást tesz részegen, aztán másnap arra sem emlékszik, hogy kocsmában volt, nemhogy ar­ra, mi történt. így nehéz szemtanút fogni, sőt, még fél­szemtanút is. Nagy nehezen mégis sikerült kideríteni, hogy a sérülést okozó férfi egy másik János, aki közben lelépett, de megszereztük a cí­mét. Fel is kerestük a másik Jánost, aki tántorogva nyitott ajtót, testén, ruháján vérfol­tokkal, öklén felhasadt bőrrel. Az úr első pillanatban azt a szót sem értette, hogy „kocs­ma", utána közölte, hogy ő nem bántott senkit, majd ki­derült, hogy az időközben a klinikára szállított sérült el­küldte a k... a...-ba, s ezt már nem tűrhette, ütött. De nem akarta bántani.. Öngyilkos a hídon? Újból szól a rádió: a járőrautó kéklámpával és szi­rénával azonnal induljon az új hídra, mert a bejelentések szerint egy fiatalember a hír korlátján egyensúlyoz. Senki ne higgye, hogy nagyon ka­landos végigvágtatni sziréná­zó rendőrautóval a városban, mert a hátsó ülésen utazó lépten-nyomon beveri a fejét vagy az autóba, vagy fotóri­porter kollégájába. így ér­keztünk a hídra, ahol közép­tájt a korlát mellett valóban álldogált egy fiatalember. Kiderült, esze ágában sem volt leugrani, bár nagyon el van kenődve, mert összeve­szett a barátnőjével. De, sze­rencsére, nem szakítottak. A rendőr türelmesen elbeszél­getett a sráccal, kiderült, hogy szeretne rendőrtisztibe jelentkezni, de most inkább hazaballag. így is tett, még láttuk, amikor lesétál a híd­ról, s otthon remélhetőleg ki­aludta bánatát. Újabb hívás: a Gutenberg utcában egy hölgy az évszázad bűnügyére dérit majd fényt. - Megvan a viszkis - szól­tam útitársaimnak. - A rendőröket előlépteük. mi pe­dig életünk sztoriját csinálhat­juk meg. Csalódnom kellett. A hölgy által előadott történet lényege, hogy az unokája nem fizette be a 610 forintos gázszámlát, és 23 millió forinttal tartozik a maffiózóknak. Kivételes türe­lemmel magyarázták a rendőrök a jogérvényesítés le­hetőségeit, majd tovább indul­tunk, ekkor azonban a kö­zelből éktelen szirénázásra let­tünk figyelmesek. Az egyik is­kola riasztója jelzett be, be­lülről fényt láttunk, azonnal odasiettünk. Mivel mozgást is észrevettünk belülről, az egyik rendőr futott a hátsó kapu felé, a másik pedig kicsatolta fegy­verét. Az elővigyázatosságra azonban nem volt szükség: a riasztás miatt érkezett két biz­tonsági őr volt az épületben, valamint az igazgató-helyet­tes. A riasztó azért indult be, mert a helyettes elfelejtette a kódot... Távoztunk. Klára, a pillangó A rádión időközben egy korábban ellopott autó felbuk­kanását jelentették, s éppen egy lehetséges útvonalon ha­ladtunk a város határa felé, amikor egy buszmegállóban egy éjjeli pillangó várta a do­rozsmai járatot. Klára nem lepődött meg az igazoltatás miatt, rutinosan ürítette ki a zsebeit. Iratok, hatezer forint és három óvszer volt nála töb­bek között. De ö nem prostitu­ált. - Honnan van ez a pénz, Klára? - hangzott el a kérdés. - Dolgoztam érte. - Mit dolgozott? - B...m. Ennél tömörebben az igaz­ságot nem lehetett volna összefoglalni, ekkor azonban éktelen csattanásra lettünk fi­gyelmesek. Egy Barkas felka­pott az útpadkára, kidöntött egy jelzőoszlopot, majd to­vább hajtott. Klárát megkér tük, várja meg a másik rend őrautót, és szirénázva a Bar kas után vetettük magunkai Nagy nehezen sikerült megál­lásra bírni a sofőrt. Egy idősödő férfi szállt ki. aki mindent beismert, csak éppé? a jelzőtábláról nem tudott semmit. Román vendégmunkások Hamarosan újabb riasztás érkezett: azonnal menjünk Szőregre, ahol az egyik ház­ban harminc román vendég­munkást rejtegetnek. Oda in­dultunk, azonban nem egyedül érkeztünk, hiszen a tarjám rendőrörs autója és a bevetési alosztály munkatársai is ott voltak. A hosszas dörömbö­lésre a házigazda ajtót nyitott, a rendőrök pedig udvariasan tessékelték be egymást, mond­ván: „menj előre, majd én megbosszullak". Átkutattuk a házat, s kide­rült, hogy a harminc helye" mintegy tíz román állampol­gár tartózkodik az épületben, akiknek van érvényes turista vízumuk, csak még nem tud­ták az összes múzeumot meg­nézni, ezért még időznek egÜ kicsit. Úgy legyen! A tanulság annyi, hogy a szomszédok in­formációja nem mindig fedi8 valóságot. Lassan búcsúzkodtunk kí­sérőinktől. Éjfél elmúlt, neki)1 még van hátra hal óra a szol­gálatból. Olyan éjszaka ez mint a többi - jelentették ki8 rendőrök, aminek örülhettünk is, meg nem is. Örülni azért kellett, mert kirívó bűncselek­mény nélkül megúszta a város a csütörtök éjszakát, bánkódni pedig esetleg azért lehetett volna okunk, mert hát a leg­jobb, ha az újságíró jelen van a szenzációnál. Arató Lásd* a menet! Hiába is csűrjük-csavaijuk, még egy Opel gépkocsival is be kell térni időnként egy szervizbe, például a rendszeres, 15 ezer kilo­méterenkénti vagy évenkénti átvizsgálásra Azonban nagyon nem mindegy, kinek a gondjaira bízza négyke­rekű kedvencét! (Nem véletlen, hogy a hivatalos Opel garancia is érvényét veszti, ha a gépkocsit nem Opel márkaszervizben ellenőrzik, illetve javítják!) Tehát, ha Ön azt szeretné, hogy autójáról az Opel oktatási köz­pontjában képzett kiváló szakemberek gondoskodjanak, erede­ti Opel alkatrészek és tartozékok kerüljenek bele, valamint az Opel előírásainak minden tekintetben megfelelő szervizháttér biztosítson alapot a professzionális szervizmunkához, forduljon a 68 Opel márkaszerviz valamelyikéhez! Két új szolgáltatás az Opel márkaszervizekben: 1 Opel Partnerkártya, amely kíváncsi az Ön véleményére a kapott szolgáltatás után. A magasabb, egységesített szolgáltatási színvonal mellett a partnerkártya kitöltőjére egy kedves ajándék is vár! 2. Opel Hűségkártya, amely alapján bármely Opel márkakereskedés szervizében elköltött összeg 10 százaléka bonuszként újra elkölthető a kereskedés szervizében. Kiegészítők, alkatrészek vagy új autó vásár­lásakor is beszámítható! A részletekről érdeklődjön az Opel márkakereskedésekben. Opel márkaszervizek. Gond helyett gondoskodás.

Next

/
Thumbnails
Contents