Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-08 / 209. szám

10 EGY SZÁZALÉK SZERDA, 1999. SZEPT. 8. • ffA századforduló szintjére bombázták vissza" Harmincmilliárd dollár mínusz nyebben tud bekapcsolódni a csempészetbe. A feketekeres­kedelmet, jobb híján, a monte­negrói kormány is támogatja; Milo Gyukanovics elnök, Mi­losevics egykori szövetségese az Albánián keresztül Jugo­szláviába juttatott hiánycikke­ken gazdagodott meg - még a kilencvenes évek első felében. Ilyen körülmények között az újjáépítés egyelőre várat magára. A bombázások ide­jén naponta láttak napvilágot olyan magyar miniszteri, ál­lamtitkári nyilatkozatok, amelyek a hazai cégek aktív szerepvállalásával kecsegtet­tek. A párbeszéd és a gazda­sági kapcsolatok megindulá­sának legfőbb akadály a, "Szlo­bodan Milosevics azonban még a helyén van. „Ha meg­döntenék a jugoszláv vezér hatalmát, akkor sem biztos, hogy Magyarországot előny­ben részesítenék" - véli Nó­vák Tamás. Ha a Bosznia­hercegovinai vagy a koszovói modellt választanák, akkor csak azoknak az országoknak a cégei jöhetnének számítás­ba, melyek a legtöbb pénzt áldozták a háborúra. A tudo­mányos munkatárs szerint Magyarországnak akkor len­ne esélye, amennyiben egy szalonképes Jugoszlávia ha­tóságaira bíznák a tenderek megítélését; sok vállalkozó települt át a Vajdaságból, akik az építőiparban vagy a kereskedelemben „utaznak". Ez utóbbira - vagyis, hogy akár egy Milosevics nélküli Belgrád költse el a Nyugat pénzét - kevés az esély. Tőth-Szenesi Attila • Szüret előtti hordókezelés Forrázás, hengergetés • Munkatársunktól A jó borhoz nagyon sok gondosság kell, így a közelgő szüret előtt a legfontosabb tennivaló a tároló edények előkészí­tése, a must és a bor be­fogadására - mondja Baloghné Illés Piroska borász. Annak ellenére, hogy a fa­hordók az utóbbi időben ve­szítettek jelentőségükből, so­kan vannak, akik előnyös tu­lajdonságuk miatt ezeket vá­lasztják. A porózus fahordók a borérlelésben rendkívüli je­lentőséggel bírnak, mivel az elmúlt években többször le­hetett találkozni új fahordó­ban tárolt, romlott, szinte ja­víthatatlan borral. Fontos tudni, hogy az új fahordóba előkészítés nélkül sem mustot, sem bort nem szabad tölteni, mert a don­gákból kioldódó ízrontó anyagoktól a béltartalom kel­lemetlen fafzűvé válik. Ezért a kilúgozható anyagokat kü­lönféle kezelésekkel előzete­sen el kell távolítani. A keze­lés több lépcsőben történik: A hordót hideg vízzel tölt­jük fel és kétnaponként cse­réljük vizet. Ezt az eljárást kétszer, háromszor megismé­teljük. Következik a forrá­zás, melynek hatására a don­gák pórusai kitágulnak, így a lúgos, savas oldatok mé­lyebbre hatolnak. Forrázás­kor a hordóba hektoliteren­ként 10-15 liter forró vizet öntünk, előre-hátra henger­getjük, majd váltakozva fe­nékre állítjuk. A forrázást kétszer, háromszor ismétel­jük. Végül a szennyezett vi­zet kiöntjük a hordóból. Ez­után a hordóba hektoliteren­ként 10-15 liter lúgos hatású mosószert töltünk - szóda, trisó stb. -, majd a már leír­tak szerint hengergetjük. A kétperces lezárás alatt a lú­gos oldat a pórusokba hatol. Ezután a hordót kinyitjuk, ezzel a túlnyomást megszün­tetjük, majd ismét lezárjuk 10-20 percre. Eközben az ol­dat lehűl és a szennyezett vi­zet ismét kiöntjük a hordó­ból. Következő mozzanat a sa­vas kezelés, ezt a folyamatot egyszázalékos kénsavoldattal végezzük. A savas áztatás 1­2 napig tart. Itt ügyelni kell, hogy a kénsavat öntsük vízbe és ne fordítva. Az oldatot ak­kumulátorsavból is elkészít­hetjük. Szükség esetén a sa­vas kezeléshez borként (káli­ummetabiszulfit) használha­tunk. A borkénből 57,66 szá­zalék kéndioxid képződik a bor savainak hatására, de a gyakorlatban 50 százalékkal számolunk a bor kénezésnél. A borkén vizes oldata a ké­nessav, amit borászati eszkö­zök tisztítására, fertőtleníté­sére használunk. A savas ke­zelés időtartamának letelte után a szennyezett vizet ez esetben is eltávolftjuk a hor­dóból. A lúgos és savas kezelés után 70-80 fokos meleg víz­zel ismét forrázzuk a hordót. Ennek a lúgos és savas olda­tok tökéletes eltávolítása a célja. Ez a művelet az új hor­dó előkészítésének utolsó fázisa, mely 2-3 napig tart és váltott vízzel történik. Ázta­tás után csepegőre állítás kö­vetkezik, majd 1,5-2 g/hl az­beszt kén elégetésével ké­nezzük a hordót. a menet! Hiába is csűrjük-csavarjuk, még egy Opel gépkocsival is be kell térni időnként egy szervizbe, például a rendszeres, 15 ezer kilo­méterenkénti vagy évenkénti átvizsgálásra. Azonban nagyon nem mindegy, kinek a gondjaira bízza négyke­rekű kedvencét! (Nem véletlen, hogy a hivatalos Opel garancia is érvényét veszti, ha a gépkocsit nem Opel márkaszervizben ellenőrzik, illetve javítják!) Tehát, ha Ön azt szeretné, hogy autójáról az Opel oktatási köz­pontjában képzett kiváló szakemberek gondoskodjanak, erede­ti Opel alkatrészek és tartozékok kerüljenek bele, valamint az Opel előírásainak minden tekintetben megfelelő szervizháttér biztosítson alapot a professzionális szervizmunkához, forduljon a 68 Opel márkaszerviz valamelyikéhez! Két új szolgáltatás az Opel márkaszervizekben: 1. Opel Partnerkártya, amely kíváncsi az Ön véleményére a kapott szolgáltatás után. A magasabb, egységesített szolgáltatási színvonal mellett a partnerkártya kitöltőjére egy kedves ajándék is vár! 2. Opel Hűségkártya, amely alapján bármely Opel márkakereskedés szervizében elköltött összeg 10 százaléka bonuszként újra elkölthető a kereskedés szervizében. Kiegészítők, alkatrészek vagy új autó vásár­lásakor is beszámítható! A részletekről érdeklődjön az Opel márkakereskedésekben. Opel márkaszervizek. Gond helyett gondoskodás. Gazdasági elemzők szerint Jugoszláviát a szá­zadforduló szintjére bom­bázta a NATO 78 napos légi hadjárata. Olajfino­mítók, hőerőművek, tele­fonközpontok, hidak és autópályák váltak hasz­nálhatatlanná. A belgrádi ellenzék megosztottsága miatt a Milosevics nevével fémjelzett politikai rend­szer nem tűnik különö­sebben ingatagnak. Az újjáépítés így várat ma­gára. Sokan már azon is csodál­koztak, hogyan volt képes túl­élni a jugoszláv gazdaság a balkáni háborúkat és letörni az 1993-as hiperinflációt. „A la­kosság a kilencvenes évek ele­jére jelentős összegeket hal­mozott fel a kispárnában vagy a matracokban - véli Nóvák Tamás, a Világgazdasági Ku­tatóintézet tudományos mun­katársa. Sokan dolgoztak Nyugaton, akiknek átutalásai a márkára alapított gazdaságot gyarapították. Nagy-Jugoszlá­via utolsó éveiben a fizetések is messze a közép-európai át­lag fölött voltak." A rendszer másik biztosíté­kát azok a vállalkozói körök jelentették, amelyek Milose­vics érdekszférájában nagy vagyonokat halmozhattak fel. A privatizáció során ők kapták meg a nyereséges vállalatokat, így a fegyverkezést és az ala­pellátást biztosító cikkek be­hozatalát, gyártását szinte fo­lyamatosan biztosítani lehete­tett. Az embargós időkben az állam a fekete kereskedelem­mel is szoros kapcsolatban Szabadkai piac. Az élet sohasem állt meg. (DM/DV-fotó) állt, hiszen máshonnan nem lehetett a gazdaságba forráso­kat bevonni. A bombázásból eredő anyagi károkról eltérő adatok kerülnek napvilágra. A re­zsimhez közel álló elemzők szerint 100-130 milliárd dollár veszteséget okozott Jugoszlá­viának a NATO-akció, míg a függetlennek nevezhető, belg­rádi közgazdászokból álló G 17-ek csoportja 30 milliárd dollárra becsüli a közvetlen kárt. Ez az összeg Jugoszlávia egy év alatt megtermelt GDP­je. „Nem is az érték nagysága a borzasztó, hanem a termelő­kapacitások, az infrastruktúra tönkretétele - mondja Nóvák Tamás. Az újjáépítéshez nagy tőkeigényű beruházásokra len­ne szükség. Olajfinomítókat, hőerőműveket kellene építene, ezek az összegek azonban nem gazdálkodhatóak ki, a Nyugat pedig nem segít, amíg Milosevics hatalmon van. Az ország GDP-je várhatóan a felére zuhan." Többen felvetették, hogy a bombázásokban részt vett or­szágok humanitárius megfon­tolásokból támogathatnák egy hőerőmű felépítését - még a tél beállta előtt. A szövetsége­sek azonban minden támoga­tástól elzárkóznak. Felvetődött az ellenzéki városok pártfogá­sa is, az ötlet azonban megle­hetősen abszurd. Hogyan biz­tosítanák például az oppozf­cióban lévő Újvidék számára a távfűtést, miközben a né­hány tíz kilométerre fekvő, szocialista kézen lévő Ruma didereg... A Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa ha­sonlóan képtelen ötletnek tart­ja Montenegró segítését, amennyiben Jugoszlávián be­lül marad. A tengerparti köz­társaság életszínvonala ugyan magasabb Szerbiáénál, üzem­anyagot például akkor is kor­látlanul lehetett vásárolni, amikor északon csak jegyre adtak havi negyven liter naf­tát. Podgorica viszonylag jobb helyzetének magyarázata: a NATO bombázói megkímél­ték a tagköztársaságot, amely - fekvésénél fogva - köny­Opcl - Egy évszázada úton.

Next

/
Thumbnails
Contents