Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-08 / 209. szám

• Lízingajánlat a szegedi Lombardtól Versenyképesebb hiteldíjmutató A Hajtás kiállítás ugyan vasárnap délután becsukta kapuit, szeptem­ber 15-ig azonban még van tovagyűrűző hatása. Eddig tart ugyanis a Lom­bard Rt. kedvező lízingfi­nanszírozási ajánlata, (•mellyel minden helyi márkakereskedő élhet. A szegedi központú, nyolc­irodás országos hálózattal rendelkező, ötvenegy száza­lékban német-osztrák tulaj­donban levő Lombard Rt. for­galmát tekintve a hatodik-he­tedik legnagyobb lízingcég ma Magyarországon. Az elmúlt egy esztendő a tőkeemelés, s ezzel együtt a banki háttér megteremtésének jegyében telt, új alapokra helyezték a számítógépes rendszert, bein­dították a hitelüzletágat ­mondja Domonkos András ve­zérigazgató. A lízingcégeknél elsősorban bruttó beszerzési árban szá­molnak, ez az elmúlt esztendő­ben 12 milliárd forint forgalom volt, idén pedig meghaladja majd a 17 milliárd forintot. Ez­zel a megyei toplistán is igen előkelő helyen szerepelnek, a nagy szolgáltató társaságokon túl csak néhány termelő cég ­Például a Pick, a KÉSZ - előzi meg őket. A laikus úgy gondolná, bogy a független lízingcégek visszaszorulóban vannak, hi­szen a generálimportőrök mel­lett megjelentek a márkafinan­szírozók - Porsche Bank, Opel Bank stb. - ám ez korántsem ilyen egyértelmű. Jelenleg a független lízingcégek „uralják" a piac hetven százalékát, s csak a többi a márkafinanszírozóké. Ugyanakkor a vezérigazgató elismeri, a trend az utóbbiak­nak kedvez, versenyezni in­kább csak a szolgáltatások színvonalával, a paletta kiszé­lesítésével lehet. Flottalízinghez például „full pack" szolgáltatás jár, azaz gyakorlatilag mindent elintéz­nek az ügyfél helyett. Segíte­nek a biztosítások megkötésé­nél, összegezik, feldolgozzák a kilométer-nyilvántartást, de még az autógumit is intézik. Nyugaton ez már régóta így megy, s nem érzik úgy, hogy aprópénzre váltanák tehetségü­ket. Kívülálló azon is csodálko­zik, hogy egy autómárkánál miként tud labdába rúgni a füg­getlen - ma már jellemzően banki hátterű - lízingcég, ha a márkának saját bankja is van a finanszírozásra. A gyakorlat azonban az, hogy nem írnak elő kizárólagosságot, s arra is volt már példa, hogy a Lom­barddal csináltatta meg egy­egy akcióját a márkakereskedő, nem pedig „saját" bankjával. Verseny van, még akkor is, ha nagyon nehéz szétválaszta­ni, hogy a kereskedő enged né­hány százalékot az új autó árá­ból, vagy a lízingcég - ma már kötelezően számolandó - egy­séges banki hiteldíjmutatója ki­sebb valamivel, mint a ver­senytársaké. A vásárlót ez kü­lönösebben nem is érdekli, ő a kezdő befizetést és a törlesztő­részletet képes összehasonlíta­ni. Az EKO-Parkban az elmúlt hét végén rendezték meg a Hajtás kiállítást, s az esemény­hez kapcsolódóan a Lombard Rt. szeptember 15-ig akciót hirdetett. Ennek lényege egyet­len szám: 23,5 százalékos egy­séges hiteldíjmutató. Ezt, a szakmában ma több mint ver­senyképesnek számító finanszí­rozási lehetőséget a társaság minden helyi márkakereskedő­nek felajánlotta. K. A. • Biztosítók és autósok összhangja Még ne legyen adó! • Budapest (MTI) Kivételesen egyetérte­nek a biztosítók és a mintegy hárommillió au­tóstulajdonost képviselő biztosított oldal: mind-' annyian időszerűtlen­nek, sőt károsnak tart­lók a kötelező gépjár­ntű-felelösségbiztosítás jövő évre tervezett meg­adóztatását. Az előzetes számítások szerint a kötelező gépjármű­feleJősségbiztosításokból 1999-ben 64,8 milliárd fo­rint folyik majd be, amely után - ha már létezne a biz­tosítási adó intézménye ­',62 milliárd forint adót kel­lene fizetniük az ügyfelek­nek. Az ezredfordulón a tel­jes évre 75 milliárd forintos ..kötelező" díjbevétellel szá­ntóinak, amelyhez a kapcso­lódó adó 1,87 milliárd forin­tot tenne ki. (Rövidesen megkezdődnek az egyezteté­sek a kötelező biztosítás jö­vő évi díjemelésével kapcso­latosan, mindenesetre beszé­des, hogy a biztosított oldal 15,7 százalékos díjnöveke­déssel számol.) A biztosítók számára a „kötelező" adójá­nak bevezetése - a számítás­technikai fejlesztés, a nyil­vántartás, adminisztráció, postaköltség stb. - 1,5-1,6 milliárd forint pluszköltséget jelentene - mutatott rá Ká­lózdy Tamás, a Magyar Biz­tosítók Szövetsége (Mabisz) Gépjárműtagozatának veze­tője. A kötelező díja az utób­bi két évben reálértékben már csökkent, ezt a folyama­tot azonban egyértelműen megtörné az adő bevezetése. A biztosított oldal szóvivője, Peredi Péter kifejtette, hogy számításaik szerint a három­millió gépjármű-tulajdonos­ból mintegy 300 ezerre tehe­tő a nem fizetők aránya. A díjemelés következtében számuk növekedhet, s he­lyettük is - mint eddig is - a díjfizetők terhei növekedné­nek. A FUVOSZ főtitkára elmondta, számításaik sze­rint az adó egy segédmotor­kerékpár éves díját 40-50, egy autóbuszét 3000, egy áruszállító járművét 5000, egy 8. bónus-osztályba so­rolt, 850 köbcentisnél kisebb motorűrtartalmú személy­gépkocsiét 970, egy 4. ma­lus-osztályba sorolt, 2000 köbcentinél nagyobb űrtar­talmú gépkocsi kötelező dí­ját több mint 3700 forinttal növelné meg. Forgács Zoltán, a Mabisz közgazdasági osztályának vezetője kifejtette, hogy ugyan több ponton nem ér­tenek egyet a biztosított ol­dallal - például az ő számí­tásaik szerint a biztosítatlan gépjárművek száma „mind­össze" 75-80 ezer -, abban teljes az egyetértés, hogy egyelőre nem időszerű a díj megadóztatósa. Nyugat-Eu­rópában, ahol mind a va­gyon-, mind azon belül a kötelező gépjármű-biztosí­tás adóköteles, az egy főre eső biztosítási díj tíz-, eset­leg még többszöröse a ma­gyarországinak. A biztosí­tottak amúgy is egyfajta adóként élik meg a kötelező biztosítást és adózott pén­zükből fizetik meg, amelyre most újabb adót vetne ki az állam. Béniié: Kutatóportré Szerb jövő A rózsa neve Heti gazdaság • „re/f Gyálaréttől Kiszomborig Pálinkafőzés: a kajszi éve Zombori csendélet. Az üstök körül lelassul az idő. (Fotó: Gyenes Kálmán) A kisteleki Bittóéknál, a gabonakereskedőnél 1944-ben elástak az oro­szok elöl tizenöt demi­zson jófajta körtepálin­kát. Az utolsóból a nyolc­vanas években húzták ki a dugót, dé már nagyon lassan fogyott, s inkább csak az orvosnak adták, félliterenként, hálapénz helyett. A legvége, né­hány deci még ma is ko­pik, gyógyszer gyanánt szopogatják, gyomorfá­jásra kitűnő. Jó öreg íze és illata van, s nem is olyan erős már, mint egykor lehetett. A hozzá­értők szerint a négy-öt éves pálinka az igazi, de huszonöt évesig még ja­vul a minősége, ahogy szép lassan összeérik. A pálinkafőzők korán kel­nek. Batkiék például hajnali ötkor már ott topogtak a gyá­lai szeszfőzdénél, s a nap a számukra úgy kezdődött, hogy a magukkal hozott hul­ladék fával, venyigével, ku­koricacsutkával begyújtottak a hűvös méltósággal csillogó rézüstök alatt. Az apa, Péter érkezett messzebbről, ő kecs­késtelepi, a fiú, István azon­ban hazai pályán mozog, hi­szen gyálaréti. Kilenc órakor már kelle­mes meleg és intenzív cefre­szag fogadja a betérőt, s be­szélgetni is van idő, hiszen ennél a munkánál, bár kell az odafigyelés, nem visz messze a kapkodás. Kajsziszezon van. Batkiék három vagy négy éve főzettek utoljára sárgabarackból pálinkát, s most is úgy számolnak, leg­alább ugyanennyi időre töltik fel a készleteket. Mert a kaj­szi kényes gyümölcs, elég gyakran elfagy, mintha tud­ná, belőle készül a legjobb pálinka, s persze lekvárnak sem utolsó. Batkiéknál az asszony is kihasználta az al­kalmat, s megteltek a kamra polcai lekvárral, de rostos ivólé is került bőven a gyü­mölcsből. Az öregek úgy tartják, tíz évben háromszor Barna Istvánné pálinkát fokol terem a sárgabarack, ám azt senki sem tudja, melyik há­romban. Hát ezen a nyáron termett, a hét-nyolc éves fák először mutatták meg igazá­ból, mire képesek. A barack akkor érett, ha lehullik, szedték is a kertben a gyerekek minden nap a fa alját. A gyümölcs kimagozva került a műanyaghordókba, s miután több fajta is érett, a szezon legalább három hétig elhúzódott. A hordókat érte a délelőtti nap, hamar megin­dult a cefre. .Akkor jó, ha a lé felül van" mondja tömören az idősebb Batki, arra a kér­désre válaszolva, mikorra lesz kész a cefre. Egyébként, ha kiforr és jól le van zárva, nem lesz semmi baja. Már két hete készen voltak, de csak most jutottak sorra. Ők egyébként hat kiló cukrot ad­tak egy hordóhoz, bár az len­ne az igazi, ha semmit sem kellene. Ketten együtt 800 li­ter cefrével érkeztek a gyála­réti főzdébe, s 80-90 liter 50 fokos pálinkával indulhatnak haza. Ebben a pálinkafőzőben az a szokás, hogy a gyümölcsös gazda hozza tüzelőt, őrzi a lángot és adja a segédmunkát, így azután össze lehet söpör­ni az udvaron minden éghe­tőt, idő is van rakni a tüzet, s jó annak a gyümölcsvenyige éppen úgy, mint a kukorica­csutka. Az igazi persze a ke­ményfa, például az akác len­ne, de hát takarékos ember azzal tüzel, ami van. A gyálai pálinkafőzőt Bar­na István és felesége üzemel­teti, a férj már a téesz-idők­ben is az üstök mellett állt, s mindössze annyi változott, hogy a „privatizáció" után már a sajátjában főzheti a környék gazdáinak pálinká­ját. A környék ez esetben meglehetősen tág fogalom, hiszen Deszkről, Csólyospá­losról, Vásárhelyről és Baks­ról is hoznak cefrét Gyálarét­re. A szülők vagyonrészét vitték ki pálinkafőzőben a té­eszből, 1992-től maguk urai, de a fétj már 1982-ben is itt főzte a pálinkát. Barna úr készségesen so­rolja, mi mindenből lehet pá­linkát főzni. Hosszú távon legtöbb az alma, idén nagyon bejött a kajszi, volt két-három üst cseresznye is, esetleg meggy, faeper. Főztek ők már banánból is, amikor beragadt valahol egy nagyobb készlet déligyümölcs, de tél közepén az is előfordult, hogy a na­gyon drága importszőlő buggyant meg, s végezte pá­linkaként. Sokak szerint a kajszi a pálinkák csúcsa, más a birsalmára esküszik, de az ínyenceknek sárgadinnyéből és földieperből is főzhetnek italt. Az igazi pálinka magozott gyümölcsből készül, bár a szilvánál négy százaléknyi mag kifejezetten jó ízt ad az italnak. Ugyancsak optimális lenne, ha a kiforrt cefrét azonnal lefőznék, bár ez a legritkább estben lehetséges. A minőség megóvásához az kell, hogy a hordót tökélete-, sen lezárják, s így sokáig le­het halasztani a főzést. Ha a pálinkafőzés igazi tit­kát nem is osztja meg velünk Barna úr, a gyártástechnoló­gia néhány fogalmát megis­merhetjük. Ilyen például az alszesz, ami az első főzés vé­geredménye, s amit a nép­nyelv inkább vodkaként is­mer. Ez még csak 15-25 fo­kos, s a második főzés után lesz csak belőle igazi pálinka, ami 50-65 fokosán csöpög le párlósor végén. Persze hatvan fok felett már inkább lórúgás, mint pálinka az ital, a mai szabályok szerint vissza is kell hígítani 51 fokosra. A szakember szerint legjobb a 48-50-es érték, akkor jön ki igazán a gyümölcs íze. A gyálaréti „lepárlóban" napi harmincöt-negyven hek­tó cefréből tudnak pálinkát főzni - az első kör két rézüst­je 300, illetve 400 literes -, s olyan is gyakran előfordul, hogy az egyik műszak hajnali egykor fejeződik be, s a kö­vetkező már ötkor indul. A főzetők visszatérő ügyfelek, be is telt teljesen Barna úrék naptára erre az esztendőre, meg a jövő év elejére. A sze­zon augusztusban kezdődik, s a mindennaposság - amikor még naponta alágyújtanak az üstöknek - május végéig tart. Van, aki elviszi a lefőzött cefrét a disznóknak, de sokan nem vesződnek vele, így a pálinkafőző tulajdonosa hord­ja ki azt a tarlóra. Csupa szer­ves anyag, nagyon jó ez trá­gyának - mondja Barna úr. A főzetés ára szabott: 810 forint egy hektoliterfok, öt­ven fokos pálinkába számol­va ez azt jelenti, 405 forint li­terje. Ennyit fizet a gazda minden liter elvitt ital után. A szabályok szerint egy eszten­dőben egy személy száz liter pálinkát főzethet ilyen áron ­efelett már forgalmi adót is kell fizetni -, de a család jel­lemzően akkora, hogy ezen a határon szinte mindenki belül marad. A pálinka literjéért kapott 405 forintból 288 fo­rint meg sem melegszik Gyá­leréten, megy egyenesen adó­ba. Olyannyira nem, hogy minden nap fel is kell adni a pénzt. Ha már ilyen sok szó esett a pénzről, Batkiékat arról faggatom, mennyi ma egy li­ter pálinka, mondjuk, kajszi­ból. Az attól függ, hogy ba­rátnak, vagy idegennek lesz ­mondja az idősebb Batki, s ezzel világossá is teszi, hogy a pálinka nem krumpli, hogy szabott ára legyen. A fiú per­sze másként látja a világot, s fogadkozik, ezerötszáz forint alatt biztosan nem adná liter­jét. Hálapénz helyett is jó, no meg ajándékozni, hiszen a pálinka a főzés után már „nem kér enni", Amikor már minden! sike­rült megtudnom a pálinkáról, szeretném megkérdezni Bar­nánét, milyen az élete egy pá­linkafőző feleségének, ám hirtelen nem találom. Amikor újra előkerül, egy liter ital van a kezében, idei, termé­szetesen kajszi, és úgy kínál­ja, hogy nem lehet visszauta­sítani. Ha elfogy a kisteleki, ez is jó lesz gyomorfájásra néhány esztendeig. • Kiszomboron, a falu szé­lén hétfő reggel gyújtottak először az üstök alá, Sárközi István és fia, Sárközi István utánfutón hozta a cefrés hor­dókat, s persze a tűzrevalót. Természetesen kajszibarack­ból főzették a pálinkát, Klon­ka Sándor közreműködésé­vel. A kisüsti rendszerű le­párló berendezés, a szükséges karbantartásokkal teszi a dol­gát, az épület azonban meg­öregedett. A pálinkafőző köz­ségi tulajdon, privatizációjá­ról nincs szó. A kívülállót nem érdekli, aki benne van, mint én, tudja, hogy nem olyan nagy üzlet - mondja Klonka úr. Pedig, aki nem je­lentkezett be időben, az idén már nem is főzetheti Kavács András

Next

/
Thumbnails
Contents