Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-27 / 199. szám

KITEKINTŐ 7 /ek csal* % l a és darázs kártí) i szignifikáns k® ütközött a Mospi ; javára, tavassz® Kedves Környékbéliek! ; javai a, , K*.rdésesfi válhat: az idei Lőrincek heletojnak-e a mi a volt kimutat®) ^ 'fiénkbe, avagy meghagyják-e a gonosz cseleke­• a csávázott kezd „ 0 későbbi névnapos szenteknek, a Mihály oknak, "Wsoknak például? Iszám ősszel tS is szignifikáns® ilanos kezelések" vélszám esetébe? ség, de nem P I foiii " tudfek, ezzel a nem éppen szép kifejezéssel ­*Qának~ SZOfctaÍeBemezni a "ép a dinnyésgazdák mun­""gust," Végét' azl a szerencsétlen időszakot, amikor éjSzJ7s's}eptember fordulóján már a hosszú és hűvös (Va mÍatt " d'"nye "ö"' "ö, de nem érlelődik édes­la,lan Sy ePPfn észrevétlenül túlérik, s lecsessé, eladha­;eneratív dág®2" „4e/e . Vul'k). Ezért mondják a kései dinnyére, hogy ; hasonló az ere" úih^fi'fi " Lőrinc!" A parasztember nem annyira, levélszámnál. «%,• fififikedelmi tévék népieskedésével traktált vá­yzéssel, hogy3" len fiJ, '"lajdoníthat mostanában megkülönbözte­miatt a genera®' hij®° fit az ilye" naptári névnapokhoz kapcsolódó : nem tudtak ág)' inn • fi'léseknek, hiszen mostanában: ahány nap, nint az előző " )(Lérmeiiabéli intelem! (Mivel Lőrincből augusztus 1, ezért a kot) i^fi es szeptember 5-ére is jut, s az egyik Viktorral •n sincs szig®1" Hfafi'? mediábólpontosan nem tudni, hogy melyik is ég. Ebben az" l^^ffifijató.) : nagysága és®' bkedetet a meSltélhetetlen torgyáni médiacse­agszámok dón® kyfi! (m°"dta, nem mondta, elkoboztatta, nem ko­mi különbsége) )(ni " el< bent volt a futballisták öltözőjében, nem volt :redmé®)' «%,„,, m'"úztere stb...), semmiképp se mernénk a tobb elágaz®* f se tuHL s —^ nevelésére, ^ AlföldiiJuk' hogy a honi fóliák alatt, vagy épp a " Vánkákon nem gömbölyödik-e már nekünk a té­tben szignifik) íjj • '' 0®> a Lőrinchez kapcsolódó népi megfigyelés et mutat a M«*% (fi,aho® mi, perczeliek tudjuk. Mert mi történik, ;k javára. ^ndorf firad a csengelei, pusztaszeri, a balástyai és a íekvenciák: %lt ,y dinnycfi>ldek termése még október elején is? tfospilanos ke" föl e lyenre példa). Aztán, melyik Lőrincet is ruházzuk biológiai hatás" tugu"em.'épPen "ép ajkára illő cselekedettel? Az idei ják a magasabb1 Á)'. semmiképp se lehet vízválasztója a dinnyék zel a növény & »js> ének, hiszen akkor még javában tombolt a . i napvobb <ttüf\a dinnyék bizonyíthatóan ehetők maradtak. A ,7 -' -íel F m'>eri tna„ /!/.;,» i t „JXhh .,,,„ c a több ia °en meg (Viktorral karöltve) még odébb van. S iményekben otoxikus hat®5. fé'biv tSZép' nagy' Mc®" dinnye? Úgyhogy a Kedves ízért ihieknek> a jódinnyés nyarunk ellenére még l az őszi állo®4iií!rt mibe beletojni! Nem is mondhatok mást, leni különbség?1 °gy °hassák figyelemmel a heti Kitekintőnket: revenni (ez a " í is igazolódó®' lospilan 1 kg|1K a között hal volt. „ ospilanos cs® gosságának csávázási ko g mennyiség 2500-3800 f< kell állítani tiltásokkal, tett vetőmag ól és az állon) slmaradásának illetve 3 4-5®"! bletből te) így gondolj®) imszerűsíten1 akat ahhoz. I*® pce hálás növ •tnénk felhív®1, a csávázás a Mospilai-­íhhez a tech®® következő: gasztóanyag®' használjunk í avax). A jó a csírakori be ; megvédi a ®® 5-2 dl/q vető®" W yenletes k*) Vift VS°Tb0' el a ragasztót otthont gítva, majd a y \ folynak immár eloldva - fi S* röbbszöri át"'\l<V k°re|e terulö kenyérkereset • nt csaknem har­sának engede-, 9yóri munka volt, >en a napoké [ d ^"hetest ,oszerr K ^ Qr>ya körüli föld '^taelyet időnek tel­Suin*®1 % k"?*1*' maid adtak Hung^Kv41*- MatU'a bé" a sors ispilan V iscsiaszky Mihály: Föl akarnak szorítani a tetőre! (Fotó: Gyenes Kálmán) volt a rávaló t0J r°"a. Nekem már elég * támogatás' ffi a""yi a tanya köré, ívázógép bC° Sh fii tizennégy holdra nem aspiráltam, (FVM Cs^V*? "f ű fivatala). ® ( V fi kmegy akert­fajtaajánla'? °z se ugy lett. egied), a ka'á) \ 0lya" sze~ •ajánlatáról K a kiválaszt®5 \ fifi erre jön az auto­itjairól, vala" \ fififik ezJ is a gazda­J — ®l>- fieul és hiába jártam ""a az összes létező ok csávázás' "P fifiál és hiába jártam írói (Sumn"^ \ , , » ., el® iu..a vegen belattam: ör­i Kit.). AZ , , <o, „ r® ez, nem jutok vele (fi?/ A ó visszamért földem "old s annak is a na­gyobbik felét viszi az autópá­lya, mégis az utolsó helyre ke­rültem, föl akartak szorítani a tetőre. Minisztériumot, hét ügyvédet megjártam, azt mondják, hogy jó ügyvédeket, és nem jutottunk az ötről a hat­ra. Mindig mindenhol csak a papír számított. A hivatali em­berek egymás között gyorsan megbeszélik, hogy mikor, kinek legyen igaza. Mérnök mérte azt a földet is, ami mégis ju­tott. Ugy lett előbb, hogy a ta­nyaudvar kútjának kávája az enyém, a gémje már másé. Alakíttattam rajta. Már min­denkinek fizettek, csak nekem nem. A régészek itt ásnak, biz­tos, hogy út szalad majd itt. Lebontottak 14 tanyát és az árát annak ki is fizették. Úgy látom, hogy aki szegény lett, az nem a maga szegénysége miatt lett az, a rendszer tette azzá. Amiatt, mert amit a sokaktól elvett, odaadta páraknak... Az árokparti beszélgetés végén Matula bácsival meg­egyeztünk, hogy már majd­nem nyomon vagyunk - saj­nos, csak az épülő autóút nyo­mának vonalán. M. T. Álcaháló a sövényházi át mentén Bíráék útszéli dinnyéje Medgyesegyházáról való. (Fotó: Gyenes Kálmán) 6173 Qtula bácsi panasza rí® f* Szokás ráfogni szójá­tékkal: a Bíró család min­dig a maga bírája. A sán­dorfalvi Biróéknál ez ép­pen nem igy történt. Min­dent elmondhat magáról László apa, Ani anya, Rita és Edda nagylány, csak azt nem, hogy eddigi éle­tüket igazából maguk alakíthatták, megszab­hatták, hogy a sors mi­lyen ítéletet hozzon rájuk. Ugyanis egészen más­képp alakult az életük, mint gondolták, de hál' istennek: jól alakult. Robog a nép a sövényházi úton. Harckocsival, teherautó­val, személyesen, s ki hogy tud. Edda, a dinnyeárus kis­asszony meg anyukája egyál­talán nem neheztelnek emiatt. Akad olyan is - mondja Ani asszony - aki megáll. S olyan is sok, aki vesz dinnyét. Gya­korlott számológépes mozza­nat, s máris megtudjuk, hogy az előző nap ennyi meg ennyi kiló dinnyét vittek el az út menti gyorsárudából, amely igazából csak kirakat, mert a katonai álcahálóval körbevett kis fészer a fő dinnyetartó hely, belül a nagykapun. Az utcai kispadot, amely a fa hűvösében pihen, mintha az út széli beszélgetésre találták volna ki. Kicsit elviccelődünk az út széli és az útszéli beszéd közti különbségen, hiszen Bí­róék világot látott emberek, jól tudják, hogy a kettő egyál­talán nem azonos. Esetünkben aztán végképp nem, hiszen se emelt hangra, se haragra nem volt okunk. Csupán a történet ér egy jó misét. A Korpa család sarki házá­ból egy fiú és egy lány röp­pent, ha már mesébe illően kezdtük Bíróék történetét. An­na Szegedre jár az egészség­ügyi iskolába, de nem igazán kedveli, otthagyja s fölmegy a nagy Budapestre, beáll a tele­fongyárba, ott megismeri ké­sőbbi párját a mezőkövesdi Bí­ró László személyében, dol­goznak, mint a kisangyal, már mint kétcsaládos férj és fele­ség járják az országot, szerel­nek a szovjetunióban, a Moszkva melletti Dubnában, a németeknél, akkor még a kele­ti oldalon, éppen belekezdené­nek a Fehérvári úti társasház építésébe, mikor érkezik a rossz hír: a mamát baleset ér­te! Ápolást kér, irány vissza, haza a sándorfalvi Sövényházi útra, annak is a sarki házába, amelynek faluba induló oldala akkoriban már nem a Garasos, hanem az Alkotmány nevet vi­seli. Mivel Lajos papa már előtte végérvényesen elkö­szönt a Korpa családtól, mu­száj volt az érkezés: - Megpróbáltunk mindent - igazít el Ani -, hogy édes­anyám mellé ápolót keres­sünk, de hétezer forintért egyet éjszakára, hétezerért a másikat délelőttre s ugya­nannyiért a harmadikat dél­utánra nem lehetett. Fizetés nélküli szabadságot vettem ki, hazahoztam a gyerekeket a Menyecske utcai iskolából. Közben az egyik szenvedő fél, a negyedikes szegedi gim­nazista Edda igencsak somo­lyog, mert akkoriban nagy volt a fölháborodás a „tanyára költözés miatt", hiszen akko­riban a sándorfalvi falusi isko­lát egyáltalán nem lehetett a fővárosihoz hasonlítani. Ami­nek emléke még most is ha­mar előjön, hogy itt, például, potyogtatós budi volt s az se­hogy se smakkolt a pesti lány­nak, anno a kilencvenes évek elején. Persze, sohasem biz­tos, hogy a nagyobbik Bíró lány, keresztelés szerint Rená­ta Rita ezért költözött volna ki nemrég, Hollandiába. - Vállalkozó volt, fodrász mesterséget tanult, de annyi lett utána a fizetni való, hogy inkább bébiszitterséget vállalt. Az Ultrecht melletti Huizen­ben talált helyet magának. Jobb is neki ott, biztos, mintha az anyjával kéne itthon dol­goznia. - Csak nem történt valami komoly összetűzés? - Á, dehogy. Kitanultam ugyan masszőrnek, de nem volt komoly célunk, hogy kozmetikai szalont is nyitunk. Közben a mama reggelihez invitálja lányát, aki csupán ki­segítője a diákmunkára fogott Eddának. Ha a nyúlánk fekete lány hangját nem hallom s formáját nem látom, a neve után biztos, hogy nem tudtam volna, hogy valójában fiú-e vagy lány, merthogy ilyen névvel én csak a miskolci rockbandát illethettem eddig. - Nem zavar, megszoktam már - szól az érintett s hagyná is, hogy a mama elmesélje, miért is e furcsa névválasztás, de vevő érkezik, ismételt nyüzsgés támad a sarki háznál és így a reggeli és a történet is marad. Azt viszont megtudjuk, hogy a mostani dinnye na­gyon olcsó, mert sok van be­lőle. A medgyesi gazda hatá­rozza meg az árat. Bíróék az út másik oldalán laknak, hét éve építették a házukat, a ker­tSt másnak adták, és mivel az apa is otthagyta a telefongyá­rat, jobban mondva, nem vál­lalt munkát az átalakult káef­tében, most kezdenek beleta­nulni a földesztergálás nehéz mesterségébe. Noszülgiázunk még: - Nagyon jó csapat volt a miénk, nyilván azért, mert volt akivel csak hatévenként találkoztunk - nevet a múlton Bíró Lászlóné. - Ha véletlen le is robbannánk volna az or­szágban hely, ahová mehet­nénk. nagyon jól esett, hogy a múltkor Szekszárdon köszön­tek ránk. Hála a sorsnak, lerobbanás­ról Bíróék esetében nem be­szélhetünk, mert egymás mel­lé épültek a testvérek házai s ha kell mindenkor kisegíthetik egymást. Annáék házához 1992 március 10.-én ásták az első ásónyomot s szeptember­ben abból indultak iskolába a gyerekek. Aki már épített, tudja, hogy egy padlásteres épület mennyi munkát kíván, de mint mondotta, ők szeren­csésnek mondhatják magukat, mert a portát esküvőre kap­ták, a rávalót meg olyan cég­nél kereshették, amely becsül­te dolgozóit. Beleprüttyög zsebünkbe a Bunkóka, a mindig fülre vehe­tő rádiótelefon. Indulunk más sarokra, más munkáért. Az már a Sors fintora, hogy a te­lefonközpontokat szerelő gyárnak épp a zsebtelefonok miatt fellegzett be igazán. Mi mégis maradhattunk Bíróék­kal annyiban, ha még egyszer ilyen jó munkahelyük lehetne, bátran vállalnának abban újabb huszonöt esztendőt. Ho­lott naponta tapasztaljuk köre­inkben, hogy az ilyen vágyra hatalmasaink egyre többször válaszolnak úgy: „Visszább az agyarakkal!" Ma|oros Tibor Sándorfalva útjai • Munkatársunktál A nyári eső és a belvíz okozta károk mértékéről még nincs pontos adat Sándorfal­ván, ugyanis a föld teljes kis­záradásáig tart a felmérés. Je­lenleg 90 lakóház kisebb-na­gyobb sérüléséről tud a pol­gármesteri hivatal statisztiká­ja. Az önkormányzat a lakóé­pületben keletkezett kisebb károk helyreállításhoz 20-150 ezer forint segítséget ad; az új­jáépítésre vagy ház vásárlására kényszerülőknek maximum 500 ezer forint támogatást tud nyújtani; míg a romos épüle­tek lebontására vállalkozóknak 100 ezer forintot biztosíthat arra, hogy a tulajdonos meg­oldja saját maga elhelyezését. Sándorfalván eddig - a sérült utak helyreállításával együtt ­körülbelül 10 millió forintot költött az önkormányzat kárel­hárításra. Az ürömben öröm, hogy a Kassai utca aszfaltozá­sának teljessé tételére, az otta­ni út menti árok elkészítésére összesen körülbelül 13 millió forintot költhet az önkormány­zat. A Kassai utca szeptember­re újul meg. Evett jé dinnyét az idén? Halász Miklósné szaty­mazi édesanya: - Mivel há­rom kislányom nagyon sze­reti a dinnyét, vettünk a zöldségesnél. Klaudia és Ka­rolina görögöt, míg a két­éves Klementina inkább a sárgát szereti. Ötünknek ha veszek egyet, az ára mindjárt fölötte van a háromszáz fo­rintnak. És a dinnyéből nem mindig marad az apjuknak. Ezen a nyáron nem panasz­kodhatunk, jó dinnyék vol­tak. Veres Tibor szegedi sör­gyári képviselő: - Szinte csak jó dinnyét ettem. Nem lékeitetem meg soha, min­dig megbízom az árusító­ban, ugyanis ő ért hozzá, s én mint vidékjáró kereske­dő, az Amstel sörgyár ke­reskedelmi képviselőjeként a bizalmat fontosnak tar­tom. Egyszer Szentesen, négyszer Szegeden vásárol­tam dinnyét. És, amit Csík­szeredában vettem, az is jó volt. Gombos György forrás­kúti gazdálkodó: - Nem va­gyok ellensége a dinnyének, habár eddig többre becsül­tem a barackot. Az idei nyá­ron az őszibarack szinte ehetetlen, lehet, hogy a sok eső miatt, de nem olyan, mint máskor. Dinnye ne­künk nem terem, a dorozs­mai piacon veszem. Tapasz­talat, hogy a nagyobbjai volt a jók, azokból is a pirosbé­lűek, a csíkos görögök ízlet­tek. Huszár János zsombói rokkantnyugdíjas: - Telje­sen őszintén megvallom, hogy nem szeretem a dinnyét. Se a sárgát, se a görögöt. Az őszibarackot, a körtét, a szilvát szíveseb­ben megeszem, és tán még a szőlőt is. Ha nem lesz be­lőle harag még azt is eláru­lom, hogy a jó, hideg Arany Aszok sört többre becsülöm ezeknél, és gon­dolom, nem vagyok egye­dül... 1999. AUG. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents