Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-21 / 194. szám

M. AUG2J SZOMBAT, 1999. AUG. 21. FESZTI VÁLNYÁR 7 F/Ó Udvart*­Merre tovább? is nyilvánvalóvá ví or Józseffel elo» , és Dulcamara k® Margit Ékszer t nagy sikert T/égére jár a szegedi nyári fesztivál. A meghirdetetlenül is a inyítják es bangf \ S2űhní,tM „J, , _ , u:„„ elelő szerepeké' t, idővel a társul® művészei közé k pozsonyi zeneaft végzett fiatal ®® án, Palacka Adfi lella áriája után fi izismert műsorsz® álasztott: Verdi ° 51 Cuniza, majd " Juj Az orléans-i operájából R áriáját. Muzikajf izültsége, énekt®* imponáló, a gj1 , : áriával - a re d'Arc a szá»I :s tájaktól búc sikert aratott. fi* ajnos azonban a vivőereje, scí napos oldal szabadtéri játékok alatt tartó nyári programsorozat hiva­ffjosan ugyan nem vette fel a fesztivál" nevet, de az elmúlt ttevad alapján úgy látszik: a kilencvenes évek végére a vá­rosban olyan rendezvénynaptár alakult ki (vagy éledt újjá), ffely kerete lehetne egy hét héten át tartó nyári fesztiválnak. szegedi fesztivál egyelőre azonban nem több egy jobban fen'ezett programsorozatnál. Mindenekelőtt nem tisztázott: ffesztivál alakul belőle, akkor kinek szól majd? Az idegen­forgalomnak? A szegedieknek? A szórakozni vágyóknak? A •""részét értőinek? Sokszor hallható, hogy a szegedi nyárnak turistacsalogató­_ kell lennie; csak az nem világos még, hogy milyen ren­ezvények révén. Több idegenforgalmi szakember állítja, _ fi a gazdag nyári szegedi programkínálatból egyedül a zabadtéri játékok némely előadásával hozható Szegedre be­fő turizmus. A többi rendezvény közül a legszínvonalasab­" cs"k kísérőprogramként ajánlhatók az ideérkezőknek, .fijelöl, ha Szegedre jut is az idegen, legalábbis kérdéses, °gy a nyári időszakban megszaporodó haknik és helyi jelle­gű művészeti események felkeltik-e érdeklődését. Aki egy ki­"ffis nyitott szemmel járt a nyári Szegeden, meg kellett, hogy f lapítsa: a bőséges kulturális kínálat egy része hullámzó a v.vuc.tJvy „ s3nvonalú, helyét kereső vagy éppenhogy csak megszervezett hátrány t jele i Programokból állt, amelyekre aligha várható vendégözön. A n. A szekeste ^ jokent helyi művészeti eseményekre alapozott szegedi nyár r Géza eloszor { egy^ tanulsága, hogy a kulturális vonzerő nem teljesen azo­áját énekelte fi. fos a turisztikai vonzerővel S ha már az idegenforgalomnál :ímű Bellim <'r f műnk, várat még magára egy olyan műsorfüzei megjelente­ti Porgy ésWfil fie, amely kiemelt rendezvényként jelöli meg az ellenőrizhető lát, végül Gr« . ^vonalú programokat, és nem vegyit közéjük külvárosi tá­1 32 orok sfififi Z0kat« a nyárra amúgy is elmaradó találkozókat. i Pasquale Haü^ U" tehát Szeged idegenforgalmat vonzó fesztivált akar, ah­A fiatal bass JL hoZ a programkoordináció után a rendezvények tartal­színpadi rutint . fiatját kell gondolnia. A városnak előbb-utóbb fel kell majd lan legyőzheti ^ ""ftm „ nyárra szervezett kulturális eseményekkel szembeni és így éneklése b, kifejezőbb^ alkalmasprogramokat. yenlősdivel, és M fj fokoz alkalmas régig odaadással, sek egyéniségé^ ízkodva játszó fi Péter kíséretévé' 5zsef ráadásként í-áriát énekelte 3 zokott humofi mussal. íi­biztos kézzel kell támogatnia a fesztivál épí­Sáfár Mól* nusictf ai. Amikor az el leültem az öltözd >z, azt kérdeztem' Jl, most milyent* nagam? Hozzá v® a a nagy kontyokl1 khez, a kesztyű pedig belelépek' Jmbe, nadrágot >t húzok, és meb° adra. Ez most efi aturálisabb, min' Jdig hozzászoktn'' .n élvezem. Gyöm zámomra, hogy ' at énekelhetek, ' gész világát szét® éppen nekem ibbet, mint egy kiskosztümös nr :m. Azt mondja, m"' 1973-ban mut* először. in az előző SZÍ „ ihez szoktam, az'' larab, az operák, világához képest» kz eredeti Popfes^ ként még én is izban, igaz, akkoí iltam, és szinte s* a emlékszem belé" Milyen élményei lek ahhoz, hog1 tse Bevertyt? íz egy olyan sZ* ;n felmegyek a * . és el kell mon<r én a dolgokat, fú c ugyan emberi s® ek inkább moza' Időnként feltűnik kiderül róla valam olytatődik is tov'^ vál, más emberek : előtérbe. Nincs mélysége, foly nás daraboknak. Panek Sándor szabadtéri történetek Mosotyszünet A ... . . ... A szabadtéri hőskorá hak mondott 1959-es év­en Mentes József, a sze­]edl színház doyenje ját­fiotta a Budai Nagy An­7b(rn Szőke Dánielt. A e tefifg vidám Mentes az gyík szünetben búskomo­tai a büfébeti egy asz­k "dl. Odament hozzá to"a András: ~ Mi van veled Józsikám, m ^merek rád! Mentes csak legyint: - A múltkor, amikor ki­maradtam hajnalig, meg­esküdött a feleségem, hogy nem szól hozzám egy álló hónapig. Katona próbálja vigasz­talni barátját: - És te ezen még bán­kódsz? - Hát persze - mondja Mentes -, ma telik le a hó­nap! I Bemutatták a Popfesztivált a Dóm téren Röhögjük ki Amerikát? Az amerikai alternatív életformát idézve, motorosok is feltűntek a Popfesztivál szabadtéri előadásában. (Fotó: Miskolczi Róbert) Déry-Presser-Adamis­Pós Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című sikermusicaljének csütörtök esti bemutatója volt az idei szabadtéri szezon legnagyobb ér­deklődéssel várt premier­je. Kovalik Balázs sok lát­ványos ötletet tartalmazó produkciója azonban csak szerény sikert ara­tott. Jobbról hatalmas Mick Jagger-poszter takarja a kap­szulalakásokat tartó vasáll­ványzatot, amelynek legtete­jén két Walt Disney-figura reklámokat játszó televíziót ölelget; balról átlátszó gló­busz, benne a zenekar, tetején pedig a Csillagok háborúja két hőse, Luké Skywalker és Darth Vader két neoncsőből eszkábált „lézerkarddal" küzd egymással; elöl gyeptéglázott kifutó, a színpad előtt szemét­tenger autógumiból és hason­ló civilizációs hulladékokból. Az első pillanatokban ennyit mutat Horgas Péter díszlete. Benépesül a színpad, a hátul középen álló mozivásznon megjelenik a napraforgótáblá­kat átszelő, Montanába vezető kihalt úton a stoppoló fiú, majd a visszatolató autóban feltűnik József is. A filmen játszódó jelenethez a hangot a színpadon heverésző két sze­replő - Mészáros Tamás és Kamarás Iván - mondja. Ha­tásos megoldás - amíg szink­ronban tudnak maradni. Bor­lai Gergely és zenekara (Kal­tenecker Zsolt, Sipeki Zoltán és Papesch Péter) szerencsére izgalmasan, friss dinamiz­mussal, amikor lehet finom lí­raisággal játszik, megteremt­ve ezzel a zenei alapot a pro­dukció felépítéséhez. Ez annál is fontosabb, mivel egyre nyilvánvalóbb a ma is ható, érvényes dalok és a darab prózai szövete közötti minő­ségi különbség. Az irodalmi alapanyagul szolgáló Déry-re­gényt ma már aligha nevez­hetjük remekműnek, ráadásul idősíkjainak bonyolultsága, az elbeszélő részek monotonitása reménytelenné teszi hatásos dramatizálását. Hogy a musi­cal mégis évtizedek óta siker, elsősorban a Presser-Adamis szerzőpáros dalainak, a zenei anyagnak köszönhető. Bár Kovalik Balázs mindent meg­próbált, hogy egyéni színek­kel, tovább gondolható ötletes asszociációkkal gazdagítsa a szövegkönyvben rejlő értel­mezési lehetőségeket, rende­zésének mégis a dalok marad­tak a legsikerültebb részei ­annak ellenére is, hogy nem minden szerepre sikerült meg­találnia a megfelelő előadót. Leginkább a két főszereplő, a Józsefet és Esztert játszó Ka­marás Iván és Schell Judit éneklése kérdőjelezhető meg, s,ez akkor is rányomja bélye­gét az előadásra, ha egyéb­ként mindketten jó színészek. Manuelből genetikailag sza­bad, örökké vibráló, több sze­repből összegyúrt mefisztói figurát teremtett Nóvák Péter, aki nagyszerű éneklésével és stílusosan robbanékony moz­gásával valóságos katalizátora a produkciónak. A férjét elkísérő orvosnő szerepét játszó Kútvölgyi Er­zsébet nem törődik az előadás következetlenségeivel, a sok­szor mechanikus, l'art pour 'art ötletsziporkák közepette sem felejti el, hogy az átélhe­tő érzelmek mindennél fon­tosabbak. Amikor rá kerül a sor, tehetségével, szuggeszti­vitásával egyedül is színházat tud teremteni. A leszbikus Beverlyből a talán kissé ope­rásan éneklő Sáfár Mónika gyötrődó, emberi figurát for­mált. A további szereplőgár­dából a Bírót hideg szigorral alakító Balogh Cecília és a Franciseket exhibicionista vo­násokkal életre keltő Janik László tűnt ki. A második résjben a széteső mozaiksze­rű jeleneteket a tévéhíradós dramaturgiai szál igyekezett összetartani. A bejátszásokban bizarr volt látni és hallani a hírolva­sóként amatőr nyugállományú operadívát, a Szegeden is is­mert Szilfai Mártát. Ha épp nem Juronics Tamás koreog­ráfiája kötötte le a figyelmet, esetlegesnek tűnt a kábítósze­res mámorban ringó tömeg mozgása. Alaposabb elemzés tárgya lehetne, hogy az általá­nos érvényű dalok és a darab­ban lehetőségként benne rejlő szürrealisztikus víziók felerő­sítése helyett érdemes volt-e az amerikai életforma közhe­lyeinek paródiájává tenni a produkciót. Hallási Zsolt Búcsú *9y évre A Dé|magyarország fel i' hagyományait le|evenítve lapunk 0|íolc héten át kiemelt a "lakon tájékoztatott lé|78edi nyár fesztivá­a ff eről. A kulturális és jú|i"Ór°Vat munkatársai [f 3. és augusztus 21. cín!Ótt Fesztiválnyár sJteel 49 oldalpárt ké­tettek. Remélve, hogy yari összeállítások el­syer,ék olvasóink tet­s,.Stt, a Délmagyaror­á következű évek­j "' js hasonlóan kíván­kÖvetni a színesedő 0| —-i fesztivált Utolsó i„ a'párunkban olvasó­ja figyelmét köszöni a jj^tiválnyár stábja: 3»k Erzsébet, J. Me­ű .Fva, Jenéi Rita, Hol­j-;1 Zsolt, Panek József, jjtekas Csaba és Kéri iyarnabás újságírók, László, Karnok j^aba, Miskolczi Ró­j rt és Gyenes Kálmán a "Üporterek, valamint jj-^erkesztű: Panek ttdor. • Presser Gábor a Popfesztivál próbáin „A nagy tér lenyűgözött ## Presser Gábor maga sem tudja, hányféle fel­dolgozásban látta már a Popfesztivált. A Víg­színház tíz éven keresz­tül körülbelül négyszáz­szor játszotta, és a vidé­ki színházak közül is majd mindegyik bemu­tatta. Sikeresek voltak a német, a finn, a cseh és a lengyel előadások, és talán a legizgalma­sabb az, amikor a da­rab „hazakerült" Ame­rikába. Presser Gábor nem hagyta ki a Dóm téri feldolgozást sem, a főpróba előtti estén Sze­geden járt. • Magától értetődőnek tartotta, hogy Szegedre utazzon megnézni a pró­bát. Még mindig szívén viseli a darab sorsát. Hogy tetszik a szegedi előadás? - Nem udvariasságból mondom, de a szegedinél izgalmasabb darabot még nem láttam. Különös volt az az élmény is, amikor Amerikában dolgoztunk a Popfesztiválon, de ez a ha­talmas tér most lenyűgö­zött. Szenzációs a zenekar, kitűnő a rendezés, a színé­szek jók, és e beszélgetés­kor hátra van még 15 órá­nyi próba. • Idén mutatták be Kern Andrással közösen készttett legújabb musi­caljét, a „Szent István krt. 14."-et. A Vígszín­háznak azokról az évei­ről szól, amikor a Pop­fesztivált is bemutatták. Valóban ennyire meg­határozóak voltak ezek az évek? - Úgynevezett hosszú hajú fiatalok voltunk, akik éppen a tiltott és megtűrt zenei kategóriák határán játszottunk. Hirtelen lép­tünk be a Vígszínház életé­be. Újszerű folyamat kez­dődött akkor a színházban, és ennek hatására tömegek álltak sorba a jegypénztá­rak előtt, pedig akkor tripla árakon árulták a jegyeket. Az volt az a pillanat, ami­kor a rockzene Magyaror­szágon bekerülhetett a mű­vészetek közé. 9 Ugyanakkor sokan támadták Marton Lász­lót, a színház igazgató­ját, hogy önt választotta a Déry-darab zeneszer­zőjének. Egész sor Liszt­díjast soroltak fel neki, akik közül választhatott volna. A korabeli sajtó is azt írta, hogy ellensé­ges légkörben készültek az előadásra. - Nyilvánvaló volt, hogy a sajtó politikai sugallatok­ra támadott bennünket. Ér­dekes volt számomra, hogy Kern András a „Szent Ist­ván krt. 14." című musical­hez kigyűjtött egy kritika­sorozatot, amelyet ugyanaz az ember írt egy-három­négy-hét év elteltével a da­rabról. Először lepocskon­diázta, a következőben azt írta, megérdemelte a darab, hogy megérte a 100. elő­adást. Néhány év elteltével már az volt róla a vélemé­nye, hogy „forradalom van Prágában, mert a Vígszín­ház bemutatta a Popfeszti­vált", legutolsó írásában pedig egyenesen klasszikus darabnak titulálta. Marton a visszafogott ízlése miatt nem engedte beletenni eze­ket a részleteket a „Szent István körútba", pedig sze­rintem ez jellemezte leg­jobban azt a világot. • A 73-as bemutató és a mostani között 26 év telt el. Lehet ezt a darabot aktualizálni? - Furcsa volt, hogy egy napon megjelent nálam egy fiatal rendező, aki a fi­am lehetne, és akinek gene­rációja - teljesen normáli­san - zsigerből utasít el minket. Ez a rendező rá­adásul azt mondta, hogy ez a darab jó, és ő tudja, ho­gyan kell bemutatni a sze­gedi Dóm téren. Megnéz­tem most a próbát, és azt láttam, hogy Kovalik Ba­lázs nem aktualizál. Az túl olcsó lenne tőle. Kovalik messze fölötte van ezeknek a dolgoknak. A történet ­lévén egy zseniális író, Dé­ri Tibor írta - valószínűleg még sok év elteltével az eredeti formájában is ak­tuális lehet. • Beszéljünk most már önről: nemrég az Aranyzsiráf életműdíját vehette át. Ilyen díjat az emberek 70 éves koruk­ban kapnak, amikor már összegzik munkás­ságukat. Ön hogy Ítéli, mennyire jött időben ez az elismerés? - Azt hiszem, nagy szó, hogy ezen a pályán ezt az időt megélhettem. Amikor átvettem a díjat, megkö­szöntem a szakmának, hogy életben maradt, de ezen a filmet és a színházat is értettem. Bízom benne, rajtunk is sok múlott, hogy ez így van. A díjról egyéb­ként az a véleményem, hogy nem több. mint egy megtisztelő gesztus, amit az érett korával egyszer csak elér az ember. J. Mező Éva programok MA • Szegedi Szabadtéri Játékok: ma és holnap 20.30 órától Déry-Presser-Adamis-Pós: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical. A Liget-fürdőben ma 20 órá­tól „Nyársirató éjszaka", ze­nés fürdőzés a PRT zenekar­ral. • Stefan Frank (Németor­szág) ad hangversenyt holnap 19 órakor a Dómban. Közre­működik: Gyimesi Kálmán (bariton) és Simon Tamás (or­gona). O A tarjánvárosi Szent Gellért templomban holnap 10 órakor a Szöllősy-vonósnégyes ad hangversenyt, közreműködik: Szécsi Edit (ének) és Deák Ti­bor (orgona). Állandó rendezvények • A Móra Ferenc Múzeum­ban Móra Ferenc emlékkiállí­tás, „Szegedi Kincskeresők" matinétörténeti kiállítás, Ohio és környéke képzőművészeté­nek bemutatója, Lucs Ferenc képgyűjteménye, patikatörté­neti, természettudományos, régészeti, magyar szobrászati és néprajzi kiállítás, Móra­emlékszoba és a múzeum törzsanyaga látható. A Kass Galériában Kass János grafi­kusművész alkotásai, Vasco Ascolini „Versailles" című fotókiállítása. A Fekete-ház­ban: A rendszerváltás minisz­terelnöke (Antall Péter fotói Antall Józsefről), Huszárok, Csongrád és Csanád megyék társadalma 1867-1945 és Bu­day György grafikusművész élete és munkássága című ki­állítások. Varga Mátyás szín­háztörténeti kiállítása a Bécsi körút 1 l/A szám alatt találha­tó. • A Juhász Gyula Művelődé­si Házban a népi díszítőművé­szeti szakkör kiállítása. • A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárá­ban: XXX. Szegedi Nyári Tárlat. 9 A Somogyi-könyvtárban: „Bábeli nyelvzavar" kiállítás a könyvtár egzotikus nyelvű régi könyveiből. • A Bartók Béla Művelődési Központban a budapesti Pla­netárium hologram kiállítása. • A Kálvária galériában az V. Szegedi Művésztelep alko­tóinak kiállítása. a DM irta „Munkatársai elmon­dották, hogy Erzsike né­hány hónapja dolgozik a Szegvári Kendergyárban. KISZ-tag, hatan vannak testvérek, valamennyi nős és férjezett, csak ő, a leg­kisebb, hajadon még. Va­lószínű azonban, hogy nem sokáig, mert - amim elmesélte barátainak - az autót el akarja adni, hogy az árából kelengyét, bú­tort, ruhát vásároljon. Márpedig a kelengye há­zassághoz szükséges... Er­zsikének van is vőlegénye, Luli János, Szegvár köz­ség párttitkára, aki most vele együtt örül hogy a 17. heti I 321 530-as számú lottószelvénnyel ilyen sze­rencse érte őket." 1957. július 12.

Next

/
Thumbnails
Contents