Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-13 / 188. szám

ION aboitbaK fóliák, műtrágyák, <, háti permetezők, szők. izök: erékpár-alkatrészek, jlési anyagok, fitting8" I, ami a házban ís. a legkedvezőbb áro«! .: 62/405-428 s azon túli javítások 'izsgáztatás ikesítés. KÍVÜLI SILAT"! ik és csak mosT kLMERA i járművek 000 Ft-tól gy 100.000 arancia! 4 szatymazi Anonymus bb millió ember csodálhat­,g Gerdán, ahogy a Hold san „bekebelezte" a Na­'jd „kiköpte". A világ taján felkerekedtek az hogy elzarándokolja­ahol a leginkább élvez­ezt a nem mindennapi je­Ez nem volt másképp sem. profi" csillagá­a község határ­'ábort, és maguk köré az érdeklődő fiatalokat, Gátőröket, néhány napig * kémlelték. Tegnap dél­"kerestük a mobil csillag­hogy megtudjuk, lerült látniuk a jelenségből, kutatásokat végeztek, il­5 b°gy töltötték ezt a pár na­^tymazon. A kapun belép­|0tt2°kásos tábori hangulat fo­?v kinket: sátrak mindenfe­lék labdáztak, a felnőt­i -l nagy sátor hűvösében be­A táborvezető keresé­sére indultunk. Az első megszó­lított férfi mogorván azt vála­szolta, hogy alszik. Továbbmen­tünk. Egy fiatal hölgyet kérdez­tünk meg, a válaszán egy kicsit meglepődtünk. Ugyanis kiderült, hogy az a vezetőjük, akibe az imént belebotlottunk. Vagyis a morcos úr a főnök (aki ráadásul saját állítása szerint még alszik is). Visszamentünk hozzá. Be­mutatkoztunk. Na, ettől még mo­gorvább lett az ábrázata. Fenn­hangon kijelentette, ő utálja a fir­kászokat, nem mond semmit, kü­lönben is, mit keresünk itt! Ő ne­ves pesti csillagász, nem ér rá velünk foglalkozni. Nevét se volt hajlandó elárulni, csak annyit mondott: „Hívjanak Anonymus­nak!" Lehetséges, hogy Anonymus úrék valami nagyon érdekes, sőt titkos dologra bukkanhattak a szatymazi pusztán, amit nem kí­vántak az orrunkra kötni... K. I. urna. msemm msmm^S güeszjJ IIK 1)1 II S l vh ^ mim^M^mmmm mmBúimmi m­k'STELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, ételek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fú út 88. Tel.: 62/269-397. Batóstya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 6Z/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság túr l/A. Tel.: 62/276-542. 91<-ÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, U"és, Fogarasl u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-Z3I. Forráskút, Ú| u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. IO/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, F<5 u. 2. Tel.: 62/285-1S4. ^ATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, ^tymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. S. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504 NYOMDAI SZOLGÁLTATÁSOK: 62/420-819 AUG. 13, PÉNTEK, 1999. AUG. 13. KITEKINTŐ 9 Lóvá tett ló? Vagy a napfogyatkozáskor mindenképp illő gazdai óvatosság hágott a tetőfokára?! (Fotó: Gyenes Kálmán) Amikor a zöld mezőre kék ég borult, s a hori­zontra felhők színes fény­nyomatai mosódtak, már meglobbantotta távoli fé­nyét néhány csillag, még a méhek is, mint ezer ki­csi helikopter, csupán csak lebegtek. A rezze­néstelen táj nesztelenné vált. Az idő végtelennek és hihetetlennek tűnt. Ek­kor valaki az üres pasztá­ba kiáltott: Brutális ez a totális napfogyatkozás! Mint érc kondulására, mozdult a nép. Tapsolt, tombolt. Az üvegfényes déli éj múlni kezdett, ha­mar visszakötötte gyöngy­koszorúját a Nap. Ra­gyoghatott. Durrant a pezsgő, rotyogott á hosszú lére eresztett paprikás krumpli. Napnéző szemüveget sorsára hagyó alkalmi táboro­zók az új idő ünneplésébe kezdtek. Gyepre, pokrócra ve­tették magukat. A napfogyat­kozásra a perczeli pusztára ér­kező táborozók ünnepe igazán ekkor válhatott teljesen felhőt­lenné. Merthogy egyáltalán nem annak indult. A hőségbe szerda hajnalon belopakodó eső igencsak rá­ijesztett a népre. Előtte a forróság és a ma­gyar vasút tette ezt. Bár né­hány kocsival megtoldották a pesti szerelvényeket, de ked­den, a szegedi gyorsokon már a kalauz se tudta magát végig­verekedni. Szó szerint „saját levében főtt", aki részese kí­vánt lenni a teljes napfogyat­kozás látványának, hiszen a hőmérő higanya már legszíve­sebben magától visszafordult volna, merthogy közelébe ért a negyven fokot jelző rovátká­nak. Mindemellé a kedd dél­utáni sebesvonat Pesttől Kiste­lekig három és fél óra alatt tet­te meg a két és fél órás utat. (Ahogy mondják: Kecskemét­nél már kívül is kapaszkodtak. Azt azért nem mondhatjuk, hogy a magyar vasutat váratla­nul érte a napfogyatkozás, és egyáltalán nem készült rá, mert másnap már jöttek a kü­lönvonatok, némelyik szinte kísértetvonatként, alig pár em­berrel robogott.) A perczeli pusztába érke­zők, több mint húszan, mégis szerencsésnek mondhatják magukat. A félegyházi sze­mélyvonat megállt a kisteleki szőlőki megállónál, igaz, ép­pen ellenirányba esett az uta­zás, mint a tömeg érkezése és az eső is elállt kilenc órára. Sőt. Kevéssel a napfogyatko­zás előtt meg a Nap is kisütött. Mire a Hold takarásába ért, és kezdett fogyni, már a legreme­kebb időnek nézhetett elébe az alkalmi Napnéző csapat. Sötétnéző vidámodásra ké­szültek. Néhány nemrég ballagott ságváris diák, természetkedve­lő szegedi egyetemista határo­zott úgy, hogy „ha esik, ha fúj, a napfogyatkozást a kisteleki mezőn éli át". Erre tekintettel cuccoltak, szerelkeztek föl Na­pot néző szemtakaróval. Egyi­kük még vaskos meglepetéssel is szolgált. Útközben talált egy lengyelt, aki a tenger melletti Sopotból keveredett Szegedre, s ha már így esett, hozta ma­gával a másik két lengyel di­ákhoz, Aniához és Wrzosek­hez, aki már útban volt Kiste­lekre. Mégpedig a most érett­ségiző Nóvák Anikó meghí­vott vendégeként (ki a toruni egyetemistákkal még a koráb­bi angliai diáktáborban ismer­kedett meg) és a kölcsönös ba­rátság okán választották Perc­zeit a napfogyatkozási cere­mónia színhelyéül. Mateusz Lasota - így hívták az idevető­dő lengyelt - kicsit egyedül érezte magát, de mivel angolul mindenkivel szót értett, ezt el is mondhatta, meg azt is, hogy ennek ellenére igazán örült a diákszerencsének, mert a ma­• A napfogyatkozás csöndjében - Kisteleken „Zöld mezőre borult a kék ég" Dóci falunap • Munkatársunktól A dóci önkormányzat képviselő-testülete a helyi művelődési házban és kör­nyékén rendezi ineg augusz­tus 21-én és 22-én a faluna­pot. Az első napon, szomba­ton ünnepi misét tartanak, amelyet a rendezvény meg­nyitásának ünnepsége kö­vet. A település virágosításá­ban élenjáróknak oklevéllel köszönik meg fáradozásu­kat. A műsor keretében be­mutatkozik a dóci gyerekek néptánccsoportja, illetve a Csillagfű asszonykórus. A megnyitó után az érdeklő­dők az általános iskolában megtekinthetik a macikiállí­tást, délután folytatódnak a szórakoztató előadások, mű­sorszámok. Láthat a közönség társas­táncot, citerazenekart és bűvészt is. Este: nosztalgia­bál. Másnap, augusztus 22­én látványos programnak ígérkezik az autós terepver­seny, amelyre bárki bene­vezhet, ha érvényes jogosít­vánnyal és járművel rendel­kezik. is zavartalan kapcs" ;yen, ha nem éln£Í Ez nem is csak a­;rjed ki. Bárhogy1; ődött az apasága­iiáddal, nagyszülő* testvérekkel is lét" kapcsolatot. társadalom hogf i tudomásul ezt1 íban előítélettel I" tt helyzetet? z egyre kévést Kedves Környékbéliek! 1}8y szavunk se lehet. A Nap végül is tartotta magát a törvé­"yéhez, akkor és úgy bújt el, ahogy eddig bármikor. Előre fentett időben, milliók szeme láttára. Ha azt mondom, hogy IffPi napfogyatkozás mégis beszéltet magáról, remélem ak­m[jfm íárok messze az igazságtól. Már csak azzal is, hogy „ let ynm lóvá le" bennünket. Megvetette a sok szemüve­ivente 27 ezer gy£I s 's dobhattuk is volna ki azokat mind egy szálig, ha az utolsó rint a válás. Fel"" fiatban nem derül ki, hogy mégis csak kiderül. (Az alkalmi úatt nincs ma a * fanok mondják: az esővel, borulással való ijesztgetés nélkül inban különösei1 fyon egyhangú lett volna a behírelt esemény, így legalább : a házasságon kivl Jf örült, aki örült s volt miért izgulnunk. De, még egyszer t gyermekekkel M Mont: szavunk se lehet! Hogy úgy mondjam: A Nap állta a Ettől " Amit ígért, betartotta. fomagam - micsoda önzés, Istenem? - szerettem volna, ha Percnél jóval tovább marad a sötét. És ne csak évszázadon­""t legyen! Miért is? P l fa nem hamvadó optimizmusom tüze arra biztat, ha a yjogyatkozási sötét pár pillanatnál tovább tart, esetleg még o vetkezhet a várva várt magyar csoda. Például a hirtelen jött j0 P "lőtt hamarébb fölvirágozhat az ország. Nincs kizárva, yj? " tar'ós sötétben a bűnözők beleunnának a sötét ügyekbe. n^aouua j se elképzelhetetlen, hogy a hosszan elnyúló éjszakákon ics súlyos kizáró" f'oporodna a jó házasságok száma. És nem látnánk egy indolva ezeket. f"' dolgot, ami a világosban azonnal szemet szúr. Az elcsata­m szabad a gye? cíj belvízelvezető csatornákat, a kikátyúsodott utakat, az iegeníteni a máj" "Mgolt földeket, hogy csak a legszembetűnőbb bajainkból ől, mert nem tud* „ Tehát, olyasmire vágynék, amire mindnyájunk vágya )r lesz rá az ék? N- Olyasmire, amelyeknek most igazából hiányát szenvedjük. e. A kapcsolattal* Jmiért a napfogyatkozás sötétjét kérem ehhez? lek érdekében frl nem a hatalmasok jóindulatát? ózni, és biztosít'*, minapi mizéria kapcsán megfigyelhettük: ezt a földön szakadjon el a f "örvényes jelenséget mindenki ezer szemmel figyeli. Ez ídtól. hjtt 0re beharangozott sötét ügy, amelyben pontosan kiszámí­Tabák A" a^fmert » a világosság mértéke. A másfajta sötét ügyek, igen ' sajnos egyre jobban átszövik a magyar társadalmat, OH Sa* mértéktelenek, és igencsak kiszámíthatatlanok. Emi­ese'leg menetrendszerűen is érkező társadalmi sötétség r nem okoz akkora örömöt, mint a Napot takaró Holdé. Csak hurráznak miatta. elJes napfogyatkozásnak még mindig sokan tapsolnak. Fö­L HIDRA egykal*"k*azok, akik tudják: ez a sötét nem az a sötét! No, de in­rös csaptelepei, 6 ne is bonyolódjunk a sötét ügyekbe. Soká lesz még újabb a inth "apf0gyatk0zás­'ható, tUzta ügyek reményében köszönti Önöket: an sem. 1 működő kapcs"1 élő szülővel, és saládjával. Egy" , bármi történhet ó szülővel! A"" gy fogalmaz: W ó szülő meghal,» éled a másik sz« leti joga. A gyei"* adózásába kerül, gyar puszta közepéről láthatta a sarlóként tűnő, s ugyanúgy vissza is érkező Napot. Cso­dálhatta a ritka természeti je­lenséget, azt, hogy a horizont több színében pompázott. Lali - írásos nevén Nagy Judit ­tolmácsolta így a lengyel diák mondatait. S ezt se a miskolci Bíró professzorék, se a pesti Megyesiék, de még a tiszalöki Antalóczy rokonok se cáfol­hatták meg. Az alkalmi per­czeli csapat telefonkapcsolatot tartott Siófokkal ( a barát Kaj­tár Feriék ott táboroztak), néz­te a tévés közvetítést és a vé­gén, mint nap mint nap a Nap, menetrendszerűen szétszéledt. Ki erre, ki arra. (Gera Brigitta például Balástyára, Martonosi Linda meg Makóra, a többiek vissza Szegedre) Nemcsak az említett Mateusz Lasotának, Remigiusz Wrzoseknek, Ania Paneckának, hanem remélhe­tően mindnyájunknak örök él­mény marad, hogy végül is a drukkolás bejött s a dróton pi­henő madár nem esett le, a szomszéd tanya állatai életben maradtak és a birkák se bolon­dultak meg. Pedig, ahogy mondták, minden okuk meg lehetett volna rá, hiszen ilyet még nem tapasztaltak. Ha már az igazság papírra vetésének perczeli módjánál tartunk, annyit elárulhatunk, hogyha egy kicsit jobb az idő, a mi birkáink is világhírűek le­hettek volna. Mégpedig Hódi József tévésember kamerája jóvoltából. Fölhívták ugyanis pesti kollégái a napfogyatko­zás reggelén, ha talál pusztán legelő nyájat, amint éppen a gémeskútnál tör rájuk a napfo­gyatkozás, vegye őket filmre. Kaptunk az alkalmon, világ­szenzáció mégis csak világ­szenzáció. Sajnos, az eső köz­beszólt. A legjobb jóindula­tunk ellenére is a biricák a ho­dályban maradtak. Mivel más újság megírta, hogy a napfo­gyatkozás esőnapja csaknem nyolcvan év múlva lesz, bi­zony, a perczeli puszta népe e látványosság nélkül kénytelen viselni odáig az időt. Majoros Tibor Milyennek látta a jószágokat? Zónai Antalé, forráskúti gazdaasszony: - Szerintem egy kicsit nagy feneket kerítettek ennek a napfogyatkozásnak. Én ugyanazt csináltam, mint máskor. Enni adtam az álla­toknak, kapáltam a kertben, ebédet főztem. Pihenésképpen kiültem az udvarra és enni kezdtem egy hatalmas szelet görögdinnyét. Evés közben a ház fala mellett álló fa lomb­jai között figyeltem, ahogy a Nap lassan „elfogyott". Előző napokban a rádió is mondo­gatta, hogy lessük meg az ál­latokat, miként viselkednek napfogyatkozáskor. A kacsák és a csirkék elültek ahol vol­tak. Ránéztem a malacokra is, de azok nyugodtan turkáltak a hátsó udvarban, mintha mi se történt volna. K. T. Krisztin Géza, szatymazi nyugdíjas mozdonyvezető: - Az idén lettem hetven­éves. Nagyon örülök annak, hogy részese lehettem egy ilyen csodálatos élménynek, mint a szerdai napfogyatko­zás. A kertben egy hegesztő­szemüvegen keresztül figyel­tem a napot, a feleségem pe­dig egy széken ülve hámo­zott valamit. A sötétség alatt az összes kacsa és tyúk az asszony köré sereglett, majd miután ismét kivilágosodott, visszamentek az udvar végé­be bogarászni. Két hízót is tartunk. Hozzájuk nem néz­tem be az ólba, de semmi zaj nem jött felőlük. A malacok nyugodtan „vészelték át" ezt a különleges természeti je­lenséget. A kutyáink és macskáink pedig ugyan úgy viselkedtek, mint máskor. Ancsányi Ferencné, sán­dorfalvi konyhai kisegítő: - Szabadságon voltam szer­dán, így a házunk udvarán nézhettem a napfogyatkozást. Hosszú a munkaidőm, így csak néhány állatot nevelünk. A két disznón és a pár tyúkon kívül a két házőrzőnket kell ellátnunk. Általában délben szoktam vizet adni a hízóknak, ez így volt szerdán is. Mikor bementem hozzájuk, észrevet­tem, hogy mindkettő az eget kémleli, de emellett nyugodtan viselkedtek. A baromfik abba­hagyták a kapirgálást és elin­dultak az óljuk felé. A kutyák nem ugattak, hanem mind­egyik a saját vackára húzódott. A kétperces nappali éjszaka után a csirkék és a kutyák elő­jöttek a rejtekhelyükről, a két sertés pedig inni kezdte a vá­lyújukba öntött vizet. Farkas István, zsombói földrendező: - Egy kicsit rossz a sze­mem, így csak a besötétített szoba ablakán lestem ki né­ha a Napra. Inkább a televí­zió éló közvetítését néztem a feleségemmel együtt. Két malacból és hat tyúkból áll az „állatseregietünk". A dé­li harangszó után pár perc­cel a sertések elé öntöttem a darát és a moslékot. Feltűnt, hogy jobban ennének, mint máskor, de nem nagyon foglalkoztatott. A csirkék az udvaron kapirgáltak, de mikor a Hold teljesen elta­karta a Napot, megindultak az óljuk felé. Csak ennyi változást hozott a portánkon a napfogyatkozás. A macs­kánkat érdekelte legkevésbé a jelenség, elnyúlva feküdt a verandán és szunyókált.

Next

/
Thumbnails
Contents