Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-03 / 153. szám

)9 JÚL.0MBAT'1999- JÚLSORSOK 9 "alaha juhász volt, az* irigyelt nagyvállalkoPSSXC^ Kereskedett fél KeeWmek' ma'd e9Vsler áfacsalónak minösíurópával, megvásá..i a Ceausescu-palotá'^"fiónt bútorcsodákat, /^"Mkát adott húszezer is. Az/ gon. ására, péi rW /ejtórésJ--; birós- és grol van si mint évi ^^ i akadnak s^ Q kecskeméti raéan rop/wT n Ugye m - r mjn. esUt a távot, ' . kitalá|ta _ esakjs ak. Talan ef n mégis kii v Éva. Az elyezést a h em 6 lett a enyzője. Cs^ , 1 ezüst- és Az akasztói nagyvállalkozó Szeged fociját segíti... Újraépül a Stadler-birodalom? er Józsefről szólhat riport. Akit szeretett falujában, Akasztón zgettük például arj, van"e e'ég pénze, 'giája ahhoz, hogy új• * , , Vépitse a Stadler-biroisarhelyre. t|at világbajnoki e azért akadL küszöm h nem ^ lat a nemzeti Stadler Józsi az juhásznak van leg% l tű neeyven kami°nja, és Pénzt keres, hogy tíz év ZYnvrn k megVCSZÍ ^ A1ítmenyt nyírj. Akárhogy is S7Ámolom íny, amely »«5ok infomiácjó két mon_ ) elfért. Én pedig nagy K* titkolt hitetlenkedéssel —4ttam akkor, a kilencvevek elején a kiskőrösi foI Soneróbt* kerítése mellett az is:len, kerékpárt támasztó 0 ^JL-j'Vüit. Még hogy. Stadler, 9 PUC*uhász? Es negyven ka| Ezt csak nem mondhatJiolyan - vitatkoztam sebízott abban, >n s mivel a^j^ igen. sgyőzésével a^ély barázdákat szánthaIcsípik a cso, megdöbbenés, máris lelyét, és be]üöten zúdítoUák rám az nyolc közé. A és újabb információkat ' optimista vM,0S orosz, meg ukrán üzgazolta, Lesfe Stadler Józsi & ;tve jutottak ^ Józsinak ivetkezó ket K Bács-Kiskun megyei ián rémáloms!aságon akkortájt is } t: a fővárosi gros eszéről, meg egy foe az eséJyl >tról, amit a derék ju1 a szegediek megyei bajnokságból egingásait, e^ajd a világhímévig. t, majd óriási t nagy küzdeleftf/on Q puszfóban : is megnyerte. ' senki nem t»,s> tengernyi vizet megi búcsút jelenj már a Tiszánj s ús a követke^tőteg sok-sok tonna öntött. A köi% lenyírtak már a búsan att a Szeged vó magyar birkákról is. aan a harmadiJarország sokat megért tett és nem ju'rai pedig megtanulták yolc közé. ien - éppen az akasztói i Géza: - A Némber, Stadler József t jelent szám%t is szemlélve -, hogy ;soportküzdele<arországon minden megverettünk volnál, de még gyakrabban yok egész évbft ellenkezője is. Mert tek, elérték a l a csodát! - kiderült okat, tehát Pa kiskőrösi biciklis emzomorkodni. 'inden szava igaznak biő szezon is hjn. stadler úr agyoniri:rülne, akkor ^vállalkozás-birodalmat úégedett lenneH ki, kamionjai éppúgy • osan mozogtak Ukrajnálósítás a Szehint Romániában, s mire Altalános Vasait kukorékolt a kakas az a Három musfci határban, fölépült egy az Izometria tf magánstadion is a marársa Bt., az Oiusztában, amiben a bár irdszalon, sörö*terpeszkedő bőrfotelok ar, valamint aít émek, mint nem egy, lémet-Magyafiak mondott magyar élImi és Szolgá'beli csapat focipályájáagatásával késíljes infrastruktúrája. 'gy ez azért túlzás? Mega

i De Stadler urat végigklMfll karrierJe sorén ezek a '••" ok. Előbb gazdasági sivélték túlzásnak, majd déses még a l"Ülenc esztendőt, amit el>os sérülést sZ^on kimért Stadler Józák Tibor sori a Bács-Kiskun Megyei újonnan érkezófcon a dr. Árvay Árpádbehelyi sérülésíette ítélőtanács. Mert birhet, valamintíz is megtörtént. Tavaly ít nevelésű fiatéban az egész ország :ási lehetősége'tát megfeküdte a hír: a >an van még Sígon az mondatott ki, álnaki Csanád n csodatevő juhászlegény i. A klub július V nem más a bírák szei edzőtáborba iónt egy olyan társadaő 18 fős keretet! veszélyes egyén. Aki tervezik kiala^tben foglaltak szerint ik azt is elméén nagy értékre elkövezéráldozatolt csalás, adócsalás, számrülnek meg, ha jósi fegyelem megsértéIső hat hely va1 magánokirat-hamisítás égez. Ehhez a Wan 's bűnösnek találtaosítottak, csak akozel 2 milliárd forinttal ; kell bizonyítaf' rövidítette meg a magyar álla- mot. Stadlert, az akasztóiak Józsiját azon nyomban bilincsbe verve terelték a börtönig. Szép, hogy lecsukták, hiszen még Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora" című freskójának áfáját is visszaigényelte - harsogtak a kárörvendők. Még ilyen nagy szemétséget! Egy gyilkost nem ítélnek kilenc évre háborogtak a Stadler-hlvek. S bizony kiderült: ez utóbbi tábor sokkal népesebb volt. Ez persze Stadler Józsefen nem segített: több mint egy évig raboskodott a juhászból lett nagyvállalkozó a kecskeméti börtönben. Mígnem aztán a Legfelsőbb Bíróságon úgy döntöttek a tanult jogászok: új eljárást rendelnek el Stadler ügyében. Addig pedig költözzék csak szépen haza lakályos kis falujába a stadionépítő. Vállukra emelve ünnepeifék Ez meg is történt. Bográcsban főtt a pörkölt, hajnalig szólt a zene, amikor Stadler Józsefet vállukra emelve ünnepelték az akasztóiak. Mi pedig arra voltunk kíváncsiak, mivel is tölti napjait, hogyan emlékezik perre, bíróságra, börtönének zárkájára az egykori milliárdos - egy héttel azután, hogy az utolsó falat pörköltet is kikanalazták az ünnepi vacsora asztalára tett tálakból? Máris elárulom: ha valaki példánkat követve Stadler úrral szeretne találkozni, még véletlenül se akasztói házánál keresse. Ugyanis a falu leghíresebb embere a börtönből hazatérve, stadionjába költözött. - Minek is laknék én otthon, túl nagy az a ház egymagamnak - fogadott bennünket Stadler József pazarul berendezett irodájában. Ami - elnézve a heverőn összehajtogatott ágyneműt - mostanság hálószobájaként is funkcionál. Meg aztán a munkám is ehhez a stadionhoz köt, itt keresnek barátaim, egykori üzletfeleim, meg persze ide jött az a rengeteg televíziós, rádiós, meg újságíró is, aki mind velem akart beszélni - kínált hellyel Stadler úr. Arra kíváncsi a tisztelt olva• só, vajon a milliárdos stadionépítőjókedvvel fogadja-e most a vendégeit? Vagy inkább egy olyan férfi benyomását kelti, akit nagyon megviselt a több, mint egy éves raboskodás, élettársa hűtlensége? Mit is mondjak, nem könnyű erre válaszolni. Stadler József 1999 nyarán épp* olyan közvetlen, mint amilyennek jómagam, s annyi ember megismerhette a Stadler-birodalom fénykorában. De a hamisítatlan Stadler mosolyt bizony nem könnyű arcára varázsolni. Jó negyedórás beszélgetés után aztán csak elnevette magát. Hogy mitől is lett olyan jókedvű? Nos, az ellene felhozott vádakról beszélgetve én bizony rákérdeztem: • Mondja, Stadler úr, aztán mi is igaz abból a nagy tréfájából, hogy ön még Leonardo „Utolsó vacsora" című freskójának áfáját is visszaigényelte? Mert az tudja, ugye, hogy amikor ez a hír fölröppent, egy ország kapkodott a nevetőgörcstől megszabadulva levegő után... - Hogyne tudnám! Én magam nevettem ezen a leginkább, olyan képtelen volt a vád. Mert ez az Utolsó vacsora, mint cím, nem volt más, mint egy fordítási hiba eredménye. A kép igazi címe Stadler József: Minden vádpontban ki fog derülni, hogy ártatlan vagyok... (fotó: Schmidt Andrea) Úgy mondják, Akasztón vélhetően nagyon kevés olyan ember él, aki ne nyilatkozott volna már valamelyik tévé, rádió vagy újság riporterének - szólítottam meg a falu központjában két ifjú asszonyt. A hölgyek pedig nevettek s bólogattak: szent igaz., sokan faggatóznak feléjük Stadler ügyében. De ha megígérem, nevüket pedig még véletlenül sem említem meg a riportban, beszélnek ők szívesen a Józsi bácsiról - Nem tudom, más miként vélekedik róla, de én bizony azt mondhatom: Bilincsbe olyan ember a Stadler úr, hogy ő bizony még köszönés nélkül nem ment el senki mellett ebben a faluban - mondta egyikük. Munkát adott sok embernek, meg aztán itt van ez a stadion is, híressé tette vele a községet. Szóval szeretjük, de miért is ne szeretnék az akasztóiak? - Akkor maguk felé nem lehetett túl népszerű a kecskeméti bíróság, amikor kimondták: kilenc évre vonuljon Stadler József a börtönbe. - Népszerű..? Hát az nem. Mert csúnya dolgot műveltek a Józsi bácsival Mi aztán nem tudhatjuk pontosan, mit tett a törvény ellen, de egy biztos: számtalan bűnbe esett nagyfejű él ebben az országban, és mégis mind saját lábán ment ki eddig a bíróságról Bezzeg az akasztói Stadlert bilincsbe verve vezették el Ember nincs a földön, aki ezt megértené. Vagy maga ismer olyat? - fordult felém a másik hölgy. S láttam az arcán: erre a kérdésre csak egyetlen választ fogadna el.. B. Z. Táncmulatság volt, ami szintén egy nagyon értékes alkotás, de még hogy Leonardo... No, de nem ez volt az egyetlen hazugság, ami a személyemhez, vállalkozásaimhoz kapcsolódva elhangzott az elmúlt években. Rámfogták, hogy okiratot hamisítottam, ítéletben mondtak ki áfacsalónak, azt híresztelték, hogy fantomcégekkel kereskedtem. És most meg, higgye el nekem, sorra ki fog derülni minden vádpontról az, amit én mindig is mondogattam: teljesen ártatlan vagyok. „Koncepciós per volt..." • Egy biztos, új eljárás lefolytatását rendelték el a Legfelsőbb Bíróságon... - Nem is tehettek mást, mert ami ellenem Kecskeméten lezajlott tavaly, az egy koncepciós per volt. Mindenáron azt akarták bebizonyítani, hogy csalással gyarapítottam a vagyonomat. De árulja már el, miért tettem volna, amikor teljesen legális eszközökkel, nagyon jól működő cégeimnek köszönhetően volt olyan időszak, amikor naponta ötmillió forintot kerestem. Hat évvel ezelőtt, 1993-ben, amikor konzervektől italokon át a különböző kozmetikai luxuscikkekig mindennel foglalkoztam, és az én nagykereskedelmi vállalkozásom alá dolgozott annyi cég, hogy több, mint húszezer embernek adtam munkát, 12 milliárd forintos forgalmat bonyolítottam, s csak a nyugati exportom elérte a 125 millió dollárt. Rengeteg munkával jár, de termeltem is a hasznot, ami meghaladta az egymilliárd forintot. Ha ezt elosztja a munkanapok számával, hát már nem is olyan nehéz meglelni azt a napi ötmilliót. De mondok én magának valamit. Ha nem irigyelik meg akkor olyan sokan a sikereimet, nem küldik rám az APEH-ot, nem gáncsoskodnak, ellenőriznek, gyanúsítgatnak folyton, hanem hagynak nyugodtan dolgozni, egy-két éven belül minimum megötszöröztem volna a vállalkozásaim forgalmát. Ehelyett minden erőmet lekötötte a sok hasztalan küzdelem. És a végén még börtönbe is csuktak. Börtön. Nagyot koppant a szó az intarziás asztalon, pár másodpercig nem is volt kedvem a rácson túli élményekről faggatózni. Szóba hoztam inkább az iroda csodaszép berendezését, amiről az a pletyka terjedt el, hogy valamikór a román diktátor, Ceausescu egyik palotájának dísze volt. - Látja, ez így nem igaz. Az tény, hogy a kiváló romániai mesterek valóban Ceausescunak szánták a bútorokat, de mire megkaphatta volna, már elfogták és kivégezték. így aztán nem volt semmi akadálya annak, hogy megvásároljam. • A kecskeméti börtönben vélhetően ennél jóval szerényebb díszletek között zajlott az élete... - Valóban nem volt luxuslakosztályom, de én meg is mondtam, nem kérek semmilyen különleges bánásmódot. Nagyon elkeserített a helyzetem, hiszen pontosan tudtam, hogy ártatlanul bűnhődöm, de tisztességgel viseltem a sorsomat. Én bizony nem dörömböltem állandóan a falon, ahogy az már egy börtönben szokás, hogy ilyen, meg olyan bajom van. Velem csak akkor foglalkoztak az őrök, ha kiengedtek a cellából egy kis sétára. Hol itt az igazság? Az akasztói stadion értékét ma már milliárdban mérik • És a rabtársai? ők vajon hogyan fogadták, hogy az ország egyik leghíresebb vállalkozója lett az ágyszomszédjuk. - Megdöbbenéssel. Laktam én két olyan emberrel is egy zárkában, akiket halált okozó testi sértés miatt ítéltek el. Mondta is az egyikük: Milyen világ van itt Józsi bátyám? Én még embert is öltem, mégis csak négy és fél évet kaptam, magára meg kimértek kilencet. Hol itt az igazság? Mit mondhattam volna erre? Hiszen én ezzel a börtönnel elveszítettem mindent. Oda a családom, oda a focicsapatom, fölszámolókkal kell tárgyalnom. Soroljam még... • Élettársának elköltözése, aki ugyebár magával vitte a gyerekeit, nem csak önt döbbentette meg. - Hát igen, nagy híre volt az ügynek. Magam sem gondoltam volna, hogy a Mária tizen nyolcéves együttélés után - mert, ugye, azt tudja, hogy mi nem vagyunk házasok, Sáfrán Mária csak élettársam így cserbenhagyjon. Bár az is igaz, mást is elgondolkodtatott volna, ha a párját kilenc évre ítélik. De, hogy a gyerekeket is elvigye, amikor a 16 éves Mariettát, a 13 éves Zolikát, meg a kis Milánkát, aki 7 éves, minden, a barátaik, a vagyonuk, Akasztóhoz köt. Mondtam is a Máriának, ne költözzetek sehova, hiszen itt ez a nagy ház, de jóformán beszélni se tudtam vele. Nem látogatott, nem is nagyon hívott - sorolta a panaszait Stadler József. Majd hirtelen újra mosoly ült az arcára. • De most már itt a gyámhatósági végzés, mehetek a gyerekekhez - mondta Stadler úr, akitől megtudtuk: egyik alkalmazottja csábította el Sáfrán Máriát, s most Hernádon laknak, nem messze Kecskeméttől. - Magukkal cipeltek mindent, amit csak tudtak, és most abból élnek. De nem hiszem, hogy túl sok maradt mára az elvitt vagyonból. „Soha nem csaptam be senkit..." • De mennyi maradt Akasztón? Van-e arra pénze, Stadler úr, hogy újra fölépítse a birodalmát? - Rengeteget veszítettem az elmúlt években. Hogy mást ne mondjak, APEH-tartozás címén elvitték a 42 Mercedes kamionomat és teherautómat, de oda már a 15 IFA is. Viszont megmaradtak a kapcsolataim és a jóhírem. Alig értem haza a börtönből, máris a világ minden tájáról hívtak neves vállalkozók, dolgozzak velük együtt. Adnak pénzt is, csak kezdődjön a munka. Tudja milyen nagy dolog az, hogy ennyire megbíznak bennem? De nem véletlenül, mert én világ életemben tisztességes ember voltam, soha nem csaptam be senkit. • Ennek köszönheti, hogy lassan már egy népmesei hősként emlegetik az akasztói határban ? - Csakis ennek, mi másnak. Meg hogy munkát adtam az embereknek. De a rengeteg telefon, levél azt mutatja, hogy nem csak a falumban szeretnek. És most arra kérem, föltétlen írja le, mert nagyon fontosnak tartom: hálásan köszönöm mindazok támogatást, akik kitartottak mellettem, és hittek az igazamban - mondta Stadler úr, miközben már a messzeföldön híres stadion lépcsőit jártuk. • Még mindig nem bánta meg, hogy ide építtette ezt a fantasztikus, milliárdos értékű sportközpontot? - Dehogy bántam. A stadiont a falumnak szántam, ennek itt a helye, még ha most nem is tudom egészen pontosan, mi lesz a sorsa. Egy biztos, be nem zárjuk, el se gurítjuk, mert hogy nincs kerék rajta. De jobb is, mert amíg én raboskodtam, már biztos eltolták volna... • No, de a csapat, Stadler úr! A csapat! Hiszen egykor az volt az álma, hogy világhíres gárdákat fogadnak majd itt, az akasztói faluszélen. - Sajnos ebből nem lett semmi. És most egyelőre nincs is ahhoz se kedvem, se energiám, hogy új csapat toborzásába vágjak. De a focitól nem szakadtam el végleg, és ha segítséget kérnek tőlem, nem fogom megtagadni. • Úgy hírlik, hogy a most PNB-be jutott Szeged LC-t is támogatni fogja.. - így igaz. Van többjátékos is, akinek a játékjoga az enyém, pontosabban most már a kislányomé. S ha a Szeged LC elnöke, Nagylaki Kálmán igényt tart a focistákra, én örömmel küldöm őket Szegedre. Mert úgy vélem, hogy Nagylakinál jó helyen lesznek a fiúk - köszönt el Stadler József a stadion előtt. - És még valamit hadd üzenjek a szegedieknek mondta búcsúzóul. - A stadion kapuja változatlanul nyitva áll minden jó szándékú ember előtt. Kopogjanak csak be hozzám nyugodtan, mindenkit szeretettel várok... Bátyi Zoltán