Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-30 / 176. szám

JÚL. 30, PÉNTEK 1999. JÚL. 30. KITEKINTŐ 9 ntó rbafl japán és távol­iméit ötvözi sa századi stílus lás zenéjét tá ;rző kompon*1 /ette két méf égy méter át íér áttetsző* színpadra, i linkjét és te* igard Haidi k( mutatót a Bel íudvarban 1* i érdeklődő' * Jegyek kapb" jdvarban & nzeti Színi" egyiroi pszámunkban ivatbemu*'1 jelent cikk^ lelő fotót t; ahhoz a di® tartozik, ai end címmel ián rendez®' 62/425j* «2042-<® •m 62/484-2* uat jofloj-ír í3m444hj kfllj-í? Kedves Környékbéliek! íyjintha több időnk jutna a hasunkra, mint ez­•*- Jött... Ahogy jár kel honunkban a magamfajta legényember, tapasztalhatja: egyre több helyen adják meg a módját az evésnek s nem is kevesek szorgoskod­"ak a konyharemek Izekért. Teret engedve ezzel az ét­vaSytalannak látszó csipegetésnek, a nyimnyám fala­ugatásnak. Régebben, amikor még falt a magyar, "amarjában szalonnái-kenyérre katonázott. (Papriká­" ebesen hempergette, sózta, hagymázia üdén.) Le se nyelte az utolsó adagot, kocogott vissza a munkájá­h°z. Ebédre ritty-rotty levest kanalazott, hozzá krump­'! tarhonyát vagy valami más gyors ételt. Szusszantott ra kicsikét, ez volt a kávé. Mondják: nem volt az jó világ! A hajába főtt krumpli, az avas szalonna, a húsnélküli babkása bi­z°ny nem az úrhatnámság - és egyáltalán nem a fo­gyókúra miatt - került a mindennapi asztalra. A szűk­ig parancsolta azt az éhes has kívánalmaira. Gondo­°m> sokukban fölrémlik a múlt: gyorsan, laktatóan enni, hogy vissza jöjjön az erő, amit a kapa nyele, v"Sy épp a háti permetező kirántott az emberből. Pe­pecselésre nem volt idő. Ennivalóink egyszerűek, a eggyorsabban összerottyantottak voltak. Merthogy, artja a mondás: aki éhes, annak a kenyérhéj is édes... Ahogy a világ tágult köröttünk, úgy kezdtünk mi is 'soierkedni más ízekkel, más tájon élő emberek szoká­saival. Jómagam, bár volt tisztán tartott pórhetünk csikókonyha, tűzhely, sparhelt), mégis a bécsi bará­u"k konyhájában szoktam rá igazán a piritusra, ^gyis az asztali sütővel pirított kenyérre. (Azért mon­°'n> Rogy piritus, mert az apám mindig így emlegette P'ritóst, mikor gyerekként kicsit megfokhagymázva, ' "zsírral pofonhessegetve kapták kézhez.) Tetszett, "°gy az osztrákoknál már volt készülék, amelyet mi d'g csak az amerikai filmekben láttunk. Állíthattuk ",z idejét, csattant, csörgött s kidobta a kenyeret. Rá­ditük a vajat, tettünk rá ezt azt, kortyolgattunk hozzá cat, tejeskávét, gyümölcslevet. Hogy úgymondjam, mi ebesek: szinte se perc alatt befaltuk, azt, amiért három bó órákig pepecselt, turmixolt, szalvétázott. (Meg ne erdezzék az ilyen hasaszerető magyartól, hogy melyik jcüstökölés volt a jobb, a szalonnás régi vagy az újmó­' "ri' mert úgyse mondom azt, hogy az úri..., hiszen a gyerekeink már el se tudják képzelni az ébredés nehéz P'llanatait a mindennel megrakott terített asztal, a sze­toelyreszólón vidám bögrék, a formára hajtott szalvé­tak nélkül.) A miért ezl a kis reggeliző eszmefuttatást föltálaltam ^ Önöknek nem más, mint hogy kedvet csináljak az °ldal többi írásának az olvasásához, hiszen abban nemcsak a hasunkról, a mások evőszokásairól forog a A nyárra esedékes kétheti találkozás reményéhen öszönt minden kedves környékbélit: I ff Á "Ö terT k A tanyaudvaron se ritka már a parazsas sütés. °ssai Gyula és felesége, Anna erdélyi „rostélyost" készít. (Fotó: Gyenes Kálmán) — mím ái vjmm&xmfjmmmsm mmdwmM m* KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: fUks. Fő út 88. Tel.: 62/269-397. fcüÁsty*. Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele. Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, "llés, Fogarasl u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. I 5/A. TeL: 62/288-231. Forráskút. Új u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. IO/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fó u. 2. Tel.: 62/285-154. S*ATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, S**tymaz, Dózsa Gy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: \ SándotfaKa, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. V^Zsombó, Felszabadulás u. 104. TeL: 62/255-504. Kertiparti" kisteleki tudomány Mit sütsz, kis szűcs?" Szénégetők a szomszédban. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ha a nyelvtörő mondó­kát (Mit sütsz, kis szűcs? Sós húst, kis szűcs! stb...) föladjuk egy környé­künkre telepedett világ­áruház marketingesének, azonmód a kézi számító­gépéhez kap, belepötyög ezt-azt, s a kódok min­denségéböl máris tárja az étkínálatot, elegánsan mosolyogva, hogy azt sü­ti, amire szüksége van a kedves vevőnek: éppen­séggel rablóhúst kistele­kiesen vagy sándorfalvi módra fűszerezett fok­hagymás flekkent. Ha nem hiszik, nézzenek szét az összes peniben, metró­ban, teszkóban, baumax­ban, obiban, praktiker­ben és még mind olyan nagyboltban, amelyik nincs épp a nyelvünk he­gyén. Mindenre van min­den. (Csak pénz nincs ­sokunknakl) Bátran ráfoghatjuk, hogy régen a szakszervezet etetett, itatott bennünket, azzal, hogy kitárta üdülőit, most meg a vi­lágboltok, merthogy annyi mindent kínálnak, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket. Annyi kerti sütő, sörsátor, tó­parti szék, kártyaasztal mint a mostani kínálat, bizonyára még sohasem volt a környé­künkön. Tudják a multik, hogy mi sem vagyunk angya­lok, mármint a pénzfogást il­letően, hiszen úgy vagyunk sokan a sok látnivalóval, a polcokra pakolt áruk rengete­gével: ha látom, előbb vagy utóbb ki is próbálom azokat. Nézegetem, tapogatom, majd megveszem. Előbb csak azt, ami nagyon kell és még tet­szik is. Aztán, a hozzáillő hozzávalókat. Aztán az áruhá­zi újságból kinézett legprakti­kusabb holmikat. Aztán azt, amire a pénzünket nem saj­náljuk. Es a legvégén, min­dent, még azt is amire már semmi szükségünk. (Igen, er­re alapozódik a világboltok beetető politikája. Addig költsd a pénzed - vallják a multik -, míg rá nem jössz, hogy a praktikus dolgok mel­lé megveszel egy csomó ha­szontalant is.) Mert mi a látszat manap­ság? Egy jó kerti partihoz baumaxos faszén, metrós alá­gyújtós, praktikeres porlasz­tós-tűzkence, háromlábú cent­rumos grillsütő, teszkós nej­lontányér nélkül már hozzá se lehet fogni. Piszkálok, rácsok, húsfogók, szószporok is úgy kellenek, mint egy falat ke­nyér. (Megszólnának a multik, ha öreganyánk vasporos, rozs­dás platniját tennénk három kődarabra, száraz akácfával parazsalnánk alatta, s a kihe­gyezett fűzfagallyal forgat­nánk föléje a húst meg a hagymát. Mi lenne az ő üzle­tükkel? Őseink ideje még nem jött vissza, hiszen, ma még inkább a szemnek, mint­sem a szájnak készülnek a kertipartik ételei.) A magyarok kertiparti-tu­dománya teljesen a nyugatiak módijaira alapozódik, holott a balkániak fatengős hússütői­nek, a traktortárcsából alakí­tott pecsenyepirftóknak sincs miért szégyenkezniük. Vagy épp a székely recepttel, ke­mencében megsüttetett tepsis báránynak. Azt mondja Pász­ka Imre docens úr, ez (keleti) ételek nagy specialistája, egyetemi tanár, hogy a góbé­ember több mindent fölhasz­nál az étkezéséhez, mint a kí­nai. (Mint tudjuk: a kínaiak két dolgot főznek-sütnek össze: ami zöld és ami mo­zog.) A tárkonyos bárányfej­leves meg a gusica - belsősé­gekből fűszerezett lepény ­legalább olyan ízletes, mint például az olaszok ráksalátás pizzája, de ez más káposzta, ne is keverjük a kerti dolgok közé. Más vidék, más gondol­kodás, más ízek. De egyik sem eldobniva­16... A kerti összejövetelekhez legelőször is kertet kellett ala­kítania a magyarnak. Hála Is­tennek az új építkezésekkor már hagyhattak helyet a kinti sütéshez, az alkalmakkénti piknikeléshez. A zöld gyep is lett akkora érték, mint három zöldséges fóliasátor, vagy ép­pen tíz gyümölcsfa. Es az se nép ellen való vétek, ha a bog­rács szolgafája nem mindig a pörköltnek tartja fönn magát. Sülhet annak környékén rab­lóhús, flekken, krumpli és uram bocsá: még csevapcsicsa meg a mics is. No de, balkáni kajákról a mi kertipartijainkon ne nagyon essék szó. Még ki­derülhet, hogy sokkal ízlete­sebbek, kényelmesebbek, mint a magyar disznótoros, vagy éppen a marhalábszárból pöszörögtetett, szaftos pör­költ. Majoros Tibor Szokott-e piknikezni? Kiss Andrásné, kisteleki szociálpolitikai előadó: ­Igen. A férjemmel és a gyer­mekeimmel, de a barátaink­kal és a szomszédainkkal is szoktunk piknikezni. Szalon­nát, krumplit, hagymát, virs­lit és kukoricát sütünk. A borozás után pedig, éjfél táj­ban, amikor már semmi mást nem kíván az ember, pirí­tunk egy kis kenyeret. Pikni­kezni azonban nemcsak itt­hon szoktunk, de nyaralás­kor is. Sipos Ilona, csengelei vállalkozó: - Idő hiányában nem szoktam. Sokszor egyébként még enni sincs időm, annyi a munkám. Ko­rábban, még a szüleimmel, el-elmentünk a Vándortanyá­ra, ahol szalonnát sütöttünk és bográcsban főztünk min­denféle finomságot. Emlék­szem, a piknikezés nagy él­ményt nyújtott a számomra, így aztán a hároméves gyer­mekemet is megismertetem majd ezzel az élménnyel. Festő Antalné, pusztasze­ri vendéglátós: - Inkább ki­rándulni járunk, most éppen a falubeliekkel készülünk Szekszárdra, Paksra, meg a gemenci erdőbe. Tavaly a Mátrában voltunk, a siroki várat is megnéztük, és termé­szetesen Egerbe meg Recskre is ellátogattunk. Egyébként a faluban is szokás, hogy az emberek eljárnak egymáshoz szalonnát sütni, borozgatni, sokan összejárnak így, és nemcsak a fiatalok. Dékány Antal, balástyai kőműves-karbantartó: ­Egyszerűen nincsen időm a piknikezésre. Fiatalabb ko­romban, amikor még nem voltam ennyire elfoglalt, hé­be-hóba előfordult, hogy összejöttünk valakinél egy kis mulatozásra. Utazni na­gyon szeretnék, de idő hiá­nyában erről szó sem lehet. Falusi ember számára pedig itthon nem marad más, csak a munka meg a munka. K. B. Ásotthalom • Munkatársunktól Megkezdték az ásotthalmi buszváró és környéke felújítá­sát. A munkálatokat abból a 13 millió forintból végzik el, ame­lyet terület-kiegyenlítési pályá­zaton nyert a helyi önkormány­zat. Egyebek közt felújítják a váró teljes tetőszerkezetét, ki­cserélik az ajtókat és ablakokat. A régi kövezet helyett ezentúl szép díszburkolaton várhatják majd a buszt az utasok. A pá­lyázaton nyert pénz fennmara­dó részéből kibővítik az időse­ket ellátó gondozási központot. Az építkezések egy része vár­hatóan már augusztus végére, a falunapra befejeződik. Újszentiván • Munkatársunktól A Nemzetközi Huszár és Katonai Hagyományőrző Ta­lálkozó eseményeit Újszentivá­non holnap, szombaton és va­sárnap rendezik. A szőregi csa­ta 150. évfordulójára alkalmá­ból szombaton az ünnepi ebéd elfogyasztása után katonai be­mutatókat tartanak. A progra­mokon részt vesz Szabó János honvédelmi miniszter, aki ellá­togat a laktanyába is. Vasárnap délelőtt a Szőreg és Újszent­iván közti réten hadijáték ré­szesei lehetnek az érdeklődők: az eredeti helyszínen és hadi­tervek szerint, korhű jelmezek­ben játsszák majd el a másfél évszázaddal ezelőtti csatát. A rendezvényt délután táborbon­tás záija. Üllés • Munkatársunktól Ma, pénteken van a szopta­tás és az anyatej világnapja. Ebből az alkalomból az üllési gondozási központban délelőtt 10 órától ünnepséget rendez­nek. Az eseményre minden olyan anyát várnak, akik még szoptatják gyermeküket, vagy anyatejet tudnak adni, de a vá­randós kismamák is felkeres­hetik a központot. A jelenlévő­ket a helyi óvodások vidám versekkel, énekkel köszöntik. A résztvevők között az üllési vállalkozók apró ajándékokat osztanak szét. A gyógyszertár babaápolási termékekkel, Pati­ka Magazinnal, Farkas Sándor­né virágboltos csokrokat, a Sa­rokház Cukrászda süteménye­ket, a Mar-Mon Bt. pedig üdí­tőkkel és féléves ingyenes Kis­mama Magazin előfizetéssel lepi meg a vendégeket. A rö­vid műsor és az ajándékozás után lehetőség nyílik arra, hogy a várandós kismamák és a kisgyermekes anyukák elbe­szélgessenek a gyereknevelés­ről. Tiszasxigot • Munkatársunktól Augusztus közepén Tisza­szigeten felújítanak két utcát. A napokban ítják alá a szerződé­seket, amik után az alvállalko­zók elkezdhetik a munkálato­kat. A település belterületén je­lenleg még 7-8 utca földes, s ezek közül kettőt, a Dózsa Györgyöt és a Kolozsvárit fog­ják megcsinálni. Körülbelül 900 méteres szakaszon kell a csatornát kiépíteni, illetve az útpadkát kialakítani, majd zú­zott kővel szólják fel. A beru­házás mintegy hatmillió forint­ba kerül, aminek a felét pályá­zat révén nyerte a helyi önkor­mányzat. A munkálatok befeje­zését jövő év március végére tervezik. Ősszel újabb pályáza­tokat nyújt be Tiszasziget an­nak érdekében, hogy 2000 kö­zepére a fennmaradó 5-6 földes utca is rendes burkolatot kap­jon.

Next

/
Thumbnails
Contents