Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-24 / 171. szám

íúL. 24, SZOMBAT, 1999. JÚL. 24. RIPORT 9 ak lés a jövőben k* ísra lesz szít íellett ez is1* nőoktatás k*f No, ezt a kölyköt se 'oltozzák össze két perc olatt az ügyeleten - kö­zölte velem Tarjántelep Panelárnyékos utcáján " e9y úr. Én pedig néztem * 91 elszáguldó mentőt, Q!"' egy motorbaleset verzófejü áldozatával ro­hant gyrészt olyó oktatás >z, másrész' i illeszkedj císérleti fiz®* yos témáj ár elkezd' szakirány, duló telek0® tértő képzés aló együ"5" te. A gyo^ á piacon iég van o\f akik eliga2' radhat ki. i agáról az. akit még nem te­ken megf^ ^ rendelkezi felelő alaPT " rossz sorsa eme bizonyos terület szeg* """matológiára. Pardon, jobb, ha inkább llegű képzi / mijit jdőben emlegetem iktatására ajl ,/népi tudatlanságunkat. kVanis pár évvel ezelőtt be­„„ ,/detett lakásainkba nagy pzéshez az" 'Bal, látványos képekkel, ak helyt bi//relmetes tekintetű orvo­immunikái °kkal, fáradhatatlan ápoló­és elképzel//kel, no, meg persze ró­yakorlásra1" /zínű medikusszerelmek­özpont nélk1 egy bizonyos amerikai aleg sehol s* /"sorozat, a Vészhelyzet, i. A felsőőrből aztán tanulhattunk ,pen ezért e" ^ nyit a baleseti sebészetről, lott épül/ ®8y az ötödik-hatodik epi­atja a hely / után még a homokozó­/ játszadozó gyerekek is lüs Szab* ^máson gyakorolták az új­osztást. hlem csöpög a vér 8°kak nagy bánatára Ross '5'°r már nem vitatkozik fő "soridőben Carter dokival, °1. a szépséges főnővér is ./"etően másik sorozatban Taztat bájaival. Ám tavaly Orikában járva megtud­lll: nem kevés olyan ma­ar turista barangol A1 Ca­!ne városában, aki kötelező I/datának érzi, hogy meg­i megszok1 .Jon par percre amellett a is igazi kut °rház mellett, ahol akkora ív vadászpil''|aSy csatazajjal harcoltak a be tapasztí/tebéli hősök a betegek éle­jzi légterekért. A baleseti sebészek ;lésekkel V, Pszerűsége tehát töretlen ­nint elmof /cagóban. De vajon 1 mondják * e"nyire megbecsült szakma tmi különb Övék a Tisza partján, ho­Megismerk' érzik magukat fehér kö­olyan eset' ^Veikben a mi doktoraink? tyilvánossáí '"dúltam esti faggatózásra tan látták Megedi Újklinika traumato­árok is - h° ,§'ai ügyeletére elmúló he­telme titok/"k legelső napján, íszetesen 1' Máris lebeszélem e riport tenne dr. J" vábbi olvasásáról azt, aki lönböző h? "st látványos, világszenzá­lokat a néz' °"ak számító műtétek leírá­ásnő, Heged1 * varja ettől a cikktől, netán l hívásaikat yan beszámolóban remény­25-én este /ik, amelyből soronként vtv képern)/ppen majd ki a vér. izió Baráti * .^kanis ezen a bizonyos létfőn, 19 b/ő estén a vészhelyzetes klődőket a S /ngésekhez képest nagy, an, a MiksZ* eles nyugalom terpeszke­alatt. ett a klinika folyosóin. S ONT*' • A szegedi Újklinika baleseti sebészetén Egy nyugodt nap éjszakája mint megtudtuk, / Ujklinikára. - Szegény „ dokik< az ö melójukat se megváltozó ""Halnám, semmi pén­zért - bánatoskodott egy t felismerve-! "«*ony a buszra várók atási intéz/ *Oíül, miközben minden lül is a Józ®1 bámészkodó áldotta /egyetem Tef Sz®rencséjét, mert még yi Karaésj! S»ba nem kellett mű­Főiskolai P 'öosztalra feküdnie a elindítását"1 hegedi baleseti sebésze­az i"De milyen sors vár «*okra, akik megisme­rnek az Újklinika tra­Tjatológiájéval? Van-e , 9 korszerű műszer ab­an a hatalmas épület­Slu s°k sérült sy^y'­J/ahoz? Bírják-e az or­fel? ° hosszú ügyele­ck me9próbáltatásait? /ékre a kérdésekre is falunk választ mai ri­mánkban. - lenn aki traumatológiát műszaki n1*' "1. más baleseti sebé­atok között' //öl beszél. És bizony ta­izmények"'aik°ztam már olyannal is, ;einek igényi 1 nemes egyszerűséggel :ámos akkr®/Yeletnek hívja, ahol az ikképzés / Ö'es doktorok addig szere­: például k a csontokat, míg a féllábú technológ" mber is futóversenyre alkal­»ftó. vegyiP1 'asnak nyilváníttatja magát, us, felület' //n, ha jól belegondolunk, us. Rácz B|()>kkal többet nem is tud az tz informál" ,ry°studomány e titokzatos mint a több órás szemlélődés alatt kiderült: 1999. július 19-én például senki nem ér­zett heves kényszert arra, hogy egy kis kocsmai szurká­lódás után utaltassa haragosát a traumatológiára. - Bárcsak mindig ilyen nyugodtan telne nálunk az este, hiszen az azt jelentené, hogy kevesebb, súlyos bal­eset miatt szomorkodó ember él a Dél-alföldön - kínált hellyel szobájában dr. Si­monka János Aurél pro­fesszor úr, a hétfői ügyeleti stáb vezetője. • Dél-alföldön..? Akkor én most nem is jó helyre kopogtattam, amikor a szegedi baleseti ügyeletet kerestem? - De bizony jó helyen jár. Csak éppen a mi feladatunk nem merül ki abban, hogy a szegedi sérülteket gyógyít­suk. Komolyabb balesetek után Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye települé­seiről is ide rohan a mentő, ugyanis jó néhány speciális sérülést csak a mi klinikán­kon tudunk ellátni. Országútról rohan a mentő • Például itt varrják vissza levágott végtago­kat? - Ilyen is előfordult már, de természetesen ma sem számít mindennapos esetnek egy-egy ilyen műtét. A leggyakoribb munkát a ki­sebb sebek gyógyítása adja orvosainknak. Kár is lenne tagadni, „vendégkörünk" jó­részét a részegek adják. Van köztük olyan, aki csak kisebb zúzódással kerül az ügyelet­re, de most is fekszik az in­tenzív osztályon egy bete­günk, aki ittasan vezette au­tóját, és úgy karambolozott. Esetében már az életéért kell harcolnunk. A súlyos sérült­jeink legtöbbje egyébként az országutakról érkezik. Bi­zony sokszor nálunk derül ki, hányan is kanyarognak fe­lelőtlenül nagy sebességgel rossz műszaki állapotú autó­kat vezetve az éjszakában. Az elmúlt években pedig egy új fogalommal ismerkedhet­tek meg a baleseti sebészek. Ez pedig a diszkóbaleset. Nem egyszer fordult már elő, hogy a szesztől fölbátorodott fiatalok nem haza érkeztek a táncból, hanem a mi klini­kánkra. És sajpos olyan is volt köztük, akinek az életét a gyors orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni. Ha valaki, hát egy traumatológi­án dolgozó orvos joggal fi­gyelmeztetheti az éjszakában vándorlókat a veszélyekre. Mi, itt gyógyítók szólunk is minden adandó alkalommal, de a balesetek száma azt mu­tatja, nem igazán figyelnek a szavunkra. • Az országút tehát ve­szélyes terep. De gondo­lom, nem csak onnan szá­guldoznak önökhöz a mentők... - Nem bizony. Érkeznek a szirénázó kocsik a panelhá­zak környékéről is. Sokszor küzdünk ugyanis azért, hogy az ilyen magas épületből ki­ugrók, vagy kizuhanok életét megmentsük. Külön kategó­riába sorolhatjuk aztán a ház­tartási baleseteket. Érdekes módon a rendszerváltást kö­vetően az ilyen sérülések szá­ma csökkent. Nem barkácsol­nak már annyian otthon, no, meg az is igaz, hogy sokkal jobb gépek állnak most a fú­rók-faragók rendelkezésére. Simonica professzor úr elmondta, a súlyos sérültek legtöbbje az országutakról érkezik Este csipötáji törést, hajnalban szilánkosra tört bokát műtötték a traumatológián. (Fotó: Karnok Csaba) amikor már dr. Raskó Zoltán klinikai orvos is csatlakozott társaságunkhoz, megismer­kedhettem egy nem éppen tu­dományos, de annál több ta­pasztalaton alapuló elmélet­tel. Eszerint azért a hétvégén nagyobb inkább a forgalom a traumatológián, mert pénte­ken tudja a páciens, hogy holnap pihenőnap követke­zik, tehát be lehet rúgni. Aki­nek aztán túl jól sikerül ez a mutatvány, már jöhet is (leggyakrabban persze nem saját lábán...) az ügyeletre. Szombaton azok érkeznek, akik kijózanodva mámoruk­ból észreveszik elózó este szerzett sérüléseiket, vasár­nap pedig azok panaszkod­nak, akik túl közelinek tart­ják a hétfői munkakezdést, s a melótól elrettenve inkább a klinikára sietnek sebeiket gyógyíttatni. Mosollyal nyugtáztuk e klinikai humort, s pár perc múlva már egy műtő zsilipjé­ben találtam magam. Ha va­laki nem tudná, ez egy olyan helyiség, ahol a műtőbe indu­lónak kötelező alsónadrágra vetkőzve megszabadulni ru­házatától. Majd pedig a klini­kai előírásoknak megfelelően steril öltönyben" léphet be a tett helyszínére. Eme tett a mi látogatásunkkor egy csípőtáji törés operációja volt, amit hat fős csapatot ve­zényelve Simonka professzor vezetett le. Én pedig megnéz­hettem, mit is jelent a klini­kai valóságban az, amit tudo­mányos értekezésekben összehangolt team-munkának írnak le. Laikusként így idéz­ném föl a műtőben történte­ket: egyetlen fölöslegesnek tűnő mozdulatot nem láttam, annál több olyan műszert, amitől heveny rettegés kerít­hetett volna hatalmába, ha éppen nem azzal foglalko­zom, hogyan is dolgozzam föl magamban ájulás nélkül a vér látványát. mint néhány éve. A technika fejlődött a mezőgazdaságban is, ám abból viszont mi, dok­torok nem sokat veszünk ész­re. Ugyanis a földekről, ta­nyákról bekerülő sérültek legtöbbjét azért éri baleset, mert elavult masinákkal dol­goztak. Dolgoznak a baseballütők • Professzor úr említette a diszkóbaleseteket. Más újdonsággal nem szolgál­tak az elmúltak esz­tendők? - Dehogynem. A kilenc­venes években ismerkedtünk meg a baseballsérültekkel. Ilyen csapatról jómagam ugyan nem tudok a környé­künkön, mégis azt mondom: baleseti szempontból a base­ball lett Magyarországon a divatsportág. Már ha sport­nak lehet nevezni, hogy egyes alvilági fickók base­ball-ütővel csépelik ellenfe­leiket. Szerencsére ezek a ve­rekedések csak ritkán járnak halálos sérüléssel, mert hát a verőlegények legtöbbször adósságot szeretnének behaj­tani, s egy hulla, ugyebár, már nem igazán jól fizető partner. De ha már a vereke­déseknél tartunk, szólnék a késekről is. Mert bármennyit is változik körülöttünk a vi­lág, még mindig találni olyan kocsmákat, ahol egy-egy hangosabb vitát szurkálással szeretnek lezárni a vitatkozó felek. Az ügyesebb verekedőt aztán a rendőrség veszi párt­fogásába, míg a porondot vesztesen elhagyó a mi ápol­tunk lesz. 0 Gondolom, hosszú órá­kon át lehetne elemezni a sérülések okait. S bár ta­nulságos a professzor úr felsorolása, én mégis megszakítanám mondan­dóját egy kérdéssel: van-e elég pénz, orvos, ápoló személyzet, s persze mo­dern műszer ahhoz a sze­gedi klinikán, hogy ezt a sok ütött, vágott, karam­bolos meg kizuhanásos sérülést gyógyítani tud­ják? - Ami a szegedi traumato­lógiai klinika felszereltségét illeti, én úgy fogalmaznék: nem versenyezhetünk a világ legjobban ellátott baleseti se­bészeteivel, de Kelet-Európá­ban, s így Magyarországon is a legkorszerűbb baleseti se­bészetek közé tartozunk. Kli­nikánk nagy befogadóké­pességű, egyszerre több műtőben is dolgozhatnak az orvosaink, kiváló röntgengé­pek segítik a gyógyítómun­kát, de nem hiányzik az új klinikai tömbből a computer tomográf, az ultrahang, a mágneses rezonanciavizsgáló (MR) készülék, s el tudjuk végezni az érfestéses vizsgá­latot is. De jobb, ha szem­élyesen is meggyőződik ar­ról, milyen technikai eszkö­zök segítik a munkánkat ­ballagtunk a folyosón a pro­fesszor úrral. Aki a klinika és a dolgozók anyagi helyze­téről szólva elmondta: átéltek már olyan időszakot is, ami­kor a traumatológia 54 nővéri állásából 21 nem volt betölt­ve, mert nem találtak olyan hölgyet, aki hajlandó lett vol­na a bruttó huszonegynéhány ezer forintos, megalázóan alacsony fizetésért munkába állni. Havonta bruttó ötven sincs - De nem titok az sem, hogy egy baleseti sebészor­vos havi fizetése sem éri el a havi bruttó ötvenezer forin­tot. Ennél többet csak akkor vihet haza a doktor, ha ki­használ minden ügyeleti le­hetőséget, s hozzácsapja bé­réhez mondjuk a nyelvvizs­gáért járó pótlékot is - je­gyezhettem föl Simonka pro­fesszor szavait a baleseti am­bulanciára érve. Ahol a dok­tor úr műtétre sietve elkö­szönt (mondván, ha kíváncsi­ak vagyunk egy igazi sebészi munkára, föltétlen kövessük majd a műtőbe...), én pedig dr. Császár József tanársegéd úrral sétálhattam körbe az összes olyan termet, amelyik a traumatológiához tartozik. Császár doktor megmutatta a fogadó helyiségeket, megtud­tam hol a gipszelő, melyik szobában látják el a sebeket, megnézhettem a röntgenter­met, a híres CT-t (ez ugyebár a computer tomográf...), s el­sétáltunk az előtt a műtő előtt is, amely mindig készen áll arra, hogy fogadja a súlyos balesetek sérültjeit. A lát­vány, és Császár tanársegéd úr szavai, bizony igazolták Simonka professzor vélemé­nyét - a szegedi klinika nem csak külsőségei miatt sorol­ható a korszerű gyógyításra szakosodott intézmények kö­zé. - Hatalmas értéket képvi­selnek műszereink, de szük­ség is van rájuk, hiszen olyan csendes éjszaka, mint a mos­tani, csak nagyon ritkán for­dul elő a traumatológián ­mondta Császár doktor. Majd Csak kiváló fizikummal - Ugye, hogy nincs ebben semmi különös? - mosoly­gott rám Simonka professzor úr, amikor a „zsilipben" megszabadultunk a klinikai egyenruhától. - Ez a műtét például még negyven percig sem tartott, sokéves sebészi gyakorlattal akár rutinfel­adatnak is nevezhetném. De láttak már ennek a műtőnek a falai rengeteg olyan operáci­ót is, amely hosszú órákon át tartott. Ezért is szoktam mon­dogatni: sebésznek csak olyan jelentkezzen, aki ki­váló fizikummal rendelkezik. Hozzáteszem: ma már sokat könnyít munkánkon az, hogy a legkorszerűbb gyógyászati eszközöket is bevethetjük a műtét sikere érdekében. • Hát műszer, az van. De ahogy elnéztem, pro­fesszor úr, vajmi keveset érnének ezek a szer­kentyűk, ha remeg a se­bész keze, vagy éppenség­gel rossz helyen vág az orvos szikével... - Csodálatos szakma a mi­énk, de meg lehet tanulni. Az persze igaz, jó néhány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az egyetemről kikerülő orvos biztonsággal állíthassa magá­ról, mestere a hivatásának ­mondta Simonka professzor úr. S azt javasolta: látogas­sunk el az intenzív osztályra is. - Az itt fekvő négy beteg közül három a traumatológia ápoltja. Egyikük lovas kocsi­ról zuhant le, másikuk autó­karambolban szerezte súlyos, életveszélyes sérüléseit. Ő pedig - mutatott egy szen­vedve ziháló fiatalemberre Simonka doktor - nyakát tör­te, amikor túl sekély vízbe ugrott fejest. Szerencsére a baleseti am­bulanciára visszatérve sokkal kisebb balesetről árulkodó látvány fogadott. Egy hölgy talpát varrta éppen Raskó doktor. - Törött üvegbe lépett a szegény... - hallgattam egy mondatban elférő történetét. Majd miközben már súlyos pofonokról panaszkodó, ve­rekedésből érkezett, koro­sabb asszony sorolta pana­szait, dr. Raskó Zoltán el­mondta: hétfői ügyeleti napú­kon esti fél 11-ig „mind­össze" 28 sérültet kellett el­látniuk. Nyugatra vándorolnak? - Kisebb sérüléseket ke­zeltünk, s úgy tűnik, ez az éj­szaka már nyugodt lesz ­mondta Raskó doktor. (Ki sejthette akkor még, hogy pár órával később, az éjszaka kellős közepén egy fiatalem­ber úgy dönt, kipróbálja fára­mászási tudományát. Már pe­dig megtörtént. A fiú aztán lezuhant a magasból, alapo­san összezúzta magát, és szi­lánkosra tört bokáját hajnal fél 4-től reggel 7 óráig ope­rálta Simonka professzor úr csapata...) Simonka professzor úrtól pedig azt kérdeztem: vajon mi hiányzik még ahhoz, hogy Szeged Újklinikája ne csak Kelet-Európában tartozzék a legjobban felszerelt, gyógyí­tásra szakosodott intézmé­nyek közé? - Hogy mi? Természete­sen pénz. Amiből megépít­hetnénk a klinika mellé egy helikopterfogadásra alkalmas leszállópályát, s amiből meg tudnánk úgy fizetni az orvo­sokat és az ápolónőinket, hogy ne kelljen attól tartani: az Európai Uniós csatlakozás után a magyar gyógyítósze­mélyzet, amilyen gyorsan csak teheti, elszerződik nyu­gat-európai kórházakba. Mert ez a veszély is fenyeget ­mondta a professzor úr. - Ezt bizony elhiszem ­köszöntem el a traumatológia orvosaitól. S a klinika előtt autómba szállva azon gon­dolkodtam, vajon milyen ké­pet vághat egy német doki, amikor megtudja, hogy ma­gyar kollégája havonta nettó 250-300 márkáért húzza ma­gára az orvosok fehér köpe­nyét...? Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents