Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24 / 171. szám
íúL. 24, SZOMBAT, 1999. JÚL. 24. RIPORT 9 ak lés a jövőben k* ísra lesz szít íellett ez is1* nőoktatás k*f No, ezt a kölyköt se 'oltozzák össze két perc olatt az ügyeleten - közölte velem Tarjántelep Panelárnyékos utcáján " e9y úr. Én pedig néztem * 91 elszáguldó mentőt, Q!"' egy motorbaleset verzófejü áldozatával rohant gyrészt olyó oktatás >z, másrész' i illeszkedj císérleti fiz®* yos témáj ár elkezd' szakirány, duló telek0® tértő képzés aló együ"5" te. A gyo^ á piacon iég van o\f akik eliga2' radhat ki. i agáról az. akit még nem teken megf^ ^ rendelkezi felelő alaPT " rossz sorsa eme bizonyos terület szeg* """matológiára. Pardon, jobb, ha inkább llegű képzi / mijit jdőben emlegetem iktatására ajl ,/népi tudatlanságunkat. kVanis pár évvel ezelőtt be„„ ,/detett lakásainkba nagy pzéshez az" 'Bal, látványos képekkel, ak helyt bi//relmetes tekintetű orvoimmunikái °kkal, fáradhatatlan ápolóés elképzel//kel, no, meg persze róyakorlásra1" /zínű medikusszerelmeközpont nélk1 egy bizonyos amerikai aleg sehol s* /"sorozat, a Vészhelyzet, i. A felsőőrből aztán tanulhattunk ,pen ezért e" ^ nyit a baleseti sebészetről, lott épül/ ®8y az ötödik-hatodik epiatja a hely / után még a homokozó/ játszadozó gyerekek is lüs Szab* ^máson gyakorolták az újosztást. hlem csöpög a vér 8°kak nagy bánatára Ross '5'°r már nem vitatkozik fő "soridőben Carter dokival, °1. a szépséges főnővér is ./"etően másik sorozatban Taztat bájaival. Ám tavaly Orikában járva megtudlll: nem kevés olyan maar turista barangol A1 Ca!ne városában, aki kötelező I/datának érzi, hogy megi megszok1 .Jon par percre amellett a is igazi kut °rház mellett, ahol akkora ív vadászpil''|aSy csatazajjal harcoltak a be tapasztí/tebéli hősök a betegek élejzi légterekért. A baleseti sebészek ;lésekkel V, Pszerűsége tehát töretlen nint elmof /cagóban. De vajon 1 mondják * e"nyire megbecsült szakma tmi különb Övék a Tisza partján, hoMegismerk' érzik magukat fehér köolyan eset' ^Veikben a mi doktoraink? tyilvánossáí '"dúltam esti faggatózásra tan látták Megedi Újklinika traumatoárok is - h° ,§'ai ügyeletére elmúló hetelme titok/"k legelső napján, íszetesen 1' Máris lebeszélem e riport tenne dr. J" vábbi olvasásáról azt, aki lönböző h? "st látványos, világszenzálokat a néz' °"ak számító műtétek leíráásnő, Heged1 * varja ettől a cikktől, netán l hívásaikat yan beszámolóban remény25-én este /ik, amelyből soronként vtv képern)/ppen majd ki a vér. izió Baráti * .^kanis ezen a bizonyos létfőn, 19 b/ő estén a vészhelyzetes klődőket a S /ngésekhez képest nagy, an, a MiksZ* eles nyugalom terpeszkealatt. ett a klinika folyosóin. S ONT*' • A szegedi Újklinika baleseti sebészetén Egy nyugodt nap éjszakája mint megtudtuk, / Ujklinikára. - Szegény „ dokik< az ö melójukat se megváltozó ""Halnám, semmi pénzért - bánatoskodott egy t felismerve-! "«*ony a buszra várók atási intéz/ *Oíül, miközben minden lül is a Józ®1 bámészkodó áldotta /egyetem Tef Sz®rencséjét, mert még yi Karaésj! S»ba nem kellett műFőiskolai P 'öosztalra feküdnie a elindítását"1 hegedi baleseti sebészeaz i"De milyen sors vár «*okra, akik megismernek az Újklinika traTjatológiájéval? Van-e , 9 korszerű műszer aban a hatalmas épületSlu s°k sérült sy^y'J/ahoz? Bírják-e az orfel? ° hosszú ügyeleck me9próbáltatásait? /ékre a kérdésekre is falunk választ mai rimánkban. - lenn aki traumatológiát műszaki n1*' "1. más baleseti sebéatok között' //öl beszél. És bizony taizmények"'aik°ztam már olyannal is, ;einek igényi 1 nemes egyszerűséggel :ámos akkr®/Yeletnek hívja, ahol az ikképzés / Ö'es doktorok addig szere: például k a csontokat, míg a féllábú technológ" mber is futóversenyre alkal»ftó. vegyiP1 'asnak nyilváníttatja magát, us, felület' //n, ha jól belegondolunk, us. Rácz B|()>kkal többet nem is tud az tz informál" ,ry°studomány e titokzatos mint a több órás szemlélődés alatt kiderült: 1999. július 19-én például senki nem érzett heves kényszert arra, hogy egy kis kocsmai szurkálódás után utaltassa haragosát a traumatológiára. - Bárcsak mindig ilyen nyugodtan telne nálunk az este, hiszen az azt jelentené, hogy kevesebb, súlyos baleset miatt szomorkodó ember él a Dél-alföldön - kínált hellyel szobájában dr. Simonka János Aurél professzor úr, a hétfői ügyeleti stáb vezetője. • Dél-alföldön..? Akkor én most nem is jó helyre kopogtattam, amikor a szegedi baleseti ügyeletet kerestem? - De bizony jó helyen jár. Csak éppen a mi feladatunk nem merül ki abban, hogy a szegedi sérülteket gyógyítsuk. Komolyabb balesetek után Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye településeiről is ide rohan a mentő, ugyanis jó néhány speciális sérülést csak a mi klinikánkon tudunk ellátni. Országútról rohan a mentő • Például itt varrják vissza levágott végtagokat? - Ilyen is előfordult már, de természetesen ma sem számít mindennapos esetnek egy-egy ilyen műtét. A leggyakoribb munkát a kisebb sebek gyógyítása adja orvosainknak. Kár is lenne tagadni, „vendégkörünk" jórészét a részegek adják. Van köztük olyan, aki csak kisebb zúzódással kerül az ügyeletre, de most is fekszik az intenzív osztályon egy betegünk, aki ittasan vezette autóját, és úgy karambolozott. Esetében már az életéért kell harcolnunk. A súlyos sérültjeink legtöbbje egyébként az országutakról érkezik. Bizony sokszor nálunk derül ki, hányan is kanyarognak felelőtlenül nagy sebességgel rossz műszaki állapotú autókat vezetve az éjszakában. Az elmúlt években pedig egy új fogalommal ismerkedhettek meg a baleseti sebészek. Ez pedig a diszkóbaleset. Nem egyszer fordult már elő, hogy a szesztől fölbátorodott fiatalok nem haza érkeztek a táncból, hanem a mi klinikánkra. És sajpos olyan is volt köztük, akinek az életét a gyors orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni. Ha valaki, hát egy traumatológián dolgozó orvos joggal figyelmeztetheti az éjszakában vándorlókat a veszélyekre. Mi, itt gyógyítók szólunk is minden adandó alkalommal, de a balesetek száma azt mutatja, nem igazán figyelnek a szavunkra. • Az országút tehát veszélyes terep. De gondolom, nem csak onnan száguldoznak önökhöz a mentők... - Nem bizony. Érkeznek a szirénázó kocsik a panelházak környékéről is. Sokszor küzdünk ugyanis azért, hogy az ilyen magas épületből kiugrók, vagy kizuhanok életét megmentsük. Külön kategóriába sorolhatjuk aztán a háztartási baleseteket. Érdekes módon a rendszerváltást követően az ilyen sérülések száma csökkent. Nem barkácsolnak már annyian otthon, no, meg az is igaz, hogy sokkal jobb gépek állnak most a fúrók-faragók rendelkezésére. Simonica professzor úr elmondta, a súlyos sérültek legtöbbje az országutakról érkezik Este csipötáji törést, hajnalban szilánkosra tört bokát műtötték a traumatológián. (Fotó: Karnok Csaba) amikor már dr. Raskó Zoltán klinikai orvos is csatlakozott társaságunkhoz, megismerkedhettem egy nem éppen tudományos, de annál több tapasztalaton alapuló elmélettel. Eszerint azért a hétvégén nagyobb inkább a forgalom a traumatológián, mert pénteken tudja a páciens, hogy holnap pihenőnap következik, tehát be lehet rúgni. Akinek aztán túl jól sikerül ez a mutatvány, már jöhet is (leggyakrabban persze nem saját lábán...) az ügyeletre. Szombaton azok érkeznek, akik kijózanodva mámorukból észreveszik elózó este szerzett sérüléseiket, vasárnap pedig azok panaszkodnak, akik túl közelinek tartják a hétfői munkakezdést, s a melótól elrettenve inkább a klinikára sietnek sebeiket gyógyíttatni. Mosollyal nyugtáztuk e klinikai humort, s pár perc múlva már egy műtő zsilipjében találtam magam. Ha valaki nem tudná, ez egy olyan helyiség, ahol a műtőbe indulónak kötelező alsónadrágra vetkőzve megszabadulni ruházatától. Majd pedig a klinikai előírásoknak megfelelően steril öltönyben" léphet be a tett helyszínére. Eme tett a mi látogatásunkkor egy csípőtáji törés operációja volt, amit hat fős csapatot vezényelve Simonka professzor vezetett le. Én pedig megnézhettem, mit is jelent a klinikai valóságban az, amit tudományos értekezésekben összehangolt team-munkának írnak le. Laikusként így idézném föl a műtőben történteket: egyetlen fölöslegesnek tűnő mozdulatot nem láttam, annál több olyan műszert, amitől heveny rettegés keríthetett volna hatalmába, ha éppen nem azzal foglalkozom, hogyan is dolgozzam föl magamban ájulás nélkül a vér látványát. mint néhány éve. A technika fejlődött a mezőgazdaságban is, ám abból viszont mi, doktorok nem sokat veszünk észre. Ugyanis a földekről, tanyákról bekerülő sérültek legtöbbjét azért éri baleset, mert elavult masinákkal dolgoztak. Dolgoznak a baseballütők • Professzor úr említette a diszkóbaleseteket. Más újdonsággal nem szolgáltak az elmúltak esztendők? - Dehogynem. A kilencvenes években ismerkedtünk meg a baseballsérültekkel. Ilyen csapatról jómagam ugyan nem tudok a környékünkön, mégis azt mondom: baleseti szempontból a baseball lett Magyarországon a divatsportág. Már ha sportnak lehet nevezni, hogy egyes alvilági fickók baseball-ütővel csépelik ellenfeleiket. Szerencsére ezek a verekedések csak ritkán járnak halálos sérüléssel, mert hát a verőlegények legtöbbször adósságot szeretnének behajtani, s egy hulla, ugyebár, már nem igazán jól fizető partner. De ha már a verekedéseknél tartunk, szólnék a késekről is. Mert bármennyit is változik körülöttünk a világ, még mindig találni olyan kocsmákat, ahol egy-egy hangosabb vitát szurkálással szeretnek lezárni a vitatkozó felek. Az ügyesebb verekedőt aztán a rendőrség veszi pártfogásába, míg a porondot vesztesen elhagyó a mi ápoltunk lesz. 0 Gondolom, hosszú órákon át lehetne elemezni a sérülések okait. S bár tanulságos a professzor úr felsorolása, én mégis megszakítanám mondandóját egy kérdéssel: van-e elég pénz, orvos, ápoló személyzet, s persze modern műszer ahhoz a szegedi klinikán, hogy ezt a sok ütött, vágott, karambolos meg kizuhanásos sérülést gyógyítani tudják? - Ami a szegedi traumatológiai klinika felszereltségét illeti, én úgy fogalmaznék: nem versenyezhetünk a világ legjobban ellátott baleseti sebészeteivel, de Kelet-Európában, s így Magyarországon is a legkorszerűbb baleseti sebészetek közé tartozunk. Klinikánk nagy befogadóképességű, egyszerre több műtőben is dolgozhatnak az orvosaink, kiváló röntgengépek segítik a gyógyítómunkát, de nem hiányzik az új klinikai tömbből a computer tomográf, az ultrahang, a mágneses rezonanciavizsgáló (MR) készülék, s el tudjuk végezni az érfestéses vizsgálatot is. De jobb, ha személyesen is meggyőződik arról, milyen technikai eszközök segítik a munkánkat ballagtunk a folyosón a professzor úrral. Aki a klinika és a dolgozók anyagi helyzetéről szólva elmondta: átéltek már olyan időszakot is, amikor a traumatológia 54 nővéri állásából 21 nem volt betöltve, mert nem találtak olyan hölgyet, aki hajlandó lett volna a bruttó huszonegynéhány ezer forintos, megalázóan alacsony fizetésért munkába állni. Havonta bruttó ötven sincs - De nem titok az sem, hogy egy baleseti sebészorvos havi fizetése sem éri el a havi bruttó ötvenezer forintot. Ennél többet csak akkor vihet haza a doktor, ha kihasznál minden ügyeleti lehetőséget, s hozzácsapja béréhez mondjuk a nyelvvizsgáért járó pótlékot is - jegyezhettem föl Simonka professzor szavait a baleseti ambulanciára érve. Ahol a doktor úr műtétre sietve elköszönt (mondván, ha kíváncsiak vagyunk egy igazi sebészi munkára, föltétlen kövessük majd a műtőbe...), én pedig dr. Császár József tanársegéd úrral sétálhattam körbe az összes olyan termet, amelyik a traumatológiához tartozik. Császár doktor megmutatta a fogadó helyiségeket, megtudtam hol a gipszelő, melyik szobában látják el a sebeket, megnézhettem a röntgentermet, a híres CT-t (ez ugyebár a computer tomográf...), s elsétáltunk az előtt a műtő előtt is, amely mindig készen áll arra, hogy fogadja a súlyos balesetek sérültjeit. A látvány, és Császár tanársegéd úr szavai, bizony igazolták Simonka professzor véleményét - a szegedi klinika nem csak külsőségei miatt sorolható a korszerű gyógyításra szakosodott intézmények közé. - Hatalmas értéket képviselnek műszereink, de szükség is van rájuk, hiszen olyan csendes éjszaka, mint a mostani, csak nagyon ritkán fordul elő a traumatológián mondta Császár doktor. Majd Csak kiváló fizikummal - Ugye, hogy nincs ebben semmi különös? - mosolygott rám Simonka professzor úr, amikor a „zsilipben" megszabadultunk a klinikai egyenruhától. - Ez a műtét például még negyven percig sem tartott, sokéves sebészi gyakorlattal akár rutinfeladatnak is nevezhetném. De láttak már ennek a műtőnek a falai rengeteg olyan operációt is, amely hosszú órákon át tartott. Ezért is szoktam mondogatni: sebésznek csak olyan jelentkezzen, aki kiváló fizikummal rendelkezik. Hozzáteszem: ma már sokat könnyít munkánkon az, hogy a legkorszerűbb gyógyászati eszközöket is bevethetjük a műtét sikere érdekében. • Hát műszer, az van. De ahogy elnéztem, professzor úr, vajmi keveset érnének ezek a szerkentyűk, ha remeg a sebész keze, vagy éppenséggel rossz helyen vág az orvos szikével... - Csodálatos szakma a miénk, de meg lehet tanulni. Az persze igaz, jó néhány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az egyetemről kikerülő orvos biztonsággal állíthassa magáról, mestere a hivatásának mondta Simonka professzor úr. S azt javasolta: látogassunk el az intenzív osztályra is. - Az itt fekvő négy beteg közül három a traumatológia ápoltja. Egyikük lovas kocsiról zuhant le, másikuk autókarambolban szerezte súlyos, életveszélyes sérüléseit. Ő pedig - mutatott egy szenvedve ziháló fiatalemberre Simonka doktor - nyakát törte, amikor túl sekély vízbe ugrott fejest. Szerencsére a baleseti ambulanciára visszatérve sokkal kisebb balesetről árulkodó látvány fogadott. Egy hölgy talpát varrta éppen Raskó doktor. - Törött üvegbe lépett a szegény... - hallgattam egy mondatban elférő történetét. Majd miközben már súlyos pofonokról panaszkodó, verekedésből érkezett, korosabb asszony sorolta panaszait, dr. Raskó Zoltán elmondta: hétfői ügyeleti napúkon esti fél 11-ig „mindössze" 28 sérültet kellett ellátniuk. Nyugatra vándorolnak? - Kisebb sérüléseket kezeltünk, s úgy tűnik, ez az éjszaka már nyugodt lesz mondta Raskó doktor. (Ki sejthette akkor még, hogy pár órával később, az éjszaka kellős közepén egy fiatalember úgy dönt, kipróbálja fáramászási tudományát. Már pedig megtörtént. A fiú aztán lezuhant a magasból, alaposan összezúzta magát, és szilánkosra tört bokáját hajnal fél 4-től reggel 7 óráig operálta Simonka professzor úr csapata...) Simonka professzor úrtól pedig azt kérdeztem: vajon mi hiányzik még ahhoz, hogy Szeged Újklinikája ne csak Kelet-Európában tartozzék a legjobban felszerelt, gyógyításra szakosodott intézmények közé? - Hogy mi? Természetesen pénz. Amiből megépíthetnénk a klinika mellé egy helikopterfogadásra alkalmas leszállópályát, s amiből meg tudnánk úgy fizetni az orvosokat és az ápolónőinket, hogy ne kelljen attól tartani: az Európai Uniós csatlakozás után a magyar gyógyítószemélyzet, amilyen gyorsan csak teheti, elszerződik nyugat-európai kórházakba. Mert ez a veszély is fenyeget mondta a professzor úr. - Ezt bizony elhiszem köszöntem el a traumatológia orvosaitól. S a klinika előtt autómba szállva azon gondolkodtam, vajon milyen képet vághat egy német doki, amikor megtudja, hogy magyar kollégája havonta nettó 250-300 márkáért húzza magára az orvosok fehér köpenyét...? Bátyi Zoltán