Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-14 / 162. szám

:túra, ami min*' nézést akait nf )b kuplerájra l» rt először mag!' neveztem e' két oldala van oha nem látja* ha bement, att ga is olyanná' iból^tzt keres* laki se kintn* . A képeim áll*' ak, van amik"' ;ze dominál,ví rtikus vonala.1 körbe körbe, én megpróbálj a magam által * :abott helyről. vés a bizakodó' iban, amiko' izél ivetkező szá2J .ódákra lehet t :m. Én jobban fól, mint a fia" 1 civilizáció 1 Amikor a há" ;kből intézet®' isfiatalt nevel* alami falanstfj kölykök imádj® a szüleiket. N< •sze el, mert * állapítani, jó. Majd a kö" döntenek. C*1 hogy kínos * kció, ami rál r. Nem tudl itkező generá' mi általunk n) ds trágyádon!® /ilizált mobil vi igyok abban, b'* m együtt el uha trágyadoi is, hogy mi le] írről a helyri c nyújtani nel Jenei Vanélia négert túl vagyunk azokon az időkön, amikor koc­*v kázatos volt a város irányultságáról dönteni, s az ls megeshetett, hogy a nemes városi atyafiak annyira fiibőszítették a török szultánt, hogy az abbahagyta a szomszédban elkezdett ostromot és Szeged ellen for­dult. Nemkülönben volt ez így a modern időkben, ami­kor Trianon után arról kellett határozni, kell-e az év­százados hagyományokkal bíró menekült kolozsvári egyetem, avagy avagy a város élje tovább a maga nyu­godt, ámbár egyszerű paraszti életét. A hasonló dönté­sekhez képest a mai globalizált világban kisebb kocká­zattal jár sokszínű, megújuló Szegedet csinálni. Sőt, innak lenne nagyobb kockázata, ha egyszínűnek hagynánk. Talán a Kárpát-medencében is kevés olyan hely von, melynek karakterét az adja meg, hogy a történe­lem itthagyott üledéke nem keveredik. Nemrég az egyik pesti lap két Szegedről szóló írásából az egyik­be" »egyetemi és kulturális központnak", a másik meg >,Parasztvárosnak" nevezték Szegedet. Én megértem a szerzők zavarodottságát. Még a tapasztalt látogató is beleszédül a Dóm téri Pantheon szellemi felsorolásá­ba, s a magyar civilizáció eme fellegvárától nem is kell "tesszire villamosozni, hogy egy (különben nem rossz) k,s cukrászda igy hirdesse fagylaltját: „vanélia". TTogy a vanélia része-e a szegedi folklórnak, avagy csak a kultúrváros kontrasztját akarja erősíteni, "em tudom, a városban jobban körülnéző vendég biz­tosan sokat találna még az el nem keveredés eme jelei­ből. Ki-ki kedve szerint bosszankodjon hát a város má­sik imázsán, a török szultán emiatt már nem fog újra Szegedre jönni. Panak József • Székelyudvarhelyen szerepeltek Tápaiak, toledóiak ÍZ munkájával. A ] ie vendégei kW mondja el, hog Magyarország0' hódította meg a' ikat az egykor t jbmozgalorn. j időpontja este ^ A *ópai Bokréta Együttes bemutatta tudását. Nem egy, de rögvest oka volt annak, tva: 1986 embel így el te. hogyA lőszeretettel«'' 'ázsát. a főiskolások * tsan indultak1 úban, Pityi s"J •s* >ak. i egbolondultó \tfenn? ihajolt az erk' nnyit mondott: í' Én úgy sze'1 •I °.9y a Tápai Hagyo­Ttányörzö Egyesület s«*ejövetelt tartott a „"táp a Heller Ödön ^üvelödési Házban. Az . 9yesület egyik csoport­la' « Bokréta Együttes oirég tért vissza Szé­tá'yudvarhelyről, ahol ottani hagyomány­ozó fesztiválon vett ü Slfi nagy sikerrel ­Syanakkor a toledái bQ9yarok baráti köré­küldöttsége is ellá­9atott hozzájuk. ,an, akinek nem a zene er>ek hallgatása, a tánc Se okoz örömet - per- kat ^rb. az is hanem legelső­an az, ha ők maguk tán­zenélnek, énekelnek. „Jnek a Tápai Hagyo­"yőrző Egyesület tagjai, h ] szívvel-lélekkel adják morságba eS /égig a Soműfi ete Háznál 'ityi lemaradt• sni kezdték, dbe gyökerez^ r meglátták W t mászik puS'if ikodvafelaj' merték szólító" lc0p _ 8y teszi, amit tesz, ak­nár fenn volt * th 32 ősi, tápai dallamokat­^zdu' 'gúlátokat. E „szívvel-lé­td r- kifejezés túlzásnak ^ | et, de ha valaki szem­ig1 'áthatóan, füllel hallha­or h jc? -nehéz helyette más kife­e ®st alkalmazni - jutott • embe az egyesület szék­/vVeként működő, Bodóné (j !" Erika vezette Heller Művelődési Házban. JStonzött műsor keretében r Elmárné Horváth Mag­fész-önkormányzati jpolna a toledói magyaroknak is (Fotó: Karnok Csaba) képviselő beszéde, és Biacsi Orsolya középiskolás tanuló hagyományőrzésről szóló előadása után - be is mutat­ták az együttes tagjai, hogy mit tudnak. - A Tápai Hagyományőr­ző Egyesület két csoportot működtet, egyik a fönnállá­sának az idén hatvanötödik évfordulóját ünneplő Bokré­ta, a másik az új generáció képviselőit tömörítő Topo­gó Együttes - mondta Szál­kai János, az egyesület el­nöke. Alig győzte sorolni a jubiláló Bokréta eredmé­nyeit: 1985-ben a Magyar Televízió felvette Disznóbál című, a disznóölés hagyo­mányát feldolgozó műsoru­a Magyar Rádió pedig, ugyanabban az évben, a Pünkösdölő című népdal­csokrot. Elnyerték az örö­kös kiváló együttes címet, aranyérmük van már szám­talan. S hogy milyen ered­ményekkel tértek vissza Székelyudvarhelyről, egy ottani, nagyszabású hagyo­mányőrző fesztiválról? ­Sírtak az emberek, ahogy elénekeltük a székely him­nuszt - mondták az együttes tagjai. A szintén fellépő li­povánok pedig, akiknek da­lait-táncait azonmód megta­nulták a tápaiak, máris meg­hívták a hírős város szom­szédjának hagyományőrzőit Constantába, jövőre. F. Cs. a DM írta „Az orosz frontszinház vasárnapi bemutatkozása olyan kirobbanó sikert eredményezett, hogy az együttesnek kedden este meg kellett ismételnie elő­adását. A keddesti zsúfolt nézőtér közönségének legnagyobb része magyar volt s a frontszinház tag­jait olyan lelkes, forró ün­neplésben részesítette, amely sokáig emlékezeté­ben kell hogy maradjon az orosz katonaszinészek­nek. A műsor legfőbb ér­dekessége és vonzereje az a közvetlenség és egysze­rűség volt, amellyel a mű­vészek előadták számai­kat. Úgy mozogtak a szín­padon, mint jókedvű, játé­kos gyermekek s mégis, amit produkáltak, egészen elsőrangú volt." 1945. július 12. ) JÚL. 14 SZERDA, 1999. JÚL. 14. FESZTIVÁLNYÁR 7 programok MA • Pedagógiai Nyári Egye­tem: a Szegedi Biológiai Központban 9 órától Loránd Ferenc egyetemi tanár és S. Molnár Edit demográfus tart előadást, • A szegedi dómban 19.30 órakor Erkki Alikoski, a tur­kui dóm orgonistájának hang­versenye. • A régi zsinagógában 21 órától a Metanoia Különít­mény Védett állatok című produkciója. Állandó rendezvények • A Móra Ferenc Múzeum­ban Móra Ferenc emlékkiállí­tás, „Szegedi Kincskeresők" matinétörténeti kiállítás, Ohio és környéke képzőművészeté­nek bemutatója, Lucs Ferenc képgyűjteménye, patikatorté neti, természettudományos, régészeti, magyar szobrászati és néprajzi kiállítás. Móra­emlékszoba és a múzeum tör­zsanyaga látható. A Kass Ga­lériában Kass János grafikus­művész alkotásai, Vasco As­colini „Versailles" című fotó­kiállítása, Orosz István és Keresztes Dóra grafikusmű­vészek tárlata. A Fekete-ház­ban: A rendszerváltás minisz­terelnöke (Antall Péter fotói Antall Józsefről), Huszárok, Csongrád és Csanád megyék társadalma 1867-1945 és Bu­day György grafikusművész élete és munkássága című ki­állítások. Varga Mátyás szín­háztörténeti kiállítása a Bécsi körút 1 l/A szám alatt találha­tó. • Egyházmegyei Kincstár és Múzeum (Dóm tér 5.) • A Szög-Art Galériában Sigrid Siegele darmstadti szobrászművész kiállítása. • A Juhász Gyula Művelődé­si Házban Jójárt Erzsébet ke­ramikusművész és Palotás Mária festőművész kiállítása. • Az újszegedi füvészkert mindennap 10 és 18 óra kö­zött tart nyitva. • A szegedi csillagvizsgáló kedden és pénteken 19 órától látogatható. • A Szegedi Vadaspark 9-19 óráig látogatható. • A kisfarkasok dacolnak és dalolnak A dzsungel könyve a ligetben • Megnyílt a a 36. Pedagógiai Nyári Egyetem Az életre tanítson az iskola? Jakab Tamás (Balu), Fekete Gizi (Bagira) és Mészáros Tamás (Maugli). (Fotó: Miskolczi Róbert) A legtöbb iskola a ko­lumbuszi-elvek alapján működik ma Magyaror­szágon. Kolumbusz sem tudta, amikor elindult, hová tart, amikor megér­kezett, hol van, és azt sem tudta, honnan jött, amikor hazaérkezett. E megállapítás kapcsán a 36. Pedagógiai Nyári Egyetem első napján az előadók a reform iskolák buktatóival, illetve az is­kolai minőségbiztosítás lehetőségeivel foglalkoz­tak. Tőkéczky László, a Protes­táns Iskolák Alapítványának elnöke megkérdőjelezett min­den olyan törekvést, amely az iskolák modernizálásával kap­csolatos. Szerinte nem lehet „iskolátlanítani" az iskolát ar­ra hivatkozva, hogy a gyere­ket az életre kell felkészíteni. Mert honnan tudhatná a re­formpedagógus, hogy utólag, a felnőttkorban milyen élet­helyzetekbe kerülnek tanulói? Veszedelmes tévhit az is, Az idei Pedagógiai Nyári Egyetem témája a család és az iskola hogy az iskola azt sulykolja a gyerekbe (a menő tévésoroza­tokkal karöltve persze), hogy más lesz a világ vele, mint amilyen volt szüleivel. így ke­rülnek ki a gyerek látóköré­ből, az elesettek, a betegek, az öregek, s azzal, hogy az iskola csak a pozitív életre készít fel, a gyereknek valójában egy fiktív világot mutat be. Nem erkölcstelen ez a mai magyar társadalom, állapítja meg vé­gül Tőkéczky, hanem egész egyszerűen erkölcs nélküli. Erkölcstelen akkor lenne, ha tudná, hogy megsérti a rendet, de a mai iskolákban az etikai oktatás nélkül úgy nőnek fel a gyerekek, hogy az alapvető erkölcsi szabályokat meg sem tanulják. Pőcze Gábor, a Gallup In­tézet minőségbiztosítási igaz­gatója felhívta a pedagógusok figyelmét, hogy az ország évente 500 milliárd forintot költ a közoktatásra, mi sem természetesebb tehát, hogy ezzel a pénzzel - minőségbiz­tosítás címén - el kell számol­ni. Az ipari világban már jól ismert kulcsszót lefordította az oktatás területére. Szerinte a rendszer akkor működik jól, ha az iskola kialakította esz­köz és célrendszerét, belső fo­lyamatait szabályozta, majd a létrejövő minőséget kellően kielemezve értékelte. A kuta­tó, mint mondta, eredményeit ellenőrizni ezen a ponton ment el az iskolába, és kény­telen-kelletlen látta, hogy amíg a ,folyamatok hozzáiga­zítása a tervekhez" tétel meg­állja helyét az ipari világban, nem stimmelt nála a valóság­ban. Elméletét tehát rugalma­san továbbfejlesztette: amennyiben az iskolákban a folyamat hozzárendelése a ter­vekhez nem megy, úgy a ter­veket kell alakítani a folyama­tokhoz. J. Mező tva Úgy kell ez a darab a szegedi közönségnek, mint falat kenyér az éhe­zőnek. A dzsungel köny­ve musical változata az újszegedi szabadtéri színpadon, majd a kő­színházban sikerre van Ítélve — annyira ritka ez a műfaj minálunk. A gyerekeknek és a fel­nőtteknek egyaránt élvezhe­tő, amolyan valódi családi darabot néhány előadásban, a kecskeméti színház produk­ciójában lehetett már itt látni az őszi szezonban. Nagy ötlet volt, hogy a nyári fesztivál idején „szegediesítsék" és a ligeti színpadon adják. Csak­hogy: bár a rendező, Bal Jó­zsef, vagy a koreográfus, La­dányi Andrea személye nem változott, ez azért egy egé­szen más, teljesen új produk­ció, új szereplőkkel, új hely­színen, s ennek a ténynek vannak következményei. A szegedi színészekkel a kamaraszínházban kezdett el próbálni a rendező és a kore­ográfus, ám a kulcsfontossá­gú első szabadtéri próbát hét­főn elmosta az eső. Tegnap Bal József rendező, Ladányi Andrea koreográfus. (Fotó: Miskolczi Róbert) délelőtt foglalhatták el el­őször a ligeti színházat és kezdték el küzdelmeiket az ottani, erősen fogyatékos fel­tételekkel. Az évek óta za­vartalanul enyésző színpadot ugyan sikerült - ajándék pad­lattal - befedni, de ennek mi­nősége hagy kívánnivalót. Ajándék lónak ne nézd a fo­gát - mondogatja Quintus Konrád, az újszegedi színpad művészeti vezetésével is megbízott színész, de ő tudja legjobban: járni még csak le­het ezen a padlaton, viszont táncolni... Legalábbis nem veszélytelen. A még hiányzó díszletelemeket egyelőre a rendező „bemondása" alap­ján kell elképzelni a szerep­lőknek, s így próbálni a sok­mozgásos előadást. Nem le­het irigyelni őket. - Maugli, menj be a gyö­kér alá! - utasítja Bal József Mészáros Tamás színmű­vészt, a nézőtéren pedig megszólal egy gyerek: - Még szerencse, hogy Maugli ki­sebb, mint Balu! A gyerekszáj mosolyra készteti a felnőtteket. (Balut a hórihorgas Jakab Tamás adja, a dzsungelt jelképező színpadi fa gyökerei között viszont tényleg szűk a kuc­kó.) A darabban szereplő öt kisfarkast kisiskolások közül válogatták, az anyukák ott vannak velük az egész próba­folyamat során. A kisfarka­sok egyike Babinyecz Tímea, a Madách iskola harmadik osztályos tanulója. Öt éve táncol a Százszorszép Gyer­mekházban, modell-képző stúdióba jár, szeptembertől zeneiskolás lesz. Az ország tíz legjobb gyermekmodellje között van, egyáltalán nem idegen számára a színpad, gyakorlott tévészereplőnek számít és a fotója címlapon is volt már. - Mi leszek, ha nagy leszek? - kérdez vissza huncut mosollyal. - Színész­nő vagy tánctanárnő. Vagy manöken. Az jut eszembe, Rácz Rita is így kezdte, el se tudta kép­zelni, hogy más mesterség is van a világon, mint a színé­szet. És most ő Tuna, ott tán­col, énekel Maugli oldalán, a kisfarkasok pedig csillogó szemmel figyelik a kényel­metlen gyökérkuckóból... S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents