Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-12 / 160. szám

ÚL. 12 HÉTFŐ, 1999. JÚL. 12. FESZTIVÁLNYÁR 11 jártak a rradalmi t jött elő, nkább sö­ásnak lát­• után Ba­lfogyott a statiszták g gyertek igó, nyolc üvegében '.Ivényen, s i szöveget: ak fel, utá­mm. nd. Major lek: •ntőket! ultak men­egjelent a kéz, aztán föl a Bagó megvillant Ihaló han­hogy utá­J. M. É. mefl napos oldal A hűvösben Márairól AJ ár a múlt héten szerettem volna írni erről, de hát IVM. abban az (szó szerint) észbontó melegben kinek volt kedve olvasni, legföljebb portalanításra vesz kezébe az ember könyvet hőguta idején, és hát Márairól mégis csak jobb akkor írni, amikor utána egyből kézbe is vehető valamelyik könyve. Mint most, ebben az enyhületben. Először a Füves könyvébe pillantgattam bele, mondom agy, ahogy van, és hiába az újbóli kiadás, nekem nem jött be, pedig hasznos, ugye, a bölcselet, az esszenciális kijelentések ismerete, de valahogy mintha nem igazán ez lenne Márai műfaja. Mondom most, most, hogy a naplói kerültek a kezembe. Ez az igazi Márai - nekem, és hát csak olyat ajánljon az ember, ami neki is ízlik. Régóta nem találtam ilyen élvezetes olvasmányt, és elnézést, hogy itt kicsit összemosom a különböző északokban írt naplókat, mert bár minden bizonnyal jól •ekövethető ívük és haladásuk van, ahogyan minden, bosszú életszakaszt letapogató naplónak, de nekem egy bennük az ember, és az a tiszta és érzékletes beszédmód (írásmód) „az egyik legtöbb", amit könyv adhat. Persze, aki előbb a Füves könyvre kapott rá, azért az is csak megtalálja a magáét a naplóban. A naplóírás, azt hiszem, a legőszintébb, és legtöbb reflexióval működő műfaj, """dánnak legpontosabb sűrítménye, ahogy irodalom (mondom inkább: írott változat) lesz az életből. Ugyanakkor ez a legveszélyesebb terep is, mert nem biztos, gy ami puszta élményként jól működik, az írva (olvasva) "gyanazt adja vissza. Márainál viszont abszolút fedésben van, sőt, még érzékletesebbé formálódik az átlagon felüli íapasztalás. l\Jost> így utólag, erősen sajnálnám, ha a Füves IVM. könyvnél letettem volna Márairól, és ezért is írom, most, az enyhületben, több mint érdemes elővenni a Mester naplóit. Podmaniczky Szilérd Napfogyatkozás Szegeden Munkatársunktól Az augusztus 11 -i teljes '^fogyatkozás kapcsán több 'sérőprogramot is kínálnak Zegeden a jelenség iránt ér­tődőknek. Augusztus 4-től fartők Béla Művelődési El,f,zP°nt rendez hologram ki­" augusztus 6-tól 11-ig a város éttermeinek Jnűködésével indítanak asztronómiai sétákat a Szé­benyi térről. Augusztus 10­órakor a Bartók Béla 1Uvelődési Központban a gedl Csillagvizsgáló „Sö­vegy Glav 1 többször ti írszágban. Ni gyönyörű s; meretem Mari*-- — :s Szaffit-is. nagyobb ki1 ét műfaj kt S siker és nép* Munkatársunktól íke. Egy én" Üsztes Edina és Gróf An­[tszerepek áltfjmária fotóiból rendez kiál­népszerűvíPtast ma 18 órakor a régi nézi, amelyi^'nagögában a szegedi >A» lmiszerboltbaráfhely Fotográfiai Alapít­ást. Operett] ráy és a MASZK Egyesü­I nehezebb, >»» össze kell ha® )ndást, a tánc® n* „ • Sokszor a szf "VOSZegi rek olyan jé V^rSZÍnHáZ Munkatársunktól ;neK- t Zalaegerszegi Erdei tUt össze a írf'nház „A falu rossza sora? íszlóval, az állítottuk öss: ohann Straű re darabjail ink, hogy e; onviván val lmu vendégjátékával l zdődött meg a hét vé­[jn a Kőszegi Várszínház e' Programja a Jurisics belső udvarán. A vár­é'nbáz saját produkciója­, „ 1 Goldoni: Szmirnai rett-táncos ^ )rnédlások c(mű kétré­ámáramegfelfes Vfgjátókát július 22. össze. I« föutatja be, további ladatailesznt\q^ok: július 23 24., 31. és augusztus t( "gusztus 3-án ope­; estre várják a közön­Ll(1 Let' 6"án és 7-én pedig agyő ze"ek^ar„svásárhelyi Színia­;ü'ökaf évf^mia mutatkozik be : dalcklusok^nthy Frigyes és Rejtő , és vendegek^o Szöveg^M1 összeJál. II p "Bo'ondparádé"-val. tétség délben" címmel mutatja be a várható jelenséget diaké­peken. Augusztus 11-én a Szegedi Vadasparkban az ál­latok viselkedését figyelhetik meg a gyerekek, Ópusztasze­ren egész napos családi ren­dezvényt tartanak. A Szegedi Csillagvizsgálóban részletesen figyelhetik meg a napfogyat­kozás menetét a kutatók, a Szegedi Szabadtéri Játékok pedig 20.30 órától „Musical éjszakák" címmel a Princess Nemzetközi Musical Show­nak ad otthont. Illúzió let. Mindkét fiatal művész 1998-ban diplomázott a Ma­gyar Iparművészeti Főiskola egyetemi képzésének fotó szakán. Tárlatuk július 20-ig naponta 14 és 18 óra között látogatható. • A negyvenedik év Atilla az Kalapács József (Guntár), Császár Angéla (Réka), Vikidál Gyula (Atilla). (Fotó: Karnok Csaba) Már-már drámai az a helyzet, amibe belesod­ródott az Atilla, Isten kardja című zenedrámát színpadra állító, minden rendű és rangú közre­működő. Ludas az időjá­rás. De a valódi dráma az, hogy egy csomó, munka és igyekezet hiá­bavalónak bizonyult. Az egész próbafolyamat alatt az elviselhetetlen káni­kulától szenvedtek a közre­működők, amikor pedig ki­derülhetett volna, hogy mi volt a megpróbáltatások ér­telme, a bemutatót elmosta az eső. A szombati második előadás ugyancsak a zápor miatt nem kezdődhetett idő­ben. Az eső után, féltükben, hogy megint megindulnak az égi csatornák, csak rövid szünettel adták az amúgy meglehetősen hosszú játéki­dejű darabot. Nem érdemel­ték a mostoha viszonyokat, hiszen ki-ki megkínlódott azért, hogy a színpadi drá­mai közeg előálljon. Nem si­került. Biztos, hogy az időjá­rási viszontagságok sose jönnek jól, de a valódi aka­dálya ennek alighanem még­is az volt, hogy az Atilla, Is­ten kardja - nem dráma. Annak látszik pedig. Van­nak benne személyek, akik beszélnek (énekelnek) és kü­lönféle helyzetekben fordul­nak elő és ha az ember na­Zerlcón: Jegére silc Csaba. (Fotó: Karnok Csaba) gyon igyekszik, az egymást követő helyzetekből egy fo­lyamatot is föl tud vázolni (cselekmény). Csakhogy ezek a figurák elnagyoltak, vázlatosak, sematikusak, sokkal inkább egy maszka­rádba illők, mintsem az ap­rólékos, míves jellemzést megkívánó másik műfajba, a drámába. Következésképpen képtelenek valódi konfliktu­sokba keveredni, hiszen eh­hez hiteles, hús-vér alakokra lenne szükség. A papírma­sék egymásnak feszüléséből előbb lesz paródia, mint drá­mai konfliktus. A szereplő személyeket ugyebár abból lehet megis­merni, amit mondanak és amit csinálnak. Az Atilla, Is­ten kardja játszó személyei Le zsák Sándor versbe szedett szövegeit éneklik, gyakorta „énekbeszélik" és ezek a ver­sek nem túl mélyenszántók. Magyarul: laposak, közhe­lyesek, hemzsegnek bennük az előzménymentes kinyilat­koztatások. Szörényi Levente ezúttal olyan gyér számú ze­nei motívummal dolgozik, amennyi sehogyan sem tet­szik elégségesnek egy való­ban drámai zenei szövethez. S bár a hangszerelés profi (Németh Zoltán), a technika dettó, nem lehet megmenteni a darab zenei világát az egy­hangúságtól, a szürkeségtől. Iglódi István rendező tehetet­lennek mutatkozik az áradó sémákkal szemben. Az Atilla előadása: mintha egy legen­dárium önkényesen kiválasz­tott elemeiből szerkesztődött volna gyermetegen oktató célzatú leporelló, amelynek statikus képeit egy lusta la­pozóember teríti elénk. A rendezőnek nem segít Ro­mán Sándor. Táncosai, a produkció illúziórombolóan létszámalatti hunjai igen­igen kevés, amolyan magya­ros táncmotívum találomra kiválasztott elemeit kényte­lenek ismételni és ez az üres színpadi tipegés-topogás föl­erősíti a paródiahatást. Nem segít a díszlet sem a dinami­zálásban. Csikós Attila szür­ke-fekete monstruma annyira semleges és „tehetetlen", akár ott se lenne. Rátkai Er­zsébet egy koncepciós mesé­hez képzelt el gazdag gardró­bot. Hogy szegény Vikidál Gyulát, a címszereplőt bele­nyomja a színpadba a sok hun hacuka? Sem a tervező, sem a sztár nem tehet róla, hogy ez a látvány is a paró­dia határát súrolja. Amiként Vikidál, úgy az összes többi énekes-színész vétlen az el­uralkodó unalomban és a he­lyenként ezt oldó paródia-ha­tásban egyaránt. A világ leg­jobb drámai vagy énekes te­hetségeit is megbénítaná egy ennyire mesterkélt színpadi mechanizmus. Svlyok Erzsébet évadban? i régi szerei ninát, és rési chon bemutal Premiervendégek a szabadtériről A szabadtéri igazga­tóját a premier előtti percekben arról lehetett megismerni, hogy a leg­aggodalmasabban ö kémlelte az eget. Ami nem is csoda, esö esetén a bukás több mint négy millió forint lehetne, az esánap legfeljebb szépít egy kicsit a dolgon. - Délelőtt nem adtam vol­na egy fillért sem. hogy ma itt játszunk - így Korognai Károly -, de szerencsére fel­szakadozott a felhőzet, bár úgy tűnik, ez a remény is ko­rai. Az első felvonás utolsó perceiben elkezdett zuhogni I, a szünetre elállt de a második felvo­az eső ugyan násban folytatta. Beszélgeté­sünket a bemutató szüneté­ben, a szabadtéri klubban kezdtük újra, ahol pezsgővel koccintottak a díszvendégek az idei évad kezdetére. A ki­csit oldottabb hangulatban már az is kiderült, hogy idén ez a darab a legköltségesebb, bár a popfesztivál még nyo­mába érhet. Összesen 35 millióba került, ebből 15 millió a gázsi, 15 a díszlet, és ötből készültek a jelme­zek. - Nagyon látványos a színpadkép, kimondottan eredeti - mondta Korognai -, és az egész darab nehezen szorítható be bármilyen ed­dig ismert műfajba. Rocko­pera, mégis van benne extre­mitás. Várhegyi Attilát, a Nem­zeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának államtitkárát feleségével, és három gyer­meke közül a legidősebbel (ő sem múlt el 10 éves) még a díszpáholyban találtam. Evek óta visszatérő vendég, tavaly a Háry bemutatóján találkoztunk. - Iglódi most is bebizo­nyította, hogy remek rende­ző, a szereposztás pedig fan­tasztikus. Azokat a színésze­ket, énekeseket látni egy színpadon, akikkel felnőt­tünk, már csak ezért is érde­mes volt eljönnöm Szegedre. Kérdeztem tőle, jön-e még az idén a szabadtérire, de sajnálkozva mondta, hogy nem. Rövidesen indul Amerikába, ahová George Czukor filmrendező 100. születésnapjának ünnepségé­re hivatalos, pedig a Képzelt riportot még szívesen meg­nézné. Az államtitkárt üdvözölni érkezett Bartha László pol­gármester, aki eddig csak a tévében látta ezt a darabot, és mint ilyen - mondta ­nem hasonlítható össze ezzel az élménnyel. A nyári feszti­vál programjain eddig még nem vett részt - az utóbbi 10 napban a pénteki közgyűlés­re készült. Frenreisz Károly basszus­gitáros (Metró, Skorpió, LGT) és Gát György produ­cer (Linda, Família Kft) a szünetben feleségük társa­ságában a SZOTE büfében söröztek. Az Atilla énekesei­vel mindketten régi barátok. programok MA 9 A Koch Sándor Csongrád Megyei TIT Kárász utcai ter­mében 18 órakor dr. Szatmáry Károly csillagász tart elő­adást. • A Fürdőudvarban ma 20.30 órakor Túl az Óperencián. Népszerű operettrészletek Oszvald Marika, Vámossy Éva, Csere László és Berkes János előadásában. Állandó rendezvények 9 A Móra Ferenc Múzeum­ban Móra Ferenc emlékkiállí­tás, „Szegedi Kincskeresők" matinétörténeti kiállítás, Ohio és környéke képzőművészeté­nek bemutatója, Lucs Ferenc képgyűjteménye, patikatörté­neti, természettudományos, régészeti, magyar szobrászati és néprajzi kiállítás, Móra­emlékszoba és a múzeum tör­zsanyaga látható. A Kass Ga­lériában Kass János grafikus­művész alkotásai, Vasco As­colini „Versailles" című fotó­kiállítása, Orosz István és Ke­resztes Dóra grafikusművé­szek tárlata. A Fekete-házban: A rendszerváltás miniszterel­nöke (Antall Péter fotói An­tall Józsefről), Huszárok, Csongrád és Csanád megyék társadalma 1867-1945 és Bu­day György grafikusművész élete és munkássága című ki­állítások. Varga Mátyás szín­háztörténeti kiállítása a Bécsi körút 1 l/A szám alatt találha­tó. 9 Egyházmegyei Kincstár és Múzeum (Dóm tér 5.) • A Szög-Art Galériában Sig­rid Siegele darmstadti szob­rászművész kiállítása. • A Juhász Gyula Művelődé­si Házban Jójárt Erzsébet ke­ramikusművész és Palotás Mária festőművész kiállítása. • Az újszegedi füvészkert mindennap 10 és 18 óra kö­zött tart nyitva. 9 A szegedi csillagvizsgáló kedden és pénteken 19 órától látogatható. 9 A Szegedi Vadaspark 9-19 óráig látogatható. - Láttam már a darabot a Margitszigeten, de kíváncsi voltam Iglódi Pista feldol­gozására is - emelte poharát Frenreisz az egészségünkre. - A szereposztás egyértel­műen jó, a díszlet is tetszik, nálam összességében győ­zött Szeged! Gát Györgynek mindkét feldolgozás tetszett, az új szereplő, a bolond ötlete pe­dig szerinte egész egyszerű­en zseniális. - A ruhák lehetnének egy kicsit színesebbek, legalább a főszereplőké, hogy meg­törjön a színharmónia. Mindemellett nagyon cso­dálkoznék, ha a hunok ilyen ruhákban jártak volna. Ezek inkább szamurájruhák. J. Mmö Éva a DM irta „ Szerkesztőségünk­be, ahol naponta sokfé­le vendég megfordul, tegnap 8 fiatal hölgy tett látogatást. Kiderült, hogy a szegedi színház női tánccsoportjának tagjai, „görlök", aho­gyan manapság nevezik a táncoslábu ifjú höl­gyeket. Azért jöttek, hogy a minapi operett­bemutatóról irt beszá­molónk őket érintő ré­szét tegyék kritika tár­gyává. Megszoktuk már, hogy a túlérzékeny művész urak és a mű­vésznők nem fogadják zokszó nélkül a sajtók­ritikát, ezért a görl-kül­döttség tagjait is meg­hallgattuk és visszaté­rünk ügyükre, mert ugy találjuk, sok tekintetben igazuk van és panaszuk megérdemli a vele való foglalkozást." 1945. augusztus 10.

Next

/
Thumbnails
Contents