Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-12 / 160. szám

BELFÖLD 3 podtak Betyárnapok d (MTI) álasztási M kötöttek az j ztáni hadsöj esei vasáru?! - jelentette ügyminisztét rót követő 9 • Hortobágyfalva (MTI) Agárfuttatással megkezdődött a VI. országos kishortobágyi betyárnapok július 18-áig tartó sorozata. A betyárnapok történetében első alkalommal rendezték meg az u crtí agarasz egyesület vadászati egy.P Z alkalmas«8i Vizsgáját, ame: a csapaOT ,yen mimegy ^ \e" mf 1, vett rész'- A betyárnapok ke;d0d0tt.i tétében hétfőn „Letűnt bemegeroslt® tyárvilág" címmel nyitnak kl Ieff" meg kiállítást a 259 éves S "árda pinceborozójában. A távozás? tiszacsegei útfélen lévő hor- J [obagyfalvai csárdában szeriS B«n» dan őseink elfelejtett ételei kerülnek az asztalra, amelyek • . „,J 3 honf°glalás korából szárarak tegnaj mazó ütkos ké Dereit; tan" szülnek. percig ;tte: Izrael k( klésre a köM alapján. i magát a legállapodá?1 rgette, hogy Utalványok • Törökszentmiklás (MTI) Közvetlen adományokkal S6gfti 3 környezetében lévő re a megáM jászorulókat a debreceni székozó része f helyű Hajdú-Bét Rt. valas3 h? gyrgysége-a haj. ilt et minden gy^ 500-500 telep ezer forint értékben nyújt selaga res; abb , , " „,i '"nm cneKoen nyuit seár felépült l( ^önkormányzat a szakas*- lasztott hátrányos helyzetűek települt ® munkatársaival közösen vászakasZ' las2tott hátrányos he| tűek bontani. számára. A törökszentmiklósi . , ^ Például a héten adott át a ,,raS , e'ePülés polgármesteri hivaodáboX ta'anak 400 ezer forint értékű, utii a.Cég hűtőházában beváltható MTI) ( ele|miszel-utalványt. idorseg a vaj J benenmlfíava$út "»0-á»ai okat gyűjtsd, Mófranovált (MTI) íoz, amely . Mátranovákon hat éve nem nok lemoí^ jar Vonat, ám a hét végén ishelyi rendőr mé( vonatfüttyöt ha|lhattak a az utcán a > település lakó. A Mátra alján tozásert eM rendezték az első országos :i tómorule ,vasútbarát találkozót ame, 3J '-u ,' "li "ek hszteletére vonatokat en1 Pr A Í')8edtek Nóg*ád megyei MátraA rend0'novák-Mátramindszent sza-SZra' A személyforgalom tdaiban foiy mar tíz „ , a•vékenvséget ha7é teherfor8alom pedig „vekenyseg nat eve szünetel a mátranováKl vonalon. A töltést fölverte Agaz, amelyet most a Nógrád . egyei Munkaügyi Központ a ta' biztosított közmunkakeel felhasználásával hozhattak endbe a több száz érdeklődőt COZI gyűli Programra. ervár (MTI) rváron véget idei parlattt* Az 54 tagol* vonzó üldöttei zárói in üdvözölt®'. • • , szlávia ellen' '"WiOgOOOS rak befejez®', Ti$Zafö. "f"zo.ói bélií, ,gS"e0d°" * at, hogy „mii nódon támof ív háborús b' 5 hágai Nei ayszéket, és saját területi /ny utcai menetzenével és "°rgászversennyel kezdődött •szafüreden. A hagyomá/os tiszafüredi halasnapokra 5 mázsa háromnyaras, 85 nazsa kétnyaras és 296 máSa egynyaras pontyot, sülmélvetf ádlfb0n- csukából 200-200 ezer .mélyeket, darabot, m(g harcsából , 10 Ladent L^^ 11i adják ati) S*o|gál»atólisztáni tálib ' park baton elutasít* yejen t Ladent. A ^T™ Ve'ence onkor5je megerósítí&boS,32 egyk0" orcselekménykgy J/Ietet es epulete.t. Az szaúdi mi 1 lioUci több területen találha? Afganisztán^ 30, egyenként 32 ég a mozga'Lü|yZ6tmeter alapterületű s rangú vezef^/'y- vállalkozókat pontos tartóiüS ** ^ klvük h</y t Vakil Ah'C"fe'e szolgáltatásokat Kabulban újíz ^ 32 őslakosoknak és mondta: a ti^'f/ek, mesterségük k nincs kiadafmS^^' /rmekek bee egyetlen ál^es^;3'es helyszín, érté'on 1 ls idegenforgalmi rőt jelentenek. • 1400 bogrács alatt lobogott a láng... Halászléünnep Baján Közel nyolc tonna hal főtt puhára a bajai bográcsokban. (DM/DV fotó) Három éve hirdették meg az első halfiestát, de 1999-re már az Alföld egyik legnagyobb tömegrendezvénye lett a bajai halászléünnep. Az elmúlt szombaton 400 bográcsban főtt 7,8 tonna halból a bajaiak híres étele, s a város központjában este 7 órakor tizenötezernél is többen ültek le halászlét vacsoNem tudom milyen látványos népünnepélyen köszöntötték volna a bajaiak 1996ban 300 éves városukat, ha egy évvel korábban egy vidám baráti társaság nem üldögél a Sugovicára néző Duna Hotel teraszán. De szerencsére azok a derék urak ott ámuldoztak azon, milyen csodaszép is városuk központja, a Szentháromság tér. S egyikük, bizonyos Szentiványi Gábor (aki mostanság a Magyar Köztársaság londoni nagyköveti posztját tölti be...) úgy vélte: nem is lehetne méltóbb módon örömködni a várossá nyilvánítás ünnepén, mint egy olyan gigantikus versenyen, amelyen háromszáz bográcsban fő a híres bajai halászlévé. - Az első hallásra képtelennek tűnő ötletet szorgos szervezőmunka követte, így aztán három évvel ezelőtt, jelentősen túlteljesítve a tervet, már 463 főzőhelyen lobogott láng. Ma pedig - mutatott körbe szombat délután a zsúfolásig megtelt Szentháromság téren Béres Béla, a bajai halászléünnep főszervezője - 1400-an fizették be a 2 ezer forintos regisztrációs díjat, s hívták vendégségbe barátaikat a Rekordok könyvébe is már bejegyzett halparádén. - Több, mint 15 ezren tudnak a téren és a környező utcákban ezen az estén asztalhoz ülni. Még Szegedről és Makóról is hordták teherautóink a padokat - mondta Béres Béla. Akitől azt is megtudtuk: a bajai halászlé ünnep idei költségvetése 9 millió forint volt. Ennek nagy részét maguk a főzők fizették be a bográcsonként 2 darab ezressel, de sokat segített Baja önkormányzata is. Míg az Aranybogrács-díjas főtámogatók között olyan neves cégek álltak a bajaiak mellé mint a szegedi Pick Rt. No, de mi kell ahhoz, hogy senki ne maradjon étlen és szomjan egy ekkora halfiestán? Nos, Béres Béla statisztikái szerint a 7,8 tonna hal mellé kihordták a főzők a város központjába 8 mázsa vöröshagymát, 320 kiló tört pirospaprikát, minimum 8 ezer 500 liter víz forrt a bográcsokban, és 6 mázsánál is többet nyomott az elmaradhatatlan, a bajai halászléhez kínál tészta súlya. Sajnos arról nem sikerült pontos adatot beszereznünk, hány liter finom bor és habzó sör fogyott el a késő éjszakába nyúló bajai halvigadalomban... Pontos számmal a Szegedről Bajára látogatók ügyében sem szolgálhatunk. De higgyék el nekem: ezen a szombaton lépten-nyomott üdvözölhették egymást a Sugovica partján a Tiszától érkezők. Nem messze a főtértől, egy vidám kompániához kopogtattunk be. A baráti társaságot összetoborzó, Kisszállásról elszármazott Urlauber Ferenccel és egyik vendégével, Mészáros István szegedi tanár úrral az udvaron fölállított bogrács mellett dicsérgettük a bajaiak halászlé ünnepét. - Mi lenne, ha Baja példáját követve a szegedi rakparton hasonló nagy népi mulatságot rendezne Szeged, a tiszai halászlé tiszteletére? barátkoztunk a gondolattal. Nos, hölgyeim, uraim, van-e Szeged polgárai között olyan, aki elutazna Bajára Béres Bélához, ellesni a halászlé ünnep szervezésének titkait...? Bátyi Zoltán • Budapest (MTI) A rendkívüli esőzések miatt nyolc megyében kell a vízkárok enyhítésén dolgozni, a legkritikusabb helyzet Heves megyében alakult ki - közölte Schieber József, a Polgári Védelem Országos Parancsnokságának szóvivője vasárnap. Nyolcvan embert kellett kitelepíteni Recsk, Kerecsend, Vécs és Halmajugra településen az éjszaka folyamán - mondta el a szóvivő, hozzátéve, hogy NagyfügedFelhőszakadás ayolc aiegyébea nél a Tarna magas vízállása miatt gátátvágást terveznek. Parádfürdön egy ifjúsági tábort kellett kitelepíteni. Településenként körübelül 80100 ház veszélyeztetett Andornaktályán, Egerben és Egerszalókon. Nógrádban 10 települést veszélyeztet a víz. Nemti, Szirák és Bér településen 25 családot kellett kiköltöztetni, a 23-as út járhatatlan. Komárom egyik városrészében 30 lakóház van veszélyben. Sárbogárdon 100 ház áll vízben, és a szombaton összedőlt 4 épület mellett további négy van veszélyben. A Nádor-csatorna vízterhelésének csökkentése érdekében csökkentik a Velencei-tó vízelfolyását - közölte a szóvivő. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Mezőnyárádnál elhárították a közvetlen veszélyt. Nagykátát azonban belvíz borítja, amelynek elhárításában a Magyar Honvédség is segítkezik. Dávod és Farmos településen 15 családot kellett kitelepíteni. Csurka jóslatai • Soltvadkert (MTI) A vajdasági autonómia megvalósíthatatlan, elfogadhatatlan, Szerbiában nincs kivel tárgyalni erről - hangoztatta Csurka István pártelnök, a Magyar Igazság és Élet Pártja soltvadkerti nagygyűlésén szombaton. - Az értelmetlen légiháború nem oldott meg semmit, az erős páncélozott jugoszláv hadsereg számottevő veszteség nélkül úszta meg a háborút - állapította meg a vezérszónok. Milosevics szerinte továbbra is hatalmon van, s addig ott is lesz, amíg valamilyen háborút fenn tud tartani. - Most csak akarat kérdése, hogy mikor kezdenek újabb belső háborút a Vajdaság ellen - mondta Csurka István. - A határainkhoz közeli városokban 200 ezer magyar él. Ha ez a terület ENSZfennhatóság alá kerül, majd egy népszavazás útján magyar közigazgatás alá, ez nem határrevizió, hanem embermentés - hangsúlyozta Csurka István. - Becstelenség lenne a magyarság részéről, ha sorsukra hagyná délvidéki testvéreit - mondta. A vezérszónok meghirdette a Hősök terére a MIÉP augusztus 20-i Kárpát-medencei nagygyűlését, amely - mint mondta - ennek az összetartásnak a demonstrációját célozza. A pártelnök belpolitikai kérdésekről szólva kijelentette, hogy a mezőgazdaság jelenlegi helyzetétért legkevésbé a jelenlegi kormány felelős. Ugyanakkor kritikával illette a jelenlegi kormányzatot is ezen a téren - mondván - az állam feladata, hogy a bankok helyett a földre és ezzel a magyarság megtartására fordítsa a pénzt. - Évtizedekre szóló gazdasági programmal, a föld benépesítésének programjával kell előállni, és a MIÉP a 2002-es választásokra ezt célozza meg, mert ha a külföldi tőke befolyása tovább tart, akkor földönfutók leszünk a saját hazánkban - hangoztatta Csurka István. Betegek, jogok • Budapest (MTI) Az állampolgár nem veszíthet jogaiból csak azért, mert egészségi állapota megváltozott, sőt mivel betegsége miatt kiszolgáltatottabbá válik, emberi jogai fokozottabb védelemre szorulnak - olvasható A betegek jogai című, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával megjelent kötetben. A kézikönyv szakértői szerzői az alkotmányban, a Polgári törvénykönyvben és az 1997 decemberében elfogadott egészségügyi törvényben rögzített betegjogokat ismertetik a laikusok számára is érhetően. 1 múlt i id ii o ben Egy kiló tűkor A

konyhaszekrényünkben, az alsó polcon van egy papírzsák, néhány kiló kristálycukorral, amit nemrég apósomtól kaptunk, cseresznyebefőzéshez. Nem tudjuk, hogy mikor vette, a kilós csomagokon az áll, hogy „Fogy ár: 26.10- Ft", meg az, hogy „M M K Cukorgyára, Mezőhegyes". Vagyis a zacskó egy kicsit már elavult; hiszen a mezőhegyesi cukorgyár két éve megszűnt, nemrég a mészkemencét is lebontották. A cukor azonban nagyon jó, mondhatni békebeli minőségű, az apósom precízen tárolta, száraz helyen, meg egyébként is, a zacskó szerint „minőségét korlátlan ideig megőrzi." S hogy mindezt miért írtam ide? Mert ez a cukor elég sűrűn eszembe jutott a héten: nem csak szerdán, amikor a szegedi nemzetközi vásárról szóló beszámoló mellett azt olvashattam, hogy a cukor ára augusztustól hatnyolc százalékkal nő. A hét elején országgyűlési képviselőkkel készítettem interjút, és a kormány első évének értékelésén túl többek között az is szóba került, hogy a képviselői munka eredményét nagyon nehéz mérni. Egyikük végül nekem szegezte a kérdést: szerintem mikor mondható sikeresnek egy képviselő? Akkor, ha folyton pedálozik, kilincsel, akár elvtelenül is, hogy ,pénzt hozzon a választókerületének"; avagy akkor, ha részt vesz a hosszú távon hasznot hozó folyamatok menedzselésében, vállalva azt a kockázatot is, hogy e folyamatok közül néhány nem éri el a célját? A kérdésben, ez látszott, benne volt az új hullámos képviselő válasza is, és én ott, akkor igazat is adtam neki. Aztán eszembe jutott az a cukroszacskó, meg, hogy mivel is jár az, ha egy ilyen folyamat végül „nem éri el a célját", ^rét évvel ezelőtt, a bezárás napján én is jártam a m\ mezőhegyesi cukorgyárban. Az igazgató nem fogadott újságírókat, a személyzetis azonban körbevezetett, és akkor találkoztam a két kövegyi férfival, akik a hatalmas tartályokat takarították. Nem felejtem el azt a két embert; az apát és a fiát, egyforma arcukon a tompult szomorúságot és a félelmet. A személyzetis elmondta, hogy a gyár a rendszerváltozás után részvénytársasággá alakult, és megpróbált boldogulni a megváltozott világban. A privatizáció nyomán betelepült, több gyárat is működtető nyugati cégek mellett azonban eltörpültek az egyedül álló kicsik. Mígnem 1995-ben az. öl kicsi cukorgyár létrehozta a Magyar Cukor Rt.-t. Erre az eseményre nagyon sokan emlékeznek, az új rt. vezetői ugyanis a gyűléseken nemzetiszín cukroszacskót és csengő magyar forintokat ígértek a lelkes dolgozóknak. Aztán a dunántúli osztrák nagycég többségi tulajdont szerzett az rt.-ben, és végül is tartotta magát ahhoz a megállapodáshoz, miszerint három évig nem záratja be egyik MC-s üzemet sem: eladta a mezőhegyesit és a sarkadit az angol érdekeltségű kabai székhelyű cégnek, mely már a vétel másnapján bezárta a mezőhegyesi gyárat. A folytatásnak már én is tanúja voltam. A kubaiak helyi önkormányzati vezetőkkel és politikusokkal együtt sajtótájékoztatót hívtak össze, és bejelentették, hogy természetesen nem viselkednek karvalytőkeként, és mindent megtesznek azért, hogy a gyártelepen új munkahelyek létesüljenek; ígértek projekteket, meg hosszú, közelebbről nem tudni, meddig tartó, de végül gyümölcsöző folyamatokat, melyeket viszont menedzselni kell. Ezen a tájékoztatón minden újságíró kapott egy-egy ízlésesen becsomagolt kabai süvegcukrot. És, lehet, ezeket a folyamatokat most, két év után is menedzselik valakik, viszont a munkanélküliek zöme munka nélkül maradt; örülhetett, aki volt cukorgyári középvezetőként, négyféle képesítéssel elmehetett karbantartónak a ménesbirtokhoz. És ezek az emberek, éppen ezek nem tehetik meg a mai napig, hogy hosszú távon gondolkodjanak, tervezzenek, mert agyonnyomja őket a jelen. Csak nézik a televíziót, és azt látják-hallják, hogy azért tényleg fejlődik ez az ország, a pártok egyike-másika például a választási sikerért - a hatalomért? - a legprofibb pr-cégeket foglalkoztatja. Látják, ahogy a volt belügyminiszter osztja a mostani elit fiatal politikusát, Postabank-ügyben, és elvárná, hogy a sápadt fiatalember a kérdéseire válaszoljon; aztán váratlanul a fiatalember kérdez valamit az előző négy évről, és a volt belügyminiszter tesz úgy, mintha nem hallott volna semmit. Hallják, hogy a honvédség fiatal parancsnokának mennie kell, mert nem tud együtt dolgozni a miniszterrel; látják, ahogy az urak azóta is nap mint nap bekenik egymást, de úgy tűnik, az anyag nem akar elfogyni soha. Nyilván ez is valami folyamat, és, ahogy mondani szokták, a távoli jövőben ez is meghozza a gyümölcsét. Y\e vajon gondolta volna-e bárki is a mezőhegyesi LJ üzem falai között, a százéves születésnapon, vagy az ország bármelyik gyárában, hivatalában vagy egyetemén, 1989-ben, hogy az olyannyira áhított rendszerváltás még ttz év múlva is arról szól, hogy nem lehet hosszá távon sikeres az az ember, akinek csak a cukorgyártás egyértelmű eredményű és pontosan szabályozott folyamatához van érzéke? Tegnap eldöntöttem, hogy az egyik zacskót elrakom emlékbe; kíváncsi vagyok rá, hogy tíz év múlva mi jut róla eszembe. A cukor persze még akkor is jó lesz. És én szívesen adok belőle bárkinek.