Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-30 / 150. szám

30. SZERDA, 1999. JÚN. 30. HAZAI TÜKÖR 7 »Dél-alföldi együttműködés Szolnoíc-Szentes? Makó vasútvonal segy-1 Tiszaug (MTI) • Eb- A megyehatármenti térséí már ;ek kapcsolatainak fejlesztéalfa- lére kötött együttműködési Hegállapodást hétfőn Tiszauzege- ;on Bács-Kiskun, Békés, lékét Csongrád és Jász-Nagykunk", a Szolnok megye, rszer1 Az erről szóló dokumentuirzást aiot a megyei önkormányzaered- lok, a megyei területfejleszténdrás si tanácsok, valamint az érinzánk- lett kistérségi területfejlesztési eg az tanácsok képviselői írták alá. lynek Az együttműködés elsődle•g hi- íes célja a területfejlesztés és gtud- területrendezés, illetve a kap;y év psolódó szolgáltatások összemér- hangolt fejlesztésével hozzáaz a járulni a megyehatármenti térmely *•» ségek - például a Tiszazug elmaradottságának mérsékléséhez, fejlődésének ösztönzéséhez. Különösen kívánatos az infrastrukturális beruházások közös támogatása, így a tiszaugi Tisza-híd felújítása, a Szolnok-Szentes-Makó és a Kunszentmárton-Lakitelek közötti vasútvonal rekonstrukciója, valamint a főúthálózat - ezen belül a 44-es és 47es utak - fejlesztése. Az együttműködés koordinálására a felek programtanácsot hoznak létre, amelynek feladata két évre szóló operatív program kidolgozása és megvalósításának elősegítése. bentakat Itban derül, ícsett :0—30 k (az árzás ; évre étéről lekéín tarjúgy, ól. A igorú jelen előbcöpeére". í műspont tfajta :, sha hozc, akJugo!Z képécsi ;rmé:ugártő ina küihely' ryfé:özelárzás iroso1 A kémia a kedvence Meg sem áll Thaiföldig Nem mindennapi Eredménnyel büszkélkedhet a tizennyolc éves Czakó Gábor. A szentesi fiatalember e hét szerdáján Budapestre indul, hogy meg sem álljon Thaiföldig. A kémia '.megszállottjaként" két budapesti és egy miskolci társával négyen képviselik majd hazánkat július elsó napjaiban a bangkoki nemzetközi Versenyen, amelyen ötVen ország diákjai mérik majd össze tudásukat. Czakó Gábor a Kurcaparti település Koszta József Általános Iskolájában szerette meg a kémiát, nagyszerű pedagógusának, Balogh Teréziának köszönhetően. Nyolcadikosként már országos versenyt nyert kedvenc tantárgyából. A szegedi Radnóti Gimnáziumban áz Ugyancsak kiváló tanáregyéniség, Meleg István egyengette az útját. Eredményei alapján harmadikos korában bent tudhatta magát a fővárosi Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol vegyésznek készül. Az pedig magától értetődő, hogy kémiából nem is kellett érettségiznie Gábornak. A vizsgabizottság elnökétől fizikából és matematikából is dicséretet kapott a szentesi-szegedi maturandus. S hogyan jön a képbe a thaiföldi utazás? Májusban és júniusban meghívták a fiatalembert abba a táborba, amelyet az ELTE szervezett a diákolimpiára való felkészítés jegyében. Az ország 25 kiváló képességű tanulója közül Czakó Gábort három társával együtt választották ki az egyetemi oktatók hazánk csapatába. A Csongrád megyeiek már most büszkék lehetnek Gáborra. S érdemes szorítani neki, hiszen a bangkoki megmérettetés valójában egyéni verseny lesz kémiából. B. I. éter s ágot, iárg" onin>arna ndőrfenti felisjáka | ságot tele Világjelenlés a társadalomtudományokról :t ISI ÁS! % • Folytatódik a Tudomány Világkonferenciája Budapesten. A tegnapi nap legjelentősebb eseménye az volt, hogy az UNESCO bemutatta a Világjelentés a társadalomtudományokról című kiadványát, amelyet szándékosan a találkozóra jelentetett meg. A tanulmánykötet foglalkozik a kelet-európai országokkal is, bemutatva, milyen volt a kölcsönhatás a rendszerváltozás és a társadalomtudományok között. Tegnap a Tudomány Világkonferenciáján, a Buda; pest Kongresszusi Központban az UNESCO (az Egyesült Nemezetek oktatási, tudományos és kulturális szervezete) bemutatta a Világjelentés a társadalomtudományokról című kiadványát, üielyet szándékosan a magyarországi tudóstalálkozóra jelentetett meg. A tanulmánykötet egy négy részből álló sorozat utolsó kiadványa. Az előző három összefoglaló az oktatás, a természettudományok és a kultúra egyetemes történetét és jelenlegi helyzetét mutatja be a világ különböző részein. A társadalomtudományokról szóló, tegnap bemutatott kiadvány első részében a tudományterület huszadik századi eredményeit összegzik a világ különböző földrajzi területein és politikai rendszereiben. Igen nagy hangsúlyt kap a kiadványban a tudomány és a demokrácia kölcsönhatása. Ebben a megközelítésben több tanulmány foglalkozik a közép-keleteurópai politikai változások okaitól és hatásairól is. A második részben azokat az aktuális problémákat elemzik, amelyekkel a társadalomtudományoknak foglalkozniuk kell, és azt vizsgálják, hogyan alkalmazhatók, hasznosíthatók a társadalomtudományi kutatások eredményei a döntéshozatalban. Ezzel kapcsolatban Frederico Mayor, az UNESCO főtitkára („civilben" természettudós) a sajtótájékaztatón megjegyezte: sajnálatos, hogy a kutatási támogatásoknak legfeljebb 10 százalékajut a társadalomtudományokra. Ugyanakkor a társadalomtudósok maguk is tehetnek arról, hogy munkájuk eredményét kevésbé veszik figyelembe. Mint mondta, a kutatóknak ki kell lépniük az egyetemek, intézetek és akadémiák falai közül, meg kell mutatniuk, hogy a természettudósokhoz hasonlóan egzakt módszerekkel dolgoznak, eredményeik pedig hasznosak a társadalmi, gazdasági döntéshozók számára. K. G. Emlékképek egy közösségi házról Kiesett a Tantusz Az épület további sorsáról még nincs döntés. (Fotó: Schmidt Andrea) Kiesett a Tantusz a szegedi művelődési intézmények közül, a hónap végén végleg bezárják a Dankó Pista utcai kaput. Az eddig is különleges státusú, mert nem az önkormányzat, hanem egy gazdasági szervezet, a Matáv által fönntartott intézmény épületének további sorsáról még nem született meg a döntés. Emlékképek címmel dokumentumkiállítást rendeztek az utolsó napokban a Tantuszház munkatársai. A színházterem előcsarnokában berendezett tárlat nemcsak az épület „Tantusz-koráról" szól. Rácz Erzsébet, az igazgató, aki mint a valódi hajóskapitányok, utolsóként hagyja majd el a „fedélzetet", megsárgult képeket és plakátokat mutat. A Postaaltiszti Egyesület tagjainak tablója. Ők voltak a székházalapítók. Az egykori postatisztek unokái között többen vannak, akik most is a cégnél dolgoznak... A ház 1936 és 1945 között szolgált az egyesület székházaként. Közösségi ház funkcióját azután is megtartották, hogy a Postás Szakszervezet tulajdonába került. Volt benne egy nagyterem ruhatárral, meg egy úgynevezett tárgyaló, de a lényeg alighanem az, hogy a postásoknak volt hol összeülni némi tereferére, itt lehettek a nagyobb közös, családias ünnepségek, meg a gyűlések. A „kultúrház-korszakban" a Postás is művelődési házzá vált, és egyszersmind átesett az első nagyobb átalakításon. 300 fó befogadására alkalmas, akkor korszerűnek számító színpaddal, oldal színpaddal, zsinórpadlással, süllyesztett zenekari árokkal fölszerelt színházterme lett, a színpad alatt öltözőkkel és raktárakkal. Az udvari épületben irodákat alakítottak ki, játék- és klubszobát, kis előadótermet. 1954-ben volt az ünnepélyes átadás, s a következő átalakításig, 1987-ig itt működött a legendássá vált Postás. Kiszin Miklós tanár úr, a Molnár Dixieland muzsikusa például szívesen nosztalgiázik azokról az időkről, amikor a Postás moziban jobbnál jobb filmeket lehetett nézni teljes elengedettségben, azaz - mondjuk szotyolázva... Itt léptem először színpadra - mondja sok szegedi, egykori műkedvelő színjátszó vagy táncos. Ki tudja, hány diákszerelem születésének volt megértő tanúja a legendás balett- és tánciskolák állandó zongoristája, dr. Nemes István (Szegedért Emlékéremmel tüntették ki nemrégiben, jobb helyre nem is kerülhetett volna a lokálpatriótákat megtisztelő jelkép). A színjátszók és a táncosok mellett talán a legnevezetesebb műkedvelő kör a képzőművészeké volt a Postásban, de dolgoztak itt zenei klubok, iskolai művészeti szakkörök is. És bár a fél város otthon volt benne, az épület azért maradt, mi volt: a postások közösségének családias hangulatú közösségi háza. A Tantusz-korszak előtti átalakítással lett 200 fős a nagyterem, megújult a színpad, az öltözők, a vetítőgépház fölszerelése, lett büfé és társalgó. A portától a pincéig mindent újjávarázsoltak, még télikertet is alakítottak. Az 1989 novemberi ünnepélyes átadás után azonban hamarosan kiderült itt is, mint másutt: kevés a pénz a működtetéshez. Rácz Erzsébet meséli, hogy nem volt mese, a helyeket bérbe kellett adni, amennyit és amikor csak lehetett. A régi időkből megmaradt a balett, s hamarosan ideszoktak a hivatásos színházakból kiszorult színházi kísérletek, amelyek nem ritkán profibb előadásokat produkáltak amazoknál... A Tantuszházban rendezett Sándor János, itt próbált és tartott bemutatókat a Szegedi Színkör, itt mutatta be Hőgye Zsuzsa a Jászai Marit, vendég volt a Próbatársulat, az Arvisura és mások, ide hozta az alternatívokat a MASZK Egyesület. Egymást érték a tanfolyamok, a konferenciák, otthon voltak a jógások és a természetgyógyászok, a Zappa-klubba jártak Frank rajongói. Még ezen a héten is tele volt az udvar gyerekzsivajjal, Czakó János korongozott kisiskolásokkal... A Posta és a Matáv szétválásakor (1991) az utóbbi által örökölt ház mostanáig élvezte a cég támogatását. De a művelődési intézmény „idegen test" egy piacgazdasági versenyben boldogulni igyekvő cég szervezetében - mondják a gazdasági szakemberek és nehéz lenne megvédeni az ellenkezőjét. Észérvekkel. Viszont nemcsak ésszel él az ember. Belenyugodni, hogy egy szegedi legendáriumnak itt az utolsó lapja - az is nehéz. S. E. Befektetés előtt - gondolkodjunk! • MTI-Press Rossz idők járnak a kisbefektetőkre. A sorozatos bankcsődök és peres ügyek hallatán a befektetni vágyók többsége elbizonytalanodott. Manapság szinte nem múlik el egy hét anélkül, hogy pórul járt kisbefektetők ne szerepelnének a híradásokban. Legutóbb a WVM Lízing-per néven elhíresült jogvita váltott ki hatalmas visszhangot a kisbefektetők körében, függetlenül attól, hogy érintettek voltak-e az ügyben vagy nem. Szakértők szerint e perben hozott jogerős ítélet (mely szerint a csődbe jutott társaság által kötött kötvényszerződéseket érvénytelenítette a legfelsőbb bíróság) precedens értékű, hiszen ennek alapján a más brókercégek avagy pénzintézetek „jóvoltából" kárt szenvedett kisbefektetők a jövőben joggal reménykedhetnek a kártérítésben. A Legfelsőbb Bíróság határozata a WVM Lízing Rt.-vel szerződött kötvénytulajdonosok arcára azonban csak ideig-óráig csalt mosolyt. Ha ugyanis a peren kívüli megegyezésről szóló tervek kútba fúlnak. akkor a több mint 6500 kisbefektetőre hosszas, több éven át tartó pereskedés vár. Szakértők szerint a kisbefektetők ezúttal csupán csatát nyertek, ám a háborúnak ezzel koránt sincs vége. A kárt szenvedett részvény-, illetve kötvénytulajdonosoknak ajánlatosabb volna befektetés előtt gondolkodni, hiszen az érdekérvényesítés utólagos jogi útra való terelése sokszor nem más, mint eső után köpönyeg. A negatív tapasztalatok ellenére a szakember úgy véli, nincs ok az aggodalomra, ám invesztíció előtt érdemes az eddigieknél alaposabban számba venni a lehetőségeket és a kockázatokat. Legyünk minél tájékozottabbak! - A legfontosabb, hogy megtakarított pénzünket ne fektessük bizonytalan vállalkozásba - mondja dr. Molnár István, az Állami Pénz-és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) főcsoportvezetője. - Befektetés előtt ajánlatos pontosan tájékozódni arról, hogy mit veszünk. A törvény előírja, hogy a kibocsátóknak minden esetben (vagyis részvénynél és kötvénynél egyaránt) csatolniuk kell a szerződéshez egy tájékoztatót és ebben lehetőleg - közérthető formában leírniuk a vásárolandó papírra és a kibocsátóra vonatkozó kockázati elemeket. Ha a tájékoztatóban esetleg nincs feltüntetve, első lépésként érdemes megtudni, hogy a társaság, amellyel szerződni kívánunk, mekkora (és milyen) múlttal rendelkezik. Molnár István úgy véli, az újonnan induló, jogelőd nélküli cégekkel legyünk óvatosak, lehetőség szerint inkább a nagy múltú kibocsátóknál helyezzük el pénzünket, ez kevesebb kockázattal jár. Mindamellett, hogy tájékozódunk a kibocsátó paraméterei felől, a befektetés előtt saját kockázatvállalási lehetőségeinket is fel kell mérni. A szakember figyelmeztetése: ha csak kisebb összeget tudunk invesztálni, akkor főként alacsony, de biztos hozammal kecsegtető állampapírokat vásároljunk, mivel ezeknél nemigen kell fizetésképtelenségtől tartani. Abban az esetben, ha komolyabb összeget kívánunk befektetni, ajánlatos különféle kockázat-típusokat választani, azaz a pénzt bankbetétek, állampapírok és határidős ügyletek között megosztani. Át kell gondolni, hogy az összegnek mekkora hányadát tudjuk olyan ügyletbe fektetni, amely - a többihez képest - nagy hozammal kecsegtet, ám de fokozott kockázattal jár. Nem szégyen, ha tanácsot kérünk Molnár István a jövendőbeli befektetők számára azt javasolja, minden esetben vegyék igénybe a befektetői tanácsadók, illetve az értékpapírt kibocsátó és forgalmazó cégek által kínált szolgáltatásokat, és folyamatosan kísérjék figyelemmel befektetésük sorsát. Bár a szakértő úgy véli, ildomos volna a szerződő társaság felől is időközönként érdeklődni (hiszen a jelenlegi, kiszámíthatatlannak tűnő piaci körülmények között a legsikeresebbnek tetsző cég is egyik napról a másikra csődöt jelenthet), ám erre a laikusok többségének nem sok lehetősége van. Jóllehet, kötvénykibocsátáskor például a szerződés mellé kötelező egy olyan - közjegyző által hitelesített - tájékoztatót csatolni, mely részletes üzleti információkat tartalmaz, ám manapság nem ritka, hogy a cég (önös érdektől vezérelve) nem a valós adatokat tárja az üzleti mérleget készítő könyvvizsgáló elé. E visszaélésekkel és félrevezetésekkel szemben a befektetésben járatlanok nemigen tudnak védekezni. Legfeljebb utólag, jogi úton tudnak fellépni. Modellportfólió A fentiekben leírtakkal ellentétben némi reményre adhat okot egy újítás. Egyre több értékpapírügyletekkel foglalkozó cég áll elő úgynevezett modellportfólióval. Ez hathatós segítséget nyújthat azoknak, akik nem tudják eldönteni, milyen arányban osszák meg pénzeszközüket. A modellben megkísérlik pontosan feltüntetni, az éppen aktuális piaci helyzetben milyen arányban fektessünk részvénybe, kötvénybe, illetve pénzpiaci eszközökbe. (A legutóbbi javaslat szerint a részvény 40, a pénzpiac 15, a kötvény 15 százalékot képvisel.) Ezeket a modelleket a szakértők időről-időre felülvizsgálják és a folytonosan változó piaci körülményekhez igazítják. Szigeti Ildikó