Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-25 / 146. szám

PÉNTEK, 1999. JÚN. 25. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat b» a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 * Hagyományaink Fakés Ügy tetszik, messze ""•g az idő, amikor a tá­Pai-réti ember sem ős­$em tavasszal nem "•dúlt el a tanyáról ma­9a faragta fakés nélkül, tákor is vitte, ha gyalog felt, akkor is, ha bkik­ei. A fakést kiszáradt akácfá­ul hasították, és olyan disz­kó kés nagyságúra farag­fefe- A formája is éppen olyan v°lf Amikor a tanyáról elin­altak - mert bizony annyit "fagott a gazda, ahányan a táyában éltek akkor a fa­test könnyen elérhető helyre, egtöbben a gyékényszatyor ®8yik végébe tették, úgy, {"gy egyetlen mozdulattal tefbe tudják venni. A Tápai­rpt talaja szurkos (tehát raga­cs), fekete agyag. Csupán a tábőhalom homokos, ami an­tál is érdekesebb, mivel a ha­^mas - esős időkben kiala­táó - sártengerből emelkedik Ott, ha eső esett, s utána a "aP kisütött, máris lehetett '"fii mert a homok nem ra­rá a lábbelire. A réti föld, 9 "éti talaj, az más. A Tápai­taten egyetlen járható, úgyne­vfeett makadám út volt: a táspöklelei országút. A többi c'en szánkónyomos, nyáron Jjtáos, tavasszal és ősszel pe­'g pocsaras volt. Rajtuk "tágis menni kellett, legtöbb­Ször a tiszai rév felé. Keve­rtben vettek irányt a Farki­retre (Algyó Tiszán túli rétje), ottani boltba, vagy az tárit említett Lebőre. Akik táúig Felsőpajorban laktak, táfe a lelei szatócsnál vettek tálróleumot, sót, és más dói­nkat amelyeket megtermelni " nem tudtak. Mentek is jfermelyik irányba, a fakést hagyták otthon. „Én Mé­/teo után sé hagytam otthon, tárt akkor ugyebár negyven . P'g fenyigetött az eső, azt' fréót annak, akinek a szaty­h;in nem vót fakés." Üe vajon, mi végre kellett « a fakés? tám másra biz'a, mint a J^'ogolás közben lábbelire sáresizma letisztítására. enet közben ugyanis olyan almás füves sártömeg ra­r] a lábbelire, hogy pár tíz­j. teres út után akár öt-hat lri­is cipelni kellett. Amikor Jtá Megelégelték a fölösleges , 7 hordását, előszedték a fa­ós azzal vágták-dúrták le ^ terat, hogy néhány méterig táyebben tudjanak haladni. e tes^'dőn és tavasszal egy­jj? táh dúlóút mentén tucat­^.f1 lehetett látni is sárcsiz­Sőt, nem egy helyen „ 8 akkor is, amikor már a figv kemér,yre szárította, és fóztek ki, mint egy más­világi ember ősnyoma, vagy úgy mint a faderékból faragott klumpa. Egyébként néhány réti családban volt fakiumpa, nem is egy, amilyet a szegedi tanyákon gyakran láttam, mi­vel a forró homokban, vagy a frissen ázott talajon előszere­tettel használták lábbeli gya­nánt. Amikor a tápai-rétiek a révhez értek, nem csak fakés­sel tisztították lábbelijüket, hanem a Tisza vizében meg is mosták. Ily módon tiszta láb­belivel léptek a kompra, on­nan meg a falu felőli partra, majd a vállukon vitt portéká­val Szeged földjére. A réti családok között sok volt a szegény, ők még az 1950-es évek derekán is gya­logszerrel jöttek-mentek Sze­gedre és haza, a tanyára. A módosabbak a harmincas években kezdtek biciklit ven­ni, ám, ha azzal vágtak neki az őszi útnak, ők is magukkal vitték a fakést. Ha piacra mentek, többen továbbra is a szatyorban tartották. Am ha ­mondjuk egy legény falusi lányhoz járt - ünneplőbe öl­töztek, akkor a bicikli kormá­nya előtt lévő lámpatartóhoz dugták. Nemrég a múzeum munkatársaival jártunk a Tá­pai-réten. Velünk volt az 1920-as évek végén odaát született „Epi" (Epeijesi Jós­ka) bácsi, aki visszaemlékezé­seit szinte idegenvezetői-tár­latvezetői szinten mesélte né­künk. Tőle hallottuk a fakés igen fontos rendeltetését, amelyre már csak a ma is oda­át élők - Dugonyi Matyiék, meg a többiek - emlékeznek, sőt ha kilépnek a tanyatelek­ről, ma is magukkal viszik a jócskán megkopott „faször­számof', hogy a sárcsizmától meg-megszabaduljanak. A hajdani, 1960-ig tartó tisztes magángazdálkodás világában vasráfos-lőcsös parasztkocsi­kon közlekedtek, azzal cipe­kedtek a falusi, és a tanyai családok. Mivel a sár őket is húzta, kocsival való útra indu­láskor egy küllőtisztogatót fölhajítottak a kocsiderékba. Nem volt az más, mint két marokba illő fabotra kötött vékony kötél, amelynek a hossza úgy hetven centi volt. Amikor a nagy sárban haladó kocsi küllőközei berakodtak sárral, a gazda - kiérvén al­kalmas helyre, vagy a révbe ­ezzel az eszközzel vágta ki a sarat a küllők közül. Lám, a réti élet két olyan emléke, amelyekből a fakés ugyan még él, a küllőtisztoga­tó viszont már rég a múlté. Időseink olykor még emlege­tik mindkettőt, de vissza - fő­ként a küllőtisztogatót - már egyik sem kívánja. Iíj. Lele József Gólyák Újszegeden órhee"emes meglepetések is ged ^ 32 embert. Az újsze­se ' Üórkert utca és a Ver­O U'Ca sarkán ál16 vil" tery°szlopok egyikére mcs­IHjíi fószket helyezlek, a gólyák birtokba is vet­tek. Dicséret illeti azokat, akiknek az ötlet eszükbe ju­tott, s azokat is, akik a tervet megvalósították. Remélem, kezdeményezésüknek folyta­tása is következik. Molnár Attila í A hét fotója A legkisebb nagymester Garri Kaszparov a napokban hívta ki sakkjátszmára az egész világot. Mostantól egy perc nyugta sem lehet, mert ringbe (azaz: sakktáblára) szállt a feltörekvő, új nemzedék ifjú tehetsége. A kis nagymester láthatóan fölkészült arra, hogy letaszítsa a királyt a trónról - de legalább a sakkasztalról. Bemelegítésül nyakon csípett egy parasztot, azzal ledönti a királynőt, aztán már remeghet is a pöffeszkedő, fekete ki­rály fején a korona. Kaszparov pedig, hideg verejtékben úszva, talán huszonnégy óránál is tovább töp­reng majd a válaszlépésen. (Fotó: Gyenes Kálmán, szöveg: Nyilas Péter) A gyermekklinika pedagógusai Legutóbbi, június 17-én megjelent olvasószolgálati oldalunkon adtuk közre a szegedi gyermekklinika le­velét, amelyben a klinikán megtartott gyermeknapi ün­nepség közreműködőinek és támogatóinak mondtak kö­szönetet. Sajnálatos módon, önhi­bánkon kívül, tévesen kö­zöltük a gyermekklinika pe­dagógusainak nevét. Dr. Túri Sándor az intézmény professzora, nem pedig pe­dagógusa. A gyermekklinka peda­gógusai: dr. Vargáné Gazsó Györgyi és dr. Túri László­Sportdélután a JATE-óvodában Negyedik alkalommal ren­deztünk a JATE napközi ott­honos óvodában - a Kihívás Napjához kapcsolódva ­sportnapot. Az immár hagyományos­nak mondható esemény elsőd­leges célja, hogy már kisgyer­mekkorban megszerettessük a sportot, s hogy ezen a dél­utánon együtt mozogjon, játsszon, szórakozzon gyer­mek, szülő, óvónő. Másodsor­ban szűkös anyagi helyzetün­kön (amely sajnos egyre több óvodára jellemző) szeretnénk ily módon javítani. A befolyt összegből fedez­zük a különböző ünnepélyek költségeit, s frissítjük, javítjuk az óvoda felszereltségét, já­tékkészletét. Óvodánk vezető­je, Madarászné Szász Éva, va­lamint az óvoda dolgozói kö­szönik mindazok segítségét, akik hozzájárultak a sportnap sikeréhez. Köszönet a Storyville Jazz Bandnek a hangulatos, szín­vonalas koncertért, Szabó Jó­zsef tanár úr diákjainak a sportesemények lebonyolítá­sában nyújtott segítségükért. Köszönjük a Csiga Pékség­nek, a Képesboltnak, a Tej­ipari Rt-nek, a Szegedi Sza­badtéri Játékok Igazgatóságá­nak, a Florin Vegyipari és Ke­reskedelmi Rt-nek, a Velvet méteráruboltnak, a Szent László Patikának, a DÉGÁZ­nak, a Tápéi Háziipari Szö­vetkezetnek, a Partykó Szer­viznek, Somodi Sándor bo­rásznak, a MOL Rt-nek, a Bartók Patikának, a Sas Pati­kának, a Califomia Fittness­nek, a Foto Porstnak, a Sweet 2000 Kft-nek, a Liliom cuk­rászdának, a Városi Sport­igazgatóságnak, a Szegedi Nemzetközi Vásár Igazgató­ságának, a Média 6 Rádiónak, a Kereszttöltés u. 27. sz. alatti zöldség-gyümölcs boltnak, és Szőlősi Ervinnek az anyagi és tárgyi segítséget. Az óvoda gyermekei és dolgozói Félmegoldások, biciklistáknak A Délmagyarország júni­us 15-i számában jelent meg a „Biciklisek: szabadság ve­szélyekkel" című írás, amelyhez lenne némi hozzá­fűznivalóm. A panaszok so­rát nyithatnám meg itt a ke­rékpáros közlekedés szegedi helyzetét taglalva, de talán jobb lenne ezt szervezett for­mában intézni (pl. a szegedi kerékpárosok egyesületében stb.). Történt a városban sokfé­le korszerűsítés, út- és hídfe­lújítás. Ezekkel együtt a ke­rékpáros társadalom jogosan várhatta el, hogy gondolnak a város vezetői rájuk is, ami­kor megterveztetik az új vagy éppen felújított közle­kedési útvonalakat. A legrégebbi időszakra visszanyúlva, a Kossuth La­jos sugárút mai formájának kialakítására gondolok: szá­momra érthetetlen módon, a kerékpárút csupán a Rókusi I. számú Általános Iskoláig tart. Igazi félmegoldás... A belváros felé továbbvezető szakasz bizony megoldatlan a kétkerekű forgalom számá­ra. Ennek következtében, jó­magam is éppen a rendőr­séggel szemben szenvedtem balesetet, az egyik esős dél­után. Egy másik gond a Nagykörút azon szakaszán mutatkozik, ahol - a nagy nemzetközi forgalomra való tekintettel, érthető okokból ­a kerékpárosok közlekedése tilos. Az teljességgel el­fogadhatatlan viszont, hogy miért nem alakították ki leg­alább a járdán a bicikliközle­kedés feltételeit (felfestés, magas járdaszegélyek „le­küzdése" stb.). A legfelháborítóbb az, amit a két híd felújítása ide­jén tapasztaltam. Semelyik esetében nem jutott eszükbe a megrendelőknek és a kivi­telezőknek az, hogy a kipu­fogóval rendelkezők, a gya­logosok és a bicajosok , jiá­rom külön világ". Nem sze­rencsés, ha bármelyik kettőt összekényszerftik egy közle­kedési sávba. Arról az apró­ságról már nem is beszélek, hogy az új híd lépcsőit igen olcsón át lehetne alakítani olyanra, hogy biciklivel és babakocsival is „megmász­ható legyen", ne kelljen ezek cipelésére kényszeríteni a természetbarát polgárokat. Hasonló apróság, hogy a jár­dák egyes szakaszait szépen felújították, sima lett néhány száz méteren, de a többin vi­szont olyan gyűrődések és lyukak maradtak az aszfal­ton, hogy jobb állapotban lé­vő bicajt vétek arra vezetni nagyobb sebességgel. Zárva a gondolatsort: vol­na még megvitatnivaló ezen a téren. Hollandiai „tanul­mányútra" szívesen szavaz­nék meg költségvetést az il­letékesek számára, ha rajtam múlna. Szerencsés György műkedvelő biciklista • KJUUMOU*** «,„*» • KúiTrenm —<« 7 1 "•• ^a^jfvw; : AZON APRÓJA jgií NÁLUNK DUPLÁN SZÁMÍT! » MJrtvAtOK* l» M • HATl VAVm«*N. > Az Oa aprója nálunk dupláa számít! Június 1-jétöl a DÉLMAQYARORSZÁQ ba feladott lakossági apróhirdetés - mindössze 100 Ft plusz költséggel ­a Déli Apróban is megjelenik! Hatvanöt éve 65 éve a Szegedi Klauzál Gábor Reálgimnáziumban érettségiztünk. Tudomásunk szerint az osztályból négyen élünk: Erdélyi Gyula, Kato­na Lajos, Schneider Jenő és Szőke (Gröftner) István. Tisztelettel és hálával emlé­kezünk Somogyi József igazgatónkra, vitéz Bakonyi Imre és Pazár Béla osztály­főnökeinkre, Babnigg Béla, Benkó István, Dávid Sándor, Devich Sándor, Kovács Bu­na János, Mally Ferenc, vi­téz Máriaföldi Márton, Né­met István, Virág Sándor, Wenk Endre tanárainkra akik az általuk mutatott jó példával és felebaráti szere­tettel neveltek és hitünkben megerősítettek bennünket. Emlékezünk a háborúban, hadifogságban és az ÁVH kegyetlenségei következté­ben meghalt, eltűnt osztály­társainkra. Árvay Zoltánra, Báló Vilmosra, Bohdanecky Edvinre, Kónya Zajosra, Ko­vács Zászlóra, Lippay Sán­dorra és az elhunyt vala­mennyi osztálytársunkra. Is­ten nyugosztalja mindannyi­ukat! A négy osztálytárs nevé­ben is: dr. Katona Lajos Gyermeknap Kecskéstelepea Június 12-én családi hét­végét rendeztünk a Újvidéki utcai óvodában. A szeszé­lyes idő ellenére változatost programokon vehettek részt a gyerekek és az őket elkísé­rő családok. Táncbemutatók, vetélkedők, sportversenyek, kézműves foglalkozások kö­vették egymást. Pleskonics András műsorvezetésével bemutatkoztak az Arany Pó­dium tehetségei. „Hangya Imi és Tücsök Peti" zenés műsora mulattatta a gyereke­ket. Nagy élményt jelenlett a kicsiknek, hogy közelről lát­hattak egy rendőrautót. Min­dezeken felül még motoroz­hattak, lovagolhattak, volt tombola, szerencsekerék, élőzene is. Ezúton szeretnénk meg­köszönni a rendezvény tá­mogatóinak a sok segítséget, ajándékot. Köszönjük a Bar­tók téri PC Kuckó, Dudás Attila, a Szegedi Nemzeti Színház, Quintus Konrád, a Szegedi Csillagvizsgáló, a Szegedi Vadaspark, a Kitfc Land készségfejlesztő játé­kok boltja, Kiss Sándor, Be­ne István virágkertész, a Qu­int Galéria, Czíner István, a Galaxis Játékbolt, az Erboris Hungária Kereskedelmi Kft, Sóti Róbert, a Szegedtej Rt., a Korzó Mozi, a Chio Ma­gyarország. Kft., Győrbíró Tamás, a Gyermely Rt., a Tésztagyártás Szentes, Tóthi Irén, Albert Ferenc műsze­rész, a Kékmadár Sörözd, a Mezóker Kft., a Tóth és Tár­sa Bt., a Nestlé Hungária Kft., Veszter László, Petri Zsuzsanna, az Újvidéki utcai élelmiszerbolt, az ősz utcai ital nagykereskedés, a Huszi Trans Bt., Sándor Csaba ze­nész, Orbán László, Szabó Zsolt, az Élőföld Szövetke­zet, a Sallaikert Faiskola áruda, a Szegedi Rendőrka-* pitányság, Kerek Attila, II­lésné Kovács Katalin, a kecskéstelepi művelődési ház. Kollár József, a Fekete István Általános Iskola. Külön köszönet a résztve­vő családoknak, akik hozzá­járultak az óvoda alapítvá­nyának számláján lévő pénz­összeg gyarapodásához. Klebersbergi Óvodai Körzet, Újvidéki uucai Óvoda

Next

/
Thumbnails
Contents