Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-25 / 146. szám

PÉNTEK, 1999. JÚN. 25. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat b» a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 * Hagyományaink Fakés Ügy tetszik, messze ""•g az idő, amikor a táPai-réti ember sem ős$em tavasszal nem "•dúlt el a tanyáról ma9a faragta fakés nélkül, tákor is vitte, ha gyalog felt, akkor is, ha bkikei. A fakést kiszáradt akácfául hasították, és olyan diszkó kés nagyságúra faragfefe- A formája is éppen olyan v°lf Amikor a tanyáról elinaltak - mert bizony annyit "fagott a gazda, ahányan a táyában éltek akkor a fatest könnyen elérhető helyre, egtöbben a gyékényszatyor ®8yik végébe tették, úgy, {"gy egyetlen mozdulattal tefbe tudják venni. A Tápairpt talaja szurkos (tehát ragacs), fekete agyag. Csupán a tábőhalom homokos, ami antál is érdekesebb, mivel a ha^mas - esős időkben kialatáó - sártengerből emelkedik Ott, ha eső esett, s utána a "aP kisütött, máris lehetett '"fii mert a homok nem rará a lábbelire. A réti föld, 9 "éti talaj, az más. A Tápaitaten egyetlen járható, úgynevfeett makadám út volt: a táspöklelei országút. A többi c'en szánkónyomos, nyáron Jjtáos, tavasszal és ősszel pe'g pocsaras volt. Rajtuk "tágis menni kellett, legtöbbSzör a tiszai rév felé. Kevertben vettek irányt a Farkiretre (Algyó Tiszán túli rétje), ottani boltba, vagy az tárit említett Lebőre. Akik táúig Felsőpajorban laktak, táfe a lelei szatócsnál vettek tálróleumot, sót, és más dóinkat amelyeket megtermelni " nem tudtak. Mentek is jfermelyik irányba, a fakést hagyták otthon. „Én Mé/teo után sé hagytam otthon, tárt akkor ugyebár negyven . P'g fenyigetött az eső, azt' fréót annak, akinek a szatyh;in nem vót fakés." Üe vajon, mi végre kellett « a fakés? tám másra biz'a, mint a J^'ogolás közben lábbelire sáresizma letisztítására. enet közben ugyanis olyan almás füves sártömeg rar] a lábbelire, hogy pár tízj. teres út után akár öt-hat lriis cipelni kellett. Amikor Jtá Megelégelték a fölösleges , 7 hordását, előszedték a faós azzal vágták-dúrták le ^ terat, hogy néhány méterig táyebben tudjanak haladni. e tes^'dőn és tavasszal egyjj? táh dúlóút mentén tucat^.f1 lehetett látni is sárcsizSőt, nem egy helyen „ 8 akkor is, amikor már a figv kemér,yre szárította, és fóztek ki, mint egy másvilági ember ősnyoma, vagy úgy mint a faderékból faragott klumpa. Egyébként néhány réti családban volt fakiumpa, nem is egy, amilyet a szegedi tanyákon gyakran láttam, mivel a forró homokban, vagy a frissen ázott talajon előszeretettel használták lábbeli gyanánt. Amikor a tápai-rétiek a révhez értek, nem csak fakéssel tisztították lábbelijüket, hanem a Tisza vizében meg is mosták. Ily módon tiszta lábbelivel léptek a kompra, onnan meg a falu felőli partra, majd a vállukon vitt portékával Szeged földjére. A réti családok között sok volt a szegény, ők még az 1950-es évek derekán is gyalogszerrel jöttek-mentek Szegedre és haza, a tanyára. A módosabbak a harmincas években kezdtek biciklit venni, ám, ha azzal vágtak neki az őszi útnak, ők is magukkal vitték a fakést. Ha piacra mentek, többen továbbra is a szatyorban tartották. Am ha mondjuk egy legény falusi lányhoz járt - ünneplőbe öltöztek, akkor a bicikli kormánya előtt lévő lámpatartóhoz dugták. Nemrég a múzeum munkatársaival jártunk a Tápai-réten. Velünk volt az 1920-as évek végén odaát született „Epi" (Epeijesi Jóska) bácsi, aki visszaemlékezéseit szinte idegenvezetői-tárlatvezetői szinten mesélte nékünk. Tőle hallottuk a fakés igen fontos rendeltetését, amelyre már csak a ma is odaát élők - Dugonyi Matyiék, meg a többiek - emlékeznek, sőt ha kilépnek a tanyatelekről, ma is magukkal viszik a jócskán megkopott „faszörszámof', hogy a sárcsizmától meg-megszabaduljanak. A hajdani, 1960-ig tartó tisztes magángazdálkodás világában vasráfos-lőcsös parasztkocsikon közlekedtek, azzal cipekedtek a falusi, és a tanyai családok. Mivel a sár őket is húzta, kocsival való útra induláskor egy küllőtisztogatót fölhajítottak a kocsiderékba. Nem volt az más, mint két marokba illő fabotra kötött vékony kötél, amelynek a hossza úgy hetven centi volt. Amikor a nagy sárban haladó kocsi küllőközei berakodtak sárral, a gazda - kiérvén alkalmas helyre, vagy a révbe ezzel az eszközzel vágta ki a sarat a küllők közül. Lám, a réti élet két olyan emléke, amelyekből a fakés ugyan még él, a küllőtisztogató viszont már rég a múlté. Időseink olykor még emlegetik mindkettőt, de vissza - főként a küllőtisztogatót - már egyik sem kívánja. Iíj. Lele József Gólyák Újszegeden órhee"emes meglepetések is ged ^ 32 embert. Az újszese ' Üórkert utca és a VerO U'Ca sarkán ál16 vil" tery°szlopok egyikére mcsIHjíi fószket helyezlek, a gólyák birtokba is vettek. Dicséret illeti azokat, akiknek az ötlet eszükbe jutott, s azokat is, akik a tervet megvalósították. Remélem, kezdeményezésüknek folytatása is következik. Molnár Attila í A hét fotója A legkisebb nagymester Garri Kaszparov a napokban hívta ki sakkjátszmára az egész világot. Mostantól egy perc nyugta sem lehet, mert ringbe (azaz: sakktáblára) szállt a feltörekvő, új nemzedék ifjú tehetsége. A kis nagymester láthatóan fölkészült arra, hogy letaszítsa a királyt a trónról - de legalább a sakkasztalról. Bemelegítésül nyakon csípett egy parasztot, azzal ledönti a királynőt, aztán már remeghet is a pöffeszkedő, fekete király fején a korona. Kaszparov pedig, hideg verejtékben úszva, talán huszonnégy óránál is tovább töpreng majd a válaszlépésen. (Fotó: Gyenes Kálmán, szöveg: Nyilas Péter) A gyermekklinika pedagógusai Legutóbbi, június 17-én megjelent olvasószolgálati oldalunkon adtuk közre a szegedi gyermekklinika levelét, amelyben a klinikán megtartott gyermeknapi ünnepség közreműködőinek és támogatóinak mondtak köszönetet. Sajnálatos módon, önhibánkon kívül, tévesen közöltük a gyermekklinika pedagógusainak nevét. Dr. Túri Sándor az intézmény professzora, nem pedig pedagógusa. A gyermekklinka pedagógusai: dr. Vargáné Gazsó Györgyi és dr. Túri LászlóSportdélután a JATE-óvodában Negyedik alkalommal rendeztünk a JATE napközi otthonos óvodában - a Kihívás Napjához kapcsolódva sportnapot. Az immár hagyományosnak mondható esemény elsődleges célja, hogy már kisgyermekkorban megszerettessük a sportot, s hogy ezen a délutánon együtt mozogjon, játsszon, szórakozzon gyermek, szülő, óvónő. Másodsorban szűkös anyagi helyzetünkön (amely sajnos egyre több óvodára jellemző) szeretnénk ily módon javítani. A befolyt összegből fedezzük a különböző ünnepélyek költségeit, s frissítjük, javítjuk az óvoda felszereltségét, játékkészletét. Óvodánk vezetője, Madarászné Szász Éva, valamint az óvoda dolgozói köszönik mindazok segítségét, akik hozzájárultak a sportnap sikeréhez. Köszönet a Storyville Jazz Bandnek a hangulatos, színvonalas koncertért, Szabó József tanár úr diákjainak a sportesemények lebonyolításában nyújtott segítségükért. Köszönjük a Csiga Pékségnek, a Képesboltnak, a Tejipari Rt-nek, a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságának, a Florin Vegyipari és Kereskedelmi Rt-nek, a Velvet méteráruboltnak, a Szent László Patikának, a DÉGÁZnak, a Tápéi Háziipari Szövetkezetnek, a Partykó Szerviznek, Somodi Sándor borásznak, a MOL Rt-nek, a Bartók Patikának, a Sas Patikának, a Califomia Fittnessnek, a Foto Porstnak, a Sweet 2000 Kft-nek, a Liliom cukrászdának, a Városi Sportigazgatóságnak, a Szegedi Nemzetközi Vásár Igazgatóságának, a Média 6 Rádiónak, a Kereszttöltés u. 27. sz. alatti zöldség-gyümölcs boltnak, és Szőlősi Ervinnek az anyagi és tárgyi segítséget. Az óvoda gyermekei és dolgozói Félmegoldások, biciklistáknak A Délmagyarország június 15-i számában jelent meg a „Biciklisek: szabadság veszélyekkel" című írás, amelyhez lenne némi hozzáfűznivalóm. A panaszok sorát nyithatnám meg itt a kerékpáros közlekedés szegedi helyzetét taglalva, de talán jobb lenne ezt szervezett formában intézni (pl. a szegedi kerékpárosok egyesületében stb.). Történt a városban sokféle korszerűsítés, út- és hídfelújítás. Ezekkel együtt a kerékpáros társadalom jogosan várhatta el, hogy gondolnak a város vezetői rájuk is, amikor megterveztetik az új vagy éppen felújított közlekedési útvonalakat. A legrégebbi időszakra visszanyúlva, a Kossuth Lajos sugárút mai formájának kialakítására gondolok: számomra érthetetlen módon, a kerékpárút csupán a Rókusi I. számú Általános Iskoláig tart. Igazi félmegoldás... A belváros felé továbbvezető szakasz bizony megoldatlan a kétkerekű forgalom számára. Ennek következtében, jómagam is éppen a rendőrséggel szemben szenvedtem balesetet, az egyik esős délután. Egy másik gond a Nagykörút azon szakaszán mutatkozik, ahol - a nagy nemzetközi forgalomra való tekintettel, érthető okokból a kerékpárosok közlekedése tilos. Az teljességgel elfogadhatatlan viszont, hogy miért nem alakították ki legalább a járdán a bicikliközlekedés feltételeit (felfestés, magas járdaszegélyek „leküzdése" stb.). A legfelháborítóbb az, amit a két híd felújítása idején tapasztaltam. Semelyik esetében nem jutott eszükbe a megrendelőknek és a kivitelezőknek az, hogy a kipufogóval rendelkezők, a gyalogosok és a bicajosok , jiárom külön világ". Nem szerencsés, ha bármelyik kettőt összekényszerftik egy közlekedési sávba. Arról az apróságról már nem is beszélek, hogy az új híd lépcsőit igen olcsón át lehetne alakítani olyanra, hogy biciklivel és babakocsival is „megmászható legyen", ne kelljen ezek cipelésére kényszeríteni a természetbarát polgárokat. Hasonló apróság, hogy a járdák egyes szakaszait szépen felújították, sima lett néhány száz méteren, de a többin viszont olyan gyűrődések és lyukak maradtak az aszfalton, hogy jobb állapotban lévő bicajt vétek arra vezetni nagyobb sebességgel. Zárva a gondolatsort: volna még megvitatnivaló ezen a téren. Hollandiai „tanulmányútra" szívesen szavaznék meg költségvetést az illetékesek számára, ha rajtam múlna. Szerencsés György műkedvelő biciklista • KJUUMOU*** «,„*» • KúiTrenm —<« 7 1 "•• ^a^jfvw; : AZON APRÓJA jgií NÁLUNK DUPLÁN SZÁMÍT! » MJrtvAtOK* l» M • HATl VAVm«*N. > Az Oa aprója nálunk dupláa számít! Június 1-jétöl a DÉLMAQYARORSZÁQ ba feladott lakossági apróhirdetés - mindössze 100 Ft plusz költséggel a Déli Apróban is megjelenik! Hatvanöt éve 65 éve a Szegedi Klauzál Gábor Reálgimnáziumban érettségiztünk. Tudomásunk szerint az osztályból négyen élünk: Erdélyi Gyula, Katona Lajos, Schneider Jenő és Szőke (Gröftner) István. Tisztelettel és hálával emlékezünk Somogyi József igazgatónkra, vitéz Bakonyi Imre és Pazár Béla osztályfőnökeinkre, Babnigg Béla, Benkó István, Dávid Sándor, Devich Sándor, Kovács Buna János, Mally Ferenc, vitéz Máriaföldi Márton, Német István, Virág Sándor, Wenk Endre tanárainkra akik az általuk mutatott jó példával és felebaráti szeretettel neveltek és hitünkben megerősítettek bennünket. Emlékezünk a háborúban, hadifogságban és az ÁVH kegyetlenségei következtében meghalt, eltűnt osztálytársainkra. Árvay Zoltánra, Báló Vilmosra, Bohdanecky Edvinre, Kónya Zajosra, Kovács Zászlóra, Lippay Sándorra és az elhunyt valamennyi osztálytársunkra. Isten nyugosztalja mindannyiukat! A négy osztálytárs nevében is: dr. Katona Lajos Gyermeknap Kecskéstelepea Június 12-én családi hétvégét rendeztünk a Újvidéki utcai óvodában. A szeszélyes idő ellenére változatost programokon vehettek részt a gyerekek és az őket elkísérő családok. Táncbemutatók, vetélkedők, sportversenyek, kézműves foglalkozások követték egymást. Pleskonics András műsorvezetésével bemutatkoztak az Arany Pódium tehetségei. „Hangya Imi és Tücsök Peti" zenés műsora mulattatta a gyerekeket. Nagy élményt jelenlett a kicsiknek, hogy közelről láthattak egy rendőrautót. Mindezeken felül még motorozhattak, lovagolhattak, volt tombola, szerencsekerék, élőzene is. Ezúton szeretnénk megköszönni a rendezvény támogatóinak a sok segítséget, ajándékot. Köszönjük a Bartók téri PC Kuckó, Dudás Attila, a Szegedi Nemzeti Színház, Quintus Konrád, a Szegedi Csillagvizsgáló, a Szegedi Vadaspark, a Kitfc Land készségfejlesztő játékok boltja, Kiss Sándor, Bene István virágkertész, a Quint Galéria, Czíner István, a Galaxis Játékbolt, az Erboris Hungária Kereskedelmi Kft, Sóti Róbert, a Szegedtej Rt., a Korzó Mozi, a Chio Magyarország. Kft., Győrbíró Tamás, a Gyermely Rt., a Tésztagyártás Szentes, Tóthi Irén, Albert Ferenc műszerész, a Kékmadár Sörözd, a Mezóker Kft., a Tóth és Társa Bt., a Nestlé Hungária Kft., Veszter László, Petri Zsuzsanna, az Újvidéki utcai élelmiszerbolt, az ősz utcai ital nagykereskedés, a Huszi Trans Bt., Sándor Csaba zenész, Orbán László, Szabó Zsolt, az Élőföld Szövetkezet, a Sallaikert Faiskola áruda, a Szegedi Rendőrka-* pitányság, Kerek Attila, IIlésné Kovács Katalin, a kecskéstelepi művelődési ház. Kollár József, a Fekete István Általános Iskola. Külön köszönet a résztvevő családoknak, akik hozzájárultak az óvoda alapítványának számláján lévő pénzösszeg gyarapodásához. Klebersbergi Óvodai Körzet, Újvidéki uucai Óvoda