Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-22 / 143. szám

HAZAI TÜKÖR 9 JK, Ft UNK. EZETÓI Ft KOLA T. 10. 33. Villámlábú pusztamérges! ugrákötelesek A 30-40 évvel eielótt 7"ült magyar filmek v,»íatérö jelenete volt, tálkor az ormótlanul si­Vor Pesti bérházak udva­copfos leánykák ug­feöteleztek. Ahogy a fii­akból, úgy a gyerekek fkainak kelléktárából 11 kikopott a kötél. Csu­ían néhány éve jelent ^ újra, például Puszta­fegesen, ahol azóta ÍJ táte szenvedélyévé vált "oiáktársadalomnak az ^rókötelezés. Ehhez kel­£ e9y tanár, esetünk­<i« n ^Ierencsiné Csaman­31 fn ? Jusz,ina testneveld, ismét megszerettette 'kicsikkel és a nagyob­bal is ezt játékot. Óhatatlanul elmosolyodtam, Rikor a pusztamérgesi közép­„ ()la folyosóján a Happy Jam­ra ugróköteles csoport veze­Je jött velem szemben. Sze­ktáé Csamangó Jusztina ta­1^0 kitalálta a gondolatom: ­erősen sántítok, mivel ín­a'agszakadásom van. Még "ány hét... | A testnevelő öt évvel ezelőtt hegedi tanárképzőn vett tá egy szakmai továbbkép­amelyen ugróköteles be­autatőt tartottak. A látottak teget ütöttek a fejébe: inten­i ,m°zgás. kis helyen végez­to. olcsó eszközökkel. Pusz­IAN, Heg 0m! óvro érleli -el esünk­42-es jük. 7 is b* tamérgesen pedig nincs még tornaterem, így az általános és a középiskolások is a művelő­dési házban kénytelenek tor­názni. így aztán megpróbálko­zott az ugrókötelezés megked­veltetésével, tanításával. A kezdeményezést nem várt fo­gadtatás övezte, azóta a szüne­tekben a lányok nagy része pörgeti a kötelet, igyekszik a másikon túltenni. - Először csak azokat a fi­gurákat gyakoroltuk, amiket a továbbképzésen láttam - ma­gyarázta a tanárnő. - A gyere­kek rettentően kreatívnak bizo­nyultak, mindig újabb variáció­kon törték a fejüket, így egyre gazdagodott az általunk össze­állított program. Ehhez speciá­lis kötelekre van szükség, azt is megtanultuk, honnan lehet a legjobbakat beszerezni, illetve magunk is készítünk eszközö­ket. Aki nem próbálta, az talán nem is hinné, hogy milyen ko­moly állóképességre, ügyes­ségre van szükség az ugróköte­lezéshez. Tessék csak elképzel­ni: a pusztamérgesi leányok között - 10-16 éves korosztály­hoz tartoznak - többen is akad­nak, akik percenként 200-nál többször pörgetik át talpuk alatt a kötelet. Másodpercen­ként háromszor-négyszer. Nem semmi ám, meg lehet otthon próbálni. Ez a gyorsasági „sza­kasz" az egyik része a verse­nyeknek, a másik pedig az, amikor egy percen át zenére, szabadon választott koreográfi­át mutatnak be. Van egyéni és persze csoportos produkció is. Az országos diákolimpián jegyzik a fiatalnak számító mérgesi csapatot, amelynek legjobbja, Kálmán Nikolett ha­todik hellyel dicsekedhet. A Happy Jumpers három nyolcadikos tagja Mucsi Anikó, Szerencsi Ildikó és Jakus Petra, valamint az ötödikes Szerencsi Dóra lelkendezve mesélte, mennyire szeretik a „kötele­zést". Nem régen jöttek haza Németországból, ahol a Puszta­mérges majdani testvérközsé­gében, Herrischriedben léptek fel százak előtt. Bizony irigy­kedtek, mert azon a településen a sportcsarnoktól kezdve a sí­pályákon át a fedett uszodáig minden adott volt ahhoz, hogy a gyerekek, a felnőttek ideális körülmények között sportolhas­sanak, szórakozzanak. Amikor szól a taps - miként a Délmagyarország szervezte Szomszédolók előadásain is ­senkit nem érdekel, hogy bi­zony gyötrelmes egy-egy figu­ra, produkció megtanulása. És a kötél olykor vissza is csap. De ez vele jár, még ha nem is ettől szép az ugrókötelezés. A lá­nyok nagyon várták már a nyári vakációt, mert most még több idejük lesz a gyakorlásra. V. Fekete Sándor Aki azt hiszi, hogy pusztán gyerekjáték az ugrókötelezés, az csinálja a lányok után. (Fotó: Miskolczi Róbert) Kútvölgyi Erzsébet újra játszik a Popfesztiválban MM Imádom Szegedet! MM Az operakedvelő szege­di közönség számára iga­zi csemege volt Terence McNally Maria Callas New York-i tanítási kísérletéről szóló Mesterkurzus című darabja, amit nemrégiben mutatott be a nagyszín­házban a Vígszínház tár­sulata. A század leghíre­sebb operadíváját kivéte­les kisugárzó erővel és le­nyűgöző mesterségbeli tu­dással Kútvölgyi Erzsébet alakította, akivel a két fel­vonás közötti szünetben beszélgettünk. • Milyen a viszonya az operával? - Nagyon szeretem, általá­nos iskolás korom óta volt operabérletem. Amikor nem játszom, és van időm, ma is szívesen megyek operába. • Biztosan nem ez volt leg­főbb célja, de néha már­már külsőre is hasonlít az előadásban Callasra... - Ez akkor fordulhat elő, amikor felvételről őt halljuk énekelni. A zene a tehetséges, érzékeny embert csak jól tudja inspirálni. Sajnos Amina áriá­ját nem láttam Callasszal film­felvételről, de akusztiku­sán oda-vissza ismerem. Ha véletlenül bakiznék a szöveg­ben, a zene segítene, mert pon­tosan rá építve írta meg a szer­ző. • Amit ebben a szerepben elmond, az nemcsak egy énekes hitvallása lehet, ha­nem egy színésznőé is... - Vagy bárkié, aki tisztessé­ges és maximalista! Bevallom, kicsit ideges lettem, amikor megtudtam, hogy a Pesti Szín­házénál sokkal nagyobb szín­padon fogjuk játszani a dara­bot, hiszen egy más léptékű tér másféle játékot kíván. De na­gyon szeretetre méltó a szege­Kútvölgyi Erzsébet: A következő évadban vár rám egy csoda: Szász János rendezésében Kurázsi mama leszek a Vígszínházban. (Fotó: Hollósi Zsolt) di közönség, Sutherland, Mila­nov, Tebaldi és Renata Scotto neve általában nem sokat mond az embereknek, itt vi­szont jó hallani, hogy rögtön kapcsolnak, és jókat kuncog­nak. • Több különleges tehetsé­gű nő szerepét eljátszotta már. Mi a közös Edith Pi­afban, Maria Callasban és Ruttkai Évában? - Önégetők voltak! Mind­két végén olyan iramban éget­ték a gyertyát, hogy az szinte már tilos. • Hasonlít rájuk? - Nekem nagy családom van, ezért a gyertyámat egy­szerre csak az egyik végén égethetem. Be kell valljam, ugyanúgy szeretek otthon len­ni, mint a színházban játszani, így teljes az életem. • Hogyan tölti a nyarat? - Jövök vissza Szegedre, a szabadtérin a Popfesztiválban játszom majd. Hogy pontosan mit, azt még nem tudom, de azt hallottam, írnak nekem egy szerepet. Eszter voltam a legel­ső előadásban, lehetséges, hogy itt most egy kiöregedett Eszter leszek. Kovalik Balázs valamiért ragaszkodik hozzám. Személyesen ugyan még soha­sem találkoztunk, de távolról nagy rajongója vagyok; persze az is lehet, hogy ő pedig az én távoli rajongóm. Szegedet imádom, ezért egy ilyen felké­résre mindig boldogan mondok igent. Utoljára a Nyomorultak­ban játszottam a Dóm téren ti­zenkét évvel ezelőtt. • Edith Piaf és Maria Cal­las után nemrégiben Rutt­kai Éva szerepében is be­mutatkozott. Hogyan em­lékszik rá? - Mivel 1971-ben kerültem a Vígszínházba, ő pedig 1986 szeptemberében halt meg, volt másfél boldog évtizedem, amit együtt tölthettem vele a szín­padon. Hálás vagyok érte a sorsnak, hogy rengeteg élmé­nyem van vele kapcsolatban. Rengeteget tanultam tőle, és rajta kívül persze másoktól is, Mádi Szabó Gabi bácsitól, Bulla Elmától, Sulyok Máriá­tól, Darvas Ivántól. Olyan nagy dámvadak voltak ők a Vígszínházban, hogy én csak sete-suta kis őzgidaként fi­gyeltem őket. Ruttkai Évával különösen jó viszonyba kerül­tem, szerencsésnek mondha­tom magam, hogy barátjának tekintett. • Mire készül a következő évadban? - Vár rám egy csoda: Szász János rendezésében Kurázsi mama leszek a Vígszínházban. Jancsinak nemrégiben mutat­tak be, de már az első találko­zásunk után úgy éreztem, olyan, mintha az öcsém lenne. Biztosan jó lesz együtt dolgoz­ni. Ez benne van a tekinteté­ben. Hollósi Zsolt Útkereső • Munkatársunktól A munkaügyi központ in­formációs rovata, az Útkere­ső ma, kedden negyed ki­lenckor jelentkezik a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdi­ójából. Az adás vendégei, Hadi Olga, a hamarosan megnyíló CORA Áruház igazgatósági asszisztense és Balázs Gitta, a munkaügyi központ vezető közvetítője . Fogadóóra • DM-információ A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság ve­zetője, dr. Lukács János rendőrezredes június 30­án, szerdán 14 órától 16 óráig a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Kossuth Lajos sugárút 22­24. szám alatti épületében a lakosság részére fogadó­órát tart. nk. :tkez­keres­te na­zinte éje ­na. i csil­az éj­zelés :almat ín, el­ereka n, vi­a nor­Mun­Jóke­szgé­ilmai­eszél­sdrné­te ba­t. (x) Á valóságban már több fgte taét esztendeje álom­I s*enderült a megye fogyóbb kereskedő­a Tisza Füszért Rt., "Papíron" még ma is q, 0 e®g. Fél tucat alkal­v^'ol várja, hogy a jt 9®'9yengülés véget ér­*á S.a valóságban is le­Lru'i°n a felszámolás. Illőre azonban közel feinc dolgozó még pe­s *edik a felszámolóval, tq ?.a Legfelsőbb Bíró­Hiq ',é'etet nem hoz, ad­V Les,ers®9e$en ®let' ja kell tartani a társa­Sl9ot- Ugyanakkor a fel­Kft . « Délprodukt W' Syakori vendég a A^úgokon: ők azért pe­kednek, mert több ben aránytalanul ol­9dfi kerültek füszértes in­t,n0nok eladásra, a fel­"Jolánok P®di9 az a C®?«ge, hogy meg­Qlia - a hitelezők ér­•br, ®n is " kihozni a fékből • Füszért-felszámolás: két év után is pereskednek.. A végelgyengülés a maximu­Az, kegykor szépen tündöklő l^feedőház gazdálkodása H februárjában bicsaklott ei6g vé8leg. Az árbevétel az ' ,1® évben hiába érte el a üiárd forintot, a társaság mégis kipukkadt, mint egy léggömb: a szállítói és banki tartozások végül a mélybe rántották a sokáig top-listás kereskedő céget. Közel ötszáz alkalmazott került néhány hó­nap alatt az utcára. Az első szélnek eresztés még különö­sebb megrázkódtatás nélkül lezajlott: ekkor az átlagnál na­gyobb végkielégítéssel és fel­mondási idővel szabadultak meg a „szerencsésektől". Ké­sőbb azonban, megváltoztatva a cég kollektív szerződését, már a csak a törvényben előirt összeget kaphatták kézhez a dolgozók. A „csontváz" kölcsönből fizetett - A felszámolási törvény szerint járó hat havi végki­elégítést mindenkinek kifi­zettük! - állítja Sáfrány Mi­hály, a Délprodukt Kft. ügy­vezetője. - Nem is ezért pe­reskednek néhányan a volt dolgozók közül. Az e fellett járó összegeket is megítélte a bíróság, s mi sem vitatjuk, ám ezek úgynevezett D-ka­tegóriás követelések, ame­lyeket besoroltunk. Most többen azért mentek el a Legfelsőbb Bíróságig, hogy átsoroltassák A-kategóriás­sá, azaz így elsőbbséget él­vezzeneR más hitelezőkkel szemben. Minden a bíróság döntésén áll vagy bukik. Közel huszonkét millió fo­rintot kellene soron kívül kifi­zetnie a felszámolónak, ha a bíróság úgy ítélkezne. A fede­zet egyébként - egy elkülöní­tett számlán - a cég rendelke­zésére áll, ám a jogszabályt a felszámoló mindenképpen be kívánja tartani. - Abból lehet csak kifizetni a tartozásokat, ami befolyik. A zárómérleg elkészítése után derül ki végleg, hogy a jogos követeléséből, ki, mennyit kaphat. Az 1997. február 17-én megindult felszámoláskor va­lóságos csontvázat vehetett át a Délprodukt. Az akkor hat­százmilliós tartozással bíró cég kasszájába mindössze 17 ezer forintot talált a felszámo­ló. Az ingatlanvagyon jó része is elkelt már, a Délprodukt Kft. kénytelen volt a bérga­rancia alaphoz fordulni hat és félmilliós kölcsönért, hogy a dolgozókat ki tudja fizetni. Időközben egyes - nagy érté­kű - ingatlanok is gazdát cse­réltek: sokszor áron alul vásá­rolták meg az igazgatóságban helyet foglalók cégei. Már a csődeljárás alatt - különféle opciós szerződések nyomán ­hatszázmilliós vagyonvesztést szenvedett el a füszért. Az egykori dolgozók szerint a ve­zérkarban többen az összefér­hetetlenséget is vállalva hoz­ták magukat olyan helyzetbe, hogy áron alul adhatták-vehet­ték a vagyontárgyakat. Egy kiporszívózott cég utóélete Ezt a gyanút az elmúlt hó­napokban több bírósági ítélet is megerősítette. A felszámo­ló eddig négy pert nyert meg, s közel 55 millió forintos kártérítésre kötelezte az alpe­reseket a bíróság. A felszá­moló kasszájába egyébként ezek az összegek már be is folytak. - A felszámolást közvet­lenül megelőző időszak te­vékenysége miatt indítottuk több pert is. A számlavezető bank már a csődeljárás alatt leemelt nagyobb összegeket az rt. számlájáról, szerin­tünk jogszabályellenesen. Ezt a bírósági döntés is megerősítette. Közel 14 millió forint visszafizetésére kötelezte a bankot a bíróság. Hasonlóan sikeresen nyert pert a Délprodukt, amikor kifogásolta, hogy a makói Standard áruházat ér­ték alatt adták el a füszért egyik résztulajdonosának, a Maros menti Áfésznek. A bíróság több mint 3 millió­val „megemelte" utólag a vételárat és egymillió-két­százezer forint kamatot is megítélt. A szegedi Sóházi diszkont eladása sem kerülte el a pereskedést. Itt is arány­talanul olcsón árusította ki a cégvezetés az ingatlant egy olyan társaságnak, amelyhez szoros szálak fűzték az igaz­gatóság egyik tagját. Kama­tokkal együtt nyolc és fél millió forinttal kellett utólag többet fizetni az épületért a bírósági döntés szerint. - A Tisza Füszért az utolsó években tagja volt a Procoop­láncnak. Itt, a szerződések ér­telmében, a beszállítók az évi rendelés után visszatérítést ad­tak a társaságnak, ám az utol­só évben, a csőd során erről megfeledkeztek. A bíróság ezt a követelést is jogosnak ítélte. Nem nyerő a Joker? így, kamatokkal együtt újabb huszonöt és fél millió forint folyt be a kasszába. A felszámoló egyébként még két perben érintett. Kifogásolják a kecskeméti raktárház ár alatti eladását és egy hódmezővá­sárhelyi partnercéget is felje­lentettek jogalap nélküli gaz­dagodásért. Ha a két per a fel­számoló számára kedvezően zárul, akkor összesen 80 mil­lió forintot sikerült visszasze­rezni a szélnek eresztett fü­szért vagyonból. Persze akad még fizetniva­lója bőven a társaságnak: a huszonkét milliós perelt, dol­gozói követelés mellett a gyesről visszatérő, s máig „fü­szértes" állományban lévőket is kártalanítani kell. Erre leg­alább újabb négymillió megy még el. A kiárusítható vagyontár­gyak azonban lassan teljesen elfogynak. Az egyetlen pénz­zé tehető ingatlan ma már csak a szegedi Joker Markét, amely több mint egy eszten­deje bezárt, s vevőre vár. A harmincmillióra hirdetett bel­városi ingatlannak csak felé­vel rendelkezik a felszámoló, a másik fele az önkormányzat tulajdona. Bár már több mint egy éve megszületett az egyesség a közös tulajdon el­adásáról, még sem nyerő a Jo­ker: eddig nem akadt potenci­ális vevő a belvárosi ingatlan­ra. Most azonban az időköz­ben megváltozott városveze­téssel is egyeztetni kell, mi le­gyen a l^özös tulajdon további sorsa. A két és fél esztendeje tar­tó lassú haldoklás talán még az idén véget ér: ha a bírósá­gok meghozzák az Ítéleteket, a felszámoló fizet, s végre rá­üthetik a pecsétet a zárómér­legre. S akkor örökre eltűnik egy cég, amely nevével még mindig itt kísért a szegedi gazdaságban. Rofai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents