Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-19 / 141. szám

SZOMBAT, 1999. JÚN. 19. RIPORT 7 -muzeum Kulin bán átrajzolná a határokat ra szálakát jrtöki nt pa; olnoki rtókra kátok a Köf i Kht yi hirpezik. intézzzák a illttási inként lyibeD ;t, fel* RSszkén őrzik Kádár tenos hagyatékát. Horthy Miklós múzeum l 51 az egykori határőr laktanyában. Kulin bán kéttornyú palotát épít a batárfaluban. Ilyen kü'onleges híreket ugyan, e9yéb elfoglaltságuk ""att, nem csiripelnek a Verebek, ám Dél-Matyarország egyik legkülönösebb polgáráról, a dr. dr. Bacskulin Jóteefröl szóló, mind szítesebbre festett hírek s*ép lassan bebaran9olíák a nagy alföldi Pusztaságot. S hogy mi oze a kétszeresen is °ktor, magyar-né^et-spanyol állampolgárságú Bacskulin úrték Kádárhoz, Horthyde leginkább a bőméltósághoz? Nos, szeretnénk meglela választ mai riporfü"kban. szerf te Bacskulin úr (egyik lakóe'ye Magyarország, Csongrád megye, Röszke |j Zség...) Kulin bán néven lm be annak' aki Gondjuk telefonon felcsör§etl- S ki más is vehette az árverésen Kádár Jáegykori használati tárg't, őrizgetné Horthy • ,k'ús gyerekeinek bölcsőm'nt a Délvidékről ely/zjtrJét, íangvtf ^ármazott, Frankfurt melszemklinikát üzemelteugoni^ Kanári-szigeteki földbira KilAlé kal rendelkező, s most 7.30-tá PPenséggel egy héttornyú ^'"'kastélyt építtető Bacs, 'n Jőzsef, aki kétszeresen ,s doktor? •£ nekaf üzen®1 diterr^ lOTSltt' .gyütt®* ;i zsina* íades2' najd k®1 Vertet"; pátia a® tánch^ mplo®r ória K3 ezény®'' CsaM angv®' Szorgosan s°rolta érdemeit tÖhK°gy 62 így tÚ1 S°k' mÍ f h, hajat is meresztő intor „ar,máció egyszerre? Mi taas, én is így gondoltam, - k°r először találkoztam ^skulin Kulin bánnal. De aki azt hiyon téved az de'' k°gy az igencsak beszé—o ^s ^ csak ennyit árul el riul l kö*8^01 a bemutatkozást :sikus®' ^ vető első tíz percben. ersenyP p/'>'anis, mire beszélgető• derének akár csak eszébe j Ij 's Jutna, hogy mély kételbok zubanjon Bacskulin js ktor szavait hallgatva, az gak'derül ám, hogy dr. dr. te,( ,u''n József szerkesz^ már több, mint egy tucat rál ^Vet' Morvái (kazánkiI^^\F>erenc kebelbarátjaítézked® om és' alaki ®fl az árk®1 innak k® bekapcsolódott a PetőMttj a Kanári-szigeteken a víz & Az ár®* ald m®? i szüksö ílke f®® ető g®?' ötttóf®' jvány®4 lehet ú bezár®' "gy^ szakédf narosl®1 yi kép*®' a baj® A fós* sé leh®1' s önk®f ged tásba' s ba ideje énig '' a Kanári-szigeteken ^ 0 birtokáról irányítja a sa£8yar-Japán-Turáni TáraS°t, ami nem kisebb 5tr .«Mtt ki maga elé, mint ltétrolni a határokat Rösz' a Kuril-szigetekig. |e b°gy itt most már tény8 meg kéne állni egy pillalet/3' belőtt három buk6j?Cet is ugrik a józan ész? t4 '3"y> én is ezt tanácsol1?d acskulin úrnak a miSoránrÖSZkei látogatásunk ^ de nem °lyan könnyű s?ere ?nni a szót- ha egy" — i. Már3 bán "r torkon ragadja. :g pálr iJtédig Bacskulin József célra- ® ntiv^Sak gyorsbeszédű, s n0t e| a Szántó Kovács Jáh®1' ragl Ehet en, jdonú "[ ölthet a össí®' alósulté Sz0ra,cai kicsiny házban oly g0n g0san sorolta érdemeit, időt °'tarn: kihasználom az "'kaM körbePillantok a kli?l)r, u|ajdonos és határreviNb,rodalmában. Szalb\nem kellett sokat a? é gálni a szemnek, mert 'et> amiben most él Bacskulin József, még véletlenül sem sorolható a fényűző luxusvillák kategóriájába. Finom udvariassággal jellemezve a Bacskulinotthont, inkább azt írnám: tulajdonképpen annak nincs is sok akadálya, hogy az ember belépjen az ajtón. De a kicsinyke szobákban uralkodó zűrzavarban már igencsak ügyelni kell arra, hova is teszi az ember a lábát. Már csak azért is, mert ami itt található, az mind értékes, mint a kincs. - De bizony, hogy milyen értékes! - mosolygott nem titkolt örömmel Kulin bán, amikor egyik helyiségből a másikba irányítgatva, hol egy festményt, hol egy sétapálcát, hol pedig egy sakk-készletet ajánlott a figyelmembe. - Az a Vereckei-hágót ábrázolja, Kádár János tulajdona volt. Ott lógott egykor Jani bátyánk lakásában, és az öreg ezt nézegette a legszívesebben - állított Bacskulin úr egy festmény elé, hadd ámuldozzam. S bizony, akciója sikerrel járt, mert a kételkedés egy szemvillanás alatt kiugrott belőlem. Az élénk színekkel festett tájkép alatt ugyanis ott virított a bizonyíték: ez a festmény Kádár János hagyatékának része, amely árverési tárgyként került kalapács alá, s lám, most itt díszíti a falat a Röszke szélén kanyargó kis utcában. - Na, ugye, hogy igazat mondtam? - lelkesült tovább Kulin bán, s máris egy sétapálcával hadonászott, amit szintén a hagyatéki árverésen fizetett ki. - De azt el sem tudod képzelni, Zolikám - kínált hellyel kedélyesen tegeződve Bacskulin úr -, hogy mi minden van még az én birtokomban Kádár egykori tárgyai közül. Mert én voj-. tam ám az a titokzatos ember, aki az árverésen a legtöbb pénzért vásároltam, mert már akkor tudtam, hogy múzeumban állítok emléket Kádár Jánosnak. Látod, az ott a Kádár - ugrott föl hirtelen mellőlem a bán, egy tablóhoz sietve. S az ott mellette meg én vagyok. Na, mit szólsz hozzá, egy fényképen a Kádárral. Jó, mi? Hát ekkora nagy volt közöttünk a barátság szaladt át a másik szobába Bacskulin úr. S már zengte is cirkalmas körmondatát Horthy Miklós kormányzó úr nagyságáról. Ebből pedig azt hallhattam ki, hogy nem volt még egy olyan nagyszerű ember, mint a vitéz Nagybányai. Mert ő bizony számolatlanul tette a jót a magyarokért. Es ekkor eljött az én pillanatom... Horgostól Rüsselsheimig - Józsi bátyám, Kulin bán! - szólaltam meg végre. - Telepedjünk már egy pillanatra egymás mellé, mert bennem bizony már el sem fér a sok kérdés, látván ezt a házat, hallgatván tengernyi beszédedet. Például elárulhatnád, hogy is lett Bacskulin Józsefből Kulin bán... - Jaj, nagyon hosszú története van ennek, de elkezdhetem én akár az elején is. Tudod, Zolikám, én Horgoson születtem. 1927-ben, és a Délvidéken éltem sokáig. Ott tanultam ki orvosnak, Kulin bán kertjéből szemléli szülőföldjét, a horgosi pusztát. (Fotó: Schmidt Andrea) első diplomámat sebészként kaptam. Aztán a sors úgy rendelte, hogy három évig praktizáltam Boszniában, ahol annyira, de annyira megszerettek a betegek mert hogy kiváló munkát végeztem, de bizony egyetlen fillért sem fogadtam el tőlük hogy elneveztek Kulin bánnak. Csak hogy tudjad, a valamikori Kulin bán Boszniában uralkodott még a középkorban, és az ő vezetése alatt virágzott ám igazán az a vidék. Vagyis a bosnyákok még most is nagyon szeretettel emlékeznek rá, így különös megtiszteltetés, hogy Bacskulinból Kulin lettem. Azóta is viselem én ezt a nevet, járjak bármerre is a világban. Már pedig én utaztam eleget. Még az ötvenes évek végén kitelepültem Németországba, mert a kommunista uralom a jugóknál elviselhetetlen volt. Dolgoztam én Lübeckben, Essenben, Heidelbergben, híres Nobel-díjas tudósok hívtak maguk mellé, aztán jártam Londonban is, kitanultam a szemorvos tudományt. De úgy ám, hogy a Bacskulin-módszer ma már világhírű, s lett egy klinikám is, ahol most is gyógyulnak a betegeket. Ez a klinika pedig Frankfurt mellett található, még pedig Rüsselsheimben. Hallottál A messziről /öff embere.. Azt mondja, hogy Kulin bánt keresi? Nem idevalósi az, csak betelepült ide, de azért mindenki tudja hol lakik - igazítottak útba, amikor dr. dr. Bacskulin József után kutattunk Röszkén. Aki pedig azt is megtudta, hogy riport készül a héttornyú minikastélyt 'építő úrról, bizony nem rejtegette mosolyát. Volt aki így fogalmazott: furcsa egy uraság, az biztos. De hát mégiscsak híres ember, hiszen több, mint negyven háza van, meg birtoka a Kanári-szigeteken. Más inkább csak legyintett - ugyan már, messziről jött ember azt mond, amit akar. Jártunk olyan portán, ahol szenilis vénembernek titulálták a bánt, de más még ott helyben megvédte: nekem mondhatnak bármit, rendes ember az, nagy magyar, nem árt a légynek sem. Meg aztán az is lehet, hogy még egyszer nagyon híressé teszi Röszkét a Kádár-Horthy múzeummal. Hacsak össze nem dől a palotája addig - replikázott valaki egy árnyas fa hűvöséből -, mert hogy nincs annak a háznak még alapja se. - Ejnye, röszkeiek, hát maguk mindent tudnak a bánról? - kérdeztem egy vidám helybélitől. - Mindent, meg semmit. Ez az igazság. De maga se lesz okosabb, még ha három hétig faggatja is - kaptam a választ. Amivel, most már belátom, bizony, kár is lenne vitába szállnom... B. Z. már róla? Nem? Na, nem baj. De arról hallottál-e hogy én voltam valamikor Szabadka sakkbajnoka. Úgy ám. És most is nagyon remekül játszom. A sakk révén kerültem kapcsolatba Kádár Jánossal is - öntötte rám a szavakat Kulin bán, majd hirtelen előkapott egy könyvet, aminek borítójáról leolvashattam, hogy kétszeresen is doktor Bacskulin úr szerkesztette. - Na, ezt olvasd, Zolikám! Ebben az van benne, hogy végre igazságot kell szolgáltatni a magyar népDr. dr. Bacskulin József antik bútoraira is nagyon büszke... nek. Még pedig úgy, hogy megtörténik a határrevízió, és mi, magyarok visszakapjuk az elrabolt területeket. No, persze nem mindet, nem beszélek én Nagy-Magyarországról, de amit a bécsi döntések nekünk adtak, az bizony mind jogosan járt is. De nem akarom én ezt háborúval megszerezni, csakis békés úton. Mivel Kulin bán egy fél pillanatra elhallgatott, gyorsan újabb kérdést dobtam a szózuhatagba. Jani bácsi, a revizionista • Már meg ne haragudj, Józsi bátyám, de Kádár János barátsága, Horthy Miklós magasztalása, meg még egy kis határrevízió is... Hogyan tudod mindezt egy csokorba fűzni? - Már miért is ne? Jaj, de keveset tudtok ti a Kádárról. Én elmondom neked, hogy Jani bátyánk bizony isten nagy revizionista volt, ő akarta csak igazán visszaszerezni Erdélyt, meg a Felvidéket, hogy a Délvidékről ne is beszéljek. Csak hát mit tehetett a ruszkik mellett. Meg volt az ő keze kötözve nagyon. De ő próbálkozott, hidd el nekem - bizonygatta igazát Bacskulin úr, majd újra Horthy Miklós nagyságáról beszélt, és a japánokról, akiknek meg minden joguk megvan ahhoz, hogy visszakapják az oroszoktól a Kuril-szigeteket. - Hát ezért is dolgozik a Magyar-Japán-Turáni Szövetség, amit én alapítottam. De ha te inkább a KádárHorthy múzeumról akarsz többet tudni, elmondom, hogy az is itt lesz Röszkén, még pedig a volt határőr laktanyában, ami persze már az enyém. • De ahogy hallom, Józsi bátyám, a te vagyonod sokkal nagyobb annál, hogy elférjen Röszkén... - Pénzem, az bizony akad bőven. Hogy mást ne mondjak, van negyvenegy házam szerte a világban, földbirtokom a Kanári-szigeteken, meg ugye ott az a klinika is Németországban. De gyere csak velem gyorsan, mutatok én itt is kincseket - ragadta meg a karom Kulin bán, s már ki is szaladt velem a rozzant kis házból, hogy elviharozzunk az épülő, harmincmilliós kastélyához. Nem kellett sokat gyalogolnunk. Ugyanis a félig kész, csupa torony, meg bástya épület a régi ház hátuljához támaszkodik. - Látod, ezt is nekem kell építenem, dehogy bíznám én másra az irányítást. Hiszen itt minden saroknak a helyén kell ám lenni - mutogatta a kisebb-nagyobb szobákat. Majd az erkélyről már a Holt-Tisza felé mutatott. - Nézd csak ottan azt a karót. No, ott van vége most Magyarországnak, ott kezdődik Jugó. Azért is költöztem én ide, úgy hat-hét évvel ezelőtt, hogy láthassam ezt a tájat, láthassam a szülőföldemet. Ami meg a házat illeti, arról hallottál-e már, hogy lesz itt külön tornya Lékó Péternek is. Mert hogy én minden tornyot egy híres sakkozóról nevezek el. Nem is hagynám ki a Bobby Fischert se, meg a Portisch Lajost. No, persze az egyik torony az én nevemet viseli majd, mert hogy én voltam Szabadka sakkbajnoka, ugye mondtam már...? Kirabolták a házát Bizony már mondta nyugtattam meg házigazdámat, majd meg sem álltunk egy kézzel faragott szekrényig. Valaha pompázatos dísze lehetett ez egy főúri, vagy nagypolgári családnak, de most inkább csak romjait pásztázhatja a tekintet. - Meg kell ezt is csináltatom, nincs más megoldás. De mikor tegyem, amikor annyi tenger sok a dolgom? És akkor még a sok gazfickó ki is rabolja a házamat. Mert megtörtént ám ez is velem, csak, hogy tudjad, Zolikám! Ám igazságot nem szolgáltatott még nekem senki, de ha kell, hát elmegyek én az Orbán Viktorig is. • De mielőtt még indulnál, Józsi bátyám, elárulod-e nekem, miért élsz egy félig romos házban, itt Röszke szélén? Te, egy olyan ember, aki ennyi vagyon birtokosa? Egyáltalán megtudhatom, hány millióban is méred a dollárokat? - Hát azt nem. Legyen elég annyi, hogy az én pénzem kitart a következő Jézus Krisztusig is. Mert sok pénzt hoz a találmányom, tudod, az a szemsebészeti eljárás, sok márkát termel a klinikám, meg aztán a tőzsdén is ügyesen okoskodtam. Hogy, akkor mégis miért itt Röszkén lakom? Mert nekem Magyarország a hazám. Hát ezért. Mert mit is ér a sok kincs, ha nincs az embernek egy igazi otthona? Nincs igazam? - kérdezte Kulin bán, s már trappoltunk is lefelé a lépcsőn, magunk mögött hagyva aki tudja milyen értéket is képviselő antik bútorokat. - Aztán ha megírod rólam az újságba a cikket, ki ne felejtsd elmondani: a Kulin bán nem volt soha egyetlen pártnak se a tagja, csak a magyarság érdekeiért harcolt mindig. Es így lesz ezután is, amíg élek. Úgy két évem lehet még hátra egyébként, mert voltam én már a klinikai halál állapotában is, éppen huszonhét percig. Mégis itt vagyok - köszönt el Kulin bán, sűrűn ígérgetve: a Kádár-Horthy múzeum olyan dísze lesz egykor Röszkének, hogy messzi földről is a csodájára járnak. Addig pedig? Nos, addig Morvái Ferenccel kell sürgősen tárgyalni, mert hogy Petőfi ügyében is intézkedni kell. - Én már húsz évvel a Morvái előtt megmondtam, hogy Petőfit Szibériában temették el, mégsem hitt nekem senki. Hát milyen világ ez? - harsogott Kulin bán hangja Röszke Szántó Kovács Jánosról elnevezett utcájában. Talán mondott még ezernyi fontos dolgot kétszer is doktor Bacskulin József, de hangját, sajnos, elnyomta autónk zaja, meg a sarkon fürdetésre váró birkák bégetése... Bátyi Zoltán