Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-19 / 141. szám

SZOMBAT, 1999. JÚN. 19. RIPORT 7 -muzeum Kulin bán átrajzolná a határokat ra szá­lakát jrtöki nt pa; olnoki rtókra kátok a Köf i Kht yi hir­pezik. intéz­zzák a illttási inként lyibeD ;t, fel* RSszkén őrzik Kádár tenos hagyatékát. Horthy Miklós múzeum l 51 az egykori határőr laktanyában. Kulin bán kéttornyú palotát épít a batárfaluban. Ilyen kü­'onleges híreket ugyan, e9yéb elfoglaltságuk ""att, nem csiripelnek a Verebek, ám Dél-Ma­tyarország egyik leg­különösebb polgáráról, a dr. dr. Bacskulin Jó­teefröl szóló, mind szí­tesebbre festett hírek s*ép lassan bebaran­9olíák a nagy alföldi Pusztaságot. S hogy mi oze a kétszeresen is °ktor, magyar-né­^et-spanyol állampol­gárságú Bacskulin úr­ték Kádárhoz, Horthy­de leginkább a bő­méltósághoz? Nos, szeretnénk meglel­a választ mai ripor­fü"kban. szerf te Bacskulin úr (egyik lakó­e'ye Magyarország, Csongrád megye, Röszke |j Zség...) Kulin bán néven lm be annak' aki Gondjuk telefonon felcsör­§etl- S ki más is vehette az árverésen Kádár Já­egykori használati tár­g't, őrizgetné Horthy • ,k'ús gyerekeinek bölcső­m'nt a Délvidékről el­y/zjtrJét, íangvtf ^ármazott, Frankfurt mel­szemklinikát üzemelte­ugoni^ Kanári-szigeteki földbir­a KilAlé kal rendelkező, s most 7.30-tá PPenséggel egy héttornyú ^'"'kastélyt építtető Bacs­, 'n Jőzsef, aki kétszeresen ,s doktor? •£ nekaf üzen®1 diterr^ lOTSltt' .gyütt®* ;i zsina* íades2' najd k®1 Vertet"; pátia a® tánch^ mplo®r ória K3 ezény®'' CsaM angv®' Szorgosan s°rolta érdemeit tÖhK°gy 62 így tÚ1 S°k' mÍ f h, hajat is meresztő in­tor ­„ar,máció egyszerre? Mi ta­as, én is így gondoltam, - k°r először találkoztam ^skulin Kulin bánnal. De aki azt hi­yon téved az de'' k°gy az igencsak beszé­—o ^s ^ csak ennyit árul el riul l kö*8^01 a bemutatkozást :sikus®' ^ vető első tíz percben. ersenyP p/'>'anis, mire beszélgető­• derének akár csak eszé­be j Ij 's Jutna, hogy mély kétel­bok zubanjon Bacskulin js ktor szavait hallgatva, az gak'derül ám, hogy dr. dr. te,( ,u''n József szerkesz­^ már több, mint egy tucat rál ^Vet' Morvái (kazánki­I^^\F>erenc kebelbarátja­ítézked® om és' alaki ®fl az árk®1 innak k® bekapcsolódott a Pető­Mttj a Kanári-szigeteken a víz & Az ár®* ald m®? i szüksö ílke f®® ető g®?' ötttóf®' jvány®4 lehet ú bezár®' "gy^ szakédf narosl®1 yi kép*®' a baj® A fós* sé leh®1' s önk®f ged tásba' s ba ideje én­ig '' a Kanári-szigeteken ^ 0 birtokáról irányítja a sa£8yar-Japán-Turáni Tár­aS°t, ami nem kisebb 5tr .«Mtt ki maga elé, mint ltétrolni a határokat Rösz­' a Kuril-szigetekig. |e b°gy itt most már tény­8 meg kéne állni egy pilla­let/3' belőtt három buk­6j?Cet is ugrik a józan ész? t4 '3"y> én is ezt tanácsol­1?d acskulin úrnak a mi­SoránrÖSZkei látogatásunk ^ de nem °lyan könnyű s?ere ?nni a szót- ha egy­" — i. Már3 bán "r torkon ragadja. :g pálr iJtédig Bacskulin József célra- ® ntiv^Sak gyorsbeszédű, s n0t e| a Szántó Kovács Já­h®1' ragl Ehet en, jdonú "[ ölthet a össí®' alósulté Sz0ra,cai kicsiny házban oly g0n g0san sorolta érdemeit, időt °'tarn: kihasználom az "'kaM körbePillantok a kli­?l)r, u|ajdonos és határrevi­Nb,rodalmában. Szalb\nem kellett sokat a? é gálni a szemnek, mert 'et> amiben most él Bacskulin József, még vé­letlenül sem sorolható a fényűző luxusvillák kategó­riájába. Finom udvariasság­gal jellemezve a Bacskulin­otthont, inkább azt írnám: tulajdonképpen annak nincs is sok akadálya, hogy az ember belépjen az ajtón. De a kicsinyke szobákban ural­kodó zűrzavarban már igen­csak ügyelni kell arra, hova is teszi az ember a lábát. Már csak azért is, mert ami itt található, az mind érté­kes, mint a kincs. - De bizony, hogy mi­lyen értékes! - mosolygott nem titkolt örömmel Kulin bán, amikor egyik helyiség­ből a másikba irányítgatva, hol egy festményt, hol egy sétapálcát, hol pedig egy sakk-készletet ajánlott a fi­gyelmembe. - Az a Vereckei-hágót ábrázolja, Kádár János tu­lajdona volt. Ott lógott egy­kor Jani bátyánk lakásában, és az öreg ezt nézegette a legszívesebben - állított Bacskulin úr egy festmény elé, hadd ámuldozzam. S bi­zony, akciója sikerrel járt, mert a kételkedés egy szem­villanás alatt kiugrott belő­lem. Az élénk színekkel fes­tett tájkép alatt ugyanis ott virított a bizonyíték: ez a festmény Kádár János ha­gyatékának része, amely ár­verési tárgyként került kala­pács alá, s lám, most itt dí­szíti a falat a Röszke szélén kanyargó kis utcában. - Na, ugye, hogy igazat mondtam? - lelkesült to­vább Kulin bán, s máris egy sétapálcával hadonászott, amit szintén a hagyatéki ár­verésen fizetett ki. - De azt el sem tudod képzelni, Zolikám - kínált hellyel kedélyesen tegeződ­ve Bacskulin úr -, hogy mi minden van még az én bir­tokomban Kádár egykori tárgyai közül. Mert én voj-. tam ám az a titokzatos em­ber, aki az árverésen a leg­több pénzért vásároltam, mert már akkor tudtam, hogy múzeumban állítok emléket Kádár Jánosnak. Látod, az ott a Kádár - ug­rott föl hirtelen mellőlem a bán, egy tablóhoz sietve. ­S az ott mellette meg én va­gyok. Na, mit szólsz hozzá, egy fényképen a Kádárral. Jó, mi? Hát ekkora nagy volt közöttünk a barátság ­szaladt át a másik szobába Bacskulin úr. S már zengte is cirkalmas körmondatát Horthy Miklós kormányzó úr nagyságáról. Ebből pedig azt hallhattam ki, hogy nem volt még egy olyan nagy­szerű ember, mint a vitéz Nagybányai. Mert ő bizony számolatlanul tette a jót a magyarokért. Es ekkor eljött az én pil­lanatom... Horgostól Rüsselsheimig - Józsi bátyám, Kulin bán! - szólaltam meg végre. - Telepedjünk már egy pil­lanatra egymás mellé, mert bennem bizony már el sem fér a sok kérdés, látván ezt a házat, hallgatván tengernyi beszédedet. Például elárul­hatnád, hogy is lett Bacsku­lin Józsefből Kulin bán... - Jaj, nagyon hosszú tör­ténete van ennek, de elkezd­hetem én akár az elején is. Tudod, Zolikám, én Horgo­son születtem. 1927-ben, és a Délvidéken éltem sokáig. Ott tanultam ki orvosnak, Kulin bán kertjéből szemléli szülőföldjét, a horgosi pusztát. (Fotó: Schmidt Andrea) első diplomámat sebészként kaptam. Aztán a sors úgy rendelte, hogy három évig praktizáltam Boszniában, ahol annyira, de annyira megszerettek a betegek ­mert hogy kiváló munkát végeztem, de bizony egyet­len fillért sem fogadtam el tőlük hogy elneveztek Kulin bánnak. Csak hogy tudjad, a valamikori Kulin bán Boszniában uralkodott még a középkorban, és az ő vezetése alatt virágzott ám igazán az a vidék. Vagyis a bosnyákok még most is na­gyon szeretettel emlékeznek rá, így különös megtisztelte­tés, hogy Bacskulinból Ku­lin lettem. Azóta is viselem én ezt a nevet, járjak bár­merre is a világban. Már pe­dig én utaztam eleget. Még az ötvenes évek végén kite­lepültem Németországba, mert a kommunista uralom a jugóknál elviselhetetlen volt. Dolgoztam én Lübeck­ben, Essenben, Heidelberg­ben, híres Nobel-díjas tudó­sok hívtak maguk mellé, az­tán jártam Londonban is, ki­tanultam a szemorvos tudo­mányt. De úgy ám, hogy a Bacskulin-módszer ma már világhírű, s lett egy klini­kám is, ahol most is gyó­gyulnak a betegeket. Ez a klinika pedig Frankfurt mel­lett található, még pedig Rüsselsheimben. Hallottál A messziről /öff embere.. Azt mondja, hogy Ku­lin bánt keresi? Nem ide­valósi az, csak betelepült ide, de azért mindenki tudja hol lakik - igazítot­tak útba, amikor dr. dr. Bacskulin József után kutattunk Röszkén. Aki pedig azt is megtudta, hogy riport készül a hét­tornyú minikastélyt 'építő úrról, bizony nem rejte­gette mosolyát. Volt aki így fogalma­zott: furcsa egy uraság, az biztos. De hát mégis­csak híres ember, hiszen több, mint negyven háza van, meg birtoka a Kaná­ri-szigeteken. Más inkább csak legyintett - ugyan már, messziről jött ember azt mond, amit akar. Jár­tunk olyan portán, ahol szenilis vénembernek ti­tulálták a bánt, de más még ott helyben megvéd­te: nekem mondhatnak bármit, rendes ember az, nagy magyar, nem árt a légynek sem. Meg aztán az is lehet, hogy még egy­szer nagyon híressé teszi Röszkét a Kádár-Horthy múzeummal. Hacsak össze nem dől a palotája addig - replikázott valaki egy árnyas fa hűvöséből -, mert hogy nincs an­nak a háznak még alapja se. - Ejnye, röszkeiek, hát maguk mindent tudnak a bánról? - kérdeztem egy vidám helybélitől. - Mindent, meg sem­mit. Ez az igazság. De maga se lesz okosabb, még ha három hétig fag­gatja is - kaptam a vá­laszt. Amivel, most már belátom, bizony, kár is lenne vitába szállnom... B. Z. már róla? Nem? Na, nem baj. De arról hallottál-e hogy én voltam valamikor Szabadka sakkbajnoka. Úgy ám. És most is nagyon re­mekül játszom. A sakk ré­vén kerültem kapcsolatba Kádár Jánossal is - öntötte rám a szavakat Kulin bán, majd hirtelen előkapott egy könyvet, aminek borítójáról leolvashattam, hogy kétsze­resen is doktor Bacskulin úr szerkesztette. - Na, ezt olvasd, Zoli­kám! Ebben az van benne, hogy végre igazságot kell szolgáltatni a magyar nép­Dr. dr. Bacskulin József antik bútoraira is nagyon büszke... nek. Még pedig úgy, hogy megtörténik a határrevízió, és mi, magyarok visszakap­juk az elrabolt területeket. No, persze nem mindet, nem beszélek én Nagy-Ma­gyarországról, de amit a bé­csi döntések nekünk adtak, az bizony mind jogosan járt is. De nem akarom én ezt háborúval megszerezni, csakis békés úton. Mivel Kulin bán egy fél pillanatra elhallgatott, gyor­san újabb kérdést dobtam a szózuhatagba. Jani bácsi, a revizionista • Már meg ne haragudj, Józsi bátyám, de Kádár János barátsága, Horthy Miklós magasztalása, meg még egy kis határ­revízió is... Hogyan tu­dod mindezt egy csokor­ba fűzni? - Már miért is ne? Jaj, de keveset tudtok ti a Kádárról. Én elmondom neked, hogy Jani bátyánk bizony isten nagy revizionista volt, ő akarta csak igazán vissza­szerezni Erdélyt, meg a Fel­vidéket, hogy a Délvidékről ne is beszéljek. Csak hát mit tehetett a ruszkik mellett. Meg volt az ő keze kötözve nagyon. De ő próbálkozott, hidd el nekem - bizonygatta igazát Bacskulin úr, majd újra Horthy Miklós nagysá­gáról beszélt, és a japánok­ról, akiknek meg minden jo­guk megvan ahhoz, hogy visszakapják az oroszoktól a Kuril-szigeteket. - Hát ezért is dolgozik a Magyar-Japán-Turáni Szö­vetség, amit én alapítottam. De ha te inkább a Kádár­Horthy múzeumról akarsz többet tudni, elmondom, hogy az is itt lesz Röszkén, még pedig a volt határőr laktanyában, ami persze már az enyém. • De ahogy hallom, Jó­zsi bátyám, a te vagyo­nod sokkal nagyobb an­nál, hogy elférjen Rösz­kén... - Pénzem, az bizony akad bőven. Hogy mást ne mondjak, van negyvenegy házam szerte a világban, földbirtokom a Kanári-szi­geteken, meg ugye ott az a klinika is Németországban. De gyere csak velem gyor­san, mutatok én itt is kin­cseket - ragadta meg a ka­rom Kulin bán, s már ki is szaladt velem a rozzant kis házból, hogy elviharozzunk az épülő, harmincmilliós kastélyához. Nem kel­lett sokat gyalogolnunk. Ugyanis a félig kész, csupa torony, meg bástya épület a régi ház hátuljához támasz­kodik. - Látod, ezt is nekem kell építenem, dehogy bíznám én másra az irányítást. Hi­szen itt minden saroknak a helyén kell ám lenni - mu­togatta a kisebb-nagyobb szobákat. Majd az erkélyről már a Holt-Tisza felé muta­tott. - Nézd csak ottan azt a karót. No, ott van vége most Magyarországnak, ott kez­dődik Jugó. Azért is költöz­tem én ide, úgy hat-hét év­vel ezelőtt, hogy láthassam ezt a tájat, láthassam a szü­lőföldemet. Ami meg a há­zat illeti, arról hallottál-e már, hogy lesz itt külön tor­nya Lékó Péternek is. Mert hogy én minden tornyot egy híres sakkozóról nevezek el. Nem is hagynám ki a Bobby Fischert se, meg a Portisch Lajost. No, persze az egyik torony az én nevemet viseli majd, mert hogy én voltam Szabadka sakkbajnoka, ugye mondtam már...? Kirabolták a házát Bizony már mondta ­nyugtattam meg házigazdá­mat, majd meg sem álltunk egy kézzel faragott szekré­nyig. Valaha pompázatos dísze lehetett ez egy főúri, vagy nagypolgári családnak, de most inkább csak romjait pásztázhatja a tekintet. - Meg kell ezt is csinálta­tom, nincs más megoldás. De mikor tegyem, amikor annyi tenger sok a dolgom? És akkor még a sok gazfic­kó ki is rabolja a házamat. Mert megtörtént ám ez is velem, csak, hogy tudjad, Zolikám! Ám igazságot nem szolgáltatott még ne­kem senki, de ha kell, hát elmegyek én az Orbán Vik­torig is. • De mielőtt még indul­nál, Józsi bátyám, eláru­lod-e nekem, miért élsz egy félig romos házban, itt Röszke szélén? Te, egy olyan ember, aki ennyi vagyon birtokosa? Egyáltalán megtudha­tom, hány millióban is méred a dollárokat? - Hát azt nem. Legyen elég annyi, hogy az én pén­zem kitart a következő Jézus Krisztusig is. Mert sok pénzt hoz a találmányom, tudod, az a szemsebészeti eljárás, sok márkát termel a klini­kám, meg aztán a tőzsdén is ügyesen okoskodtam. Hogy, akkor mégis miért itt Rösz­kén lakom? Mert nekem Magyarország a hazám. Hát ezért. Mert mit is ér a sok kincs, ha nincs az embernek egy igazi otthona? Nincs igazam? - kérdezte Kulin bán, s már trappoltunk is le­felé a lépcsőn, magunk mö­gött hagyva aki tudja milyen értéket is képviselő antik bú­torokat. - Aztán ha megírod rólam az újságba a cikket, ki ne fe­lejtsd elmondani: a Kulin bán nem volt soha egyetlen pártnak se a tagja, csak a magyarság érdekeiért harcolt mindig. Es így lesz ezután is, amíg élek. Úgy két évem lehet még hátra egyébként, mert voltam én már a klini­kai halál állapotában is, ép­pen huszonhét percig. Mégis itt vagyok - köszönt el Kulin bán, sűrűn ígérgetve: a Ká­dár-Horthy múzeum olyan dísze lesz egykor Röszké­nek, hogy messzi földről is a csodájára járnak. Addig pedig? Nos, addig Morvái Ferenccel kell sürgő­sen tárgyalni, mert hogy Pe­tőfi ügyében is intézkedni kell. - Én már húsz évvel a Morvái előtt megmondtam, hogy Petőfit Szibériában te­mették el, mégsem hitt ne­kem senki. Hát milyen világ ez? - harsogott Kulin bán hangja Röszke Szántó Ko­vács Jánosról elnevezett ut­cájában. Talán mondott még ezernyi fontos dolgot kétszer is doktor Bacskulin József, de hangját, sajnos, elnyomta autónk zaja, meg a sarkon fürdetésre váró birkák bége­tése... Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents