Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-17 / 139. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. JÚN. 17. FOCISULI 3 Beszélgetés a Kossuth nyomda vezetőjével Útban a régi hírnév felé A szegediek a Kárász utca nyomdai zajára még élénken emlékez­hetnek. Főként az esti órákban tudták azt, hogy készül másnapra a friss napilap. A zaj megszűnt, a szegedi nyomda (a Kossuth ne­vet felvéve) pedig új helyre költözött. Sokan azt hitték, hogy nem is létezik már a patinás vállalat, pedig az utóbbi időben ismét remek eredményeket tud fel­mutatni a vezetés - a régi hírnevét kezdi visszaszerezni. A nyom­dával, és sporthoz való kapcsolattal ismertet meg bennünket Gera Im­re ügyvezető igazgató. • Kérem mutassa be a Szegedi Kossuth nyom­dát. - A Fekete sas utcából Tarjánba, a Makkosházi kö­rútra költözött a vállalat. Je­len pillanatban 160 fő dol­gozik nálunk, s főként könyvnyomtatással foglal­kozunk - igaz, régebben is erről voltunk híresek. A ma­gyar befektetők által veze­tett országos vállalkozáshoz a szegedi 1997-ben csatla­kozott. Rövid idő alatt sike­rült egy jól működő, s iga­zán jól termelő egységet ki­alakítani a Tisza-parti város­ban. • Csak a magyarországi piacra koncentrálnak? - Az elmúlt időszakban rengeteg megrendelés érke­zett a nyugati országokból: Németországba, Angliába, Hollandiába, Svédországba is készítünk különböző könyveket. Nagyon korsze­rű technológiával tudunk dolgozni, ezért is van egyre több ajánlatunk. • A nyomdászok mindig is szerettek sportolni, mennyire mozognak rendszeresen a maiak? - Sajnos, az elmúlt évek­ben a sportra nagyon kevés figyelmet fordítottunk. Sze­rencsére többen is igényelik, hogy szervezzünk rendsze­resen sportnapokat, ahol a dolgozók összejönnének, s együtt szórakozhatnának. Igaz, ennek régebben nagy hagyománya volt, a kelet­magyarországi nyomdászok mindig ádáz csatát vívtak egymással kispályás labda­rúgásban, kézilabdában, asz­taliteniszben és sakkban. Szerették az emberek eze­ket, remek kikapcsolódást jelentett számukra. • Mint ügyvezető igaz­gató, mennyire szimpati­zál a sporttal? - Ha sportnak nevezhet­jük, akkor közel 25 éve ter­mészetjáró vagyok. Renge­teg helyre eljutottam, s most már a szegedi nyomdában is negyvenen járunk rendsze­resen a természetbe. Havon­ta kétszer szervezünk túrá­kat. Legutóbb Szlovákiában egy ötnapos kiránduláson gyűrtük a kilométereket. • Hogyan kerültek kap­csolatba a Tisza Volán­MÉH Focisuli VSI-vel, hiszen a nyomda először szponzorálja a fiatalo­kat? - A központunk Buda­pesten van, s a vezérigazga­tó, Székely Károly szegedi születésű, aki nagyon jó kapcsolatban van a focisuli elnökével, Kővári Árpáddal. Valamikor fiatal korukban együtt kézilabdáztak, s in­nen alakult ki a szoros ba­rátság. A vezérigazgató is hallotta, hogy milyen kiváló szakmai munka folyik az egyesületnél, így a mostani segítségre nem kellett soká­ig rábeszélni. • Hosszabb távra terve­zik a kapcsolatot? - Fontosnak tatjuk, hogy Szegeden ismét a figyelem középpontjába kerüljünk. Ezért mindenféleképpen olyan dolgokat kell felkarol­nunk, ami ismertté tesz ben­nünket. Nagyon jelentós szerepet töltöttünk be a ka­jak-kenu világbajnokság alatt is, a helyi szállítói vol­tunk a nagyszabású ese­ménynek. Örültünk annak, hogy mi is részesei lehet­tünk az évszázad legna­gyobb szegedi sportesemé­nyének. Természetesen már sok irányba nyitottunk, s nem szabad arról sem meg­feledkezni, hogy a napfény városának a kulturális törek­véseit is támogatjuk. A beszélgetés befejezése után Gera Imre, a Kossuth nyomda ügyvezető igazga­tója végigkalauzolt a válla­lat területén. Itt megismer­kedhettünk a közelmúltban 250 millió forintért vásá­rolt négyszínnyomó, íves ofszet nyomógéppel, amely Csongrád megyé­ben a legkorszerűbb és legnagyobb. A gép egy óra alatt 13 ezer ívet nyom, egyszerre négy színben. Ezzel a korszerű techniká­val közel 50 százalékos ér­tékesítési növekedéssel szá­mol a kft. Az igazgató me­gemlítette, hogy az elmúlt esztendőben 675 millió fo­rint volt az árbevétele a nyomdának, ez 1997-ben 502 millió volt. A vezetés nagyon bízik benne, hogy a fejlődés hasonló lesz, mint a Tisza Volán Focisuliban, akik nagyon eredményes idényt tudhatnak maguké­nak. S. R. Gera Imre, a Kossuth nyomda ügyvezető igazgatója szeretné, ha hosszabb távon tudnák majd támogatni a Tisza Volán-MÉH Focisuli VSI-t. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Beszélgetés a Tisza Volán-MÉH Focisuli elnökével Felnőtté vált a focisuli Kővári büszkén tanulmányozza a focisuli eddigi eredményeit. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kővári Árpád sikeres elnöknek vallhatja ma­gát. A Pick Szeged ké­zilabdásai európai hír­névre tettek szert a munkássága alatt, míg az ötlete alapján az or­szág egyik legkiválóbb focisulija alakult ki a Tisza-parti városban. Fö gondolata az, hogy Szegeden, minden hát­ráltató körülmény el­lenére, igenis lehet jó focit csinálni. • Immár hagyományo­san megint egy hatal­mas focifesztivállal bú­csúznak a fiatalok, az edzők, a szülők és a szponzorok az idénytől. Hogyan értékelte Kővári Árpád az elvégzett mun­kát? - Egyre szélesedik a fo­cisuli tábora, bővül az a kör, amelyet bevonunk a munkába. Több környező település csatlakozott hoz­zánk, így szélesedett a lét­szám. Most közel 300 iga­zolt focistánk van, míg akik még nem szerepelnek a bajnokságban, azoknak a száma 800. • Eddig a Szegedhez közeli körzettel (Sándor­falva, Deszk, Móraha­lom) voltak kapcsolat­ban, tervezik a többi megyei nagy várossal is ennek a felvételét? - Hosszú távú célunk éppen ez. Jó lenne minél több decentrumot kialakíta­ni, s ezekkel partnerekre ta­lálni. A hódmezővásárhe­lyiekkel már most nagyon jól együttműködünk. Sze­retnénk, ha Szentesen és Csongrádon is létrejönne egy komoly labdarúgó utánpótlásképzés - ez a ké­sőbbiekben nagyon jó vol­na sok-sok felnőttcsapat­nak. • Ezt hogyan érti? - Állandó a harc a profik és az amatőrök között. Ezt szét kell választani, mert két teljesen különböző do­log. Egy valamiben egyez­nek csak meg, az pedig a szakmai munka. A többi A felnőtté váláshoz a focipályán is rengeteget kell szenvedni... (Fotó: Gyenes Kálmán) teljesen eltérő egymástól. Miért mondtam azt, hogy a későbbiekben jól jön a szé­les körű utánpótlásbázis ki­alakítása? A Tisza Volán­MÉH Focisuliban a legidő­sebb korosztály most érte el azt a kort, amikor a fel­nőttek között kell szerepel­niük, mert „kiöregedtek" az ifiből. Jelen pillanatban nincs olyan gárda a környé­ken, ahova mehetnének. • Nem próbáltak szege­di egyesületekkel „összehangolódni"? - Mindig erre töreked­tünk. Először a SZEAC-nál próbálkoztunk. A vezető­séggel gyorsan megszakadt a tárgyalássorozat, hiába kínáltunk kedvező feltéte­leket, nem voltak hajlandó­ak az elképzeléseinket tá­mogatni. Azóta a patinás egyesület sorsa ismert. A fő indok az volt, hogy túl drágák vagyunk a képzést illetően. A felnőttkorba lé­pett focistákat piaci áron kellett volna megvenniük, sokallták ezt. A PNB-be igyekvő Szeged LC-vel jobban összefonódtunk. Felvállaltuk jelképes össze­gért az utánpótlás-bajnok­ságokban való szereplést. Azonban az anyagi juttatá­sokat csak részben egyenlí­tették ki, elég nagy összeg­gel tartoznak az egyesület­nek. Vissza is léphettünk volna, azonban ezt nem tet­tük... • Lesz ennek ellenére valamilyen megoldás? - A mostani lehetőség szerint a felnőttgárdával a megyei III. osztályban raj­tolhatnánk az ősztől. Azt hiszem, ennek semmilyen szakmai értéke nem lenne. Felmerült az a gondolat is, hogy a SZEAC helyén az NB III Alföld-csoportjában indulunk. Ez azonban még mindig tárgyalás alatt van, mert ezért a jogért négy millió forintot kérnek a ve­zetők. Jó lenne megoldást keresni rövid időn belül, mert a gyerekek egyre job­ban nőnek, s egyre többen kerülnek ki a Tisza Volán­ból. • A szegedi klub neve­zetes volt arról, hogy mindig remek hangulat uralkodott a tréninge­ken, a meccseken. Ho­gyan sikerült ezt megte­remteni? - Nagyon sok segítséget kapunk a gyerekek szülei­től, akik borzasztóan ra­gaszkodóak. Ezért köszönet jár nekik. Ennek ellenére vigyáznunk kell. Új jelen­ségként tűnt fel, hogy a tá­mogatásért feltételeket pró­báltak meg kiharcolni. Ez nálunk nem működik, ezért ezt mindenféleképpen meg kell beszélni. # A sikereket azonban nem lehet elvenni a fia­taloktól... - Jó érzés az, hogy a Ti­sza Volán-MÉH Focisuli­ünnepen ezekről a diada­lokról is beszámolhatunk. Évről évre egyre nagyobb eredményeket tudunk fel­mutatni. Az ifisták két baj­noki címe mellett még két korosztály is dobogón vég­zett. A többi évfolyam is gyarapította az eddig is gazdag kupagyűjteményün­ket, s a kis egyesületünk munkájára már nem csak hazánkban, hanem külföl­dön is felfigyeltek. Ez pe­dig hatalmas elismerés a mai magyar futballvalóság­ban. Suli Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents