Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-17 / 139. szám

ÍÚN-17 CSÜTÖRTÖK, 1999. JÚN. 17. HELYI TÜKÖR 7 éréssel for' >k a képá nek részt' íjára, az*i ertős pogí­megítélést pogácsára, nem vélel­ilósztnúkt m a hanta S* rásx" együtt h^ hetünk föl íz egyesi' ?bb sikert'\ nsólyom-11 n. Alig f' ckent az ál" jgati sólya" sából csei okat és fi1 in csakn'1 egyetlen ojásért, :n ára. Ál gálatot s: Ártatlan világ A Mars téri cigisek (a korszerű labdarúgás eredményeiből merítve) ésszerűen alkalmazzák a területvédelem és az egész pályás letámadás kombinációjának taktikáját. Az előretolt ékek a megálló melletti járdán, az „Arra vágyom, hogy beleharapjak" föliratú reklámtáblánál „cigit, cigit...!" jelszavakkal ajkukon veszik űzőbe a leendő "evőt. Pár méterrel odébb, a száraz kutyaeledel-reklám Magasságában, megerősített középpályás sor gyűrűje tárja körül a tétován botladozó ellenfelet, aki még rogyadozva lép néhányat, de az „Ártatlan világ" című Produkció hirdetésénél már teljesen elveszíti tájékozódó képességét. Mire a zebrához ér, azon kapja magát, hogy egy karton cigit szorongat a hóna alatt. S akkor még jól járt, mert megúszta verés nélkül - nem ugy, mint az a nagymama, aki hároméves unokájával egyetemben az istennek se akart cigit venni, és még vissza w szólt valamit. Erre jól megtépték a haját, miközben a nagyi hiába kiabált segítségért. Ebből is látszik, hogy a dohányzás nem csak hosszabb távon fejti ki károsító hatását, hanem már néhány Pillanat alatt is veszélybe sodorhatja testi épségünket. Ny. P. • Városházi ügyek Nagyobb nyilvánosságot követel az SZDSZ * városi és városházi ^dualitásokról kialakított °"®»pontját a Szabad De­I -xoő ?0kr«»ók Szövetsége és vedet. ® 'tegedi szervezetének két r^T , ' Í >Wíe' dr. Molnár Zol­feszkelo »on, a árt hel j elnöke CS S !'>y Sándor, a köz­rí' L frakció vezetö-he­:t. A toja> Tettese tegnap saitótáié­epeszto ti® k0ztat6n koztak: 4 Mindká ^bléma r Í l!' kezdeményezés, a nszédos e^ . hogy elcP ismertette, rom fölvetett a népszava­íszekfígy® ^szolgáltatás privati­.pka megh *aciój0 és a közgyűlés busz ev Munkájának nyilvános,á­t a kerecs* 9o _ f ^nker szere­száraaj Pe» ka ~ott „ SZDSZ.es .detes, ® ^Ul6„váleményben* a ;ek szeri® «ernok racia. nu-' tur" ím azonos,i gyarok y számún^ ats; ,'id >Zavazási kezdeményezés ,t számlál'' ^ulságainak egyike - az iskolabezárásokkal és Zervezésekkel kapcsolatos S2DSZ szép ej zonöt év ezer főre vesen lát® tf, 'osV( szerint -, hogy a vá­^ ,ezetés és a polgárság szá­®ra egyaránt bizonyítottá ifi , hogy a hatalom gyakorlá­-yj, Anern lehet öncélú. A dönté­dékú eB0 eket körültekintőbben és yttői meú jjaegalapozottabban kell meg­ann!dJ 2ni- Az emberek képesek a s, aki ott® , , ... 1 , „ szokott ...Hezerala ,to jel, h". "t Politikai hiba a város Fide­ségefiataP *es Vezetése részér6l mikor Ta,Í% í dáula polgármester meg­„í l. asztásához elegendő volt fogadta' ^rülbelül 16 ezer voks ­„., neBlokrácia lehetőségeivel él­szokott ® H. A 14 ezer alá(rás( lebecsm_ hangsúlyozta dr. Molnár Zol­tán. A demokratikus játékszabá­lyokat érinti a távközlés privati­zációja. Az SZDSZ álláspontja szerint e lépésre csak akkor szánhatja rá magát a város, ha az önkormányzat és a távhő­szolgáltatásba kapcsolt polgá­rok többsége számára az elő­nyök és az ezek eléréséhez szükséges eszközrendszer vilá­gos, s ennek alapján az ajánla­tokat elbíráló bizottság értéke­lési és prioritási szempontokat alakíthat ki és érvényesíthet. A demokrácia egyik legfon­tosabb tényezője a döntéshoza­tal nyilvánossága. Szegeden azonban, annak ellenére, hogy rendelkezésre állnak a technikai lehetőségek, a korábbiakhoz képest szűkült a nyilvánosság ­jelentette ki Nagy Sándor. Pél­daként a közgyűlési munka té­vé-közvetítésének esetlegessé­gét említette, illetve azt, hogy a képviselő-testületi ülések inter­netes dokumentálása megszűnt. Az SZDSZ kezdeményezi, hogy a közgyűlés alkosson ren­deletet, mely rögzíti, hogy e testület munkáját a vtv folya­matosan közvetíti és rögzíti, majd az utóbbi változatot levél­tárban elhelyezi; az interneten közzéteszi a közgyűlés és a bi­zottsági munka jegyzőkönyveit, illetve a megalkotott rendelete­ket, egységes szerkezetben. Ú. I. • Razziák és ellenőrzések Zsombón Vágóhíd mellett nem jó lakni Nincs béke a vágóhíd környékén. Brunner Gyózö a búz forrására mutat... (Fotó: Miskolczi Róbert) A zsombói vágóhíd kö­zelében lakók hatodik éve szenvednek azoktól a szagoktól, amelyek az üzem felöl érkeznek. A vágóhíd ugyanis, mint tudjuk, nem illatszergyár. Oda visítozó disznókkal megrakott teherautók ér­keznek, trágyaszag kelet­kezik, a melléktermékek pedig olykor orrfacsaró bűzt árasztanak. A szom­szédok a vágóhíd bezárá­sáért harcolnak, miköz­ben a hatóságok nem ta­lálnak kivetnivalót a kis­üzem működésében. Az ellentét feloldhatatlan. A zsombói vágóhíd két község határán fekszik. Do­rozsma felől Zsombó felé ha­ladva étjük el jobbról az Om­nimarkt Kft. bútorüzletét- és raktárát, ott lekanyarodunk a főútról, majd hetven méterrel beljebb találjuk meg azt a ta­nyát, ahol a főpanaszos, Brun­ner Győző él családjával. Mie­lőtt a békés alföldi tájban, a gondozott udvarban és a ma­darak csiripelésében kezde­nénk el gyönyörködni, egy­két hullámban fertelmes sza­gok érkeznek a mintegy 250 méterre lévő vágóhíd felől. „Nincs is olyan büdös" Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy beleéljük ma­gunkat a család helyzetébe, amint nyári éjszakákon meg­próbálják kinyitni az ablakot, avagy meghívni a barátaikat egy szalonnasütésre. - Ez a ház 1907-ben épült, az édesanyámé volt, mi a ha­lála után újíttattuk föl - kezdi el a történetet Brunner Győ­ző, az AgriCa Kft. ügyvezető igazgatója. - Vagyis mi vol­tunk itt előbb, nem a vágóhíd, amely 1993-ban épült. Nem lehet azt a szemünkre vetni, mi hibáztunk, amiért egy vá­góhíd közelébe költöztünk. A vágóhíd körül mellesleg nem hemzsegnek a szomszé­dok, hiszen külterület, szét­szórt tanyákkal. A szagokból leginkább Brunnerék, az Om­nimarkt Kft., valamint Soó­sék, Joóék, Vajdicsék része­sülnek. Egy bokoralja szép, gondozott tanya és hétvégi házikó. Amelyeknek az ingat­lanpiacon pillanatnyilag meg­lehetősen alacsony a forgalmi értéke. - Amikor a 90-es évek ele­jén meghallottam, hogy ha­marosan vágóhíd épül, már mozgolódni kezdtem - foly­tatja Brunner Győző. - A pol­gármesteri hivatalban azon­ban azt mondták, zárt rend­szerű kisüzemet terveznek, nincs ok az aggodalomra. Nem így történt. A zsombói vágóhíd ma a TRT-Farm Kft. tulajdona, de egy éve Varga Zoltán vállal­kozó bérfeldolgozást „végez­tet" az üzemben. Ő az, aki állja az ütéseket és próbálja csillapítani az indulatokat. - Magyarországon az összes szennyvíztisztító kül­területen fekszik, és mind­egyiknek vannak elérhető tá­volságon belül szomszédai. Ilyen alapon egy szennyvíz­tisztító sem épülhetne - védi a maga igazát a fiatal vállal­kozó. Az ülepítés, mint technológia A házigazdával, Brunner Győzővel körsétára indulunk. A vágóhíd kerítésén beku­kucskálva látszanak az ülepí­tők, amelyekben el lehet kép­zelni, milyen víz áll. Az üle­pítést követően a már meg­tisztított vizet csövek vezetik a talajba. Brunner szerint az lenne a szabályos, ha egy 10 köbméteres föld alatti tartály­ba vezetnék a szennyvizet, amelynek a tartalmát időn­ként elszállítanák. A panaszos nem az első kérvényét írta meg nemrégi­ben, június 1-jei dátummal a hatóságoknak, évek óta ostro­molja azokat. Szerinte időn­ként jön egy-két ember, há­rom percre kiszállnak a ko­csiból, azt mondják, itt nincs is olyan büdös, és hazamen­nek. A legutolsó beadványt azonnal kivizsgálta az Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat. Dr. Hunyady Ildikó főor­vos: - Ellenőreink nem találtak súlyos közegészségügyi prob­lémát, amely az azonnali be­zárást indokolná. Fölvettünk egy jegyzőkönyvet, s kötelez­tük, hogy az üzemeltető szak­ember bevonásával vizsgál­tassa felül a szennyvízkezelő rendszer jelenlegi műszaki állapotát. A zsombói vágóhíd által alkalmazott szennyvíz­kezelés engedélyezett techno­lógia. (A panaszosok azt is sérel­mezik, hogy a talajba vezetett víz veszélyezteti az ásott ku­tak vizének minőségét. A fő­orvosnő szerint az alföldi te­rületeken más helyeken sem iható az ásott kutak vize.) - A technológia pontos el­nevezése - magyarázza Varga Zoltán - közvetlen elfolyású dréncsöves rendszer. Az üzem szennyvize többszörös ülepítő rendszeren keresztül - amely szűrőből, derítőből, átemelő­ből áll - jut el az ülepltőműbe. Onnan a már megtisztult vizet vezetik el a föld alatti drén­csövek. A rendszer takarítása mindig a technológiai leírás szerint történik. A mellékter­mékeket az ATEV szállítja el, s mindenről hulladékkezelési, ártalmatlanítási jegyzőkönyv készül. „Azért van zaj, mert dolgozunk" Nem csak hatóságok, még a rendőrség is kapott feljelentést, a levél éjszakai vágást feltéte­lezett a vágóhídon. Ennek nyo­mán június 9-én éjszaka szabá­lyos kommandóakcióval a rendőrök is kiszálltak Zsombó­ra. Útjukra elkísérték őket a Csongrád Megyei Állategész­ségügyi és Élelmiszer Ellenőr­ző Állomás munkatársai is. - Jegyzőkönyv készült a razziáról, de nyomát sem lel­tük éjszakai vágásnak ­mondja dr. Szigeti Sándor, az állomás igazgató főállatorvo­sa. - Bírságot szabtunk ki, mert nem találtuk megfelelő­nek a takarítást, de emiatt még egy vágóhidat sem zártak be Magyarországon. Márpedig a vágóhidak be­zárásáról az állategészségügy dönthet, ő az a hatóság, amely elrendelheti: tegyenek lakatot a zsombói vágóhídra. Ennek azonban nem látják okát. - Éjszaka is dolgozunk, de nem vágunk - fűzi hozzá Var­ga Zoltán. - Azért, mert távo­li vevőknek szállítunk ­Nagykanizsára, Enyingre, Pi­lisvörösvárra, Egerbe. Hogy a megrendelőink hajnalban megkapják a friss húst, éjsza­ka kell csomagolnunk, rakod­nunk. Tudom, nem jó vágóhíd mellett lakni, mert zajos, oly­kor büdös. De azért van zaj, mert dolgozunk. Varga Zoltán azt tervezi, megvásárolja a vágóhidat, s amint kellő tőkével rendelke­zik, tetőt épít az ülepítő me­dencék fölé. Addig is annak örülne a leginkább, ha jóban lehetne a szomszédokkal. Fakót* Klára ssA os" elisi , is részem' könnyű az Sntö. niniszteri Munkás élete: miközben n>-de egL negbecsu"' ni®q k3f 51 jön :ai vagy ermészet"^ U hogy toV madárvé® az utcán „csak" forMine fokot mutat a Mérő higanyszála, ad­9 odabenn, az ontőfor­$ mellett lehet akár . is. Ennek ellenére • Az öntöde kimaradt a privatizációs viharból Koksz helyeit árammal olvasztanak? vtizedeit- , yilas P** lenész dt Andrea Jfrsenek munkaerő­d^iai a Szegedi Öntö­j^ikáért átlagos fizetés ' mégis sokakat vonz 0 fórfias foglalkozás. letf kdencvenes évek átme­t^ gondjai után ma már ott feji a SZegedi társaság, hogy lövési terveket dolgoz ki. ,le°* szeretnék teljesen kor­az olvasztást: fj;ti,sz helyett villanyárammal ejtQ niajd a kemencéket. így zetb'k a füstgáz, s környe­'rdt technológiával 5 /'hatják az öntvényeket Séden. kéts kilencvenes évek elején a s eresen is szerencséje volt a* *®edi öntödének. Egyrészt I H i gyártott termékeivel tlI a ke] Pcsolódott közvetlenül etl Piacokhoz, így azok összeomlása sem okozott sok­kot a cég életében. Másrészt a privatizációs viharokból is ki­maradt a társaság, hiszen el­őször állami vállalatból alakult át vállalkozássá, majd a cégve­zetés és a dolgozók megvásá­rolták saját gyárukat. - Sikeresen vészeltük át a legnagyobb viharokat, de így sem volt egyszerű megőrizni kétszáz munkahelyet - mondja Habozy László ügyvezető igaz­gató. - Az az igazság, hogy a privatizáció során nem is volt túl nagy tolongás értünk. Az öntödében a legnagyobb érték a szaktudás, s ezt leginkább mi magunk tudtuk fölismerni. A laikus látogató persze mindebből leginkább csak a munka nehézségét ismeri meg. Lent a melegöntödében tüzel a forróság: a hatalmas kemen­cékből ezernégyszáz fokos iz­zó öntöttvasat csapolnak, majd homokformákba öntik, ahol Ötven fok „árnyékban". A férfias munka sokakat vonz. (Fotó: Miskolczi Róbert) „langyosra" hűl: igaz, ez a hő­fok itt még mindig négy-ötszáz fokot jelent. - Sokféle öntvényt készí­tünk, ennek is köszönhetjük, hogy túléltük a legnehezebb időket. Sosem egy-két megren­delésétől függött a cég jövője, ma is tíz-tizenkét nagy és leg­alább ötven kisebb partnerünk van. A szegedi öntöde terméks­káláját a gépjárművekhez és mezőgazdasági gépekhez ké­szült önvények vezetik, de ak­nafedelet éppen úgy öntenek itt, mint utcai vízcsapszekré­nyeket németországi felhaszná­lásra. Bár Szeged sosem tartozott a magyar nehézipari övezethez, mégis megtalálják az öntödét a hazai és külhoni érdeklődők is. Ma már öt-hat ilyen nagyságú üzem működik csak Magyaror­szágon, ráadásul a szállítás sem jár különösebb nehézséggel, hi­szen egy kamionba sok-sok önt­vény elfér. így azután a tradíció és a szaktudás jelent igazi előnyt a piaci versenyben. - Négyezerötszáz tonna öntvényt készítünk évente, ami 700 milliós árbevételt hoz a társaságnak. Szerencsénkre, két éve megszereztük az ISO 9002-es minőségtanúsítványt. Ma már ugyanis óriási a ver­seny ebben az iparágban is, Nyugat-Európába is betörtek az olcsó kínai ötvények, mi leg­feljebb a minőséggel tudunk versenyezni, a távol-keleti mun­kabérekkel nem. A szegediek, hogy verseny­képesek maradjanak a piacon, igyekeznek a szomszédos or­szágokból beszerezni az alap­anyagot: a román, a cseh és az ukrán nyersvas ugyanis ol­csóbb, mint a német, ám nem problémamentes dolgozni ve­lük. A hibátlan késztermékhez csak válogatva használhatók fel. - Sokat segít majd, ha sike­rül valóra váltani fejlesztési ter­veinket. Ma még koksszal fűt­jük a kemencéket, ám jövőre szeretnénk átállni az elektromos áramra. Ez egyrészt környezet­barát, másrészt még jobb minő­ségű öntvényeket eredményez majd. Az üzemben, az öntőkemen­cék mellett egyre több fiatal dolgozik. Érdekes, hiába em­berpróbáló ez a szakma, nincs létszámgondja az öntödének. Lehet, hogy éppen ez a vonzó benne? Negyven-ötven fokban szikráztatni nap mint nap az iz­zó vasat - látványnak minden­esetre nagyon szép. Rofai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents