Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-15 / 137. szám

6 HAZAI TÜKÖR KEDD, 1999. JÚN. 15 KEDD, • Meglepő találkozás az őrszobán Öngyilkos a síneken Feltehetően öngyilkossági szándékkal feküdt a sínekre az a férfi, akit szombaton este gázolt el egy gyorsvonat. Egy ez idáig ismeretlen férfit ütött el szombaton este kilenc óra előtt néhány perccel a Budapestről Szegedre tartó gyorsvonat, a Bajai úti vasúti átjáró közelében. A vizsgálat adatai szerint a férfi öngyilkossági szándékkal feküdt a sínekre. Az ütközést a vonat vezetője az azonnali fékezés ellenére sem tudta elkerülni. A helyszíni szemle során a férfi személyazonosságát nem sikerült megállapítani, mivel nem voltak nála iratok. Az áldozat személylefrása: kb. 40-45 éves, erős testalkatú, fekete hajú, borostás férfi. Barna bőr félcipő, szürke alapon kék-fekete csíkos zokni, fehér alapon piroszöld csíkos dzseki (rajta egy ötágú csillag, mellett l-es, alatta pedig BM felirattal), JERSY márkájú kék farmer, fekete csatos öv Cocon felirattal és fekete póló volt rajta. A rendőrség kéri, hogy aki a fenti leírás alapján az elhunyt férfi kilétére vonatkozóan információval rendelkezik, jelentkezzen a Szegedi Rendőrkapitányságon (Szeged, Párizsi krt. 16-22.), vagy telefonon a 62/477-577-es szám 11-47es mellékén, illetve a rendőrség 107-es hívószámán. Különös eset zajlott le vasárnap a Szegedi Rendőrkapitányság előterében. L. Z., szegedi férfi feljelentést tenni érkezett, ugyanis előző éjszaka valaki feltörte az autóját és a kocsiból egy pár bőrcipőt és egy pár hangszórót tulajdonított el, 30 ezer forint értékben. Amikor megérkezett a kapitányságra L. Z., meglepetten látta, hogy egy másik férfin van a cipője, legalábbis ahhoz kísértetiesen hasonlító lábbeli. Ezt rögtön szóvá is tette, mire a cipőt viselő, és a kapitányságon más ügy miatt sértettként megjelenő K. S. széttárta karjait, ő ugyan nem tud az egészről semmit. Ennek ellenére a 27 éves K. S.-t gyanúsítottként is kihallgatták, de egyelőre tagadja, hogy köze lett volna L. Z. autójának feltöréséhez. A. L. • A konformizmus ellenszere a demokrácia Szélkakasok és pálfordulék A konformizmus veszélyes jelenség, mert éppen azt pusztítja el, ami az egészséges polgári társadalom alapja: az egyén autonómiáját véli Karikó Sándor főiskolai tanár. A JGYTF Neveléstudományi Tanszékének oktatója egy nyíregyházi konferencián tartott előadást erről a témáról. • Mit értünk konformizmuson? - Elvtelen, meggyőződés nélküli alkalmazkodást. Sokan összemossák az alázattal, azt pedig a szolgalelkűséggel, jóllehet az alázat pozitív, aktív fogalom. Bátorság arra, hogy jobban szeressük az igazságot, mint önmagunkat. A szolgalelkűség inkább a konformizmushoz áll közel. • Manapság ez a pozitív értelemben vett alázat mintha hiányozna az emberekből, a különböző szakmákat művelőkből, a politikusokból. - Valóban csak ritka kivételként találkozhatunk szakmai alázattal akár a tudósok, akár a művészek körében. Pedig minél nagyobb tudós vagy művész valaki, annál szerényebb, alázatosabb, mert belátja a tudomány vagy a művészet nagyságát. Mégis, leginkább a politikai életben van meg annak a veszélye, hogy az emberek elfelejtik, azért választották őket a posztjukra, hogy a közösség érdekeit szolgálják. A hatalom ugyanis elvakít, gyakorlása „veszélyes üzem". • Konformisták voltak, vannak és lesznek. Hogyan változott a jelenség megítélése a politikai rendszer változásával? - A szocializmusban a konformizmust a kapitalista, polgári társadalmak egyik válságjelenségeként tartották számon; vagyis a hivatalos álláspont az volt, hogy nálunk nincs konformizmus, nem is kell vele foglalkozni. A rendszerváltás után viszont egy másik, hasonlóan szélsőséges álláspont alakult ki: a konformizmust összemostuk a nyugati normákhoz történd alkalmazkodással. Erre utal az igen gyakran használt „EU-konform" kiKarikó Sándor: A hatalom veszélyes üzem. (Fotó: Schmidt Andrea) fejezés is. Ez rendben is lenne, ha maga a szó az eredeti, latin „alkalmazkodni" értelmet hordozná ma is, negatív tartalom nélkül. De a szó angol megfelelője már régóta mást jelent a társadalomtudományokban: az alkalmazkodás torz, elvtelen formáját. 0 Erről nekem a politikai szélkakasok jutnak az eszembe, meg az a rendszerváltás után gyakran használt - kifejezés, hogy „nagy a tolongás a damaszkuszi úton". Ez is konformizmus? - A politikai szélkakasság egyértelműen konformizmus. Jó néhányan többször váltottak színt az elmúlt évtizedben, mint ahány öltönyt vásároltak. A bibliai pálfordulat viszont nem konformizmus: Pál belátta és megbánta, hogy tévedett, megváltozott a meggyőződése, teljesen új emberré vált, ugyanakkor megszenvedte az átalakulást. A konformisták ezzel szemben nem bánnak meg semmit, eszük ágában sincs átlényegülni, pláne szenvedni, pusztán könnyedén, pillanatnyi érdekeiket követve alkalmazkodnak az új körülményekhez. Ez az életstratégiájuk; Eric Kástner kifejezésével élve: hajlékony a lelkiismeretük. • Az egyéni meggyőződés, vagy éppen annak hiánya kinek-kinek a magánügye. Társadalmi méretekben viszont már veszélyes lehet a konformizmus. - A mindenkori hatalom számára látszólag kedvező, ha szolgalelkű tömegek sorakoznak fel mögötte, ám rájuk hosszú távon nem lehet számítani. Hiszen a konformisták csak addig jó alattvalók, amíg nem fordul a szél. Ezek az emberek éppen azt veszítik el a folyamatos igazodásban, ami a modern társadalom építőköve: az autonómiájukat. Belőlük soha nem szerveződik egészséges polgári társadalom. Márpedig az áhftott európaiság alapja éppen az individuum tisztelete és méltósága. 0 Feltételezem, hogy ebben a fogalomrendszerben a konformizmusnak nem a nonkonformizmus a megfelelő alternatívája. - Igen, a nonkonformizmust szokták szembeállítani az elvtelen alkalmazkodással, hiszen például a hatvanas évek nyugati diáklázadásai is fgy határozták meg magukat. Valójában a nonkonformizmus meggyőződés nélküli szembeszállást jelent, vagyis éppen olyan negatív tartalmú kifejezés, mint a konformizmus. Az alternatíva tehát nem ez, hanem: a demokrácia. Kecxer Gabriella fff esett? Tkjéhány napja még elébe néztem egy hossiu í V könyvhétnek, tanulva a régiekből, gondoltam, megüü magány lesz a placcon, a művel, a középen lyuké* ernyóhíjas asztallal. De már az elején láttam, ez most lesz Pesten, a Vörösmarty téren: nem volt lyuk az asztalon, eltűnt a formális űr a szemem elől Nagy élmény az ilyen teljesen ismeretlen emberek hozták a könyvemet, a régitkit is. Nagyon nagy élmény: ez a figyelem-érzése. Most mar nem ismeretlen az arcuk, egytől egyik emléksztm mindenkire. Most már, ha írom a dolgom, lesz előtte* néhány ismeretlenül ismerős arc. Bár csöppet sem tennen félre az ismerősöket, de annak van valami fél-evidenciahangja, lássam lelkem, már ez is nagy élmény, egy ismerni figyelmét kivívni Hát még egy ismeretlenét Aztán ott voltak a kis szünetek, séták a téren: rengett! ember, nekem szemre sok. Nem láttam üres pavilont, peM pavilonból volt bőven. Harminc? Furcsa is, meg nemU, amikor a szegedi pavilonokra néztem hétfőn délután Többnyire csak árusok, vevők, érdeklődés sehoL Kél lelje* külön könyvhét. Ha csak a pestit láttam volna, azt hihetném megint van, mozog valami a könyv körüL így viszont.. Például Pesten odajött egy középkorú férfi, beszélgettük a könyv okán. Nem volt szakmabeli, mégis mindenről í1 könyvekről) tájékozottságot sugallt. Folyt a beszéd a szab"1 ég alatt. Bő félórán át Ha nem villámlik, talán észre vesszük, már vagy tíz perce szakad az eső... Itt esett? aniczky Szilé© Képeslapregény Hárc Az uto •oki vál rendeztél vórosbar s*ámóra, a,«Posan t>una-Tis vóriclub i ••ónt lmr Mszen , le9Íobb i an a m mór rem Parti Sp, taam •"ónt lmr - Nagy «nk Dun; fétközi v hajnalban a niikrobi ["ágbajn bért vezet senyszám ten jött ki Csére a 1 Norbi ré{ A könyvhét idején Podmaniczky Szilárd író „Képek a barlangszájból" címmel negyedik kötetét adta ki a Palatínus kiadónál. A könyv sajátos töredékjelenetekből összeálló érzékeny prózakísérlet. Podmaniczky Szilárd „Képek a barlangszájból" című könyvének olvasója kezdetben semmi egyébben nem lehet biztos, csak abban, hogy a szerző művészileg rendkívül érzékeny, s az élet történeteit az eddigieknél teljesen más oldalról kívánja vizsgálni. A kérdésen, hogy milyen műfajú írásnak is minősülne ez az ötvenkét részre osztott töredékgyűjtemény, Podmaniczky biztosan derül magában, mert becsalogatta utcájába a rendszerető kritikust, aki nehéz szívvel hagyja ott a formák biztonságos témáját. Lépésról-lépésre derül ki, hogy - miért ne? - a könyv egy szokatlan regénynek gondolható, mert Podmaniczky Szilárd frói kódjai mind benne vannak, az összefüggő sztori pedig többet nem is adhatna hozzá Ha szokatlan, annál hatékonyabb eszköz arra, hogy a mindennapi sztereotípiák és banalitások mögé nézzen az ember. Podmaniczky ennek mestere. Nem polgárpukkasztó a szó egykori értelmében, hiszen az egész könyvet egy kis megállapodott önirónia lengi be, inkább az önkifejezés egymásból építkező féltehetM M W ségeit veszi célba, akik - ®' a kommunikálás világában - mint gondos hangyák • : munkatervvel dolgoznak fe'1111 dent, ami első látásra érdek Podmaniczky tehát hagyja a ] dába az egymástól átvett kat, a félig elolvasott tanul] nyok idézeteit, a kedvenc ír], luseszközeit, az értelmiségi ] gatásokat a szerepvállalásról-; elmegy horgászni az egész£ Csakhogy az író horgászás^ ben is író, vagyis kultúra nél képes érzékelni a szöveg, a tó dalok, a képek, egyszóval az érzékeny belső harmónia] megjelenő eredetiségét. P0©' niczky ebben a horgászós cs® ben átszűrte eme érzékén a got, és rájött, hogy az igazi ] litás legtöbbször nyelvi banaltó Ez a könyv tehát egy agya$ lamb-lövészet regénye, am®'.v Podmaniczky érezhető ke© . pufog a derék kultúremberek röpített banalitásaira. Visszás, nos pillanatokat, önmagul] megbocsátott dolgokat, elta] tott kudarcokat villant fel és ] RP •Munk krael 1:3 (, Olimp "k-Tel -A tétté: lik tökök). Izrae Y- Katz Cs feövets haver. magv tösp. v vik jor, t öugyi (i V Edz, Az ú els<5 tétr ben fenekestől felforgatja szóhasználatot, amely helyi J® gű értékekben hisz, és a k] ( nevében molesztálja a mű* tet. Ugyanakkor ez a könyv ®t jóhiszemű, elmélyedésre ML mos szerző műve is, aki rendk ^ érzékeny a viszonylagosságra. • tűnőén kezeli a nyelv méta' erejét és mindennapi szemlék] se közben a filozófiába lát elPanek Só** 1 kairí Szlov Szág ell feérko-z S am ,1*>, Hc A Délmagyarország 1999. április l-jén „Tanítani" mottóval a közoktatásban az új kormány által előkészített változtatásokkal kapcsolatban vitát és tényfeltáró sorozatot indított. A sorozatban, amely minden konstruktív véleménynyilvánításra nyitott ezúttal Bogi Adámné, a Csongor Téri Altalános Iskola és Gimnázium igazgatója, közoktatási szakértő, TQM-multiplikátor szólal meg. Mikor is jó az oktatási törvény? Ha képes kifejezni a választópolgárok nagy tömegének akaratát, ha meg tud felelni a társadalmi elvárásoknak, ha összhangba kerülhet általa iskolahasználók érdekeivel a fenntartói akarat; ha éptt a hagyományokra, a meglévő értékekre, ha fejlesztő tud lenni, ha széles rétegek megoldatlan problémáira, kérdéseire tud választ - olykor válaszvariánsokat - kínálni, ha a felnövekvő diákok boldogulásának • Tani-tani,avagy változás előtt a közoktatás Mikor jé az oktatási törvény? lehetséges útját mutatja meg. Mi a biztatóan pozitív a most várható törvénymódosításban? Az, hogy átlátható és jól átjárható rendet teremt - a hazai hagyományoknak megfelelően - az iskolaszerkezetben. Megköveteli a korszerű tananyagtartalmak hatékony átadását a minőségbiztosítási rendszer fokozatos kiépítésével, a nevelés fontosságának hangsúlyozásával, az erkölcsi tartalmak bevezetésével, a szülői és gyermeki jogok érvényesítési lehetőségének megteremtésével. A kerettantervek bevezetésével, a többcélú intézmények szabályozásával, a buktatás gyakorlatának minimalizálásával, (az árnyalt prevencióval) az esélyegyenlőség biztosításának ígéretével Európa-konformmá válik a magyar közoktatási rendszer. Ezen kívül pozitív érzelmeket válthat ki sokakban a továbbhaladásról, a „buktatásról" írt tervezeti szöveg: „...lényegesen nagyobb esély kínálkozik annak a kormányprogramban is megfogalmazott célnak a teljesítésére, mely szerint minden gyermek a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító képzésben részesüljön... A kerettantervek a tizenkettedik évfolyamig szabályoznak oly módon, hogy összhangban álljanak az alapműveltségi vizsga, illetve az érettségi vizsga vizsgakövetelményeivel... Az új követelményrendszer bevezetése fokozatosan, felmenő rendszerben történik... A javaslat egyik kiemelkedő feladatának tekinti a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozást. Nem kell a tanulót évismétlésre kötelezni ha kevesebbet tud, mint osztálytársai, mivel a törvény alapján lehetőség lesz arra, hogy csak a negyedik évfolyam végére élje el azoknak a követelményeknek az elsajátftását, amelyeket az iskola kerettantervre épített helyi tanterve előír... Azok részére, akik tizenhat éves korukig nem tudták befejezni az általános iskola nyolcadik évfolyamát, lehetőség nyílik arra, hogy egyidejűleg készüljenek fel az általános műveltséget megalapozó ismeretekből, valamint a szakmai vizsga letételéhez szükséges ismeretekből..." Ugyanakkor meglátásom szerint a tervezet negatívuma az úgynevezett emelt óraszámú oktatás hiánya. Pedig mind a művészeti, a szaktárgyi, a sport téren kapható plusz-órák nagyban gazdagítják az egyént, rajta keresztül pedig fontos társadalmi érdek érvényesül az iskolákban. Talán valamelyest megoldható lesz ez a probléma a nevelésre ígért megemelt óraszámból. Megnyugtató viszont, hogy a gyermek-szülő-pedagógus érdek együttes érvényesülése látszik megvalósulni az új oktatási törvényben. Ezt kívánja szolgálni a kerettanterv is azzal, hogy megadja a tantárgyak rendszerét, a nevelés-oktatás célját, a közös és kötelező követelményeket és a heti óraszámot. A szülők olyan iskolába szeretik járatni gyermeküket, amelynek tisztán átlátható a szerkezete, és az ő gondolkodásukkal is követhető tanítási - nevelési tartalma van. Ha nem lett volna annyi „szabadság" az elmúlt években, vagy az iskolák felismerték volna a liberális kormányzat azon segítő szándékát, hogy helyi programként „szabadon" választhatták volna a könnyen átjárható iskolaszerkezetet is (8+4 évfolyam az érettségiig), akkor kevesebb gyötrelmen mentek volna keresztül a tantestületek. Ami a minőségbiztosítást illeti, azokban az iskolákban folyt a helyi program megalkotásában igazi alkotómunka normális mederben és bizalmi légkörben, ahol működtek már a minőségkörök (TQM). Sajnos, azt tapasztalom, hogy ezek a szervezetfejlesztési technikák nem kaptak eddig kellő nyilvánosságot. Az lenne a legjobb minőségbiztosítás-ügyben, ha a hozzáértő és felkért szakemberek ugyanazokat a szakirodalmakat átolvasva konszenzusra jutni legalább a szóhas zn1 ban. A minap hallottam p®' ul a „teljes körű minőség , tosftás"-ról azt a „tökél®14, félreértést, hogy „teljes mert az iskolai élet mindé], riiletére kiterjed". Hát ez zony az egyik félreértei"]^ se a kifejezésnek! A telje® rű azt jelenti elsősorban, bevonjuk a legkisebb v®"0,:^ tás, fejlesztés, átalakítás folyamatába az összes él© személyt, megbeszélések ^ rán át, valamint feltárjuk a „ riilményeket, felsorakoztat j több lehetséges meg0' ' módot, hatásvizsgálatot v } zünk. Ezért időigényes szervezetfejlesztési techn' De a várható elégedet^ megéri a fáradságot! Tár®a ,, mi érdek, hogy stabil, kot© és előremutató oktatási torf nyünk legyen, olyan el" sokkal, amelyek egy1"'],, értelmezhetőek, ezért be hatók, betartásuk pedig e' őrizhető. így ez lehet a m" ségbiztosítás szilárd alapig