Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-09 / 132. szám

6 INTERJÚ SZERDA, 1999. JÚN. 9 SZERE Pászka Imra szegedi szociológus az idei könyv­hétre „A román hivatás­elit" címmel a román ér­telmiség elitjének konzer­vatív eszmei vonulatáról szóló könyvet jelentetett meg. Az Osiris kiadó gon­dozásában, a Délmagyar­ország támogatásával megjelent kötet szocioló­giai, antropológiai és tör­téneti szempontok figye­lembevételével fogózko­dókat ad a mai román szellemi és politikai élet megértéséhez. A szerző, a József Attila Tudománye­gyetem docense, az aláb­biakban a román nemzeti identitástudat gyökereiről és a modernitásra adott román válaszról feltett kérdéseinkre válaszol. • Tanár úr, induljunk ki abból: vajon mi lehet a történeti oka annak, hogy Romániában még ma is fontosak az egységes nem­zetállam köré szőtt ideoló­giák, amikor az európai egységesülés nyilvánvaló­an nem ebbe az irányba hat. Egyáltalán: egységes nemzetállam-e Románia a fogalom nyugat-európai értelmében? - Romániából, s egyáltalán a bécsi kongresszus vagy az első világháború után létreho­zott balkáni államkonstrukci­ókból pusztán megalakulásuk által nem lett nemzetállam a szó modern értelmében. A modern nemzetállam ugyanis olyan szerveződés, amelyet egyének közössége alkot. Egységbe, közösségbe szerve­ződő egyének nélkül nincs nemzetállam. Márpedig itt cselekvő, szervező és önigaz­gató egyénekről, mint rétegje­lenségről alig beszélhetünk. Trianon után a csatolások ré­vén létrejött az úgynevezett te­rületi egység, de ez távolról sem jelentett nemzeti egysé­get. Nyugati minták (francia, német) alapján az értelmiség elitje már Trianon előtt felis­merte: ahhoz, hogy nemzetál­lamjöhessen létre, közös, sen­ki máséval össze nem téveszt­hető identitásra, nemzeti indi­vidualitásra van szükség. • A magyarság esetében ezt a szemléletváltást a re­formkor alakította ki, ké­sőbb pedig a dualista idő­szak alapozta meg gazda­ságilag. Hogy történt min­dez Romániában ? - Romániában ez egy mo­dernizációs kényszerhelyzet­ként állt elő, hiszen az európai modernitás klasszikus képlete kulturális-tudati, illetve tech­nológiai-gazdasági váltás nél­kül nem valósitható meg. Kér­dés viszont, hogy a korszellem és a nyugati élmények okozta .Jcultúrsokkon" átesett román elit egyáltalán megértette-e a modernizációs képletet. A ro­mán elit, s annak konzervatív vonulata, amelyet a kötetben vizsgáltam, arra enged követ­keztetni, hogy egészében nem fogta fel a modernitás terem­tette kihívásból és a kényszer­ből fakadó teendőket. Nem tudta szervesíteni a helyi adottságokhoz az importált in­tézményeket és eszméket. Nem mondják, de tény, hogy a románság története a közép­kortól a periféria-helyzet törté­nete, s ez pedig azt jelenti, hogy strukturálisan, szerveze­tileg és mentálisan keleti típu­sú. Egy ilyen közösség moder­nizációs pályára állítása hallat­lan feszültségekkel járt, amit a tudáselit hisztérikusan élt át. Ne feledjük: az elit világlátása a külföldi tanulmányok szezo­nális időszakai ellenére mé­lyen a falusi világban gyöke­rezett. Azonban ahhoz, hogy saját hagyományaik iránti pa­tologikus aggódás megfogal­mazódjon bennük, összeha­• Pászka Imre könyve a ,,hivatáselitről" Romániában mikor sikerül? Pászka Imre: Ahogy az egyének, úgy a társadalmak sem tudják átlépni saját árnyékukat. (Fotó: Karnok Csaba) sonlítási alapra is szükség volt. A német minta • Meddig kell visszanyúl­ni, hogy a román identitás­ra ható eszmei áramlato­kat vizsgáljuk? Könyvében ön a civilizáció és kultúra fogalmakat sajátos ered­ménnyel használja a ro­mán identitás elemzésekor. - Először is az a kérdés, hogy az európai felvilágoso­dás racionalizmusa érvénye­sült-e egyáltalán Romániában. Ennek vizsgálatakor figyelem­be kell venni a francia felvilá­gosodás ellenhatásaként meg­születő német konzervativiz­must is, mint a modernitás egy másik megjelenési módját. A civilizáció a nyugat-európai emberiség identitását fejezi ki. A civilizáció a városi polgár­ság, az individuumok alkotá­sa, s olyan nemzetek - franci­ák, angolok, hollandok - iden­titását tükrözi, amelyek már a 17-18. században nagyjából megállapodott határokkal és kialakult politikai, szociokul­turális struktúrákkal rendel­keztek. Ezzel szemben a né­metek ennek a civilizációnak az idegen, felszínes, fényűző és elsősorban technikai vonu­latát látták, azt, amelyet a né­met arisztokrácia a versailles-i udvarból kölcsönzött. A né­met városi polgártól ez idegen volt. Az alulról jövő, magas tudású német „kultúrpolgá­rok" a 18. században elutasí­tották a franciáktól átvett min­tákat. A német arisztokrácia szalonjai zártabbak is voltak a franciáknál, ott nem tűnhettek fel olyan .jöttmentek", mint Voltaire vagy Rousseau. Goethe íija le, hogy egy színhá­zi előadás után meghívták egy vacsorára, s amikor vége volt, felkérték, hogy távozzék, mert alantasnak tartották jelenlétét; Goethe nagyapja ugyanis ko­vács volt. A német államocs­kák arisztokráciája kicsi volt és zártkörű, nem engedte kö­reibe a polgárság személyisé­geit. Erre keletkezett az az el­lenreakció, amely a francia eredetű civilizáció helyett a német történeti-társadalmi ha­gyományokban gyökerező Volkgeistból-népszellemből megalkotott Kultur-ra helyez­te a hangsúlyt. A Kultur ebben az értelemben a szellem, a népszellem ápolása, megmű­velése (lásd: agricultura). Te­Névjegy Pászka Imre szociológus Kézdivásárhelyen született, a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégiumban érettségizett, majd Kolozsvárott végzett a Babes-Bolyai Tudománye­gyetemen. 1993-1994-ben elnyerte a louvain-i katoli­kus egyetem (Belgium) ösztöndíját. Jelenleg a József Attila Tudományegyetem Szociológia Tanszékének do­censeként a modernizáció, az értelmiség szociológiájá­val, valamint történetszociológiával foglalkozik. Főbb művei: Struktúrák és közösségek (Kriterion kiadó 1984), Bölcsesség útja (Kriterion kiadó, 1988), Román eszmetörténet (Aetas-Századvég 1994), A román hiva­táselit (Osiris 1999). hát szociológiailag egy olyan csoport tudatos cselekvéséből felépített identitás, amely előtt a társadalmi felemelkedés csa­tornái el voltak zárva. E cso­port világlátása és valóságaka­rása a tudás, a munka, a szor­galom és a hagyomány értékei mentén különült el az arisz­tokrácia francia identitásától. • Az tehát az ön egyik kö­vetkeztetése, hogy a román politikai elit a német min­tát vette alapul és nem a franciát, amikor a nemzeti identitás kialakítására tö­rekedett? - Nemcsak a román elit, a magyar is, csak korábban és nagyobb sikerrel. Közép- és Kelet-Európa széles földrajzi terében a német Kultur felé fordultak mindazok, akik nemzeti kultúrát és nemzetál­lamot akartak létrehozni. Nem is tehettek másként: a francia forradalom, az ahhoz kapcsolt racionalitás és civilizáció nem tisztelte a hagyományos érté­keket. Márpedig, ha olyan nemzet szeretnénk lenni, mint mondjuk a francia, de azt a ci­vilizáció nyújtotta eszközök­kel nem tudjuk elérni, mert ilyenek hagyományainkban nem léteznek, akkor mégis ho­gyan lehetséges a felzárkózás? A német példa mutatta meg az utat, hogy más alapokon is le­hetséges modern nemzet­konstrukció. A lehetséges ­vagy éppen az egyetlen lehet­séges - út az önazonosság, a világ előtt való elismertség el­érésére az, ha a népi kultúra hagyományaiból szerkesztik meg nemzeti tudatukat. A né­met kultúrafogalom volt az a fogózkodó, a modern raciona­litásnak az másik megjelenési módja, aminek segítségével egy keleti típusú közösség va­lamelyest válaszolni tudott a modernitás kihívásaira. Ne fe­ledjük, a Sedan utáni német dinamizmus igencsak meg­győzte a román elitet a német modell fölényéről. Bármeny­nyire is franciául beszéltek, a modernitás a német modellt követte. A birloldás zavara • Szeretném, ha tisztáz­nánk, mit ért hagyomá­nyok alatt? - Mivel nem vagyok híve a társadalomtudományok merev diszciplináris elkülönülésének, a társadalmakat történeti kép­ződményeknek tekintem, amelyek hosszú folyamatok­ban, visszaesésektől és nekiru­gaszkodásoktól sem mentes pályát járnak be. Hiába a sza­kaszos változások, amelyek során úgy ötven évente egyik rendszer átveszi a másik he­lyét, a társadalmak akkor is megőrzik történeti kulturális kötődéseiket. Ezek összetett hálót szőnek, amelyek vissza is húzhatnak, de ugyanakkor erősíthetik az előretekintést. Nem beszélhetünk moderni­tásról, ha az emberi életvilág e hálózatát nem vesszük tudo­másul. Csak a francia felvilá­gosodás és a hozzá kapcsolha­tó bolsevik és fasiszta rend­szer képzelte úgy, hogy el le­het szakadni a hagyománytól. A modem szociológusok nyo­matékosan felhívják a figyel­met, hog/ sem a tudás, sem a technológiai haladás nem kép­zelhető el hagyomány nélkül. Egy társadalom haladását mindig a hagyományok fel­halmozódása segíti elő, az, hogy ezt az ismeretmennyisé­get az újabb generációk képe­sek-e alkalmazni az új kihívá­sokra. A társadalom haladása nem azon múlik, hogy a hiva­táselit mennyit utazik Nyugat­ra, s az ott szerzett többlet tu­dást önös céljaira miként ka­matoztatja. Az a kérdés, hogy a bázis, a helyben élő tömegek mennyire tudnak alkalmaz­kodni az új feltételekhez. Ilyen szempontból például Magyar­ország 20. századi története si­keres, míg Románia egyelőre nem tudott kilábalni korábbi problémáiból. • Ennek fényében hogyan hatott Erdély megszerzése 1920 után a román nemze­ti identitás alakulására? - A román identitást nem­csak erősítette, de össze is za­varta Erdély átcsatolása. Az 1920 után megkapott teriile­tekkel ugyanis masszív etnikai tömbök kerültek az országba, olyan népek, amelyek más ci­vilizációs bázison fejlődtek, például a katolicizmus, a pro­testantizmus vagy a zsidóság kultúráján. Mondjuk ki: Ro­mánia Erdélyben olyan struk­túrákat örökölt, amelyek az övéihez képest fejlettebbek voltak. Ugyanakkor ezek a kultúrák az erdélyi románság fejlődésére is hatottak. Magát a latin identitást is Erdélyben fedezték fel. Ebben nagy sze­repe volt a katolikus egyház­nak, s főként a jezsuitáknak. 1690-től, a Leopold-diploma értelmében Erdély a Habs­burg-birodalomhoz tartozott. Az erdélyi görög-keletiek 1700-ban elismerték a pápa elsőségét, és létrejött a görög­katolikus vallás. Ettől kezdve a román jobbágyok fiai is el­juthattak a magyarországi és a katolikus világon belüli egye­temekre, s az innen visszaté­rők voltak azok, akik megala­pozták a román nép latinitását. A falusi állam • Sajátos módon az a ro­mániai párt, amely Erdély elcsatolásakor a hatalmat birtokolta Romániában, li­berális színezetű volt. Mit jelentett a század eleji Ro­mániában a liberalizmus? - Bratianu pártja nyugati mércével mérve inkább csak nevében volt liberális. Ez egy klánszerű érdekközösség volt, amelyben a Bratianu család és klidhsei tömörültek. A román liberális politikai skála a jako­binustól az ultranacionalista, sőt fasiszta jellegig sok min­dent átfogott. Úgy próbálták integrálni a különböző irány­zatokat és szélsőségeket, ahogy a politikai érdekek megkívánták. A múlt század és a századelő liberalizmusa éppúgy megfért a nacionaliz­mussal, mint a demokráciával. Persze nem tömegdemokráci­ára kell gondolni, hiszen pél­dául Franciaországban a múlt század végén a lakosságnak csak 1,66 százaléka szavazott és döntött az ország sorsáról. Az európai liberalizmus, amelynek értékei ma már be­épültek a jogállamiságba, ak­kor elsősorban gazdasági libe­ralizmus volt. A liberálisok közcselekvése egyes hagyo­mányokban gyökerezett: a tö­rök-fanarióta örökségben, s abban, hogy 1848-49-ben a nemzeti célok és a liberaliz­mus egybeestek. Minthogy nyugaton a liberalizmus virág­zott, a kint tanuló bojárfiak azt hitték, ez az ideológia alapja lehet eljövendő nemzeti álla­muknak. - Romániában az általános választójog kihirdetése után egy időre nemzeti parasztpárt vette át a nemzeti identitás alakítását. Ekkor egyre többen fordultak a román falu, mint a nemzeti öntudat forrása felé. - Az értelmiség, s ezen be­lül is a hivatáselit falusi világ iránti nosztalgiáinak moderni­zációs vonatkozásai vannak. A modernitás kihívása nélkül nem tudatosulhatott volna bennük saját hagyományaik­nak másmilyen volta, nem in­dult volna be az önreflexió. Nem tették volna fel a kérdést, hogy végül is milyen úton kell haladniuk. Ezek mind jogos kérdések. A tudáselit ideali­zálta a falut, s benne a parasz­tot, mint a román lét autenti­kus megtestesítőjét. Ettől azonban láthatóan sem a falu, sem a paraszt helyzete nem változott, sőt olyan tragikus jelenségeknek és folyamatok mennek végbe, amelyek az európai középkorra voltak jel­lemzőek. Itt a falura, a pa­rasztra, s egyáltalában a rurális világra azért volt szükség, mert a tudáselit gyökereinél fogva ebbe ágyazódott be, eb­ből a falusi, folklorisztikus ha­bitusból tudta értelmezni a vi­lágot. Más szóval, ebből tudta megszerkeszteni a német Kul­tur mentén tanulmányi tapasz­talatai és élményei hozzáadá­sával azt az új világot, amire oly nagyon vágyott. De mi­közben utánozta Nyugatot, ugyanakkor gyűlölte is. Ezt az elitet kétlakiság jellemezte. Tanulmányai miatt ugyan már nem volt falusi, de még városi sem volt. Mondhatni, kultúrák között csapongott, és saját la­bilis identitása így aztán kive­títődött az népre. A parasztnak ilyen problémái nem voltak: az identitás rögzítése a tudáse­lit értelmiségi csoportjainak foglalkozása. Azoké, akik kül­detésként élik meg a nép sor­sának jobbítását - bár többnyi­re csak elméletben. • Hogyan kapcsolódott ehhez az irányzathoz a na­cionalizmus? - Úgy, hogy ezt a tartalom nélküliséget a nacionalizmus ideológiájával álcázták. Ez volt az a kulturális-politikai kapocs, amely összetartotta az elitet, s amely aztán behatolt a köztudatba, és a mai napig lep­lezi a meg nem valósult mo­dernizáció okozta sérelmeket. De visszatérve: egy olyan jeles szociológus, mint Dimitrie Gusti a 30-as években a nem­zetállamot egy kompakt, ho­mogén struktúrának képzelte el, ugyanúgy, mint a falut. A falu tulajdonképpen a megal­kotandó nemzetállam archetí­pusa. A modernizációs kihívás és az erre adott válasz két élet­világra osztotta a román társa­dalmat: egyfelől volt az elita értelmiségi klientúrája, lől pedig a falusi világ. A W között alig-alig volt komim® káció, s ezen az állapoton n* a gyakori parlamenti válás] sok is alig változtattak. A © a vidék élte a maga hallali • szegényes világát, miközl* az elit a korszellem behoz® és a „helyszellem" által de? dált és meghamisított irányi' tainak és divatjainak hódolt A betelepedés fájdalmai m Sokat emlegetik tef civilizációs különbség1 amelyek az erdélyi ] sokba betelepített ro*> lakosság és az őslaW között volt. Mit g» f megtalálták a helyW betelepülők? EgyáW milyen a par excelletű' mán város? - A Kárpátokon túli városok többsége a klasi európai értelemben nema gárság által kialakított m] városnak számít. Ezek v[ városok, többnyire több laza tömörülései, amely] még ma is erősen kevert© a falusi és városi elemeM délyben viszont polgárság kialakított városok voltak, román lakosok oda hiába töztek be, csak a város s% telepedhettek le. A kolo] őslakos németek, magya] zsidók mellett, akiknek © kult polgári életmódja és túrája volt, a beköltözött ] nok nem találták meg ] ket. A faluról elköltöztek városiak nem lettek. Eár lusztrálja az a fajta meg© újuló harc például Kol] esetében, hogy a városii pontját alakítsák át, s p®' bontsák le a Mátyás k] szoboregyüttest. Kultúra"1 pológiailag ez azt jelenti. ­a városban a románság, nincs mentális központja- , tező központ a katolikus 7 kesegyházzal és a terei [ épületekkel úgy materi3", mint mentálisan idegen * todox környezetből jött®] mára. Hiszen odaát ne© gótika, reneszánsz, baro] genstil, nem volt katoli®] és protestantizmus, tizek települő románok szá*j olyan másságot, idege] ', hordoznak, amelyek f®' ­zásához idő kell. Itt 1 rés. _ teiatt; fevo-n, ben az volna a megoldás- ^ a város egyik sze gletében alakítsák ki mentális kÓV jukat. J 9 MÜ gondol, milye* f tásai vannak a sadalomnak, ha a minta szerint akar Je' ni? - Ahogy az egyének. ^ társadalmak sem tudják „ ni saját árnyékukat. R° * nem lesz nyugati típus® J gazdaság, mert csak hagl nyaira építve képes a s[ fejlődésre. A szabad] rendszer meghonos^.­ugyan, de egy európaj J szervezeti-szerkezeti ®s ^ tális struktúra éppúgyfl, alakulhat ki egyik naP] másikra, mint ahogy 1110 <f a balkáni országokba© valószínű, hogy a nem% helyét egyhamar az típusú multikulturalit] J s°nr •bei 55* 1 majd át. Már csak az® mert láthatjuk helly®]­még a nemzeti állam J sem estek át sokan, ban addig sem ju'° vf Akik eljutottak, azoknj dig meg kell küzd®],.. nemzeti identitás szerel nek nehézségeivel. v azokkal az új irány?-3"' / immár törekvésekké lyek a nemzetállam ® J hatnak. S ezek közé "©„jf Romániában annyi] . . euroatlanti csatlakozás^/ panek L

Next

/
Thumbnails
Contents