Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-29 / 123. szám

[ÁJ. D SZOMBAT, 1999. MÁJ. 29. A HELYZET 9 H Családi események 0|tt Házasság Komáromi Péter Pál és Ciochiu Silvia, Hegedűs Csata és Tóth Csilla Andrea, talma Zsolt és Oláh Magdo/agyisa - !*"• Födi Ferenc László és Mindarf Nagy Julianna, Bokor András zünk, M es Fataki Erzsébet, Terhes rt hordl" Attila János és Molnár Korcsak egí! "ella- Adám Ferenc Imre és ilyen m ™esz'ényi Mária, Hambalkó szemelj bZabol« és Vermes Krisztiaa. Kovács Gábor Róbert és Csikós Éva, Dömötör György Róbert és dr. Török , ter> Kiss Béla Csaba és , or Angéla, dr. Tápai Istr , pn es Lenti Szilvia Ágnes, ipláját M °aJda Péter Zsolt és Batki .aktuális ba. Babos Tamás és ért. A « aztankovics Karolina Eszter, A as' Gábor Attila és MolErika, Katona Sándor és — ajnalka- P'Her György nadrág « Kispál Júlia, Mélykúti AtJ "la es Birgés Andrea, Papp ^ és Kálmán Márta Rozata, Márta Zoltán és Simon , amit ;den naí , kisszéi isároln akkor lófeher. aság Jelk k szere"4 ér i topó' és egy tandál" ezer fi*" ik, csal*" lába búf .gettipá®4 ega'4bb risSb^^ésGyuHenriett. Születetett " de ha, Í m,dá"ak Olivér Áron, yunk, akJ v7'Pal Attilának és Nagyiezer fi*" g? Annának Enikő R. J tó ; Károly Tibor• dzIete I Ákn, t rahám Ágotának /el mag* 7°rök Ján<*nak és Ig;y a kiegf Ka7 ,ar8Unak Tamás, Varták esf Hnnibbta Vajna Kataricsit el® , nak Valentina, Mészáros "tcáK ke^ 7abésDobó K'ára Kaetek fel*' ^ "nak Zoltán Péter, Kólóimmal®', MaaH„itVánnak és Gonda iogy ug) dr 8d0'na Erikának Dániel, egy kÜf; SoósZ°VÍ,S Pálnak " dr. ib ezerig Bandid Pál Máté, kel|et, Sebes7nilrás Zsoltnak és 'pontba"- nja XIyén Tündének Szidóís időt. t® nak ' "tea, Balog Zoltán2 érzék; Ti^^száros Györgyi Jegy <dr. BenkLGabr!ella Jolán, ruhát v ; NagvTb-Klss Árpádnak és tak - öl4 t® Katáim Ágnesnek Melagunm'jn^'/mymg istván nándor_ tn Ágnesnek Menak - iymg Is langula'H B Jegyes Máriának k- :Cv aly Károlynak és • h0il Ule c atalinnak Norbert, ínkor, -i Uea í b?rnak és Tóth Tlen, soha ^ daliának Mart.n Gá" -'(l1,crHCema Józsefnek és StanCsornának Vanessza, EnkáLJar!OS"ak és-Török renc7k Klaudia, Zádori Fekónakekea Képíró Mária Ildilek - t tán' Szűcs Józseftó Pal Tünde Máriának :dkezn' mi áll | zörnydö, nikor % sel, am' 3 ég atal,nej :életesa' súlyos- -jt, 3 ssa mar észeamt L ba 'Jf elmés. ninden' Martin József és Márk Zoltán, Polonkay Norbertnek és Zombori Irénnek Ádám Norbert, Karai Zoltánnak és Kecskeméti Szilvia Gyöngyinek Nikolett Anna, Juhász Mátyásnak és Szabó Júliának Petra, Rácz Tibornak és Horváth Erikának Erik, Zemkó Györgynek és Schuszter Krisztina Erzsébetnek Kevin, Vass Tibornak és Gémes Zsuzsannának Máté, Sántha Andrásnak és Oláh Ágnes Zsuzsannának Nóra Nikolett, Császár Csabának és Busa Editnek Attila, Csíkos Csaba Antalnak és Nagy Emesének Barna, Ács Józsefnek és Kuklis Andreának Liza és Laura, Szekeres Gábornak és Marton Ildikónak Benedek, Zana Gábornak és Aradi Mónikának Dóra, Király Imre Lajosnak és Komlósi Évának Noémi Julianna és Tímea Annamária. Meghalt Varga László, Bárkányi József, Kiri Ferencné Császár Katalin, Csikós Jánosné Faragó Irén, dr. Mohácsi Gábor, Kocsis Jánosné Bőrcsök Anna, Nagypál Ferenc, Paczók Istvánné Lakatos Rozália, Széli István, Acél Béla Józsefné Véber Éva, Barát József Gergely, Németh Ferencné Zsemberi Teréz, Tombácz Balázsné Szécsi Etelka, Laczi János, Móra Andrásné Balogh Katalin, Szigethy Istvánné Lugosi Matild, Fátyol András, Fülöp Imre, Sajtos István, Vas Antal, Bacsa János, Kántor Gabriella, Kovács Mihályné Kis Anna, Molnár Imre, Kun Sándor Mihályné Tóth Zsuzsanna, Zsikai Ferenc, Veres Mihályné Rácz Valéria Jolán, Szabó András, Urbán Istvánné Kerekes Erzsébet, dr. Piros Lászlóné Kovács Vilma, Prónai Vilmos Józsefné Újhelyi Aranka, Bartos Jánosné Kecskeméti Ilona, dr. Vadász Károly, Hódi László, Gál Sándorné Bőlzl Gizella Mária, Szentner Sándor, Daroczi Pálné Vastag Anna, Papp István Sándor, Szűcs Lajos, Pap Dezsőné Gémesi Margit, Szeile József Mihály, Erdeg Veronika Jánosi Veronika, Ördög József. "Keresd a megoldást!" ^"•"•társunktól adou en0tLödik alkalommal VQessza ír—' a szegedi Iskoia Á Számú Általános eresH3 8' osztalyosok vers„l a megoldást!" fizikaékeO I Cfsenvz 76 U<1M1 nziKadöntőjét. Az ^ evben zajló levelező °rduiók ' dötuÁeredményei alapján Portbóiu mindkét korcsoAhet' 7 tanuló jutott be. taelsö 'k oszt%osok közül ... "" ot helye f-w;; a JATE Ságván , gyakorló GimnáziumMárton (JATE yezett tanuló felí; Pósfa -ndi ;e,-e«c)é1ítötanára: BÚCSÚ ,a©ári r„j ,,,ar'on (JATE K fe i. -re Gyakorló Ált, StJ (,gVTbÁ2 Muráti Ákos Gyakorló ÁH- Isk., ^kaZ lé Fazek"s Erika, 3 Ferenc)- 3. Mazroa Dániel (JATE Ságvári Endre Gyakorló Ált. Isk., Búcsú Ferenc)-, 4. Katona Zsolt (Makkosházi Ált. Isk., Szalainé Szunyi Klára); 5. Pásztor Attila (Kiszombor, Dózsa György Ált. Isk., Nagy Tibor). A nyolcadikosok a tatai országos döntőbe jutásért vetélkedtek, eredményeik: 1. Szrnka Béla (Hódmezővásárhely, Bethlen Gábor Református Gimnázium, Lakatos-Tóth István); 2. Kótai Viktor (Tiszaparti Ált. Isk., Juhász Nándorné); 3. Bérezi Kristóf (JATE Ságvári Endre Gyakorló Ált. Isk., Búcsú Ferenc); 4. Tátrai Dávid (Tisza-parti Ált. Isk., Juhász Nándorné); 5. Béli Dorián (Tisza-parti Ált. Isk., Juhász Nándorné). .^kiállítás a Ligetben ^wlálH^jf Iskola Droid "'tás, >ekcsaPata kutyaki° án, 7asárt rendez május >1 a,aarnaP délelőtt 10 1 ÜyermT2egedl Ligetben. Sden7eknapi kiállításra kutya benevezhető, a 7katarsunktól .s^szorszép Gyermekaz Odessza II-es szákeverékektől a fajtisztákig. Az egész napos rendezvényen lesz kutya szépség- és ügyességi verseny, tréfás ki mit tud?, illetve ingyenes orvosi szaktanácsadást is kérhetnek a gazdik. A programot eredményhirdetés és tombolasorsolás zárja, melynek a fődíja egy élő kiskutya. • Hatvankilenc éve Horthy kormányzó avatta Öreg-Rókus sportcsarnoka ötmillióra vár Hatvankilenc évvel ezelőtt hetedhét országra szóló ünnepség keretében avatták föl Szeged Rókus iskolájának Kossuth Lajos sugárúti épületét. És azt a sportcsarnokot, ami lassan hét évtizede nemcsak a tanintézet diákjait, hanem Szeged versenysportját is szolgálja. A sportcentrum mára alaposan megöregedett, de Kókai Gyula iskolaigazgató nagyon bízik abban, hogy a patinás épület állami pénzekből és a szegedi önkormányzat segítségével a 70. születésnapra minden szegletében megszépülhet. Ugyan mire gondolhattak azok a megilletődött, kipirult arcú kisdiákok, akik 1930. október 25-én délután 2 óra 10 perckor feszes vigyázzban álltak Szeged Rókusának általános iskolája előtt? És vajon a kelletén jobban izgultak-e azok a kicsiny legények, akik az iskola kapuját ölelő, egészen az emeletig felnyúló emelvény magasából szórták a virágot? Sajnos ezen információk kimaradtak az akkori szegedi újságok legrészletesebb tudósításából is. Azt viszont pontosan kideríthető, hogy abban a percben ért az iskola elé vitéz Nagybányai Horthy Miklós hintaja. S Magyarország kormányzója egy minutával később már gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter társaságában indult a bejárat felé, hogy részt vegyen azon az ünnepségen, amelynek keretében átadták az iskolaépítési program keretében megvalósult ötezredik tantermet. Hogy kiket köszönthettek a diákok és tanárok a zsúfolásig megtelt modern sportcsarnokban? A kormányzó neje mellett állt József királyi herceg, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, báró Vlassits Gyula a felsőház elnöke, dr. Glattfelder Gyula megyés püspök, de ott voltak a város előkelőségei és Rókus polgárai közül is számosan - olvashatjuk ki régi idők krónikájából. Miért is idéztem most föl A Pacsirta utcai épület homlokzatát alaposan megviselte az idő. (Fotó: Schmidt Andrea) 1930 októberének e jeles napját? Nos, először is azért, mert bízom abban: olvasóink szívesen fogadják, ha lapunk hasábjain szó esik Szeged múltjának szép fejezeteiről. Ez lehetne hát a magasztosabb indok. A másik már sokkal prózaibb - a minap régen látott rókusi cimborám állított meg a Rókus l-es általános iskola névre hallgató tanintézet sarkánál. S nem titkolva szomorúságát mutatott a suli tornacsarnoka felé. Azt kérdezvén: szerintem menynyi idő szükségeltetik még ahhoz, hogy végleg elköszönjön az utolsó vakolatdarab is a faltól. S az egykor olyan modernnek számító sportlétesítmény inkább hasonlítson egy bánatos romhoz, mint olyan épülethez, amelyben gyerekek kergetik a labdát. - Emlékszel még mekkora csatákat vívtak itt valaha Szeged legjobb kosárlabdázói? És a fergeteges nagy bunyómeccsek? Ugye, hogy nem lehet elfelejteni sosem? - kezdtünk közösen egy kis sporttörténelmi nosztalgiázásba. De miért is ne tettük volna, hiszen a Horthy kormányzó avatta iskolában közel hetven évvel ezelőtt valóban egy olyan sportközpontot adtak át, amely aztán a 70-es évek közepéig, az újszegedi sportcsarnok felépítéséig valóban a város egyetlen igazán reprezentatívnak számító fedett sportlétesítménye volt. Most pedig... íijam azt, hogy irul és pirul bánatában? Ám illő-e pirulásról beszélni, amikor ez a szerencsétlen csarnok koszolódik olyan csúf bordó színben, hogy a tekintet egy szemvillanás után menekül még az épület környékéről is. No, de bár csak az lenne a legnagyobb baja ennek a sportra szakosodott nagy háznak, hogy egykoron (de nem az 1930-as átadásra készülődve..!) ilyen csúnyára mázolták. Kókai Gyula, a Rókus l-es iskola igazgatója azt is elárulta: közel húsz éve már, hogy az épületet falait belül utoljára kifestették. Aztán 1992-ben megújították az elektromos vezetékrendszert, de egy-két lámpatest ma már inkább csak megszokásból pislog, mintsem fénnyel is ajándékozná a küzdőteret. - Az iskola vezetése, tanári kara, s persze a diákok is pontosan tudják, hogy a lassan hetven éves létesítmény komolyabb felújításra szorulni, ám ez rengeteg pénzbe kerülne. Ám a mi iskolánk sem gazdagabb, mint a többi. Ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk egy többlépcsős beruházási program keretében hagyományaihoz és rangjához méltó módon kicsinosítani sportcsarnokunkat - mondta Kókai igazgató úr. Beszámolt arról, hogy éppen mostanság utazik az a levél az Ifjúsági és Sportminisztériumba, amelyben több millió forintos segítséget pályáznak meg. - Először egy ötmilliós beruházás megvalósítása a célunk. Ennek az összegnek a felét adná az ISM, míg másik felét Szeged városa biztosítaná. Nagyon számítunk hát az önkormányzat segítségére is - sorolta reményeit a direktor. Akitől megtudtuk: ebből a pénzből tataroznák az átvizesedett falakat, amelyekre úgynevezett lélegző vakolat kerülne. Újakkal váltanák fel az elhasználódott csővezetékeket, felújítanák a küzdőtér parkettáját, a fiúk vécéjét, s kicserélnék az elhasználódott lámpatesteket is. Remélhetőleg arra is maradna pénz, hogy végre két évtized után kifessék legalább belül a csarnokot. Szerencsére a tetőszerkezetre nem kell forintokat áldozni, mert azt olyan tökéletesen megépítették a húszas évek végén dolgozó mesteremberek, hogy még most is állja az idő megpróbáltatásait - tudtuk meg Kókai Gyulától. A nagy kérdések: mikor kezdődhetnek a munkálatok, van-e remény arra, hogy az iskola hetvenedik születésnapjára új ruhába öltözzön az egész épület, megújuljanak a külső falak is? Nos, ha megérkezik a pénz az iskola számlájára, a beruházás első teendőit máris elkezdik a Rókus Iesben. Ami meg a külcsínt illeti - Kókai igazgató úr nagyon bízik abban, hogy jövőre majdcsak kiírnak újabb pályázatokat, s talán Szeged városa is segít abban, hogy 2000 októberében már egy minden szegletében megszépült sportcsarnokban ünnepelhessenek a 70. születésnapra érkezők. Bátyi Zoltán Nemcsak a „nagy" dolgokon; a gazdaság és az infrastruktúra fejlettségén, az adókedvezményen múlik, hol telepedik le szívesen a külföldi töke. Az apró, hétköznapi dolgok, az emberi tényező is igen sokat nyom a latban. Néhányan úgy gondolják, egy külföldi iskola létrehozása komoly versenyelőnyt jelentene Szegednek. Néhány nagy, külföldi tulajdonban levő szegedi cég vezetője úgy gondolta, érdemes lenne számba venni, melyek azok a - nem nagy horderejű, viszonylag könynyen megvalósítható - dolgok, amelyek miatt szívesen választaná ezt a várost a külföldi befektető. Azt ugyanis mindenki tudja, hogy a telek, az adókedvezmény, a jól képzett munkaerő sokat nyom a latban. Ám amikor arról panaszkodunk, hogy a jó adottságok ellenére sem igen jön Sze• Befektetőcsalogató Francia iskolát Szegedre? gedre a tőke, nem gondolunk arra, vajon hogyan tud élni ebben a városban egy külföldi. Például, magával hozhatja-e a családját, tudjae taníttatni a gyerekeit. Pedig ez fontos szempont, hiszen minden befektető egy ideig a saját embereit szeretné látni a cég bizonyos posztjain. Vagyis az efféle emberi szempontokra is tekintettel kellene lennünk, hogy nyugodt lélekkel elmondhassuk: minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy vonzóvá tegyük a várost a fejlődést biztosító tőke számára. - Megkérdeztük a Szegeden működő multinacionális cégek külföldi munkatársait, milyen körülmények tesznek elfogadhatóvá számunkra egy hazájukon kívüli munkahelyet - mondja LednitzJcy Péter a Déltáv vezérigazgatója. - Kiderült, hogy az egyik legfontosabb szempont: az iskola. A legaktívabb, legterhelhetőbb korosztálynak ugyanis, amelyet a cégek szívesen „vetnek be" külföldön, szüksége van arra, hogy a családját is maga mellett tudhassa. Amikor pedig arról kell dönteni, költözzön-e a család, először azt nézik meg, tudnak-e ott iskolába járni a gyerekek, vagy a külföldön töltött évek elvesznek a tanulás szempontjából. A Déltávnál is van olyan külföldi munkatárs, akinek a családja Budapesten él - kizárólag az iskolai lehetőségek miatt. Ezért kezdtünk el azon gondolkodni, hogyan lehetne megoldani, hogy a külföldi gyerekek Szegeden a saját iskolarendszerük szerint tanulhassanak - mondja Lednitzky Péter, az egyik legjelentősebb, külföldi tulajdonban levő cég vezetője. Magyarországon csak a fővárosban működik külföldi iskola, vagyis Szeged egyelőre nincs lemaradva a vidéki városok között. Ám ha sikerülne megoldani a külföldi gyerekek oktatását, az komoly versenyelőnyt jelenthetne a városnak. Az „ötletgazdák" elsősorban a franciákra gondoltak, hiszen itt legnagyobb súllyal a francia tőke van jelen. Felméréseik szerint most körülbelül tíz általános iskolás korú gyereket érint ez a probléma. Kezdetben természetesen nem önálló intézmény létrehozásáról lenne szó; mindössze azt kellene megoldani, hogy egy francia anyanyelvű pedagógus segítségével a gyerekek haladhassanak az otthoni tananyaggal. Már találtak is egy frissen végzett francia fiatalembert, aki polgári katonai szolgálatát töltené itt, a gyerekek oktatásával. Már csak egy olyan iskolára lenne szükség, amelyik befogadja a kezdeményezést, a francia iskola „csíráját". Az intézmény számára mindez nem jelentene többletköltségeket, inkább előnye származna a dologból. - A nyugati határszélen nemcsak a fejlettebb gazdaság és infrastruktúra miatt több a külföldi befektető. Hanem azért is, mert a Magyarországon még hiányszakmáknak számító feladatokra könnyen találnak Ausztriából átjáró munkaerőt. Ezzel a lehetőséggel mi itt nem szolgálhatunk, meg kell tehát teremteni a feltételeket ahhoz, hogy külföldi munkatársaink minél jobban érezzék magukat Szegeden. A jelentéktelennek tűnő, mindennapi dolgokon, az emberi tényezőn nagyon sok múlik - véli a Déltáv vezérigazgatója. K. ©.