Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-21 / 117. szám

átások: tetők, izemelte,c c, panzi"k rászdákí tartály"4 • TÁL , < 1 Vlit lát az utcán? TH STIL Fel járton, Pusztaszer: áiál if du'ás utca a téesziro­>RNO U?DÖDIK ÉS A FALUVÉGEN, KET UY felé hagy el ben" íhos íó' g°ndo'om- ez 3 >ut>bb utca Pusztaszeren. :m a"ak is lehet nevezni, ab I mondani, hogy kü­„„ enne a többitől, vannak •eg en>eletes házak, kicsi P0fták. Miénk a 45. "U HAZ. ha ' már róla szó többször IV/L/l/JOUl i y végig betujázzák. Piti [lg> egyike volt a három tsz, "?terJelöltnek, nagyon vála CZt a k®rdést, de nem i új .Sztottak faluvezetónek. "h na el6k véleményét »l P°D ismerem, mint az Rabjának a vezetője, in­ipen f ballom> hogy Csengele |Stya , Van virágosítva. Ba­tgyej8ysz'ntén. Főleg az új llitóia "agyon mutatósak, idték °tt már régebben ki" [... az utcai gyümölcsfá­A ho^ Utcánk ezekhez képest >gy Cs-® f11- El-elhangzik, in,enek • kéne a széPet­»cs vé ls róla, de igazából *lnek rg,rehajtva- Hiába be­>gy be i | a kéPviselőülésen, Nii ne ®",ene tujázni, addig h > bel('le semmi­f a néD v ® nem 'ovalja ma­h 7 kényszeríteni is kéne >ek a tóoudogatják, hogy felé agePekés szedik majd !>anSTNNEZTHELYESNEK ;,KTÖBBEN\ELLENÉRE'B°GYFÉI­t4m bogy ebbo*l vesze­Ugyanis páran i 8GYFAME 8YAHÁZ ELŐTTI F^L'^AADEGYKTV Jasítást okan sérelmezik a VAN .' '^dtá'a a Tari Jóska, ő azt >ZZÁK AVF"1 LESZJÓ- BA a tóért nem^ ut" gondoz­C"WÉN J kat" Kérdem: ba rn"e|>gcsinábák. nálunk rfaCh?e?SzéP 'enne az f Hejött már a Nté|>? Munkástelepre is •APRÖLFOIY KAAVVRTÉKES GÁZ' Kontesz Józsefné, Csenge­le: - Egyrészt a házak lakói ápolják a rájuk eső utcafrontot, másrészt meg a polgármesteri hivatal alkalmaz munkanélküli­eket a közterületek gondozásá­ra. Amióta Sánta Ferenc a pol­gármester, a falu egységesebb, tisztább lett. Az emberek komo­lyan veszik a szórólapokat, s a megadott időre tesznek rendet a házuk előtt. Amikor kezdték kiszedni a gyümölcsfákat, nem örült neki a nép. Időnek kell el­telnie, míg mindenki belátja, hogy rossz közlekedni miattuk, zavaró, ha potyog a meggy, földre hullik a szilva. A Csengelei Krónika felelős szerkesztőjeként tudom, hogy a csengelei önkormányzat pályáz több helyre is, hátha az így ka­pott pénztől még virágosabb, szebb lehet a falu. A beadott tervek szerint két utca épülne, egy meg fölújulna. A földutak rendbetétele is téma, miatta a földhivatalhoz adtak be pályá­zatot. Most, a pünkösdi falunap közeledtével látszik igazán, hogy szép-szép a mi falunk, benne a mi utcánk, a Felszaba­dulás, ahol én lakom, de azért még elkelne néhány sor virág, szépen nyírt sövény, ápolt dísz­fa. Az Emlékmű környéke cso­dálatos, a Faluházé is szép, bár annak környéke ennél jóval na­gyobb színességet is elbírna. A Petőfi utca jól meggyöke­resedett régi fenyői miatt sem kell szégyenkeznünk. Hasonló­vá terebélyesednek majd a fiatal tuják, hiszen locsolják azokat. Nem sajnálják a pénzt a falu szépítéséért, de az egyik ember munkája is viszi a másikat. So­kan vagyunk úgy, ha már a szomszéd rendbe tette a háza elejét, nekünk sem illik hanya­golni azt. Kis munkával is lehet nagy boldogság. Az óvodában lehet ezt igazán mérni, amikor a sok-sok gyerek szinte észrevét­lenül tanul bele a rendbe, s a maga örömére ültet, locsol, ge­reblyéz. M. T. KITEKINTŐ 9 i Környékbéliek! I Z ünnepi étkészletek laza mozgatása idején - már * feledve a ballagási buli utáni mosogatást, de még iem igazán ráhangolódva a pünkösdi tálalásra - jut eszembe: mit szólnának egy csokor virághoz? Hirtelen fav<dlérságom alapja, hogy szívesen nyújtok Önöknek csokrot a szépből. Mégpedig a gondozott parkok, az ?PoU utcák, a bemunkált tanyák látványát. (Ezek kö­rgf kézbe venni, vázába illeszteni nem lehet, de el­P°nyorködhetünk bennük). Forráskút, Bordány, Mó­I a alom, Balástya..., (hogy csak a hasam egyik fertá­I •>ara üssek!) A gyöngyfehérbe borult akácsorok, a pi­ryvertői átütött útmenték vad mezei tarkasága mellé re'üetjük a kimódolt májusi szépséget. A kertek, a te­* ... Parkok ezer meg ezer virágát! Formásra vágott ' Menyeit. Megfestett pihenőhelyeinket. 'sem tudom, figyelték-e, de mostanában egyre több r3 8 kezd adni magára. Környezetükbe illő épületek £ étkednek. A kerítések, utcák, parkok is hozzáértők eje munkáját viselik, felegondoltak már, hogy mi lehet ennek az oka? Vott ^ "la' Zulunk erre keres választ. S ha az átnyúj­r "ókor nem kellően színes, ne vessék a szemünkre, "élettel szólva: ajándék lónak ne nézzék a fogát! nnek jegyében köszönti mindnyájukat: Bordány • Munkatársunktól Hetedik alkalommal ren­dezik meg Bordányban a fa­lunapokat. Vasárnap fél nyolckor szentmisével kezdő­dik az eseménysorozat, me­lyet kilenckor a Szent István téren Bartha László ország­gyűlési képviselő nyit meg hivatalosan is. A megnyitó után adják át a díszpolgári címet, és avatják fel az új sportöltözőt, a víztornyot, és a felújított gondozási és csa­ládsegítő központot. Ezek után már az önfeledt szórakozás jegyében telnek majd az órák. A Bor­dány-Röszke megye l-es fo­cimeccs után a Drink Pant­hers játszik, de 17.30-kor fel­lép Markos György és Lehr Ferenc is. Este nyolckor a Bojtorján koncertezik. Hétfő reggel a mezei futók mezőnye rajtol, a faluházban a Nefelejcs nyugdíjasklub produkcióját láthatják az ér­deklődók. Fél egykor a 25 Szendrey-Karper László gi­tárzenekar muzsikál. A prog­ramok sűrű sorában 17.30­kor Bagi Iván, Nacsa Olivér és Forgács Gábor humoristák is helyet kaptak, este nyolc­kor pedig a Bikini koncertje záija a VII. bordányi faluna­pok rendezvénysorozatát. Csengele Ötödik alkalommal tartják a falunapot. A háromnapos programsorozat szombaton délután kettőkor a faluházban Sánta Ferenc polgármester nyitja meg. Nacsa Jánosné festménykiállítását ugyanek­kor Fejes Sándor ajánlja a megjelentek figyelmébe. Fél ötkor a műsoros délutánon a Hammido Művészeti Iskola növendékei és a Csengelei Népdalkör tagjai lépnek fel. Vasárnap kilenckor a csenge­lei és mórahalmi mazsorettek nyitják a rendezvények sorát. Tízkor a IV. Tortúrán 8-10 fős sportcsapatok vetélked­nek a faluház előtt. Ugyanitt 14 órakor térzene csendül fel. Délután négykor lovas kocsis felvonulás, majd pünkösdi bál záija a napot. Az esten, a faluházban Kalmár Magda és Virág József operetténekesek lépnek fel, a talpalávalót a kisteleki Sánta István zeneka­ra szolgáltatja. Hétfőn reggel fél tízkor a I—II. világháborús emlékmű­vet koszorúzzák meg, és itt tízkor szabadtéri misén is részt vehetnek a hívek. • Kistelek lenne a példa? Zöldségesek virágoztaljék Ópusztaszert Nagyot gondoltak az ópusztaszeri faluvirágoztatók (Papp Béláné, Varga Lászlóné) és száraz fába ojtották a szép színeket. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ópusztaszer fölvirá­goztatásán már sokan munkálkodtak s ha a Nemzeti Emlékparkra gondolunk, és az ottani heti nagy cécókra, még nagyon sokari is fog­nak. Nincs ez másként a névadó faluval sem. Se szeri, se száma a hely­ség felemelkedésért küzdőknek. Főleg azok­nak, akik szent meg­győződéssel hitték, hogy a falut fölvirágoztatni csak úgy lehet, ha az ott élőket a lehető legtöké­letesebb módon a sárba tapossák. Ennek okán próbálkoztak már té­esszel, dohányszárító­val, ékeskedtek idegen tollakkal. Igazi faluvirá­goztatókkal ez idáig nem sokkal találkoz­tunk. Bár vannak. Minden dolgos ópuszta­szerit a faluvirágoztatók né­pes táborába kell sorolnunk. Aki hajnalok-hajnalán kuko­ricát dob a tyúkoknak, aki munkába induláskor még vet pár pillantást az asztalra, hogy helyén-e minden az is­kolás gyerek reggelijéhez, aki földjében dohánnyal a dohányért küzd egész nap, olyanért, amely nem illan el egy füst alatt a leadással. Ide sorolhatjuk a karakástelepi Szabóékat. Bár a família ­fiakkal, vőkkel, lányokkal, unokákkal - valójában a zöldségesek nagy családjá­hoz tartozik, de minapi mun­kájukkal igazi faluvirágozta­tók lettek. Beültették szép­séggel a szegedi utat. A szóbeszéd szerint az egyik Szabó lány, név sze­rint Papp Béláné, Éva, azt mondta a falujának szánt vi­rágok halmára, hogy ha ezt a kistelekiek meglátják, azon­nal föl is dobják a talpukat, mert ehhez képest csupán gaz, amit ők a kereszteződés villanyoszlopára tettek. (Ma­gunk közt szólva: Kistelek virágai se kutyák!) Az ópusztaszeri virágok szépsé­ge mégis a virágságukban keresendő. Azért szépek, mert ingyért vannak! Mert szép lányok palántálták! És a járt út mellett pompáznak! Az ópusztaszerieknek még külön öröm, hogy eddig nem nagyon élvezhették az effaj­ta köznek kitett virágok ko­szorújának szépségét. Mivel Makra polgármester a csalá­di virágkertészetből lépett faluvezetői hivatalába, nem volt nehéz őt meggyőznie Éva asszonynak: legyenek közvirágok a faluban. A hely már ősidők óta adott, a ki­szemelt terület kívánja az üde foltokat. Foltozás a köz nagy vi­rágvázáján. Megtudtuk, hogy a nyu­gati országok kisfaluinak tarka virágerdői késztették erre a Szabó családot. Ha a poros nyomukba nem is lép­hetünk, se a levegő, se a ta­laj, de még az emberek se olyanok, mint az osztrákok­nál, németeknél, vagy épp az olaszoknál, de a magunk virágaival mi is áldozhatunk a virágosság oltárán. Mus­kátlik, tearózsák, estikék, vi­olák és na persze: büdöskék! nálunk is szépen mutatják majd magukat. (Annyi köze azért van a zöldségesek fa­luvirágoztatásához az igazi virágosoknak, hogy a kiülte­tett virágok magvait szak­ember válogatta). Az aján­dékvirágokból kötött falu­csokor, ha így magában ki­csit tán szegényesnek is lát­szik - legalább olyan szép, mint a közpénzen termesz­tett, kertészcsapat által föl­virágoztatott városi. Kistele­ken, mint a polgármesteri hivatalban megtudtuk: az idén közvirágoztatásra - be­leértve a parkok, terek rend­betételét - 325 ezer forintot költenek. Példájaként, ha szüksé­ges: virágozzék ezer virág! Majoros Tibor Amikor a vendég visszatér Rúzsára • Munkatársunktól Napfényes tavaszi regge­len vendégek érkeztek Rú­zsára, egész napos látogatás­ra. A Csongrád megyei ta­nács nyugdíjasklubjának tag­jai munkájuk során gyakran látogatták a járás községeit, most nyugdíjasként kíváncsi­an jöttek el újra, régi ismerő­söket is fölfedezve. A falu­ban Lábecz László jegyző fogadta a vendégeket, tájé­koztatta őket a község fejlő­déséről: a kibővített iskolá­jukban folyó művészeti okta­tásról, a közelmúltban épült templomról, a kiterjedt ta­nyavilág villamosításáról, jól működő művelődési házuk könyvtáráról, egészségügyi ellátásról és legújabb büsz­keségükről, a száz személyes idősek otthonáról. Dr. Bánfi Tamás községi orvos kalau­zolásával mindezt megte­kinthették a szegediek, akik május elsején már jártak itt, részt vettek a halászléfőzö­versenyen, s el is vitték az első díjat. Most a falu életé­vel is megismerkedhettek. Szegediek a Pipacs téri idősek otthonának lakóival ismerkednek. (Fotó: Somogyi Károtynó)

Next

/
Thumbnails
Contents