Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-15 / 112. szám

MÁJ I; SZOMBAT, 1999. MÁJ. 15. RIPORT 11 • A Frei-dossziéban félrevezették a professzorokat és a közvéleményt Megállunk vagy menetelünk a biológiai forradalomban? mtL Velünk vagy nélkülünk «jac, netében n >"*faég0 utata.nno.ogK., '•""őalom, ez itt a leg»®"»o«abb kérdés - állítja °wKts Dénes, a Szegedi Kazpont fórgaz9®*o professzora, s nem Pwzlán a hazai moleku•wü biológia legnagyobb es nemzetközileg szádon tartott, általa vezeJ*** kutatóközpontiónak, nőnem a dél-magyarors»ógi régiónak, az egész isáruház °"*ógnok, sót a középeurópoi államoknak a "^"vételére gondol - a . a9 ogrogazdasógának otalakulásában. Vagy h^hazbotatton lemaradósora. u. 6-14., 64 ásár linkbe l íkínálatból. IESFILM" SHÍVÁI !R< ALATT ÉK FILMMEL anon, METZ, a termékek JITÁLIS DOLGOZÁS press Profi Fotí Szeged, Lajos kit. 52. rtók tér 3. &ÓGÁÉRT ágában, 9 órakor RSBNYE. :nó (Párizs) ivek. rországi Kht. mzeti Színhát itti) jegyirodáiban. I kivelevel la helyszínen így sapkát viseljen^ , 'íájty számítógépet gyártan"k Magyarországon? - szeoekem a kérdést Dudits UelIfcs akadémikus. Talán rae" egy növénybiológustól !™kaUan a komputerek iránti ®oeklódés, jó sokára esik le a amtusz: hát persze, ez egy hasonlat! EgyeUen számítógépet gyártunk, nélkülünk zajott az informatikai forrada T holott az országban kellő ^"emi kapacitás állt rendel ízesre ahhoz, hogy beszáll7tunk volna... Most megint ''fegy mellettünk a világ? 'yan horderejű átalakulás a növénytermeszaz élelmiszertermelés ame|yre cseppet sem túl* 'Ottadalmi jelző. A bio®cnnológja olyan új, tudomáy°s kutatásokon alapuló p?raggá fejlődik, amelybe J7 most is dollármilliárdo£ '"vesztálnak és amely ^m egyS2eriícI1 a növénybioé g'ata, hanem a Föld egész oy,iágára soha nem IátoM Jutassál lesz. A génsebészeti növ- alkalmazásával a ">>- és állatnemesttés új iuj nyílnak m'g. átalakul az \^m,szertermelés. És akkor led ^ SZÓ' sem Altunk e hu 'kák alkalmazásairól a s*Zv'erü'"en Ma«yaroraz g . még mindig megvan szeSo ,ye'hogy levékenyré" IhordL gyeD ennek a na«y Mert v,,ágfo|yamatnak. |mi "megvan hozzá a szellei 715a, s ha jól „politizál", •^aze is megjöhet. európai hendikep ménnyel I annak ellenére így ássál várjuk. hr"''eténya?Í0,eChn0lÓgia 1 földr' egesz európai 1meglehetős a le12O-03! Az T*. Amerikához képest. 30 millió hektárnyi ^hnJ" tern>esztettek génOövén gla' úton nemesített irai krt. , Ijq ?YE az idén 50 mii ^öterin^y' lesz ez a ,er tié8v-,U et Ennek minden földr* tCre az amerikai Cm?60 <USA. Kanada, Vjeent,na) il|etve Kín.ban <é„yiteU gén' hordozó dSZtat EuróPába" lek R eho1 sem termeszte <ési ^'amokb; a | uuiEioihéz roppant neis 'ehet v Va«y nem fites? agy nem is érdere» íahe,,yzet ^ ^ e léérvényesül° 'ÍZácÍÓ hatása *zor. 1 k'dolg é'a,muh" _ „ ,0zaak7Thségi kötéhez tarlek " sehol sem tési kJ".3. kutatási és fcjlesz.T^^azunróstag an egyre növeked~ rndja Dudits IgymteZÖF J.g,ával ,"r - A gentechnoló tandíjmente6 í jóréSZ( ldo|gozott termékek ! 8ek érda.I"ulllnac'«nál.s cé,0ziak g' köréhez tar^Ihető hagy,s ahgha elkép"°gy a géntechnológiával kifejlesztett vetőmagok és más növényi termékek elől huzamos ideig elzárkózhatna az európai piac. Bár az uniós tagállamok népessége a felmérések szerint sokkal inkább idegenkedik ezektől a termékektől, mint az amerikaiak, tény, hogy a piaci globalizáció már ma is érvényesül, jelen vannak ezek a termékek Európában, de egyelőre erős piacvédő szabályokkal korlátozottan. A tét természetesen az, hogy egy nyitottá váló európai piacot elárasztanak-e majd az olcsó amerikai termékek, azaz kiszolgáltatottá válik-e az európai agrárium, avagy, ameddig lehet, elhúzzák a piac megnyitását és közben nagy erőkkel igyekeznek fejleszteni Európában is a kutatást, a géntechnológiát, a fajtanemesftést és a termesztést. Akár így, akár úgy, nekünk van esélyünk, hogy versenyhelyzetbe kerüljünk. Mert tudunk építeni a magyar növénynemesítés hagyományaira és eredményességére, a géntechnológiai kutatások meglévő kapacitásaira. Ha... Ha időben összpontosítunk a fejlesztésekre. Magyarország labdába rúg? Az Európai Unió jelenleg kétféleképpen szabályozza a géntechnológiával előállított áruk piacát: az egyik szabály szerint kilencféle beépített gént tartalmazó tennék - köztük a kukorica és a szója - importját engedélyezi a tagállamoknak; a másik szabály azt írja elő, hogy a génkezelt termékeken a vásárlót tájékoztató megkülönböztető címkéket kell alkalmazni. Az idén január l-jén életbe lépett hazai géntechnológiai törvénnyel megelőztük a közép-kelet-európai régió országait. A szabályozásunk eurokonform, sőt, talán egy kissé szigorúbb mint az uniós, amennyiben többcsatornás ellenőrzéssel garantálja, hogy a forgalomba kerülő áruk kiváló minőségűek legyenek és semmilyen módon ne veszélyeztethessék a fogyasztók egészségét. Lehetővé teszi egyszersmind, hogy a magyar intézmények és cégek külföldi fejlesztők partnerei lehessenek. Dudits Dénes és tudóstársai nemrégiben állították össze azokat a stratégiai javaslatokat és prioritásokat, amelyek megalapozhatják a versenyképes, környezetbarát és minőségközpontú hazai növénytermesztést. Abban egészen Beépített gént hordozó kukoricák Szegeden, az üvegházban. (Fotó: Kamok Csaba) biztos, hogy mindez nem megy másként, csak amit a világtrend előtt számunkra is: a növényi biotechnológia felhasználásával. Javaslatait elküldte a megfelelő kormányszerveknek. Abban bízik, hogy mielőtt az európai piac megnyílik az amerikai dömpingáru előtt, az észérvek a kellő hatást teszik itthon. A média sztárjai Csakhogy! (Olyan még nemigen volt itt, hogy a ráción alapuló előrelátás akadály nélkül győzedelmeskedjen.) Pusztai-saga. így keresztelték el a médiumok azt a folytatásos botránykrónikát, amely Pusztai Árpád magyar származású, Skóciában működő tudósnak egy tavalyi tévés nyilatkozatával indult és azóta is tart. Néhány héttel ezelőtt Pusztai professzor „fellépett" Erei Tamás dossziéjában is, vagyis a világ után az ország szintén láthatta-hallhatta, hogy szerinte micsoda veszélyekkel jár az emberre - a géntechnológia. A Frei-dossziéba, ahogyan a korrekt tájékoztatás megkívánja, meghívták a molekuláris biológia két elismert hazai - szegedi - kutatóját, Venetianer Pál és Dudits Dénes akadémikusokat is. Ha a műsor szóba kerül, Dudits professzornak ma is fölmegy a vérnyomása. - Naivan nem tételeztem föl, hogy a műsor prekoncepcióra épül. Magam azt hittem, hogy azzal a 20-25 perces érveléssel, amelyet itt. Szegeden velem vettek föl a tévések, ellensúlyozhatom Pusztai úr mondanivalóját. Vagyis az elfogulatlan nézők számára világossá válhat, hogy a valóságban miként zajlik a géntechnológiára lapozott nemesítés. Ebből kiderülhetett volna, hogy Pusztai úr befejezetlen, félbehagyott kísérletei távolról sem szolgáltatnak alapot a félelemre. Csakhogy a műsorkészítők inkorrekt módon félrevezettek, mert mindössze egykét mondatot közöltek a nyilatkozatomból és ugyanígy jártak el Venetianer professzorral. A félelem- és pánikkeltést hálásabb célnak Ítélték, mint a korrekt informálást. A Pusztai-féle „vészkiáltásra" rendkívül érzékenyek voltak az újságok is, különösen Magyarországon. Hiszen a tudomány berkeiben kiváltott vihar azonnal átpolitizálódott, amikor kiderült, hogy a 68 éves professzor emigráns magyar, aki köztiszteletnek örvendett a skót kutatóintézetben, ám az ominózus nyilatkozat után igazgatója felfüggesztette és eltiltotta a munkától. A krumplibotrány Pusztai Árpád irányításával a Rowett intézetben állatetetéses kísérleteket végeztek: olyan burgonyát etettek patkányokkal, amely a hóvirág hagymájából nyert idegen gént -16 óráig, 86-970. A vásárlók hajlandósága a biotechnológiai úton előállított burgonya vagy paradicsom megvételére 80 0) » o> o> o o> o> 0) a M « N M M « M m c 2 M m N m M m 0 k o k 0 k. 0 c 2 k 0 k le ? í o u r l ? c • 0 O 3 Z fi UL c l 3 ftk • 0 O Ul a o a -C E s 3 1 S fcp £ E -« Z tartalmazott. A „kamaszkorú" állatok bél- és immunrendszerében elváltozásokat tapasztaltak. Amikor erről Pusztai nyilatkozott az egyik tévének, az intézet hivatalos közleményt adott ki, amelyben őt az adatok összekeverésével vádolták meg. Ám a közvélemény mindig a gyengébb mellé áll. Ráadásul amikor az újságok megírták, hogy Tony Blair miniszterelnök is az ipari óriáscégek biotechnológiai úton előállított termékeinek védelmezőjeként lépett fel, a gazdasági érdekek mindenek fölé helyezésével gyakran vádolt multik, az őket pártfogoló politikusok, valamint a géntechnológiai úton előállított élelmiszerek iránti idegenkedés összeadódott. A zöld szervezetek kapva kaptak a kiváló alkalmon és óriási csinnadrattával igyekeztek tovább fokozni a közvélemény gyanakvását. Kevés remény maradt egy elfogulatlan tudományos vita lefolytatására. - Pusztai professzornak meg kellett volna mutatni azokat a molekuláris bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy az általa használt burgo1 nya valóban tartalmazott idegen gént és ennek terméke, egy lektin felelős a megfigyelt hatásokért - érvel Dudits Dénes. - De a lektin Pusztai Árpád saját adatai szerint nem kárhoztatható. így elterelődött a figyelem egy ismeretlen, misztikus tényező hatására. Ennek mibenléte ma is rejtély. Nagy probléma egyébként, hogy pont a burgonyáról van szó, amelynek a zöld részei a gumók is, ha fény éri azokat - eleve jelentős mennyiségű mérgező anyagokat, alkaloidokat tartalmaznak. Ki-ki emlékezhet a tanulmányaiból, hogy amikor a krumpli átkerült Amerikából Európába és a spanyolok elkezdték enni a gumóját, a virágból fejlődő termését - meghaltak. Elrendelték, hogy minden burgonyát el kell égetni. Amikor a hatalmas máglyákból kiguruló sült krumplit mégis sokan megették, akkor derült ki, melyik a növény ehető része... Egyébként a génbeépítéshez mindig szövettenyészetből regenerálják a növényt. Mármost a regenerált növények között minden génbeépítés, azaz idegen gén nélkül is nagy genetikai és kémiai különbségek lehetnek. Hasonló helyzet előfordulhat a keresztezéses nemesítés esetén is. Mindenkor a nemesítő feladata a nem kívánt variánsok vagy vonalak kiszűrése. Pusztai egy fejlesztési projekt közepén, a tények megbízható tisztázása nélkül keltett pánikot és nem vette figyelembe a géntechnológiára épülő nemesítés mai gyakorlatát. Az új agronómiai - másképpen szólva: javított - gént százszor kell előállítani, éveken át folyik a tulajdonságok megfigyelése és csak egy-két vonalból lesz fajta. Egyetlen vonal minősítéséből vagy viselkedéséből még a tudományos közleményekben sem szokás következtetéseket levonni. A körültekintés még inkább követelmény egy ilyen fontos kérdés esetében, amikor a géntechnológiáról általánosságban mondanak véleményt. A pénz beszél? Tény, hogy a britek nagyon is emlékeznek arra a PR-kampányra, amelynek részeként illetékes miniszterük hazai marhahúsból készült hamburgerrel kínálja a saját gyerekét; és emlékeznek a kergemarha-kór áldozataira. Az emberek félnek. Nem bíznak immár a politikusokban, a mamutcégek menedzsereiben és egyre kevésbé a tudósokban. Félelmüket erősítik a félinformációk, a dezinformációk, a szándékos félretájékoztatások. Úgy gondolják, a világot a gazdasági érdekharcok mozgatják. Pőrén: a pénz manipulál. A géntechnológiai módszerekkel előállított termékek iránt a legelutasítóbb az osztrák közvélemény, de nagyon bizalmatlanok a németek, a franciák és a britek is. A nagy szupermarketláncok elébe mennek a fogyasztói igényeknek: heten, köztük a Carrefour és a Marks and Spencer, konzorciumot terveznek, amelyben saját márkanév alatt forgalmaznak majd garantáltan „organikus" élelmiszereket. - Föl nem foghatom, miféle érdek fűződhetne ahhoz, hogy valakik, akár ipari multik, mérgező élelmiszereket bocsátanának ki; a márka és a minőség védelme a valódi üzleti érdekük - mondja Dudits professzor. - A félrevezetett emberek nem tudják, hogy a géntechnológia nem az ellenpólusa az organikus vagy biogazdálkodásnak, hanem az alapja. Hiszen az ellenálló fajtákat, amelyek nem szorulnak vegyszerezésre, vagyis a biogazdálkodást lehetővé teszik. ezzel a technológiával igen hatékonyan lehet előállítani. De nemcsak a rezisztens, hanem a minőségi fajtákat is. A biotechnológia alkalmazásának első számú nyertese a farmer, hiszen nem kell vegyszerre költenie. Nyer rajta a növénynemesttő és az agronómiai cég, vagy bárki, aki tulajdonosa a szabadalomnak. Az történt ugyanis, hogy amint ez a tudomány elkezdett fejlődni, az agronómiai cégek azonnal felismerték a jövő tendenciáit és váltottak: ha nem kell vegyszer, akkor biológiai védekezés kell, azaz géntechnológia. Ma az ő kezükben vannak a rezisztens gének, s a Monsanto, az AgrEvo és a többiek dollármilliárdokat költenek a technológiai fejlesztésekre. Nem utolsósorban: nyer a fogyasztó, mert a technológia alkalmazása letöri az árakat, s olcsón kapunk ellenőrzötten, garantáltan minőségi árut. Én bizony nem szívesen megyek a Mars téri piacra primőrért! Hiszen sose tudhatom, mikor és milyen vegyszert kapott a paprika vagy a paradicsom! Köpülés vagy DNS-chip? Azt mondtam a professzornak, amit feltehetően sokan gondolnak: hazabeszél. Egy pillanatig sem tagadta. - A század első évtizedeiben, amikor elkezdték a nemesítők a munkájukat, egymással keresztezni a növényeket - meg kellett volna verni őket? Azt mondani nekik, miért játszanak Istent? Miért avatkoznak bele „az élet rendjébe"? Mert nem mást csináltak, mint új génkombinációkat hoztak létre. Sok éves megfigyeléssel kiválasztották a legkedvezőbb tulajdonságú fajtákat. A géntechnológia nem más, mint ennek a nemesítő tevékenységnek egy sokkal hatékonyabb változata. Mert az izolált gének közül eleve célirányosan, az agronómiai szempontból hasznosat választjuk ki, építjük be, s nyerünk betegségeknek, környezeti stresszeknek ellenálló, gyorsan fejlődő, jobb minőségű és a hagyományosan neraesftetteknél sokkal jobban ellenőrizhető fajtákat. Ezeket is évekig figyeli-értékeli a nemesítő és csak azután kerülhetnek köztermesztésbe! Semmi másban nem különböznek a jelenleg termesztett, szintén emberi beavatkozás által megváltoztatott génállományú fajtáktól, „csak" abban, hogy nem igényelnek vegyszert, tehát biotermesztésre alkalmasak, a táplálkozás szempontjából javallottabbak; gyorsabban fejlődnek, ugyanakkora termőterületen nagyobbak a hozamok, jobb minőségűek; termesztésük kevesebbe kerül, fogyasztói áruk kisebb. Mindezt nem azért kell elhinni, mert a tudósok, vagy az ipari multik, vagy a politikusok mondják. Hanem mert ezek - az amerikai földrészen - már évek óta bizonyított tények. Kérdés: hogyan dől el a harc? Megállunk? Netán visszamegyünk és olyan hungarikumokkal árasztjuk el a világpiacot, mint az üstben főzött szilvalekvár? A köcsögben köpült vaj? Avagy megindulunk olyan hungarikumokkal, mint a betegségnek, stressznek ellenálló génnel ellátott paprika, szőlő, dinnye, hagyma? Sulyok Erisébe*