Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-15 / 112. szám

. MÁJ. 15 SZOMBAT, 1999. MÁJ. 15. AZ ÜGY 7 cin ranas éveket id® te esküszik, W g a belső széni® zemceruzával.' jra kerüljön ráz* i szemöldököt f :mceruzával I®2' n feltűnő az ben pompázol* izemhéj belső" ik világoszöld goskék kerülj"' nsminkhez szí" használata $ zetes pillantás^ Iben hangsúly" t szürke szenw zemöldökat W1 al, a szempill^ :nyhén húzzuk"' )tár nagy s a pink. Ehd tálos lila szewW ;onaszín szefflW tövébe helyez^ izug felé cicás" technikával h^ lezt az árnyal"'' g az alsó pilld1 lost a belső szí® :n erósebb a sz® ész szemhéjat f stjük, finoman ® íöldökcsontig­• Pro és kontra - dr. Rapcsák András és Túri József „igazságai" Magánbűnök és közerkölcsök Vásárhelyen Dr. Rapcsák András: Vásárhely Európa- és Hild-díjas, az egyik legnagyobb fejlődést bemutató település Túri József: Ha vége az ügyeknek, felállók a székemből. (Fotó: Tésik Attila) ifczé' Jtségével a rf leseihez hos®' sztenek. obb, ha a tefl® ri hajból kés# k, pótrészek " szatait próbálj® 'esztés egyik & módja a külöj* rádolgozott r ünnyen a M fésű vagy bír észftése sorá"' feldolgozás e* , majd egyf"[J ezik hekli és V ével. Ha a veZ® lyükre kerüli"', i, elkezdódh"1 ; legújabb elvarrás, aiJ>® nyelmes eljd* . Segítségé"" ( lúsabb, a rfV sz. Előnye, ha­jnál sem látsS*, módszemek ry a fejbőrre hány sor látb"£ más kerül,ez£ , a kiválasz'J feldolgozott ^ jH. Rapcsák András pol9ármester és Túri Jó­ls«f alpolgármester kép­lettel; kerekasztalunk­01 "Ive válaszoltak la­Pg!,lc kérdéseire. Mondan­ú®|fkból nemcsak az de­sérlwL h09y°n ,átiák Vé" fek^**" ° Polgórm^ster jl^gesztése óta történ­j.*' de az is, ki mit gon­lenérdekű fél ed ÜE tse'*kedeteir6l, a ki­ak,k«"» helyzet okairól. * őfi volt a konkrét oka annaK hogy az addig a pol­ga^nestert támogató képvi­eök egy n fo „úrei. "v ^én szembefordult a vá­^ főemberével? fo|KaPcsák András: - Ez a Vaniat egy évvel ezelőtt, a fament, választások idején ^zaődött. A hétfői közgyűlé­szá lsmertet,em 32 akkori or" "iklf laP°kban megjelent renoi '' me|yekben már sze­jaiT* 3 ®"'la-bizottság vád­s ' választáson vereséget 2rKVedett e»enfeleim szövet­álhak össze ellenem. g kellett nyerniük a köz­szül 'bbbségét, s ehhez volt SzeJsegük Túri Jóskára. Aki, zis lntem, a bizonytalan eg­rá J 'áüs helyzete miatt állt 'ehet*6' megszédülve a nagy a h hogy most itt áll h0 * alom kapujában. Tudta, ér;, Tisztásokon soha nem tudja s úgy gondolta, ki kát h 3 Polgármester nya­ké,' ,3 összefog az ellenzék­at^, ska meg volt győződve vég^ndkívü,i módon, talán 'ádi, megviselt az a csa­nial , gédla> mely a lányom­tom °"ent'Jóska közeli bará­^ volt, tisztában volt vele, el eztnagy°n nehezen viseltem előtt k* aZt 'S' hogy 3 puccs a lány nappal történt fordulat -- l°m ügyében, ami szintén • w ÍZArSÁ&H UKISFVIFI d'akam^omorfordító mé­Ráa^pany közepette zajlott. h0gv'T11 elteijesztették rólam, & h0gv erjesztették rólam, •befi f„ ,,0S be'eg vagyok, hitte i - halni' Mindezt el­o..,: b^'ta tehát hv^k .. rutte jY "aml Mindezt el­esalán; .Ma lehát> megviselt a aza/m 'ragédia, a kétszeres, •"estért ,emÍ és 3 P°,gár­küz4pl ' "ka, a választási Rá3dásul olyan in­MkS£ühan *?teg V3gyok viseln , hozzájárult a kép­NeJ°V0^'ü'e« összetételed n®k ido -er0m beleszólni an­"évS0Xna PSZH jelöltjei melyetJól(lSfeáll,,ásáb3' m°st m " készttett. Ennek ménye f8 18 'ett a következ­esolnj op S'került összeková­a kii/PVLerueljes lÖbbsé8et mitidehho Sben" hozzátéve ^zerzoí,3 J^ecskésék által g°kat A " elókészített anya­A Polgári Szövetségből két alpolgármester és három képviselő állt át hozzájuk. Az alpolgármestereket hatalmi ós anyagi szempontok motivál­ják. A három képviselő pedig intézményvezető, kinevezé­sük, felmentésük a köz­gyűléstől függ. Ráadásul rend­kívül irigylik a képviselők azt az üzletet, melyet a családi cé­gem kötött a Billa-telek eladá­sával. Hogy valaki szép, okos, tehetséges és gazdag - az már sok nekik. Túri József: - Már február elején kiderült egy-két dolog, melyek megkérdőjelezték, sza­bad-e tovább támogatni dr. Rapcsák Andrást. Az ingatlan vagy a névnapi ügyek mellett más problémák is jelentkeztek, melyekről szerettük volna el­számoltatni. Kérdéseinkre pontosan ugyanazokat vála­szokat kaptuk, melyeket a közgyűlésen, azaz, hogy lufi az egész. A 18 városatya, s most nem számítom magamat közéjük, felkészült emberek, s felelősséggel vállalták a képvi­selőséget. Lehet őket bű­nözőnek, állatnak, pancser puccsistának nevezni, de ma is vállalják döntésüket, s ügy gondolják, hogy ezekkel az ügyekkel tényleg el kell szá­molnia a polgármesternek. • Mennyiben befolyásol­hatta a képviselőket a pol­gármester habitusa? R. A.: - Mindenképpen közrejátszott. A képviselőknek - s most finoman fogalmazok - tűi erőteljes az én megjelené­si formám. Félreértés ne essék, nem dicsérem magam! Való­ban egy sokat, s többnyire jo­gosan bírált stílusról van szó, de nem ez volt az alapvető oka, hogy ellenem fordulja­nak. A testület megvárta, míg megszerzem a pénzt a város­nak, míg elkészítem a polgár­mesteri koncepciót, a költség­vetést, s csak utána állított fél­re. Kétségtelen, hogy politikai tevékenységem miatt rendkí­vül elnyomottnak érezték ma­gukat. Mind az országos, mind a helyi politikában meghatá­rozó szerepet vívtam ki, amit legfeljebb politikai, de nem büntetőjogi eszközökkel lehet feloldani. T. J.: - Akik régóta ismerik dr. Rapcsák Andrást, többé­kevésbé már hozzászoktak a stílusához. Amit a felfüggesz­tése óta a sajtón keresztül és a közgyűlésen művelt, ugyan nem befolyásolta a tizennyol­cak döntését, de nagyon elszo­morítja őket. Úgy gondoljuk, hogy a városnak nem erre van szüksége, akár ártatlan a pol­gármester, akár bűnös. Stílusa, hangneme, mellyel megpró­bálja a közgyűlés ellen hangol­ni a város polgárait, úgy gon­dolom, hogy Vásárhelynek vá­lik szégyenére. • Mi szükség volt arra, hogy felfüggesztését kö­vetően dr. Rapcsák András az országos tévék műsorai­ban sorozatosan minősítse a Vásárhelyen kialakult helyzetet és a közgyűlést? R. A.: - Előre elhatározott, rendkívül primitív és civilizá­latlan, de ravaszul kitervelt stratégiával állunk szemben. Ennek a célja megszerezni a városi médiát, politikailag és emberileg lejáratni engem és a családomat. Közben a soroza­tos fegyelmi eljárásokkal lehe­tetlenné tenni a munkámat, s lehetőleg megtörni engem, hogy önként lemondjak. Ha pedig nem vagyok hajlandó ezt megtenni, olyan sorozatos büntetőfeljelentéseket tenni, melyekből esetleg kiugrik va­lami. Tudniillik akkor hivat­kozni lehet arra, hogy a soro­zatos törvénysértés miatt a bí­róság szüntesse meg a tisztsé­gemet. E logika szerint előbb néhány hónapig a fegyelmivel szórakoznak, utána a bün­tetőfeljelentésekkel, ugyan­úgy, ahogy azt a kampány­időszakban tették. Ez alatt pe­dig a városi média segítségé­vel olyan mértékben lerombol­ják a nimbuszomat, teszik le­hetetlenné a helyzetemet, hogy ne tudjak tisztességgel megáll­ni a vásárhelyiek előtt. El kel­lett gondolkoznom azon, hogy milyen törvényes eszközeim vannak az ilyen, nem tisztessé­ges jogászok által használt jogi trükkökkel, s a ravaszul össze­tákolt közgyűlési többséggel szemben. Felháborítónak talál­tam, hogy a felmentésemkor azért rendeltek el zárt ülést, mert még nem volt annak oka Nem engedhettem meg, hogy csak egyoldalú tájékoztatást kapjon a média. Öngeijesztő dolog is volt a sorozatos sze­replésem. A helyiek elfelejtet­ték, hogy országos politikus is vagyok, azaz ezt az ügyet nem lehet fű alatt, sunnyogva elin­tézni. Miután a vásárhelyi mé­diát megvásárolták, átszervez­ték, kirúgták, azaz a szokásos lenini módszereket alkalmaz­ták, a megjelenésem gyakorla­tilag a nullával len egyenlő. Il­letve csúsztatásokkal te­letűzdelve jelentem meg úgy, hogy a vásárhelyi nép már csak Túri Tévének és Hazug Rádiónak nevezi őket. Én nagyra becsülöm a médiát, is­merem a képviselőit, rendkívül sokszor veszekedtem velük, sokszor sértegetjük egymást, hangsúlyozom: kölcsönösen. Igaz, ez nem mentség szá­momra. De vállalom a nyilvá­nosságot akkor is, ha bajom van, ha családi tragédiát élek meg. Úgy gondolom, annak a politikusnak, aki tisztessége­sen akaija végezni a munkáját, vállalnia kell a nyilvánosságot, akármi is a véleménye róla. T. J.: - Ennek igen egy­szerű a magyarázata, ő min­denféleképpen arra törekszik, hogy megpróbálja feloszlatni a közgyűlést, bebizonyítva or­szág-világ előtt: ez a testület alkalmatlan feladata ellátására. Ami igen nehéz lesz, mert en­nek a közgyűlésnek tulajdon­képpen egyetlen egy dologban közös az álláspontja e pillanat­ban, mégpedig abban: a pol­gármestert el kell számoltatni viselt dolgairól. A közgyűlés határozatait viták előzik meg, melyekben csak a város javát akaró vélemények hangzanak el. Lassan három hónapja működik ugyanúgy Vásárhely, ahogy üzemelt március 4-e előtt. A polgármester úr tudja, ha vissza is kerül állásába, ez­zel a közgyűléssel akkor sem tud együtt dolgozni a nyolc éve megszokott módszereivel. Ugyanis eddig a bizalmi elv működött. Márpedig, ha az jlyen erős, mint Vásárhelyen, az automatikusan a kontroll nélküli hatalomgyakorláshoz vezet. Amikor a testületben megjelent az ellenőrzés igénye, melyet a polgármester úr nem tud elviselni, egyből botrány robbant ki, hiszen Rapcsák András alkalmatlan arra, hogy demokratikusan vezessen egy közgyűlést, egy várost. # Vajon ki és kit is etetett éveken keresztül Vásárhe­lyen? R. A.: - Annak ellenére, hogy ez a gyomorfordító és alávaló cirkusz folyik a város­ban, melyben egyesek kifeje­zetten választási hadjáratot folytatnak a város pénzén, nem szabad elfelejteni, Vásár­hely Európa- és Hild-díjas, az egyik legnagyobb fejlődést be­mutató település, mely min­denki által elismert, óriási eredményeket ért el. Hogy azt mondják, mindez csak kamu, mert Vásárhely lakosai buták és nagy részük még nem volt a körtöltésen kívül, nem látta a többi települést, nemcsak azt jelenti, hogy lebecsülik a he­lyieket. Nem hiszek abban, hogy a vásárhelyieket ezzel meg lehet etetni. Ismerem a média és a demagógia erejét, de a tényekét is. Az, hogy én nyolc éven keresztül rendsze­resen tartottam polgármesteri rendezvényeket, a legváltoza­tosabb indokokkal, meggyőző­désem szerint, a város érdekeit is szolgálta. Ezeknek az embe­reknek a többsége nyolc éven keresztül odajárt enni, inni, a pénzemért, de senkinek nem jutott eszébe felajánlani, hogy hozzájáruljon a költségekhez. A törvény szerint, eltérő sza­bályozás hiányában, kizárólag az én hatásköröm egy rendez­vényről eldönteni, hogy az a reprezentációhoz tartozik vagy sem. Erről mindenki tudott, s eddig nem szabályozták. Ezért felháborítónak találom, hogy most vetik a szememre. Az más dolog: megengedhettem magamnak, hogy a rendezvé­nyek zömét én fizettem, és so­sem vizsgáltam felül, hogy a polgármesteri hivatal milyen igénnyel lép fel velem szem­ben. Ézt a munkatársaim mind tudták, s most ezért fenyegetik őket, s akarják kirúgni, ezért hamisították meg a vizsgálati jegyzőkönyvet, figyelmen kí­vül hagyva húsz tanúvallo­mást. Én azokat etettem, akik utána feljelentettek. S most ők etetik a várost. T. J.: - Elfogult vagyok eb­ben a kérdésben, ezért a véle­ményemet is így kell elfogad­ni. Mint többször elmondtam már, az ügy végeztével lemon­dok alpolgármesteri tisztsé­gemről, és a nagy nyilvánosság előtt kérek majd bocsánatot Hódmezővásárhely polgáraitól, hiszen a polgármester kam­pányfőnökeként jelentős szere­pet vállaltam abban, hogy a vá­rosban olyan hatalmi rendszer alakult ki, mely egy ember dicsőségét szolgálta. Az adófi­zetők pénzéből nagyon sokat költöttünk arra, hogy itt olyan sikerpropaganda működjön, mely a polgármester úr érde­meit teszi halhatatlanná. Vi­szont azt nem tudják a város polgárai, hogy csak a Fekete Sas Szálló felújítása 300 millió forint hitelfelvételébe került a városnak, anélkül, hogy az épület valamikor is visszahoz­ná az árát. A felújítás nagyon szép dolog, de nem biztos, hogy a város jelen gazdasági helyzetében helyes döntés volt. Az önkormányzati többségű cégek hosszú lejáratú hitelei ötmilliárd forintra rúgnak, a csatomázás pénzéből, mely 3,5 milliárdos beruházásként ke­rült a testület elé, körülbelül egymilliárd forint, hogy úgy mondjam, más célokra fordító­dott. Tehát nem véletlen, hogy a munkák a jelenlegi színvona­lon folynak. Éppen ezért nagy a közgyűlés felelőssége, s ezt vállalta, amikor elkezdte a pol­gármester elleni eljárásokat. Hiszen a testület valóban úgy gondolja, nem egy ember dicsőségét kell szolgálni, ha­nem úgy kell kezelni ezt a vá­rost, s anyagi problémáin úrrá lenni, hogy az ne csupán lát­szat és kirakatpolitika legyen, de valóban a város polgárainak érdekeit szolgálja. Tehát, hogy ki etet kit? Biztos vagyok ben­ne, hogy szépen lassan rájön­nek a polgárok, hogy az elmúlt években sokba kerülő siker­propaganda folyt. • Milyen kép alakult ki vajon a város polgáraiban a közgyűlésről és a polgár­mesterről? R. A.: - Úgy gondolom, hogy akkor vagyunk tisztessé­gesek a választókkal, ha egy ilyen alaptalan botrány után nem egymást vádoljuk a tör­téntekért, hanem ha a képvi­selő-testület - élve lehetőségé­vel - lemond. Akkor törvénye­sen megszünteti a polgármes­teri tisztséget, s a demokrácia szabálya szerint esélyt adunk a választóknak, hogy választ ad­janak az ön által feltett kérdés­re. Állok az újbóli megméret­tetés elé, s felemelt fejjel ve­szem tudomásul a demokrati­kus döntést. Egy ilyen alávaló, pimasz összeesküvésbe azon­ban sosem fogok belemenni. T. J.: - Azt hiszem, meg­oszlanak a vélemények, ami természetes. Nagyon sokan vannak, akik továbbra is vakon hisznek Rapcsák Andrásban, s ez sem véletlen. Amikor el­kezdtük a vizsgálatsorozatot, megfogadtuk: nem a nép­szerűségi indexre figyelünk. Fontos, hogy ki most a nép­szerű, vagy kit utálnak a vásár­helyiek, s mi a véleményük a helyzetről, de nem ez a legfon­tosabb. A testület többsége tud­ja mit akar, de a vásárhelyiek többsége nincs olyan informá­ciók birtokában, melyek alap­ján most nyugodt szívvel dönt­hetne. A közgyűlés nagyon rö­vid idő múlva eljuttatja minden vásárhelyihez Hódmezővásár­hely jelenlegi gazdasági hely­zetének összegzését. • Kinek állhat érdekében és miért, hogy összezava­rodjanak a dolgok? R. A.: - A politikai ellenfe­leim gerjesztik ezeket az ügye­ket, de vadabb dolgokra is ké­pesek: felgyújtják a saját laká­sukat, nemzetközi megfigyelő csoportot kémek a választások idejére, terrorizálják a mellet­tem álló képviselőket. Min­denki jól tudja, nyolc éve léte­zik egy politikai csoportosulás, Kecskés Ákos és köre, mely minden erejével arra törekszik, hogy kitöije a nyakamat. Az ő érdekük az, hogy lehetőleg mi­nél kevesebben tudjanak eliga­zodni ebben az ügyben. Erre a célra pedig mindig találtak al­kalmas figurákat. T. J.: - Nem hiszem, hogy a testület érdekében állt volna, hogy összezavarodjanak a dol­gok. A polgármesteri hivatal jó néhány tisztségviselőjével is meg kellett birkóznunk, hogy hozzájussunk bizonyos ada­tokhoz. Valamilyen szinten meg kell vívnunk harcunkat az országos politikával szemben is, hiszen a közgyűlés olyan hátrányban van, hogy míg a polgármester úr a mentelmi jo­ga mögé bújva bármit elmond­hat a testületről, a tisztségvi­selőkről, addig nekünk nagyon vigyáznunk kell a minősíté­sekkel és a kifejezésekkel. Hi­szen ránk vonatkoznak a be­csületsértést, rágalmazást szankcionáló törvények. Azt pedig a polgárok akár az or­szágos, akár a helyi médián keresztül is tapasztalhatták: a polgármester úr konkrét kérdé­sekre még soha nem adott konkrét válaszokat. Soha nem cáfolta tételesen az ingatlan­ügyeket, a névnappal kapcso­latos dolgokat. A vizsgálat so­rán mindenki volt bűnbak, csak egyes egyedül ő nem. Nagy mestere annak, hogy el­adja magát, s az ő érdeke, hogy az emberek minél zava­rosabb képet kapjanak a viselt dolgairól, hiszen ezek az ügyek - amúgy -, elég nyil­vánvalóak. 9 Milyen esélyt adna a polgármesternek és a kép­viselőknek egy időközi vá­lasztáson? R. A.: - Rendszeresen já­rok lakossági fórumokra, de soha ilyen nagy részvételi arányt, soha ilyen nagy ér­deklődést nem tapasztaltam, mint most. Idáig én csitítottam a várost, hogy ne kerüljön sor atrocitásra. Úgy gondoltam: meg kell adni a jogot a testü­letnek, hogy - a törvényes le­hetőségeken belül - éljen az ellenőrzési jogával. A hétfői közgyűlés után azonban azt kell mondanom: a testület messze túllépte a törvényes rendet, a jóhiszemű törvény­gyakorlás jogát, a joggal való visszaélés mezsgyéjére tévedt, s most már fellép az alkot­mánnyal, a köztársaság beren­dezkedésével szemben. A köz­igazgatási hivatal többször észrevételt tett, hét pontban je­lölte törvénysértőnek az eljárá­sukat. Letrta a közgyűlésnek, hogy nem akadályozhatja meg a polgármesteri tisztségemből eredő feladataim ellátását. Hagytam két hónapig, de már nem lehetek elnéző. T. J.: - Úgy látom, a vásár­helyi polgároknak elsősorban a tisztességes tájékoztatásra lenne szükségük ahhoz, hogy igazán jól tudjanak választani. Nagyon sok biztató telefont kapok, de vannak olyanok is, akik folyamatosan fenyeget­nek, elmarasztalnak. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy dr. Rapcsák Andrást még egyszer megválasztanák Vá­sárhely polgármesterének.

Next

/
Thumbnails
Contents