Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-14 / 111. szám

10 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1999. MÁJ. 14. PÉNTEK, Kistelek • Munkatársunktól Ma, pénteken délelőtt tíz órától a kisteleki polgármes­teri hivatal dísztermében a Dél-Alföld, illetve a kistérsé­gi fejlesztés lehetőségeiről, támogatási formáiról tanács­koznak a szakemberek. A Phare-programról és hazánk készülő uniós csatlakozásá­ról dr. Boros Imre tárca nél­küli miniszter tart előadást. A kistérség legfontosabb kérdéseiről, elsősorban a le­endő szilárdhulladék-lerakó­ról pedig Nagy Sándor kiste­leki polgármester tájékoztat­ja a jelenlévőket. A tanács­kozáson részt vesz még dr. Frank József, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármester, a Dél-alföldi Regionális Tanács elnöke, Antal József, a Földművelési és Vidékfejlesztési Miniszté­rium Csongrád Megyei Hi­vatalának vezetője, illetve Pancza István és Vincze László országgyűlési képvi­selők. Mórahcalom • Munkatársunktól Ma, pénteken délelőtt 10 órától a Mórahalmi Móra Fe­renc Altalános Iskolában ren­dezik meg az általános isko­lák alsó tagozatosai részére meghirdetett helyesírási ver­seny megyei döntőjét. A ko­rábbi szegedi, mórahalmi, kisteleki, csongrádi, makói, szentesi és hódmezővásárhe­lyi elődöntők első három he­lyezettje méri össze tudását a mai versenyen. A másodiko­soktól a negyedikesekig, mintegy hetven gyerek, tölti ki azt a feladatlapot, melyek helyesírási tesztből és tollba­mondásból áll. Mtg a diákok versengenek, addig a felké­szítő és kfsérő tanáraiknak sem kell unatkozniuk. Ők egy szakmai megbeszélésen vehetnek részt, melyen An­talné Szabó Ágnes, az ELTE munkatársa tart előadást az alsó tagozatosok anyanyelvi nevelésének lehetőségeiről, ezen belül is a beszédműve­lésről és a kommunikációról. A verseny ideje alatt Ma­gyarország három legje­lentősebb tankönyvkiadójá­nak könyvbemutatóját nézhe­tik meg az érdeklődők. A fel­adatlapok értékelése közben a versenyzőket és kísérőiket a mórahalmi Alapfokú Mű­vészeti Iskola táncos lábú nö­vendékei szórakoztatják. Ópusztaszer • Munkatársunktól Ma, pénteken este hat órá­tól az Őpusztaszeri Gazda­szövetkezet agrárfórumot rendez az helyi Árpád ven­déglőben. A megbeszélés té­mája a környező települések pályázati lehetőségei, a régió zöldségféléinek értékesítése, a sertés anyaállatok cseréje és a nemrég alakult új típusú szövetkezetek napi teendői. A fórumon részt vesz Jávor Károly, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztéri­um (FVM) munkatársa, An­tal József, az FVM Csongrád Megyei Hivatalának ve­zetője, dr. Mártonffy Béla, az Országos Zöldség Ter­méktanácstól, Fekete Balázs, a hódmezővásárhelyi állatte­nyésztési főiskolai kar mun­katársa, Hódi Pál, a móra­halmi Mórakert Beszerző és Szolgáltató Szövetkezet el­nöke, illetve Pancza István országgyűlési képviselő, az FKgP megyei elnöke. • Oroszdolgozatot másoló némettanár Bonyhádról Ópusztaszerre Ilyen kedves gyerekek között érdemes tanítani - vallja Hajas Zoltán osztályfőnök. (Fotó: Gyenes Kálmán) Nem könnyű ma ta­nárnak lenni. Egyre ke­vesebb a gyerek, ezért iskolákat vonnak össze vagy zárnak be, a peda­gógus pedig jó esetben átkerül egy másik intéz­ménybe, de sajnos igen sokan az utcán találják magukat. A frissdiplo­más tanároknak ezért miden lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy el tudjanak helyezkedni. A volt osztálytársam, Ha­jas Zoltán „tanító bá'" például a Mecsek lábá­tól utazott az őpuszta­szeri iskoláig, hogy ál­lást kapjon. A 26 éves Hajas Zoltán a Tolna megyei Bonyhádon született, ott érettségizett, majd Baján szerzett tanítói, utána pedig a JATE-n német­nyelvtanári diplomát. Jelen­leg az őpusztaszeri általános iskolában tanít, de emellett a fiatal kora ellenére már saját osztálya is van. Barátomat, volt osztálytársamat arról faggattam, hogyan vezetett az útja az őpusztaszeri isko­láig. 0 Miért választotta a ta­náripályát? - Amikor még egy pad­ban ültünk a bonyhádi gim­náziumban és közösen má­soltuk le az orosz és fizika dolgozatokat a szomszé­dunkról, még csak játszot­tam a gondolattal, hogy ta­nár legyek. Érettségiig már végleges döntést hoztam, né­met nyelvtanár leszek. 0 Miért pont német nyelvtanár? - Elsősorban azért, mert Bonyhád egy igazi sváb kis­város, sokan beszélnek né­metül és jó kapcsolatai van­nak Németországgal is. Má­sodsorban a német nyelv már régóta érdekelt, és ter­vezgettem, hogy ezzel sze­retnék valamit kezdeni a jövőben. Érettségi után je­lentkeztem a bajai tanító­képzőbe, ahol általános isko­lai és német tanítói diplomát szereztem. Nem akartam mindjárt munkába állni, ezért továbbtanultam a JA­TE-n, ahol tavaly államvizs­gáztam. 0 Hogy került Ópuszta­szerre? - A Délmagyarországban olvastam, hogy az őpuszta­szeri általános iskola német­tanítót keres. Úgy gondol­tam, hogy az egyetem utolsó évében nem árt ha némi gya­korlatra is szert teszek, ezért jelentkeztem. Fel is vettek óraadóként. Tavaly állam­vizsgáztam és utána teljes állású némettanár és tanító lettem. Legnagyobb megle­petésemre még egy 17 fós negyedikes osztályt is kap­tam. 0 Milyen volt az első ta­nítási nap? - Életem első órájára szinte úgy löktek be! Nem tudom ki volt jobban megil­letődve, én vagy a gyerekek? Még aznap öt órám volt, a harmadikon már teljesen el­múlt a „lámpalázam". 0 A dimbes-dombos Du­nántúl után milyen a la­pos Alföld? - Eleinte furcsa volt, hogy minden olyan sík, se­hol egy hegy, de még egy nagyobbacska domb se. A talaj színe is más, nálunk fe­kete, itt meg szinte fehér. A homokot meg csak úgy hordja az utakon a szél. Sze­geden bérelek ugyan egy la­kást, de ha tehetem, hétvé­genként hazajárok. 0 Hogy érzi, befogadták a kollégák és a diákok? - Fiatalként kezdetben ne­héz volt az órákon fegyelmet tartani, de a gyerekek hamar „megszelídültek", főleg az alsósok. Rájöttek, hogy én is tudok szigorú lenni, ha mu­száj. Az osztályomba járók szülei tanár bácsinak szólíta­nak, ezen egy kicsit meg­lepődtem, de nagyon kedves gesztusnak tartom. Már azt is kezdem megszokni, hogy a faluban mindenki köszön mindenkinek. Kormos Tamás Hol szórakozna szívesen? Takó Tímea, dóci ven­déglátós: - A munkámmal jár, hogy havonta csupán két hétvégém szabad, amikor a barátommal tölthetem a szombat estét is. Ilyenkor vagy Pusztaszerre, gyakrab­ban pedig Kiskunmajsára já­runk szórakozni. Mondani sem kell, nagyon szeretek táncolni. Az említett disz­kókban a zene és a társaság is a kedvünkre való. Nem tu­dom, miért, végül is Szeged sincs túl messzire tőlünk, de ott valahogy nem találtunk olyan helyet, ami megfogott volna bennünket. Dócon pe­dig nulla a választék, ami a hétvégi szórakozást illeti. A fiatalok megkeresik azt a diszkót, amely nekik megfe­lelő, mert szórakozni azért kell. Orosz Kornélné, szaty­mazi vállalkozó: - Számom­ra a pihenést, a kikapcsoló­dást az jelenti, ha a hétvégét a családdal, a gyerekekkel tölthetem nyugalomban. A ház udvarán együtt főzünk. A bogrács környékén nyüzs­günk, játszom az unokával. Ez az igazi szórakozás. Meg gondoljunk bele: hol van olyan hely a környéken, ahová a negyvenes, ötvenes korosztály is nyugodtan el­mehetne, táncolhatna egyet? Én nem tudok ilyet. Pedig, ha élőben szólna a '60-as, '70-es évek muzsikája, ak­kor többen is vevők lenné­nek rá az említett korosz­tályból. Mivel nincs, így emlékezik az ember: milyen jó bulik voltak a régi Hun­gáriában... Hegedűs Éva, csengelei pultos: - Mi bizony alig vár­juk, hogy hétvége legyen ­jelentette ki barátnője, Kri­zsán Mária helyeslő bóloga­tása közepette. Baráti társas­ággal, nyolcan-tízen járunk bulizni. Többnyire a Sziget diszkót választjuk Majsán. Hogy miért éppen oda me­gyünk? Ennek praktikus oka van: nincs túl messze, autó­val gyorsan odaérhetünk. A korosztály 14—25 közötti. A zene, a diszkós pedig igyek­szik mindenkinek a kedvébe járni. Általában a társaság tagjai táncolnak együtt, vagy egymással, az nem jel­lemző, hogy ezekben a bu­likban idegenekkel, mások­kal is lehetne ismerkedni. Félre értés ne essék, ez nem panasz... Kostyán Róbert, kisteleki tanuló: - Nehezen tudnám meghatározni, milyen gyak­ran járok bulizni. Inkább úgy mondanám, milyen ritkán. Azért a havi egy diszkó biztos összejön. Szegeden tanulok, viszont a hétvégét itthon töl­töm. Kisteleken viszont nem nagyon lehet dúskálni a vá­lasztékban. Régebben volt a stranddiszkó, az is csak nyá­ron. Aztán bezárt a Nautilus is. Talán két évvel ezelőtt, pontosan nem tudom. így a kistelekiek közül ki erre, ki arra indul szombatonként. Ba­rátaimmal Pusztaszerre szok­tunk járni diszkózni. Nincs túl messze, sok ismerős is akad ott. Sokan és nagyon várjuk már, hogy helyben megnyíl­jon a Hippodrom, akkor hely­ben bulizhatunk. Levél Szív Ernőnek •My-edves Barátom, Ernő! Kijutva Prágába, magam I\. tettem látogatást Bohumil Hrabalnál, s most már az általad is nagyra tartott cseh írót nem kell Perczelbe hoznod. Nem volt előre megtervezett ta­lálkozás, mint veled szerettük volna a tanyaudvari szilfa alatt, amikor a nagyasztalnál arról beszélget­tünk, hogy már csak Hrabal kéne ide, a cseh vitéz, ki a mi benyakalt piamennyiségünk duplájától is okosakat mondana. És hogyan hallgatná a körénk szárnyaló bíbicek jajgatását? Mi, akik akkor már tényleg nem voltunk szomjasak, igazi hrabali házi­lagzi után vártuk az elmevilágosító napfelkeltét­Emlékszel, tettettük egymást, hogy szinte szánkban érezzük azoknak a jól párolt disznóhúsoknak, füs­tölt, sült, főzött tarjáknak az izét, a spékelt pecse­nyéket, s nyeltünk hozzá knédlit, káposztát. És boró­kapálinkát könnyítő keserű sört! Pont Neked mon­dom?! Aki már többször világgá kürtölte, hogy al öreg cseh tudott igazán élni... ry arátom! Ernő! Akkor mi is nyomattuk ma­MJ gunkba a magyar konyha perczeli remekeit, it­tuk rá a Galus sörét, akiről szintén csupa jókat mondtunk, csak nála meg azt sajnáltuk, hogy ki­apadt a Pilsner Urqvell forrása, mert ha a kisteleki serfőző mester is a hegyek vizét használhatná a házi söréhez, biztos olyan lenne, mint a cseheké. Jut eszembe, a bazársori poharazgatások után se az Úf­lekúban, se a Medvegyiben, de még a Kétmacskás­ban se gondoltam, hogy épp a Nagysasosból kijőve, a Szerelmesek terén találom Hrabalt. A padon üli elnyűtt mackónadrágban, hegedűtok a hóna alatt, sört iszogatott. Pont olyan volt mint a könyvei borí­tóján: szikár, kopaszodó, pár fogát nélkülöző úriem­ber. (Irta mindég, hogy a sörgyáros anyukája szere­lemgyerek volt és őt nagyon szerette). Ernőm, ez a váratlan találkozás kicsit meglepett. Tudtam, hogy a mi Bohumilunk egy derengős hajnalon már fölad­ta a füstös, kocsmai életet. Magát könnyű madár­nak képzelve, hosszan tartó égi kalandba kezdett­Megröppent a magas erkélyéről, bele a világmin­denségbe, de ott, azon a téren, amely az U Dvou Ko­cek ivónál az Uhelny nevet viselte, nekem megtör­tént a csoda: Hrabal ült a hegedűvel! Énekbe nem kezdett, morcolt társára, aki teli üveget cserélt al üresért, és, hogy pontosan mi váltotta ki ezt a zord­ságot, nem tudom, merthogy igencsak csehül állok a csehek nyelvével. (A Hrabaléval meg végképp•) Örömittas Dotohó Hraball-al köszöntöttem és kiál­tottam, hogy „Hajrá Bohumil! Voltunk az Arányú Tigrisiben, láttuk, hogy te holjúsztrink, és mi ma­gyarszki tózse szipkorettó, bitesőn" de szegényeit látszott, hogy irgalmatlan nagy házilagzi után lehel, (sápadt volt, bávatag) mert a sörösüvegét a tér kövé­re csapta, padhoz meg a hegedűt, (tokkal-vonóval) majd kimerevedett, mint egy dárda. Réveteg álltá­ban kinyújtotta bal karját, keresztbe fektette arra al ökölbe szorított meztelen jobbot, s elkezdte a hosz­szabhat a könyöknél le-föl mozgatni, rí rnőm, a hasonmás jelet azonmód megértettem, I2j elódalogtam onnét. Később, amikor a szállodai pirkadtban az ablakhoz mentem, hogy farkasszemet nézzek kicsit az ezerszemű prágai hajnallal, amit tu­dom, hogy te nem igy mondanál, s láttam előbújni a külváros szürkületéből a sörgyár magas kéményét, azon Pepin bácsit, könyveink kedves figuráját, aki morva dalokat énekelt a szépjányoknak, már én is né­mán meredtem. Egy szót se szóltam, csupán végig' gondoltam, hogy mit is írok neked. Igazából azt, hogÜ ha a prágai virradat karéjlón figyel, s fényszeme még ragyogtat millió lámpapupillát, akkor gyógyító igazát1 a jegelt sör. Ölel: Majorka, pontosabban: Köi m: sok : ondari juk: i --. serege, kellően meg vántak mag ményezésne tezés nagy nőst nem is amelyet a n "éhány ken Mondhat az igyekezel óik, de igaz. más megáll ideje is mos detét vette, fosulnak a i És az épl jól tudják ­mernek irgi junkat kapa Kemtelenkt Ahogy tesz fürge gépei határmunki P ersze, n künköi hivatalokba kólákban is 'eszik dolgi a kapáló, p< kás - embe ta: ehhez v érhesse szó lük a sorba lek, olvass mert kettő l ftta-jertr* t*l£trf Prágában... (Fotó: Nagy László) A Icis1 amatőri palyát nem ki "ek a bajnoki • van ez rend , ar gyengéik bajnoksái Okolni, leg telesből játszó Zömüket« t! °s labdaját Szolgálté bain befejező' Z^ság, a 1 ló uPa, amil gárda mér Hl*DtlfSi KISTELEK Kistelek, KIREN Baks, BalAsi Csenj Opus; ftisifc ÜLLÍSÉS U"és, fo, KIREN Bordá toiría Öttön "usit RUISJ ^ATYMJ KIREN Sind, íson,

Next

/
Thumbnails
Contents