Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-03 / 101. szám

Három amerikai kiszabadult (2. oldal) ^ ALAPÍTVA: 1910-BEN ^ DELMAGYARORSZAG HÉTFŐ, 1999. MÁJ. 3., 89/101. • A szegedi felvonulók semmit sem ÁRA: 42 FT (ELŐFIZETVE: 37 FT) Ünnep - önnönmagáért Mórahalmi nedű Gyertyafénynél csillogtak a borok, a téren ringatóztak a bográcsok. (4. oldal) _ A vártnál kevesebben látogattak ki május else­|en a Ligetbe. Az újsze­gedi platánok alatt rövi­debb lett a műanyagba­*ór is, ámde a Vigadó­ban így is nehéz volt üres helyeket találni. Hétfőn viszont már visszaköltözhetnek meg­szokott tanyájukra a hajléktalanok. Nekik nem volt ünnep a majá­lis. „A párttal a néppel egy az utunk, a jelszavunk munka es béke" - énekelték egyko­ron a kommunista ifjak dalát a felvonulók legalább oly' lelkesen, mint ahogyan most a Somogyi utcai sörkert né­hány vendége hallgatta. S hár a konzerv zene taktusaira nem vonultak végig a város utcáin a szocializmus lelkes ®Pítőmunkásai, és a majális e'engedhetetlen kellékeiből, a vörös és nemzetiszín lobo­gókból, brigádtranszparen­sekből, szakszervezeti moli­nókból, sörből és virsliből csak ez utóbbiak voltak je­|en, a hangulat mégis így lett 'gazi május elsejés. Május elseje nagy nap v°lt a nagymamám számára, ulti az évtizedekkel ezelőtt is e'viselhetetlenül fijstös és Poros nagykörúti háza abla­kát végre szélesre tárhatta, hogy beomolhasson rajta a házak között falként megre­kedt, és addig csak az abla­kot döngető langyos májusi levegő. A nagymamám ma­napság már nem szellőztet "tájus elsején sem, mert •nostanság nem divat lezárni a körutat, hogy a feldíszített rakodóautók mögött másí­thasson a munkát ünneplő ÖC>FJ SPORTJA (7-10. oldal) , i?::* ~ Majális. Ahogyan egy kortárs képzőművész megörökíthetné. (Nagy László) • Keddi lapszámunkban A Tisza-parti elit súlya • Munkatársunktól Szegediként nem titkolt büszkeséggel hangoztatjuk szerte a világban: településünk Magyarország egyik ki­emelkedő jelentőségű szellemi központja. Ugyanakkor a város „falain belül" már hosszú évek óta azt panaszol­juk: Szeged vezetése nem kapcsolta be a Tisza-parti pol­gárság életét alapvetően meghatározó döntések előkészí­tésébe azokat a kiváló szakembereket, akik az egyeteme­ken és főiskolákon, illetve a gazdasági vállalkozásokban dolgoznak. De csak a politika bűne az, hogy Szeged szel­lemi elitjének szorosabb és szerteágazóbb kapcsolatai van a világgal, mint saját városával? Keczer Gabriella holnapi lapszámunkban megjelenő írásában erről is el­mondja véleményét dr. Katona András, a Szegedi Nem­zetközi Vásár és Piac Kft. igazgatója, önkormányzati képviselő. Akitől azt is megtudjuk, miért tartja fontos­nak, hogy elkészüljön Szeged szellemi katasztere. tömeg. Emlékszem, a nagy­mamám mellett ágaskodtak az ablakpárkányon, és bá­multam a léggömbös, zász­lós, alapvetően vörös színe­zetö tömeget. És ámulva hallgattam a felnőtteket, akik a Vörös téri felvonulásról beszéltek, meg arról, hogy a szovjetek rakétákkal lövik szét a felhőket, hogy a pará­déra melegen süssön a nap. Azt azonban nem tudtam megállapítani, valóban vö­rös-e a Vörös tér, a nagyma­mámnak akkor még békebeli fekete-fehér, vagy mégin­kább szürke televíziója volt. Húsz évvel ezelőtt még, ma pedig már nem tudják az emberek, mit is ünnepelnek május elsején. Mert vajon egy nagy, napfényes, ringlis­píles, sörhabos délelőttbe bó­dultak volna a munkások, csak nyomokban emlékezve a chicagói munkásmegmoz­dulásokra, akkor is ha sejtik, néhány év múlva saját szak­szervezeteiknek sem csak a bográcsgulyás fölállítására lesz gondjuk. Ünnepelték volna a jelent, vagy gyászol­ták volna a jövőt? Talán mindegy is. A lé­nyeg: ma már nem majálison ünnepli munkáját az, akinek van. Nem is igazi ünnep már ez, lobogók, tömeg, vonulás nélkül. Kirakodóvásárrá ala­csonyodott május első napja, és a szegedi annak sem volt túl nagy. A Ligetben - talán a beígért esőktől félve - nem volt teltház, a kiskertekben valószínűleg annál inkább. Kellemesebb hely is, mint a kétségkívül csábítóan kol­bászillatú zsibvásár, ahol azonban érdemes a gyerek kezét fogni, nehogy egy pi­káns humorlap tavalyi remit­tenda-példányait nyomják a kezébe. A lapot ugyan tilos a kioszkok kirakatából árulni, annak azonban semmi aka­dálya nem volt a hétvégi sza­bad majálison, hogy fiatal lánykák százszámra oszto­gassák a humorlapot, amely­ben viccen kívül minden megtalálható volt, főképpen az ember szaporodása téma­kör mezsgyéjén. Apropó: ember szaporo­dása. Egykori biológia taná­rom, egyben úttörővezetőm jut eszembe, meg a piros nyakkendőm, amivel még '85-ben integettem a Széche­nyi téri platánok alatt. Úgy tudtuk, Csernobilban semmi sem történt. De ha történt volna is: a vízi felvonulás mindenképp érdekesebb. Kéri Barnabás Kovács László és a győzelem • Budapest (MTI) Kovács László, az MSZP elnöke és Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének vezetője szerint a kormány igen erőteljesen munkavál­laló- és szakszervezet-ellen­es politikát folytat - derült ki a szocialista párt szomba­ti városligeti május 1-jei fó­rumán. A két szónok egyet­értett abban, hogy a kabinet magatartásával szemben az erőösszpontosítás, az össze­fogás az egyetlen járható út. - Bízom abban, hogy a következő választásokon győzelemre segít bennünket a szakszervezetekkel való együttműködés, amely ad­dig is korlátok közé szorítja ennek az agresszív, munka­vállaló-ellenes kormánynak a törekvéseit - fogalmazott Kovács László. Rombolt a szélvihar • Szikszó (MTI) Az abaúji Szikszón vasár­°aP délután három órakor fánként 150 kilométer se­bességű szélvihar söpört vé­8'g- A tomboló szél, amelyet Jégesővel óriási zivatar kísért, Etetőket emelt a magasba, éjúeletes épületek falát dön­gte ki, fákat csavart ki tö­vestől, villanyvezetékeket Aggatott és kisebb építmé­"Veket döntött romba. A vá­fes szinte teljes belterületét a háztetőkről lesöpört cserepek és gerendák borítják. A tűzol­tóság rövid időn belül hely­színre érkező alakulatai meg­kezdték a 3-as számú főköz­lekedési útra dőlt fák eltávolí­tását, hogy biztosítsák a for­galmat. A város szinte min­den lakója az utcákon van, hozzáláttak a romok eltakarí­tásához. A károk mértékéről egyelőre nincs hivatalos becslés, annyi azonban bizo­nyos, hogy meghaladhatja a több tízmillió forintot. Sze­mélyi sérülést nem jeleztek. Habbal és vízzel a gáz ellen ZAMBÓ ]IMY ÉLŐKONCJRT hegeden először, a városi Sportcsarnokban, 1999. május 9., 20 órakor Je9yek kaphatók a csarnokban, munkanapokon 15-17 óráig. f«l: 62-434-234/116 • Munkatársunktól Péntek délelőtt bemutató­gyakorlatot tartott a tűzoltó­ság a kiskundorozsmai RÓ­LA terminálon. A Csongrád megyei és szegedi tűzoltók a MÁV Rt. vegyielhárító cso­portjával közösen hárították a szimulált katasztrófát. A gyakorlaton egy veszélyes anyagot - cseppfolyósított C12 gázt - szállító tartály va­gon és egy éghető folyadék­kal teli gépjármű „ütközött" egymással. A 16 autóval ki­vonult 45 főnyi személyzet a riasztástól számított negyed­órán belül megfékezte a lán­gokat, lekötötte a kiáramló gázt és kimentette az „esz­méletét vesztett férfit" a ron­csok közül. A bemutatónak azért volt fontos szerepe, mert a terminál miatt igen sok az éghető és könnyen robbanó anyagot szállító ka­mion Szegeden, ezért külö­nösen veszélyeztetett város­nak számít. Egy esetleges katasztrófán pedig csak sok gyakorlással lehet úrrá lenni. MIÉP­nagygyűlés • Gyöngyös (MTI) A dél-vidéki magyarság biztonságát úgy lehet a legha­tékonyabban garantálni, ha visszatérítjük Magyarország­hoz a Bácska északi sávját ­hangoztatta Csurka István pénteken Gyöngyösön meg­rendezett nagygyűlésén. Ha nem így történik, a háború vé­gén a magyarok ott maradnak mint volt ellenségek a szerb többségben, a rendszer is ugyanaz marad, akkor pedig ugyanaz lehet a sorsuk, mint jelenleg az albánoké - festette fel a jövőt a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke. A politikus úgy vélekedett, ha már Magyarországot érdekei ellenére belerángatták a hábo­rúba, akkor szabjuk meg az árát. Rossz üzlet ugyanis, hogy áldozatainkért semmit nem kapunk cserébe. A gyakorlaton a tűzoltók percek alatt eloltották a kigyulladt tartályvagont, és kimentették a „sebesültet". (Fotó: Schmidt Andrea) 70133»Ö25Ö1Ö 99101

Next

/
Thumbnails
Contents