Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-03 / 78. szám

• 10 TINI SZOMBAT, 1999. APR. 3. • Kulcsos gyerekek az utcákon, tereken Szünetelő diákság tavaszi szünetben Andi, Kati, István és Niki, mint minden mai fiatal, legszívesebben egész nap görkoriznak. (Fotó: Miskolczi Róbert) Ahogy a hosszú nyári vakáció alatt, úgy a rö­vid tavaszi szünetben is megélénkülnek, hango­sabbak lesznek az utcák és terek, hiszen a diák­ság nagy része nem a kötelezd olvasmányokat bújja otthon, hanem in­kább a szabadban fog­lalja el magát. A tavaszi szünetnek hamarosan vége, a fiatalok azon­ban igyekeznek erre még nem gondolni. Itt a tavasz, kezdődik a jó idő - legalábbis hivatalosan - és ezzel együtt a legtöbben a szabadba vágynak. A bu­szok helyett egyre többen választják a kerékpárt, a par­kok megtelnek fiatal párocs­kákkal, a kisebbek pedig lel­kesen fogócskáznak a tere­ken. Ha eddig nem is érzett az ember ilyesmire készte­tést, az iskolai szünet bizto­san megtette a hatását. A vá­ros felébredt. A hamarosan véget érő húsvéti szünet azonban nem mindenkinek jelentett pihenést: a felnőttek, a szülők kénytele­nek voltak akár egész napra egyedül hagyni gyermekü­ket, aki aztán lakáskulccsal a nyakában azt csinálhatott, amit akart. Jó ez a nagy szabadság a fiataloknak? Úgy tűnik, igen, legalábbis el tudják foglalni magukat. Talán nem meglepő, a „kulcsos gyerekek" általában nem unatkoznak, és nem is érzik elhagyatottnak magukat. Andrea, Katalin, István és Nikolett például szinte az egész hetet a lakótelep utcá­in töltötték, és láthatóan na­gyon jól érezték magukat. Tegnap például görkoriztak, aminek külön kellemes szín­foltja volt István, aki először próbálkozott ezzel a „műve­lettel", ezért elég sokszor ki­szaladt a lába alól a beton, így négyen sok mindent ki tudtak maguknak találni, amivel elfoglalhatták magu­kat, de ez még véletlenül sem a tévézés volt. Pikniket rendeztek, voltak vidám­parkban, elmentek pizzázni, sőt még egy környékbeli kó­bor kutyának is lelkes gaz­dái lettek. Bár még fiatalok, mégsem estek soha kétség­be, hogy a szüleik csak dél­után értek haza. Az ebéddel vagy megvárták a felnőtte­ket, vagy felmelegítették maguknak az előző napi va­csorát. Az pedig külön jó volt, hogy nem kellett tanul­ni, és senki nem szólt rájuk, hogy már megint az utcán lófrálnak. A főiskolásokat, egye­temistákat persze már nem szórakoztatják az ilyen játé­kok, unatkozni viszont ne­kik sem kellett. Ha van vala­kinek egy jó baráti társas­ága, akkor bármit ki lehet találni az otthon ülés helyett. ,A mozik, színházak, szóra­kozóhelyek és különböző rendezvények látogatása mellett ez a vizsgaidőszak előtti néhány hét az ideje a házibuliknak és a nagy bará­ti összejöveteleknek is. A té­vé ennél a korosztálynál sem menő. Sokkal érdeke­sebb és egészségesebb mondjuk egy biciklitúra, sé­ta a Tisza megmaradt part­ján, s persze aktualitásként a lányok hétvégi programja lehet a tojásfestés. A felhőtlen vidámságot egyetlen dolog árnyékolja csak be: jövő héten véget ér a szünet, s most már a bizo­nyítványosztásig, érettségi­ig, vizsgaidőszakig nincs megállás. Timár Kriszta Húszas-harmincas évekbeli finom dzsessz­muzsikát, Billie Holiday számokat és dzsessz­standardokat - saját meghatározásuk szerint öreg zenét - játszik az a nemrégiben alakult sze­gedi együttes, amelynek 20 éves énekesnőjéről ódákat zengenek a vá­rosban. Az It's to hot for word's (Túlhevített sza­vak) elnevezésű zenekar énekesnőjével. Kovács Zsófival egy szép tavaszi napon beszélgettünk. 9 Tudod-e, hogy rólad beszél a város, pontosab­ban arról, hogy milyen gyönyörű a hangod? - Nem, nem tudom. A ba­rátaim már mondták, hogy jól énekelek. Tényleg azt mondják, hogy szép a han­gom? 9 Komolyan. - Én nem hallottam még erről, igaz, hétközben nem nagyon mozgok a városban. Inkább csak a hétvégéken megyek el ide-oda a baráta­immal. • Mit csinálsz hétköz­ben? - Otthon tanulok. • Mit? - Pedagógus-asszisztens képzőbe járok, és készülök a vizsgáimra. Mindemellett gyakorolom a szolfézst, he­gedülni tanulok, valamint magánének-órára járok Feke­térté Jarosiewitz Margithoz. 9 Mióta játszik együtt az It's to hot for word's, és kik alkotják a formációt? - Három-három és fél hó­napja játszik együtt a zene­kar, amelynek tagjai: Földes Gábor (bőgő), Kurina Kor­nél (gitár). Látó Attila (dob) és Dennert Árpád (szaxo­• Azt beszéli már az egész város Túlhevített szavak Kovács Zsófi: „A szegediek szeretik a dzsesszmuzsikát, csak nem ismerik." (Fotó: Miskolczi Róbert) fon). Kornéllal egyébként közel egy esztendeje próbá­lunk. Én előtte különféle sanzonokat énekeltem a Ba­nánhéjkeringő nevű együt­tesben. Bár Billie Holiday-t korábban is hallgattam, iga­zából Kornél révén ismertem meg a különböző dzsesszmu­zsikákat, Chat Bakert, Ben Webstert, valamint a swing stílusú bluest, aminek egyik nagy előadója volt Billie Ho­liday is. • A 44 éves korában el­hunyt fekete bőrű ameri­kai énekesnőnek igen há­nyatott volt a sorsa. Az önéletrajzában egyebek mellett szerepel, hogy ti­zenévesen börtönben ült prostitúcióért, majd ké­sőbb heroinfüggővé vált, s háziőrizetben halt meg egy New York-i közkór­házban. - Billie Holiday fájdalmas és viszontagságos életet élt. A Music TV-n nemrégiben láttam egy filmet az életéről. Félelmetes és döbbenetes volt. De engem inkább a ze­néje, nem pedig az élete ér­dekel. 9 Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, hogy milyen Billie Holi­day muzsikájának a han­gulata, hogyan fogalmaz­nád meg? - Billie Holiday-nek nem­csak a zenéje, de a hangja is tragikus hangvételű, és még­is: attól függően, hogy ke­serű, fájdalmas és szomorú, van benne tűz és vitalitás. 9 Ez az ambivalencia Kovács Zsófiban is meg­található? - Igen. Más módon, mint Billie Holiday-ben, de rám is jellemző. 9 Mit vársz az együttestől és magadtól? - Én minél többet szeret­nék zenélni a fiúkkal, minél több koncerten szeretnék szerepelni. Az Impala Ház­ban gyakorta fellépünk. Én egyébként azt is szeretem, ha csak Kornéllal duóban mu­zsikálunk. 9 Akkor is szól a dolog? Akkor is van fiiingje en­nek a zenének? - Ha duóban játszunk, ak­kor Kornél csak akkordokat fog, de úgy is szól a dolog. Persze azért jó, ha van bőgő, dob, esetenként szaxofon, mert akkor telítettebb a hangzás. 9 Hogyan látod, milyen esélye van Szegeden a dzsesszmuzsikának? - A szegediek szeretik a dzsesszmuzsikát, csak nem ismerik. Aztán amikor halla­nak egy jó swinget, meg­lepődnek. 9 Talán azért, mert leg­többen a dzsesszt a free dzsesszel kötik össze. - Korábban nekem is a free dzsessz jelentette „a" dzsesszt, amit persze nem él­veztem és nem értettem. A swing azonban a dzsessz stí­lusok között a legérthetóbb nyelv. Azt tapasztalom egyébként, hogy Szegeden egyre többen - főként fiata­lok - kapnak kedvet ahhoz, hogy dzsesszmuzsikát játsza­nak, s ez jó, mert sok tehet­séges fiatal muzsikus él eb­ben a városban. S ami még jó, hogy általuk egyre többen és többen ismerik meg ezt a zenét. 9 Nem fordult még meg a fejedben, hogy felmenj Budapestre? - Nem gondolkoztam még ezen. Egyébként sokan mondták már, hogy menjek fel a fővárosba, mert ott van­nak olyan iskolák, ahol to­vább lehet fejleszteni a tudá­somat. De egyelőre még nem megyek. Egyrészt azért nem, mert a fiúk valószínűleg nem jönnének, másrészt itt, Sze­geden is akadnak olyan ze­nészek, akiktől lehet tanulni. Szeretek a fiúkkal együtt ját­szani. Egyelőre tehát itt, Sze­geden szeretném magam, de főként a muzsikánkat megis­mertetni az emberekkel, mert nem az a lényeg, hogy ki a sztár. Szabó C. Szilárd Nyuszi '99. (Németh György rajza) RANDI-rovat Hogyan hirdethetsz a RANDI-rovatban? Vágd ki a mellékelt ábrát, és ra­gaszd a beküldendő szö­veget tartalmazó boríték­ra. Az ábra hetente válto­zik, s csak azokat az üze­neteket jelentetjük meg, melyek borítékján az elözö heti szerepel. Vár­juk névvel, lakcímmel kie­gészített üzeneteiteket, hirdetéseiteket, melyeket ingyen közlünk, de értük felelősséget nem válla­lunk. (Neveteket, címete­ket természetesen nem tesszük közzé.) Címünk: Délmagyarország/Délvi­lág Szerkesztősége, 6740, Szeged, Stefánia 10., Saj­tóház. A borítékra írjátok rá: RANDI-rovat! A „Napsugár" jeligéjű lánynak üzeni egy barna hajú, 175 cm magas főiskolás fiú: én is szeretem az élet vidám dolgait, a bulikat, a romanti­kát. Ami a szerelmet illeti, saj­nos, túl vagyok néhány csaló­dáson. Nekem is hiányzik egy lány, akire igazán számíthat­nék, és akiben igazán megta­lálnám az igazi boldogságot. Ha szeretnél velem találkozni, akkor kérlek légy a hirdetés megjelenése napján 18 órakor az Érzsébet-szobornál. Kérlek, íij új időpontot, ha nem tudnál eljönni. Jelige, „édes élet". „Tündöklőég" jeligére: na­gyon szépen kérlek, ne hara­gudj, amiért nem tudtam el­menni a megbeszélt találkozó­ra. Nagyon kíváncsi vagyok rád, és szeretnélek megismer­ni. Úgyhogy, ha még érdekel­lek, találkozzunk április 9-én, pénteken délután kettőkor a Hősök kapujánál. Nálam lesz egy ilyen újság. Kérlek, ne fe­lejts el, várlak! Ha az időpont most neked nem lenne jó, ak­kor íij „vele minden jó" jeligé­re. Kedves Ulysses! Előbuk­kantál az ismeretlenség homá­lyából, hogy utat mutass töp­rengő lelkemnek. Vártál rám hiába, mert maradnom kellett a városban, hol felnőttem. Éle­tem útja csak néha szeli át Szegedet, ám április 3. napján ott ébreszt a reggel. Ha még vállalod a veszélyt, gyere el 15 órára a Pacsirta utca Kossuth Lajos sugárút felőli végéhez. A hegyek leánya. A „Together" jeligéjű srácnak: Szia! Most egy tizen­hat éves, barna hajú és szemű, csendes, vásárhelyi lány sorait olvasod. Szeretek nagyokat sé­tálni, zenélni, de a diszkót nagy ívben elkerülöm. Ha sze­retnél megismerni, találkoz­zunk április 9-én, 18 órakor a PMK előtt. Legyen nálad egy ilyen újság, nálam is az lesz. Ha nem jó, íij másik időpontot vagy helyet. Jeligém: „Speran­Ismét a „méz" jeligére üze­nem a Macilánynak, aki sze­retne páija lenni a Macikának. Találkozzunk 4-én a makói parkban, a Petőfi-szobornál, 18 órakor. A „Napsugár" jeligéjű lánynak: nagyon megtetszettél a leírtak alapján, és nagyon tetszett, hogy szereted a ro­mantikus filmeket. Én 19 éves szegedi fiú vagyok, és nagyon magányos. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, gyere el ápri­lis 4-én 16 órára a Centrum áruház elé, a Mikszáth Kál­mán utcába. A „málna" jeligére van egy üzenetem: nem pontos az üzeneted, Nem írtad, hogy a nap melyik órájában legyek Makó parkjában! Mert van egy kis gondom, a tiédtől ki­csit messze van az én barlan­gom. Én nem Makón élek, de azért szeretnélek megismerni téged. Ezért, hogy a maci is jól játjon, és a málna is meg­maradjon, találkozzunk Szen­tesen a Kossuth téren 3 óra­kor, 3-án, a hirdetés megjele­nésének napján. És, Maci­kám, ugye nem haragszol rám? A „Legyen miénk az élet!" jeligére üzenem: 19 éves vá­sárhelyi lány vagyok. A Zene iránt hasonlóan érzek, mint Te. Magamról többet inkább személyesen. Ha rátalálsz még a válaszomra, és szeretnél is megismerni, találkozzunk ma délután öt órakor a könyvtáí előtt. Ha nem tudnál eljönni, de komolyan gondolod, „elrej­tett gyémántok" jeligére íij! Kedves első tavaszi „Nap; sugár"! Én 20 éves, szegedi egyetemista srác vagyok, 180 magas, szőke, kék szemű­Mindazt szeretem, amit írtál, bár inkább a filmvígjátékokat kedvelem. Kedvelem a nagy testű keverék kutyákat is. „Holdfény" jeligére írjál, ha válaszolsz. „HÓD-MEZŐ, 12.38. Kossuth tér". Március 27-éo; találkozott a tekintetünk ezen a járaton. Te fekete farmerben! és rövid ujjú fekete ingben voltál; én fekete nadrágban kék színű cipzáras felsőben; a busz leghátuljában ültem. Sze­retnélek újra látni, amennyi' ben ez lehetséges. Kérlek üzenj vissza a Délvilág RAN' Dl-rovatán keresztül!

Next

/
Thumbnails
Contents